Új Néplap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)
1994-10-20 / 247. szám
4 1994. október 20., csütörtök ^ A szerkesztőség postájából ^ Szűkösen az iskolában Zene nélkül lehet élni, de minek? Egy éve, az őszi papírgyűjtéskor váltam meg félmázsányi, évenként összekötött Nők Lap- ja-példányaimtól. Ám mielőtt átadtam a folyóiratokat az enyészetnek, előtte napokig lázasan lapozgattam. Egy cikket kerestem - hiába, amit évekkel ezelőtt írt egy újságíró. Mondandójának lényege egy mondatban összegezhető: Zene nélkül lehet élni, de minek? Mindez felerősödött bennem, amikor lapjukban a szolnoki zeneiskola helyzetéről, gondjairól olvastam. Nem is értem, hogy miért nem lehet véglegesen és megnyugtatóan lezárni az ügyet. Végül is például a Szigligeti Színház teljesen megújult, valahonnan sikeredett milliár- dokat előteremteni újjávarázsolására. Nem is tudtam betelni vele máig se; mint született szolnoki, büszke vagyok rá. Ugyanakkor elkeserítőnek tartom, hogy a Bartók Béla Zeneiskola tantestülete már-már lehetetlen körülmények között kénytelen dolgozni. Azt gondolom, feladatukat kizárólag ügyszeretetük teljes „bedobásával” képesek ellátni, amiért diákjaik örök hálával tartoznak nekik. A szülők is elismerést érdemelnek, amiért ezer elfoglaltságuk mellett vállalják, hogy a kisebb emberpalántákat - esetleg a jövő zenészeit - fáradhatatlanul kísérgetik. Félve írom le, hogy a megye- székhely érzésem szerint elmaradt. Csak egyet említek: például Jászberényben réges-régen jégpályát, állatkertet látogathatnak a gyerekek, a fiatalok. Mondhatják: ott volt alapítónak a hűtőgépgyár. Akkoriban. AKKORIBAN Szolnokon is volt több, életképesnek számító üzem, intézmény, gyár. És mégsem sikerült még egy minden tekintetben elfogadható zeneiskolára se szert tennünk! Mellesleg: gyermekházat is el tudnám képzelni tágasabb, megnyugtatóbb helyen! A sok értelmes évközi és nyári program aláhúzza létjogosultságukat. Érzésem szerint számtalan gyerek ott „nyaralt” az idén, s talán egy ideig nem is lesz más választásuk - sajnos. Mindezekért érdemes lenne az illetékeseknek összefogniuk. Az alapítványoknak idestova se szeri, se száma. Nem lehetne például pályázni? Jó, nemes célra bizonyára adakoznának az állampolgárok is. Valamit mindenképpen tenni kellene, hogy ne jussunk például a miskolciak sorsára, ahol a főiskola zenepedagógusai nevetségesen ala- sony fizetésük miatt tiltakoztak. Gondolom, a szolnoki - és egyéb helyen tanító - zenetanárokat sem kényeztetik el a bérüket illetően. Pedig többet érdemelne türelmük, hivatásszerete- tük, szaktudásuk, s nem utolsósorban kötélidegeket igénylő tevékenységük. Faragó Istvánné Jogi tanácsadónk Gyermektartásdíj Z. A.-né tiszafüredi olvasónk gyermektartásdíj problémáival fordult szerkesztőségünkhöz. Volt férjét a bíróság 1985-ben a házasságukból született két kiskorú gyermekük tartására kötelezte. A végzés szerint a mindenkori munkadíj jellegű havi jövedelmének 20-20 százalékát köteles fizetni azzal, hogy gyermekenként legalább 850-850 forint a tartásdíj ösz- szege. Ugyanakkor a bíróság a tsz-től mint munkáltatótól a tagsági viszonyból származó mindenkori juttatások 20-20 százalékának letiltását is elrendelte. A gyermekek apja azonban jelenleg hosszabb időre szóló szabadságvesztését tölti, és a rabkeresetére tekintettel, a tartásdíj leszállítását akatja kérni. Lehetséges ez? - kérdezi olvasónk, hiszen így is igen alacsonynak tartja a megállapított gyermektartásdíjat. Tudomása szerint volt férje a szüleitől örökölt földjét a fekvése szerinti szövetkezetnek, volt munkáltatójának adta haszonbérbe. Kérdezi, hogy a haszonbérleti díjból a tsz