Új Néplap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-20 / 247. szám

1994. október 20., csütörtök Hazai tükör 5 Ki vetette el a sulykot? Ügyfél kontra „Discos” Kalandos nászutazás Spanyolhonban Bemutatkoznak az oktatási intézmények A Ványai Ambrus Gimnázium és Gépjárműtechnikai Szakkö­zépiskola standja - háttérben a világ egyik legmodernebb okta­tástechnikai eszköze- Amikor megérkeztünk a szállodához, a rácsos kerítés, a nagy bozót láttán azt mond­tam: nem pakolunk ki, irány vissza! Aztán csak marad­tunk, hogy újabb, megrázó élményekben legyen részünk. A szolnoki Postás Rita és Mátyus Zoltán ez év augusztus 13-án fogadtak egymásnak örök hűséget, s egy hét múlva olyan kalandos nászutazásban volt ré­szük, amit örökre megemleget­nek. Rita így folytatja:- Felmentünk a szobába. Nem baj, hogy egyszerű meg két külön ágy, de hót’ kosz minden. Tv, rádió? Á, semmi! Széket úgy loptunk be a folyo­sóról. Az ágy miatt szóltunk, mégis csak nászutasok va­gyunk, szeretnénk együtt aludni. Nem lett belőle semmi. Ráadásul a rugó kiállt a hátam közepénél, erre beraktak egy deszkát. Tele volt a szoba han­gyával. Arra ébredtem, hogy mászik a számba. Hangyacsípé- ses és bőrkiütéses lettem, aludni sem mertem később. De leg­alább volt ablakunk.- Ezt hogyan érti?- Minket az emeleten helyez­tek el, de a földszinten olyan szobában is laktak, szintén nászutasok, ahol ablak egyálta­lán nem volt, annál inkább ápo- rodott szag, bűz. A Hotel Tropik nevezetű szálloda - itt üdültette a házas­párt a szolnoki Discos Tours utazási iroda - Spanyolország­ban, a Calella nevezetű tenger­parti városkában található. A halászfalu lepusztult óvárosi környezete jelentette a szállodai ablakból a panorámát, annak el­lenére, hogy - a pár állítása sze­rint - luxusszállót ígértek úszómedencével, svédasztalos reggeliket és négyfogásos va­csorákat a félpanzió keretében.- A mi szállodánk környéké­ről a pálmafát is kifelejtették - mondja Rita. - Egy utcával odébb már gyönyörű szállodák, szökőkutak voltak, csillogott minden a fehérségtől. A fiatalok elmondása szerint szervezési ellentmondások már az utazás előtt is adódtak bőven. A szolnoki utazásszervező Margaret de Marba vette fel az üdülési igényt, amit később Ca- lellára módosított. A tíznapos, félpanziós ellátás, autóbuszos út 23 500 forintba került még jú­niusban, amikor meg is előle­gezte ezt a programot a pár. Augusztusra 28 500-ra emelke­dett a tarifa, mondván, felmen­tek az árak. A pár ezt nem akarta elfogadni, hisz nem erre számított. Elmondásuk szerint erős rábeszélés kezdődött, ami­nek végeredménye az lett, hogy megegyeztek 25 ezer forintban, a szervező a többit elengedte Hétfőn este a Szegedi Szim­fonikus Zenekar koncertjével elkezdődött az 1994/95. évi hangversenyszezon. Az ered­mény csaknem telt házat von­zott. Jóleső érzés látni, hogy Szolnokon a koncertek látoga­tása sokak számára immár az élet nélkülözhetetlen részévé vált. Elsőként Erkel Ferenc: Hu­nyadi László című operájának nyitánya hangzott el. A bemuta­tón - 1844 januárjában - a dal­művet még az ouverture nélkül játszották. Az opera ugyanis - a rendkívüli mértékű érdeklődés következtében - olyan sebtében került előadásra, hogy a zene­szerzőnek egyszerűen nem volt ideje megírni a nyitányt. Minden kezdet nehéz - ez a megállapítás erre a hangver­senyre is rányomta bélyegét. Ráadásul maga a szerző sem könnyíti meg a muzsikusok dolgát: a nyitány kezdő szaka­szában kényes „állások” teszik próbára a fúvósokat; a zenei szövet a szétesés veszélyét hordja magában. Annak elle­nére azonban, hogy ezeket a buktatókat nem sikerült elke­rülni, s hogy a nyitány helyen­ként a kelleténél harsányabban szólalt meg, a közönség vas­tapssal jutalmazta az előadókat, a Szegedi Szimfonikus Zene­nászajándékként”. Ezt köve­tően már csak az ígért luxus­buszt kellett várni az indulás éj­szakáján, ami meg is jött egy normál Ikarus autóbusz képé­ben egy debreceni utazásszer­vező kft. járműveként. Rita és Zoltán mesélt még a fakultatívnak nevezett „Pedro kocsmája” programról, ahol a spanyol tánc megtekintése üres ígéret maradt, s ahol egy szom- jukat oltó dupla üdítőre sem fu­totta a beszedett pénzből. A fe­jenkénti fél grill pedig negyed lett, mert tálalás után a párok­nak meg kellett felezni. A szál­lodai négyfogásos vacsora két fogásból állt: lencséből vagy babból, és egy kis dobozos jégkrémből, vagy egy kocso­nyás süteményből. A megígért nyolcfogásos vacsora is leredu­kálódott öt fogásra - egy darab burgonya, kolbász, halsaláta, két szelet hús, fagylalt -, mi­korra ennek elköltése aktuálissá vált.- Rák, polip semmi - így Rita. - Egyszer laktam jól, ami­kor makarónit adtak. Az utóétel az volt, amit a holtban vettünk. A nem várt megpróbáltatások után a tengervíz kéksége, szép­sége sem tudta felvidítani a fia­talasszonyt, aki tréfásan, de így fakad ki:- Egyszer voltunk búvár­kodni, de a halakat is kifelejtet­ték a tengerből. A fiatal pár nem kíván az iro­dával pereskedni. Tapasztalata­ikat tanulságképpen tárják a nyilvánosság elé. * Papp Istvánné a Discos Toursnál nem örül látogatá­somnak, amit még meg is érte­nék. Amit nem: határozott kéré­sem ellenére felhívja a debre­ceni partnercég idegenvezető­jét, beszélgetésre kényszerít vele. El kell a telefonba magya­ráznom, nem róluk írok közvet­lenül, ezt a kapcsolást nem én kértem, az ő cégük egy a sok közül, akikkel a szolnoki uta­kart és a karmestert: Acél Er­vint. Liszt Ferenc A-dúr zongora- versenye látszólag egyetlen té­tel - azonban ennek szakaszai betöltik a klasszikus koncertek különféle tételeinek funkcióját. A művet egységgé kovácsolja a fő téma négyszeri - mindannyi­szor különféle alakban való - megjelenése. Az A-dúr koncer­tet a zeneszerző még az általa szokásosnál is többször alakí­totta újjá; 1857-ben, a bemuta­tón Liszt Ferenc vezényelt, a szólista pedig egyik kedves ta­nítványa volt. A koncerten egy Szolnokon eddig ismeretlen pianista, Ora- vecz György játszotta a zongo­raszólamot. A művész kiváló erényekkel rendelkezik: kifo­gástalan technikai tudásához kivételes ritmikai érzékenység párosul; a darab diktálta határo­zott, férfias tónust képes azon­nal más helyütt szépséges kanti- lénára váltani. Oravecz Györ­gyöt szinte egész karaktere a Liszt-művek előadására pre­desztinálja. A zenekar és Acél Ervin a zongoraművész kitűnő partne­reinek bizonyultak a koncert so­rán. Feledhetetlen élmény volt hallani a zongora- és a gordon­kaszóló párbeszédét, és élvezni, hogyan teremti remek egységgé zási ügynökség kapcsolatban van. A szolnoki cég az, ahol né­hány kérdést fel kell hogy te­gyek, hisz ezzel a céggel szer­ződött a sértett ügyfél. Telefon le, végre kérdezhe­tek. Az utazás helyszínének megváltozását - tudom meg - az ügyfél felkeresésével, szóban közölték, amibe a pár beleegye­zett. Az út „nászajándék” ára úgy alakult ki, hogy a saját köz­vetítői jutalékából fedezte az utazásszervező a különbözetet.