Új Néplap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-19 / 273. szám

1994. november 19., szombat Nyugdíjasok fóruma 7 November Még dolgoztam, amikor el­neveztem: a legsötétebb hónap néven emlegetem azóta is a novembert. Sok tíz éves tapasz­talat mondatja velem erről a hónapról, az év 11. haváról. Figyeljék meg, ha eddig nem tapasztalták: ez a legkorábban sötétedő 30 nap ideje a naptár­ban. Ahogy megyünk bele, már délután négy órakor szürkül, s reggelenként szinte fölimád- kozza az ember a napot az égre, hogy világosodjék már. Am ha borulás van, szürke még hét órakor is a láthatár. Ez még ugyan kevés gondot okozna, különösen egy nyugdí­jasnak, hiszen ha fél a szürkü­lettől, a korán sötétedő délután­tól, legfeljebb úgy intézi dol­gait, ne kényszerüljön útra sö­tétedéskor. Reggel meg? Ugye a nyugdíjas bújhat paplana alá, ameddig jólesik, hiszen nem kell sietnie sajnos, vagy végre munkába. Meg sehová se. A boltokban nem szeretik a haj­nalban kosárral szedelőzködő öregeket, se a boltosok, se a munkába, iskolába siető fiatal vásárlók. Igaz, annak se örül­nek, ha a megszokott, munka­idő utáni órákban megy a nyugdíjas vásárolni, mert ak­kor meg sietős fiatalasszonyo­kat tart föl, akik gyors vacso­rára valót szereznek be haza­felé menet. így aztán a nyugdí­jas vásároljon, piacozzon dél­előtt vagy kora délután - meg­látja, még jó szót is kap a bol­tosoktól. Valahogy ugyanígy ki kellene figyelni, mikor mehet a legideálisabb időben orvoshoz, rendelőintézetbe, postára, bankba (hja, ha már bankár is lehet...), amikor magát is óvja a sokaságtól, s másokat is magá­tól. Télen legtöbb idős ember számon tarthatja ezt, magának szerez kellemetlen perceket, ha vét az íratlan, ki nem mondott szabályok ellen. De hát a novemberben nem csak, sőt egyáltalán nem az időjárás meg a „kijárás” a leg­nagyobb gond. Közeleg a kará­csony, s a legtöbb öregember tervez erre - hacsak nem ma­gányos, nem él egyszál maga ebben a nehéz világban. Sze­rencsére sokan gyerekesek, unokások, így aztán a halottak napja utáni kiadások után kö­vetkezhet a tervezés, a gyűjtö­getés a szeretet ünnepére. Van nyugdíjas - ha teheti -, aki leg­szívesebben egész évben ösz- szekuporgatott nyugdíjából ad kis összegeket az unokáknak, a gyerekeknek. Van, aki pénzt egy forintot se, de kifigyeli, ki­nek mire lenne szüksége, va­lami kis, hasznos dologra a csa­ládban, s megveszi. Van olyan, aki karácsony hetében tepsi­szám süti a beiglit, a linzertész­tát, mert „csak” azzal tud sze­retteinek boldog karácsonyt kívánni. Igaz, az idén már ez se lesz akármi, az 500 forintos dióbélből, a 350 forintos mákból sok kellene ám a finom beiglikbe, s mazsolát is, citro­mot is venni kell hozzá. Akár­mennyi is, még mindig megva­lósítható a családi öröm, aján­dék, mint egy méregdrága Bar­bie baba vagy doboz Lego. Azz unokák szeretik ugyan a nagyi sütijét is, de a játék nekik az igazi karácsonyi ajándék. Rá- dásul ahol az apa vagy anya - netán, isten ments, mindkettő - munkanélküli, azt se lehet mondani, majd a szülők meg­veszik a játékot meg a fát. Nem lesz gazdag karácso­nyunk, akárhogy tervezünk, ügyeskedünk, kuporgatunk. Nem, és kicsit unalmas már ezt kijelenteni, hiszen elég régen nincs gazdag karácsonyunk, s épp a napokban nyilatkozta a legilletékesebbnek tűnő minisz­ter, hogy 1997-ig kell várni sor­sunk jobbra fordulására. Iste­nem, megéljük-e? - sóhajt a nyugdíjas, nem is jogtalanul, s nem azért, mert azt várja, hogy emeljék nyugdíját a csillagos égig, hanem mert szeretné meg­élni még gyerekei, unokái bol­dogulását. De hát mifelénk oly kevés a boldog ember, s mi a biztosíték, lesz-e, s mikor bol­dogság itt az Alföld szívében, a fenyőfák világa alatt? Terve­zünk, okoskodunk, kuporgatunk - a szeretet ünnepére készülő­dünk. És az idős már tudja, semmit sem adnak ingyen. Saj­nos, még a szeretetet sem! Önök is tapasztalták már?-S­A kenderesiek kitüntetése Kaposvárott Országos döntőn nívódíjas a Vadvirág népdalkor Legutóbbi, október 21-i nyugdíjasoldalunkon beszámo­lót közöltünk, sok képpel a nyugdíjasok VI. Ki mit tud?-ja megyei döntőjéről. Akkor mond­tuk el azt is, hogy az idén először országos döntőt is rendeznek a nyugdíjasok versenyéből. Ez zajlott október 22-én Somogy megyében, Kaposvárott, ahová a mi legjobbjaink is hivatalosak voltak. Sülye Károlyné, a mik- lósi művelődési központ igazga­tója - örökös Ki mit tud? szer­vező-rendező - gondos kalauzo­lásával mezőtúri, kenderesi, sza- joli, zagyvarékasi, jászfelső- szentgyörgyi nyugdíjasok keltek a nagy útra, hogy megmérettes­senek. Nos, a kaposvári döntőn a legjobban a Kenderesi Vadvirág népdalkor szerepelt, kiérde­melve a zsűri nívódíját. Tisztes eredményt, szép sikert értek el a mezőtúriak is, az Újvárosi Ha­gyományőrzők Csoportja, nem­különben a Búzavirág népdalkor ugyancsak Mezőtúrról. Mint Sü­lye Károlyné elmondta, több megyéből a helyi önkormányza­tok díjakat is küldtek szereplő­iknek - nos, nálunk ez még nem „divat”... A kenderesi nyugdíjasok énekkara évről évre jobb ered­ménnyel lép föl a Ki mit tud?-okon. Mi most nem az idei, hanem két évvel ezelőtti szín­padi perceiket megörökítő fény­képen köszöntjük a lelkes dalo­sokat. További sok sikert kívá­nunk! A Nyugdíjasok Országos Kamarájának állásfoglalása A nyugdíjasok megdöbbenve fogadták azt a hírt, hogy az 1994. évre előirányzott gyógy­szertámogatás összege még az 1994. évi várható 61,2 milliárd forintnyi támogatást sem éri el. Megítélésünk szerint az 1995-re tervezett 20 százalékos infláció következtében az ál­lampolgárok gyógyszerkiadása jelentősen tovább nő. Köztudott, hogy az elmúlt öt év alatt a lakosság gyógyszer- költsége a hatszorosára emelke­dett. A Pénzügyminisztérium csu­pán 50 milliárdos támogatási előirányzata azt eredményezné, hogy a betegek gyógyszerkölt­sége 1994-hez viszonyítva to­vábbi 2-3-szorosára emelkedne. A betegek jelentős része (nyugdíjasok, gyermekes csalá­dok, munkanélküliek stb.j már ez évben sem tudta az orvos ál­tal felírt vények egy részét ki­váltani - ezért bármiféle térítés­növelés ellen a leghatározottab­ban tiltakozunk! A beteg nem tud takarékos­kodni, nem vehet olcsób gyógy­szert, hiszen ha gyógyulni akar, természetesen követnie kell az orvos utasításait. A törvényhozás nem feled­heti, hogy az alkotmány minden egyes állampolgár alanyi joga­ként deklarálja az élethez és az egészséghez való jogát. El vagyunk szánva arra, hogy a gyógyszerárak tervezett növe­lése ellen - az érdekeltekkel összefogva - minden jogszerű eszközzel azért harcolunk, hogy az orvosok által felírt gyógysze­reket egészségük helyreállítá­sára, elérhető áron megkaphas­sák. Nyugdíjasok Országos Kamarája • ügyvivő testületé Knoll István elnök Isten éltesse - az állam is segíti a 70 éveseket! Azok, akik az idén töltik be hetvenedik életévüket, igazán elmondhatják, szép korral ál­dotta meg őket a teremtő. Lehet, az ünneplés közben el is feled­keztek róla: nemcsak jegy nél­kül utazhatnak már ezután bu­szon, vonaton, még egy ked­vezmény szól nekik. A hetven éven felüli személy mentesül a televízió-előfizetői díj megfizetése alól. Ez a régi törvény hál’ istennek végérvé­nyes, de jó, ha a hetven éven felüliek tudják, kérni kell a he­lyi postahivataltól a mentesítést egy ott beszerezhető nyomtat­ványon. Ez a kedvezmény kü­lönben szól a 100 százalékos hadirokkantaknak, a súlyos lá­tás- és hallássérült embereknek, valamint az I-es és Il-es cso­portbeli rokkantaknak is. Jelöltjeink a megyei önkormányzatba A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Nyugdíjasok Kulturális Egyesülete is javasolt jelölteket a negyventagú megyei önkor­mányzatba.- Tízezer alatti lélekszámú településeken: Dr. Bakos Im- réné egészségügyi asszisztens, a kenderesi nyugdíjasklub veze­tője. Dr. Bede János, a KPM Közúti Igazgatóság vezetője, az MTE megyei elnöke. Bencsik Elekné, a Tisza Cipőgyár nyug­díjasa. Dénes Pál, a Nyugdíja­sok Egyesülete megyei titkára. Gavaldik Mihály, a jászladányi Idősek Tanácsa elnöke. Tízezer fölötti lélekszámú településeken: Dr. Király Fe­Dénes Pál renc tiszaföldvári szülész-nő­gyógyász főorvos. Harsányi Istvánná, a vakok, gyengénlátók és hallássérültek karcagi klub­jának vezetője. Dr. Nagy József, a Jászberényi Tanítóképző Fő­iskola tanszékvezető tanára. Szűcsné Boldog Mária, a Mező­túri Közösségi Ház igazgatója. Dr. Sziráki András c. egyetemi tanár, a Mezőgép Rt. vezérigaz­gatója. Egy múlt heti nyugdí­jas-összejövetelen ajelöltek kö­zül sokan együtt voltak. Szem­füles fotósunk ezt használta ki, s így mindkét csoportból képe­ken is be tudunk mutatni né­hány jelöltet, akik, reméljük, bizalmat kapnak. : il Bencsik Elekné Dr. Bakos Imréné Meghozta hát a postás ... azt a nyolchavi, vissza­menőleg járó nyugdíjemelést, amin a nyáron, kora ősszel any- nyit vitáztak a parlamentben, s annyit cikkeztek róla a lapok. Minden bizonnyal senki sem utasította vissza a pénzt, hiszen nincs olyan helyzetben egy nyugdíjas sem, hogy megsér­tődjék. Azt azonban nem árt, ha tudjuk, pontosan kiknek is járt emelés, s kik azok, akik az or­szággyűlési határozat ismereté­nek hiányában hiába várják a pénzes postás novemberi, két­szeri érkezését. Ezért emlékeztetjük olvasó­inkat, hogy szeptember 1-jétől 8 százalékkal emelték az 1994. január elseje előtt megállapított öregségi nyugdíjat. Ez azt je­lenti bővebben, hogy 8 százalék emelést kaptak a bányásznyug­díjasok, az előnyugdíjasok, az egyes művészeti tevékenységet folytató nyugdíjasok, a koren­gedményes nyugdíjasok, a rok­kantsági és baleseti rokkantsági nyugdíjasok, az özvegyi és szü­lői nyugdíjat kapók, azok a szö­vetkezeti nyugdíjasok, akik öregségi vagy munkaképtelen­ségi járadékot kapnak, s ugyan­így a szakszövetkezeti nyugdí­jasok is. A nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátásban részesülők - ha szeptemberben már emelt összeget kaptak - még e hónap­ban megkapják az emelési ösz- szeg nyolcszorosát. A rendsze­res szociális járadékban része­sülők pedig decemberben egy összegben 3600 forintot kapnak - ha január elseje óta állt fönn jogosultságuk. Mit éltünk meg? A szürke reggelen kijön a ház elébe, hogy az autó odaér. Ha nem tudnám, jó negyvenesnek nézném. Napszítta az arca no­vemberben is, nincs egy szál ősz haja, egyenes irtása egyszerre áraszt nyugalmat és erőt. Nem nézem nyugdíjassorba illőnek. Rézsó Balázs a neve, s Fegy- vemekről érkezünk hozzá a fo­lyóparti gátőrházba. Hiába Fegyvemekről, kiigazít: ez a gátőrház köz­igazgatásilag Nagykörűhöz tartozik. Ezért, neki még a csa­ládi orvosa is ott van - igaz, keveset járt eddig nála. Pedig járha­tott volna, hi­szen decem­berben már nem a Tisza partján tölti be a hatvanadik évét, hanem egy szép fegyvemeki családi ház­ban. Amit ő épített azóta, hogy 1960-ban az akkori vízügyi igazgató, Vasadi János aláírta ide, a tiszaroffi szakaszmérnök­séghez tartozó, a nagykörűi komptól nyolcszáz méternyi já­rásra, Fegyvemektől jó pár ki­lométerre eső gátőrházba a ki­nevezését.- Ásott kút vizét ittuk, petró- val világítottunk, nem ugyanaz már a világ. 700 forint volt a ki­nevezésemkor a bérem, emlék­szem, 651 forintot kaptam elő­ször kézhez, ugye a levonások után.- Először 4000 folyóméter volt a felelősségem a folyópar­ton, aztán emelkedett 4800-ra, most 6600 már. Igaz, a roffi szakaszmérnökség is a múlté. Kisköréhez tartozunk. Petőházi Sándor, kiskörei ke­rületi felügyelő otthonosan ül velünk hármasban a gátőrház­ban. Bólint, elismeri, más világ volt az. De hát ő sokkal fiata­labb nálunk, ezért neki is érde­kes a történés.- Hogy megnősültem, jöttek a gyerekek, csak több lett a fele­lősségem. Mi a feleségemmel hagytuk, akartuk, hogy tanulja­nak. így aztán az egyik hét-, a másik kilencéves korában elke­rült a háztól. Bent, Miklóson, a tanyasi kollégiumban járták az iskolát. Én meg szombatonként felültem - akkor már volt - az egyik biciklire, a másikat vezet­tem fél kézen, s mentem a gáton, onnét a miklósi kövesúton, hogy 12 kilométerről hazahozzam a két fiút. Bizony, nyáron, szép tavaszkor nem volt az rossz, két kerékpárral fél kézzel, de télen.- Igaz, megszenvedte az asz- szony is, hozták haza a szeny- nyest, aztán szombaton este, ha már elaludtak, hordtuk a Tiszá­ról a vizet, mosott, aztán szárí­tott hajnalig, vasalt a szenes va­salóval, mert vasárnap ebéd után indultunk vissza, ugyanúgy. De hát ezt ma már ki érti? Annyira értem, hogy látom magam előtt a gáton, a 2 bicikli­vel. Legyint.- A tejet is vittem, vagy nyolc és fél évig kismoto­ron, egyszerre 15 litert, többet nem bírtam. Mint minden gátőr, mi is ál­lattartással pó­toltuk a kis fi­zetést. Nem volt ez titok, hozzátartozott az életünkhöz. Mit éltünk meg - sóhajtok, s arra gondolok, 34 éven át de so­kat dolgozott ez az ember. És mégis, most mintha fájna a bú­csúzás.- Megy az ember a gáton, té­len körülveszi a szép, hófehér táj. Itt egy madár röppen föl a lépteire, ott lát egy őz, egy nyúl nyomát - gyönyörű szabadság ez, még akkor is ha gyalog, mo­toron, biciklin, akármin jár kint. Ez a természet, szeretni kell, fél­teni. A folyó partjait, az erdő, a véderdő gazdagságát - legalább annyira, ha nem jobban, mint a jószágot. A hatvanas évektől végig, a hetvenesekben is szinte minden évben volt árvíz. Kel­lemes, barátságosan meleg, so­kablakos előtérben üldögélünk. Két telefon - igaz, még kurblis - szolgálja a ház urát. Asszonya már automatán mos, elfelejtjük mi, régiek a faszenes vasalót is már. Es nemcsak új házuk van, már autón is vihetné a tejet.- Ha decemberben beköltöz­nek, nem unja majd magát? A szép szál ember nagyot só­hajt, maga elé néz. A kerületi felügyelő, Petőházi Sándor megszólal - vigasztalás vagy el­ismerés, vagy mindkettő?- Ha védekezés lesz, számí­tunk a nyudíjasokra, nagy vétek lenne a rengeteg tapasztalatukat parlagon hagyni. Balázs bátyám még abból a régi, sok munká­hoz szokott, igazi gárdából való. Kár, hogy eljár fölöttük az idő, mert ők tudják, mi az, gát­őrnek lenni! Ha élek, egy év múlva meglá­togatom Rézsó Balázst Fegy- vemeken, a Kiss János utcában, az új házában. Kíváncsi vagyok, mikör öregszik meg .. . -S­Vasutas nyugdíjasok Országos döntő Szolnokon Két napon át, csütötökön és pénteken zajlott Szolnokon, a Csomóponti Művelődési Ház­ban a vasutas nyugdíjasklubok amatőr művészeinek harmadik országos találkozója és ke­let-magyarországi területi elő­döntője. A versenyen a MÁV Rt. és a vasutas szakszervezetek szervezésében, a helyi polgár- mesteri hivatal és a MÁV Rt. szolnoki szervezetei támogatá­sával 18 település nyugdíjas­klubjai vettek részt. Megyénk­ből öt nyugdíjasklub szerepelt sikerrel. A résztvevőket köszöntötte Kovács Líbor, Szolnok Város Önkormányzata oktatási és kul­turális bizottságának elnöke, s táviratban üdvözölte a MÁV Rt. vezérigazgatója is. A kétnapos rendezvényen 64 produkciót mutattak be, s ezek­ből 25 jutott tovább az országos döntőbe, amit - Szabó Mik- lósné, a MÁV Rt. Vezérigazga­tósága osztályvezetője és Mol­nár Lajosné, művelődési ház igazgató nyilatkozata szerint - 1995 januárjában, ugyancsak Szolnokon rendeznek meg.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents