Új Néplap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)
1994-09-10 / 213. szám
1994. szeptember 10., szombat Szabadidőben — családi körben íi Lakástörténelem Egy kis szakálltan Bazsalikom Őszi verőfényben - pompáznak a muskátlik (Fotó: Korényi) Eredetileg Dél-Ázsiából, Perzsiából és Afrikából került nemrégen hazánkba. Hamarosan itthon is kedvelt kerti, cserép- és fűszernövény lett a népszerű és jellegzetes illatú bazsalikom. A nagy kereslet miatt ma már nagy területeken termesztik a dús aromájú, zöld színű, kis levelű és fehér virágú változatát. Kellemes, szegfűszegre emlékeztető, fanyar illatú, pikáns ízű fűszernövény (Basilici herba), mely illó olajat, cseranyagot, szaponint és keserű anyagot tartalmaz. A bazsalikom általánosan ismert és kedvelt fűszer, mely a kereskedelemben morzsolt állapotban kerül forgalomba. Tároláskor ügyeljünk arra, hogy fénytől óva, légmentesen legyen lezárva. Mint fűszer, különösen az igényes konyhákban, sokoldalúan kerül felhasználásra: levesekben, főzelékekben (különösen fehér babban), salátákban, szószokban, pácokban, sültekben, mártásokban, darált húsokban, halételekben, kolbászárukban, növényi ecetek készítésekor, továbbá ecetes és vizes uborka eltevésekor remek aromát kölcsönöz. Egyes halételek készítéséhez zsályalevéllel, rozmaringlevéllel együtt kiváló, illatos körítést nyerhetünk. Teáját gyomorerősítőül, étvágygerjesztőnek, felfúvódás ellen, szélhajtóul, gyomorfertőzésnél, köhögés csillapítására, idegnyugtatóul, vízelhajtónak, vesegyulladásnál használják. Külsőleg toroköblítőül és kelések érlelésére szolgál. Termesztése. Általában barna homoktalajon márciusáprilis végén meleg- vagy langyoságyba vetik, és május elején a palántákat kiültetik. A virágzó növényt késsel vagy sarlóval vágják, és megszárítás után a virágos, leveles hajtásokat lemorzsolják. A halak A tengeri és édesvízi halak már a földművelés és állattenyésztés kialakulása előtt fontos szerepet játszottak az ember étrendjében. A hal sok fehérjét és vitamint, kevés zsírt tartalmaz, könnyű megfogni, és sokféleképpen lehet elkészíteni - valószínű, hogy az emberiség történelmének kezdetén jórészt nyersen fogyasztották. Egyiptomban bőven volt hal, és olsóbb volt, mint a kenyér. A pontyot, mámát, szélhajtó küszt és csíkot a folyók adták, a tonhalat és a tengeri pért a tenger. Az Ibériai-félsziget lakói már a történelmi idők korai szakaszában szardellát, szardíniát és tőkehalat fogtak, besózták, és ba- calao néven még Kisázsiába is elvitték a kereskedőik. Európában a csuka sportot és ünnepi fogást jelentett, míg a XVII. századi Skóciában annyi volt a lazac, hogy még a szolgákkal sem lehetett heti három alkalomnál többször lazacot etetni, mert ezt a törvény tiltotta. A gyakran tekintélyes méretűre megnövő pontyot Európában, a Közel-Keleten, Kínában és Japánban tavakban tenyésztették: a szakácsok mellett a költőket is megihlette. Minden idők legértékesebb hala a hering, ez adja ma a világ halászzsákmányának 1/3-át - kb. 20 millió tonnát. Ezután következik a tőkehal, a makréla és a tonhal. Az átrium körül az ókori Rómában Az ókor embere a természetes életforma híve volt. Lakóhelye és berendezési tárgyai általában a célszerűséget, az emberközelséget tükrözik. Egy-egy ókori szobabelsőben csak a legszükségesebb tárgyak kaptak helyet: a szobában az ember és nem a tárgyak voltak a fontosak. Az ókori lakáskultúrára a legtöbb adatot a pompeji ásatások szolgáltatták, ahol a római várost eltemető vulkáni hamu az élet egyetlen adott pillanatát konzerválta számunkra. Az ókori házak utcai frontjai általában zártak voltak, ablakokkal nem vagy csak nagyon kevéssé tagolták, s mivel az ablaküveg akkor nagyon drága volt, a meglévő nyílások inkább lőréshez hasonlítottak. A házakat befelé nyitották, az átriumos házrendszer - melyet a modem lakóházépítésnél is felhasználnak újabban - ősi itáliai eredetű. Az átrium eredeti formájában egy négyszög alakú terület, melyet befelé részlegesen, lejtős védőtető fedett. Középső része azonban szabadon maradt, innen kapta az udvar a világítást, itt távozott el a ház tűzhely füstje és az itt becsurgó esővizet a nyílás alatt lévő medencében gyűjtötték össze. Az átriumból nyílottak a lakó- és gazdasági helyiségek; vidéki házaknál az istállók és szerszámoskamrák is. Az átriumban álló háziistenségek oltáránál mutatta be a család mindennapi áldozatát; a ház ura itt fogadta vendégeit; a ház asszonya itt üldögélt nőcselédeivel, végezte a házimunkát. Sokáig a főzés, sőt az étkezés is itt folyt. Csupán alvásra vonult vissza mindenki sz.űk kis hálófülkéjébe. Amikor Róma megismerkedett a magas színvonalú hellén kultúrával, régi füstös átriumát szegényesnek kezdte érezni. Ezért változás történt a ház elrendezésében; az átrium egyik falát áttörve, verandát hoztak létre, majd ennek meghosszabbításaként szökőkúttal, virágokkal, oszlopcsarnokokkal ellátott belső kertet, a peristyli- umot, mely a ház lakóinak legkedveltebb tartózkodási helyévé vált. Kevés volt a bútorzat. Ismerték az ágyat, amelyet alvásra, de ülőbútorként pihenésre, étkezésre, szellemi időtöltésre egyaránt használtak. Az ágy fejrészénél magas oromzat emelkedett, ez a lábrésznél gyakran hiányzott. Az ágyak fából készültek, és matracokat, párnákat, takarókat tettek rá. Gazdagabb emberek bronz- és ezüstvere- tekkel, elefántcsont berakásokkal díszítették ágyaikat. A párnákat gyapjúhulladékkal, később libatollal töltötték meg. Az ágyak mérete általában 2x1 m-es volt. magassága 50-70 cm között változott. Szekrényt ritkán használtak, ruháikat ládákban tartották, de azért maradtak ránk edény- és toalettszerek tárolására alkalmas, bronzvere- tekkel díszített, a maihoz hasonló formájú szekrények is. Asztalaik között gyakran 3 lábú és néha szabályozható magasságú darabokat találunk, amelyek fából vagy bronzból készültek. Az ősi átriumokban kőasztal állott. A rómaiak világítóeszközei a különféle kézi agyagmécsesektől a művészi megmunkálású kandeláberekig vagy a már szobrászati alkotásoknak nevezhető darabokig nagyon sok változatban maradtak ránk. (Családok könyve: dr. Pető Mária) Ami meghódította a világot A müzli elsősorban gyümölcsétel, a gabona csak mellékszereplő. Ha lehet, frissen készüljön. Az étkezés elején együk. Rengeteg változatban készíthető: a nagy víztaralmú gyümölcsökön kívül minden gyümölcs jó hozzá. A gabona is sokféle lehet: zab- pehely, darált búza, árpaszemek, búzacsíra stb. Tej helyett használhatunk joghurtot, kefirt, cukor helyett mézet. Alaprecept: 1 evőkanál zab- pehely, 3 evőkanál víz, 1 evőkanál citromlé, 1 evőkanál tej, 1 kávéskanál méz, 20 dkg reszelt alma, 1 evőkanál darált dió. Az elkészítés sorrendje fontos: a zabpelyhet öntsük le a vízzel és hagyjuk állni (a reggelihez való adagot lehetőleg már este keverjük össze). Fogyasztás előtt belekeverjük a citromlevet, a tejet, a héjastól összevágott vagy reszelt almát, közben gyorsan megkeverjük az ételt, hogy az alma ne bámuljon meg. A diót a tetejére szórjuk. Dorombol, de fél... Adalékok a macska természetrajzához Arcszobrászat „legénytollal” Az kideríthetetlen, hogy külföldi példák vagy hazai kezdeményezések adták az indíttatást, de tény, hogy reneszánszát éli a szakálldivat. A régi-új férfiúi ékességnek azonban többféle változata van, s a megjelenés, az összhatás szempontjából nem mindegy, hogy ki melyiket választja. Érdemes megfogadni a szakember tanácsait, mert a termet, az arc- és fejforma nagyban befolyásolja, hogy kinek milyen szakáll előnyös vagy előnytelen. Az úgynevezett egyhetes szakáll (1. rajz) a fiatalos, sportos megjelenésű férfiaknak illik. Hátránya, hogy ha nincs szakszerűen gondozva, ápolatlan borostának tűnik. A korszakán (2. rajz) manapság kiváltképp nagy divat. Valószínűleg azért, mert előnyösen keretezheti az arcot, hangsúlyozza a szemet, és viselőjének méltóságot kölcsönöz. Leginkább az oldalt elválasztott haj illik hozzá - s természetesen dús bajusz. A pofaszakáll (3. rajz) romantikus hatású; különösen a kerek, széles arcot változtatja meg előnyösen, mert keske- nyíti, markánsabbá teszi. A hosszúkás arcúaknak tehát nem ajánlott, mivel tovább „nyújtja” az ábrázatot. A kecskeszakáll (4. rajz) kevéssé elterjedt, pedig igen karakteres jelleget ad viselőjének. Igaz, csak akkor, ha nem túl gyér és jól nyírott. A hosszú arcot rövidíti, s kihangsúlyozza az orrot. Jól illik hozzá a szemüveg. A drámai szakáll (5. rajz) csak hosszú, lobogó hajjal és bajusszal ajánlott. Igazán jó benyomást, „művészi” hatást azonban csak akkor kelt, ha gyakran mosott, rendezett haj társul hozzá. Z. L. (Ferenczy) Bükié a divat Modern hálószobarészlet franciaággyal. A kárpit is bükié, a padlószőnyeg is. Közismert, hogy vannak harapós, rosszindulatú, hamis kutyák. Kevesebben tudják, hogy bizony az általában szelíd, tör- leszkedő macskák is lehetnek agresszívak. A háziállatok, a kutya, a ló, a macska stb. természetesen rendelkezhetnek olyan génnel, amely hajlamossá teheti őket a rosszindulatú magatartásra. A támadó, sőt olykor veszélyes cicajellem hátterében azonban mindig rossz környezeti, emberi hatások húzódnak meg. Vannak például olyanok, amelyek mindenkivel rendkívül barátságosak, de a gyerekeket nem szenvedhetik, s valahányszor mancsuk „hatótávolságába” kerül egy-egy apróság, rárontanak, karmolnak és harapnak. Az ellenszenvnek rendszerint az a magyarázata, hogy környékbeli kiskamaszok, ha csak tehetik, megkergetik, hergelik vagy bántják, s az állatot ezek az élmények változtatják „gyerekgyűlölővé”. Általában elmondható, hogy a macska félénk jószág, s mindenekelőtt az embertől tart. Ez a félelem váratlan, szokatlan körülmények hatására fölerősödik. Jellemző példa, hogy egy 6 éves házimacska szinte egyik napról a másikra kezelhetetlenné vált. Nem lehetett a közelébe menni, mert ha valaki belépett a szobába, az állat valósággal a levegőben úszva, karmait kiengedve ugrott rá. Utólag kiderült, hogy viselkedése éppen gazdája lakásának kifestése óta változott meg. Egy héten át több festő dolgozott a szobákban, s a háziak távollétében azzal múlatták az időt, hogy ingerelték, bosszantották a szelíd állatot, sőt még taplót is tettek a farka alá. A zoológia egyértelműen azt vallja, hogy rosszindulatú, hamis természetű macska tulajdonképp nem létezik. Ha agresszívvá válik, annak mindig megvan az oka - még akkor is, ha nem tudunk róla. Ilyen esetben azonban érdemes utánajárni, esetleg földeríteni a kiváltó körülményeket, hogy az újabb rossz élményeknek elejét vehessük. így idő múltával kedvencünk ismét barátságos, kedves jószággá szelídülhet, bár - még ha vidáman dorombol is - félénksége megmarad. Veress István Ferenczy Europress „Síró asszonynak, részeg pórnak s a csalónak - esküszik bárhogy - sose higgy, mindjük szava kárt hoz.” (Seneca)
