Új Néplap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)
1994-10-01 / 231. szám
4 1994. október 1., szombat I. országos kriminológiai vándorgyűlés A gyermekkornak sérelmére elkövetett bűncselekmények száma hazánkban a ’90. évi mintegy 1900-ról három év alatt 2600-ra nőtt „Legyünk bárányok vagy farkasok, egyformán szenvedjük az agressziót” Dr. Handlovics Sándor Őrvezetöként szerelt fel, ezredesként ment nyugdíjba A közben eltelt 31 évről dr. Kapai Sándorral beszélgettünk A kriminológiai vándorgyűlés tegnapi második szekciójában a „ Szociálpolitika, család- politika, iskolapolitika a bűnmegelőzés szempontjából” témakörhöz kapcsolódva rögtön a nyitó előadást követően megdöbbentő adat- és diaképsorok illusztrálása mellett — Handlovics Sándor előadásában - lehetett tanúja a hallgatóság azoknak a borzalmaknak, amelyek az újszülöttek és gyermekkornak sérelmére elkövetett bűncselekmények kísérőjelenségei. Gyermekáldozatok Az országos adatok is lehangolóak ezen a téren. 1990-ben 1867, ’93-ban viszont már 2581 volt a gyermekkornak sérelmére elkövetett bűncselekmények száma. Gondatlan veszélyeztetés miatt csak megyénkben 18 haláleset következett be tavaly. A megkínzott, bántalmazott gyermekekről szóló hírekkel egyre gyakrabban lehet találkozni. A szexuális indíttatású atrocitások száma - ahogy szerte a világon, hazánkban is — növekvő tendenciát mutat. Kanadai kutatók szerint 18 éves korig minden negyedik lány, illetve minden ötödik fiú ki van téve ezeknek a veszélyeknek: az erőszakos nemi közösülésnek, a szóban történő csábításnak, simogatásnak. Ezért is van nagy jelentősége a felnőttek éber figyelmének, vannak ugyanis jelek, amelyek a szexuálisan, bántalmazott fiatalok megváltozott viselkedésében észrevehetők. Szexuális bántalmazás Például egészségügyi problémák, nemi betegségek, illetlen szexuális játék főként kicsi korban, a genitáliák (külső nemi szervek) mutogatása, pubertáskorban visszatérő hasi fájdalmak, alvászavar, provokáló szexuális magatartás, iskolakerülés, promiszkuitás (tartós jelleget mellőző nemi érintkezés), prostitúció, öngyilkossági kísérlet, droghasználat. A prevencióban - hangsúlyozta az előadó - a nevelés, oktatás kulcskérdés. A szexuális bántalmazások szövődményeinek gyógyítása azért is nehéz, mert gyakran elhallgatják ezeket a cselekményeket maguk az érintettek is, akik nemritkán közvetlen fenyegeA csütörtökön megnyitott I. országos kriminológiai vándor- gyűlés munkája tegnap két szekcióban folytatódott. A megyei rendőr-főkapitányság és a megyei bíróság tanácskozó- terme adott helyet az előadás-sorozatnak. A bíróságon dolgozó I. szekció egyik délelőtti előadója volt Nagy László Tibor, aki a bőrfe- jűek támadásainak büntetőjogi megítéléséről beszélt. Talán sokan nem ismerik e negatív irányzat gyökereit, bár hazánkban is lehetett már hallani a kopaszra nyírt hajú fiatalok agresszív cselekedeteiről. A közelmúltban a Szolnoki Városi Bíróságon is tárgyaltak „skin- heades” ügyet (jászberényi fiatalok támadtak meg a nyílt utcán cigánycsaládokat), bár ez esetben a vád tárgyává tett cselekmény csoportosan elkövetett garázdaság volt. Az előadásból megtudhattuk, hogy a bőrfejűek mozgalma először a ’60-as évek Angliájában - elsősorban zenei alapokra helyezkedve - jelentkezett. A hazánkban is ismert skinhead együttes és rajongói nemcsak a felnőtt társadalomtól igyekezteitség, lelki nyomás hatására burkolóznak némaságba. Törőcsik István, a Debreceni Orvostudományi Egyetem munkatársa, folytatva a gondolatsort, a „megvert gyermek" tünetcsoport igazságügyi vonatkozásairól szólt. Ez a tünet- csoport 1962 óta vált hivatalosan ismertté, és egyre kiterjedtebb irodalommal bír. Nem új keletű a probléma, hiszen a kultúrtörténetből ismert a spártai nevelés gyermekekkel szembeni kemény bánásmódja. A Taigetoszról letaszított csecsemők pedig a beteg, nyomorék gyermekek értékét és helyzetét jelezték az ógörög társadalomban. Nem véletlenül írta Rousseau a XVIII. században: beszéljünk többet a gyermekek jogairól és kevesebbet a kötelességeikről. Mit jelent a gyermek bántalmazása? A legegyszerűbb megfogalmazása: bántalmazás az, amit a törvény annak ítél. Lehet fizikai, szexuális, elhanyagolás jellegű és emocionális vagy pszchikai. A fizikai bántalmazás a halálos sérülésekig is terjedhet. Lehet csak fájdalmat okozó, de súlyos, elhúzódó gyógyulással járó károsodást is okozhat. A szexuális bántalmazás nem csak korosabb, de néhány éves gyerekeket is érinthet. Szexuális zaklatásokban, fajtalankodásokban is megnyilvánulhat tek elhatárolódni, hanem a hosszú hajú, békét hirdető hippiktől, valamint a náluk agresz- szívebb, de baloldali érzelmű punkoktól is. A skinheadek legmarkánsabb jellegzetessége a külső megjelenésük: a borotvált fej, a „bomberdzseki”, a bakancs. Szűk nadrágot viselnek, nadrágtartójukat pedig kívül hordják. Dalszövegeikben fellelhető leggyakoribb kifejezések a faj, nemzet. Közöttük legfőbb ösz- szetartó erő az általuk „oi”-nak nevezett zene. Ideológiájukban központi helyet foglal el az idegengyűlölet, a rasszizmus, elsősorban a színesbőrűek alacso- nyabbrendűségének hirdetése. Nem véletlen tehát a jelenség kiindulási helye és ideje, ugyanis a ’60-as évek Angliáját a nagymértékű bevándorlás jellemezte. A skinheadjelenség azonban nem állt meg a sziget- ország partjainál, hanem világszerte elterjedt. A bőrfejűek igyekeznek erősnek, férfiasnak látszani, nagy részük küzdő- és testépítő sportokat űz. A csoportjaikban igen erős az összetartó erő, nehezen veszik be a fiatalokat A rokon mint csábító A pszichikai bántalmazások a leggyakoribbak, amelyek általában társulnak az említett egyéb bántalmazási formákkal. A megvert gyermek tünet- csoport megtalálható a társadalom minden rétegében. A magasabb műveltségű, jobb anyagiak között élő családokban a pszichikai bántalmazás sokkal gyakoribb, mint a durvábban bántalmazott gyerekek csoportjában. Nagy szerep hárul a családokat látogató szociális munkásokra, akik képesek arra, hogy megítéljenek bizonyos szituációkat, vajon valóban bántalmazás miatt sérült-e a gyermek. Nem megnyugtató, hogy feltételezések szerint csak a bántalmazások mintegy 50 százalékát jelentik be. A sérülések megítélése - például töréses esetekben - gyakran igen nehéz feladat elé állítja az orvosokat. A szexuális bántalmazásokról szólva az előadó a hallgatóság megrökönyödésére elmondta: legtöbbször közvetlen hozzátartozó, apa, nagyapa, idősebb testvér, nagybácsi, szomszédok az elkövetők. Ezek a tettesek legtöbbször primitív személyiségű, alacsony intellektusú emberek vagy idősebb, szellemileg leépült hozzátartozók. Az orvos szakértői bizonyítás maguk közé, ugyanakkor a világ számos országában - különösen Németországban - fasiszta, náci csoportokkal működnek együtt. Nem tekintik magukat bűnözőnek, az erőszak azonban elsődleges szerepet játszik életükben. Érdekes, hogy ez nemcsak kifelé jelentkezik, hanem a csoportjukon belül adódó problémák megoldásában is. A magyar skinheadek a nyolcvanas évek elején kezdtek szerveződni. Jelenlétüket valójában 1988. április 22-től lehetett érzékelni. Akkor történt ugyanis, hogy Budapesten egy rendezvény során egy bőrfejű megtámadta a skinheadeket fényképező fotóriportert. Két napal később ugyanez a társaság Kőbánya-Kispesten a metróállomás közelében kubai vendégmunkásokat vert meg. A kilencvenes években sűrűsödtek a skinheadtámadások, és már volt olyan is, ami halálos áldozatot is követelt. Az elhangzottak szerint figyelemre méltó jelenség, hogy hazánkban az utóbbi másfél-két évben a bőrfejűek mozgalma jelentősen felhígult. Körükben a csak az esetek kis részében egyszerű, de néha igen durva sérülések keletkezhetnek. Mrenáné Szakálos Ilona, szolnoki középiskolai tanár az erőszakmentes konfliktuskezelésről tartott előadást. Szomorúan beszélt arról a tényről - amit a fiatalkorúak bíróságán népi ülnökként tapasztalt hogy nagyon elhúzódik a fiatalok bűnelkövetése és a büntetés kiszabása közötti idő. Legfontosabb feladatul a bűnözővé válást megelőző segítő hálózat meglétét nevezte meg. A gyerekek környezetében tapasztalható agresszivitás legnagyobb veszélye, hogy ez tanulható meg legkönnyebben. Ha ütik, visszaüt. Negatív önértékelés alakulhat ki a gyermekben, sőt: agressziója pusztító módon önmaga ellen is irányulhat. Farkas Olga, az AVP - Alternatívák az erőszakkal szemben - egyesület képviselője azokról a pozitív eredményekről számolt be, amelyet ez az önkéntesekre támaszkodó nonprofit szervezet már elért a kreaetív együttműködés, az önbecsülés terén. A személyiségfejlesztő programot a szegedi fegyház és börtönben próbálják ki, ahol 10-15 évre elítélt rabok vannak. Az összesen 90 órás, háromszintű tanfolyam a második szakaszánál tart, és máris óriási népszerűségnek örvend az elítéltek között. Terápia a börtönőrnek is A bizalom légkörében végzett „útkeresés” a személyes élet feltárásán keresztül olyan jövőbeni alternatívát kínál a raboknak, hogy elviselhetőbbé válik számukra a még hátralévő büntetés letöltése. A csoport közösen gyakorolja a konfliktusok agresszió nélküli megoldását. Ez azért is fontos, mert legyünk bárányok vagy farkasok, egyformán szenvedünk az agressziótól - mondotta az előadó. A program olyannyira sikeres, hogy már a börtönszemélyzet is jelezte, szeretnék elvégezni a tanfolyamot. A szekció délelőtti ülésén további előadások hangzottak el az egészséges társadalom fontosságáról, a serdülőkori magatartászavarokról és depresszióról, az alkoholfogyasztásról mint szociális problémáról. faji jellegű támadások mellett megjelent az egyéb, elsősorban a vagyon elleni bűncselekmények elkövetése is. A skinheadek tetteivel kapcsolatos nyomozások a gyilkossági ügyeknél megszokott alapossággal történtek. Ez közel 90 százalékos felderítettségi arányhoz vezetett. Az elkövetők csaknem valamennyien fiatalkorúak voltak. A jelek szerint tehát a rendőrség kardinális kérdésként kezeli a skinheadjelenséget. A cselekmények büntetőjogi megítélése azonban a mai napig korántsem megnyugtató. A Btk. 156. szakaszát olvasva úgy tűnik, mintha ezt éppen a skinheadek által elkövetett cselekmények szankcionálására találták volna ki. Az ügyészségek az utóbbi időben több mint 10 esetben emeltek vádat e paragrafus alapján, a bíróságok azonban egyetlenegy esetben sem tartották ezt megállapíthatónak. A fajellenes motívumot ugyanis „aljas indokként” kezelték, ez alapján pedig a testi sértés minősített esetének elkövetéséért vonták felelősségre a vádlottakat. H. Gy. Dr. Kapai Sándor ezredest, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság igazgatásrendészeti osztályának - ma már volt - vezetőjét bizonyára sokan ismerik. Leginkább talán mégis azok dicsekedhetnek ezzel, akik valaha beosztottjai, netán még vezetői is voltak. Mivel dr. Fazekas Attila megyei rendőr- főkapitánynak mindkettőben volt része, így a csütörtök délelőtti kis ünnepségen joggal jellemezhette a nyugdíjba vonuló rendőrtisztet: „Kapai Sándor élő szimbóluma annak a rendőrnek, aki az életét erre a pályára tette fel.”- Ezredes úr, mikor is kezdődött - ahogyan ön fogalmazott - a pár éves rendőri pályafutása?- 1960. április elsején - mert ilyet is csak április elsején lehet csinálni - szereltem fel rendőr őrvezetőként. Ezt a rendfokozatot is azért kaptam meg, mert hoztam magammal a honvédségtől. A 6 hónapos próbaidő alatt járőr voltam, ezt követően kerültem a bűnügyi állományba. Életem sikeres szakasza következett, mert soron kívül lettem szakaszvezető, majd őrmester. Ugyanis szorgalmasan „kihordtam” minden rendfokozatot. 1971-ben végeztem el az állam és jogtudományi egyetemet, így lettem - szokatlanul fiatalon - a Szolnoki Rendőrkapitányság bűnügyi osztályának vezetője. Részben szakmai követelményként, valamint a társadalompolitika iránti érdeklődésem miatt az „M-L szakosítón” is részt vettem. Ez utóbbit mostanában sokan letagadják. A pár éves rendőri múltamból tehát jelentős részt töltöttem el a bűnügyi szakterületen. Azt, hogy a városi bűnügyről elkerültem - ez 1991-ben következett be -, szinte személyes tragédiaként éltem meg. Akkor kaptam egy újabb lehetőséget, és újabb munkaterületre kerültem, amire a korábbi beosztásomból adódóan inkább fölülről, oldalról volt rálátásom. Ekkora jogszabályhalmaz, ami jelenleg is az asztalomon van, soha nem volt előttem. Hozzáteszem, hogy épp akkor kerültem az igazgatásrendészeti osztályvezetői beosztásba, amikor ez a szakterület a ’89- 90-es évek traumáját élte. Akkor megkérdőjelezték, hogy egyáltalán szükség van-e erre a szolgálatra. Úgy érzem, hogy az igazgatásrendészeti szolgálat helyének, szerepének megkeresésében, elismertetésében valamilyen szerepem van. Az osztályunk tevékenységét ma elismerik, igénylik, másik oldalról az állományon belüli bizonytalanságot is sikerült megszüntetni. Amikor kineveztek megyei osztályvezetőnek, volt olyan kolléga, aki azon a véleményen volt, hogy az itt eltöltött évek alatt más dolgom sem lesz, mint „kidekkolni” nyugdíjig, és lógatni a lábam.- A több évtizeden át gyakorolt bűnügyi munka során bizonyára igen sokféle esetet és embert volt lehetősége megismerni. Vannak-e olyan kedvenc ügyfelei, akikre valamilyen oknál fogva különösen szívesen emlékezik vissza?- Én nem azt mondanám, hogy kedvenc ügyfeleim voltak. Kialakítottam egy sajátos értékrendet magammal szemben, amit szerencsére sok munkatársam elfogadott: blöffölni ugyan lehet, de senkit sem szabad becsapni. Énnek az eredményei még évek múltán is visszaköszöntek, ugyanis több olyan elkövető is volt, aki vallomást tett, mert én hallgattam ki. Volt szerencsém egy család életét végigkísérni a nagyszülőktől az unokákig. Emlékezetes számomra annak a három- és ötéves testvérpárnak az esete, akiket tulajdonképpen én mentettem meg. A szüleik ugyanis már napok óta nem jártak haza, nem törődtek a kicsikkel. Állampolgári bejelentés nyomán az ablakon át hoztam ki őket a lakásból. A gyerekek állami godozásba kerültek. Még több ehhez hasonló esetet tudnék elmondani, de azért nekem sem volt mindig szerencsém. Például a közismertté vált Magda János az ujjnyomazo- noSság ellenére „bezárkózott”, és ragaszkodott primitív alibijéhez, azt hajtogatta, hogy „kérem én ehhez nem értek, maguk tudják, maguk tanulták”. Egy másik személy pedig minden hozzá intézett kérdésre úgy reagált, hogy „én nem tudom kérem, én csak jöttem, mentem”. Szerencsére azért mindkét esetben eredménnyel járt a bizonyítási eljárás, és elmarasztaló ítéletek születtek.- A rendőrök munkája köztudottan nem mindig igazodik a hivatali munkaidőhöz. Ez a megállapítás a nyomozókra nézve talán különösen igaz. Hogyan tudta ezt az életmódot ■ iládjával elfogadtatni?- Ahhoz, hogy ennyi évet itt gozhattam, és még valami nkateljesítményt is tudtam nyújtani, a családom is kellett. Szerencsém volt, mert én már mint rendőr kötöttem házasságot, így a feleségem természetesnek vette, hogy a rendőrség olyan „folyamatos üzem”, ahol a kaput nem a munkaidő kezdetekor nyitják, és a munkaidő végén zárják. Ezt - a ma már felnőtt - gyerekeim is így élték meg.- Az igen dolgos évek után mennyire lesznek nyugalmasak az eljövendők?- Saját elhatározásomból mentem nyugdíjba, de ez nem azt jelenti, hogy nyugalomba helyeztem magam. Azt is tudom, hogy a kertem sem fog teljesen lekötni, így elképzelésem szerint valamilyen szellemi tevékenységgel is kívánok foglalkozni. Tapasztalataim szerint reális igények mutatkoznak a fegyverismereti vizsgára való felkészítés iránt.- Amikor beszélgetésünk időpontját egyeztettük, Kapai úr azt ígérte, hogy az interjú „mottóját” ő maga választja.- így igaz. Amikor kollégáim 50. születésnapom alkalmával felköszöntöttek, azt mondtam: műveljük kertünket, míg él a lámpásunk. Most, alig 7 év elteltével Arany János szavaival tudok elköszönni: „Az életet már megjártam, többnyire csak gyalog jártam” - mégis sikeres embernek tartom magam. Horváth Győző S. Cs. J. A kriminológiai vándorgyűlés egyik szekciója a megyei bíróságon dolgozott Az utóbbi években hazánkban felhígult a skinheadmozgalom Az ügyészség és a bíróság másként ítéli meg a bőrfejűek tetteit? Dr. Kapai Sándor a tőle elválaszthatatlan eszközzel, a pipájával
