Új Néplap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-20 / 247. szám

4 1994. október 20., csütörtök ^ A szerkesztőség postájából ^ Szűkösen az iskolában Zene nélkül lehet élni, de minek? Egy éve, az őszi papírgyűj­téskor váltam meg félmázsányi, évenként összekötött Nők Lap- ja-példányaimtól. Ám mielőtt átadtam a folyóiratokat az enyé­szetnek, előtte napokig lázasan lapozgattam. Egy cikket keres­tem - hiába, amit évekkel ez­előtt írt egy újságíró. Mondan­dójának lényege egy mondatban összegezhető: Zene nélkül le­het élni, de minek? Mindez felerősödött bennem, amikor lapjukban a szolnoki zeneiskola helyzetéről, gondjai­ról olvastam. Nem is értem, hogy miért nem lehet véglege­sen és megnyugtatóan lezárni az ügyet. Végül is például a Szig­ligeti Színház teljesen megújult, valahonnan sikeredett milliár- dokat előteremteni újjávarázso­lására. Nem is tudtam betelni vele máig se; mint született szolnoki, büszke vagyok rá. Ugyanakkor elkeserítőnek tar­tom, hogy a Bartók Béla Zene­iskola tantestülete már-már le­hetetlen körülmények között kénytelen dolgozni. Azt gondo­lom, feladatukat kizárólag ügy­szeretetük teljes „bedobásával” képesek ellátni, amiért diákjaik örök hálával tartoznak nekik. A szülők is elismerést érdemel­nek, amiért ezer elfoglaltságuk mellett vállalják, hogy a kisebb emberpalántákat - esetleg a jövő zenészeit - fáradhatatlanul kísérgetik. Félve írom le, hogy a megye- székhely érzésem szerint elma­radt. Csak egyet említek: pél­dául Jászberényben réges-régen jégpályát, állatkertet látogathat­nak a gyerekek, a fiatalok. Mondhatják: ott volt alapítónak a hűtőgépgyár. Akkoriban. AKKORIBAN Szolnokon is volt több, életképesnek számító üzem, intézmény, gyár. És mégsem sikerült még egy min­den tekintetben elfogadható ze­neiskolára se szert tennünk! Mellesleg: gyermekházat is el tudnám képzelni tágasabb, megnyugtatóbb helyen! A sok értelmes évközi és nyári prog­ram aláhúzza létjogosultságu­kat. Érzésem szerint számtalan gyerek ott „nyaralt” az idén, s talán egy ideig nem is lesz más választásuk - sajnos. Mindezekért érdemes lenne az illetékeseknek összefogniuk. Az alapítványoknak idestova se szeri, se száma. Nem lehetne például pályázni? Jó, nemes célra bizonyára adakoznának az állampolgárok is. Valamit min­denképpen tenni kellene, hogy ne jussunk például a miskolciak sorsára, ahol a főiskola zenepe­dagógusai nevetségesen ala- sony fizetésük miatt tiltakoztak. Gondolom, a szolnoki - és egyéb helyen tanító - zenetaná­rokat sem kényeztetik el a bérü­ket illetően. Pedig többet érde­melne türelmük, hivatásszerete- tük, szaktudásuk, s nem utolsó­sorban kötélidegeket igénylő tevékenységük. Faragó Istvánné Jogi tanácsadónk Gyermektartásdíj Z. A.-né tiszafüredi olva­sónk gyermektartásdíj prob­lémáival fordult szerkesztő­ségünkhöz. Volt férjét a bíró­ság 1985-ben a házasságuk­ból született két kiskorú gyermekük tartására köte­lezte. A végzés szerint a minden­kori munkadíj jellegű havi jö­vedelmének 20-20 százalékát köteles fizetni azzal, hogy gyermekenként legalább 850-850 forint a tartásdíj ösz- szege. Ugyanakkor a bíróság a tsz-től mint munkáltatótól a tagsági viszonyból származó mindenkori juttatások 20-20 százalékának letiltását is el­rendelte. A gyermekek apja azonban jelenleg hosszabb időre szóló szabadságvesztését tölti, és a rabkeresetére tekintettel, a tar­tásdíj leszállítását akatja kérni. Lehetséges ez? - kér­dezi olvasónk, hiszen így is igen alacsonynak tartja a megállapított gyermektartás­díjat. Tudomása szerint volt férje a szüleitől örökölt földjét a fekvése szerinti szövetkezet­nek, volt munkáltatójának adta haszonbérbe. Kérdezi, hogy a haszonbérleti díjból a tsz köteles-e a megállapított tartásdíjat levonni? Olvasónk problémája szinte általánosnak mondható. Az 1980-as években megálla­pított tartásdíjak ma már bi­zony nem jelentik a tartáshoz való arányos hozzájárulást, így önmagában a megválto­zott életkörülmények, ár­emelkedések is a tartásdíj- rendezések alapját képezhe­tik! A szabadságvesztését töltő személyek végrehajtás alá vonható rabkeresménye ma eléggé alacsony összeg. így rendszerint alaposnak kell te­kinteni a fogva tartott személy tartásdíj-leszállításra irányuló igényét is - kivéve, ha éppen a tartásdíj elmulasztása miatt ítélték el. Figyelemmel kell lenni arra is, hogy volt férje a szövetke­zettől - haszonbér címén - rendszeres jövedelmet kap. Ezen díjra - álláspontunk sze­rint - a korábbi szövetkezeti letiltás nem vontkozik, mert az nem a „tagsági viszonyá­val” összefüggő kifizetésnek számít. Erre újabb letiltást kell kérnie. Az önök életében a tartásdíj szempontjából beállott válto­zás pontos mértékét - ele­gendő adat hiányában - nem tudjuk megítélni, de ez nem is a mi feladatunk. Azt tanácsoljuk, ügyének rendezése érdekében bíróság­hoz forduljon, ahol az összes körülmények feltárásával, részletes bizonyítási eljárás után hozzák meg az újabb ha­tározatot. Reméljük, hogy az az Ön és gyermekei számára kedvező lesz. Dr. Lambert István Hétfői vasárnapok Tószeg nem túl nagy község, de nem mindenki tudja, hogy igen jól működő nyugdíjas­klubja van, ahol minden hétfőn körülbelül hatvanegy idős em­ber találkozik. Ezen a napon néhány órára kikapcsolódunk, és igyekszünk elfelejteni a napi gondokat, ezenkívül új infor­mációkhoz is jutunk. A klub vezetője Földi István, aki igen agilis ember, s rengeteg energiát fektet abba, hogy változatos, mozgalmas élet legyen nálunk, ahol min­denki jól érezheti magát. Bar- tucné Ilonka a kultúrfelelő- sünk, aki színvonalas műsoro­kat szervez, s a tagság részéről minden elismerést megérdemel. Kapcsolatot tartunk a szol­noki szociális otthonnal, s az egészségügyi és más támogatá­sokban nagyon sokat köszönhe­tünk a mindig segítőkész dr. Szabó Julianna főorvos asz- szonynak. Eseményeink közül említhet­jük: nemrég részt vettünk a tö- rökszentmikósi nyugdíjas-ve­télkedőn, ahol szép sikert ér­tünk el. (Versmondásban Luzsányiné Ilonka néni jutott tovább, a megyei döntőbe.) Az idős emberek világnapját októ­ber 3-án tartottuk, amelyből az önkormányzat is kivette a ré­szét. Szolnoki művészek fellé­pésével színvonalas műsort lát­hattunk, majd ezt követően - a híres Csücsök csárda szolgálta­tásában és az önkormányzat, va­lamint a tószegi, tiszavárkonyi, szolnoki kft.-k támogatásával - ünnepi vacsorával tiszteltek meg bennünket. A felejthetetlen estéért ez­úton is köszönetét mondunk Pap István polgármester úrnak, s mindazoknak, akik bármiben is segítettek. A résztvevők nevében: Kiss Gézáné (nyugdíjas klubtag) A hármas 0-nak látszott! Régi vásárló vagyok a szol­noki Balaton Trading Kft. Szö­vetség ABC-ben. Nemrég elő­recsomagolt, öt l(is csirkecom­bot vettem, de előbb megkértem valakit, nézze már meg az árát. Nem volt nálam az olvasó- szemüvegem, de 104.20 forint­nak láttam. - Igen, asszonyom, ennyi van ráírva - volt a válasz. Otthon szemüveggel néztem meg a pénztárnál kapott blok­kot, de azon a csirkecomb 134.20 forint tételben szerepelt. Közelben lakom, így mindjárt visszavittem az árut, s a cédulá­val együtt a pénztároshoz men­tem. Nagyon kedvesen, udvari­asan azt mondta: az öt comb ennyibe kerül, s a kolléganője, Rózsika így írja a 3-as számot. Ezután a Rózsika jó nagy han­gon meg is mérte a kis csomgot, és csak a jó nevelésem tiltja le­írni, mit és milyen hangon kia­bált utánam. Megnyugodhattam, hogy nem károsítottak meg, de a megleckéztetést, amit az eladó így fejezette be: „a jövő héten még drágább lesz!”, senkinek sem kívánom. Ezek után a nyil­vánosság előtt csupán annyit szeretnék megjegyezni: ha én megadom a tiszteletet, elvárom, hogy a pénzemért legalább em­beri hangon beszéljenek velem a boltban. (Olvasónk neve, címe a szerkesztőségben.) Mire a Bükk lábához értünk, kiderült az ég A Pedagógus Szakszervezet Szolnok körzeti bizottságának nyugdíjastagozata autóbusszal Egerbe szervezett kirándulást október 8-án. Nagyon féltünk a hirtelen hidegre fordult időtől, mivel egy szilvás­várad! sétát is terveztünk, de végül is nem maradt rá időnk. Kissé ködös, hűvös reggelen indultunk a megyeszékhelyről, de mire a Bükk lábához értünk, szépen kiderült az ég, és a kellemes idő egész nap tartott. Bár nem először jártunk Egerben, ismét kellemes sé­tát tettünk a várban, és gyönyörködtünk a csodálatos kilátásban. Ezúttal legnagyobb élményünk az volt, hogy a líceum csillagvizsgálóba is eljutottunk. Prizmán keresztül kevesen láttuk még Eger panorámáját, így érthető, hogy vidáman és „hősiesen” gyűrtük le az oda vezető utat, a kilenc emeletnyi magasságot. Megérte! Gyarmati Vince periszkópkezelő közreműködésével gyönyörű élményben volt részünk. A maradék időnket Szilvásváradon töltöttük, majd a Szépasszony-völgyben fejeztük be a napot - kel­lemes, vidám hangulatban. Ferenc Tiborné - klubvezető A II. Mátyás Kupáért Kemény csatában küzdöttek Október 6-án, a II. Mátyás Kupáért folytatott küzdelemben a mostoha, szeles idő sem szegte kedvét, lelkesedését a versenyekre tizenkét szolnoki általános iskolából jelentkező tanulóknak, nevelőiknek. A verseny parázs hangulata, a küzdeni akarás a sötétedés elle­nére is egyre fokozódott, és az atlétika, a labdarúgás mellett a palettát az asztalitenisszel bőví­tették. A sportág „királynője” egyéni és váltószámaiban, az olimpiai futásban mintegy há­romszázötven tanuló küzdött, melyben a kupavédő Széchenyi Körúti Általános Iskola lett a győztes. 2. a Mátyás Király Ált. Iskola, 3. az Eötvös iskola csa­pata lett. A futópályákon na­gyon kemény versenyt vívtak még a Belvárosi, a Körösi Csorna Sándor, az Abonyi úti, a Herman, a II. Rákóczi Ferenc, a Zöld és az Újvárosi iskola tanu­lói. A labdarúgás mindig nép­szerű sportág a fiúk körében. Ezúttal tíz iskola háromszáz tanlója előmérközéseken és a négyes döntőn bizonyíthatta ügyességét, kergethette gólrú­gásig a labdát. Végül kemény csatában a Mátyás Király Ált. Iskola visszaszerezte a kupát, amit egy évig biztos otthonában csodálhatunk. 2. a Széchenyi Körúti Ált. Iskola, 3. az Eötvös, 4. a Szandaszőlősi Ált. Iskola csapata lett. Örültünk az Újvá­rosi, a Herman, a Körösi, a II. Rákóczi Ferenc, a Zöld, a Fiu­mei iskola csapatainak, aktív részvételüknek. A harmincnégy asztaliteni­szező négy iskolából verbuvá­lódott, és a körmérkőzéseken - három korcsoportban - egy dél­után át pattogott a labda. Végül - szoros mérkőzések után - azonos pontszám mellett, de jobb játszma aránnyal a Széchenyi Körúti Ált. Iskola vihette el a kupát. 2. a Mátyás Király, 3. a Herman Ottó, 4. a Zöld iskola csapata lett. A verseny eredményes ren­dezéséhez, lebonylításához a városi sportcentrum és sportis­kola, a Szigetker Kft., a Belvá­rosi szőnyegdiszkont, az Ozi- risz Kft. dolgozói, valamint az edző kollegák és a szülők nyúj­tottak segítséget, amiért ezúton is köszönetünket fejezzük ki. Ezenkívül a meghívásunkat el­fogadó intézmények nevelői­nek, tanulóinak aktív részvéte­lét is köszönjük. Szeretnénk, ha jövőre velük, ugyanitt találkozhatnánk! - A Mátyás Király Ált. Iskola test­nevelés munkaközössége nevé­ben: Gulyásné Sinka Mária mk.-vezető Küldjön egy képet! Bognár dédapám - 1924-ben A réges-régi és így nem a legjobb minőségű kép a mai szol­noki járműjavítóban készült. Dédapám, néhai Török József (ülő sorban, balról a negyedik) jókezű bognárként Pestről, az ún. Északi MÁV Főműhelyből került a megyeszékhelyre - még 1890 tájékán. A fiatal üzemben - az akkori vasúti kocsik javításához - bi­zony nagyon kellett a jól képzett bognár. A dédapám nemcsak dolgozott, a fiatalok oktatója, tanítómestere is volt. „Iparfejlesz­tőknek” hívták akkor a hozzá hasonló szakembereket. Dédapámat nyugdíjba vonulásakor, 1924-ben munkatársai és tanítványai búcsúztatták - nagy tisztelettel. Ennek emlékére küldöm ezt a képet. (S. Júlia, Szolnok) Régi postakocsink a balatonszemesi múzeumban Ha jászjákóhalmiak járnak valamerre az országban, szinte bizto­sak lehetnek abban, hogy valamilyen hozzájuk kötődő emlékkel ta­lálkoznak. így kaptam a „drótot” az egyik jákóhalmi pedagógustól, aki örömmel újságolta: a balatonszemesi postamúzeumban látható az a csomagszállító postakocsi, amelyik községünkben teljesített szolgálatot - 1960-ig. Tavaly került oda, s nemrég meg is örökítet­tem ezen a felvételen. Ha a községünkből valaki arra jár, a figyel­mébe ajánlom, s remélem, nem kerüli el a számunkra oly kedvessé vált múzeumot. Fodor István - Jászjákóhalma Levelekből - sorokban A mozgássérültek szajoli csoportja október elsején Mezőkö­vesdre és Egerbe látogatott. A kirándulásra dr. Tar Mihály, a Ti- szamenti Vegyiművek igazgatója a cég autóbuszát ingyen bocsá­totta rendelkezésünkre. További segítőink, támogatóink között: a Liliom Kft. Szolnok Pékség, a Kőbányai Sörértékesítő Kft., a sza­joli GEV Kft., az abonyi Újvilág Tsz, Kenyeres Mátyásné (szajoli virágkertész) és a magát megnevezni nem akaró szolnoki cukrász. Valamennyiüknek ezúton is köszönetét mondunk - fejezte be leve­lét Fejes Károlyné csoportvezető. * ❖ * F. M. karcagi olvasónk az október 13-i, A segédrendőrök sem kaptak fizetést című levélben foglaltakhoz szól hozzá, s összefog­lalva ezt írta. Tény, hogy a szűkebb társadalom bevonása a közrend, közbiztonság érdekében, a helyi védelemben, hatékony lehet. Ezt igazolja az ország számos településén működő szolgálat, azonban kár, hogy a levélíró soraiból érződik: az őrző-védő szolgá­latban mindenkit el tud képzelni, csak saját magát nem. Erre utal az a mondata, amikor azt javasolja, hogy az őrző-védő szolgálatot tel­jesítő emberek a termelői munkájukon túl vigyázzanak a lakosság nyugalmára, értékeire. A tisztelt levélíró talán úttörő szerepet is vál­lalhatna abban, amit mások számára elképzel. * * * Noltész Józsefné szolnoki olvasónk észrevételéből: Ha nehezen is, de már tudomásul vettük, hogy különböző okokra hivakozva, rendre emelik a gyógyszerek árát. Azt azonban nem tudjuk elfo­gadni, megérteni, hogy olykor ott tartunk, többe kerül a csomagolás és az ún. „kiszerelés”, mint maga a gyógyszer. Például a fájdalomcsillapító, nyugtató pirulákat 6.60 forintos műanyag dobozban kapjuk, de ezen felül a „kiszerelési” díjat is meg kell fizetnünk. S ha már a gyógyszert nem tudják kevesebbért adni, ne nehezítsék tovább az életünket; legalább a csomagolását tegyék egyszerűbbé, olcsóbbá! * * * Negyvenöt éves, az életbe belefásult ember voltam, míg nem ta­lálkoztam azzal, aki visszaadta az életem értelmét - írja Horváth József jászladányi olvasónk, aki ezt az érzését szeretné most vi­lággá kürtölni. Mégpedig az Édi! című, kis költeményében, mely­nek utolsó négy sorát adjuk közre: Számomra több vagy mindennél, mindenkinél / Testemmel érintem a tested, a lelked érintem, és fel- oldódok / szemed bársonyos tükrében. Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné

Next

/
Thumbnails
Contents