Új Néplap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)
1994-09-20 / 221. szám
Integráció a jövő útja Nyereséges a baromfiipar?! Élelmiszer-gazdaság és privatizáció „Keleten a helyzet változatlan” A törökszentmiklósi baromfi-feldolgozó sikeresen túljutott a felszámolási eljáráson, s 1995. január 1-jével az új tulajdonos, a ConAvis Kft. határozza meg jövőjét. A tulajdonosi összetételben ott található a Kereskedelmi Bank, a Hungavis, így új távlatok is megnyílhatnak a cég előtt. De valójában milyen ez a jövő? S egyáltalán milyen a magyar baromfiipar mai helyzete? Elképzelhető-e integráció három feldolgozónál, melyek között két megyei is megtalálható? Erről beszélgettünk Palkovics Péterrel, a ConAvis Kft. ügyvezető igazgatójával. Az 1992-ben alapított ConAvis Kft.-nél a tulajdonosi szerkezet alapítás óta változott, s jelenleg a legnagyobb tulajdoni részaránnyal az OKHB Rt., valamint a Hungavis szerepel. Az üzletfilozófia elsődlegesen az, hogy a bank a kinnragadt hiteleit a baromfiiparból valamilyen módon visszahozza, illetve nyereségessé is tegyék a csődbe jutott üzemeket. A ConAvis így exportárualaphoz is jut, a K&H pedig viszontláthatja pénzét. Jelenleg a ConAvis érdekeltségébe a kiskunhalasi, a törökszentmiklósi, illetve a zagyvarékasi baromfi-feldolgozó tartozik.- A törökszentmiklósi feldolgozónál még tavaly megjelentek.- A feldolgozó nehéz pénzügyi helyzetbe került 1993-ban, az év elején. Lényegében a cég nem tudta tovább finanszírozni az alapanyagot, s ekkor lépett be a ConAvis. A Kereskedelmi Banknak is jelentős befagyott hitelei voltak Miklóson. A tavalyi évben költségelszámolásos konstrukcióban üzemelt a feldolgozó. Ez lényegében bérfeldolgozást jelent. Időközben 1993. őszén megindult a felszámolás, s sikerült megállapodni a felszámolóval, hogy az eljárás alatt az 1994-es évet is végigvisszük, üzemeltetjük a feldolgozót. Bérbe is vettük a továbbfeldolgozót.- Mekkora most a termelés volumene?- A tavalyi évi kapacitás igen szerény volt alapanyaghiány miatt. Az idei évben a tervek szerint mintegy 4,5 millió darab csirkét dolgoznak fel. Ez azonban várhatóan kevesebb lesz a naposállathiány miatt. Májlibából 350 ezer, zaboslibából 250 ezer, míg pecsenyelibából 50 ezer darab szerepel a tervekben. Ez a program nagyjából végigmegy, de...-De?- Jellemző a baromfiiparra, hogy az értékesítés döntően külföldön történik. Ez a víziszárnyasra mindenképpen igaz, s csak az marad itthon, amit nem lehet exportálni. Belföldi piaca csak a csirkének van, így a termelés döntő részét itthon értékesítjük.- Törökszentmiklós esetében a termelés hány százaléka kerül exportra?- Általában 70, ez azonban csak volumenben igaz. Értékben ennél több.- Ha jól értettem, akkor a törökszentmiklósi baromfi-feldolgozónál ez év végéig bérlőként van jelen a ConAvis. Tulajdonosként majd csak 1995. január 1-jétől lép be a cég életébe.- Igen. Ennek oka az, hogy nem kívántuk megbolygatni a jelenlegi bérleti konstrukciót, másrészt magának a vagyonvásárlásnak az elszámolási technikája sem egyszerű év közben.- Milyen változások várhatók a termelés ügyében? Ugyanis korábban említette, hogy nem feltétlenül jó a termékszerkezet.- Magyarországon jellemző, hogy a feldolgozók mindenféle baromfit vágnak. Csirkét, libát, kacsát is. Bár a feldolgozók egy része alkalmas arra, hogy másfajta baromfit is feldolgozzon, azonban bizonyos kapacitásoptimalizálásoknál már nem biztos, hogy ez szerencsés. Ami kilóg a sorból, az a pulyka, ugyanis ez még speciálisabb technikát igényel. Az az alapkoncepció, hogy ha a ConAvis 2-3 feldolgozós integrációt létre tud hozni, akkor elképzelhető, hogy a termeltetésben fenntartjuk a jelenleg meglévő érdekeltségeket, ugyanakkor a feldolgozásnál specializáljuk az egységeket. Ez érinteni fogja a törökszentmiklósi feldolgozót is, olyan mértékben, hogy elképzelhetően nem fog az összes baromfifajjal foglalkozni. Fontos kérdés Miklósnál, hogy itt egy jól üzemelő továbbfeldolgozó üzem létezik. Gyakorlatilag kínálkozik az az ötlet, hogy ebbe az irányba lépjen az üzem.- Mint a Ripp-ropp család?- A Ripp-ropp család, de még sok más. Termékfejlesztést kell végezni.- Továbbfeldolgozó a többi üzemnél elképzelhető?- Nincs értelme, ha rendelkezésünkre áll egy hétezer tonnás kapacitás. Ezt ki kell használni, s alapanyag-beszállítóként kezelni a másik feldolgozókat.- Ezek szerint a baromfi-feldolgozás nyereséges vállalkozás? Hiszen éppen Törökszentmiklós példázza, hogy pénzügyi gondok keletkezhetnek. Vagy nem jól dolgoztak?- Nem hinném, hogy az a válság, ami a baromfiiparban kialkult, az egy-egy feldolgozó hibája. Akkor lehetne mondani, hogy rossz a menedzsment, ha a 20 feldolgozóból kettő tönkremegy, a többi pedig jól üzemel. Ám ehelyett majdnem az összes tönkrement, s szinte egyszerre. Ez messzebbre mutat. Idetartozik viszont, hogy tömegtermelésre állt be a baromfiipar, túl- kapacitált és talán még ma is az. Piacot veszített keleten s belföldön is. Összességében az ország problémaival összeköthető a baromfiipar gondja.- Mindez azért érdekes, hiszen maga a ConAvis arra vállalkozott, hogy a tulajdonos részben hiteleihez hozzájusson, s még némi nyereségre is szert tegyen. Hogyan lehet a problémákat akkor áthidalni?- Egyrészt elő kell venni azon értékeket a cégekből, melyeket a hosszú évek, évtizedek alatt összegyűjtöttek. Másrészt valamilyen módon össze kell hangolni az összes feldolgozónak - és ez már támogatás és árfolyam-politikai, kormányzati kérdés -, hogy mi az az árutömeg, amit elő kell állítani az országban, s biztonsággal el is adható. Ha optimalizálni lehet a cégek működését, és ha optimalizálni lehet azt az árumennyiséget, melyet ezek a cégek képesek előállítani, akkor nyereséges a vállalkozás. Hiszen ez máshol sem ráfizetéses. Az viszont támogatási rendszeren múlik, hogy nézem-e, ha előállítok kukoricát vagy egyéb növényi terméket, s azt megetetem egy madárral, így magasabb értéken adom el - vagy eladom magát a növényi terméket.- Van elég alapanyag? Hiszen a tőkehúsok terén egyre komolyabb hiány mutatkozik.- Ma a baromfiiparban van élő alapanyag. Meg lehet termeltetni a szükséges mennyiséget. A piac viszont állandóan változik. Vannak olyan baromfifélék, amelyeknél néha megjelenik a túltermelés. Ez igaz 1994-ben a libamáj-, a májliba- termelésre, ahol többet állított elő az ország, mint amennyit képesek vagyunk eladni. De van, ahol ez kevesebb, például a pecsenyekacsánál. Az alapanyagok kérdése mindig az előző években dől el, nehéz előre meghatározni. El kellene érni, még ha külön-kü- lön integrációban is, hogy ezek a cégek egymás között egyeztessenek, ugyanis másként nem lehet kezelni sem a túltermelést, sem az áruhiányt.- Mi a három cégnek a jövője?- Törökszentmiklósnak az ügye a legrendezettebb, hiszen ezt megvásárolta a ConAvis Kft. A feldolgozó három egységből áll, van egy alapfeldolgozó, egy továbbfeldolgozó és egy betéti társaság, a hűtőház, melyben üzletrésze van a ConAvis-nak. Lényegében Miklós nem lesz jogilag önálló, viszont az egységek önelszámolóként üzemelnek majd tovább. A többi két cég, Kiskunhalas, illetve Zagyvarékas jelenleg is jogilag önálló cégek. Kiskunhalas esetében vagyonkezeléssel jelenik meg a ConAvis. Zagyvarékas egy önálló jogi személyiségű kft., amit csődegyezségben alapítottak a hitelező bankok. Hogy a ConAvisszal milyen kapcsolatba kerül, ma még kérdéses. Elképzehető hogy valamilyen módon beolvad, ha meg tudja vásárolni a ConAvis, de az is lehet, hogy vagyonkezelés útján kerül az integrációba. Mint ahogy az sem kizárt, hogy egy egyszerű szerződéssel fogunk együttműködni.- Ha a három cég együttműködne, akkor milyen piaci pozíciót tudna magáénak?- Ha rendelkezésre áll megfelelő forgóeszköz, illetve piac, akkor 40-50 ezer tonna baromfit tudna előállítani egy évben.- A feldolgozók most nem üzemelnek 100 százalékos kihasználtsággal?- Ez nézőpont kérdése. Például Törökszentmiklós ebben az évben közel 100 százalékos kapacitással működik. így van ez Kiskunhalason is. Zagyvaré- kason lényegesebben kisebb a kapacitás kihasználtság. Piaci oldalon komoly súlyt tudna képviselni az integráció, hiszen a Hungavis mögötte áll a maga külkapcsolataival, a bank mögötte áll a forrásaival... Adott minden. A belföldi piacon viszont kemény a verseny. E. Z. Világbanki jelentés a városok helyzetéről Tíz éven belül a világ lakosainak a fele városokban fog élni, de olyan tarthatatlan körülmények között - különösen a fejlődő országokban -, amelyek kifejezetten ártalmasak az egészségre és hátráltatják a gazdasági előrehaladást. Több mint egymilliárd városlakó már ma is szennyezett levegőt szív be, 170 millió ember nem jut tiszta ivóvízhez, és 350 millió számára nincsenek biztosítva az alapvető egészségügyi feltételek, így a szennyvízrendszer - hangoztatta vasárnap közzétett jelentésében a Világbank. A bank külön felhívta rá a figyelmet, hogy a fejlődő országokban a városlakók száma az 1990-es 1,4 milliárdról 2020-ra 2,2 milliárdra fog emelkedni. A növekedést talán a legjobban úgy lehet érzékelni, hogy ha elképzeljük: a városi népesség hetente annyival nő, mintha egy-egy új New Orleans születne minden héten - húzta alá a beszámoló. A városi lakosság rohamos növekedése iszonytató környezetvédelmi és egészségügyi problémákhoz fog vezetni. A bank becslése szerint a városlakók huszonöt százaléka már ma is abszolút nyomorban tengődik, és sok-sok millióan élnek embertelen körülmények között. Kiváltképpen óriási problémákkal kell majd megküzdeniük a többmilliós metropolisoknak: számuk az 1990-es 288-ról 391-re fog nőni a század végére. A tízmilliósnál nagyobb megavárosok száma el fogja érni a huszonhatot, közülük huszonegy a fejlődő országokban lesz megtalálható. A Világbank szerint a fejlett államokban is oda kell figyelni a városok bővülésére. (MTI) A privatizáció a tapasztalatok alapján nem javított az alföldi régióban az élelmiszer-gazdaság helyzetén. Egyes ágazatokban nem hozott versenyt, míg más esetekben nem szüntette meg a többletkapacitást. Ráadásul ott, ahol belföldi lett az új tulajdonos, továbbra sem megoldott a forráshiány - foglalható össze Hideg Andrásnak, a Kossuth Holding Vagyonkezelő Rt. vezérigazgató-helyettesének elemzése, mely az elmúlt hét végén tartott köz- gazdász-talákozón hangzott el. Az alföldi régió élelmiszer-gazdaságára gyakorolt privatizációs hatásokról készült elemzés szerint nem sok jó mondható el. A Hideg András által kiválasztott szempontok alapján elsődlegesen az „enyhe többletkapacitással” rendelkező szféra változásairól szólhatunk. Ide tartozik a cukor-, a tej-, a gabona-, valamint a sütőipar. A privatizációt követően ma már elmondható, hogy a cukoripar nem áll állami irányítás alatt. Három külföldi és egy magyar érdekeltség között oszlik meg a teljés vertikum. A külföldiek megjelenését térségi elhelyezkedés alapján nem lehet behatárolni. A termelőegységek értékesítése viszont nem változtatott azon a helyzeten, hogy a többletkapacitások megszűnjenek. Ráadásul az értékesítések után kifejezett versenyhelyzet sem következett be. A gabonaipar már korántsem mutat ilyen változatos képet. Főként hazai tulajdonosok jelentek meg, s az ágazatra jellemző, hogy befelé fordult - közép- és hosszú távon egyaránt. Legfeljebb annyi különbség mutatkozott a keleti és a nyugati országrész között, hogy a dunántúli térségben nagyobb árverseny alakult ki. Itt egyébként elsősorban pénzintézetek próbáltak meg érdekeltséget szerezni. A sütőipar privatizációja lassú, bár a korábbi 37 nagy állami vállalatot decentralizációval „feldarabolták”, ugyanakkor nincs markáns különbség régiószinten az egyes vállalkozások között - mondotta a vezérigazgató-helyettes. A tejiparnál a korábbi 15 nagy állami vállalatot részben lebontották az egyes kisebb egységek eladásával, melyeknél külföldi és hazai új tulajdonos egyaránt megtalálható. Ugyanakkor a tejpiacon két dunántúli tejipari feldolgozó megvásárlásával multinacionális cégek is megjelentek, melyek a tőkeerőt szinte azonnal piaci előnyökké konvertálták. A dohány-, a növényolaj-, valamint a söripar esetében a hazai piacot - feldolgozóstól - világcégek foglalták el. Ezzel szemben a jelentős többletkapacitással rendelkező élelmi- szer-feldogozóknál, a hús-, baromfi- és konzervipar iránt külföldi érdeklődés alig mutatkozott. A hazai húsipari kapacitás még ma is meghaladja a kívánt mértéket, bár e cégek közül a már privatizáltak jól szerepelnek a hazai piacon. Viszont továbbra is romokban hever a keleti piacokra települt húsipar. Hideg András szerint, mivel külföldi érdeklődés nem mutatkozik, valós privatizációs lehetőség lehet a banki tulajdon- szerzés e téren. A baromfiipar helyzete sem könnyebb, s maga az értékesítés sem lezárt. A konzerviparban kialakult válságot a privatizáció nem tudta ellensúlyozni. Összességében elmondható - hangzott el Hideg Andrástól -, hogy az alföldi régióban a privatizáció gyakorlatilag nem javított az élelmiszeripar helyzetén. A teljes képhez persze az is hozzátartozik, hogy magát a magánosítást befolyásolta a hazai piac elfoglalhatósága, melyet a nyugati multik felismertek és ki is használtak. Ugyanakkor a pénzügyileg ellehetetlenült cégek sorsát nem oldotta meg azok értékesítése. Maga a privatizáció hosszú távon is meghatározza az egyes ágazatban működő vállalakozások helyzetét. Eddig 82 milliárd forintot invesztáltak a külföldiek hazánk élelmiszeriparába az elmúlt négy évben. Ettől függetlenül a nagyobb ágazatok fejlődése lelassult. A költséghatékonyság rossz állapota miatt várható - fejtette ki a vezérigazgató-helyettes -, hogy piacvédelmi intézkedéseket kérnek majd egyes ágazatban tevékenykedők. A decentralizációs értékesítés összességében pozitívan értékelhető, ám ezen egységek előtt két út áll. Ha romlik az általános gazdasági helyzet, akkor tönkremenetelük folyamata felgyorsulhat - társadalmi feszültségeket okozva. A gazdaság fellendülése esetén viszont ezek a tönkremenetelek nem kerülnek majd felszínre, ugyanis ez esetben a felszabaduló munkaerőt más termelőegységek fel tudják szívni. - ez GAZDASAROK Időszerű teendők a kertben Az idei, mostohának is nevezhető időjárás nemcsak a szőlőkben hagyott kellemetlen nyomokat, hanem a gyümölcsösök is jelentősen károsodtak. Főleg a csonthéjasok estek áldozatul. Gyakori volt a kertekben a fák részleges vagy teljes kipusztulása. Felvetődik a kérdés: vajon mi lehet az oka mindennek? A válasz nem egyszerű, ugyanis több tényező volt a kiváltó ok. Mindenekelőtt szerepel a tartós aszály mint negatív tényező, a rossz vízellátás miatt zavar állt be a tápanyagfelvételben és -szállításban. Ennek következtében a növény kondíciója leromlik, legyengül, így a „leselkedő” kórokozók, baktériumok, gombák jobban, szembetűnőbben károsítanak. A fejlődésben is lemaradó fákat a monília károsította 1-2 éve. Sajnos nemcsak a gyümölcs lett piacképtelen, de az ágrendszer is károsodott. Ez az oka a meggy- és cseresz- nye-ágelhalásoknak, de bizonyos mértékig az őszibaracknál is előfordul. A kajszifáknál ebben az évben is „aratott” a gutaütés. Pontos okát mind ez ideig nem sikerült a tudománynak kideríteni, annyi azonban bizonyos, hogy a fő felelősök a baktériumok, gombák. A gutaütés kísérő jelensége, hogy a fa részlegesen (egy-egy ág) vagy a teljes korona a csúcstól kezdődően hirtelen, szinte napok alatt elszárad. Sok esetben a gyümölcs éretlenül a fán marad. A fő gond abban nyilvánul meg, hogy az elültetett fa alig éri meg a 10 évet, és hiába volt jó fajta, bő termő, pótlásáról gondoskodni kell. A kajszifáknál bizonyos alanyérzékenység is előfordul. A sokéves tapasztalat azt igazolja, hogy általában a vadkajszira szemzett egyedek „érzékenyek” a gutaütésre. Ennek bizonyításaként említem meg, hogy Szandaszőlős kertjeiben 30-35 darabra tehető azoknak a kajszifáknak a száma, amelyeket mirabolán alanyra szemeztek. Ezek a fák 50-55 évesek, egészségesek, és ma is jól teremnek. A kiváltó okok között kell megemlíteni a talaj mészhiá- nyát. A mész nemcsak a talaj termékenységének őre, de igen fontos szerepet játszik a csonthéjképződésben is. A csonthéjas gyümölcsök igénylik ebből fakadóan a mész jelenlétét, a talaj meszezését. A tartós mészhiány oka lehet a korai mézgafolyásnak, a törzs kisebesedésének és végső soron a fa kipusztulásának. Megelőzhető-e és milyen módon a fák korai kipusztulása? A válasz ismét összetett. A gazdának többoldalú feladata van a megelőzés során. Tekintettel arra, hogy a beteg fa gyógyítása reménytelen, ezért inkább a megelőzésre kell nagyobb figyelmet fordítani. Ezek a következők: Tartós aszály esetén egy-két esetben öntözéssel segítsük elő a jobb tápanyagfelvételt. Gazdaságos, és a növény számára is akkor lesz elegendő víz, ha a korona csurgó alatti barázdába adjuk a mesterséges csapadékot. Szikkadás után a barázdát visszatakarjuk. Nagyon fontos, hogy a vegetáció során ne csak a gyümölcsöt károsító, hanem az ágrendszert is támadó monília ellen védekezzünk. Míg az előbbi kártételt Ronilan vagy Rovral pótolhatja, addig az ágakat Sápról kijuttatásával védhetjük meg. Megelőzhetjük a bajt úgy is, ha a talaj meszezését 4-5 évente megismételjük. Leghatékonyabb mésztrágya a cukorgyári mésziszap. Gyakori hiba a meszezésnél, hogy különféle „selejtanyagok”-at használnak fel. Ne sajnáljuk azt a pluszköltséget, amibe a cukorgyári melléktermék kerül, mert hatásában bőven megtérül. A mésztrágyázásnál két hiányosság szokott előfordulni. Az egyik esetben a gazda nem sajnálja, és jól megteríti a fák alját. A másik esetben a szerves trágyával együtt ,jó” mélyen leássák. Mindkét esetben a gazda túllőtt a célon. A helyes megoldás az, ha megvizsgáltatjuk a talajt, és a laboreredmény alapján adagoljuk a meszet. Általában a gyakorlati dózis 2-5 kg/m2. Akkor járunk el jól, ha a szerves trágyát leássuk, vagy anélkül ásunk és az ásásra hintjük szét a mészi- szapot. Tavasszal sekélyen bekapáljuk. A leásott meszet ugyanis a téli csapadék lejjebb mossa, és rövid idő alatt (1-2 év) a gyökérrendszert elhagyva hasznavehetetlenül a mélybe kerül. Hosszú életű és egészséges kajszink lesz, ha a kipusztult vagy erősen beteg fák pótlására mirabolánra szemzett csemetét ültetünk. A kérdés az, lehet-e azonos helyre új fát ültetni? A kérdés jogos. Az új csemete sorsát a gazda saját kezében tartja. Mit tehet, hogy egészséges maradjon és sokáig teremjen? Fáradságos munka ugyan, de megéri, ha ez esetben nagyobb gödröt ásunk (1,5x1,5x1 m), és arra ügyeljünk, hogy minden gyökeret, még a legapróbbat is összeszedjük és elégessük. A gödör falát és alját 1 százalékos bordói lével bőven lepermetezzük. Utána ültethető a csemete, de előtte azt is bordói leves pépbe mártsuk. Híg sarat készítünk, és ehhez adjuk a bordói levet. Ezzel a fertőtlenítő művelettel biztosítjuk az esetleges fertőzés megelőzését. A csonthéjas gyümölcsfáinkat több évtizedre telepítjük, a gazda gondoskodását bő terméssel hálálják meg. Bindics István
