Új Néplap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-26 / 252. szám

1994. október 26., szerda Kultúra 5 A tévé képernyője előtt Kettős ünnepünk volt va­sárnap: egyszerre emlékez­tünk az ’56-os forradalomra és szabadságharcra, valamint a Magyar Köztársaság meg­születésére - történelmünk két kiemelkedő eseményére. Emlékezés 1956-ra A televízió is, mint más tömegközlési intézmények, igyekezett méltó módon részt venni az emlékezésben és az emlékeztetésben. Rendre közvetítette a hivatalos ün­nepségeket, mind a koszorú­zásokat, mind a díszhangver­senyt az Operából; hallhattuk külföldiek véleményeit, be­nyomásait a magyar ’56-ról, láthattuk műkedvelő fotósok egykori felvételeit a forrada­lom napjairól, csokorba kötve és személyes kísérőszöveggel ellátva, megismerhettük egy késő esti adásban a Moszkva téri „Vad macskát”, Tova Meyert egy magyar-izraeli dokumentumfilmből, és há­romrészes összeállításban kortársak, pályatársak és hoz­zátartozók visszaemlékezése­iben .jelent meg előttünk” Maiéter Pál, a forradalom ha­lálra ítélt honvédelmi minisz­tere. Lényegesen új mozzana­tokat nem tárt fel Szobolits Béla filmje, a személyes jel­legű vallomások azonban kö­zelebb hozták a nézőhöz az immáron történelmi alakká nőtt katona emberi vonásait. Hogy az említettek elegen­dőnek mondhatók-e a méltó módon történő televíziós em­lékezéshez, meglehet, vitat­ható, nem is annyira a meny- nyisége, mint inkább tar­talma, színvonala miatt. Hi­ányzott ebből az ünneplésből az események igazságába ve­tett hit forrósága, a progra­mok szintén beleszürkültek a napi műsorfolyamatba, s kí­sértett helyenként a megszo­kással együtt járó Jangyosság is. A személyes Vallomások mellett talán jó lett volna im­máron nagyobb távlatú törté­nelmi összefüggéseiben is felmutatni 1956 históriáját; az egyedi felmutatásával párhu­zamosan megragadni az álta­lánosat is, így az emlékezés alkalmával akár újabb színe­zetet is adni lehetett volna a megszokottsággal fenyegető ünneplésnek. Erre most csak halvány kísérlet történt a tele­vízióban. Fontos a szemtanúk vallomásainak dokumentum- jellegű összegyűjtése, a tele­vízió erejéből leginkább erre futotta, de fontos a hitelesség ilyen formáján túl a forrada­lom történelmi rangjának ér­tékelése, mérlegelése is, mé­lyebb tartalommal, mint ahogy „A történelem hibája?” című véleménycsokorban ilyen irányban is próbálkozott a televízió. Mi tagadás: kicsit „soványnak” éreztem a tele­vízió ünnepnapi kínálatát. A közszolgálati csatornákét, mert bizony e jeles alkalomra sokkal színesebb és gazda­gabb programmal rukkolt ki egy másik csatorna, a Duna Televízióé, játékfilmekben is jobban igazodott e nap tartal­mához. Ezt csupán megemlí­tem, merthogy az igazsághoz alighanem hozzátartozik. Hírmagazin reggel Meg az is, hogy szóljak a Nap-keltéről, ha nem is az év­fordulóval kapcsolatban; erről a reggeli televíziós hírmaga­zinról, amelyet alighanem csak kevesen láthatnak, csu­pán akinek ideje van rá. Pedig igazán nagyszerű, főleg a be­szélgetések, politikáról, kul­túráról, mindenről ami idő­szerűen friss. Lemondott az APEH elnöke? Már azon nyomban odaültetik a kame­rák elé, a Kinn padra (ami olykor „kínpaddá” válik az éles kérdésektől), hogy a le­mondás okairól faggassák; készül a hajdan tiltott gyü­mölcsnek számító Tanú foly­tatása? Nosza, halljunk róla a főszerepet játszó Kállai Fe- renctől és a rendező Bacsó Pé­tertől. Véres, kegyetlen film lesz - mondta Bacsó Péter -, mert ez a kor is, amelyben élünk, az is megérdemli, hogy kivesézzük. Hisz a korai kapitalizmus - a rendező sza­vai - kegyetlen világa vajon nem próbálja-e kihasználni a makulátlan embert? Elég kö­rültekinteni - hangzott