Új Néplap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)
1994-10-19 / 246. szám
1994. október 19., szerda 5 Kultúra A tévé képernyője előtt Mérleget készített a televízió - a nyilvánosság igényével vette számba, mit is ért el eddig, két és fél hónap alatt az új vezetés, amelynek, mint a Híradóban elhangzottak is tanúsítják - csütörtök este hallottuk az elnök Horváth Ádámtól - rendkívül nehéz anyagi körülmények között kellett hozzáfognia a megújítás munkájához. Mérlegen... Több mint kétmilliárdos hiány s egyelőre a források is elakadtak. Hogyan lehet deficitből működni - ráadásul az intézmény morálisan is mélyre süllyedt - ez a nagy kérdés. A hiánynak sokféle oka lehetséges; az elmúlt esztendőben például minden bemondó ruhapénz címén 580 ezer forintot vehetett fel a televízió kasszájából, de jogtalan szerződések is vitték a pénzt - említette a sajtó munkatársainak a tévé első számú irányítója. S talán furcsa: túltermelési válság fenyegette - fenyegeti az intézményt, merthogy a televízió termel is műsorokat, csakhogy ami elkészül és képernyőre műsoridő híján nem kerülhet, az annyi, mint eladatlan acélt termelni raktárra egy ipari üzemben. Márpedig 40 százalékkal több műsort állítottak elő a közelmúltban, mint amennyi a jelentkező igényeket kielégíthette volna. Most a döntő változás: csak annyi műsort és csak azt, amennyit és amit a műsorszerkezet megkíván, megenged. A nehézségekből történő kilábalás egyik legfontosabb eszköze ez, az átgondoltabb, gazdaságosabb tervezés, majd gyártás is a „hatalmas” üzemben. Egyébként a helyzetértékelésen és a megújulás szándékain túl érdemes áttekinteni - ez is megtörtént -, ténylegesen mi újat hoztak az elmúlt hetek a képernyőn. A politikai és hírműsorokkal kezdve, hisz e területen tapasztalható a legtöbb friss kezdemény: megszületett az Objektív, a háttérelemző műsor (itt jegyzendő meg, visz- szanyerte a nézők bizalmát a tárgyilagossá vált esti Híradó is), aztán a Múzsa, a kultúra hírharangja, az Üzlet, napi gazdasági híradó, szót kap mindennap a sport, kéthetente Ütköző, kormánypártok és ellenzékiek párbaja, megnyílt a Sajtóklub, Közhang címmel jelentkezett a közvélemény-kutatásra épülő vitaműsor, vasárnap este Ellenpontok, szintén a ' gondolatok ütköztetésének szándékával, van már Kormányváró és a sor korántsem teljes, amely mennyiségét tekintve imponáló, és értéküket növeli, hogy széles körű véleménycsere hozta őket létre, a közélet demokratizmusának ' erősítése. És jött Sándor A szórakoztatásban is történt egy és más, visszatért a Csak nézünk, mint a moziban, bemutatkozott vasárnap délelőtt a Leporelló (sajnos veszített kezdeti szellemi csillogásából, kezdenek kiütközni rajta a rutin rozsdafoltjai), kabarénak ott a Nevetni kell, s végül megérkezett Friderikusz, a „mi Sándorunk” is. És itt meg is állhatunk, mert ez a visszatérés - a hosz- szabb távoliét okait ne keressük, különben Friderikusz ejtett róla néhány szót belépőjében - csütörtök este, melyet nem akármilyen beharangozás, reklámozás előzött meg, még az időjárás-jelentés is őhozzá igazodott, meg is zavarva ezzel a józan gondolkodású nézőt, azt hívén, hogy ezután már azt is ő mondja majd meg, milyen idő várható. Egyesek levélben is kifejezték emiatti nyugtalanságukat, főképp azok, akik elsősorban ízlésbeli okokból korántsem tartották rendkívüli eseménynek az agyonreklámozott napot. E sorok írója sem, sőt a tévé elnöke sem, miként ezt ama sajtótájékoztatón elejtette, ahol arra is fény derült, hogy ama meteorológiai Frideri- kusz-reklám a vezetés tudta nélkül szivárgott be a műsorba. (Ez is mutatja, hogy nincs azért még mindig minden rendben az óriás intézmény háza táján!) Nos, jött Sándor, szinte fejedelmi öltözetben, szűnni nem akaró taps közepette, bévonult, akár egy primadonna. És csodákat ígért, mint egy megváltó, megjelenéséből ragyogott a tudat: örülhet végre az az ötmillió magyar, aki hónapok óta sóvárgott utána. Félreértés ne essék: magam is örülök, hogy újra láthatom, láthatjuk sajátos színezetű mutatványát, hisz vele színesedik a televízió kínálata, de ekkora hűhót csapni körülötte, szelíden szólva visszatetsző, nyersebben mondva ízléstelen. Aki porondra lép, odamutatja magát a közönségnek, azonban a kirívóan személyes magakel- letésnek már nemcsak képe, szaga is van, kellemetlen. Amit produkált show-jában, az is csak érdekesnek mondható, korántsem elámító csodának. Elküldött például egy idősebb asszonyt a Bobbyt alakító színészhez Amerikába, hogy megtudakolja többek közt, mi lesz a Dallas kimúlt szereplőjével. Rossz álom volt az egész, mármint a halál - tudhattuk meg a csaknem nyilvánvaló titkot. Szervezés kérdése, hogy az utazás megtörténhetett. Aztán még egy utazás, amely műsor közben üttetett nyélbe, egy fiatalembernek kellett azonnal útnak indulnia turistaként, a véletlen szerencse játékaként. Úgy emelték ki az áruház előtt tömörülő sokaságból, de Friderikusz szavára, ami némi kételyt ébreszthet véletlenszerűség dolgában. Szót váltott Sándor Mu- ráti Lilivel, és bemutatkozott egy gyermek is a tengerentúlról, aki az ország legerősebb emberét is „legyőzte” különös, megmagyarázhatatlan belső erejével. A titokról semmi magyarázatot nem kaptunk. És volt más vendég is, szokás szerint. A csodára azonban még várni kell, talán a Békítő show-ban, amikor is évek óta haragban álló testvéreket varázsol majd vissza Sándor a ba- rátságbá '- 321 valódi csoda lehet. Különben öt más-más műfajban mutatja meg magát Friderikusz a közeljövőben, igazi hódító módjára. De van egy másik hódítója is a képernyőnek, új trónkövetelő a szórakoztatásban, az „amulettes” Réz András, aki jegyzi szerkesztőként, szellemi apaként a többórás Leporellót, és most legújabban nevéhez és szellemiségéhez fűződik egy szombat esti program is, ő főszerkeszti ugyanis Az éjszakát, mely monstre összeállítás, és benne természetesen csiklandósabb témák. Az azonban már a premier alkalmával szöget ütött a fejembe, vajon mit kerestek véleményükkel az éjszakai órákban a tizenéves fiatalok, leányok és fiúk, sőt gyermekek, méghozzá az erotika tárgykörében megnyilvánulván, olyasmiről beszélgetve, ami szigorúan a magánélet diszkréciójára tartozik, ahol illetlen dolog a tapintatlanság. Röviden Olykor más vonatkozásban is felmerülhet a tapintat kérdése; ezt éreztem, a tapintat hiányát a hétfő esti dokumentumfilm esetében is. Már a szándékot illetően is, vajon ildomos dolog-e a nyilvánosság elé vonszolni olyan anyákat, akik gyermekgyilkosság vádja alatt szenvednek, kínozni őket a bűnös tett elkövetésének felidézett részleteivel, nem is beszélve a gyermekáldozatok véres testének többszöri, naturalista képével - elborzasztó refrénként - sokkolni a nézőt, ahogy ezt a Csecsemőgyilkosságok című korképnek minősített dokumentumfilmben tették. Varga Ágota riporterként - ő kérdezgetett - a legártatlanabb módon is a legkegyetlenebb pillanatokat okozta alanyainak, érezhetően Gábor Péter rendezővel megrendítő, nagy dokumentumfilmet akartak alkotni, a látottak és a hallottak miatt azonban megrendülés helyett inkább a viszolygás fogta el az embert. Kell-e ez így a képernyőre, megsértve vele az ember személyiségi jogait, akár egy bűnös emberét is. A könyörtelen nem mindig és nem feltétlenül az igaz - dokumentumműsorok esetében sem. Valkó Mihály A szerelmes hercegnő (5.) Ördögi kételyek Nyílt nap A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár - fennállásának 90. évfordulója alkalmából - nyílt napot rendez ma a központi épület olvasótermében. Az ünnepélyes köszöntő után szakmai előadásokat tartanak, és átadják az „Év könyvei”-t elismerő okleveleket. Kiállítás nyílik a könyvtár XV-XVIII. századi művészi könyvkötéseiből. A Magyar Rádió Ki nyer ma? című műsorát is a helyszínről közvetítik. * Budapest a XX. század elejére nagyvárossá fejlődött. A 800 ezer fás város már elképzelhetetlen volt egy művelődési, szórakozási igényeket kielégítő nyilvános városi könyvtár nélkül. A XIX. század közepe óta voltak ugyan kísérletek a létesítésére, de a kezdeményezések kudarcba fulladtak. A század- fordulón két intézmény, a Fővárosi Statisztikai Hivatal és a Fővárosi Levéltár között folyt vita a birtoklásról. A fővárosi közgyűlés 1903-ban döntött: a Statisztikai Hivatal keretén belül egyesítette a két intézmény könyvanyagát, és elfogadta a Fővárosi Könyvtár szervezeti szabályzatát. A fővárosi törvényhatóság 1904-ben Szabó Ervint nevezte ki a gyűjtemény könyvtárosává. Fogyatékos gyermekek hangversenye A németországi Frankenthal- ból hétfőn vendégszereplésre érkezett Heinrich Ullrich értelmi fogyatékos gyerekekből álló zenekara. Heinrich Ullrich, a Tom Mutters értelmi fogyatékosokat ta- ;nító iskola igazgatója, az Ulwila kottarendszer és hangszercsalád kifejlesztésével a középsúlyos értelmi fogyatékos gyermekeket a közös zenélésre képes tanítani. A módszert eredményesen használják normál óvodákban, kisegítő iskolákban és a különböző fogyatékosságok iskoláiban is. A frankenthali gyerekek hétfőn a Vakok Általános Iskolájában, tegnap délután fél 6-kor a Marcibányi Téri Művelődési Központ nagytermében adtak hangversenyt. Programjukban klasszikus darabok, német, olasz, lapp népdalfeldogozások és spirituálék szerepeltek. Ma 10 órakor oktatási módszeréről tart előadást Heinrich Ullrich a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán. (MTI) Pécsett Határon túli magyarok fesztiválja Másodszor is megrendezik Pécsett a határon túli magyarok fesztiválját, az anyaországon kívül élő magyar népcsoportok hagyományőrző együtteseinek találkozóját. A szombaton nyíló programot Bokor Béla, a Baranya Megyei Művelődési Központ igazgatója ismertette a sajtó munkatársaival. A kétnapos fesztiválra tíz együttes mintegy négyszáz tagját várják Pécsre. A határon túli magyarok népzenéjének és néptáncának bemutatója mellett a találkozó keretében fórumot is tartanak a hazánkkal szomszédos országok magyar intézményeinek működéséről. A fórumon részt vesznek az ottani magyar nyelvű újságok, illetve rádió- és tévéprogramok munkatársai. A határon túli magyarok második pécsi fesztiváljára a Vajdaságból három, Romániából két - egy erdélyi és egy gyimesi Burgenlandból, Horvátországból, Kárpátaljáról, Szlovákiából és Szlovéniából pedig egy-egy hagyományőrző népi együttes érkezik. James Hewitt őrnagy számára a féltékenység tiltott érzésnek számított, de előbb-utóbb el kellett következnie a pillanatnak, amikor az egész világ kegyeit és szeretetét élvező, s ráadásul a brit trónörökössel házasságban élő Diana látványa ilyesfajta indulatokat kelt benne. Az első ilyen jellegű összeszólalkozás James és Diana között a hercegi pár ausztráliai látogatása idején esett. „James csalódottnak, elhagyatottnak /és elárultnak érezte magát, látván, hogy repíti körbe a táncparketten örömtől sugárzó feleségét.” Persze, amikor a következő napon Diana felhívta őt, egyetlen szóval sem adott hangot kiábrándultságának. Csak annyit kérdezett, hogy milyen volt az utazás. Meg sem említette a televízióban és a sajtóban látott képeket, s Diana csak jóval később szedte ki belőle a titkot, s amikor sor került a tisztázó beszélgetésre, a hercegnő szenvedélyesen tagadta, hogy bárki, akár tulajdon férje is, vetekedhetne szerelmével. Az ördögi kételyek azonban nemcsak a férfit érték utol a kapcsolat első néhány hónapja után, hanem Dianát is, aki minden találka végén úgy érezte, éppen most hagyták cserben őt. A helyzet azonban nem változott attól, hogy Károly herceg, aki ebben az időben már pontosan tudhatta, hogy feleségének viszonya van az őrnaggyal, nem törődött ezzel az aprósággal, vagy legalábbis nem mutatta. Anna Pasternak kifejezetten úgy véli, hogy Károly hercegnek a felesége és testőrtisztje közti tilalmas kapcsolat egyáltalán nem volt ellenére, tekintettel saját házasságtörő viszonyára Camilla Parkerrel. És mégis ... Valahányszor az őrnagynak mennie kellett, Diana letargiába zuhant, s sírógörcsök közepette búcsúzott. Ilyenkor James még gyengébben ölelte, s még inkább igyekezett bizonyítani hűségét, melyből - tekintettel a hercegnő házassági sikertelenségeire - sosem hiányozhatott a testi vonzalom bizonyítéka. „Egy alkalommal Diana a fürdőszobájában morfondírozott, amikor James belépett, hogy elköszönjön. Kijelentette, hogy tényleg mennie kell, s hálálkodott a feledhetetlenül szép víkendért. Diana a karjaiba vetette magát, megcsókolta, és azt mondta a férfinak, hogy szüksége van rá, hogy most van szüksége rá, és hogy akarja őt, akkor és ott helyben.” Anna Pasternak, aki, mint a botránykönyv sajtóvisszahang- jából most már egyöntetűen kiderül, Hewitt indiszkréciója folytán juthatott a fenséges hálószobatitkok birtokába, 1988 tavaszára teszi azt az időpontot, amikor a brit trónörökös és felesége közötti házastársi kapcsolat megromlását és annak okait többé nem lehetett titkolni. Ebben az időszakban Diana lelki betegsége, mely kényszeres evéssel és más tünetekkel járt, ismét kiújult. Állapota tovább romlott, amikor egy, Károly herceggel közös sítúra alkalmával Károly egyik legjobb barátja, Lindsey őrnagy szerencsétlenül járt: lavina temette maga alá. Diana lelki nyomorúsága is abban perfektuálódott, hogy Hewitt szerelmének újabb és újabb bizonyítékait követelte, leginkább az ágyban, s nem mindig eredménnyel. Amikor pedig öleléseit nem viszonozták, kétségbeesett, mert úgy érezte, ugyanazzal a problémával találja szemben magát, mint házasságában: nem kívánják őt eléggé. Ezek azonban csak időleges alázuhanások voltak egy pillanatnyilag mindent feledtető érzelem hullámvasútján, mely máskor magasba emelte Dianát, s feledtetni tudta vele megaláztatásait és bizonytalanságait. A csúcspontot és a végkifejlet kezdetét minden bizonnyal Ánnabelnek, a Károly herceget változatlanul erős befolyás alatt tartó Camilla Parker testvérhúgának a negyvenedik születésnapja jelentette, melyre Diana is hivatalos volt. Ez alkalommal a hercegnő végre elég erősnek érezte magát, hogy szemébe nézzen a vetélytársnőnek. A parti a highgrove-i kastélyban volt. Ennek egyik emeleti szalonjában került sor az első nyílt szóváltásra a két asszony között. Diana, aki ezúttal egy pillanatra sem veszítette el önuralmát, közölte Camillával, hogy tud a férjéhez fűződő kapcsolatáról, s megbocsáthatatlannak tartja, hogy Camilla Károly nősülése után sem vetett véget a viszonynak, miáltal alaposan hozzájárult a hercegi házasság tönkretételéhez. Diana számára ez a beszélgetés részint elégtételt jelentett, részint azt jelezte Camilla Parker felé, hogy nem lehetnek reményei: a hercegnőnek akkoriban eszébe sem jutott, hogy lemondjon férjéről vagy szeretőjéről. James számára a kiutat jelentette házasságának válságából, anélkül, hogy ki akart volna lépni magából a házasságból. Ez persze nem akadályozta meg Dianát abban, hogy alkalomról alkalomra biztosítsa szerelmesét, mennyire szeretne vele élni, s mennyire szeretne gyermeket tőle. Csak James Hewitt őrnagy érezte egyre intenzívebben, hogy a walesi hercegnőhöz fűződő kapcsolata túlságosan varázslatos ahhoz, hogy örökkévaló legyen. És elsősorban neki kellett elviselnie ennek a különös kapcsolatnak a beépített fájdalomgócait is, hisz neki kellett magányosan töltenie a karácsonyokat és a szilvesztereket, s ő érezte egyre nagyobb hiányát a normális életnek, akár felséges szerelme nélkül is. (Következik;! Végkifejlet, megoldás nélkül) (Atlantic Press) HELYREIGAZÍTÁS A Westel Rádiótelefon Kft. október 17-i, hétfői hirdetésében néhány rádiótelefon-készülék ára hibásan jelent meg. ✓ / A M / / AZ ERVENYES KESZULEKAR-LISTA: BENEFON DELTA 124.960 Ft + áfa Könnyített gépkocsi beszerelési csomag 14.900 Ft + áfa Teljes gépkocsi beszerelési csomag 32.900 Ft + áfa BENEFON OFFICE 75.960 Ft + áfa Gépkocsi beszerelési csomag 22.540 Ft + áfa BENEFON FORTE 69.960 Ft + áfa Irodai beszerelési csomag 13.960 Ft + áfa MOTOROLA ASSOCIATE AUTÓTELEFON 79.960 Ft + áfa MAXON CARRY PHONE 82.960 Ft + áfa Gépkocsi beszerelési csomag 16.960 Ft + áfa NOKIA 150 106.960 Ft + áfa Könnyített gépkocsi beszerelési csomag 19.900 Ft + áfa Teljes gépkocsi beszerelési csomag 33.800 Ft + áfa BENEFON CITY 112.960 Ft + áfa Könnyített gépkocsi beszerelési csomag 17.500 Ft + áfa Teljes gépkocsi beszerelési csomag 29.600 Ft + -áfa BENEFON CLASS ULTRA 164.960 Ft + áfa MOTOROLA ASSOCIATE HORDOZHATÓ TELEFON 85.960 Ft + áfa Gépkocsi beszerelési csomag 1 7.960 Ft + áfa WESTEL RÁDIÓTELEFON KFT MOZGÁSBAN AZ ÜZLET *63388/1H*