köteles-e a megállapított tartásdíjat levonni? Olvasónk problémája szinte általánosnak mondható. Az 1980-as években megállapított tartásdíjak ma már bizony nem jelentik a tartáshoz való arányos hozzájárulást, így önmagában a megváltozott életkörülmények, áremelkedések is a tartásdíj- rendezések alapját képezhetik! A szabadságvesztését töltő személyek végrehajtás alá vonható rabkeresménye ma eléggé alacsony összeg. így rendszerint alaposnak kell tekinteni a fogva tartott személy tartásdíj-leszállításra irányuló igényét is - kivéve, ha éppen a tartásdíj elmulasztása miatt ítélték el. Figyelemmel kell lenni arra is, hogy volt férje a szövetkezettől - haszonbér címén - rendszeres jövedelmet kap. Ezen díjra - álláspontunk szerint - a korábbi szövetkezeti letiltás nem vontkozik, mert az nem a „tagsági viszonyával” összefüggő kifizetésnek számít. Erre újabb letiltást kell kérnie. Az önök életében a tartásdíj szempontjából beállott változás pontos mértékét - elegendő adat hiányában - nem tudjuk megítélni, de ez nem is a mi feladatunk. Azt tanácsoljuk, ügyének rendezése érdekében bírósághoz forduljon, ahol az összes körülmények feltárásával, részletes bizonyítási eljárás után hozzák meg az újabb határozatot. Reméljük, hogy az az Ön és gyermekei számára kedvező lesz. Dr. Lambert István Hétfői vasárnapok Tószeg nem túl nagy község, de nem mindenki tudja, hogy igen jól működő nyugdíjasklubja van, ahol minden hétfőn körülbelül hatvanegy idős ember találkozik. Ezen a napon néhány órára kikapcsolódunk, és igyekszünk elfelejteni a napi gondokat, ezenkívül új információkhoz is jutunk. A klub vezetője Földi István, aki igen agilis ember, s rengeteg energiát fektet abba, hogy változatos, mozgalmas élet legyen nálunk, ahol mindenki jól érezheti magát. Bar- tucné Ilonka a kultúrfelelő- sünk, aki színvonalas műsorokat szervez, s a tagság részéről minden elismerést megérdemel. Kapcsolatot tartunk a szolnoki szociális otthonnal, s az egészségügyi és más támogatásokban nagyon sokat köszönhetünk a mindig segítőkész dr. Szabó Julianna főorvos asz- szonynak. Eseményeink közül említhetjük: nemrég részt vettünk a tö- rökszentmikósi nyugdíjas-vetélkedőn, ahol szép sikert értünk el. (Versmondásban Luzsányiné Ilonka néni jutott tovább, a megyei döntőbe.) Az idős emberek világnapját október 3-án tartottuk, amelyből az önkormányzat is kivette a részét. Szolnoki művészek fellépésével színvonalas műsort láthattunk, majd ezt követően - a híres Csücsök csárda szolgáltatásában és az önkormányzat, valamint a tószegi, tiszavárkonyi, szolnoki kft.-k támogatásával - ünnepi vacsorával tiszteltek meg bennünket. A felejthetetlen estéért ezúton is köszönetét mondunk Pap István polgármester úrnak, s mindazoknak, akik bármiben is segítettek. A résztvevők nevében: Kiss Gézáné (nyugdíjas klubtag) A hármas 0-nak látszott! Régi vásárló vagyok a szolnoki Balaton Trading Kft. Szövetség ABC-ben. Nemrég előrecsomagolt, öt l(is csirkecombot vettem, de előbb megkértem valakit, nézze már meg az árát. Nem volt nálam az olvasó- szemüvegem, de 104.20 forintnak láttam. - Igen, asszonyom, ennyi van ráírva - volt a válasz. Otthon szemüveggel néztem meg a pénztárnál kapott blokkot, de azon a csirkecomb 134.20 forint tételben szerepelt. Közelben lakom, így mindjárt visszavittem az árut, s a cédulával együtt a pénztároshoz mentem. Nagyon kedvesen, udvariasan azt mondta: az öt comb ennyibe kerül, s a kolléganője, Rózsika így írja a 3-as számot. Ezután a Rózsika jó nagy hangon meg is mérte a kis csomgot, és csak a jó nevelésem tiltja leírni, mit és milyen hangon kiabált utánam. Megnyugodhattam, hogy nem károsítottak meg, de a megleckéztetést, amit az eladó így fejezette be: „a jövő héten még drágább lesz!”, senkinek sem kívánom. Ezek után a nyilvánosság előtt csupán annyit szeretnék megjegyezni: ha én megadom a tiszteletet, elvárom, hogy a pénzemért legalább emberi hangon beszéljenek velem a boltban. (Olvasónk neve, címe a szerkesztőségben.) Mire a Bükk lábához értünk, kiderült az ég A Pedagógus Szakszervezet Szolnok körzeti bizottságának nyugdíjastagozata autóbusszal Egerbe szervezett kirándulást október 8-án. Nagyon féltünk a hirtelen hidegre fordult időtől, mivel egy szilvásvárad! sétát is terveztünk, de végül is nem maradt rá időnk. Kissé ködös, hűvös reggelen indultunk a megyeszékhelyről, de mire a Bükk lábához értünk, szépen kiderült az ég, és a kellemes idő egész nap tartott. Bár nem először jártunk Egerben, ismét kellemes sétát tettünk a várban, és gyönyörködtünk a csodálatos kilátásban. Ezúttal legnagyobb élményünk az volt, hogy a líceum csillagvizsgálóba is eljutottunk. Prizmán keresztül kevesen láttuk még Eger panorámáját, így érthető, hogy vidáman és „hősiesen” gyűrtük le az oda vezető utat, a kilenc emeletnyi magasságot. Megérte! Gyarmati Vince periszkópkezelő közreműködésével gyönyörű élményben volt részünk. A maradék időnket Szilvásváradon töltöttük, majd a Szépasszony-völgyben fejeztük be a napot - kellemes, vidám hangulatban. Ferenc Tiborné - klubvezető A II. Mátyás Kupáért Kemény csatában küzdöttek Október 6-án, a II. Mátyás Kupáért folytatott küzdelemben a mostoha, szeles idő sem szegte kedvét, lelkesedését a versenyekre tizenkét szolnoki általános iskolából jelentkező tanulóknak, nevelőiknek. A verseny parázs hangulata, a küzdeni akarás a sötétedés ellenére is egyre fokozódott, és az atlétika, a labdarúgás mellett a palettát az asztalitenisszel bővítették. A sportág „királynője” egyéni és váltószámaiban, az olimpiai futásban mintegy háromszázötven tanuló küzdött, melyben a kupavédő Széchenyi Körúti Általános Iskola lett a győztes. 2. a Mátyás Király Ált. Iskola, 3. az Eötvös iskola csapata lett. A futópályákon nagyon kemény versenyt vívtak még a Belvárosi, a Körösi Csorna Sándor, az Abonyi úti, a Herman, a II. Rákóczi Ferenc, a Zöld és az Újvárosi iskola tanulói. A labdarúgás mindig népszerű sportág a fiúk körében. Ezúttal tíz iskola háromszáz tanlója előmérközéseken és a négyes döntőn bizonyíthatta ügyességét, kergethette gólrúgásig a labdát. Végül kemény csatában a Mátyás Király Ált. Iskola visszaszerezte a kupát, amit egy évig biztos otthonában csodálhatunk. 2. a Széchenyi Körúti Ált. Iskola, 3. az Eötvös, 4. a Szandaszőlősi Ált. Iskola csapata lett. Örültünk az Újvárosi, a Herman, a Körösi, a II. Rákóczi Ferenc, a Zöld, a Fiumei iskola csapatainak, aktív részvételüknek. A harmincnégy asztaliteniszező négy iskolából verbuválódott, és a körmérkőzéseken - három korcsoportban - egy délután át pattogott a labda. Végül - szoros mérkőzések után - azonos pontszám mellett, de jobb játszma aránnyal a Széchenyi Körúti Ált. Iskola vihette el a kupát. 2. a Mátyás Király, 3. a Herman Ottó, 4. a Zöld iskola csapata lett. A verseny eredményes rendezéséhez, lebonylításához a városi sportcentrum és sportiskola, a Szigetker Kft., a Belvárosi szőnyegdiszkont, az Ozi- risz Kft. dolgozói, valamint az edző kollegák és a szülők nyújtottak segítséget, amiért ezúton is köszönetünket fejezzük ki. Ezenkívül a meghívásunkat elfogadó intézmények nevelőinek, tanulóinak aktív részvételét is köszönjük. Szeretnénk, ha jövőre velük, ugyanitt találkozhatnánk! - A Mátyás Király Ált. Iskola testnevelés munkaközössége nevében: Gulyásné Sinka Mária mk.-vezető Küldjön egy képet! Bognár dédapám - 1924-ben A réges-régi és így nem a legjobb minőségű kép a mai szolnoki járműjavítóban készült. Dédapám, néhai Török József (ülő sorban, balról a negyedik) jókezű bognárként Pestről, az ún. Északi MÁV Főműhelyből került a megyeszékhelyre - még 1890 tájékán. A fiatal üzemben - az akkori vasúti kocsik javításához - bizony nagyon kellett a jól képzett bognár. A dédapám nemcsak dolgozott, a fiatalok oktatója, tanítómestere is volt. „Iparfejlesztőknek” hívták akkor a hozzá hasonló szakembereket. Dédapámat nyugdíjba vonulásakor, 1924-ben munkatársai és tanítványai búcsúztatták - nagy tisztelettel. Ennek emlékére küldöm ezt a képet. (S. Júlia, Szolnok) Régi postakocsink a balatonszemesi múzeumban Ha jászjákóhalmiak járnak valamerre az országban, szinte biztosak lehetnek abban, hogy valamilyen hozzájuk kötődő emlékkel találkoznak. így kaptam a „drótot” az egyik jákóhalmi pedagógustól, aki örömmel újságolta: a balatonszemesi postamúzeumban látható az a csomagszállító postakocsi, amelyik községünkben teljesített szolgálatot - 1960-ig. Tavaly került oda, s nemrég meg is örökítettem ezen a felvételen. Ha a községünkből valaki arra jár, a figyelmébe ajánlom, s remélem, nem kerüli el a számunkra oly kedvessé vált múzeumot. Fodor István - Jászjákóhalma Levelekből - sorokban A mozgássérültek szajoli csoportja október elsején Mezőkövesdre és Egerbe látogatott. A kirándulásra dr. Tar Mihály, a Ti- szamenti Vegyiművek igazgatója a cég autóbuszát ingyen bocsátotta rendelkezésünkre. További segítőink, támogatóink között: a Liliom Kft. Szolnok Pékség, a Kőbányai Sörértékesítő Kft., a szajoli GEV Kft., az abonyi Újvilág Tsz, Kenyeres Mátyásné (szajoli virágkertész) és a magát megnevezni nem akaró szolnoki cukrász. Valamennyiüknek ezúton is köszönetét mondunk - fejezte be levelét Fejes Károlyné csoportvezető. * ❖ * F. M. karcagi olvasónk az október 13-i, A segédrendőrök sem kaptak fizetést című levélben foglaltakhoz szól hozzá, s összefoglalva ezt írta. Tény, hogy a szűkebb társadalom bevonása a közrend, közbiztonság érdekében, a helyi védelemben, hatékony lehet. Ezt igazolja az ország számos településén működő szolgálat, azonban kár, hogy a levélíró soraiból érződik: az őrző-védő szolgálatban mindenkit el tud képzelni, csak saját magát nem. Erre utal az a mondata, amikor azt javasolja, hogy az őrző-védő szolgálatot teljesítő emberek a termelői munkájukon túl vigyázzanak a lakosság nyugalmára, értékeire. A tisztelt levélíró talán úttörő szerepet is vállalhatna abban, amit mások számára elképzel. * * * Noltész Józsefné szolnoki olvasónk észrevételéből: Ha nehezen is, de már tudomásul vettük, hogy különböző okokra hivakozva, rendre emelik a gyógyszerek árát. Azt azonban nem tudjuk elfogadni, megérteni, hogy olykor ott tartunk, többe kerül a csomagolás és az ún. „kiszerelés”, mint maga a gyógyszer. Például a fájdalomcsillapító, nyugtató pirulákat 6.60 forintos műanyag dobozban kapjuk, de ezen felül a „kiszerelési” díjat is meg kell fizetnünk. S ha már a gyógyszert nem tudják kevesebbért adni, ne nehezítsék tovább az életünket; legalább a csomagolását tegyék egyszerűbbé, olcsóbbá! * * * Negyvenöt éves, az életbe belefásult ember voltam, míg nem találkoztam azzal, aki visszaadta az életem értelmét - írja Horváth József jászladányi olvasónk, aki ezt az érzését szeretné most világgá kürtölni. Mégpedig az Édi! című, kis költeményében, melynek utolsó négy sorát adjuk közre: Számomra több vagy mindennél, mindenkinél / Testemmel érintem a tested, a lelked érintem, és fel- oldódok / szemed bársonyos tükrében. Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné
