Új Néplap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-27 / 253. szám

1994. október 27., csütörtök Szolnoki Extra 7 A fészek melege - családportrék Ez mind összejött , Jól megvannak” - mondta a nagylány a szüleiről. Több mint 22 évvel ezelőtt találkozott az apa és az anya egy kis klubban a Tabánban, úgy november tájékán. A következő év augusztusá­ban már házasok voltak. Azóta is jól megvannak. egy hullámvölgy, a vállalkozási Az I. szolnoki országos bűvészverseny elé „Misztikum, avagy játékos ötletek sorozata” Mint arról már lapunkban beszámoltunk: november 26-28. között rendezik meg „Az év mágusa” címet viselő I. szolnoki országos bűvészversenyt - melyből a szerve­zők szeretnének hagyományt teremteni. A háromnapos rendezvény eseményeiről, előzményeiről Robin Hood bűvésszel és Cserfalvi Józseffel, a HMO igazgatójával beszélgettem. Szőts László 23 éves volt és a katonai főiskolát végezte el, fe­lesége 18, azelőtt érettségizett a Verseghyben. 1972-ben há­zasságot kötöttek, a kezdeti években a feleség asszisztens volt a kórházban, a férj útépítő technikusként dolgozott. A fiatalasszony szüleinél laktak egy ideig, a Pólya Tibor utcá­ban egy kis házban, ahol ugyan nem volt összkomfort, de az is segítség volt az indulásnál, hogy volt egy kis külön helyük. Ide születtek a gyerekek, Péter ’74-ben, Andrea ’76-ban, más­fél év korkülönbség van köztük. Miután a házat kisajátították, 1977-ben a Széchenyi-lakóte- lepre költöztek. Szerencsés mó­don a szülőké lett a szemben lévő lakás a négyemeletes épü­letben. Azóta is itt élnek, időn­ként a távfűtésen bánkódnak, most is nyitva az ablak. Sajnos a kiengedett meleg árát is meg kell fizetni. A gyerekek a szomszédba jártak a piros iskolába, Peti a gépipariban tanult tovább, most végezte az ötödik évet, épület- . .gépésztechnikus lett, és idő­közben, augusztusban elvitték ’ katonának. A család már nem aggódik annyira a fiúért, jól megállja a helyét, gyakran tele­fonál, és haza is járhat. Az ott­honról kapott leveleket azonban csak 15-20, a csomagot 30 fek­vőtámaszért kapja kézhez. De az otthoniak egyetértenek ab­ban: kell ez fiúnak, és már lát­szik, hogy ember lesz belőle. Andrea a Széchenyi Gimná­ziumban érettségizett az idén, szeretne tovább tanulni. Pszi­chológusnak jelentkezett, és ugyan jól szerepelt a felvételin, az ötszáz jelentkezőből mind­össze huszonötöt vettek fel. Ő sajnos nem volt köztük.- Kíváncsi vagyok, tud-e majd az emberekkel úgy bánni, ahogy ő azt az iskolában elgon­dolta - mondja az édesanyja. Petit is épp továbbtanulás előtt hívták be katonának, Deb­recenbe indult volna 0. évfo­lyamon, ezt most félre kellett tennie.- A gyerekek olyanok, mint a mai fiatalok - mondja az édes­anya. Azt hiszik, hogy változ­tatni tudnak ezen a világon. Még hiszik, hogy tudnak... Én tapasztalom a munkahelyemen, hogy mi az a munkanélküliség. Sok embert küldenek el, alkal­mazkodni kell. A gyerekeink elég szóki- mondóak, így neveltük őket, és úgy érzem, az igazságérzetük a helyén van. Mindketten ilyenek, és lehet, hogy nehéz lesz így a sorsuk. Az édesapjuk szerint mind­egy, mit akarnak választani, le­hetnek akár utcaseprők is, ha azt kedvvel és jól csinálják. Saját példájából indul ki, és azt mondja, nincs értelme vargabe­tűt csinálni a pályán. , A szülők nyolc évig együtt dolgoztak a Szolnoktervnél, azt a nyblc évet szívesen emlegetik. Az apa közlekedési üzemmér­nök, áttervezéssel foglalkozik. Az ő tervei alapján készült pél­dául a Tisza-parti sétány, az Arany János utca, a Csokonai út, a Szántó körút. Nagyon sze­reti a munkáját, komolyan ve­szi, emellett mindig talál valami újat. Most a számítógép az új hobbija, programozást tanul. Munkájukról még mesél egy kicsit a feleség is.- 1985-ben vállalkozók let­tünk, itthon voltunk mind a ket­ten. Ez három éven keresztül ment, aránylag jó körülmények között voltunk, de 1988-ban jött szférában kevesebb lett a beru­házás, nem volt elég munka. Én azóta a vízműnél dolgozom, fér­jem pedig újra itthon van, mint szellemi szabadfoglalkozású, és tervezéssel foglalkozik. Beszélgetünk a szabadidőről is, közös hobbijuk a nagykörűi kert, kell ugyan dolgozni is benne, de mindannyian jól érzik ott magukat. Az apuka szeret horgászni.- Amikor elege van - mondja Andi -, fogja magát, nyolc hor­gászbottal elmegy horgászni.- Az autót is nagyon szeret­jük - folytatja az anyuka -, mindegyikünknek van jogosít­ványa, eddig két kocsink volt, most mindkettőt eladtuk egy harmadikért.- Volt akváriumunk is, mert szerettük az állatokat, a kutya tízéves, meg van két papagáj. Egyébként sok minden volt, kü­lönösen amikor Andrea állator­vosnak készült. Arra a kérdésre, hogy így akarták-e, így képzel­ték-e el az életüket, az apa fel­mondja a leltárt:- Én egy fiút meg egy lányt szerettem volna. Egy szőke nőt a feleségemnek, akit nagyon szeretek. Ez mind összejött... És szerettem volna szőnyegpadlós, távfűtéses lakást, ez is sikerült, bár így utólag, hogy meglett, megtudtam, mivel jár ...- Olyan vágyaink nem voltak - mondja az anya -, amire azt mondhatnánk: nem értük el. Mindkettőnk szülei vasutasok voltak, nem nagyon tudtak tá­mogatni, de megkaptuk az „alapsegítséget”, volt hol lak­nunk, és nem szóltak bele, mit csinálunk. 22 év alatt a magunk erejéből jutottunk idáig. Nagy álmaink nem voltak.- Ha az ember reálisan ter­vez, úgy általában sikerül a cél­kitűzéseit elérni - mondja az apa. Egy kicsit akarni kell, oda kell rá figyelni, és összejön. * * * Közösen vonzódnak az iroda­lomhoz. Nem is véletlen, a szü­lők is egy irodalmi klubban is­merkedtek meg, ahol ki-ki elő­adhatta, amit „elkövetett”. Az apuka utolsó versét feleségéhez írta, azóta nem próbálkozott. Andinak több írása megjelent a gimnázium „A mese véget ér” című antológiájában. Az apukának utolsó verse tö­redékei jutnak csak eszébe, eb­ből idéz: ... ha majd a folyók mind fölfelé folynak,... ha majd a nap alulról világít ... akkor foglak én elfeledni téged...-em­(Fotó: Korényi)- Láttam bűvészeket tévében és élő műsorokban is. Úgy vet­tem észre, hogy az önreklám és a tényleges teljesítmény gyak­ran nem fedi egymást. Nincsen mérce, amihez viszonyítani le­hetne - kezdte Cserfalvi József arra a kérdésre, hogyan született meg a verseny ötlete.- Ki dönti el, hogy ki a leg­jobb? Kikből áll majd a zsűri?- Úgy próbáltuk összeválo­gatni a zsűri tagjait, illetve min­den irányban bebiztosítani ma­gunkat, hogy a csalásnak még a gyanúja se merülhessen föl. A zsűri tagjai: Ungár Anikó, Edu­ard Nazakian, a Cseh Mágusok Uniójának elnöke, Száva Sán­dor Jászberényben élő, nemzet­közileg elismert bűvész, vala­mint Novák Ferenc, a Honvéd Együttes koreográfusa és egy filmes szakember. A két utóbbi személy egyébként azért került a zsűribe, mert nem lesz közön­ségdíj, így ők képviselik a szakmán kívülieket.- Azt mondták az imént, hogy ilyen színvonalú bűvészverseny nincs másik Magyarországon. Mi biztosítja ehhez a garanciát?- Elsősorban a díjak - vágják rá egyszerre. A négy kategória - junior, általános bűvészet, mik- romágia és illúzió - első helye­zettjeinek százezreket fizetünk ki a díjra. Ezenkívül kategóri­ánként kapják az arra érdemes versenyzők az arany, ezüst és bronz Mágus-szobrot, melyeket Györffy Sándor szobrászmű­vész készített, illetve ajánlott fel. A díjak között szerepel az Év mágusa díj, egy arany pe­csétgyűrű is, melyet Birizlo Gabriella keramikusművész ajánlott fel.- A színvonalat a díjak mel­lett nem inkább a résztvevők biztosítják?- A résztvevők között olyan hazai bűvészek szerepelnek, akik idáig vagy a televízióban, vagy külföldön megmérettettek. A magas díjak pedig éppen azért tehetik színvonalassá a rendezvényt, mert megmozgat­nak minden olyan embert, akik tehetséget éreznek magukban. A versenyen nem lesz elő­döntő, a gálaműsorban pedig a kategóriák első három helye­zettje lép föl, és természetesen ki kell emelni Ungár Anikó ne­vét, aki a gála sztárvendége.- Robin Hood, a bűvész nem csak szervező, hanem versenyző is...- Egyetlen kategóriában, il­lúzióban indulok csak, éppen azért, mert én képviselem a szervezési munkában a szakma és Cserfalvi úr közötti kapcsola­tot. Külön erre az alkalomra ké­szítettem egy olyan műsorszá­mot, amilyet a világon - ebben a formában - még senki nem mutatott be.- A kategóriák között van-e átjárhatóság?- Nincs korlátozva, hogy a versenyző mennyi és melyik ka­tegóriában akar indulni, indul­hat akár az összesben. Kivéve a juniort, amely a 18 év alattiak kategóriája. Ugyanakkor, ha egy 16 éves úgy érzi, hogy elég tehetséges, akkor indulhat a fel­nőtt kategóriákban is.- Egy laikus számára nem sokat mond a mikromágia vagy illúzió kategória fogalma . . .- Még a szakma sincs telje­sen tisztában a fogalmakkal, hi­szen igazán nincsenek defini­álva. Én, mint Robin Hood bű­vész azt mondom, hogy a mik­romágia kézben és asztalon el­férő tárgyakkal, kellékekkel tör­ténő bűvészkedés. Az általános bűvészeiben a kellékek na­gyobbak a kéznél, de kézzel mozgathatók, s nem nagyobbak az ember tömegénél. Az illúzió pedig az ember által nem meg­fogható tárgyakkal történő bű­vészkedés (pl: ház eltüntetése).- Gondolom, az is a színvo­nalhoz tartozik, hogy a ver­senynek a Tisza Szálló ad ott­hont . . .- Természetesen, sőt a Tisza Szálló Kft. igazgatója erre a há­rom napra számos kedvezményt ad. Például, aki megfizeti a napi belépőket, az hozzájut egy ked­vezményes, 250 forintos menü ­höz (napi három menüből lehet választani). A versenyzők ré­szére ingyen szaunát és talp­masszázst is biztosítanak. Szintén a színvonalhoz tarto­zik az is, hogy a gála a Szigli­geti Színházban lesz. Bevontuk az Alexander Pizzériát is a programba: ők 10 százalék ked­vezményt adnak a résztvevők­nek és a nézőknek. A gálaműsor legdrágább jegye 1500 forint lesz, ami összehasonlíthatatla­nul olcsóbb a budapesti többez­res napi belépőjegyek (!) árával. Nálunk a napi jegyek ára 100 forint lesz. Itt szeretnénk megköszönni támogatóinknak, hogy mindezt lehetővé tették: Szolnok Me­gyei Jogú Város Önkormányza­tának, a Tisza Szálló Kft.-nek, a HMO-nak, a Mozaik Kft.-nek, az Áldás Ásvány- és Gyógyvíz Kft.-nek, az Alexander Pizzéri- ának, a Produkció Kft.-nek és az Új Néplapnak. * * * A három nap alatt természe­tesen nemcsak a versenyek lesznek, hanem például Ro- dolfó-emlékverseny, kiállítás Birizlo Gabriella keramikus- művész tárgyaiból, bűvészpla- kát-kiállítás, valamint folyama­tos videovetítés hazai és kül­földi bűvészfilmekből. Jegyeket a HMO-ban, Cser­falvi Józsefnél lehet megren­delni, illetve az Új Néplapban egy később közölt időponttól a Szigligeti Színház jegyirodájá­ban. Cs. Csáti Réka „Minden bűvész tudása legjavát mutatja be ezen a versenyen. Lesz nőeltüntetes, több részre vágás, kutyalebegtetés, me­tamorfózis, mentális trükkök, s fellépnek az „itt a piros, hol a piros?’’ nagymesterei is. Egyszóval igazi szórakoztató show vár­ható kicsiknek és nagyoknak egyaránt. ” ' ' " í ' ; • ‘ . ■ - , ,’y „Sokan úgy gondolják, hogy a bűvészeinek be kell bizonyítania, hogy művészet. Mi úgy gondoljuk, hogy bizonyítás nélkül is az. ” Szót érthet-e a polgár a hatalommal? (Bel)városi disputa a kisvárosról, a kommunikáció sajátos közegéről Hétfőn este „A lokális kom­munikáció problémái” című előadással és az azt követő be­szélgetéssel folytatódott Szol­nokon a két hete megkezdődött (bel)városi disputa. Az erre az alkalomra meghí­vott előadó, Lázár Guy szocio­lógus - megbetegedése miatt - nem jöhetett el, így „szerepébe” Szoboszlai Zsolt „ugrott be”, sikerrel. Elmondta, hogy lokali- táskutatások már a hetvenes évek óta zajlanak Magyarorszá­gon, miközben maga a „lokali- tás” azóta is megmaradt „egy méltatlanul definiálatlan törté­neti és térfogalomnak”. A loka- litás ebben az értelemben és a ténylegesen folyó kutatások vo­natkozásában is, elválaszthatat­lan a „kisváros” fogalmától. Mi tehát a kisváros? Még nem „polisz” a szó szoros ér­telmében, mégis önálló entitás, vagyis valaminek az összes­sége. Városiasodon település, amelyben a „nagy társadalom” valamennyi önálló ismérve már megjelenik, mégsem ezek, ha­nem mindenekelőtt a személyi kapcsolatok határozzák meg jel­legét. Történelmi hagyomá­nyokkal rendelkezik, szerves fejlődésen ment és megy ke­resztül. Polgárok - az Alföldön gyakran „paraszt-polgárok” - lakják, akik azonban csak ritkán „klasszikus polgárok”. Ezek a kisszámú régi polgárcsalád iva­dékai. A többség „sajátos hely­zetű proletár”, azaz társadalmi státusuk a szaktudáson alapul, ugyanakkor a polgári értékek elsajátításának legfeljebb az esélyével rendelkeznek, amely - ha realizálódik - csak többge­nerációs folyamatként képzel­hető el. A kisváros polgársága tehát egyfajta „virtuális polgár­ság”. Számuk - mint lakóné­pesség - a magyar kisvárosok­ban legfeljebb 50 ezer főig ter­jed (ez a nagyságrend azonban nemzetközileg jelentős eltéré­seket mutat), egy-egy kisváros­hoz vonzáskörzetként általában 5-10 kisebb település, falu kap­csolódik. A kisvárosok sajátos belső érdekviszonyokkal bírnak, ezek szuverén módon kapcsolódnak a lokális térhez és a helyi viszo­nyokhoz. Az érdekek artikulá­ciója korábban kizárólag az ál­lamigazgatáson keresztül tör­ténhetett, amely az önkormány­zati rendszer bevezetésével - e tekintetben - maga is kedve­zően változott, miközben a civil társadalom kialakulásának fel­tételei is javultak. Mégsem ja­vult - sőt, inkább romlott - az utóbbi években az érdekartiku­láció, s ehhez az is hozzájárul, hogy az érdekviszonyok a kis­városokban is a korábbiaknál bonyolultabbá, többszörösen struktúrálttá váltak. Ugyanis nemcsak a politikai, a gazda­sági, a kulturális tevékenységek központja a város, hanem van­nak - és az utóbbi időszakban mind erőteljesebben nyilvánul­nak meg - helyi „rituálék”, szimbólumok, magatartásfor­mák is: mindezek együtt alkot­ják a kommunikációs viszonyok bonyolult hálózatát. A helyi kommunkáció az uralkodó és a szubkultúrák öt- vöződési pontja, amely egyesíti a helyi hagyományos városi és paraszti kultúra elemeit és ha­gyományait, a lokális történel­met és a helyi öntudatot. Ebből adódik a viselkedés, a mentali­tás, a különböző attitűdök, to­vábbá a munkakultúra, a közös­ségek és a helyi nyilvánosság kialakulása. Ez utóbbi egyre inkább jelen van a regionális, sőt az országos médiákban is, nemcsak a helyi - és gyorsan szaporodó - nyom­tatott és elektronikus sajtóban. Fontos szerepet játszanak a gazdasági alapon működő (tehát az érdekartikulációban közvet­lenül is érdekelt) helyi és