Új Néplap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)

1994-09-17 / 219. szám

1994. szeptember 17., szombat Szabadidőben----családi körben í i Egy csésze tea Európában az írek a legszen­vedélyesebb teafogyasztók. Évente 2100 csészével isznak fejenként, s ezzel megelőzik az angolokat is. De világszerte egyre nő a teakedvelők száma. Lassan kiszorítja a kávét is az élvezeti italok sorából. Az em­ber teát iszik, ha szomjas, ha fel akar frissülni, vagy egyszerűen csak azért, mert kedveli. Már ezer évvel ezelőtt Lu-Yu kínai költő ajánlotta a teát mint frissítő italt, csendes esőben, bambuszligetben, tavaszi estén - teliholdnál - barátok vagy szép kedvesünk társaságában. A tea készítéséhez elegendő tea, jó víz és elegendő idő kell. A teakedvelők szerint a teafőzés kedvéért találták fel a porcelánt. A tea és a porcelán története szorosan összefügg egymással. Mindkettőt 400 évvel ezelőtt holland kereskedőhajók hozták Kínából Japánon keresztül Eu­rópába. Az európaiak átvették a kínaiaktól a szokást, hogy a teát fül nélküli kínai csészéből igyák, és hasas kannában ké­szítsék, melyben a tealevelek jól „elférnek”. Ennek mintájára az angol, holland és német fa­zekasok nagy manufaktúrákban kezdték előállítani a kínai edé­nyeket. Mai napig fennmaradt a kerek formájú csésze és teás­kanna divatja. Porcelánból, cserépből, üvegből és fémből kombinált teáskészletek széles választékát találjuk a modem európaiak asztalain. Teaszakértők az agyag teakannára esküsznek. De az is ízlés dolga, éppúgy, mint a legjobb aromájú tea kivá­lasztása. A legízesebb teák Indiából és Ceylonból valók. Ma már kü­lönböző - keleti, angol és orosz teakeverékeket is készítenek, melyek mintegy húszféle teale­vél keverésével készülnek. A teáskannát csak sima, tiszta vízzel öblítsük ki. Az idő során látható elszínződés nem árt. Ne tegyük a tealeveleket úgynevezett teatojásba. Nem tud kioldódni a tea igazi íze. A tehát a nedvességtől és erős szagoktól távol kell tárolni. Jól zárható levegős üveg-, por­celán- vagy kerámiatartóban tá­roljuk. Fémből és fából is ké­szülnek teatartók. Ne tartsuk a teát kávé, fűszerek, hagyma és sajtok közelében. Barkácstanács Lakástörténelem Dugulások elhárítása, megelőzése A középkori lakás Ha egy lefolyó eldugul, ki kell tisztítani. Használhatunk szódát vagy különböző lefolyó­tisztító-maró vegyszereket. Utóbbiak azonban veszélyes mérgek, vigyázzunk, nehogy szemünkbe vagy bőrünkre ke­rüljenek. Csak az erre a célra kapható anyagot használjuk, mert vannak olyan anyagok, melyek a zsírral vegyülnek, és végképp eltömik a lefolyót. és kaparjuk ki a szennyező anyagokat (rajzunkon). Végül tegyük helyére a csavart. A mo­dern szerelvényeken már nincs ilyen csavar. Ebben az esetben a teljes szifont le kell szednünk. Visszaszerelésekor figyeljünk arra, hogy minden tömítő a he­lyén legyen! Végül öntsünk ke­vés mosóporos forró vizet a le­folyóba, és folyóvízzel öblítsük át. Amennyiben ez nem segít, Ha a dugulás a beavatko­zástól nem szűnik meg, gumi­haranggal pumpáljuk meg a le­folyót, és így próbáljuk meg a dugulást elmozdítani. Dupla mosogatóban két gumipumpá­val kell egyszerre dolgozni, mert különben nem keletkezik vákuum. Ha a dugulást sem a gumiha­rang, sem a csőtisztító szer nem oldja, használjunk egy dróthur­kot. Csavarjuk le az U alakú csodarabon (szifon) a rögzítő csavart, és egy hurkos végű dróttal nyúljunk fel a dugulásig, Az eiduguft lefolyót gumipumpával tisztítjuk ki. Helyezzük a pumpát a lefolyó fölé és nyomkodjuk fel és le, hogy vákuum keletkezzen. A vákuum kilöki a dugulást. mert a dugulás mélyebben van a lefolyócsőben, hívjunk szerelőt. Dugulások megelőzése érde­kében:- zsíros serpenyőkbe öntsünk mosogatószert, és hagyjuk né­hány percig állni. A zsír kis ré­szecskékben emulgeál, és így nem tömíti el a lefolyót;- gyakran tisztítsuk ki a lefo­lyó szűrőjét;- lerakódások kialakulása el­len mindig segít, ha egy fél po­hár mosóport szórunk a lefo­lyóba, majd forrásban lévő vizet öntünk rá. A mosópor fél pohár sóval és fél pohár szódával he­lyettesíthető. Ezt egy vödör for­rásban lévő vízzel kell leönteni;- nem szabad a következő anyagokat a lefolyóba, mosoga­tóba vagy a WC-be önteni, mert dugulást és kellemetlen szagot okoznak: olvasztott zsírt, mert a csőben megdermed, megfagyott zsírt vagy zsiradékot, kávézac- cot. tealevelet, hajszálakat, pa­pírzsebkendőt, papírszalvétát, vattát, intimbetétet, darabos ételrparadékot. ____________ A lmakarikák hidegtálra cítromkrónika Erre a célra minél nagyobb testű goldent vegyünk. A meg­hámozott, kivájt - mindkét vé­gén üreges almákat enyhén cit­romos, hideg vízbe állítjuk, hogy elejét vegyük a megbamu- lásnak. (1 liter vízhez körülbe­lül fél citrom levét töltsük.) A szokásosnál pirosabbra paprikázott - vagy Piros arany­nyal ízesített-színesített - körö­zöttet a lecsurgatott és üregére állított almába töltjük, ügyelve, hogy a körözött tömören töltse meg az alma belsejét. Tölteléket készíthetünk máj­vagy húskrémből is, megíze­sítve némi mustárral, majorán­nával, kevés őrölt borssal. Ezzel is kitölthetjük az almák üregét. Az almákat - egyelőre egészben hagyva - a hűtőben kifagyaszt­juk, majd a hidegtál összeállítá­sakor kb. 1/2 cm széles kari­kákra szeljük. Látványos, üde falat. Négylábú barátaink Hogyan válasszunk kutyát? A kutyák nagyon ragaszkodó állatok, keresik’az ember barát­ságát. Fél napnál tovább lehető­leg ne hagyjuk őket egyedül, különben nagyon magányosnak érzik magukat, S az ember iránti vonzódásuk gyengül. A kutya az olyan család számára ideális háziállat, ahol mindig van ott­hon valaki, s így a rendszeres etetés és sétáltatás megoldható. Vegyük a fáradságot, és néz­zünk meg több kutyát. Fontos, hogy életvitelünkhöz, tempe­ramentumunkhoz illő kutyát vá­lasszunk. Ne felejtsük el, hogy életünk elkövetkező 8-15 évét fogjuk megosztani vele. A nagytestű kutyákkal több a gond, etetésük is többe kerül. Ezzel szemben a kistestű kutyu- sok kisebb helyen is elférnek, de többet ugatnak. A középnagy kutyák barátságosak és szeretik a gyerekeket. Döntsük el, hím vagy nős­tény kutyát veszünk-e. A kano­kat sokkal többet kell futtatni, mint a nőstény szukákat, vi­szont az utóbbiak vemhesek le­hetnek. Ha nem akarunk kisku­tyákat, tüzeléskor csak pórázon sétáltassuk, vagy sterilizáltas- suk az állatot. A nem fajtatiszta, korcs ku- tyusok ritkábban betegszenek meg, és jellemük kiegyensúlyo­zottabb. A fajtatiszta kutyák gyakran beltenyészetből szár­maznak, ebből adódóan olykor idegesebbek és ingerlékenyeb­bek. Ha mégis fajtatiszta kutyát akarunk venni, keressünk fel több tenyésztőt. Vegyünk szak­lapokat, olvassunk kutyaköny­veket, hogy tudjuk, a megvásá­rolni kívánt kutya mennyit eszik, mennyi sétáltatást és gondozást igényel. A tenyész­tőnél az összes kutyust nézzük meg. Az egészséges állat vir­gonc és ugat, ha a ketrechez idegen közelít, de gyorsan megnyugszik, ha a gazdáját látja. Kérdezzük meg mind­egyik kölyök árát, de ne a legol­csóbbat vegyük meg. Ne felejt­sük el megtudni, hogy az árban a védőoltások költségei is bele­értendők-e. Vezettessük elő a kölyökkutya szüleit is. Viselke­désükből, temperamentumuk­ból következtethetünk kutyu- sunk leendő tulajdonságaira. Csak azt a kutyát vegyük meg, amelyik tényleg megtetszett, benyomásaink alapján egészsé­ges és kiegyensúlyozott. Ne hagyjuk, hogy a tenyésztő olyan kutyára beszéljen rá, amelyik nem tetszik. Ha kiválasztottuk a kutyát, kérdezzünk meg egy ál­latorvost, hogy az állat elvá­lasztható-e már, nincs-e gilisz­tája és kifogástalan egészségi állapotban van-e. A kutyakölyköket be kell ol­tani szopornyica és más kutya­betegségek ellen, Magyarorszá­gon veszettség ellen is. Kérdez­zük meg az állatorvost, hogy milyen betegségek fordulnak még elő lakóhelyünkön, amik ellen tanácsos a kutyust beol­tani. A védőoltás csak két hét múlva hat. Addig semmiképp ne engedjük ki az állatot a ház­ból. Az első oltást a kutya 6-8 hetes kora körül, a másodikat 8-12 hetes korában kapja. Mielőtt a kutyust végleg ha­zavisszük, készítsük elő a fek­helyét és az etetőhelyét. így az állat gyorsabban alkalmazko­dik, és hamarosan jól fogja ma­gát érezni otthonunkban. A citrom, mintha csak itthon teremne, valósággal hozzá tar­tozik a hazai gyümölcsválasz­tékhoz, holott fajtája szerint dé­ligyümölcs. Az is igaz, hogy a citrus nemzetségébe tartozó fa termé­sével már több mint négyszáz évvel ezelőtt megismerkedtek elődeink, amint azt a szó nyom­tatott szövegben 1550-ben elő­fordult használata bizonyítja. Az általunk fogyasztott úgy­nevezett savanyú citrom ősha­zája feltehetően a Maláj-félszi­get, ahonnan úgy ezer évvel ez­előtt perzsa közvetítéssel került el Európába, és - amint az ókori feljegyzések megörökítették - Dél-Olaszországban kezdődött el nemesítése, nagyobb arányú termesztése. Régészeti ásatások során Egyiptomban is leltek mintegy 3000 éves citromma­radványt, amin kívül egyéb nyomai is vannak korabeli ter­mesztésének. E gyümölcs jótékony hatását már az ókorban felismerték. Vergilius írja a Georgicában: „Media termi azon maradan­dóan fanyar ízű, Áldásos cit­rom-fajtát, melynél soha semmi nincs becsesebb. .. mert a gyümölcs gyógyít, testünk gyász mérgeit irtja... az ag­goknak könnyít köhögésén.” A középkorból három jel­lemző lakástípust ismer a törté­nelem: a várurakét, a városi polgárokét és a parasztokét. A legegyszerűbb középkori vár viszonylag kicsi, 2-300 négyzetméteres térség, amelyet árok és földsánc vesz körül. A sáncon belüli épületeket föld-fa építésű palánk, majd téglá- ból-kőből épült egyszerű kőfal (később tornyok) oltalmazzák. A fő lakóépület, a palota mellett általában nagyméretű torony, olykor lakótorony áll, melynek legfelső emeletén az őrség ta­nyáz, a középső emeletek egyi­kén pedig a várúr és családja él. Az egyszerűbb várak nagyter­mei maximum 20-30 négyzet- méteresek, kandalló fűti, abla­kaik résszerűek. Állandó fél­homály, télen-nyáron hűvös van. Ä várúr karosszékén, a nagy asztalon és a székeken kí­vül csak egy-két ácsolt láda al­kotja a bútorzatot. A hálószo­bák is barátságtalanok. A várúr, a lovag, ha teheti, a szabadban vadászik, kóborol, utazik, ha­dakozik. Az asszony él otthon. A századok folyamán azon­ban a várak egyre lakályosab­bakká válnak. Á XIV. század­ban a királyi palotákban megje­lennek a kályhák, melyek egy évszázad alatt elterjednek. Á várfalon belül széles, díszes ab­lakokat vágnak a palotákra, az épületeket kert övezi. Tágassá, viszonylag világossá válna a szobák, melyek ablakát most már marhahólyag helyett, elő­kelő körökben, üveg borítja. A bútorok száma is szaporodik. Megjelennek a szekrények kü­lönféle fajtái, a mai szekrények ősei, a pompás ágyak, a külön­féle ülőbútorok. Ä várak nyo­mában épültek a kastélyok, ahol már a lakályosság a fő szem­pont: a védhetőség, a katonai jelleg inkább csak dísz, jelkép. A középkori városok a kor­szak első századaiban, római elődeikhez hasonlítva, nyomo­rúságos települések. A XIV- XV. században viszont már pompás igazi nagyvárosok há­lózata épül ki Európában. A vá­rosi házak nagyrészt emelete­sek, nem ritka a többemeletes sem. A polgári ház zárt világ. Szobáját deszka- vagy cserép­padló borítja, melyet szőnyegek díszítenek. A XIV. században már ólomkeretbe fogott kis ke­rek üveglapocskák alkotják az ablakokat. Gazdagabb házaknál a gerendamennyezet szépen dí­szített. A bútorok a fal mentén helyezkednek el, kezdetben lá­dák, ládaszerű szekrények, majd szépen faragott, festett, különféle szekrények, pohár­székek, padok, asztalok, díszes székek, a hálószobában meny- nyezetes ágy. A reneszánsz idő­szak gazdag patrícius családjai többemeletes díszes palotát épí­tenek, pompás fogadóteremmel. A ház bútorai asztalosipari mű­remekek. A XV. században már a polgári lakásokat is cserép­kályha fűti, amely szép kialakí­tású csempéivel szobadísz is. Világításra faggyút használnak, és viaszgyertyát. A paraszti élet, a paraszti ott­hon egykori jellegzetességei a mai ember számára idegenek. Néhány évtizede még a magyar faluban is ezrével álltak olyan házak, melyek jellegükben kö­zépkori hangulatot árasztottak. A nád- vagy zsúpfedél alatt ala­csony vályog- vagy vert fal hú­zódott, pici ablakokkal, ala­csony ajtóval. A mennyezetet gerendák tartották, örökös fél­homályban voltak, mert az eresz szinte minden napsugarat kirekesztett. Napnyugtakor nem mécs, hanem petróleumlámpa gyúlt ki ott, ahol nem volt vil­lany. Az is középkori szokás, hogy a lakás központja a konyha, az az élet színtere. A kemencét a konyhában fűtötték, s a szobába átnyúlva azt is me­legítette. A konyha mellett nyílt az olykor lomtár jellegű kamra. A gyerekek, öregek a ke­mence melletti padkára, a sa­rokba - a kucikba - húzódtak. A középkori parasztházban sze­gényes a szoba. A fekvőhelyen kívül esetleg egy-két láda volt, ami a család összes „kincsét” tartalmazta. A házak a XI-XIII. században kissé földbe mélye- dők. Volt az udvaron is szaba­don lévő kemence, amit kenyér­sütésre használtak. A háztól kü­lön épült az istálló és a karám, az állatok számára. Voltak olyan favázas, talpas épületek, amelyek alá kereket, görgőket lehetett tolni, s házastól odébb vándorolhattak; hol saját jó­szántukból, hol kényszerítve. A paraszt a házában vagy a telkén őrizte minden vagyon­tárgyát. A XIII. század végéről maradt följegyzések szerint a francia jobbágy vagyontárgyai a következők voltak: almaborsaj- toló, mozsár és törő, gabona­rosta, vékamérce, dagasztó- teknő, gabonászsák, szita, ko­sár, ágy faváza; a házban ásó, bárd, villa, sütőrostély, három­lábú főzőállvány, ágynemű és rézedény. Természetesen gaz­dagabb hagyatékok is akadtak. De még a kis vagyonka és a kunyhónak nevezhető ház is gyakori veszélynek volt kitéve. Átvonuló zsoldoshadak föl­gyújthatták. Háborúban egy-egy falu elhamvasztása természetes, mindennapi do­lognak számított, békében pe­dig egymást követték a hatal­maskodások, mikor egyik úr feltüzelte parasztjait, hogy a szomszéd földesúr faluját tá­madják meg, hajtsák el az álla­tokat, a mozdítható házakat vonszolják el, vagy tegyék tönkre. A magyar falvak nyomorú­sága jóval meghaladta a közép­kor utáni időkben a nyugat-eu­rópait; konzerválódott egy élet­forma, aminek gyökerei ma is erősek. Ennek egyik legszembe­tűnőbb jele az úgynevezett la­kókonyha. Az élet színtere sok-sok falusi lakásban ma is a főzőhelyiség, a szoba csak há­lóhely vagy tisztaszoba, ahová csak ünnepeken ülnek be, és a vendég számára tartják fönn. (Családok Könyve: dr. Csorba Csaba) Soft, Fret tv Dolls ForYoui 1 ,oveh Utile Miss íme, játékország hosszú életű állampolgárai. Pedig nincsenek szenzoraik, és csak kis gazdáik segítségével tudnak fésülködni, öltözködni, aludni...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents