Új Néplap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-26 / 252. szám

6 1994. október 26., szerda Kunsági Extra-----TVIezőhék N égy tanulóval beindult a felső tagozatos oktatás Megbízott igazgató az intézmény élén Szeptember 1-jétől az Általános Művelődési Központ - óvoda, iskola, könyvtár és művelődési ház - megbízott igazga­tója Sági István fiatal pedagógus. Az irányítása alá tartozó in­tézményben az 1994/95-ös tanévet huszonhét gyermek kezdte meg, az óvodások száma pedig tizenegy, akikre két óvónő és egy dajka felügyel. Az iskola összevont 1-2., il­letve 3-4. osztályában, valamint az idén négy tanulóval indított 5. osztályban hatfős a nevelői létszám. Közülük egy kolléganő jelenleg gyesen van. Napközis rendszerben taníta­nak, és egy diák kivételével va­lamennyien az iskolában étkez­nek. A külterületi részekről be­járók délután négy óráig tanári felügyelet alatt vannak. Nulladik órán és szakkörök formájában angol, német, fran­cia nyelvet oktatnak. Pályázat útján nyert pénzből, az önkor­mányzat támogatásával kiegé­szítve, két számítógépet vásá­roltak, melyeken szakköri fog­lalkozások keretén belül oktat­ják a gyerekeket. Az idén beve­zették, hogy csak azok járhat­nak a szakkörökbe, akiknek ta­nulmányi átlaga a hármas osz­tályzatnál nem rosszabb. A számítástechnikai szakkörük legalább annyira kedvelt, mint a fellendülőben lévő tömegsport. Tavasszal az iskolában sport­udvart létesítettek, melynek ki­alakításában igen sok segítsé­get kaptak a paprikaszárító dol­gozóitól. Megalakult a tenisz­szakosztályuk az igazgató sportszeretetének köszönhe­tően, és télen jégpályát szeret­nének üzemeltetni az udvaron. Huszonhét évével Sági István a legidősebb nevelő az iskolá­ban, ahol beosztottjai fele két diplomával rendelkezik, a töb­biek pedig tovább tanulnak, képzik magukat. A szeptemberben indított ötödik osztályt néhányan elle­nezték a faluban, mondván, hogy a nevelők nem rendelkez­nek megfelelő képesítéssel. A megbízott igazgató esetében is - főleg a matematika oktatásá­nál - felmerült ez az aggály. Sági István műszaki tanári dip­lomával rendelkezik, és elvé­gezte a testnevelési egyetemet. A Területi Oktatási Központtól kértek véleményt az alkalmazá­sával kapcsolatban. A kapott szakvélemény alapján oklevele általános iskolai oktatói mun­kára jogosítja. Minden olyan szaktárgyat oktathat, melyet a szakirányú alapképzésben leg­alább két féléven át tanult — ilyen a matematika is -, és szi­gorlatot tett belőle. A következő tanévtől szakta­nárokkal szeretnék beindítani az összevont 5-6. osztályos okta­tást. A matematika, kémia, fi­zika szaktanárok részére az idén is meghirdették az állásokat, melyre igen sok pályázat érke­zett. Mivel az önkormányzat ré­széről az 5. osztály beindításá­val kapcsolatosan elhúzódott a döntés, a pályázók nagy része visszalépett, de két fiatal tanító­nőt sikerült alkalmazniuk. Kö­zülük az egyik magyar szakos. A gyesen lévő nevelőnek törté­nelem-orosz a szakképesítése, és most jár angol nyelvű átkép­zésre. Igen jó kapcsolatot alakí­tottak ki a martfűi Martos Flóra Általános Iskolával, ahonnan szaktanárok, oktatók segítik munkájukat. Rendszeresen lá­togatják óráikat, melyek közül a matematikát 5. osztályban egy héten ötször oktatják. A mezőhéki nevelők részt vesznek a martfűiek bemutató óráin, és a tanulókat folyama­tosan felkészítik a tárgyi ta­nulmányi versenyekre. Minő­ségi oktatásra törekednek. Az ötös osztályzathoz 95 százalé­kos teljesítményt kell a diá­koknak elérni. Az óvodában angolfoglalkozásokat tartanak, és a gyerekek néptáncot tanul­nak. Klubkönyvtárukban egy főállású dolgozó látja el a népművelő-könyvtáros felada­tokat, és télen a nagyteremben tartják a testnevelésórákat. Az igazgató úgy érzi, hogy a szü­lők, gyerekek, kollégák egy­aránt elfogadják az oktatási in­tézményt, az ott végzett neve­lői munkát. Igaz viszont az is, hogy egy-két ember a faluban nem értett egyet a megbízott igazgató személyével, illetve ellenérzéssel fogadta a felső tagozat beindítását. Az ÁMK megbízott igazgatója, Sági István Iskolaellenes a körzeti orvos? Tíz évvel ezelőtt Szegedről érkezett a faluba dr. Berkó Gyula körzeti orvos, aki a kép­viselő-testületnek is tagja. Beszélgetésünk során meg­tudtuk, hogy a lakosság megbe­tegedését tekintve sem szám­ban, sem a betegségek jellegé­ben nincs eltérés az országos át­lagtól. Náluk is „népbetegség” a helytelen - túl zsíros - táplálko­zás, melynek következményei a szív- és érrendszeri megbetege­dések. Megelőzésükben fontos szerepe van a folyamatos felvi­lágosítómunkának. A klub­könyvtárban rendszeresen tar­tanak TIT-előadásokat, melye­ket viszonylag nagy létszámban látogatnak, de az étkezési szo­kásokat nehéz, és egyszerre nem is lehet megváltoztátni. A rendelő alapfelszereltsége az előírásoknak megfelelő, a rendelkezésükre álló számító­gép viszont munkájukat nem igazán segíti. A rendeletek ál­landó változását a programok nem tudják követni, ráadásul a gépi nyilvántartás egymagában nem elfogadott. Mellette a ma­nuális nyilvántartást is vezet­niük kell. Az EKG és vércukor- szintmérő műszer viszont nagy­ban segíti az orvosi munkát. Utóbbi használatával elérték, hogy a betegeknek nem kell rendszeresen Mezőtúrra utaz­niuk, csak nagyon fontos eset­ben, például gyógyszerátállítás­kor. A doktor úr és felesége, Ka- kuk Erzsébet körzeti ápolónő az orvosi rendelő általános állapo­tát viszont nem tartja megfele­lőnek. Utoljára a fűtés korsze­rűsítése előtt - és ennek már negyedik éve - volt kifestve. Több alkalommal kérték, de pénzt a polgármesteri hivatalból nem kaptak erre a célra. Mint ahogyan az évekkel ezelőtt le­szerelt szúnyoghálók pótlására és a kitört ablakok javítására sem. Az oldalt írta és fotózta Czikkely Anna- Mint képviselő, azt kell mondanom, hogy községünk­ben egyetlen intézmény létezik a polgármester számára, és ez az iskola. Az óvoda és a kultúr- ház, mint ahogyan a rendelőnk, már „mostohagyerekek” - jegyzi meg Berkó Gyula. Már az alsó tagozat beindításával sem igazán értettem egyet. Busszal tíz perc alatt elérhető a mesterszállási, nem összevont osztályos általános iskola. Az ötödik osztály beindítását aggo­dalommal fogadtam, mivel szaktanárok hiányában nem lát­tam, és ma sem látom biztosí­tottnak a megfelelő szintű okta­tást. E véleményemet követke­zetesen hangoztattam, rám is fogták, iskolaellenes vagyok. Nem értettem egyet az iskolai konyha kialakításával sem. Anyagilag nagy ráfordítást igé­nyelt, és