orszá­gos kereskedelmi adók, és új lehetőségeket nyit meg a robba­násszerű fejlődés, a telefónia (különösen ennek mobil válto­zata) is. Élesen elkülönül a helyi nyil­vánosság formális és informális oldala: egyfelől működik a köz­gyűlés, adott a közmeghallgatás intézménye stb., másfelől létez­nek a munkahelyi, családi és más, spontán kapcsolatok. Az utóbbi időben ismét beszűkülni látszanak a formális csatornák (ezek a rendszerváltást követő egy-két évben jobban működ­tek), erősödik viszont az „in­formális vonal”. Ezt az a ha­gyományos meggyőződés (értsd: Magyarországon) is erő­síti, amely szerint a „fontos döntések nem a parlamentben, hanem a fehér asztal mellett születnek”. A polgárok ezt he­lyileg is igaznak tartják. A helyi hatalom és a helyi társadalom tehát nem együtt, hanem „egy­más mellett” létezik („elmennek egymás mellett”), ezért nem működik (vagy olyan, amilyen) a helyi kommunikáció. A helyi hatalom pártorientált (az előadó vélekedése szerint a most következő önkormányzati választások után még inkább az lesz), és „felfelé tekint”: a helyi társadalom politikailag szkepti­kus, megosztott (főleg abban a tekintetben, hogy milyen új ér­tékek mentén szerveződjék meg), ezért atomizált. Egyéni érdekek határozzák meg, és je­lentősen kiszolgáltatott a külön­féle félelmeknek. Mindezek a helyi kommunikáció gátjaiként működnek. A gátak lebontása a helyi ha­talom és társadalom „egymásra találása” (egymásra mutogatás helyett) esetén képzelhető csak el. Ehhez partneri viszony ki­alakítása és a jelenleginél lé­nyegesen nagyobb kompro­misszumkészség szükségeltetik, elsősorban a hatalom részéről. A megoldandó feladat azon­ban - ettől függetlenül - közös. Sz. P. Tizenkét hét alatt tizenhat előadás Nonprofit akadémia A Kapocs-Háló Alapítvány „Nonprofit akadémiá”-t szer­vez az érdeklődők számára a Városi Művelődési Központban október 29-től 1995. január 28-ig. A hetente egy alkalommal három óra elméleti és gyakorlati „foglalkozáson” alapítványi jogászok, közgazdászok, szocio­lógusok, népművelők, kriminológusok, bölcsészek, könyv- vizsgálók tartanak előadásokat. Az akadémia programja: Októberben: Álapítványok és egyesületek létrehozása, mű­ködtetése. Novemberben: A nonprofit szervezet, mint piaci szereplő; A nonprofit szervezetek és a nyilvánosság; Mit kell tennie a civil társadalomnak a nonprofit törvény megalkotása érdeké­ben?; „Fundraising”, avagy: mit tanulhatnak a civil szerveze­tek az egyházak adománygyűjtő tevékenységéből?; Ado­mánygyűjtés a vállalati szférában, avagy: kötéltánc a betonon; A közösségfejlesztés és a nonprofit szektor. Decemberben: Marketing szerepe a nonprofit szférában; Tárgyalási technikák és hatékonyság; A nonprofit szektor fej­lődésének történeti áttekintése; Á szervezeti típusok és műkö­désük; A civil szervezetek és a bűnmegelőzés. Januárban: Erőszakmentes konfliktuskezelés; A nonprofit szféra nemzetközi szervezetei, érdekképviseletek, alapítványi központok; 1994. évi adózási, számviteli és társadalombizto­sítási problémák, lehetőségek; Meglepetés: találkozás dr. Gayer Gyuláné közgazdásszal, a „Nonprofit vállalkozásokért a népjóléti szférában” Alapítvány elnökével. * * * A részvételi díj: 4 ezer forint. Jelentkezni telefonon az 56/344-133, telfaxon az 56/341-558-as számon vagy szemé­lyesen a Városi Művelődési Központban (Szolnok, Hild tér 1. szám) lehet. A részvételi díjat postán - a Kapocs-Háló Alapívány cí­mére: Szolnok, Hild tér. 1. - vagy a helyszínen személyesen lehet befizetni. Az oldalpárt szerkesztette: Cs. Csáti Réka

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents