Új Néplap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)
1994-09-17 / 219. szám
Onkiszolgálunk Ha elolvassa ezt a szót, hogy „önkiszolgálunk”, vajon hogyan értelmezi? „Ön-ki- szolgál-unk”, „önkiszol- gál-unk”... Akárhogy is csűrjük, csavarjuk, a fogalom jelentése bizony az, hogy mi kiszolgáljuk magunkat. Ahogy a jó magyar közmondás is mondja: „Magad uram, ha szolgád nincs”. Ácsorgunk a hentespult előtt, előbb ketten, aztán hárman, majd miután még egy kuncsaft csatlakozik hozzánk, négy főre emelkedik létszámunk. A hentes úr sehol. Állunk bávatagon, némán, közönyösen szemléljük a gyér kínálatot: a soványka kissé tollasán maradt, „frissen vágott csirkéket”, a dirib-darab halványvörös húsokat. Egyik lábunkról a másikra nehezedünk, közben én rá-rápillan- tok sorstársaimra, vajon felfedezhető-e rajtuk a türelmetlenség némi jele? De nem! Komoly, zárt arccal várakoznak, úgy tűnik, megszokták már az ilyen helyzeteket, nem lendíti ki őket nyugalmukból. Én viszont egyre ingerültebb leszek. Legszívesebben átugranék a hűtőpulton, rá: dobnám az egyik nyamvadt szárnyast a mérlegre, beáraznám és már ott sem volnék. Szóval, önkiszolgálnám magam. Egy ideig eljátszom a gondolattal, de hamar belátom, hogy szűk szoknyában nem valószínű, hogy „átvinném” a magasságot. Megragadom hát a bevásárló kocsi fogantyúját és a zöldséges felé veszem az irányt. Megnyugodva látom a fehér bóbitás fejet a rekeszek között. „Remek” - gondolom -, „jó kezekben leszek”. Egy kilogramm szőlőt kérek, mire az eladó szó nélkül a kezembe nyom egy sztanecs- lit. Veszem a lapot, és rakosgatni kezdem bele a fürtöket. Ragadós, sűrű nedvük hozzátapad a kezemhez. Kicsit undorgok magamban, de hát mit van mit tenni, belátom, ez egy önkiszolgáló bolt, és itt ugyebár önkiszolgálni illik magunkat. így aztán a három ki- lónyi krumplit is én szedegetem ki a ládából. Mire végzek, feketéllenek ujjaim a sártól, de mostanra valamiféle minden mindegy hangulatba kerülök, és gondolkodás nélkül beletúrok a rothadás szagot terjengető vöröshagyma-halomba. Amikorra nagy nehezen kiválogatom a néhány szem egészséges példányt, rá sem ismerek saját végtagjaimra. A ragacsos sár megtette a magáét. Kézfejeimtől az ujjaim hegyéig tele vagyok fényes vöröslő héjdarabkákkal, akár ha pikkelyt növesztettem volna. Megrökönyödve meredek rájuk, de az eladó biztatóan rám mosolyog: „Sikerült! Ön nagyon ügyes.” Szavaira hirtelen öröm és elégedettség jár át. Úgy érzem magam, mint egy hadvezér a győztes csata után. Lám, én nem vagyok akárki! Sikeresen megküzdöttem a szőlődombokkal, a krumpli- és hagymahegyekkel. Elértem a célom, megkaparintottam, amit akartam. „Nincs is ennél nagyobb boldogság!” - nyugtázom mámorosán, és diadalittasan adogatom zacskóba gyűjtött zsákmányomat ma- szatos harcedzett mancsommal az árusító kisasszony hosszú bíborvörös körmű szép fehér kacsóiba. fele Ezen a fotón egy új család születésének lehetünk tanúi. Tóth Rita tanárnő és Forgács Csaba gépészmérnök 1994. augusztus 27-én kötöttek házasságot Jászjákóhalmán. A képen a lagzis sátorban láthatók az esküvői szertartás után néhány órával. Gratulálunk az ifjú párnak, és sok boldogságot kívánunk! * * * Kedves Olvasóink! Köszönjük mindazoknak, akik megajándékozva bizalmukkal, beküldték családi fotóik legkedvesebbjeit. Most jelentős állomáshoz érkezett az Új Néplap családi fotóalbuma. Mindazok között, akik eljuttatták hozzánk a szőkébb pátriájuk meghitt pillanatairól készült felvételeket, a SK4LÄ Áruház által felajánlott nyereményeket sorsolunk ki. Kérjük, figyeljék lapunkat, a szerencsés nyertesek névsorát a következő Gondüző rovatban közölni fogjuk. De ezzel még nincs vége! Fotósorozatunk folytatódik. Várjuk a további jelentkezőket! Várjuk a család kiemelkedő, vagy éppen hétköznapinak tűnő, mégis feledhetetlen pillanatairól készült felvételeket. Ossza meg örömét, hogy mi is örülhessünk önnel! Szabálytalan portré Csapraverik a földet A föld szintje alatt tíz méterrel még szennyezett a talajvíz, de sokan már öntöznek vele. Húsz-harminc méteren tisztább. A fúrott kutaknál ez az átlagos mélység. Belekóstoltam a negyven méterről felszivattyúzott vízbe és „érzékszerviig” semmi kivetnivalót nem találtam benne, bár valószínű, hogy egy lelkiismeretes bakteriológus eltolta volna a szám alől a poharat. Az újszá- szi Békési Géza nem is ivóvizet hoz a felszínre. Kastély utcai házát azok keresik fel, akik öntözni szeretnék kertjüket. Jól számolnak a kisgazdálko- dók. Szivattyúhoz már három-négyezer forintért is hozzá lehet jutni, s a vízhozamra sem lehet különösebb panasz. A fúrott kút.40 liter vizet ad percenként. Úgy lehet öntözni v^e, mintha csak a kerti csapra Szerelték volna fel a gumitömlőt. Csak mindez olcsóbb. Takarékosságával az építkezéseknél hoz igazán nagy hasznot. Békési Géza három éve gyakorolja a ritka mesterséget. Mondja, egy kézen meg lehetne számolni, hogy a megyében hányán váltották ki kútfúrásra az iparengedélyt. Ami szakismereteit illeti: immár több lábon áll. Eredeti szakmája villanyszerelő, de tanfolyamokon is részt vett. Mindezek ellenére évekkel ezelőtt munka nélkül maradt. Kevesebb az építkezés, nincs szükség annyi villanyszerelőre mint korábban. Nem gyermekkori álom teljesült be azzal, hogy kútfúró lett, nem a meggazdagodás vágya hajtotta: egyszerűen csak felfigyelt egy hirdetésre, és jelentkezett. Már nem is emlékszik arra. hogy hányszor csavarta-szúrta földbe a negyven milliméteres csöveket, hogy előbb a homok, majd az életet adó víz feltörjön. Ezerszer, kétezerszer?- Ez szép munka volt - mutatja a szomszédja udvarán álló kutat. - Nem szerénykedik a falu határában kialakítót öntözőrendszerével sem, mely négy kút összekötésével ad vizet a dinnyeföldeknek. Szerencséjére jól működik a suttogó propaganda. Reklámra nincs szüksége. Azon a településen, ahol már bizonyították kútjai megbízhatóságukat, ott az utca, a falu is őt kéri fel. A Jászságban, olykor közeli Pest megyei településeken vállal munkát. Néha besegít ismerőse, aki csak B.G.-nek nevezi meg magát. Mi tagadás, több munka is lehetne, de annyi pénz összejön, hogy megél a négytagú család. Mondja, a nevekkel bajban van, de hogy merre futnak a föld alatti erek, azt nem felejti el. S nem felejti el azt sem, hogy a vízadó réteg milyen ösz- szetételű. Mindig kéznél van az egyik legfontosabb eszköz, az zásba. Hogy elindulhasson, korábbi kocsiját kellett pénzzé tennie. Az utóbbi 5-6 évben megnövekedett a kutat fúratók száma. A mediterránná váló aszályos éghajlat kényszerhelyzetbe hozta a kertészkedőket. Érdekes, hogy legtöbb megrendelő idősebb, nyugdíjas. Idejük van, kevesebb pénzt költenek a boltokban. Békési Géza nem csak nekik ad részletfizetési kedvez- nényt és három év garanciát. Ez A munka nehezebbik része. A talaj kemény, köves lehet „L” alakúra hajlított rézpálca. A radiesztéziás vizsgálat, vagyis a pálcák mozgása majd a megrendelő akarata szabja meg, hol üssék fel munkasátrukat, hogy onnan a munka végeztével agyagos, sáros, olajos harcidíszben jöjjenek elő néhány óra múlva. Egy Wartburg kombival, a fúrógéphez szükséges motorral és legalább száz méter hosszú csővel vágott bele a vállalkominden kuncsaftjának jár. Bizonyára ezért a következetességért, szakszerűségért kedvelik annyira megrendelői. Jó mesternek tartják az emberek széles e hazában, s Újszászon, ahol húsz éve él, mindenki ismeri. Amikor nevét még nem tudtam, és bolyongtam a községben, elég volt annyit mondanom a kocsmárosnak: a kútfúrót keresem. Szurmay /Cos' ts 0 Az előző részben az általában használt, leggyakrabban alkalmazandó pohártípusokról volt szó. A vendéglátós szakmában mindig is vita volt a vörösboros és a fehérboros pohár nagysága, mérete. így erre célszerű most visszatérni. Az ábrákon látható a kettő közti különbség. Eddig több szakkönyv is úgy tárgyalta ezen két fontos boros- pohártípust, hogy a vörösboros pohár a kisebb, a fehérboros pohár a nagyobb, magasabb pohár. Nos, egy étrend fogyasztási sorrendjében általában a fehér borok után következnek a vörösek. így egy terítét,mellett elhelyezett pohár-teríték sorrendjében nehézséget okozhatott a töltés sorrendje, hiszen a magasabb fehérboros poháron „ke- resztültölteni” vörösbort nem egyszerű feladat. No persze a poharak elhelyezésén sok múlik. Figyelembe kell venni viszont, hogy mindkét borfajtának eltérő hőmérsékleten van igazi ízharmóniája, illata. Általában elfogadott, hogy a fehérborokat 10-12 C-fokos, a vörösborokat 16-18 C-fokos (maximum) hőmérsékleten célszerű fogyasztani. Az is tudvalévő, hogy a „meleg” ital jobban párolog, erősebben érezni az illetanyagát. Ezért indokolt a nagyobb űrtartalmú, enyhén szűkülő szájú poharat használni a vörösborokhoz. Ugyanis a különben sem „hűtött”, csak temperált vörösbor, a nagyobb ke- helyben még gyorsabban ad intenzív illatanyagot, a szűkülő pohárszáj pedig összegyűjti szinte az ízlelés előtti pillanatban a vörösbor „leheletét”. Azt hiszem, jól alátámasztja az eddigieket az un. „Fine champagne” pohár, amely egy szinte szár nélküli, nagyon öblös, erősen szűkülő szájú kely- het takar. Ebben pedig a konyakot szokták felszolgálni, amely italt sohasem hűtik. A nagy öblös kehelyben az ital kézzel való melegítése, körkörös mozgatása, a szűk pohárszájban összegyűlt illatok fel-felszippantása az igazi konyakot ínyencként élvezők rituáléja. A fehérbort hűtve szolgáljuk fel, a bor kisebb kehelyben lassabban melegszik fel, ám a szűkülő pohárszáj itt is indokolt, hiszen az igazán jó fehérborok is csodálatos illatbirodalommal bírnak. Természetesen van aki úgy érvel, hogy a nagyobb kehely azért indokolt a fehérbornak, mert azt igen sokszor szódával, vagy ásványvízzel fogyasztják együtt... Sonyák Béla A 2. sz. képen a vörösboros pohár, a 6. számún a fehérboros pohár látható Tepsi lesen Mindig volt valami- Milyen érzés 21 évesnek lenni? - kérdezem a folyton mosolygó Báta- széky Editet.- Ilyenkor már tényleg komolyabban kell átérezni a dolgokat. Sokan megkérdeznek: mi akarok lenni, mit szeretnék csinálni, hogy miért nem tanulok tovább? Hogyha rá is kérdeznek a koromra, hagyom, hogy találgassanak, 18-19-nek néznek. Még nem érzem magamat igazán felnőttnek. Talán pár év múlva . . .- Most éppen mivel foglalkozol?- Egy kft.-nél vagyok, a Tisza és a Nemzeti moziban a büfében. Ez nekem igazán átmeneti megoldás, nem életcélom, hogy végig büféslány maradjak. Fárasztó és elég nehéz. Mosolyogva kiszolgálni a vendégeket, és fel sem venni, ha esetleg rossz hangulatukban bántó megjegyzéseket tesznek. Nagy önuralmat kíván. Szívesebben folytattam volna az iskolai munkát, tavaly a Kohóiban voltam pedagógiai asszisztens. Ezt szerettem csinálni.- Mennyi időt adsz magadnak, mint büféslány?- Nem sokat. Más terveim annak. A német nyelvet szeretném perfektül beszélni, ehhez kimennék egy évre Németországba. Amikor visszajövök, elvégeznék egy hostesstanfolyamot és ezzel már tudnék valamit kezdeni.- Hogy érzed, jelenleg adódik elég lehetőség számodra?- Munkanélküli eddig nemigen voltam. Sokan befejezik az iskolát és azt mondják, nincs munka, nincs állás. Nekem mindig adódott. Nem estem kétségbe, hogy állás nélkül maradok, és mindig volt valami, amit Csináljak.- Ha sosem unatkozol, mivel töltőd a szabadidődet? Szoktál néha főzni?- Szeretek a konyhában nyüzsögni. Kedvenc ételem a Dubarry, amit egyik barátnőm anyukájától tanultam, azóta otthon is el szoktam készíteni. Még a szüleimmel élek, és van egy öcsém is. Szeretek velük lenni és nagyon jó a kapcsolatunk. így most nincs önálló életem, de nem is baj, még nem vagyok elég érett rá. Később majd nagyon szeretnék önállóvá válni, és amit én szeretnék, azt el is szoktam érni.- Kívánom, úgy legyen! Sertésszeletek Dubarry módra A kiklopfolt, enyhén sózott sertésszeleteket forró olajban átsütjük. A karfiolt sós vízben megfőzzük, majd rózsáira szedjük. Elkészítjük a tejfölből, reszelt sajtból, mustárból és a fűszerekből álló öntetet (ízlés szerint pl.: bors, egyéb...) Az átsütött hússzeleteket tűzálló tálba fektetjük, elhelyezzük a tetején a karfiolrózsákat, és az egészet megöntözzük a tejfölös sajtos öntettel, majd a sütőben szép sárgára sütjük. - em -