megkérdőjelezem a fenntartását. Az önkormányzat­nak - amúgy is kevés pénzéből - jócskán dotálnia kell, úgy ér­zem. Biztosat nem állíthatok, mivel beindítása óta a testületi ülésen nem esett róla szó. A megbízott igazgató szemé­lyével sem értek egyet. Ketten pályáztak az állásra, de képvise­lőtársaimmal nem láttuk a be­nyújtott pályázatokat. Az igaz­gatóválasztásnál négy-kettő arányban nem mellette döntöt­tünk. A polgármester - a jegy­zőt is kizárva - egy személyben bírált és döntött, különböző tör­vényességekre hivatkozva, megvétózta a testület határoza­tát. Négy év alatt ez volt az első olyan testületi ülés, amikor képviselőtársaim ellenvéle­ményt mertek nyilvánítani. Et­től kezdődően egyre jobban ki­éleződtek az ellentétek. Fel­színre kerültek az „eltemetett” problémák, mint például az is­kolában tapasztalható „népván­dorlás”. Három év alatt tízen váltak meg az intézménytől, közülük ketten igazgatói beosz­tásban voltak. A mostani vá­lasztást követően annak az óvó­nőnek, aki elmondta a vélemé­nyét, az igazgató felmondott, azóta munkanélküli. Harmadik osztályos fiamat nem ide írattam be, mivel válto­zatlanul vallom, hogy az össze­vont, kis létszámú osztályban nincs igazi húzóerő. Több szü­lőnek ugyanez a véleménye, de attól való félelmükben, hogy nem kapnak támogatást, gyer­meküket itt járatják iskolába. Dr. Berkó Gyula körzeti orvos Mezőhék jelenlegi községi központját az ötvenes évek­ben tanyai központokból alakították ki. Abban az időben kétezernél többen lakták a települést, melynek közigazga­tási területe 9200 hektár, állandó bejelentett lakosainak száma viszont napjainkra 483-ra csökkent. A fejlődés útjára léptek „Úgy érzem, sikerült megállnunk a lejtőn, van jövőnk” A munkáját társadalmi megbízatásban végző polgármester, Halász Vince- Pontosabban fo­galmazva növekedett - kezdi beszélgeté­sünket Halász Vince polgármester, aki e munkát társadalmi megbízatásban végzi, főállásban pedig a Mezőhéki Táncsics Tsz terményszárító üzemének a vezetője.- A lélekszámot il­letően községünk éle­tében 1992-ben volt a mélypont. Ekkor 462 állandó lakos élt Me- zőhéken, annak elle­nére, hogy gazda­sági-földrajzi adott­ságaink jók.- Mi volt az oka a nagymértékű elván­dorlásnak?- Helyi adottsága­inkat az ország irányí­tását végzők nem vet­ték figyelembe, így 1973-ban bennünket is utolért a körzetesítés. A „zsáktelepülés” Mesterszálláshoz - bejárata van, kijárata nincs - csatolták Mezőhéket, ami többszörös hiba volt. Az ő földterületük jó­val kisebb, 3600 hektár, és átla­gos minősége a héki 25 arany­koronával szemben 12-14 kö­zött van. Egykori vezetőink azt sem vették figyelembe, hogy Mező­hék városokba menő - Szolnok, Martfű, Mezőtúr - útvonalak metszéspontjában fekszik. Mesterszálláshoz, a süllyedő hajóhoz hozzácsatolták a héki kis csónakot.- Ennek ellenére fokozato­san emelkedik az itt élők száma. A kis csónak mégsem süllyedt el.- Az elmúlt években valóban a pozitív elmozdulás jelei ta­pasztalhatók. Választási prog­ramomban elsődleges célom volt, hogy önállóvá váljék a te­lepülés. Ezt azért tartottam fon­tosnak, hogy az itt élők érezzék, a fejlődés elől nem zárkózunk el. A közös kalapból kevés ju­tott, most viszont ami marad, magunkra tudjuk költeni. Az önállósodás mellett két másik célt tűztem magam elé. Az álta­lános iskola alsó tagozatának a visszahozatalát, működtetését, illetve az infrastrukturális beru­házások megvalósítását.- Mindezeket, a fenti elkép­zeléseket sikerült elérni?- 1993. április végén kezdtük a gázprogramot, és 30 nap alatt a 128 lakás 90 százalékába be­vezettük a földgázt. E nyolcmillió forintos beru­házáshoz 2,8 millió forintot - bekötésenként harmincezer fo­rintot - a lakosság fizetett be. A kezdeteknél jó néhányan elle­nezték, mára viszont egyértel­művé vált, hogy megérte. A ker­tes családi házaknál az évi energiaköltség - fűtés, főzés, meleg víz - jelentősen csök­kent. Ezt a fiatalok is felismer­ték, nem költöztek el, egyre többen építkezésbe kezdenek. Az elmúlt négy évben több csa­ládi ház épült, mint a megelőző tizenöt évben.- Ez feltételezhetően nem­csak a gázprogramnak, hanem az önkormányzat részéről nyúj­tott támogatásoknak is köszön­hető.- Valóban így van. Az 1200-1500 négyzetméter terü­letű és közművesített telkeket 20 forintos négyzetméteren­kénti áron adtuk, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a fiatal házasok meglévő pénzüket el­sősorban ne a telekre, hanem az építkezésre költsék. Emellett 10 éves futamidőre, kamatmente­sen 80-100 ezer forint támoga­tást kaptak mindazok, akik igé­nyelték. A beépítésre szánt tel­keink lassan elfogynak. Nagyon várjuk, hogy visszakapjuk az úgynevezett állami tartalék föl­deket, melyek szintén közmű- vesítve vannak, de pillanatnyi­lag nincsenek az önkormányzat tulajdonában. Építési telkeknek, vállalkozóknak ipar telepítésre értékesítenénk, illetve szenny­víztisztító telepet, valamint kommunálishulladék-lerakót építenénk, amennyiben meg­kapjuk.- Beszélgetésünk elején em­lítette, hogy választási prog­ramjának sarkalatos pontja volt az általános iskola vissza- hozatala és működtetése.- Erre a település fejlődése szempontjából alapvetően szükség volt. Óvodánk műkö­dött ugyan, de az iskolai felső tagozatot az 1975/76-os-tanév­ben, az alsó tagozatot pedig az 1981/82-es évben megszüntet­ték. 1976-ban 120 tanulója volt iskolánknak, és mint tanácstag már akkor sem értettem egyet az iskola megszüntetésével. Egy településen vagy papnak, vagy pedagógusnak lennie kell. Megválasztásom után a lakos­ság 80 százaléka támogatta „iskolaalapítási” elképzelései­met. A polgármesternek első­sorban menedzselnie kell a la­kóhelyét, csak úgy valósulhat­nak meg a tervei. Ezt tettem én is, mikor pályázatok útján 3,2 millió forintot sikerült az iskola helyreállítására, felszerelésére idehozni. 1991. szeptember 1-jén újraindult az 1-4. osztá­lyos oktatás, és az idén négy tanulóval az ötödik osztály. Azóta is jól működik az iskola, a hozzánk látogatók felsőfokon beszélnek az itt lévő tár­gyi-személyi feltételekről, a sportudvarról és az iskolai fő­zőkonyháról. Utóbbi az idén szeptember elsejétől üzemel. Naponta 90-100 adag ebédet főznek az iskolásoknak, a közalkalmazot­taknak, gazdasági egységek dolgozóinak és a község nyug­díjasainak. Részükre szociális munkások viszik naponta a me­leg ételt.- Jól tudom-e: a megyében önöknél a legkisebb a munka- nélküliség?- A falu - elsősorban a me­zőhéki Táncsics Tsz-nek kö­szönhetően - biztosítja az itt la­kóknak a megélhetést. Az 510 állandó és ideiglenes lakoshoz viszonyítva 4-5 százalék az ará­nyuk, és egyharmada már ko­rábban is - egészségügyi okok miatt - munkanélküli volt.- Egy település életében meghatározó tényező lehet az egészségügyi ellátás.- Ez nálunk is így van. Az utóbbi négy évben sokat költöt­tünk a fejlesztésekre. Felújítot­tuk a rendelő épületét - tető, csatornarendszer, vizesblokk -, kiépítettük a központi fűtést, rendbe hoztuk a gazdasági épü­letet. Önkormányzati támoga­tásból és pályázati pénzből számítógépet vásároltunk, va­lamint műszerekkel - szívdiag­nosztikai, vércukorszintmérő, fizikoterápiás, vérnyomásmérő - javítottuk az eszközállo­mányt. Egészségügyi téren is je­lentősen előreléptünk.- A környező városokból ­Szolnok, Martfű, Mezőtúr - gépkocsival fél órán belül elér­hető Mezőhék. Ugyanez a tele­fonos hívásokra sajnos nem mondható el.- Feszítő gondunk volt a táv­közlés, amely 1995 nyarára, úgy tűnik, megoldódik. A tisza­zugi térség önkormányzatának összefogása lehetővé tette a te­lefonprogram megvalósítását. Csatlakoztunk a Körös-Com Rt.-hez, és biztató, hogy a pol­gármesteri hivatal épülete előtt elkészült az új telefonközpont alapja. Jelenleg 12 vonalunk van, és ötvenen igényelték ezt a szolgáltatást, melyért közel harmincezer forintot kellett* be­fizetniük.-A külterületi részek fejlesz­tésére jutott-e pénz?- Két külterület tartozik hoz­zánk. A négy-öt km-re lévő, Héki Állami Gazdaság mező­héki kerülete az egyik, ahol 14-15 családi ház van. Kérdés, hogy önállósodnak-e, vagy to­vábbra is maradnak a központ­nál. Az itt képződő jövedelem jelentős része a szolnoki köz­pontba „vándorol”. Átfogó, nagy beruházást nem tudtunk megvalósítani. Erről a területről sokan elköltöztek, nem tudjuk mi lesz e térség sorsa. Másik, az úgynevezett géptelepi külső részünk a me­zőhéki Táncsics Szövetkezet­hez tartozik. Adót itt sem vetettünk ki a 7-8 családi házra, illetve a szét­szórtan található tanyai épüle­tekre. Ez a terület rendezési ter­vünkben úgy szerepel, mint új tanyás térségi központ kialakí­tása. Adva van az út, ivóvíz, te­lefon, gondot az élelmiszer-ellá­tás okoz. Az alapvető élelmiszerek árusítására mozgóbolt létreho­zásán gondolkodunk. Pályáz­tunk és kaptunk 1,7 millió forin­tot, melyből egy vegyes haszná­latú, zárt rendszerű Ford tranzit autót vásároltunk. Beüzemelé­sét követően a kintlakók, vala­mint az iskolai konyha élelmi­szereinek a beszerzésére hasz­náljuk majd.- Közelednek a helyhatósági választások. Újra indul ezen?- Egy ember annyit ér, amennyit az elképzeléseiből meg tud valósítani. Évekkel ezelőtt a polgármesterséget úgy vállaltam, hogy a közösség kért fel rá. Cserében igyekeztem mindent megtenni az itt élő­kért. Közel 20 millió forintot si­került pályázatok útján a köz­ségbe hozni fejlesztésekre, me­lyekből sok mindent megvaló­sítottunk. Úgy érzem megáll­tunk a lejtőn, Mezőhéknek van jövője. Nyugodt szívvel el­mondhatom, amit vállaltam, teljesítettem. A decemberi választáson is­mét indulni kívánok, már csak azért is, hogy felmérjem, az ed­digi munkámat mennyire érté­kelik az itt lakók. Amíg élve­zem bizalmukat és tenni tudok Mezőhékért, addig csinálom. A

Next

/
Thumbnails
Contents