Új Néplap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-27 / 253. szám

6

Szolnoki Extra

1994. október 27., csütörtök

A XXL század fizikája

„A környezetvédelem emberellenes is lehet”

Beszélgetés Mészáros Milánnal, a New York-i Tudományos Akadémia tagjával

Mészáros Milán, a New York-i Tudományos Akadémia rendes tagja kedden délután tartott előadást a Technika Házában a XXI. század fizikája címmel. Ezen a filozófia-fizikai előadáson meglehetősen új szempontból közelítette meg az előadó a fizika, a technika szerepét. Mészáros Milán fizikussal erről a megközelítési módról, illetve annak hiányáról beszélgettem az előadás után.- Mielőtt elkezdte volna előadását, elmondta a hallgatóságnak, hogy a családi szálak Szolnokhoz kötik . ..- Szüleim és az öcsém családja is itt él. Én a Belvárosi Általános Iskolában fejeztem be a nyolcadik osztályt, majd szintén Szolnokon jártam középiskolába, a gépipari technikumban érettségiztem.

A családdal nagyon sokat „vándoroltunk”, sokszor kellett iskolát és munkahelyet változtatni. Mindezt pedig csak egyetlen ok miatt lehetett elviselni: nagyfokú nyitottságot hoztam magammal a családomból. Hadd mondjak egy idézetet: „A szellem szereti az ejtőernyőket, mivel azok akkor dolgoznak a legjobban, amikor nyitottak.” Munkaorientált nyitottság, ez biztosította számomra a szerencsés földet érést, a New York-i tudományos akadémiai tagsá- got.- Előadásából kiderült, hogy nem csak fizikus . . .- Fizikus és filozófus vagyok, elvégeztem a buddhista teológus szakot is.- Hogyan került kapcsolatba a New York-i Tudományos Akadémiával?- Hát ezt pontosan nem tudom ... Az biztos, hogy a világ legnagyobb tudományos akadémiája: közel 40 ezer tagja van, igaz, nem mindenki rendes tag. Ez az akadémia nem úgy működik, mint a magyarországi, hogy vannak rendes és levelező tagok, hanem sokkal több fokozata van ennek. Hogy mi kell a rendes tagság elnyeréséhez? Három vezetőségi tag ajánlása - engem elsősorban a nemzetközi szakirodalomban történő publikálás, szakmai munka alapján választottak tagnak.- Ezen az előadáson fizikusokon kívül szép számban vettek részt középiskolások. Ön szerint a fizikának szüksége van - a jó értelemben vett - népszerűsítésre?- Talán nem a népszerűsítés rá a legjobb szó. Arra mindenképpen szükség van, illetve volna, hogy a diákok ilyen, ha úgy tetszik filozófiai szempontok alapján szemléljék a fizika tudományát. Ez egyértelműen hiányzik az oktatásból. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy ez elsősorban nem az oktatók hibája. Ők teszik a dolgukat, de

talán megoldást jelentene, ha iskolai előadásokra is meghívnának tudósokat, kutatókat, s nemcsak fizkusokat, hanem teszem azt biológusokat is.

Visszatérve a népszerűsítésre: meglehetősen ritka az a „népszerűsítés”, mely anélkül történne, hogy megsértené a tudományos korrektséget, vagy egyszerűen meghazudtolná a tudomány eredményét. Nehéz lefordítani ezeket az eredményeket a „hétköznapi” nyelvre. Olyan, mint a tolmácsolás: néhány félreértés, és máris nem azt érti belőle a hallgatóság, amit mondani akartunk.- Előadásában beszélt a

technika, a tudomány fejlődésének káros következményeiről is, például a környezetszennyezésről, a környezeti katasztrófákról - s ezzel párhuzamosan a-környezetvédelemről. Azt mondta, hogy a környezetvédelem emberellenes is lehet. Mit ért ezalatt?- Az élet a következőképpen is definiálható: az élet nem más, mint az élettelen és élő környezettel szemben elkövetett agresszió bizonyos formája. Mindenesetre, az élet általában az élettelen és az élő világnak egy erőszakos kömyezetátalakítása. Világos, hogy ebből a szempontból a „környezet védelme” az életteret beszűkítő hatású, és végső soron életellenes. Vagyis a fogalmi tisztánlátás hiánya is vezethet feloldhatatlannak tűnő ellentmondáshoz.

Ugyankkor ismert, hogy evolúciós nézőpontból az ember az élővilág piramisának csúcsán helyezkedik el, s így egyben függőségben van az alacsonyabb rendű fajoktól. Ezért az „emberi faj védelme” egyben a az ember környezetének védelmét is jelenti. Hasonlóan, ekkor az „emberbarát” egyben környezetbarát is. A probléma az, hogy az utóbbi két állítás nem megfordítható.- Akkor hogyan lehet feloldani ezt az ellentmondást?- Úgy, ha a környezet fogalmát az egyes emberre vonatkoztatjuk, mert ekkor az egyes embernek az ember - a többi ember - is környezete, tehát ami környezetbarát, az emberbarát is. Ha az ember környezete az egyes emberre van vonatkoztatva, akkor az ember környezete egyaránt jelenti az ember természeti, gazdasági és társadalmi környezetét.- Ez a szemlélet meglepőnek bizonyult az előadás során is. Önt meglepte, hogy meglepődtek a hallgatók?- Nem, mert egyrészt tudom, hogy ez meglepő, másrészt pedig nem állok az emberek elé mással, csak meglepő dolgokkal. S ez nem valamiféle magamutogatás, hanem a gondolkodásomból következik.- Gondolom, elég gyakran jár Amerikában. Hogy látja: az amerikai emberek nyitottabbak, mint a magyarok?- Igen, egyértelműen - legalábbis ilyen szempontból. Az ilyen szempont alatt értem a számukra tudományos újdonságokat. Sokkal nyitottabbak, mint a magyarok. Más szempontból pedig talán merevebbek, nehezebben fogadnak el embereket, „idegeneket”. Engem szerencsére - legalábbis abban a körben, ahol forgolódom - elfogadtak.

Úgy gondolom, hogy Amerika most kezdi betölteni a tudományos életben azt a szerepét, amit be kell töltenie - öt évvel ezelőtt ez még nem Volt jellemző, ma már viszont igen.

* * *

Mészáros Milán természetesen nem csak a környezeti hatásokról beszélt, hanem a túlnépesedésről, a vallások előretöréséről, a piacgazdaság uralmáról, a háborús tűzfészkek szaporodásáról, régi, elfelejtett betegségek járványszerű felbukkanásáról. Arról, hogy a mai, de nem modem tudomány képtelen ezen problémák megoldására, a technika pedig a hatékony beavatkozásra.

Előadása után a középiskolás hallgatókhoz fordult: „Nagyon örülök, hogy eljöttetek az előadásra. Már csaic azért is, mert ezeket a problémákat - a XXI. század fizikájának problémáit - nektek kell megoldanotok.”

Cs. Cs. R.

A kutyák már csak ilyenek

Joó Béla neve jól cseng nemcsak Szolnokon, de az ország más pontjain élő kutyatulajdonosok, ebtenyésztők számára is.

Tíz évvel ezelőtt hozzájutottak egy semmilyen eredményekkel sem büszkélkedhető, nehezen meghatározható fajtájú kutyushoz. Fél év múlva azonban elpusztult, s nagy űrt hagyott maga után. Ekkor döntött úgy a 9salád, hogy másikat szerez. Ám az új jövevénnyel szemben már követelményeket támasztottak. Nemes, jó vérvonalú legyen, viszonylag kevés problémával. De ami a legfontosabb: keveset ugasson. Hosz- szasan tanulmányozták a szakijaimat, köyveket, folyóiratokat, kiállításokra jártak, tenyésztők véleményét kérték. Mindezek eredményeként egy

rottweiler tűnt fel a házuk udvarán.

Az egész nagyon ígéretesen indult, bár csak ’89-ben jutottak olyan állathoz, amellyel már szerepelni lehetett. Az volt a cél, hogy e kutyák a fajta őshazájában, Németországban is megállják a helyüket. Ha valaki fellapozná a német Rottweiler Klub, az ADRK tagjainak jegyzékét, találkozna Joó Béla nevével.

A bővülő kapcsolatoknak hála: az import szerzemények sok eredménnyel örvendeztették meg gazdáikat. Volt köztük egy, amely idehaza minden elismerést begyűjtött, sőt négy éve olyan kutyahölgy került hozzájuk, amelynek az apja korábban világgyőztes volt.

Külföldön elsősorban Ausztriában és Németországban van nagy kultusza a rottweilerek- nek. A Joó család állandó résztvevője a Dortmundban megrendezett Európa- és klubkiállításoknak, a hazai versenyeken pedig minden létező díjat elnyertek. Pedig az otthoni trófeagyűjtemény korántsem teljes, mert a hosszas várakozások miatt néha meg sem várják a díjátadást.

Ami kezdetben hobbinak indult, az ma már csaknem életcél. Mára az egész családot megfertőzte a kutyaimádat, s immár két iskoláskorú gyermekük is sokat segít. Együtt szeretnék elérni, hogy egyre magasabb szinten foglalkozhassanak ezzel.

Úgy vélik, rengeteg tévhír kering a rottweilerekről, hiszen a viselkedésük elsősorban attól függ, milyen ösztönöket erősítenek fel bennük. Igaz, harapásuk, mint őrző-védő kutyáknak, akár 800 kilogramm erejű is lehet, s a többi fajtársukhoz hasonlóan bizonyos fokú agresz- sziót vált ki belőlük, ha megérzik valakin, hogy tart tőlük. Mégis, a közhiedelemmel ellentétben, békés alaptermészetűek. Szívesen játszanak, labdáznak, bár rosszul viselik, ha a gazdi átmenetileg a másikat fogadja kegyeibe. Szóval, kissé rapszo- dikus teremtések, de mit lehet tenni? A kutyák már csak ilyenek.

Molnár G. Attila

A Városi Művelődési Központ „eladása” kapcsán

A megye a tulajdonos, a város használja

A felújítást egyelőre senki nem vállalja

Hetekkel ezelőtt röppent fel a hír, miszerint a megyei s városi önkormányzat a művelődési központ eladásáról tárgyal. Ám hivatalosan senki nem erősítette ezt meg, ugyanakkor nem is cáfolta. Kiss Györgyi, a művelődési ház igazgatója a tulajdonviszonyok redezetlenségéböl fakadó hátrányokról, illetve a lassan teljes körű restaurálásra váró épület sajátos helyzetéről beszélt lapunknak.- Ezek szerint más bevételi forrás nincs?- Nincs, mert minimális a rendezvények bevétele, olyany- nyira, hogy kizárólag kultúrából sosem tudjuk működtetni az épületet. Nagyobb, úgymond pénzesebb tanfolyamok indítására pedig nincsenek meg a feltételek. Amikor kettévált a városi és megyei intézmény, akkor a művelődési központ technikai berendezéseit is szétosztottuk. Ez annyit jelent, hogy annyi írógépe sem maradt a háznak, hogy tisztességesen el tudjuk látni a munkánkat. Egyetlen számítógépünk sem maradt.- Ki döntött az elosztásról?- A megye és a város egyezett meg a nagyobb értékű eszközök szétosztásában. A kisebb horderejű eszközök megosztása a két intézményvezető feladata volt. Ennek az volt a szépséghibája, hogy a megyei szolgálat már létezett, a városi viszont nem. De az épület működött, és mire ’92. január elsejére a városi szervezet is megalakult, gyakorlatilag már nem is volt mit szétosztani. Mire észbe kaptunk, számítógépek csak itt-ott voltak.

Sok minden közpréda volt akkoriban. A megyei szolgálat már nem tudott odafigyelni, mert birtokon kívül volt, míg a városi stáb épp csak megalakulófélben. Olyan is előfordult, hogy bizonyos eszközöket az utcáról hoztak vissza nekem. A mai napig sem tudom, hogy ki, mit, hová, merre vitt el. Azt hittük, megmaradt egy számítógépünk, szaladtunk, hogy kibontjuk a dobozából, de azt üresen találtuk. Egy másik számítógépnek pedig csak a váza volt meg.- Mennyi az értéke ennek az épületnek?- Több százmillió forint, ezért elképzelhetetlen, hogy bárki is megvegye. Ha továbbra is megmaradnak az épülettel kapcsolatos gondok, akkor egyre inkább reménytelen a helyzetünk. Nem látjuk azokat a csatornákat, ahonnan pénzt tudnánk szerezni. Mindkét önkormányzatra számítunk, mert attól, hogy városi intézmény vagyunk, megyei feladatokat is ellátunk. Közös érdekünk a megyei szolgálattal együtt, hogy továbbra is ebben a házban működjünk. De ahhoz először is rendbe kéne hozni ezt az épületet.- Mi az alapvető gond vele?- Az, hogy 15 éves az épület, a technika, a bútorzat. A tető- szerkezetet szigetelni kellene, mert állandóan beázik. Ezt a problémát évek óta görgeti maga előtt mindkét önkormányzat.

Beázik a tető- A tetőszerkezet felújításának mennyi a költsége?- Három évvel ezelőtt 4 millió forint volt, az idén nem is kértünk rá árajánlatot, de körülbelül 7-10 millió lenne. És az idő múlásával ez az összeg egyre csak nő. Egyelőre toldozunk, foldozunk, abszolút szakszerűtlenül. Esőzések után tele van a ház lavórokkal és vödrökkel, ráadásul pont a legforgalmasabb helyen ázik be, például a galérián és a színpad közepén.- ’92. január l-jétől működik önállóan a Városi Művelődési Központ. Ezt megelőzően már megalakult az itt dolgozó stáb egy részéből a Megyei Művelődési és Ifjúsági Szolgálat. Az épület többi részére - a megyei önkormányzattól - használati jogot kapott a város.

Eladják, vagy nem adják?- Az eladást ki kezdeményezte?- Nem tudom. Az tény, hogy elég régóta folyik az egymásra mutogatás a megye és a város között. Különösen akkor nincs gazdája a háznak, amikor beázik a tető, és meg kellene csináltatni valakinek. A ház eladásáról először kósza hírek formájában hallottunk, de ekkor már elkészítettük azt a koncepciót, ami a művelődési ház jövőjéről szól, arról, hogyan tudnánk kulturált körülmények között működtetni, illetve milyen átalakításokra volna szükség. Ez belsőépítészeti munkálatokat is jelentene egyben.

Menet közben derült ki, hogy itt ennél sokkal nagyobb baj van. Nemcsak arról van szó, hogy egy szakmai koncepció mentén felsorakozik a városban a kulturális szakma, hanem arról, hogy nem lesz mi mellé csatlakozni, mert nem lesz épületünk.

A megyei és a városi önkormányzattól is megkerestek bennünket. Szóvá tették a turkálós és más jellegű vásárainkat, mondván, a megye nem erre adta a városnak az épület használati jogát, hanem kulturális tevékenység ellátására, azt viszont nagyon keveset látnak ebben az épületben.

Valami olyan sejlett fel számunkra, hogy talán el akarják adni a házat a fejünk fölül. Mindenféle információs csatornán keresztül jutott el hozzánk a hír, hogy tényleg folyamatban vannak ilyen tárgyalások a megye és a város között. A pénzügyi vonal tárgyalt, miközben ezzel a kulturális szakma sem a város, sem a megye részéről nem értett egyet. Gondolom ezt abból, hogy a koncepciónkat a város mindkét bizottsága elfogadta és támogatta, szakmai elképzeléseinkkel egyetértettek.

A megyei Művelődési és Népjóléti Irodától kapott levélben, amely a szakmai fejlesztési programunkat véleményezte, elismerően nyilatkoztak, s ígéretet tettek, hogy jövőre hatmillió forintot különítenek el a tető felújítására.- Ki finanszírozza az intézményt?- Költségvetésünket a város biztosítja, és utalja át az évi támogatás összegét havi lebontásban. Ez az összeg csak arra elegendő, hogy az itt dolgozók bérét fedezni tudjuk belőle. A ház működtetése egy az egyben a mi feladatunk. Azért vannak a turkálók, mert másként nem tudjuk működtetni, fűteni, világítani az épületet. A fenntartási és felújítási munkát is ezekből a bevételekből fedezzük. Éves szinten 16 millió forintot kell produkálnunk ahhoz, hogy egyáltalán működni tudjunk.

Nemrég végezték el az érintés- védelmi vizsgálatot, ennek következménye, hogy a teherlift nem működhet, csak a saját felelősségemre.

A színpad díszletmozgató berendezése is csak részben működhet, mert egész egyszerűen életveszélyes. A hangtechnikánk olyan elavult és szinte működésképtelen, hogy itt zenekarok és kórusok már nem szívesen lépnek föl. Nemcsak azért mert alapvetően rossz az akusztikája a színpadnak, hanem mert nincsenek mikrofonjaink sem.

Közel egymillió forintért kellene fénypultot vennünk, a mostanit 15 évvel ezelőtt szerelték be, de már akkor is elavult volt. Azt mondták a szerelők, legközelebb már ne hívjuk őket, mert ki sem jönnek. Ezt megjavítani már nem lehet, csak a szentlélek működteti, ki tudja meddig. Ha a beázások miatt az érintésvédelmi rendszerünk tönkremegy, abból katasztrófa lehet. Emiatt nagyon félünk a téltől.

Mi szeretnénk a megyével és a várossal is együttműködni. Az ideális talán az lenne, ha közös fenntartásban működnénk, így a költségek megoszlanának a két önkormányzat között.- Van-e új információja az eladással kapcsolatban?- Nincs. Úgyanis a szóbeszéd is leállt. Hivatalos formában soha nem kaptunk az üggyel kapcsolatban értesítést. Amikor elvittük a koncepciót a városi kulturális bizottsághoz, akkor tudtuk meg, hogy nem az a kérdés, hogy szép-e az elképzelésünk, vagy sem, hanem elad- ják-e a házat, avagy sem.

Aztán a megyétől is érkeztek jelzések arról, hogy mi zajlik a színfalak mögött.

Nem csináltak belőle különösebb titkot, ennek ellenére hivatalos formában senki nem vállalta fel a dolgot. A megye kulturális szakemberei' egyébként azt mondják, hogy nekik még csak a fejükben sem fordult meg a ház eladása. Volt ugyan szó tulajdonegyeztetésről város és megye között, de az egészen más ingatlanokra vonatkozott.

A megye vállalná a felújítást

Dr. Györgyi Lajos az ügy kapcsán elmondta, a megye vállalt kötelezettségének eleget tesz, hiszen az ingyenes használati jogot biztosítja. Döntési pozícióban egyértelműen a város van, hiszen ő határozza meg, kivonul-e az épületből vagy sem. Hozzátette, amennyiben a költségvetési koncepciót elfogadják, akkor jövőre 6 millió forintot biztosít a megyei ön- kormányzat a tetőszerkezet felújítására.

Ellenben a belső felújítási és átalakítási munkálatok finanszírozása az intézmény fenntartójának, vagyis a városi önkormányzatnak a feladata.

’90-ben, szétválás előtt a megye 50 millió forintot adott az intézménynek. Azóta eltelt majd öt év, az összeg azonban nem emelkedett. A városi ön- kormányzat alig 32 millió forintot ad a négy évvel ezelőtt kapott 50 millióhoz képest. A népjóléti iroda állásfoglalása szerint a tulajdonjog kérdése csak álprobléma, mert amennyiben működőképes egy intézmény, nem mérvadó, ki a tulajdonosa. A polgármesteri hivatal is határozott: a döntés jogát, annak minden következményével együtt a következő önkormányzatra testálja át.-tbg-