Új Néplap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)
1994-11-10 / 265. szám
6 Szolnoki Extra 1994. november 10., csütörtök Szolnok város életében mindig is meghatározó szerepet játszott a Szigligeti Színház, ugyanakkor megyeszékhelyünkön kevés köztéri szobor van. November 14-én 14 órakor újabbal gyarapodik a város - s ezáltal mi, lakók is - hiszen ezen a napon állítják fel a színház melletti parkban Szigligeti Ede szobrát, Pogány Gábor Benő szobrászművész alkotását. Újabb szoborral gyarapodik városunk Szinte elcsépelten hangzik, de sajnos igaz: ma a kultúrára nincs, vagy csak kevés pénz van. Szigligeti Ede szobra sem készülhetett volna el, ha nincsenek támogatók: a Nefag Rt., a Pannon GSM, a Pharmasol Rt., a Budapest Bank. De vajon ők miért tartják fontosnak ezt a szobrot? Erre a kérdésre kaptunk választ hétfőn, Budapesten két támogatótól. Egyszerűen: én is szolnoki vagyok...- Az emberek hajlamosak azt hinni, hogy aki egy szoborra áldoz, annak temérdek pénze van. Ez persze előfordulhat, de nem feltétlenül van így. Legalábbis nem ez a motivációja az egésznek - kezdte dr. Bódy Sándor.- Akkor mi motiválta Önt?- Úgy gondolom, kár ehhez ideológiát csinálni... Egyszerűen arról van szó, hogy szolnoki vagyok. Szolnok egy klassz város lehetne, de ehhez persze egy-két dolgot még kellene csinálni. Ez minden korban úgy működött, hogy a polgárok akartak valamit - nem csak a vezetésen, a polgármesteren múlik egy város arculata. Ezek talán csak apró, jelentéktelen dolgok, de mégis fontosak. Fontosak és jelentősek, hiszen az emberek akarva-akarat- lanul belebotlanak ebbe a szoborba, s ha a színház mellett egyszer tényleg sétálóutca lesz, akkor nagyobb hangsúlyt kap ez az alkotás is. Én a Verseghy Gimnáziumba jártam, ismerek minden egyes kockakövet a gimnáziumig meg vissza. Talán furcsán hangzik, de valahol ezek is nevelő hatásúak - éppen ezért nem akarok ehhez filozófiát kitalálni. „Aki megteheti, annak kötelessége”- Szolnokon élek, itt tanultam, elég hosszú ideje itt is dolgozom. Tudom, hogy a város kulturális életének meghatározója a Szigligeti Színház - mondta Szebeni László, a Nefag Rt. vezérigazgatója. Nagyon örültem, amikor felújították az épületet, hiszen gyönyörű színházunk lett. Amikor megkeresett a Szemafor Alapívány, hogy a városban milyen kevés szobor van, és hogy a színház mellől is hiányzik egy, szuper jó ötletnek találtam, hogy Szigligeti Ede szobrát kívánják felállítani a róla elnevezett intézmény mellett. Rögtön elkezdtem tömi a fejem, hogyan lehetne ezt megvalósítani, támogatni, hiszen szerintem, aki megengedheti magának a támogatást, annak kötelessége is megtenni. Beszéltünk a kollégákkal, s úgy láttuk, tudunk erre a célra áldozni. Ennek a lokálpatriotizmuson kívül van egy másik oldala is. Nevezetesen az, hogy a Nefag egy sikeres átalakuláson és egy sikeres válságkezelésen van túl - jól menő cég lettünk. Ezzel a „gesztussal” is szeretnénk érzékeltetni a partnereink felé is, hogy mi egy megbízható, jó cég vagyunk. Van egy harmadik ok is: itt élünk Magyarországon, tudjuk, milyen gondokkal küzd a nemzetgazdaság. Tudomásul kell venni, hogy a kultúrára - mint mindenre - kevés pénz jut. Ugyanakkor, ha egyes gazdálkodószervezetek megengedhetik maguknak az anyagi támogatást, s össze tudják egyeztetni a cég arculatával, akkor