Új Néplap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-15 / 243. szám

1994. október 15.r szombat Szabadidőben családi körben íi Fokhagyma a cserépbe, timsó a vízbe Receptek szobanövények, vágott virágok gondozására A szobanövények megfelelő gondozásának egyik kulcsa a helyes öntözés. A túlságosan hideg víz szinte minden fajtá­nak árt - a szobahőmérsékletű öntözővizet azonban mindegyik hálásan fogadja. Hagyjuk tehát egy napig állni az öntözőkanna tartalmát, így a klór is elpáro­log, s nem idéz elő barna folto­kat a leveleken. Értékes ásványi sókhoz juthatnak a növények a tojás főzővizéből vagy olyan léből, amelyben egy napig to­jáshéját áztatunk. Kitűnő loéso- lószer az állott ásványvíz, az esővíz és a hóié is. Ha ujjúnkat kb. 2 centire be­nyomjuk a virágföldbe, meg­győződhetünk arról, hogy szomjas-e. Amennyiben ned­vességet érzékelünk, ráérünk az öntözéssel. Ha pár napra ma­gukra kell hagynunk virágain­kat, a cserepek öntözött földjét takargassuk be mohával vagy apró zúzalékkal. A virágcserepek föltöltésekor kavicsokkal, faszénnel, gyü­mölcsmagokkal, esetleg játék­golyókkal kell ágyat vetni a földnek, hogy a szellőzés biz­tosított legyen. Kerámia dísz­cserébe is közvetlenül ültethe­tünk, ha alját néhány centi ka­vicsréteggel béleljük ki. A kártevők ellen valóságos védőoltás, ha a cserépbe egy-egy gerezd fokhagymát du­gunk. A férgek megtámadta páfrány gyógyításának egy­szerű a módja: tűzzünk földjébe fejjel lefelé néhány szál gyufát. Vágott virágaink sokáig fris­sek maradnak, ha vizük cseré­jekor szárukat vízben tartva (ezzel a légbuborék képződését megakadályozzuk) éles késsel ferdén visszavágjuk, a vasta­gabb szárakat fölhasítjuk és a vízbe érő leveleket eltávolítjuk. A gyorsan hervadó fajták to­vább virítanak, ha szirmaikat - alulról felfelé - kevés hajlakkal beszórjuk. Szobadíszeinknek egyébként kitűnő tápláló és kár­tevők elleni védőitalt keverhe­tünk, ha egy liter vízben fölol­dunk két-két evőkanál ecetet és cukrot. - szórta ­Ferenczy (Fotó: Korényi) Számtalanszor előfordult, hogy olyan szögben kell dol­goznunk, vágnunk, amely nem szokványos, tehát a derékszögű vagy az egyenlő oldalú három­szöggel a feladat megoldásánál nem boldogulunk. Erre találták fel a T alakú mérőeszközt, me­lyet házilag is elkészíthetünk, s amely - ahogy mondani szokták - nem kér kenyeret, ám az adott esetben aranyat ér. A szerkezet rendkívül egyszerű. Anyag- szükséglete és elkészítése sem­miféle különlegességet nem igényel. Vegyünk egy 1x2 cm átmérőjű, 20-30 cm hosszú ke­ményfahasábot! A 2 centiméter széles oldal egyik végére rajzol­junk egy 2 centiméter átmérőjű kört. A kör középpontján fúrjuk át a hasábot, olyan furatátmé­rőre, hogy abba lazán szoruljon a rendelkezésünkre álló szár­nyas csavar. A körív mentén kerekítsük le a hasábot, majd fűrészeljük be az 1 centiméteres oldal közepén a hasábot, mintegy 3 centiméter mélységben! Ebbe a bevágásba kerül a szögmérő másik szára, ami készülhet 2 centiméter szé­les, mintegy 20-30 centiméter hosszú plexiből vagy bármely más nem törékeny műanyag lapból, illetve acéllemezből. Ezen túl követelmény, hogy a befűrészelt részben enyhén szo­rulva mozogjon. A szögmáso­lónak ezt a mozgatható lemezét az egyik végén szintén egy 2 centiméter átmérőjű kör mentén félkörben le kell kerekítenünk. A kör középpontjába pedig a keményfába készített furathoz hasonló lyukat fúrunk, amelyen át, mint tengely mentén - a számycsavaron - elfordulhat a lemez. így L alakú szögmásolót nyerhetünk. Ha a furatnak a le­mez élére merőleges átmérőjé­ből kiindulva a lemezt kivágjuk (reszeljük vagy fűrészeljük) a két élével párhuzamosan, akkor létrejön a T alakú szerszám. Permetezve meszelés Nem mindenki kerül olyan kivált­ságos helyzetbe, hogy egy cica gazdája lehessen. Am ha egy macska hajlandó megosztani ve­lünk életét, nekünk is kötelezettsé­get kell vállalnunk érte. Aki szíve­sen befogadna családjába egy-két bűbájos szőrgombolyagot, hívja fel a 372-219-es telefonszámot. Csöpi és Csoki nyolchetes kislá­nyok, helyszűke miatt kénytelen tőlük megválni anyukájuk, akinek a nagyija fajtatiszta sziámi volt. Ilyen könnyen még soha nem végeztem meszeléssel, mint a hét végén. Lent járt nálam a szomszédom, Árpi, a pincei műhelyben, s ahogy szúrós te­kintete megakadt a - mi tagadás- már nem éppen hófehér falon- ismerve pedantériáját -, rög­tön mentegetőzésbe kezdtem: bizony ráférne már a meszelés, majd tavasszal, a tavalyelőtt vett korongecset úgyis tönkre­ment .. . Ekkor vált Árpi ábrá­zata még kritikusabbá. Még- hogy ecset! Minek kéne ahhoz a drága ecset - zsörtölődve el­ment, aztán úgy fél óra múltán betoppant, a vállán permetező­vel. Rövid úton beavatott, hogy ő az imént permetezte le a pince falát, maradt egy kis finom, szűrt mesze, abból kifutja az én műhelyemre is. Tudniuk kell, hogy Árpinak nem nagyon sza­bad ellentmondani, mert akkor hetekig nem köszön (vissza se) az embernek. Nagy sóhajtozá- sok közepette elhúztam az asz­talt, félretoltuk a szekrényt, le­akasztottam a falról a szer- számost és a falinaptárt. Aztán Árpi parancsára megsmirgliz­tem a falat, ahol olajos-masza- tos volt. Ekkor félretolt, hogy engedjem át neki a terepet. Fél óra sem telt belé, diadalittasan kiáltotta: „Nesze neked, eurokétezer!”. És ahogy gyön­gyözött a hideg bukóablak üvege, úgy vált hófehérré a fal. Hát ilyen derék szomszédom van nekem! -R­Hatvanon felülieknek Gyalogos­KRESZ A borjúhús kiválasztásáról és felhasználásáról A borjúhús általában három hónapos korukban levágott szo­pós borjak húsa. Ritka és drága hús, mivel a gazdaságos tejter­melés kevesebb, nagyobb ho­zamú tehenet igényel. A borja­kat féltő gonddal nevelik, gyak­ran kizárólag tejjel táplálják. A tej és borjúhús társítása leg­alább a normannokig nyúlik vissza, akik blancmange-t - tej­jel és mandulával főzött borjú­hús - készítettek. Mikor Ra­detzky marsall osztrák katonái elfoglalták Milánót, a recept bekerült Ferenc József császár konyhájába - innen terjedt el, mint a híres bécsi szelet. A Scallopine kapcsán már említett olaszok a hideg borjú­húst tonhalszósszal tálalják (vi- tello tonnato): a toszkánok stu- fatino néven pörköltet készíte­nek, a híres ossobuco paradi­csommal főzött borjúcsülökből készül. A románok a darált bor­júhúst tűzálló tálban készítik el, a bolgárok tormával főzik meg. A marhahústól eltérően a bor­júhús színéből. következtethe­tünk a minőségre: minél fehé­rebb, annál több tejet kapott a borjú, annál valószínűbb, hogy a hús puha és jellegzetes ízűvé válik. Az idősebb borjú húsa halvány vagy élénk rózsaszín, zsírja krémszínmű. A száraz, barnás, foltos hús nem friss. A borjúhús zsírtartalma alacsony, ezért hajlamos a kiszáradásra: ha sütjük vagy pároljuk, te­gyünk mellé szalonnaszelete­ket. A borjút első és hátsó fer­tályra osztjuk. Az első fertály öt részre vágható: nyaktő, nyak közepe, tarja, lapocka, szegy. A kicsontozott, felszeletelt nyak közepéből készül a borjúpásté­tom. Mindkettő lassú, hosszú ideig tartó főzést vagy párolást igé­nyel. A lapockát egészben sütik, vagy szeletelve megtöltik és felgöngyölik. A csíkokra vágott borjúszegyet párolják vagy pör­költet készítenek belőle, vagy kicsontozva megtöltik, felgön­gyölik és megsütik. A tarjasze­leteket hirtelen vagy grillen süs­sük vagy kicsontozva, meg­töltve és felgöngyölve! A hátsó fertály adja a jó minőségű hú­sok nagyobb részét, három fő darabja a comb, a szegy hátulja és a borjúvesés. A combot csü­lökre és felső részre osztják, eb­ből készül az ossobuco, vagy kicsontozva és kockákra vágva tűzálló tálban készítik el. A felső rész nagy darabját kisüt­hetjük egészben, vékony szele­teit grillezzük, vagy készítsünk belőle bécsi szeletet! A kicson­tozott kisebb darabokat is meg­süthetjük. (Família könyvtár: A főzés alapanyagai) Amerikai tudósok kifejlesztették a bionikus szemet A Berkeley egyetemi kutatók kifejlesztették a bionikus sze­met, amely vetekszik az emberi és állati szem érzékenységével. A biológiával és komputerrel foglalkozók összefogásából jött létre ez a találmány. Egy kö- römnyi chipbe a szem minden jellegzetes tulajdonsága beleke­rült. A bionikusszem-progra- mon egy magyar kutató, Roska Tamás is dolgozik, aki évente egyszer utazik Berkeleybe. Még legalább egy évtized kemény munkáját igényli, mire a bioni­kus szem használható lesz bal­esetben sérült emberek látásá­nak pótlására. (FEB-fotó) Az utcai baleseteknek gyak­ran az öregek a szenvedő ala­nyai. Az életkor előrehaladásá­val ugyanis egyre nehezebb a környezethez való alkalmazko­dás, ráadásul a motorizáció gyors terjedésével maga a kör­nyezet is sokkal több veszély- helyzetet teremt, mint koráb­ban. A „lábbuszon” közlekedő idős járókelők azonban bizton­ságosabban járhatnak-kelhet- nek, ha betartanak néhány írat­lan szabályt. A magas korból természetesen adódó fogyaté­kosság - a gyöngülő látás, a rosszabbodó hallás, a lassuló mozgás - a közutakon súlyos balesetek forrása lehet. Hiúság­ból vagy más okból soha ne mellőzzék tehát segédeszközei­ket: a szemüveget, a hallókészü­léket, a sétabotot. A ködös, csapadékos idő fo­kozottan veszélyes az idősebb gyalogosoknak: az utak nedve­sek, síkosak, a láthatóság rossz - a járművek fékútja meghosz- szabbodik. Ha tehetik, ilyenkor ne menjenek a forgalomba. A bevásárlást, ügyeik intézé­sét, de még az egészségügyi sé­tát is úgy időzítsék, hogy a reg­geli és a délután csúcsforgalmat lehetőleg elkerüljék. A közlekedés forgatagában az öregeknek a járda jelenti a biztonságot - csak akkor lépje­nek le róla, ha muszáj. Ahol nincs járda, bal oldalon, a forga­lommal szemben haladjanak. Esőben, síkos úton ne menjenek közvetlenül a járdaszegély mel­lett, mert előfordulhat, hogy megcsúsznak, és az úttestre ke­rülnek. Az úttest - különösen az idő­seknek - veszélyes zóna. Ahol van zebra, feltétlenül azt hasz­nálják. Gondoljanak arra, hogy az útkereszteződés előtti és utáni 25 méteres szakasz a leg­kockázatosabb terep. Átlósan soha ne menjenek át egyik ol­dalról a másikra. Átkeléskor ne csatlakozza­nak másokhoz; a fiatalabbak még átérhetnek akkor is, amikor a korosabbakat az úttest köze­pén utoléri a piros jelzés. Aki mégis így jár, ne veszítse el lé­lekjelenlétét, menjen egyenletes tempóban tovább a túloldal felé. A tétovázás, irányváltoztatás nagyon megnehezíti a járműve­zetők dolgát. A lépcsőjárás hajlott korban megerőltető, de az aluljárók esetében érdemes vállalni: sok­kal biztonságosabb, mint a fel­színen átgyalogolni az utca túl­oldalára. Szürkület után kockázatos talpig sötét ruhában járni az ut­cákat. Viszont jó szolgálatot tesznek a fényvisszaverő öltö­zékkiegészítők. Boton, cipősa­rokra erősítve vagy karszalag­ként hordva viselőiket bizton­ságos távolságból láthatóvá te­zik a járművezetők számára. Ezek hiányában világos sál, kendő vagy táska is csökkenti a balesetveszélyt. Papp Jánosné (Ferenczy) Lazaság, frissesség - jobb fellépés... Hölgyeknek: egyperces tornagyakorlatok Olyan gyakorlatsort állítottak össze hölgyeknek a szakembe­rek, amelyek egyszerűek, de jó­tékonyan megmozgatják az egész testet. Aki a 13 gyakorlat mindegyikét legalább naponta 1-1 percen át végzi, hamarosan tapasztalhatja, hogy lazább, frissebb lesz, s ennek révén ja­vul a fellépése is. 1. Fejkörzés: váltogatva, hol az egyik, hol a másik irányban - nem túl gyors, de nem is túl lassú tempóban. 2. Fejfordítás: amilyen mé­lyen nyakizmai engedik, hajtsa folyamatosan jobbra-balra a fe­jét - az ütem itt is egyenletes legyen. 3. Vállkörzés: húzza föl bal vállát, s végezzen vele körkörös mozdulatokat. Tegye ugyanezt a jobb váltóval, majd pedig egy­szerre mindkettővel. 4. Nyújtózkodás: Emelje ma­gasba mindkét karját, s úgy nyújtózzék erősen fölfelé, mintha a csillárt akarná elérni. A gyakorlatot néhány másod­perces időközökkel ismételje meg. 5. Karhajlítás: álljon fél mé­terre a faltól, nyújtott karral nyomja kezét a falhoz, majd engedje magát előre, hogy hom­loka szinte érintse a falat, végül karral lassan nyomja vissza tes­tét a kiinduló helyzetbe. 6. Ujjgyakorlat: mindkét te­nyerével alakítson ki kis kosár­formát, s ujjaival próbálja ar­rébb tolni a falat. Ha ez nem is sikerül, fogása, keze erősödik. 7. Macskahát: ahogy a cicák szokták, görbítse be a hátát, s fújja ki a levegőt; ezután hajol­jon előre, karjait lazán lógassa, és vegyen mély lélegzetet. A gyakorlat ismétlése közben vi­gyázzon, ne veszítse el egyen­súlyát. 8. Vállveregetés: tenyérrel fölfele nyújtsa előre karjait, mindkét alkarját hajlítsa vissza, és erőteljesen ütögesse végig vállait. 9. Mérleg: egyensúlyérzéket is fejlesztő gyakorlat; álljon egyik lábára, a másikat nyújtsa hátra - lehetőleg úgy, hogy fel­sőtestével egyenes vonalat al­kosson. Egy-egy lábon legalább 10 másodpercig tartsa meg ma­gát. 10. Lábkörzés: emelje föl felváltva jobb és bal lábát s láb­fejével rajzoljon köröket a leve­gőbe. 11. Térdkörzés: álljon kis terpeszbe, s lábujjhegyen vé­gezzen térdével körkörös moz­gást - először balról jobbra, majd jobbról balra. 12. Hastánc: csípőjével - a keleti táncosnőkhöz hasonlóan - végezzen mozgást mindkét irányban; minél nagyobb körö­ket tud leírni, annál jobban lazít a gyakorlat. 13. Karkörzés: emelje ma­gasra karjait, s miközben mély lélegzetet vesz, mellkasa előtt váltakozó irányban nagy ívben körözzön. Egy-egy irányváltás előtt engedje le oldalt a karját, és nagy erővel fújja ki a levegőt. (Ferenczy Europress)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents