Új Néplap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)
1994-09-17 / 219. szám
8 Kulturális panoráma 1994. szeptember 17., szombat Életmódkultúra magyar szemmel Szolnokról Washingtonba A véletlen ismertetett meg egy nagyon bájos, csinos, és mint kiderült, nagyon okos, meleg tekintetű, barna hajú, sudár hölggyel. A neve Ragó Zsuzsa, és büszkén viselheti neve előtt a doktori címet, mivel orvosként végzett a budapesti orvostudományi egyetemen. Jelenleg az Egyesült Államokban, Washingtonban dolgozik, tudományos munkát végez.- Hogyan került egy szolnoki lány Washingtonba?- Miután leérettségiztem a szolnoki Varga Katalin Gimnáziumban, felvételiztem az orvosi egyetemre, Budapestre, ahová fel is vettek. Ott ismerkedtem meg vőlegényemmel, aminek lassan már öt éve. Az egyetemi évek alatt az ötödiket tapostuk, amikor halasztottunk mindketten egy évet, mivel a barátom megbízást kapott egy amerikai patológiai intézetbe, és így került a George Washington Egyetemre, az Egyesült Államok fővárosába. Én csak turistaként követhettem, és fél évet töltöttem az Újvilágban. Ez egy hatalmas lehetőség volt, mivel megismerhettem egy más kultúrát, és az emberek is nagyon érdekesek voltak számomra. Szakmailag is fejlődhettem, mivel sikerült bejutnom a Washington melletti kutatóintézet komplexumába, ami több mint 40 épületből álló egység, és minden ott tevékenykedő speciális kutató feladatokat lát el profi körülmények között. Majd ezt követően hazajöttünk, és befejeztük az egyetemet, akkor volt az, hogy miként tovább. A vőlegényemnek a kapcsolata megmaradt a George Washinton Egyetemmel, és őt ez az egytem hívta ki az „NIH” kutatóközpontba dolgozni mint patológust. Időközben két hazai kórházba is beadtam a pályázatomat, mivel a klinikai munka állt hozzám közelebb, arról nem beszélve, hogy remélni sem mertem a külföldi egyetem ösztöndíját. Miután a hazai jelentkezéseimet elutasították, ki szerettem volna menni a vőlegényem után szintén mint turista, de ekkor meg a vízummal voltak nehézségeim. Erre jött az ötlet, hogy ha itthoni kórházban nem kellek, megpróbálom a washingtoni egyetemet, ahol akkor is voltak pályázható állások. Gondoltam, próba, szerencse. így is lett. Megnyertem az állást, a nefrológiai osztályra, ahol a molekuláris biológiával foglalkozhatok. Ez a veseműködéssel kapcsolatos kutatómunka. Teljesen mást csinálok, mint eddig, de mindig érdekeltek a kihívások. Rejtett vágyaim között szerepel, hogy megcsinálhassam ebből a szakterületből a kandidatúrát. Ez nem azt jelenti, hogy nem szeretnék hazajönni, mivel ha terveim sikerülnek, itthon szeretném kamatoztatni szaktudásomat valamelyik magyar klinikán.- Hogyan élte meg mint nő a földrajzi és szokásbeli változásokat?- Európa és Amerika között nemcsak a földrajzi távolság hatalmas, hanem morális vonalon is csillagászati távolságok érezhetők. Ez érthető pozitív és negatív dolgokra egyaránt. A keleti parton ahol barátommal élünk, olyan prüdériahullám söpör végig, hogy a nők a feminista mozgalomból adódóan bárkit feljelenthetnek, sokszor kétes bizonyítékokra hivatkozva, szexuális zaklatásért, ami az amerikai törvények szerint egy nagyon súlyos vétség. Egyes esetekben egy-egy megjegyzésben is megnyilvánulhat a bűn ténye. Ez történt az elnökkel is, Bili Clintonnal, akit egy volt egyetemista hölgytársa húsz évvel ezelőtti bakijáért jelentett fel, ami akkor egy fenékre csapásban nyilvánult meg. A per hónapok óta tart, és az újságok megpróbáltak minden személyes intimitást is belekeverni az ügybe. Igaz, ez teljesen lekötötte az amerikai közvéleményt, mivel ezen lehetett csámcsogni hónapokig. Hasonló eset az intézetünkben is előfordult, ahol egy kolléganő, mivel nem tudta megszerezni az egyik igen helyes orvoskollégát, a feljelentéshez folyamodott, ami a férfi állásába került a meg nem alapozott vádaskodás ellenére. Ezért az amerikai férfiak szinte lesütött szemmel járnak az utcán, az újságba temetkeznek a metrón, és kész csoda, ha sikerül nekik valakivel ismeretséget kötni. Hisz a munkahely kizárva, így marad a diszkó vagy a hétvégi összejövetelek. Ez számomra annyira furcsa volt, hogy amikor most hazafele jövet a brüsszeli repülőtéren átszálltunk, a pár órás várakozás alatt szinte meglepődtem, hogy a férfiak meg mernek nézni, esetleg egy-egy hölgy után meg mernek fordulni. Nem akarom védeni az amerikai fiúkat, mivel ők sem angyalok, mit bizonyít az is, amit jó pár ottani hölgyismerősöm panaszol. Ugyanis hogyha valami módon létrejön az ismeretség, a magabiztos amerikai üzletember már előre terveket sző. Mivel itt minden üzlet, azt is annak tekinti, ha valamely ismerősét meghívja vacsorázni, hisz ez egy pénzzel mérhető befektetés, ennek gyümölcsének is kellene lenni. így a vacsorameghívást sok esetben a fiúk szerint a reggeli lágytojás elfogyasztásával kellene befejezni szinte kötelező módon, ami szerintük így korrekt „üzlet”. Ezt európai aggyal követni roppant nehéz. Nem beszélve arról sem, hogy az amerikai ember nem lógó orral bandukol az utcán kedvtelenül, mint az itthoniak, hanem tele vannak önbizalommal és energiával. Meglátszik ez azon is, hogy nem ismernek lehetetlent. Ha egy amerikai életében nem biciklizett, de azt mondják neki, hogy kiválóan kerekezik, akkor az biztos, hogy az első próbálkozásnál tíz kilométert is képes bukás nélkül lekerekezni, mivel hatalmas az önbizalma, és bízik magában. Ez az, ami nagyon hiányzik a hazai emberekből.- Tervei? " - Szeretném addig csinálni a munkámat amíg lehetséges és körülményeim engedik, arról nem beszélve, ha jut rá időnk, barátommal közösen szeretnénk körbejárni az államokat, és élményekkel, tudással gazdagodva hazatérni Magyarországra, és megpróbálni hasznosítani tudásunkat, ha szükség lesz ránk. Barna Sándor Olvasásra ajánljuk Könyv a Szeretetszövetségről és -szolgálatról Dr. Ötvös László kunmada- rasi lelkipásztornak „Szeretet- szövetség és Szeretetszolgálat” címmel most jelent meg új könyve. Ebben Kiss Ferenc és Juhász Zsófia munkásságát is áttekinti. A kötet fejezetében a diakó- nia három nemzedékét mutatja be. Az Országos Református Szeretetszövetség 1931-ben alakult meg. Kiss Ferenc, a tiszafüredi szeretetotthon alapítója így fogalmazta meg célját: „Ä már meglévő szeretetintéz- mények támogatása, továbbfejlesztése.” A szerző megismertet bennünket Kiss Ferenc életével. Megtudhatjuk, hogyan lett a „nádfedeles kenderesi rektori lakból” induló ifjúból, szorgalmas tanulással a debreceni nagytemplom presbitere. 1886— 87-ben pedig a bécsi egyetem protestáns teológiai fakultásán tanult, s 1893-ban a földesi gyülekezet szolgálatába állt; innen 1899-ben Püspökladányba került. Itt iskolaépületet emel, tanítói* lakásokat épít; megala- kotja a községi hitelszövetkezetet is. Nevéhez fűződik a gyülekezeti szeretetszolgálat megszervezése és sok munkáscsalád lakáshoz juttatása is. Országos tevékenységét is itt kezdte el, s a tiszafüredi szeretetotthon is neki köszönhető. Emellett azonban jelentős volt irodalmi munkássága is, melyet a könyvben külön bemutatnak. A szeretetszolgálat mindeneseként említi a szerző .Juhász Zsófiát, aki ahhoz a lelkészi nemzedékhez tartozott, amely diákként élte át a negyvenes években az egyházi ébredést. Ő volt az, aki a szellemi fogyatékos gyerekek csoportjaival foglalkozott, s a testi fogyatékosok egy csoportja konfirmációjának előkészítése egyháztörténeti jelentőségű esemény volt. Ez is az ő nevéhez fűződött éppúgy, mint az öregedés kérdései. Éz utóbbival a leányfalui Öregek Szeretetotthonában foglalkozott. . Juhász Zsófia részt vett a diakónusképző megszervezésében, a Bethesda Testvérközösség, valamint a Doktorok Kollégiuma Diakóniai szekciójának létrehozásával is foglalkozott. Mint papköltő, utolsó versét 1987-ben Őrbottyánban írta. Költeményei fényt árasztanak, a dísztelen szavain át erő-illat árad. Költészete irodalomtörténeti jelentőségű azáltal, hogy felfedezte a testi-lelki-szellemi fogyatékos gyermekek világát - írja róla dr. Ötvös László. A könyv végül betekintést ad a jelen diakóniai munkájába, az elkövetkező évek feladataiba is. A szerző munkája hiánypótló, hiszen közel fél évszázada jelent meg ilyen könyv. A kötet a Bethesda Gyermekkórház Alapítvány kuratóriumának anyagi támogatásával jelent meg.- de ÚJ TÉVÉSOROZAT KÉSZÜL BUDAPESTRE. Az amerikai tévénézők régi kedvence a General Flospital tévé-szappanopera. A hírek szerint a Magyar Televízió tárgyalásokat folytat a sorozat megvételére. Képünkön a három főszereplő: Rena Sofer, Mary Beth Evans és Wallace Kurth. (FEB-fotó) V ígszínház-nyitány A Vígszínház épülete és játékstílusa egyaránt fogalom. Idestova száz esztendeje. Annak idején, amikor a világhírű színházépítő Fellner és Helmer cég megépítette az akkor szegényes Lipót körútra, a mai Szent István körútra a pazar neobarokk palotát, csodájára jártak. Most újból csodálni való a Vígszínház. Külső- és belsőépítészeti megoldásai híven követik az első tervezők elképzeléseit. Csupa fény, ragyogás, arany, bársony puhaság, és ugyanakkor a legmodernebb színpadtechnika egyesül benne. Lévén, hogy tizenhárom hónapos felújítás után birtokba vehetik a színészek és a közönség. Már önmagában az is különlegesség, hogy a tizenhárom hónapra tervezett munkákat pontosan annyi idő alatt be is fejezték. S az előirányzott kétmilliárd forintnyi keretet sem lépték túl. Vegyük szemre a színház külsejét! A sárga-fehérdíszes épület ma is kiragyog környezetéből. Tetején vörösréz borítású kupola koronázza. S vörösréz a tető is. Mindösszesen négyezer négyszetméteres összefüggő tetőfelületet borít a mívesen kidolgozott rézlemez. Ilyen méretű és ilyen szépen megmunkált réztetőt nem is jegyez - a szakirodalom. Egyedülállóan szépek a homlokzat ornamentikái is, ezeknek még a galambok elleni védelméről is gondoskodtak az építők. A második világháborúban bombatalálat érte a Vígszínházát. Romokban hevert a kupola, a nézőtér. 1952-re állították helyre, kívülről és belülről meglehetősen sok változtatással - szerencsére jóvátehetetlen nem volt köztük - a Magyar Néphadsereg Színházává nevezték ki a színházat. A hatvanas években nagyobb átalakítást élt meg a színházbelső, szocreál stílusban. Szerencsére ezek sem tették tönkre a bécsi színházépítő páros épületét. Most pedig az eredeti neobarokk formavilág gazdag díszítésű jegyeit felhasználva, az eredeti omamenseket elővarázsolva, továbbfolytatva vált teljessé a színházbelső. Sok eredeti gipsz dísz, klasszikus bécsi színházi struktúra visszakerült a helyére. A bejárati fogadóteremben, az emeletre vezető lépcsősorok mennyezetén, a páholyokon. Visszaállították az eredeti páholysorokat is, amit a néphadsereg színházzá való átalakításakor megszüntettek, s helyüket széksorokkal népesíte- ték be. Mellvédjükre pedig katonai jelképek, különböző fegyvernemek szimbólumai kerültek. Most a páholyok újból elegáns enteriőrök, díszeik pedig aranyozott girlandok, a színház stílusának szellemében, a nézőtér fölött egy hatalmas kristálycsillárról árad, verődik vissza a fény. Ha az épület külsejére-belse- jére a szépség, színpatechniká- jára a XXI. századi korszerűség jellemző. Egyrészt minden irányban kibővült a színpad, oly módon, hogy építészetileg természetesen nem változtattak rajta. A főszínpad mérete azonos maradt a régivel. De, mivel már a hátsó színpad nincs lezárva, s a zsinórpadlás is kibővíti a teret fölfelé, meg kétoldalt is felszabdultak helyek - valójában jóval nagyobb színpadon játszhatnak ezentúl. Az emelőorsós előszínpad pedig - magyar szabadalom! - minden irányban szaggatottan és egységesen mozgatható, forgatható, süllyeszthető, kiemelhető! Anélkül, hogy technikai részletekbe bocsátkoznánk, mondjuk el, hogy ötszáz lámpa fénye tudja beragyogni a színpadot, hogy fényszabályzó rendszere minden technikai trükkre képes, hogy Yamaha hangszabályzója olyan, mint egy sokszáz kapcsológombbal ellátott terepasztal. Igaz is, mindent számítógép irányít. Még az ügyelő is számí- tógép-vezényelte partitúrából dolgozik. Ezt a rendszert Kiss Bálint Szcenikai Kft.-je tervezte, találta ki és építette fel. Van egy stúdiószínpada is a Vígnek, külön próbateremmel, kamara-előadások megrendezéséhez. egy másik stúdió hang- és videofelvételek céljára szolgál. Megannyi kényelmi-berendezés is kapcsolódik a színpadhoz, nézőtérhez. Elegáns színészöltözők, márvány és intarzia- berakásos műkő padlók (Ausztráliából), aranyozott gipsz or- namentikájú mennyezet a közönségforgalmi helyeken, a színház előterében, ruhatárakban, a büfékben. Mind úgy kialakítva, hogy a színháztól független, önálló rendezvények, fogadások színtere is lehet bármelyik. Visszakerülnek a nagy színészek portréi a folyosók falaira, kialakítanak egy Ruttkai-em- léksarkot úgy, hogy a színház jelene mellett a közelmúltja, múltja is ott legen. Amikor 1896. május 1-jén, millenniumi ünnepségek első napján megnyitotta kapuit a Vígszínház, Jókai Mór: A Ba- rangók című színműve volt műsoron. (Igaz ez az előadás csúfosan megbukott, de a harmadnap színre került darab, Bisson: Az államtitkár úr megindította a Vígszínház sikertörténetét.) Az új színház újfajta közönségnek, a gazdag polgárságnak játszott, fényűző külsőségekkel, a kor követelményei szerint. A polgári színház nagy neveket vonultatott fel. Az első évtizdek- ből említsük csak Varsányi Irén, Hegedűs Gyula, Góth Sándor, Kertész Ella névéi, az átmenetileg a Vígbe szerződött Jászai Marit, Csillag Terézt. Később itt szerzett példátlan népszerűséget Csortos Gyula, Somlay Artúr. Aztán Tőkés Anna, Makay Margit, Gombaszögi Ella, Makláry Zoltán, Jávor Pál neve fémjelezte a Vígszínház színpadát. Vígszínházi színész volt Tolnay Klári, Dayka Margit, Lázár Mária, Mezey Mária, Somló István, Rádai Imre, Ajtay Andor. És akkor még nem is említettük az elmúlt negyven év vígszínházi nagyságait: Várkonyi Zoltánt, Ruttkai Évát, Bulla Élmát, Lati- novics Zoltánt, Darvas Ivánt és másokat. Napjaink megújult Vígszínháza október végén kezdi az évadot. Egy szöveg nélküli táncprodukcióval, a filmként is ismert A bál című előadással. Kádár Márta