kötelességük is ezt megtenni. Ráadásul azáltal, hogy a cégünk neve is rákerül a szobor talapzatára - maradandó emlék lesz ez cégünk számára. A Nefag Rt. egyébként - néhány kisebb időszaktól eltekintve - mindig is áldozott a kultúrára, amit a jövőben is szeretnénk megtenni. Támogatás az avatón Hétfőn ünnepélyes keretek között átadták Szolnokon a Budapest Bank épületét. Az esemény több okból is örömteli volt, hiszen nem csak a banki szolgáltatások bővültek, de Farkasházy István, a Szemafor Alapítvány kuratóriumának elnöke is ekkor vehette át a Szigligeti Ede szobrához nyújtott támogatást Bokros Lajostól, a bank elnök-vezérigazgatójától. (Fotó: Korányi) Az „Év mágusa” I. szolnoki országos bűvészverseny elé „Nekem a bűvészet a mindenem” Beszélgetés Sugár Péter bűvésszel Bizonyára Önök is ámulva nézték gyermekkorukban - s talán még most is - a bűvészek soha el nem fáradó kezét, azt a kezet, mellyel „csodát” lehet csinálni. Felnőttkorban talán csak legyintenek rá: átvágtak, becsaptak. Hogy mennyire nem így van? Remélem Önöknek is bebizonyítja ezt az alábbi beszélgetés a Budapesten élő és dolgozó Sugár Péter bűvésszel, aki a november 26-28. között Szolnokon megrendezésre kerülő bűvészversenyen mikroszemináriumot is tart. Ő az a bűvész, akiről azt hallottam: „arany keze” van - mindent meg tud csinálni. S ő az a bűvész, az a művész, aki csodálkozik, ha valaki kijelenti: a közönség a legfontosabb. Csodálkozik, mert számára szavak nélkül is a világ legtermészetesebb dolga, hogy a közönség a legfontosabb.- A bűvészeket sokan úgy tekintik, mint egy „hókuszpóku- szoló” embert - nem veszik igazán komolyan. Szerintem ez összetettebb dolog. Van az illúzió, ami tényleg „csak” a látványra koncentrál: a néző azt látja, hogy lebeg a nő. De van egy játékosabb része is a bűvészeinek, aminél senki nem tételez fel az előadótól természetfeletti képességeket.- Biztosan banálisán hangzik, de számomra mégsem az: miért lett bűvész?- Mert nagyon szeretek játszani - neveti el magát Sugár Péter. Ez áll hozzám közel. Gyermekkoromban rajzolgat- tam, agyagoztam. Ha elmentünk valahová, mindig szaladgáltam, nyüzsögtem: feltűnési kényszer volt bennem. Aztán szépen lassan a bűvészeiben teljesedett ki ez az egész. Az első trükkömet az iskolaudvaron mutattam be: labdákat szedtem a számba, s óriási sikerem volt. Én meg rögtön rákaptam az ízére. Amikor pedig először láttam valakit bűvészkedni, engem jobban érdekelt az átlagnál: hogy csinálja. Vágytam arra, hogy tudjam, amit ő.- Mondta, hogy szívesen rajzolt, agyagozott gyermekkorában . . . Nagy kézügyesség kell a bűvészeihez?- Az illuzionistának nem elsősorban kézügyességre van szüksége, de a mikromágiához, amit én csinálok, ahhoz körülbelül 90 százalékban szükséges.- Miért éppen a mikromágiát választotta?- Az illúzióhoz komoly kellékek kellenek, szállítani kell - ezért is talán, mindig távol állt tőlem ez a műfaj. Nézni szeretem, nagyon is. Én színpadi bűvészénél kezdtem, aztán beszereztem egy csomó könyvet, s a mikromágiával kezdtem foglalkozni. Egyszer az Operaház rendezője, Kerényi Miklós azt mondta, hogy én mikromágiá- ban gondolkodom.- Ez mit jelent?- Nagyon precízen kidolgozok mindent, a legutolsó apróságokat is. De ehhez a munkához teljesen más logika kell, mint mondjuk a matematikához. Az túl elvont számomra ..- Mennyire ismeri egyik bűvész a másik trükkjeit?- Amennyit illik tudni, annyit ismerek az illúzióból is. Illik tudni, hogy milyen alapokon működik az egész, de megtervezni, lerajzolni már nem tudnám. Talán, ha megvennék egy tervrajzot, akkor meg tudnám csinálni, de ... Nem is tudom, azt hiszem, az illúzió valahogy olyan nagy számomra. Lehet, hogy azzal van összefüggésben, hogy én egy alacsony kis emberke vagyok. Nem tudom .. .- A kézzelfoghatóbb dolgokat szereti jobban?- Igen. A mikromágia egyszemélyes műfaj. Fogom a diplomatatáskámat, és megyek. Én ezt élvezem.- Mikor kezdett el foglalkozni a bűvészettel?- 1975 körül, de komolyabban körülbelül 1981 óta.- Ez mit jelent?- Relatív, de úgy érzem, hogy ’81 óta tudom művelni a mikromágiát olyan szinten, amilyet elvárok magamtól.- Gondolom, a különböző megmérettetéseken szerzett eredmények is tükrözik ezt a tudást.- Az első magyarországi nemzetközi bűvészkongresszuson nyertem első díjat mikro- mágiában: kaptam díjat Bécs- ben az IBM-klubtól, Franciaországban is nyertem, meg néhány kisebb Ki mit tud? versenyen is. Nem nagyon vettem részt versenyeken, szívesebben mentem gálaműsorokra. Ez annyit jelent, hogy ha valaki mikromágia gálaműsoron vesz részt külföldön, az nem vehet részt a versenyen. Úgy éreztem, hogy nem ér meg nyolvanezer forintot az a pohár, illetve serleg, amit talán megnyerhetek.- A mikromágia kicsiny dolgokkal bűvészkedik. Hogyan látja a közönség? Mit csinál Ön a színpadon?- A mikromágiában éppen az a lényeg, hogy a közönség egész közelről láthatja a dolgokat. Egy pénzérmét vagy egy kár- tyatrükköt közelről kell nézni, vagy ki kell vetíteni, mint majd Szolnokon, ezen a versenyen is fogják.- Beszélgetésünk elején említette, hogy külön műsora van gyermekek és felnőttek számára. Mi a különbség köztük?- A gyerekeknek vizuálisab- ban kell bűvészkedni, játszani kell velük. A felnőttek viszont nem nagyon szeretik, ha bevonom őket a játékba, mert úgy érzik, hogy átverem őket. Ez a másik nagyon rossz előítélet a bűvészekkel szemben. Én azt mondom, hogy az csal, aki a kasszánál többet blokkol a kelleténél ...- Szóba jöttek az anyagiak is az előbb a külföldi versenyeknél. Sokba kerül a bűvészet?- Sokba. A mikromágia pedig nem drága műfaj, hiszen a kellékek - a kártyacsomag, a poharak, a pénzérmék - nem kerülnek sokba. A könyvek viszont, amiből tanulni lehet, nagyon drágák. Pedig például kártyából akkora irodalom van, hogy meg lehetne ezt a szobát tölteni. Szerencsére nekem is sok, körülbelül négyszáz bűvészkönyvem van, angol és német is. Magyar nyelvű szakkönyv nagyon kevés van, legfeljebb szakmai körön belül terjednek magyar fordítások. De rengeteg videofelvétel áramlik az országba, tehát azt lehet mondani, hogy sokkal könnyebb ma megtanulni a bűvészetet, mint annak idején. Ugyanakkor viszont kevés a fellépési lehetőség. Ezért tartom nagyon fontosnak ezt a szolnoki rendezvényt. Azt mutatja, hogy beindul valami az országban. Szerintem erre mindenkinek el kell jönnie, részt kell vennie rajta.- Ön szerint ez a verseny megváltoztathatja a negatív előítéleteket a bűvészekkel szemben?- Mindenképpen, mindenképpen. Én például szemináriumot is tartok majd, amit minden bizonnyal megtekintenek avatatlanok is. Megtudhatnak néhány „kulisszatitkot”, ami nem baj, mert ha valakit nem érdekel komolyan, az úgyis elfelejti két nap múlva, akit meg érdekel, az sokat tanulhat.- Lehet, hogy szembedicsé- retnek minősül, de nekem azt mondta egy hete Száva Sándor bűvész, hogy önnek aranykeze van, s mindent meg tud csinálni.- Hát ez nagyon jólesik. Nekem ez a mindenem, a bűvészkedés. Most, hogy jöttem a vonaton, négy emberrel utaztam egy fülkében. Megszólítottak, hogy ugye valamilyen művész vagyok? Mondtam, hogy bűvész vagyok. Mutattam nekik néhány dolgot, s teljesen el voltak ragadtatva. Nekem meg fantasztikus érzés, hogy tisztelettel vesznek körül. De nem igazán ezért bűvészkedem, ez „csak” jólesik. S hogy mindent meg tudok-e csinálni? Túlzottan szeretem a bűvészetet ahhoz, hogy megállják egy szinten. Mindig tovább kell fejlődni. Cs. Csáti Réka Bérlőkből lett tulajdonosok Szolnokon is sokan éltek a lehetőséggel, s megvásárolták ön- kormányzati bérlakásukat. Az új helyzet azonban számtalan félreértést eredményzett. Kedden délután a Fiumei úti iskola aulájában tartottak lakógyűlést a Móra Ferenc utca 11. számú épület lakói, ahol az üzemeltető Szollak Kft. igazgatója, műszaki vezetője, valamint a városi önkormányzat lakásügyi irodájának vezetője válaszolt a felmerült kérdésekre. A Móra Ferenc utca 11. számú épület az idén alakult társasházzá, hiszen a 130 lakásból 55-öt (43 %) vásároltak meg a bérlők. A lakógyűlésen megtudtuk, hogy a bérlőknek ugyanazok a kötelezettségeik vannak a továbbiakban is. Lényeges különbséget jelent a bérlők és a tulajdonosok között az, hogy a ház sorsában csak a tulajdonosok dönthetnek (pl.: fizetési kötelezettségek mértékéről, a közös költség elosztásáról). A bérlők érdekei is képviselve vannak az épület sorsát illetően, de őket az önkormányzat, illetve jelenleg a Szollak Kft. képviseli. (A közgyűlésen a bérlők részt vehetnek, de szavazati joguk nincs.) Előfordul(hat), hogy valaki már októberben megvásárolta a lakást, de a Szollak Kft. lehívta az átutalási számlájukról a lakbért. Ennek az az oka, hogy a kft. átfutási ideje három-négy hét, tehát még nem tudtak az adásvételi szerződésről. (Természetesen ez a lakbér visszajár a tulajdonosoknak!) Sokan kérdezték, mit jelent az alapító okiratban a tulajdoni hányadnál feltüntetett pl: 80/10000. Az egész épületet jelzik 10000-rel, ebből területarányosan a tulajdonos lakása 80 rész. (Ennek a közös költség megállapításánál van szerepe.) A Szollak Kft.-től megtudtuk azt is, hogy a közös költséget és a felújítási alapot elkülönített számlán kezelik. A lakók soknak találták a megállapított közös költséget, de ezen a gyűlésen kiderült, hogy kedvezményes felújítási hitelre csak akkor jogosult a társasház, ha az előírt minimális- közös költséget befizetik. (A Móra 11 .-ben nincsenek bérbe adható helyiségek, melyek bérleti árából csökkenteni lehetne a költséget.) Ha a társasházban a tulajdonosok aránya meghaladja az ötven százalékot, közgyűlést kell összehívni, melyen választani kell egy közös képviselőt (vagy intézőbizottságot, vagy erre szakosodott céget kell megbízni a ház működtetésével). Érdemes alakítani egy számvizsgáló csoportot, mely jogosult ellenőrizni a közös képviselőt. A tulajdonosok jogállásáról elmondták, hogy lakásával szabadon rendelkezhet, de az ön- kormányzatnak 5 évig elővásárlási joga van, s a részletfizetésre vásárolt lakásokat nem lehet eladni, amíg nincs kifizetve a hátralék.