el - mit csinálnak itt az emberrel. Kállai Ferenc szerint csak a parlamenti közvetítéseket nézve is könnyen a gutaütés kerülgetheti az embert amiatt, amit ott művelnek olykor, .az üres szócsépléstől. Furcsa dolog, de reggelente többet tudhat meg az ember a világ, főleg a hazai világ állá­sáról, mint a nap további sza­kaszaiban. Vajon nem lehetne napnyugtakor is „Nap-kelte” a televízióban? Balszerencsések? Mit csinálnak itt az ember­rel? Kérdezi Bacsó filmjében, mit csinál a balszerencse az emberrel, ezt meg Friderikusz firtatta most induló beszél­gető műsorában, olyanokat szólaltatva meg, akiket a sors ver, akiket üldöz a balszeren­cse. Nem értékelni kívánom a show-man újabb vállalkozá­sát, ő maga is türelmet kért nézőktől és kritikusoktól egy­aránt három-négy adásig, ak­korra majd végképp kikristá­lyosodik, mit is akar és ho­gyan, tehát véglegessé válik tartalom és forma. Csupán je­lezni szeretném, milyen ösz- szetett maga a fogalom is, melynek jegyében a balsor- súak megszólaltattak. Mert bizony belefért a műsor sze­rint az a vasutas, akit felesége arzénnal mérgez, így akarván megszabadulni unott társától (bár a gyilkosság kategóriá­jába sorolnám ezt, semmint a balszerencsék közé), meg az az elszánt asszony is, aki jóhi­szeműen mindenét kölcsön­adja, s aztán végül mindenki rútul becsapja (ez meg nekem inkább balekségnek tűnik); aztán annak a hölgynek az esete is, aki mindig fejre esik (ezt pedig kapkodó természe­tének köszönheti, úgy vélem, és nem balszerencsének), de itt volt található az a csinos fi­atalasszony is, aki azért érzi magát sorscsapottnak, mert­hogy Rózsa Gyuri Zsákba­macskájába nem került bele, pedig hogy szeretett volna ját­szani vele. De a fogalom bo­nyolultságát mutatja annak az úrasszonynak az esete is, aki szőkére akarván festetni haját, végül hajzata fekete lett (ez meg nyilván a festés hibája és nem sorscsapás). Sorsok, ese­tek, érdekesek s talán tanulsá­gosak is. Ha elfogadjuk a szakemberek tanácsát, mi sze­rint meg kell tanulnunk elvi­selni azt is ha vesztünk, mert csak így válik elviselhetővé maga a balszerencse is. A talk-show nem könnyű műfaj, megfelelően érdekes téma és megfelelően érdekes alanyok kellenek hozzá, hogy élvez­hető lehessen. Az indulásból úgy látszik: menni fog. Röviden Egyáltalán nem emlegette a balszerencsét Juhász Fe­renc, a költő, amikor a vele készült beszélgetésben - va­sárnap este a kettesen - sor­sának alakulásáért nem azt tette felelőssé. Arról szólott ugyanis, miként éli napjait írásra ítélt szerzetes módjára - cellalétben. Ami történt vele - folyóiratát, az Új írást támogatás híján be kellett szüntetnie, és hosszabb időre „bekupolázta” a csend, s most magányosság, szomo­rúság van benne rengeteg - mindennek okát sejti, sőt tudja is, bár nem nevezte né­ven az okokat. Kicsit nyög­venyelős mondataiban azonban már egy tettre kész költő szólalt meg, akiről az utóbbi években azt sem lehe­tett tudni, hogy él-e még, s főleg azt nem, hogy mit csi­nál. Ezért volt jó érzés, meg­nyugtató, hogy most megje­lent a képernyőn (XX. szá­zadi költőportrék), s hogy megtudtuk tőle: hatalmas eposz megírására készül, melyben a látomás törvényei szerint a ’90-es esztendőket idézi meg, természetesen Juhász Ferenc-i szemlélettel. Valkó Mihály Felállva ünnepelt a hallgatóság Világhírű művészek koncertje Szolnokon Nagy érdeklődés és várakozás előzte meg Fischer Annie zongoraművésznő és a Liszt Fe­renc Kamarazenekar hangversenyét; a jegyek mind egy szálig gazdára találtak, így hát a Szig­ligeti Színház nézőterét teljes egészében birto­kába vette hétfőn este az élményre vágyakozó közönség. Fischer Annie zongoraművésznő részére Várhegyi Attila, Szolnok város polgármestere nyújtotta át a szeretet virágait A koncert vonzerejének leg­főbb forrását kétségkívül Fischer Annie fellépése jelen­tette. A zongoraművésznő cso­dagyermekként kezdte pályafu­tását. Tehetségét olyan kitűnő pedagógusok bontakoztatták ki, mint Tornán István - aki egyko­ron Liszt Ferenc növendéke volt - és Dohnányi Ernő zongora- művész. Fischer Annie neve először Magyarországon, majd Európá­ban, sőt: világszerte is ismertté és híressé vált. Művészi munká­jával három ízben érdemelte ki a Kossuth-díjat, és a szolnoki közönség elsőként ünnepelhette tapsával az éppen egy nappal korábban művészi pályája elis­meréseként neki adományozott kitüntetés - a Magyar Köztársa­sági Érdemrend Középkeresztje a csillaggal - átvétele alkalmá­ból. A Liszt Ferenc Kamarazene- kart és Szolnok városát össze­kötő kapcsolat immár több mint egyesztendős. Az együttes - melynek művészeti vezetője Rolla János - az elmúlt koncertévadban több emléke­zetes szépségű hangversennyel örvendeztette meg a megye- székhely közönségét, melyek­nek szólistái nem egy esetben világhírű művészek voltak. A hangverseny első felében érdekes műsorral lepte meg kö­zönségét a kamarazenekar, amelynek mindhárom darabja minden bizonnyal egyben szol­noki ősbemutatóként regisztrál­ható. Elsőként Fr. Benda C-dúr szimfóniája hangzott el. A cseh származású zeneszerző élete ja­varészét II. Frigyes kegyeltje­ként a porosz királyi udvarban töltötte: kiváló hegedűművész volt, de emellett karmesterként is működött. Jelentős mennyi­ségű művet hagyott az utókorra. Ezeket elsősorban vonós hang­szerekre komponálta. A szimfónia részben még magán viseli a barokk stílusje­gyeit. Erre utalnak a díszítések. A gáláns, kecses utolsó tétel pedig akár egy szvitben is „megállná a helyét”. A forma azonban már klasz- szikus: a három tétel (gyors-lassú-gyors) a műfaj ko­rai szakaszának jellegzetessé­geit mutatja. K. Kohont F-moll szimfóni­ája - a műsor második darabja - formáját és stílusát tekintve a Benda-darabra rímel. Ez eset­ben az első tétel fúgaszakasza idézi a barokk kort, míg a kés­leltetések, a szonátaforma al­kalmazása már a klasszikus zene világába vezet. Harmadikként L. Janácek vonószenekari szvitje hangzott el. A hat tételből álló kompozí­ciót huszonhárom éves korában írta az ugyancsak cseh szárma­zású zeneszerző, akit nem any- nyira zenekari művei, inkább színpadi darabjai révén ismer a világ. A szvit - melyet, mint már említettük, Janácek ifjú korában alkotott - még nem mutatja azokat a vonásokat, amelyek az érett alkotó műveit jellemzik. Szvitjén fellelhető a romantika, Dvorák és a cseh népzene ha­tása. A hangverseny második felé­ben egyetlen mű: W. A. Mozart „nagy” A-dúr zongoraversenye hangzott el (K. 488). A koncertet kivételes gond­dal, saját maga számára írta a zeneszerző 1786 márciusában, erre mutat, hogy a finálé három eltérő változata helyett végül egy negyediket dolgozott ki. A versenymű talán legköz­kedveltebb tétele a lassú tem­pójú második, melyben a szóló- hangszer szépséges sicili- ano-dallama és a középrész ro­kokó szerenádja ragadja meg el­lenállhatatlanul a hallgatót. Az első, de még inkább a harmadik tétel fény és árnyék játékának képzetét Mozart a dúr és moll hangnemek váltakoztatásával éri el. A koncert hallgatóságának hangulata egyre forróbbá vált, ahogyan a kamarazenekar vo­nós szólamainak hallatlanul precíz előadásában sorra el­hangzott a. két szimfónia. A legnagyobb tapsot azonban Ja- nacek szvitjével aratta az együt­tes: a hat különböző karakterű tételt remek élmény volt hall­gatni Rollá János és a zenekar tévedhetetlen tolmácsolásában. Szűnni nem akaró taps fo­gadta a színpadra lépő Fischer Annie zongoraművésznőt, aki az immár fúvósokkal kiegészült kamarazenekar nagyszerű köz­reműködésével Mozart zenéjé­nek átélt, feledhetetlen inter­pretálásával ajándékozta meg hálás közönségét. A versenymű elhangzását követően Várhegyi Attila polgármester nyújtotta át a szeretet virágait Fischer An- nie-nak. A végül már felállva ünneplő hallgatóság elragadtatott vas­tapsát a művésznő három ro­mantikus zongoradarab lélegzeteílállító, pazar tolmá­csolásával köszönte meg (Cho­pin: cisz-moll noctum, Schu­bert: Gesz-dúr impromtu, Cho­pin: Asz-dúr ballada). Szathmáry Judit (Fotó: Korényi Éva) Dr. Skultéty Sándor: „Ahhoz, hogy rend legyen, kell az ellenőrzés” Elköszön a leköszönő megbízott- Értesítette szerkesztősé­günket, hogy szívesen nyilat­kozna a napokban. Mi adja az apropót ehhez a beszélgetés­hez?- Talán a köztársasági meg­bízotti pályafutásom utolsó szolnoki napja, bár hozzáte­szem, hogy a dologgal még nem egészen vagyok tisztában. Mert igaz, a televízió Híradójában le­játszották az 1991. január 3-i eskütételünk képeit és alámontí­rozták a szöveget, hogy október 31-től a köztársasági megbízot­takat felmentik, majd Kara Pál helyettes államtitkár azt mondta: azért, hogy szabadon tudjanak indulni az önkormány­zati választásokon a tisztségek elnyerése érdekében. Én még a mai napig hivatalos formában erről a dátumról közlést nem kaptam.- Ez meglehetősen furcsa helyzet.- Nem akarok jogászkodni, de a mi jogállásunkról szóló törvényben van egy olyan pasz- szus, hogy akadályoztatás ese­tén a hivatalvezető helyettesít­het. De az én értelmezésem sze­rint, valószínűleg így van ez, ha megnézzük az értelmező szótárt is, az akadályoztatás nem azo­nos a felmentéssel.- Hát akkor nézzük az apro­pót, miként telik az utolsó nap?- Elköszönök a hivatali dol­gozóktól, a regionális tanácstól. Ez utóbbi arra volt hivatott, hogy a kihelyezett kormánylá­togatás kapcsán, a megyének adott 400 millió forint elosztá­sán dolgozzon. A mai napon 131 millió forint sorsáról dön­tött a tanács; hűtőházról, a ti­szazugi részben egy borfeldol­gozó támogatásáról, útról s egyebekről. A regionális tanács a köztársasági megbízottat, hála a jó Istennek, túléli. Működteté­sére a megyei közgyűlés lesz hivatott. Ez nem is baj. Nem alakulhat ki alá- s fölérendelt­ség a megyei önkormányzat ve­zetése és a polgármesterek kö­zött. Fontos, hogy a demokrácia a pénzosztásnál is megvalósul­jon.- Beszéljen a hivatal erényei­ről, hibáiról...- Legnehezebb a hivatal megszervezése volt. A kor­mányzattól semmiféle támoga­tást nem kaptunk, ha a megyei közgyűlés elnöke és főjegyzője nem lett volna ilyen korrekt, je­lentősen megnehezedik a dol­gunk. Hihetetlen, de a Pest me­gyei önkormányzattal ez ügy­ben még most is pereskedünk. Én ide, Szolnokra egyedül jöt­tem. A hivatalt így kellett felál­lítani és elfogadtatni. Arra ösz­tönöztem a munkatársaimat, hogy köztisztviselőnek kell lenni. Szülőfalumban egy Ko­máromi nevű bírónak fekete márvány sírkövet állítottak. Jó szívvel emelték neki. Azt mon­dom, az lesz az igazi, ha Ma­gyarországon a köztisztviselők­nek emléktáblát állítanak majd, vagy megsüvegelik őket. Az élet szomorú, nehéz, tud­tam, hogy a négy év gazdasági­lag nem hoz felemelkedést. Ma­rad tehát a tisztesség az embe­rek megnyeréséhez. Utálom a formanyomtatványokat. Min­den embernek egyedi határoza­tot hoztunk, és megpróbáltuk ezt megindokolni. Sok gondunk származott abból az elmúlt idő­szakban, hogy nehézkesen ment az önkormányzati és államigaz­gatási feladatok szortírozása.- Sikertelen kísérletnek te­kinti a hivatal működését?- A mi hivatalunk teljesen önálló volt. Három póluson állt. A mostani átalakulással ennek a hivatalnak a vezetőjét a belügyminiszter nevezi ki. Igen ám, de a köztisztviselői törvényben van egy olyan passzus, hogy a vezetői megbí­zást minden különösebb indok­lás nélkül visszavonhatják. Az új hivatalvezető felett ott lesz Demoklész kardja... A nagy gondom mégis az, hogy a vi­déki Magyarország hogy fog kilábalni a hátrányos megkü­lönböztetésből? Amit mi tud­tunk tenni, hogy volt egy kor­mányülés Szolnokon és Nóg- rádban. De egy megyei szintű hivatalvezető, aki BM főosz­tályvezető besorolású, hogy fogja menedzselni ilyen szinten a megyét, a régióját? A plusz pénzeket csak úgy tudtuk biz­tosítani, hogy volt egy közel 1 millió 800 ezres régiónk. Egy 440 ezres lélekszámú Szolnok megye, a kétmilliós fővárossal szemben nem versenyképes. Nem azt mondom, hogy ne le­gyenek megyék, de ez a megye már nem az a megye, ami volt a kiegyezés idején. Szóval tu­domásul kell venni, hogy volt egy Trianon, a megyék cson­kák, nem teljesek. Vagy össze kellene vonni, vagy valamit ki­találni. Ausztriában, Németor­szágban, Franciaországban tar­tományi közigazgatás van. Magyarországon legalább a csíráját meg kellett volna hagyni. A hivatal óriási hibája volt egyébként, hogy nem állt a közigazgatási megbízott mö­gött testület.- Sokszor úgy tűnt, hogy a kormányzat kinyújtott kezeként működik.- Ez mondvacsinált politikai megközelítés. A gyakorlat mást mond: több mint 60 ezer hatá­rozatot hoztak a régióban az önkormányzatok. Hét százalé­kuknál törvényességi észrevé­telt tettünk, és ebből csak 9 esetben nem fogadták el a vé­leményünket. Az önkormányza­tokkal a kapcsolatunk jó volt, elfogadtak bennünket, igényel­ték tevékenységünket. Ahhoz, hogy egy országban rend le­gyen, kell az ellenőrzés. Hogy ez kemény vagy puha, azt a tör­vények szabják meg. Hatalmi jogosítványa a köztársasági megbízottaknak nem volt.- Abban, hogy alkalmazták az MDF megyei elnökét, nem volt politikai megfontolás?- Feladataink közé tartozik a köztisztviselők oktatása, to­vábbképzése. Kellett ehhez egy szakember. Tóth Istvánnak ki­felé állt a nádja korábbi munka­helyéről. Én őt ismertem, meg­bíztam benne. Amikór elhatá­rozta, hogy politikával kíván foglalkozni, mondtam neki, hogy váljunk meg egymástól.- Mi lesz a hivatal szakértői gárdájával? Mi lesz egy nem elhanyagolható ténykedésükkel, a megyében működő állami hi­vatalok közötti koordinációval?- Igen jól képzett szakem­bergárda dolgozik itt, senki nem mondhat le erről a szellemi bá­zisról. A hivatal ezekkel a fel­adatokkal megmarad, kivétel a területfejlesztés és a védelmi bizottsági tennivalók. Megyei közigazgatási hivatal lesz a neve, a vezetésére pályázatot ír ki a BM. A koordinációs tevé­kenységben véleményem sze­rint óriási űr keletkezik, mert ez nem rendezett. Az egyik hivatal nem veti alá magát a másik irá­nyításának. Most elmarad mű­ködésük koordinálása, az ebben való középszintű állami részvé­tel. Korábban ez a közigazga­tási államtitkári értekezleteken történt felvetéseinkkel úgy vé­lem, megoldott volt.- Dr. Skultéty Sándor marad a politikusi pályán?- Skultéty Sándor megírta di­cső levelét a Pest Megyei Ügy­védi Kamarának, és november 1-jétől, ahogyan ez négy évvel ezelőtt volt, újra a Ceglédi 2. számú Ügyvédi Munkaközös­ség tagja. Hiba lenne azonban kidobni a négy év alatt szerzett ismereteket. Pest vagy Nógrád megyében szeretnék a megyei önkormányzat egyik képviselői helyére bekerülni. Talán találok olyan szervezeteket, például a sport területén, akik támogatják indulásomat. Most minden­esetre szeretnék tíz napot sza­badságként tudni magamnak, aludni, pihenni, és értékelni a történteket. Hajnal József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents