Új Néplap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)

1994-09-20 / 221. szám

1994. szeptember 20., kedd Hazai tükör 3 A hét végén indult el a szolnoki II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola hetven tanulója németországi testvériskolájuk meghívására Schwalmtal városába. A gyermekeket szeptember 26-ig látják vendégül a német kisdiákok és szüleik, mivel elszállásolá­suk családoknál történik. A kőtelező programok mellett a magyar iskolások ének­kara három hangversennyel is fellép Németországban. -Barna­Holocaust­emléktábla A vészkorszak áldozataira emlékeznek szeptember 22-én csütörtökön, Budapesten. A ho­locaust gyermek és felnőtt már­tírjainak emléktábláját^ avatják fel a Mozgásjavító Általános Iskola és Diákotthon falán, amely egykoron az Izraelita Si­ketnémák Intézete volt. A Me­xikói út 60. szám alatti épület a svájci követség úgynevezett vé­dett házaként működött 1944-ben. Az ' ünnepségen Schwitzer József országos főrabbi mond imát. Az emléktáblát Zoltai Gusztáv, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségé­nek ügyvezető igazgatója lep­lezi le. A kegyeletteljes megemléke­zést az Amerikai Joint Magyar- országi Irodája, az Izraeli Hal­lássérültek Országos Szövet­sége, a Magyar Hallássérült Zsidók Egyesülete és a Ma­gyarországi Zsidó Szociális Alapítvány szervezi. (MTI) Takarékosabb lesz a megyék gazdálkodása? A versenyképesség világranglistája Több hivatal, mint feladat Magyarország a 39. helyen A kormányprogramban je­lentős szerepet kapott az ál­lamapparátus költségeinek csökkentése. Ha jól körülné­zünk, nemcsak a minisztéri­umokban és az állami szervek országos központjaiban talál­hatunk erre lehetőséget, ha­nem a megyeszékhelyeken felduzzasztott apparátus is sok lehetőséget kínál a taka­rékosságra. Az utóbbi évek­ben igen megszaporodtak az úgynevezett dekoncentrált szervek. Hány ilyen szervezet működik a megyékben, és mi a feladatuk?- Dekoncentrált szervezetnek a szakmai zsargon az állam­igazgatási szervek területi képviseleteit nevezi - mondja dr. Szabó Lajos, a Belügymi­nisztérium önkormányzati fő­osztályának vezetője. - Me­gyénként legkevesebb 29 ilyen működik, de van olyan is, ahol 35. Természetvédelmi felügye­lőség vagy tájvédelmi körzet például nincs minden megye- székhelyen.- Miért szaporodtak el ezek a szervezetek?- Miután az önkormányzati rendszer a megyéktől az állam- igazgatási feladatokat és hatás­kört megvonta, azokra a felada­tokra, amit addig a megyék lát­tak el, államigazgatási szerveket hoztak létre. A megye földműve­lési osztálya helyett létrejött a földművelési hivatal, az ifjúsági és sportosztályok helyett meg­alakultak a megyei sportigazga­tóságok és így tovább.- A most megszülető önkor­mányzati törvény kimondja, hogy a megyei főjegyzők állam- igazgatási feladatokat is kap­hatnak. Eszerint lehetőség nyí­lik arra, hogy ezek a szervezetek visszakerüljenek ismét a me­gyékhez?- Annál is inkább, mert ez létszámban és költségekben is jelentős megtakarítást jelenthet. A nemrég kinevezett közigazga­tás-fejlesztési kormánybiztos irányításával négy témakört vizsgálunk. Megfontolandó, hogy például a megyei sport­igazgatóságok és a megyei fo­gyasztóvédelmi felügyelőségek bekerüljenek a megyei önkor­mányzat hivatali szervezetébe. Ehhez hasonló lépés volt, ami­kor a kormány megszüntette a nyolc tankerületi oktatási köz­pontot, mert a megyei önkor­mányzatoknak van pedagógiai és pályaválasztási intézetük, ahol ezeket a feladatokat is el lehet látni. Arról is szó van, hogy a megyei államigazgatási szervezetek ágazati, jogalkal­mazói, hatósági és felügyeleti teendői nagyrészt bevihetők a közigazgatási hivatal felügye­lete alá. Össze is lehetne vonni bizonyos feladatköröket. Pél­dául a-levegő tisztaságának vé­delmével egy-egy megyében a vízügyi igazgatóság, a környe­zetvédelmi felügyelőség, a ter­mészetvédelmi felügyelőség párhuzamosan foglalkozik. Mindegyik szervezet önálló la­boratóriumi háttérrendszerrel is rendelkezik. Nem lehetne a kö­zös feladatokat együtt, egy la­boratóriumban elvégezni? így a megtakarítás mellett a fejlesz­tésre is több pénz jutna, arról nem is beszélve, hogy a párhu­zamos vizsgálatokra semmi szükség sincs! Lehet, hogy nem kell mindent a hatósághoz tele­píteni. Erre jó példa a gépkocsik zöld kártyás vizsgálata, amelyet kijelölt vállalatok végeznek, és nem a hatóság.- A földművelési tárcának minden megyében több szerve­zete is van: erdőfelügyelőség, földművelődésügyi hivatal, er­dőrendészeti szolgálat, ál­lat-egészségügyi és élelmi­szer-ellenőrző állomás, földmű­velési költségvetési iroda... Ezeket nem lehetne összevonni?- Remélem, hogy nem kell sokáig várni erre a lépésre, mert az egész közigazgatási fejlesz­tés első lépése a dekoncentrált szervezetek áttekintése lesz. Ha komolyan gondoljuk az önkölt­ségcsökkentést, még ha egye­seknek fáj is majd a feje miatta, végre kell hajtani ezt a műtétet. Éppen a gazdaság egészségének érdekében. Ferenczy Europress Honfoglalás kori leletek Egy honfoglalás kori pogány asszony lovas sírját is föltárta a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum régésze az Újkígyós határában most befejeződött ásatás során. A kutató a valószínűleg több száz sírból 39-et ismert meg. Medgyesi Pál régész a sajtónak nyilatkozva elmondta: a legér­dekesebb leletanyagot egy lovas női sírban találták. Az akkori szokás szerint a megnyúzott ló­bőrbe göngyölték a ló végtag­csontjait, s az egészet az állat gazdájának a lábára tették. A csontok mellett előkerültek még a lószerszámok - kengyel és zabla - gyűrűk, hajkarikák, karperecek, apró ruhadíszek, valamint két nyílhegy is. A békéscsabai múzeum, ké­A genfi világgazdasági fórum és a Lausanne-i Nemzetközi Menedzsment és Fejlesztési In­tézet versenyképességi világ- ranglistáján az idén Magyaror­szág a harminckilencedik he­lyen szerepel. Brazília és Vene­zuela között állunk, két termé­szettől áldottan versenyképes ország között. Ha ez vigaszta­lás: két hellyel Lengyelország előtt s három hellyel az ugyan­csak szocializmus sújtotta Csehország után vagyunk. A tábla eredményeiben semmi drámailag megrázót, szívdobogtatóan meglepőt nem tapasztalunk. Ráadásul maga a fogalom, a versenyképesség fo­galma s annak összehasonlítha­tósága aligha egyértelmű köz- gazdasági kategória. Inkább a műkorcsolyázás, semmint a 100 méteres síkfutás eredményeire hasonlít: nem kevés benne a szubjektív elem. Mert mi is az, amire a ranglis­tán szereplők különböző mér­tékben képesek? Ez a verseny a listán szereplő országok egy­mástól független gazdaságainak a szereplése a számukra hozzá­férhető külföldi piacokon. Mi­ben állnak egymással verseny­ben? Abban, miként tudják megvalósítani céljaikat az ugyanott fellépő más országbeli cégek rovására. Ez a cél több­féle is lehet: mondjuk a piaci ré­szesedés növelése vagy az adott országokban igénybe vehető tő­keforrások bővítése. A ver­senyben elért siker eszköze le­het a másokénál alacsonyabb ár, a jobb minőség, a korszerűség, a rövidebb szállítási határidő, a jobb szervizellátás, a kedve­zőbb fizetési feltételek és így tovább. Ugye mennyire nem a mi pá­lyánkon folyik ez a verseny? Hazánkban nem jelentős az in­nováció, nem vagyunk képesek másoknál kedvezőbb fizetési feltételeket, szervizhálózatot biztosítani. Igazában csak né­hány dologgal tudunk labdába rúgni: a munkaerő olcsóságá­val, a termelés jórészt ebből fa­kadó jobb hatékonyságával, az ország földrajzi helyzetéből kö­vetkező alacsonyabb szállítási költségekkel. De hiába olcsó és termelé­keny a magyar munkaerő, ha versenytársaiénál súlyosabb adóterhek sújtják a munkaerő közvetlen költségeit; ha az egy­ségnyi kölcsöntőke kamatterhe lényegesen nagyobb; ha évekig tart s nagy költséggel jár a köve­telések behajtása; s ha a mező- gazdaság nálunk fajlagosan lé­nyegesen kevesebb támogatást kap. Ha az állam csökkenti a magyar vállalkozók terheit, egészen biztosan sikeresebbek lesznek a versenyben is, és má­ris jobb pozícióba kerülünk az országok ranglistáján. Nem vagyunk senkinél sem rosszabb futók, csak a lábunkra kötött ólomterhek túl nehezek. Ferenczy Europress Keddi jegyzet Nézz a tükörbe és mosolyogj! Üzletember ismerősömtől hallottam a következő, számomra igencsak meglepő eszmefuttatást: „Nemrégen nagyon rossz hangulatom volt. Az üzlet sem ment úgy, mint kellett volna. Nem tudom, miért, hirtelen rossz­kedv tört rám, és kilátástalannak éreztem mindent. És jöttek a rossz gondolatok. Annyira negatívak voltak, hogy már én ma­gam is éreztem, hogy ez azért túlzás, nem kellene ennyire neki­keseredni. Mégsem tudtam úrrá lenni ezeken a gondolatokon és ezen a hangulaton.” Ez a vallomás nem azért volt meglepő, mintha nem ismerném ezt a hangulatot. Hiszen ki nem érezte már magát hasonlókép­pen „kutyául”, főleg az utóbbi időben? Okkal vagy ok nélkül, de sokszor érezzük úgy, hogy tehetetlenek, kiszolgáltatottak vagyunk, hogy nem sikerült megvalósítanunk azt, amit szeret­tünk volna. Szóval nem azért lepődtem meg, mert fogalmam sem volt róla, hogy mit élhetett át ez az ember, hanem azért, mert róla igazán nem feltételeztem, hogy ilyen hangulatai lehetnek. Hi­szen sikeresnek mondható, és olyan üzletágban tevékenykedik, amely mindig biztos vevőre, kuncsaftra talál. Anyagilag is jól áll - elkeseredésre tehát semmi ok. Legalábbis úgy látszik - kí­vülről. Ha egy ilyen embernek rossz pillanatai vannak, miért ne len­nének azoknak, akiknek az egzisztenciája, munkája, jövője sokkal bizonytalanabb? Akik sokkal kevésbé a maguk urai, akiknek a kiszolgáltatottsága bizony nagyobb, mint egy üzlet­emberé, akinek boldogulását nagymértékben befolyásolja saját ügyessége? Szemünkre vetik úton-útfélen, hogy rosszkedvű nép va­gyunk, és az utóbbi években még morcosabbak lettünk. Bizony, ez így igaz. Az utcán járva alig látunk mosolygós, derült arcot. Sokkal inkább a gondterheltség a meghatározó. Mondhatná erre bárki, hogy nincs okunk mosolyogni. Ez többnyire így is van. De nem teljesen meríti ki az igazságot. Mert nemegyszer találkozom gondterhelt emberrel, akinek kilá­tásai, anyagi körülményei nem szolgáltatnak okot a folytonos pesszimizmusra. Mégis mindig panaszkodik, mégis úgy érzi, hogy nem tud megélni. De láttam már esőben, mezítláb táncolni viseltes ruhájú embereket, akikről látszott, hogy boldogok. Szóval a rosszkedv nem feltétlenül a zsebünkre vezethető vissza. Talán jó lenne megszívlelni egy másik ismerősöm taná­csát, aki a következőképpen kezdi a napot: „Reggel belenézek a tükörbe, mosolygok, és egy derűs arcú ember néz vissza rám. Ettől mindjárt jobb kedvem lesz. Hogy aztán mit hoz majd a nap, nem tudni előre. De reggel minden­esetre jókedvűen lépek ki az ajtón.” Érdemes lenne követni a példáját. Reggel belenézni a tükörbe és mosolyogni. Aztán a többit... majd meglátjuk. Paulina Éva Nyaraló vesebetegeknek Caledonian Park néven egészségügyi központot szán­dékozik létrehozni Horpácson a Skóciában élő dr. Juhász László. E célra a megyei köz­gyűlés a vállalkozó által létre­hozott betéti társaságnak a haj­dani Mikszáth-kúriát adja el, melyben egészen az utóbbi idő­kig állami gondoskodásra szo­ruló gyerekek nevelkedtek. Juhász László mint a nem­zetközi Biomed Alapítvány tit­kára, a skót veseegyesület tagja számos egészségügyi világsza­badalom tulajdonosaként is szívügyének tekinti a korszerű egészségügyi kezelések, tech­nológiák magyarországi nép­szerűsítését. Az egyébként mű­emléki védettséget élvező Mik- száth-laknak a világon is ritka­ságszámba menő profilt szán: rendszeres kezelésre szoruló vesebetegek számára teremt üdülési lehetőséget. Egyedül a francia Riviérán akad egy-két ilyen célt szolgáló épület, pedig a dialízist igénylő betegek is szeretnének családjukkal együtt nyaralni. Ezt azonban csak olyan helyen tehetik meg, ahol megkapják az életben maradá­sukhoz szükséges rendszeres kezelést. A horpácsi épület vár­hatóan 25 beteg és családja egy­idejű elhelyezésére nyújt lehe­tőséget. (MTI) szülve a honfoglalás 1100. év­fordulóját ünneplő kiállításra, a nyáron kezdte meg a kígyósi le­lőhely föltárását. A falu mellett az 1970-es évek elején fedezték föl - ho­mokbányászás közben - a hon­foglalás kori temetőt, amelybe a mostani ásatás tanúsága szerint a X. század közepétől a XI. szá­zadig temetkeztek őseink. Templomot nem találtak, a falu lakói pogányok lehettek. Az újkígyósi Skoperda-tanyai ásatást a helyi önkormányzat anyagilag is támogatta, s a kuta­tást jövőre folytatják. A föltáró régész terve, hogy a teljes honfoglalás kori temetőt kiássa. (MTI) Kisebbségi napok A románok méhkeréki és a szerbek battonyai rendezvényé­vel szeptember 24-én megkez­dődik a Békés megyei nemzeti­ségek kulturális napjainak ren­dezvénysorozata. Október 1-jén Gyulán a né­metek, október 8-án Nagybán- hegyesen a szlovákok, végül október 24-én Mezőberényben a cigányok kulturális sereg­szemléjére kerül sor. A két kezdő rendezvény közül min­den bizonnyal a méhkeréki lesz a népesebb, hisz Békésben él a hazai románság zöme, így kul­turális napjuk - akár a korábbi években - várhatóan sok száz embert vonz majd. A román nap műsorát fénykép- és képzőmű­vészeti tárlat, író-olvasó talál­kozó, táncház s az aradi Doina Muresului néptáncegyüttes elő­adása színesíti. A szeptember 24-i battonyai szerb nap rendezvényeinek a Csanádi kisváros művelődési háza ad majd otthont, ugyanis szerbek Békés megyében csak e településen élnek. A békési né­metek napján, október elsején Gyulán két helyen folynak majd az események: az Apor Vilmos tér színpadán a kisebbségi együttesek mutatkoznak be, az Erkel Ferenc Művelődési Ház­ban pedig kiállítás várja az ér­deklődőket. , (MTI) Az amatőr fényképezés alapjai a szeptemberi Fotóban Aktok, csendéletek, boxgépek és fotó-CD E havi tananyag a lapban: a fény „A hűvösre fordult idő mi­att a lányokat autón hozzák a helyszínre. Joggal óvott hímes tojások ők. Csakha­mar teljesen lemeztelened­nek. Szürkébe fogalmazott világ, amely előtt érzéki és eszményien szép a női bőr színe.” E sorokat a Fotó szeptemberi számában az „Aktok a cement­gyárban” című, képekkel gaz­dagon díszített riportban olvas­hatjuk, amelyben Bojár Iván András ír Tóth György különös, reneszánsz jelmezek és szép női testek összeötvözésével készült fotósorozatának keletkezéstör­ténetéről. A folyóirat kivehető fotó­posztere - Baritz Katalin egyik műve - szintén akt témájú, de az Iparművészeti Főiskola fotós szakának idén végzett és a lap­ban bemutatkozó fotográfusai ugyancsak előszerettel nyúlnak a fotózás e klasszikus műfajá­hoz. Az Európa legnagyobb fotó­fesztiváljáról, a franciaországi arles-iról szóló beszámoló mel­lett azonban már pigmenteljá­rással készült csendélet-kom­pozícióban is gyönyörködhe­tünk, míg a nagyváradi szüle­tésű, világutazóvá elszármazott Berko-fotó a lapból: Feljárat - Chicago, 1948. A lépcső zöld, az esernyő sárga - az árnyéka a korlátéval együtt fekete -, a négy­zetlapok a burkolaton zöld, piros, fehér, szürke színűek. Berko Ferencet méltató, önma­gában is érdekes írást sajátos szín- és formagazdag világú Berko-fotók illusztrálják. E csendélet- és tárgyfotók Amerikában egyre divatosab­bak és drágábbak. Miután a művész túl van első budapesti kiállításán, elmondhatjuk: né­metországi, angliai, franciaor­szági, indiai, amerikai élet után kicsit hazatérve a magyar fotog­ráfia története egy világgá sod­ródott nagy magyarral gazda­godott. A technika sem hiányzik a szeptemberi Fotóból. Olvasha­tunk a fotó-CD-ről, a fotóanya­gok fejlődéséről és a boxgépek történetéről, valamint - kezdő fotósok, figyelem! - fotósuli indult az amatőr fényképezés alapjairól az ismert fotószakíró, Hefelle József szerkesztésében. E havi tananyag a fény. S. Cs. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents