Új Néplap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)

1994-09-01 / 205. szám

1994. szeptember 1., csütörtök Szolnoki Extra 7 A fészek melege - Családportrék Idő - mindenre jut Szomszédaik úgy ismerik őket: „a Nagy csatád, akik örökké rohannak". Valóban, képtelenek unatkozni, ugyanakkor szere­tik ezt a pezsgő, lüktető életet, melyet ők teremtettek saját ma­guknak. S a barátaik azt kérdezik: - Hogy jut időtök mindenre? - Mert jut belőle annyiféle dologra ... de még egymásra is - s erre már érdemes odafigyelni. „A homeopátia csodálatos tudomány” Kevesen mondhatják el magukról, hogy a természetgyógyá­szatnak legalább oly jó ismerői, mint az orvostudománynak. Dr. Zsidó Júlia fogorvosként úgy vélte, csakis betegei javát szolgálja, ha megismerkedik a homeopátiával, mint tudománnyal. Moszkvában végezte az orvostudomány-egyetemet. Férjével, aki szintén fogorvos, 1980-ban költöztek Szolnokra. Jelenleg a Homeopata Szövetség tagja és az Elektroakupunktúrás Társa­ság elnöke. A férj, Nagy Imre számító­gép-technikus, jelenleg vállal­kozó. A feleség, Nagy Írméné magyar-ének szakos tanár a Tal­linn Általános Iskolában. Lá­nyuk, Agnes, a Kodályban vég­zett ének-zene tagozaton, most a Tiszaparti Gimnáziumba fog járni, angol-ének szakra. Új családtagként egy évig „testvére” is lesz, ugyanis két hete érkezett Anna Svédország­ból, egy pályázat jóvoltából, és a magyar nyelvet fogja tanulni. Ő is a Tiszapartiba fog járni. Anna, amikor Magyaror­szágra szeretett volna kerülni, éppen ilyen családot képzelt el, Nagyék pedig éppen ilyen kis­lányt. így elképzeléseik talál­koztak ... Az édesanya a család leg- temperamentumosabb tagja. Mióta ’75-ben elvégezte a ta­nárképzőt, folyamatosan to­vábbképzéseken vesz részt, amellett, hogy nagyon szereti a hivatását, s ott igyekszik szín- vön alas;* jómunkát Végezni. Be>- széh a rvémetmyefvef, tanítja is, pályázatokat ír, négy éve az is­kolai diákönkormányzat veze­tője. Tavaly Münchenben me­nedzsertréner-bizonyítványt szerzett, 2 hónapig tartózkodott Németországban, majd idehaza vizsgát tett. Képesítést nyert arra, hogy különböző cégek egymás közötti partnerkapcso­latait segítse. Elmondása szerint édesapjától örökölte a szorgal­mat, a kitartást, az akaraterőt - aki túl a hetvenen még nagyon szeret dolgozni.- Nekem a munka a hobbim - mondja -, a munka éltet ben­nünket, ebből adódóan örökös a mozgás. Az iskolában úgy is­mernek a kollégáim, hogy a „nagy szervező”. Sokkal tempe- ramentumosabb vagyok, mint a férjem vagy a lányom. A férjem higgadtabb, így próbálja helyre­tenni a dolgokat.- Néha kell egy kis fék is - mondja a férj nevetve -, nem lehet elengedni a lejtőn hátszél­lel. - így egészítjük ki egymást, enélkül nem is tudnánk élni - teszi hozzá a feleség. Ha kívülről mozgalmasnak látszik is a Nagy család élete, belül azért nyugalmasabb. Szánnak időt és energiát arra is, hogy megbészéljék a problémá­ikat, a feladatokat, amelyekre vállalkoznak, s mindezt közö­sen, a gyereket ugyanúgy be­vonják, !• meghallgatják a véle­ményét.^ A hit .és i a vidámság' dominál az életükben.- Hiszek abban, amit csiná­lok, és nem szeretek vesztes lenni - mondja az édesanya. - Mindig úgy kezdek a munká­hoz, hogy azt meg tudjam való­sítani, és hiszek abban, hogy si­kerül - úgy a családban, mint a munkahelyemen. Hit nélkül nem lehet... Szeretnének hosszú távra ter­vezni, úgy vélik, nem szabad egyik napról a másikra élni, és gondolkodni, látni kell a távla­tokat. Úgy szeretnék, hogy majd Ágnes lányuk is kimehes­sen külföldre egy pályázattal, angolt tanulni. Szülei mindig biztos támaszt jelentenek majd a háttérben, és igyekeznek őt segíteni. Visszatérve Annára, a svéd kislányra, akit Ági testvérként, az anyuka „pótmamaként foga­dott, a család nagy felelősség­nek tartja, amit vállalt. Hiszen Anna rajtuk keresztül ismeri meg a magyar szokásokat, ha­gyományokat, a nyelvet. Anna elmondta, hogy olyan családba került, ahol jól érzi magát.- Nálunk minden forgató- könyv szerint zajlik - meséli a feleség. Tudják, mikor mit fog­nak csinálni, kit várnak, kihez mennek, s amit elterveztek, sze­retik véghez is vinni. Talán nem is tudnák elképzelni az életüket, ha nem lenne ilyen mozgalmas. S a barátaik is így fogadják el őket. Gyakran kirándulnak, ope­rába, hangversenyekre, szín­házba járnak.- A férjem sportrajongó, he­tente 3-szor 4-szer is jár úszni - én inkább a rohanást választom - mondja a feleség. - A lányom zongorázik, kerékpározik, sze­ret úszni, és karatéra jár. Most majd Annával együtt sportol­nak. Én kikapcsolódásként ke­resztrejtvényt fejtek. És nagyon szeretek nyerni... 4« * * A Nagy családnál a nyár is mozgalmasan telt. Az édesanya iskolai tábort szervezett, okta­tási konferencián vett részt, Ágnes Debrecenben szerepelt a Bartók Béla nemzetközi kórus- versenyen, ahol szép eredményt értek el. Családi üdülésen az Adrián jártak, ahol kipihenték magukat, hogy azután teljes gőzzel és nagy várakozással induljanak nekii az révnek, amely, sokat je­lent számukra. Ágnes a középiskolát kezdi, és szeretnének az új családtag­gal is sokat foglalkozni, mert az a céljuk, hogy minél hamarabb megtanulja a magyar nyelvet, és hogy jól érezze magát a család­ban. —em­(Fotó: Bíró Tibor) Fesztivál Szolnokért A IV. Szolnokért fesztivál szeptember 12-én kezdődik az Objektiven fotókiállítás meg­nyitójával, 14-én pedig a kultu­rális egyesületek tanácskozá­sára kerül sor - mindkét ren­dezvény a Vélemény Alapít­vány klubjában lesz a Kossuth tér í. szám alatt. 15-én „Milyen játszóteret szeretnék?” címmel nyitják meg a gyermekrajz-kiállítást, 16-án pedig Szolnok város szignálja pályamunkáit lehet meghall­gatni a Kossuth téren. A feszti­válon lesz még falfestés gyer­mekeknek, s zárórendezvény­ként, szeptember 17-én tábortűz és gitártalálkozó várja az érdek­lődőket.- Mikor és hogyan került kapcsolatba a természetgyó­gyászattal?- Sokan jöttek olyan fogá­szati problémával hozzánk, akiknek fájt a foguk, mégsem látszódott semmi rendellenes­ség. Az ép vagy a betömött fog érzékeny lett, ugyanakkor a röntgen nem mutatott semmit. Akkor merült fel bennem, hogy mi lehet az oka ezeknek a dol­goknak, amikor klinikailag minden rendben van, ugyanak­kor a tünetek továbbra sem szűnnek meg. Először Moszkvában, egy gyermekklinikán találkoztam természetgyógyászattal, ahol a betegeket kimondottan aku­punktúrával kezelték, és látvá­nyos eredményt értek el vele. Ekkor foglalkoztam először komolyan energetikai öszefüg- gésekkel. Moszkvában az egye­tem szervezésében elvégeztem egy akupunktúrás tanfolyamot. De nagyon nagy tudás és ta­pasztalat kell ahhoz, hogy gyors eredményt lehessen elérni vele. Volt időszak, amikor a gye­rekeim gyakran betegek voltak, és hiába adtam az antibiotiku­mot, amitől meggyógyult ugyan, de két hét vagy egy hó­nap múlva kezdődött minden elölről. Ez volt a második indí­ték, ami a természetgyógyászat felé fordított. Akkoriban lett egyre népsze­rűbb a bioenergetika, sokan jöt­tek főként orosz bioenergetiku­sok. Három tanfolyamon vet­tem részt, és minél többet tanul­tam, annál inkább rájöttem, mennyire keveset tudok. Ugyanakkor az is igaz, minél többet tanul az ember, annál többet tud kérdezni bizonyos dolgokról. Amit a tanfolyamokon taní­tanak, az mind igaz, és nagyon jól működik. Ám, ha valaki nem ismeri tökéletesen, akkor na­gyon sokat árthat vele. Amíg nem tudja, hogy százszázaléko­san jót tesz, addig nem szabad alkalmazni. Épp ezért én csak szűk családi körben használom.- Hogyan működik a bio­energetika?- Ez egy kézrátételes mód­szer. A kozmoszból jövő ener­giát bármelyik ember fel tudja fogni és továbbadni. A bioener­getikusok szerint gyógyító ha­tása van. Kérdés, hogy meg­szünteti teljesen a betegséget, vagy csak letompítja, mert ak­kor bármikor előjöhet újra. El­vileg minden betegségnek meg­van az oka, és a 80 százaléka pszichés eredetű. Ha egy beteg­séget allopátiás, azaz hagyomá­nyos gyógyszerekkel letompí­tanak, az ok attól még nem szű­nik meg, a betegség viszont mé­lyebbre vándorolhat a szerve­zetben.- Milyen módszerrel gyó­gyít?- A Voll-féle elktroakupunk- túrás diagnosztikával és homeopátiával. A homeopá­tiás gyógyszerek lényege, hogy azonost az azonossal gyógyít. Az allopatikus gyógyszer leveri a betegséget, a fájdalmat meg­szünteti ugyan, de az okát nem. Épp ezért nagyon sok helyen a homeopátiát részesítik előny­ben a hagyományos gyógysze­rekkel szemben. Németország­ban, Ausztriában homeopata gyógyszertárak vannak.- Hogyan kell alkalmazni?- Adott egy ember, akinek az egész alkatát, szokásait ismerni kell. Minden homeopátiás szer­nek, ami lehet ásványi, növényi vagy állati eredetű, és lehet százszoros, ezerszeres, tízezer- szeres hígítású, megvan a saját jellemzője. Ahhoz, hogy az egyénnek megfelelőt teljes biz­tonsággal ki lehessen válasz­tani, ismerni kell az embert, mint egészet. Mert ha nem jó a szer, amit választunk, akkor a betegség oka sem fog meg­szűnni.- Mennyi idő alatt gyógyul­hat meg a beteg?- Egy hét vagy egy hónap alatt, de a krónikus betegségek esetén ennél jóval több idő kell. Két-három órás beszélgetés a beteggel, utána többórás munka, míg a megfelelő, szert ki lehet választani. Mindegyik gyógyszernek megvan a gyógy­szerképe, vagyis a pszichés és a fizikális jellemzője is. Ha ez legalább 80 százalékban ráillik a betegre, csakis akkor lehet odaadni a szert. Nagyon alapo­san, figyelve kell kikérdezni az életmódjáról, a szokásairól, vi­selkedéséről, mikor kel fel, mi­kor fekszik, milyen a pszichéje, mikor nyugodt, mitől ideges, milyen az étrendje, hogyan vi­selkedik otthon vagy a munka­helyen, hogy alszik, van-e emésztési problémája és még nagyon sok mindent.- A fogak állapotából is le­het következtetni betegsé­gekre?- Hogyne, hiszen egy-egy fog energetikailag egy-egy szervvel, szervcsoportokkal van kapcsolatban. Betegségekre utaló jelek mutatkozhatnak, anélkül, hogy egyelőre bármi­lyen panaszt okoznának. Az orvostudomány olyanyira szakosodott, hogy az emberre mint egészre senki nem kíván­csi, a homeopátia viszont a komlex embert vizsgálja, az összefüggéseket keresi.- Az orvostudomány vagy a természetgyógyászat áll köze­lebb Önhöz?- A természetgyógyászok is és az osvosok is külön társada­lom, nem igazán ismereik el egymást. Én középúton vagyok. Amikor kell, természetesen az orvostudományé az első hely, mert nem tud a természetgyó­gyászat mindent meggyógyí­tani. Nagyon sokat kell ahhoz ta­nulni, hogy biztonsággal kivá­lasszuk a megfelelő gyógyszert. Hanemann, a homeopátia egyik nagy ismerője, 80 éves korában azt mondta, mivel a homeopáti­ával nem ártunk annyit, mint az allopátiával, nem szégyen, ha azonnal nem találjuk el a meg­felelő szert. A második vagy a harmadik szer fog igazán segí­teni. Ugyanaz a homeopátiás gyógyszer kevésbé hígítva első­sorban szervrendszerekre hat, nagyobb hígításban viszont a pszichére. Voll, aki az elektroa­kupunktúrás módszert felfe­dezte, csak kisegítőnek alkal­mazta a homeopátiát. A home­opátiához tökéletesen kapcsol­ható ez a módszer. A Voll-féle akupunktúrával ki lehet mérni például, hogy egy amalgámtömés okozhat-e pa­naszt vagy nem. Hiszen a benne lévő higany nyálban oldódik, és éveken keresztül megmagya­rázhatatlan tünetei lehetnek, fej­fájás, szemfájdalmak, gyomor- panaszok. Vagy amikor diszkomfortér- zése van az embernek, nem tud regenerálódni, mert a szerve­zetnek nincs elég energiája, amikor a konkrét betegség tüne­tei még nem jelentkeznek, ak­kor a kontrollpontok méréséből sok mindent meg lehet tudni. Én mindig arra törekszem, hogy a betegség okát megszün­tessük, ehhez viszont a beteg aktív részvételére is szükség van, egy kicsit pszichológusnak is kell lenni. A férjem édes­anyja, aki pszichiáter, nagyon sokat segített ezen a területen.- Mit tart a legfontosabbnak az egészség megőrzése érdeké­ben?- Meg kell tudni teremteni önmagunkban a belső egyen­súlyt, és ha ez megvan, akkor jobbá lehet tenni a közvetlen környezetet is. Ugyanakkor meg kell tanulni elfogadni a másikat úgy, ahogy van, nem változtatva rajta semmit.-tbg­„A hazámat szolgálom!” Lassan kisétálunk a nyárból, s csak emlék lesz a harminc fok feletti hőség, a tíizoltókocsik hangos szirénázása, mely naponta rengetegszer hangzott fel az utakon. Augusztus 15-én Szolnok megyei jogú város önkormányzata és képviselő-testülete hivatalosan is megköszönte a városi tűzol­tóság tagjainak az augusztus 5-én teljesített példa értékű mun­kát. Ott voltam ezen az eseményen, hallottam, hogy a polgármes­ter egymás után sorolja a neveket, hogy egyenként minden egyenruhás tűzoltóval kezet szoríthasson, s a város nevében is köszönetét mondjon. A „lánglovagok" „A hazámat szolgálom!” mondattal vették át a borítékot, s én eltűnődtem: ennél igazabbul még sosem csengett a fülemben ez a mondat. „A hazámat szolgálom!" Igen, minket, a hazájukat szolgál­ják. S mi, akik felelőtlenül dobtuk ki az autó ablakán a csikket, s akik meggyújtottuk a száraz füvet - vajon gondolunk-e rájuk? Gondolunk-e arra, hogy mi vagyunk a haza? Cs. Cs. R. Az oldalpárt szerkesztette: Cs. Csáti Réka

Next

/
Thumbnails
Contents