Új Néplap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)

1994-09-01 / 205. szám

6 Szolnoki Extra 1994. szeptember 1., csütörtök A MetroÉpszoIg Kft. végzi Szolnokon a városi szennyvízfőgyűjtő csatorna aknájából a fejtőgép kiemelését. Felvételünk a Gábor Áron téren készült. (Fotó: Bíró Tibor) Történelmi képeslapok megyeszékhelyünkről Az első szolnoki út születése Szolnok városának közlekedésben betöltött szerepe a honfog­lalás óta kiemelkedően fontos. Napjainkban a város területén sima aszfaltozott utakon haladhat a forgalom, időjárástól és év­szaktól függetlenül. Nehéz elképzelni, hogy a múlt század első felében mennyire rettegtek a városon átutazók a ragadós, bokáig érő, utakat be­borító sártól. 1848-ban sem volt Szolnoknak még egyetlen köve­zett útja sem, és bizony süppe- dős sár borította az utcákat akkor is, amikor Damjanich megjelent vörössipkás honvédéivel. A szabadságharc után sem látta a város szükségesnek köve­zett út építését. Meg is bánták mulasztásukat, hamarosan re­kordidő alatt kellett kikövezniük az első utat, méghozzá felsőbb parancsra. Ennek a történetét meséli el a következő anekdota. 1854-ben még javában folyt a krími háború. Az ősz folyamán osztrák csapatok indultak Pest­ről, hogy segítséget nyújtsanak az orosz szövetségesnek ä tö­rökkel szemben. A vezérkar és a főparancsnok, Albrecht főher­ceg, tábornagy, vonaton jött Szolnokig, az 1848-ban átadott pest-szolnoki vasúton. A kato­nák gyalog meneteltek, mellet­tük haladtak a tüzérek lovak vontatta ágyúikkal. Amikor a mai Abonyi úton beért a fáradt sereg a városba, megtörtént a nagy baj. A katonaság alig tudott menetelni a bokáig érő, ragadós szolnoki sárban. A nehéz ágyúk pedig elakadtak, és hiábavaló Albrecht főherceg volt a kiabáló tüzérek és tajtékzó lovak együttes igyekezete, az ágyúk mozdulatlanok maradtak a ragadós talajban. Azt, hogy mit gondolt magá­ban a főherceg, nem lehet tudni, de amit mondott ékes osztrák nyelvén, akik hallották, azt állí­tották, hasonló tekintélyrombo­lásra nem volt példa a városok történetében II. József óta.- Nyolc nap alatt kész legyen a kőút odáig - mutatott kardjával a feldühödött főherceg, a Molnár utca (Szapáry utca) sarka felé.- Parancsolom, hogy azonnal hozzákezdjenek, ha pedig nem lesz kész, a bíró fog először lógni, utána a többiek. Fél órán belül megindultak az első szolnoki utca kövezési munkálatai. A katonák hordták a követ, a lakosság pedig alapozta, ástak, mértek, igazították a kö­veket, még éjszaka, fáklyák vi­lága mellett is. A nyolcadik na­pon megkönnyebbült a bíró.- Alássan jelentem, készen vagyunk.- No, rendben van - mondta Albrecht főherceg, és továbbha­ladt a csapatokkal a Tiszántúlra. így készült el az első kövezett út Szolnokon a régi indóháztól a Tisza-hídig. A főherceg mintha csak el­lenőrizni akarta volna, hogy megvan-e még a kőút, a követ­kező év tavaszán visszajött. Nagy zűrzavar fogadta a város­ban. A Tisza vize kiáradt, a szeny- nyes ár kiűzte házaikból a mé­lyebb helyen lakókat. Albrecht ismét kiadta a parancsot:- Az árvízkárosultaknak a vá­ros házhelyeket fog adni és segít­séget, hogy otthonukat felépít­hessék. Maga ment a „Csiszlikó” (a temetőtől délre a kórház irányába húzódó városrész) tájékára, és kardjával jelölte ki az új házak helyét. Nemsokára beépült a ki­jelölt terület. Többé nem járt Szolnokon Albrecht főherceg. Pedig ha többször ellátogat, talán most kevesebb hiányt kellene pótolni Szolnok lakosainak. Szikszai Mihály, levéltáros Magyar szó az éterben Rádiós vendég Marosvásárhelyről Erdély magyarsága nehéz harcot vív még az embereket megosztó gyűlölködéssel és ártó akarattal szemben. Ebben hű támasza a magyar nyelvű sajtó és az éter hullámain el­hangzó értő beszéd. A Magyar Rádió Szolnoki Stúdiójának vendége ezen a héten Marosvá­sárhelyi Rádió magyar szer­kesztőségének a tagja, Tóth Béla. Szólt a diktatúra éveiben, kivárt, mikor elüldözték a pá­lyáról, s elsőként foglalta vissza a stúdiót a forradalom csodála­tos napjaiban.- Sokan vallják, a rádiózás szenvedélybetegség. Aki egy­szer belekóstolt, nem tud már szabadulni tőle. Igaz ez?- Tizennyolc éves koromtól ülök a stúdiómikrofon innenső oldalán és még soha nem érez­tem, kell-e mást választanom. Mikor 1985-ben a diktátor meg­szüntette a helyi szerkesztősé­geket, szélnek eresztettek min­denkit. Magam egy konzerv­gyárban vészeltem át a nehéz éveket. Ebből annyi hasznom lett, hogy mikor visszaszerez­hettük a fővárosból az elhurcolt felszerelést, módomban állt te­herautót küldenem érte. De azokban a dicsőséges decem­beri napokban meg sem fordult a fejünkben: tehetnénk-e mást? Az első szóra visszajöttek a rá­diósok, a fizetés, anyagi eszkö­zök és mindenfajta hivatalos segítség nélkül is, tettük a dol­gunkat. Tudtuk, az emberek be­kapcsolják a rádiót, és igaz, tiszta szót kívánnak hallani. Azóta is ezt tesszük, lelkiisme­retünk cenzorján kívül más ha­talmat el nem ismerve.- Mi az, ami az erdélyi em­bereket érdekli?- A marosvásárhelyi stúdió három, egymástól független szerkesztőségből áll. A román­tól és némettől annyiban külön­bözünk, hogy a hét közben el­hangzó ötórai adásból - három délelőtt, kettő délután - csak nekünk van vasárnap is műso­runk. A rendszeresen érkező te­lefonhívások, levelek, de még az utcai, bolti visszajelzések is igazolják, meglehetősen széles hallgatótábora van programja­inknak. Én egy sajátos összeál­lításnak, a „Tere-fere” címűnek vagyok a szerkesztője immár évek óta, Borbély Melinda kol­léganőmmel. Ez egy olyan egy­veleg, melyben rendszeresen szerepel egy-egy érdekes sze­mélyiség, kinek telefonon vagy akár előztesen írásban is, kérdé­seket lehet feltenni. Való igaz, a hallgatóság nem is fukarkodik a hívásokkal. Elértük: ma már rang és tekintély szerepelni eb­ben a műsorban. Aki benne van, az számít napjainkban Maros- vásárhelyen.- Van-e tekintélye a megbé­kélést kereső magyaroknak? Lehetséges-e a kibékülés a ro­mánokkal? Mi az álláspontja az erdélyi román értelmiségnek?- Sajnos még ma is sok a fél­reértés, a rosszhiszemű félre­magyarázás és az önös érdekből hangoztatott ellenségeskedés — mind román, mind magyar rész­ről, miközben az egyszerű em­bereknek semmi bajuk egymás­sal. Személyes tapasztalatom­ból mondhatom, két szomszéd ismerősömet, magyart és ro­mánt, már majdnem sikerült összeugrasztania a jó­akaróknak, mikor észbe kaptak és kibékültek. Biztosan állítha­tom, a feszültség élezése csak bizonyos politikai köröknek az érdeke. Ezért volna szükséges a megfelelően kidolgoztot és ga­ranciákkal ellátott alapszerző­désnek a kidolgozása, ami je­lentős csapást mérne a magyar és a román szélsőségesekre. Akkor minden bizonnyal meg lehetne alkotni egy józan tan­ügyi törvényt és még sok más, előremutató dolgot.- Mit tehet a magyarországi polgár? A jó szándék talán ke­vésnek bizonyulhat ebben a nehéz időszakban.- Mikor a magyar állam kár­pótlást ad a háborús időszak tör­ténéseiért a hodáki román férfi­aknak, az többet ér bármilyen nyilatkozatnál. Az a hodáki, aki átélte a vásárhelyi progromot 1990-ben és most, magyar tize- desi egyenruhában megy fel­venni kárpótlási jegyét, nem va­lószínű, hogy még egyszer elhi­szi az uszítok szavát. Az a ro­mán, aki átjön Magyarországra, körülnéz, és hümmögve, irigy­kedve hazatér, talán elgondol­kodik. Azok a diákok, vállalko­zók, kik „Magyarban” tanultak, s hazatérnek, másként látják a világot. Nem frázisok, hanem csendes, apró lépések kellenek. És ez otthon tarthatná az erdélyi magyarokat. Mert mindenkire szükségük van. Cs. B. Szükség van pénzügyekben jártas mérnökökre Beszélgetés Pelikán Lajossal, az MTESZ megyei vezetőjével Munka nélküli mérnökök és üzemmérnökök részére szer­vezte az MTESZ a munkaügyi központ támogatásával a köz- gazdasági szakokleveles mérnök-, üzemmérnök-átképzést, melynek sikeres elvégzése után szakközgazdászi másoddiplomát kapnak a hallgatók. A képzés vállalkozói szakon indult decem­berben.- Vállalkozói szakon indult ez a képzés, ami annyit jelent, hogy a végzettek vállalatok, át­alakult cégek, magánvállalko­zások indításában is jártasak lesznek. Ráadásul egy olyan duálképzést is szerveztünk, ahol az első négy félév már egy emelt szintű képzést jelentett, mert a Pénzügyminisztérium mérlegképes követelményrend­szerét is odatettük a közgasz- dászképzés mellé. Miután a hallgatók tantárgyi vizsgáikat kitűnően teljesítet­ték, képességeik nagyon jók, s némi rendeleti bizonytalansá­gok is elmúltak - ezért lehet folytatni az ötödik félévvel ezt a képzést, s ekkor egy mérlegké­pes szakvizsgát is meg tudnak szerezni.- Hogyan indult ez a másod- diplomát adó képzés?- Tavaly december 10-én ta­lálkoztunk először, amikor 26 jelentkező volt az átképzésre. Aztán az egyéni problémákat végiggondolva néhányan nem vettek részt a tanfolyamon, így végül is 18-an vállalták fel a képzés minden nyűgét-baját. Reggel fél kilenctől délután fél kettőig iskolapadban kellett ülni. A 18 főből két hallgatónál sajnos egészségügyi problémák jelentkeztek - kórházba kerül­tek -, így aztán 16 fővel csinál­tuk végig a négy félévet; ők 16-an írják most a záródolgoza­tukat, s minden reményünk meg van arra, hogy november végén mind a 16-an diplomát kapnak a kezükbe.- Miért volt szükség erre a tanfolyamra?- Élsősorban azért, mert a mérnöki gyakorlattal, mérnöki szakmával ezek az emberek munkanélkülivé váltak. Több oka volt ennek: vagy-karcsúsí­tották a vállalatukat, s olyan munkafolyamatokat építettek le, hogy a mérnököket is elküld­ték, vagy egyszerűen megszűnt a cég - tehát nem feltétlenül személyi képességek hiánya okozta a munkanélkülivé válást. De végül is munkanélküliek voltak, s mi munka nélküli mérnököknek hirdettük meg ezt a képzést. Azt reméljük a mun­kaügyi központtal és a hallga­tókkal közösen, hogy mérnöki gyakorlattal, közgazdasági, sőt könyvelési ismeretekkel meg- töbszöröződik az elhelyezke­dési lehetőségük.- Milyen korúak a hallga­tók? Ugyanis szinte minden hirdetésben szerepel valami­lyen korhatár: nem szívesen vesznek föl a cégek negy- ven-egynéhány éves embereket - legyen akár öt diplomája.- Ez nagyon érdekes, ugyanis huszonéves, majdhogynem pá­lyakezdőktől a 40-48 éves mér­nökkollégákig minden korosz­tály képviselve van ezen a tan­folyamon. S ami szintén érde­kes: az egyik 48 éves kollégánk augusztus elején munkába állt, mert kapott egy olyan ajánlatot, ahol a mérnöki ismereteire s a közgazdasági végzettségére egyaránt szükség van. Az én személyes meglátásom az, hogy ez egy viszonylag rosszul ér­telmezett és rosszul alkalmazott életkor meghatározás, hiszen az ilyen hirdetések valahol azt su­gallják, hogy az idősebb korosz­tályra nem lehet számítani. Holott éppen az ellenkezője igaz: azt a hatalmas gyakorlatot és tapasztalatot, amit ezek az emberek már összeszedtek, nem lehet pótolni, ráadásul egy 40-45 éves emberre is legalább 10-15 évig lehet számítani. Eh­hez még hozzáteszem azt az alattomos gondolatot, hogy egy fiatal ember könnyebben hajlik a mozgásra, könnyebben változ­tat, míg az idősebb generáció a legritkább esetben gondol arra, hogy egy bizonytalan ajánlatot elfogadjon. Hajlok arra, hogy nem kellene kritika nélkül át­venni a máshol talán alkalmaz­ható, bevált életkori határokat.- A hallgatók kitöltöttek egy tesztet, mely különböző szemé­lyiségjegyeket vizsgált. Ez a teszt mennyire segítette az Önök, illetve a hallgatók mun­káját?- Azt hiszem, szakmailag nem lenne korrekt, ha azt mon­danám, hogy a teszt segített. A teszttel egyszer mértünk, de hozzátartozik, hogy a tanfolyam elkezdése előtt kötelező megtar­tani egy személyiségfejlesztő tréninget, a képzés végén pedig egy munkaerő-piaci. tréningen Az előbb említett tesztet körül­belül félidőben végeztük, s a ki­értékelés azt mutatta, hogy ezek az emberek - általában - veze­tői posztra alkalmasak. Ennek a három dolognak a folyamata azt jelezte, hogy a hallgatók célt látnak maguk előtt. Ott tartunk, hogy három-négy hallgatónk­nak munkahelyajánlata van, sőt van, akinek több is. A teszt abban segített, hogy az ott mért személyiségjegyeket hozzá lehetett fűzni - a hallgató beleegyezésével - a munkahelyi kiközvetítéshez, s mivel a tesz­tek „végeredményével” a hall­gatók 93-95 százalékban egye­tértettek, azt mondhatjuk, hogy egy tízperces kitöltés után sok fontos adatot tudtunk meg a le­endő munkavállalóról.- Ez a képzés mérnököknek szól. Milyen mérnökök vettek részi a tanfolyamon?- Ez nagyon változatos. Épí­tőmérnöktől kezdve a mérés­automatizálási üzemmérnökön át agrármérnökig, építőgépészig szinte minden mérnöki szakma képviselve van - széles a szak­mai skála. S talán éppen ezért voltak alkalmasak arra, hogy a mérnöki logikával alkalmaz­kodjanak egy pénzügyi, számvi­teli ismeret nyújtotta logikához. Nagyon érdekes tapasztalat volt, hogy képesek voltak meg­tanulni a számlaosztályokat s számlaszámokat négy jegy pon­tosságig. A vizsgabizottság el­nöke elképedt, hogy ilyen isme­retekkel rendelkeznek a hallga­tók, hiszen okleveles könyv- vizsgálói képzés során sincs előírva, hogy valaki négy jegyig ismerje a számlaszámokat. S ugyanez az elnök mondta azt is, hogy noha több ezer embert vizsgáztatott, ennél felkészül­tebb csoporttal az utóbbi időben Magyrországon nem volt dolga. Egy példa, hogy mennyire komolyan vették a hallgatók ezt a képzést: a 16 mérnök a négy félév alatt (decembertől mosta­náig) 16 vizsgát tett, s egyetlen pótvizsgabizonylatot kellett ki­állítanunk - ezt is a kolléga be­tegsége miatt. Az összes vizs­gán nagyon jól szerepeltek a hallgatók. Lehet azt mondani, hogy szerencsésen húztak tételt, de nehéz azt mondani, hogy 16 főnek tizenhatszor ilyen mázlija volt. Ha minden tétel szeren­csés, az azt jelenti, hogy nagyon felkészültek.- Lesz-e folytatása ennek a képzésnek?- Ezzel a képzéssel elindítot­tunk egy olyan folyamatot - amelyben a munkaügyi központ nagyon jó partnerünk lett me­lyet nem akarunk megszakítani. Az új szabályok szerint 1995-től minden vállalkozásnak könyvvizsgálót kell alkamazni. Ez annyit jelent, hogy 20-25 ezer könyvvizsgálóra lesz szük­ség a jövő óvberi-t- s most azor-- szágban 3-4 ezer könyvvizsgáló van. Az olyan mérnökökből át- képzett közgazdászok, akik rá­adásul okleveles könyvvizsgá­lói ismerettel is rendelkeznek, nyilván nagy eséllyel indulhat­nak ezen a piacon. Ezek a té­nyek mondatják azt, hogy újra és újra pályázunk a képzés foly­tatására. Ezeket a képzéseket levelező szakon is meghirdet­jük, s most nyertünk egy új té­mában is pályázatot kontroling szakmában. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy egy gazdasági folyamat ellenőrzését végző, gyors beavatkozásra képes em­bereket szeretnénk képezni. Úgy látjuk, hogy pénzügyi, számviteli, jogi ismeretek fan­tasztikus mértékben kellenek, hogy egy mérnök a gazdasági folymatokban jobban tudjon mozogni. Cs. Csáti Réka A városi művelődés központja lesz-e a VMK? Alkalmazkodni kell a piaci feltételekhez A Városi Művelődési Köz­pont - mint arról korábban már tudósítottunk - a napokban ismertette terveit, továbblépési lehetőségeit egy sajtótájékoz­tató keretében. Ezen a tájékoz­tatón ismertette Blazsek Gyöngyvér belsőépítész az épü­let szerkezeti és belsőépítészeti változtatásait, mely az új köz- művelődési koncepciót vizuáli­san is megjeleníti. Ezek a változtatások egy mi­nimál- és egy maximálprogram köré csoportosíthatók. A mini- málprogramba azon anomáliák megszüntetése tartozik, melyek korlátozzák az intézményt fel­adatinak teljesítésében, illetve kevés anygai ráfordítással az új koncepció megvalósulását te­szik lehetővé. A VMK arculatát és köz- megítélését nagymértékben rontja az aulában folyó keres­kedelmi tevékenység, a turkálós vásárok. Pillanatnyilag rövid távú megoldást kell választa­niuk: beburkolni, elrejteni, esz­tétikailag egységes megjelenés­sel szalonképessé tenni az in­tézmény épületét - hiszen telje­sen megszüntetni (anyagi okok miatt) nem lehet. A turkálós vá­sárokat ezért paravánrendszer mögé szeretnék rejteni, mely rendszer egyben reklámfelület is lenne. Az aulában tervezik meg­nyitni a Börleszk kávéházat, mely mindenki számára igényes találkozó- és szórakozóhelyül szolgálhatna a városközpont­ban, s ahol egész nap burleszk- filmeket vetítenek majd. A csökkentett területű infor­mációs pult melletti térségben alakítanának ki egy családias, kisebb területű foyer-t. Az első emeleten, a balett-te­rem előtt található Jászkun Fo­tóklub tere - amely jelenleg túl­ságosan nagy és belakhatatlan - egy exkluzív, elegáns kiállítóte­ret rejt magában, melyet a prob­lematikus középrészen kialakí­tandó köves-csobogós-sziklaker- tes belsőépítészeti megoldással szeretnék ünnepélyessé tenni. A Heuréka! tere szintén az első emeleten található, s itt sem alakult ki sajátos arculat. A VMK Minigalériát a föld­szinten, a kihasználatlan kép­zőművészeti terem helyén kí­vánják kialakítani, méghozzá város felé nyitott bejárattal. A minigaléria képzőművészeti profilja a VMK 2. emeletén ta­lálható reprezentatív, közel 100 négyzetméteres nagygaléria programját egészíti majd ki. A kereskedelmi egységeket sem szeretnék száműzni az in­tézmény falai közül, éppen ezért a város felé szeretnék megnyitni az épületet, s ezek­ben - az utcáról is bejárható - helyiségekben kaphatnak he­lyet például a könyvárusok, a Kaolin művészellátó bolt stb. A VMK kulturális akcióterü­lete a VMK és a Pelikán Szálló közötti terület lenne, mely a vá­ros egyetlen olyan parkja, ahol a gépjárműforgalom zaja nélkül igényes programcsomag ter­vezhető. • • Ö sszefoglalva a minimál- program elképzeléseit: a hagyományos közművelő­dési-kulturális alaptevékenység mellett egyre nagyobb szerepet kap a kulturális menedzsment funkció. A két feladatkör ellá­tásával naprakészebb, élőbb kapcsolat tartható fenn a civil kulturális szervezetekkel. Mindehhez alkalmazkodni kell a piaci feltételekhez, s elsősor­ban kultúrbarát piaci tevékeny­séget kell folytatni. Csak így remélheti a VMK, hogy a vá­rosi kultúra központja lesz.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents