Új Néplap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)

1994-09-16 / 218. szám

\ 6 Vélemények----hirdetés 19 94. szeptember 16., péntek Ha én lennék a kormányrúdnál Ki mit és min változtatna sürgősen? Válaszol a nyugdíjas, a hírlapárus, a mérnök Sokszor eljátszogatunk a gondolattal, és mondogatjuk magunkban: ha én lennék az or­szág képzeletbeli kormányrúd- jánál, hej, de másképpen csinál­nám! Mert nagyjaink, akikről egy-egy ciklus, eltöltött négy év után kiderül, hogy letelt az ide­jük, onnan fentről, a Parlament kupolás épületéből másképpen látják, és megint másképpen érzi, ítéli meg a hétköznapok embere, aki az intézkedések következményeit legtöbbször saját bőrén, sorsán tapasztalja. Méghozzá igen gyorsan. Vajon ők miképpen ítélik meg a mai magyar valóságot? Dr. Kiss Kálmán kisújszál­lási nyugalmazott gimnáziumi tanár, aki negyvenegy tanévet tudhat maga mögött. Első és utolsó munkahelye volt a Mó­ricz Zsigmond Gimnázium. Mindenekelőtt őszinteség — Én azt hiszem, a legfonto­sabb az, hogy végre elérkez­zünk már oda: az emberekkel csak őszintén szabad beszélni. Elvégre rövid távon félre lehet vezetni csoportokat, tömegeket, de egyszer minden kitudódik: a hazugság, a mellébeszélés is. És akkor oda a bizalom, lehet újra építkezni elölről, az alapoktól. A kormány már a választások előtt megígérte, ha hatalomra jut, hamarosan közzéteszi: mi­lyen az ország állapota. Nem valamilyen pártpolitikai pátosz- szál, retorikával átszőve, hanem tényekkel, hogy mindenki pon­tosan értse. Hiszen a volt kabinet szemé­lyiségei cáfolják: nem annyira rossz a helyzet, a jelenlegi kor­mány emberei meg állítják, ha nem cselekszenek sürgősen, sokkal keservesebb is „lehet. Nem ártana végre megtudni, hol az igazság. Azután zavarja az állampol­gárokat, hogy a bérből és fize­tésből élők meg a nyugdíjasok keményen, ha úgy tetszik hiva­talból adóznak, de az ügyeske­dők, a zavarosban halászók, a feketemunkát vállalók, a nye­részkedők mindenfelé kibújnak alóla. Meddig mehet ez, bírja az or­szág, hogy a közteherviselésből a teher a közre jut? Ez a réteg súlyosan viseli, a másik megtol- lasodik. Mint tanár felvetem: a tudás­nak, a tudománynak végre le­gyen a kormány előtt is na­gyobb becsülete. Azok az or­szágok, ahol ez megvalósult, lett légyen szó Finnországról, Svédországról, Japánról, ezek felemelkedtek. Még két, egyáltalán nem mel­lékes dolog. A kormány meg­ígérte a társadalomnak azt, hogy az emberekkel valós pár­beszédet folytat. Ha másként nem megy, a képviselők segít­ségével, és ezt jó lenne elkez­deni. Akkor is, ha tudom, renge­teg a munka „fent” is. Az utolsó észrevételem az, hogy a határon túli sok millió magyar sorsa nem rendszerek vagy politikai párt, esetleg pár­tok kiváltsága. Ez ennél sokkal összetettebb, bonyolultabb kér­dés. K. Szabó Ferenc Karcagon a Kunmező Szövetkezet mű­szaki vezetője.- Az elmúlt negyven év ta­pasztalata azt is bizonyította, hogy a szövetkezeti gazdálko­dásnak nem csak hátrányai, de előnyei is akadnak. Például ol­csóbb, szervezettebb, jobb a növényvédelem, hatékonyabb a nagy teljesítményű gépek, gép­sorok kihasználása. Mindezzel annyit szeretnék mondani, aki úgy ítéli meg, hogy a felsoroltak ellenére kivi­szi a földjét, és maga műveli, ám tegye. Akinek pedig az ál­láspontja az, maradjon bent ná­lunk a föld és műveljük tovább mi, élhessen vele. Megélhes­sünk mi is, ne fojtsanak meg, ne tegyenek lehetetlenné bennün­ket nagy adókkal, elvonásokkal. Ezzel azt akarom mondani, döntsön ki-ki józan belátása szerint. Azt is érzékelem, hogy na­gyon sok, egyre több olyan szervezet, intézmény van, amely nem termeli, hozza, de nyeli, magyarul viszi a pénzt. Ezeket ritkítani kellene. Azután a felderített visszaéléseket job­ban a helyére kellene rakni. Sokszor az az érzése az újság­olvasónak, tévénézőnek, hogy a sajtó, azaz a kutya ugat, a kara­ván meg halad. Minden marad a régiben, vagy alig változik. Mi­ért van ez így nálunk? Nekünk is lassan végzős gye­rekeink lesznek, és fogalmunk sincs a nejemmel, mi történik velük. Ráadásul előbb-utóbb bevezetik a tandíjat is. Nem be­szélve a sokat emlegetett gazda­sági fellendülésről, amelyről egy-két párt szónokolt, noha még körvonalazódva sem lát­szik. Pedig nekem jó a szemem. Kiss Zoltán hírlapárus Szolnokon, a város szívében. A fiatalember 28 éves, a fe­lesége gyesen van.- A fiatalok nevében szólok pár szót, mivel még mi is azok lennénk. Érdekli egyáltalán a kormányokat a mi sorsunk? Mert az Antall-kabinetet nem, de eddig Homékat sem. Ha igen, a hozzám hasonlók nevé­ben visszakérdezek: a sok szó- cséplés, papolás közben mikor foglalkozott érdemben, alapo­san velünk a parlament? Kit ér­dekel ma az, hogy miképpen jut lakáshoz a friss házas? Hová születnek a gyerekek? A szülő­ket, az érintetteket igen, de a társadalmat? Nekünk szerencsére van la­kásunk, mivel hat éve még ked­vezőbbek voltak a feltételek. Igaz, kifizetve az ezredforduló után lesz, de a miénk. Az is tény, egyszobás, és a két gye­rekkel meg a nejemmel négyen lakunk benne. Szerencsére élnek a szüléink, megtermelnek sok mindent, ami az első emeletre keik De úti lesz, ha ők sem bírják? Mert a keresetem, a keresetünk arra elég, hogy feléljük. Ha két pár cipő egyszerre szükséges a két kicsinek, az kész katasztrófa. Ráadásul én máshol is dolgo­zom, de meddig lehet ezt bírni? Vajon miért nem keresnek a magyar férfiak annyit, hogy amíg legalább kicsik a gyere­kek, az asszonyoknak ne kelljen elmenniük dolgozni? Kevesebb lenne a válás, az ideges anyuka, férj és az apróságok sem az ut­cán nőnének fel. Mert ebben a nagy ostoba egyenjogúságban mindenki rohan, siet, miközben tönkremennek az emberi kap­csolatok. Nincs idő a másikra, a család tagjaira. Mi lesz ebből az országból, ha nem segítik a fiatalokat, tes­sék mondani? Lehet, pár emberöltő múlva csak ötmil- lióan leszünk? Golyha János kunhegyesi nyugdíjas, a végzettsége gé­pészmérnök.- Mindenképpen folytatnám azt a privatizációs politikát, amelyet az előző kormány el­kezdett. Vagy úgy, vagy rosz- szabbul, vagy jobban, mert itt valami 1990-ben visszafordít­hatatlanul elmozdult. Fontos a szavahihetőség A történelem kereke vissza­felé nem foroghat, ami azelőtt volt, elmúlt. Azért becsülöm az MSZP-t, mert a választási kam­pányban olyat nem ígért, mint az SZDSZ. Ők ugyanis azt mondták: csak akkor lépnek ko­alícióra, ha nem Horn lesz a mi­niszterelnök. Az lett, és mégis kellett a koalíció, jobban mondva a hatalomból egy sze­let. Az is érdekelne, hogy Szeke­res úr, aki megyénkbeli, meddig marad szürke eminenciás? Azt sem értem, hogy az MSZP ek­kora lehengerlő választási siker után miért vállalta a koalíciós kormányzást. Ezek kérdések, az én felveté­seim. Amit nem engednék, a mostani bevándorlási gyakorlat. Sokkal szigorúbb ellenőrzést, szaknyelven fogalmazva ide­genrendészeti törvényt hoznék, alkalmaznék. Mert ha az USA ezt megteheti, kérdezem én: mi miért nem? Ha ennyire nyitot­tak a határok, bejött a salak, az alja is. Ma még egymást ölik, holnap ellened fordulnak. Lehet véletlenül, mert ott vagy, ké­sőbb esetleg készakarva, mert tanú lettél, láttad. Azután renge­teg a feketemunka. Tudom, en­nek sokféle oka lehet, éppen ezért alaposan utána kellene nézni: mi minden váltja ezt ki? Ez a kormány a választási kam­pányban megígérte a vállalko­zók segítését, meg azt, hogy szociálisan érzékenyebb lesz az előzőnél. Ezt sokszor rájuk ki­abálták, ezért várom a megva­lósulást. Legyen becsülete a munkának Bujáki Imréné szolnoki ol­vasónk, akinek férje, az édes­apja, önmaga és a fia eddig 146 évet dolgozott. Összes va­gyonuk egy kis szerény lakás, ócska Trabant, úgyhogy jöhet a vagyonellenőrzés.- Legelőször is minden esz­közzel visszaadnám a munka becsületét, legyen az fizikai vagy magasan kvalifikált szel­lemi. Azért, hogy azok is meg tudjanak élni, akik „csak” dol­gozni tudnak, de szeretik és ér­tik a munkájukat, szakmájukat. Azok, akik nem tudták, tudják, de nem is akarják elsajátítani a szélhámosság, becstelenség, mások kihasználásának, becsa­pásának tudományát. Itt most rengeteg mindennel lehet sok-sok pénzt szerezni. Ezek, a ki tudja, milyen csator­nából kibújt elemek igazából most leltek hazára. És aratnak: legyenek botlábú táncosnők, gi­lisztaprogramok hirdetői, piló­tajátékok kitalálói, olyan felvá­sárlók, akik fél év múlva vagy később fizetnek annak, aki el­adja j 1 trekik kétkezi munkája eredményét. Segíteném a vál­lalkozni 1 szándékozókat,' a tisz­tességes iparosokat, kereskedő­ket, de lehúznám a rolót azok előtt, akik egy-egy felkapott fürdőhelyen, egy tányér levesért a libamáj árát számolják, egy cipő javításáért az új lábbeli ér­tékét kérik. Szigorral, ha kell, a rendőrség támogatásával letör­ném a kül- és belföldi bűnözők hatalmát, hogy ne a rettegés uralkodjon el. Álhumánummal nem a lum­pen elemeket tömném a társada­lomtól elvett pénzekkel, hogy munka nélkül, ingyen élősköd- hessenek, szaporodjanak, fe­lelőtlenül követelődzenek és röhögjenek azon, aki szemér­mesen élhetetlen. Érdekes mó­don ezek az egyének minden­féle iskola nélkül elsajátították a pumpolás tudományát. Akik még részmunkaidős foglalatos­ságot sem keresnek, miért is tennék? Majd ha bolondok len­nének, mert ha nem elég az ál­lami juttatás, ilyen-olyan segély - mellékállásban lopnak, rabol­nak. Erős kezű, tiszta fejű és érző szívű politikusokra, tettekre van most óriási szükség, és akkor az „istenadta nép” - akit eddig mindig átvertek, melléjük áll, értékeli, segíti őket. Nem lehet véletlen, hogy itt négyévenként jószerével kicse­rélődik a parlament. Ez történt 1990-ben, most is, és csak re­mélni lehet, hogy egyszer a fo­lyamat megszakad, legalábbis lelassul. * Öt ember, ötféle megközelí­tés: érdekes felvetések, gondo­latok. Nem tudom, kinek me­lyik válasz tetszik, mert szinte mindegyik tartalmaz hasznosí­tásra való, váró javaslatot, ötle­tet. Jelezve: igenis, a magyar ember szereti a politizálást, akár nagyvárosban, akár kisközség­ben él. Talán-talán érdemes a véleményeire, kifogásaira fi­gyelni. Mert ha mindez idejében tör­ténik, négy év múlva valószínű kevesebb lesz a csalódott politi­kus, aki nem érti a választók szavát. Holott azok mindig ért­hetőek, csak nyitott szemekkel, fülekkel kell közöttük járni. És tenni is értük, ha már a voksolók akarata pár évre a „fent levők” között jelölte ki á helyüket. . . A szolgáltatás Budapesttől Szolnokig már a 4-es főútvonalon is végig igénybe vehető! Csak most! PANNON GSM Az élvonal. Ha nálunk 5200-as Motorola készüléket a Pannon GSM szolgáltatással együtt vásárol, egy 10.000 Ft értékű pótakkumulátort kap ajándékba. A Motorola készülék akciós ára 64.900 Ft + áfa! Teljes körű szolgáltatással ■ ■ várja Ont hétköznap: 9-17 óráig JYUS a PANNON GSM hivatalos viszonteladója. Szolnok, Baross út 2. Telefon: 06-20-355-220, 06-20-348-838 Telefon/fax: 56/421-303 11 *\ j ' _ D. Szabó Miklós

Next

/
Thumbnails
Contents