- Luxusszállóról, luxusdol­gokról nem beszélhettem, hi­szen egy ilyen spanyol út 70 ezer forintba kerül, nem 28-ba - mondja Pappné. Annyit mond­tam csupán - teszi hozzá -, hogy kétcsillagos szállodai el­helyezést kapnak. Ügyfél kontra „Discos”. Cá­folatok sora a sérelmekre. Utolsó kérdésemre is választ kapok: az öt éve működő cégnél még panaszt nem tettek, de - te­szi hozzá Pappné - a calellai út 26 utasa közül sem reklamált más, csak ez az egy pár.- A többi viszont mind deb­receni volt - teszem hozzá én. * Kíváncsi voltam a fogyasztó- védelmi főfelügyelőség véle­ményére, hogyan előzhetők meg az ilyen „félreértések” uta­zási ügyekben. A szervezet vezetője, dr. Takó Éva mindjárt a beszélgeté­sünk elején leszögezi, hogy a párnak „gyanús kellett volna hogy legyen” - ha valóban lu- xusdolgokröl beszéltek -, miért ilyen olcsó ez a távoli út. Sajnos hiszékenyek az emberek. Uta­zási ügyekben célszerű minden részletet megbeszélni és írásba foglalni, illetve a régóta mű­ködő, nagyobb utazási irodák­hoz fordulni. így elkerülhető a legrosz- szabb, hogy ne az úti cél eléré­sekor döbbenjen rá az utas: nem azt kapta, amire számított. ezt a rendkívül bonyolult alko­tást a karmester. Bartók Béla 1943-ban az amerikai emigráció évei alatt komponálta a Concertót; a nagybeteg zeneszerzőt a bostoni szimfonikusok karmestere bízta meg a zenekari darab megírásá­val. Szabolcsi Bence szerint ezt a kései Bartók-művet a nyelv leegyszerűsödése mellett egy­fajta szintézisre, összefoglalásra való törekvés jellemzi. Valljuk be: a Concerto mű­sorra tűzése még ma is különle­ges kihívást jelent minden ze­nekar és karmester számára. Az öt tétel (Bevezetés - Párok já­téka - Elégia - Félbeszakított közjáték - Finale) olyan mély­ségeket és magasságokat jár be, oly tökéletes képet tár a hallgató elé, a Bartók Bélát körülvevő világról és a szerző érzelmeiről, hogy ennek tökéletes interpretá­lása valóban minden muzsikus teljes, már-már önfeláldozó részvételét igényli a produkció során. A Szegedi Szimfonikus Ze­nekar és Acél Ervin emlékeze­tes interpretációval ajándékozta meg a szolnoki közönséget, mely nem maradt adósa az elő­adóművészeknek: vastapssal honorálta az elhangzott, döbbe­netesen szép produkciót. Szathmáry Judit (Folytatás az 1. oldalról) A megnyitóban elhangzott, hogy a kiállítás mindabból íze­lítőt ad, ami ma az oktatás terü­letén fellelhető. Rávilágít, hogy egy adott iskolában mi­lyen jellegű tevékenységet folytatnak, s ennek megvalósí­tására milyen eszközöket és programokat alkalmaznak. Jakatics Árpád utalt arra is, hogy a jövőben elképzelhető egy - a jelenleginél jóval na­gyobb - országos, esetleg nemzetközi méretűvé bővített kiállítás megrendezése is. Egyébként a rendezvény iránti érdeklődés a tavalyinál jóval nagyobb, amit az is iga­zol, hogy a kiállító huszonki­lenc intézmény, a művelődési ház emeletének minden hasz­nálható területét elfoglalta. A kiállítás, melynek látogatása díjtalan, naponta 6-18 óra kö­zött tekinthető meg. A Ta- nexpo ’94. pénteken délután, művészeti programmal zárja kapuit. A rendezvény kezdeménye­zője és megteremtője „A fo­tográfiáért, fotográfia a gyer­mekek vizuális nevelése érde­kében” Alapítvány, amely ’90. szeptemberében alakult. Feladata többek között a Városi Művelődési Központ galériájának támogatása, fi­nanszírozása, a helyi fotószak­James Hewitt őrnagyot a hadsereg 1989-ben két évre Németországba helyezte. A hadsereg elhatározásának kü­lönféle magyarázatai lehetnek, de akármi volt is az ok, az őr­nagy rettegett attól, hogy a hírt közölnie kell Diana hercegnő­vel. Egyszer azonban mégis csak meg kellett tennie. A Kensing­ton palotában, egy közösen el­költött könnyű vacsora idején szánfa el magát a kínos vallo­másra, s Diana úgy ragált, ahogy várta: mélységes meg- bántottsággal, teljesen félrema­gyarázva a helyzetet. Sértettsé­gében hetekig nem fogadta a te­lefonját, s amikor mégis, hangja olyan jeges és közönyös volt, mintha kellemetlen kérelmező­től kellene szabadulnia. A test­őrtiszt persze tudta, hogy a hi­deg külső mögött mekkora in­dulatok dúlnak, de azt is, hogy a liezon nem folytatható, s mivel kapcsolatuknak jövője nincs, legjobb, ha kihátrál belőle. Németországban James ele­inte minden energiáját a pa­rancsnoksága alá rendelt harc­kocsizó egység kiképzésének szentelte, s az első hónapokban még néhány telefonbeszélgetést is folytatott a walesi hercegnő­vel, bár ezektől mindketten csak még kínosabban érezték magu­kat. Az őrnagy számára tehát valóságos felmentést jelentett az újabb kapcsolat, melynek másik résztvevője Sophie von Reden bárónő, egy hosszú combú, sötét hajú és egészében véve szórakoztató hölgy volt, egy fiúgyermekkel. Őt szemelte ki Hewitt búfeledtetőnek, annál is inkább, mert a szituáció isme­rős volt, noha a bárónő akkor már elvált. Mindazonáltal egyik fél sem képzelte egyetlen pilla­natig sem, hogy a kapcsolat tar­tós, netán állandó lehet. A kö­vetkező évben, karácsony előtt, Hewitt tizennyolc havi távoliét után, Londonba utazott szabad­ságra. Családjával akarta tölteni kör, fotótáborok szervezése, jelenleg a Tanexpo kiállítás le­bonyolítása. Berta Ferenc, az alapítvány részéről elmondta, tavaly má­jusban fogalmazódott meg az ötlet, hogy a megye középfokú oktatási intézményei kiállítás keretében lehetőséget kapja­nak a bemutatkozásra. A ta­valy augusztusban meghirde­tett rendezvényre 24 kiállító je­lentkezett. ezeket a napokat, mert tudta, hogy az Öböl-háború kitör, odavezénylik. Érkezéséről azonban Diana is értesült, s amikor meghívta őt High- grove-ba, James természetesen nem mondott nemet. Anna Pasternak könyvében e találkozó leírása is bestsellerhez illően könnyfacsaró és hitelte­len: „Ahogy egymás karjaiban feküdtek Diana ágyának bizton­ságos puhaságában, arról be­széltek, milyen bolondok voltak mindketten, amikor megkísérel­ték megtagadni maguktól ezt a szerelmet. Milyen szükségtelen volt ez, milyen fájdalmas.” Szükségtelen vagy fájdalmas, a viszonynak ekkor már vége volt, s a nyalka testőrtiszt távol­létében Diana más, nem ke­vésbé nyalka tisztecskékkel és polgári személyekkel udvarolta- tott magának. Ezek egytől egyig kedves, okos és udvarias fiatal­emberek voltak, mely tekintet­ben szintén Jamesre (és Károly hercegre) hasonlították, de Pas­ternak (vagy Hewitt), ellentét­ben a brit pletykasajtó más orá­kulumaival, azt állítja, hogy ezekből a barátságokból nem lettek újabb felségsértő viszo­nyok. James sebeire pedig gyógyírt hozott a perzsa-öböli kiküldetés, s alighanem még az a gondolat is felmerült benne, hogy az egyetlen tökéletes megoldást számára a hősi halál jelenthetné. Az Öböl-háború Diana szá­mára is értelmes magyarázatul szolgált arra, miért kell elvál­niuk, s érzelmeit azzal vezette le, hogy eszelős igyekezettel próbálta követni a közel-keleti eseményeket, olyannyira, hogy ebben az időben a „Kensington palota haditudósítójaként” em­legették őt az udvarnál. Amikor pedig Major miniszterelnök lá­togatást tett az Öbölben harcoló brit alakulatoknál, s az egyik te­levíziós riportban feltűnt James Hewitt őrnagy arcéle, a walesi hercegnő másolatot csináltatott Különbség a múlt évi kiállí­táshoz képest, hogy nem lesz­nek meghívott előadók, hanem minden intézménynek lehető­sége van standján kívül egy szabadon választott téma kere­tében is bemutatkozni, ami a kiállítás mottóját igazolja, azaz miként él a kreatív nevelés le­hetőségeivel egy-egy intéz­mény. A szóbeli megmérette­tésre vállalkozó iskolák egy-egy diákot, illetve tanárt állíthatnak ki előadóként. Érdekes, hogy bár nem is­merhették egymás program­jait, két nagy téma köré cso­portosultak az előadások. Az egyik a számítástechnika és oktatása, a másik környezetvé­delem és oktatása. A kiállító iskolák mind­egyike az általános bemutat­kozáson túl azt a szakterületet térképezi fel, amelyben a leg­erősebb. A programsorozat befejezé­seképpen a vállalkozó szel­lemű iskolák művészeti prog­ram keretében is megmutathat­ják magukat. Többek, között két zenekar, kórus, irodalmi színpad, paró­diacsoport szórakoztatja majd pénteken 14 és 17 óra között a jelenlévőket. magának a videofelvételről. Londonban közben mind feszül­tebbé vált a légkör a hercegi családon belül. Amikor Diana 1991 elején megtagadta, hogy síelni menjen Károly herceggel, amíg a brit katonák életük koc­káztatásával harcolnak, még a nagy politikai napilapok is azt magyarázták, hogy ez csupán Diana újabb mesterfogása a fér­jével vívott népszerűségi ver­senyben. Szinte senki nem tu­dott szenvedélyes érdeklődésé­ről az Öböl-háború irántvés an­nak különleges okáról. És ma­gában a királyi udvarban is el­kényeztetett kislányként kezel­ték őt, miközben Erzsébet ki­rálynő a házában fogadta Ca­milla Parkért, akit pedig Diana a legfőbb vétkesnek tekintett mindenben, ami házassága megromlását okozta. A háborúból hazatérő James Hewitt a repülőtérről egyenesen a Highgrove-kastélyba hajtatott, melynek hálószobája újabb, ta­lán minden eddiginél szenvedé­lyesebb összebújás színhelye volt, mely azonban - legalábbis Anna Pasternak szerint - egy­ben a walesi hercegnő és az egykori testőrkapitány szerel­mének utolsó epizódja is. James Hewitt őrnagy vissza­tért Németországba, majd ki­küldetésének lejártával Lon­donban, egy Sally Faber nevű televíziós időjárásjósnővel ke­rült közelebbi barátságba, aki­vel természetesen csak titokban mert találkozni. De épp a titok­zatosság, az éjszakai légyottok, a tiltott gyümölcs fogyasztásá­nak izgalma ringatta hamarosan abba a hitbe a férfit, hogy élete visszatért a normális kerékvá­gásba ... „Diana pedig James távollétében minden bizonnyal rájött, hogy a szerelmi viszony, mely hozzá fűzte, valójában az a viszony volt, amit Károly her­cegtől remélt - mindvégig hi­ába.” (Vége) Atlantic Press Simon Cs. József Évadnyitó koncert a Szigligeti Színházban Megkezdődött a hangversenyszezon „Elérhető álom, elérhető áron?” Kilátás a Hotel Tropik emeleti ablakából a spanyol üdülővárosban, ahol a nászutasok laktak A Pálfy János Műszeripari és Vegyipari Szakközépiskola diák­jai a kiállításon A szerelmes hercegnő (6.) ■■■■■■■■■■■■■■ Végkifejlet, megoldás nélkül 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents