Új Néplap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)

1994-09-10 / 213. szám

„Nézd azt a nőt!”- súgta asztalszomszé- dom, és mi néztük. Én meg még néhányan, akik hallot­tuk a felszólítást. Aztán el­merengtünk a folytatáson: „Milyen fiatal palival van! Akár a fia lehetne.”- Miért, nem az? - kér­deztem oktondian, de a le­sújtó pillantásból rögtön rá­jöttem, mint már életemben oly sokszor, most is jobb lett volna, ha hallgatok. Női mivoltomat megha- zudtolóan valahogy nem ér­tek az ilyesmihez. Láttam én is, hogyne láttam volna, hogy a velünk szemben ülő platinaszőke, szépen „tata­rozott”, ám ennek ellenére kissé korosnak tűnő hölgy meghitt melegséggel mar- kolássza a mellette helyet foglaló hollófekete hajú, sima bőrű dalia kezét, de hát istenem ... Mi van ab­ban? Miért ne adhatná jelét ily módon is egy anya a sze- retetének? A másik feltéte­lezés, hogy ők egy párt al­kotnak ... Bevallom, eszembe sem jutott volna. Ám egyre nagyobb ámu­lattal figyeltem a matrónát. Magabiztos mosolyát, ame­lyet időből időre szétkül­dözgetett a teremben, a nem titkolt közvetlenséget, ame­lyet a fiú iránt tanúsított.- Ez igen! - gondoltam. Asszony a javából! Amikor a többség huszonéves korá­tól naponta stresszel az új­ságok címoldalain dombo­rító cicababák, a minden bokorban megtermő tizen­éves szépségkirálynők gyö­nyörűséges fizimiskájától és termetétől, lám, itt van ő. Ő aztán nem izgatja magát. Ő aztán eltökélte, hogy ízig-vérig nő, párja sincs. Es végül is olyan meg­győző ebben, hogy a leg­többen elhiszik neki, való­színűleg az a fiú is ott a bal­ján. Miért ébrednek mégis el­lentétes érzelmek a környe­zetükben? Miért védik a srác vélt vagy valós érde­keit az okoskodók, mond­ván: „Mi van, ha a férfiú ne­tán utódot szeretne? És mi lesz néhány év múlva, ami­kor a páros hölgytagja eset­leg már a hamut is mamu- nak mondja, partnere pedig akkorra cseperedik javako­rabeli férfivá? Különben is egy fehémépnek hogyan le­het indíttatása, türelme ah­hoz, hogy szerelme fejlő­dése mellett bábáskodjon, akárha egyszülött csemeté­jét pátyolgatná.” Pedig hát kinek a pap, ki­nek a papné. Kinek mi köze hozzá? Egyszer egy hasonló té­májú beszélgetésen azt mondta egy igen bölcs em­ber: „A legegyszerűbb meg­ítélni másokat ilyen-olyan szempontból íratlan szabá­lyokra, etikára, erkölcsi- ségre hivatkozva. Pedig ezek a bizonyos előírások koronként és országonként változnak. Ugyan miért volnának megfellebbezhe­tetlen szentenciák?! A dol­gokat olyan szempontból kell értékelni, hogy ami két ember számára jó, és nem sértik vele a többiek érde­keit, az már helyes, sőt jo­gos-” Milyen egyszerű is ez! És milyen igaz. Csak ne sze­retne mindig mindenki a sa­játja helyett a más háza előtt söprögetni! Szabálytalan portré / Almomban magyarul beszéltem apámmal Tepsilesen A horgász és a pác A férfiember, aki gyerekkora óta a Tisza partján él és szereti a természetet - bizonyosan megpróbálkozik a halfogással is. S hogyha a lelke megmarad a természet közelében - örökre rabul ejtheti a horgászat s a folyó. Mert amíg továbbfolyik a medré­ben, míg az évszakok váltakoznak s rendre követik egymást a holdtölték, amíg halak úszkálnak a folyóban - mindig kicsalják a horgászembert új és új reményekkel a vízre. Azt mondják, hazánk befo­gadó ország. Dr. El-Khalid Osama életútját figyelve felve­tődik bennem a kérdés: meny­nyire az? A szolnoki MÁV Kórház fia­tal orvosa több mint két éve hi­ába folyamodik magyar állam- polgárságért, pedig magyar fe­lesége és három szép gyer­meke van. Kettős a keresztne­vük. A legidősebb Ibrahim Imre, a középső Suhayb Pirre. S a két fiú mellett a legkisebb Szandrella Edina. Neve az arab mesékben a Csipkerózsikának felel meg.- Magyarnak érzem magam - mondja a szíriai dr. El-Khalid. - Álmomban már apámmal is magyarul beszéltem. Úgy ér­zem, tartozom Magyarország­nak, hiszen főleg itt töltöttem if­júságomat, itt tanultam, itt nő­sültem meg, s itt születtek gyermekeim. Amikor szóba kerül, hogy 1979 óta él hazánkban, megem­líti:- Van egy arab közmondás, miszerint aki negyven napot el­tölt egy országban, annak együtt kell éreznie annak né­pével. Ha nem így érez, el kell mennie onnan. Én maradtam... Maradt, pedig nem fogta meg itt az isten lábát.- Útlevélügyek miatt 1979 szeptembere helyett december végén érkeztem meg. így aztán sem az ösztöndíjból, sem a nemzetközi előkészítőből nem lett semmi. Legalábbis egy ideig nem. Csak a TESCO-nál végzett szakasszisztensi tanfolyam után, évek múlva kapott ösz­töndíjat, s végezhette Pécsett az orvostudományi egyetemet. Ó, azok a „gondtalan” diák­évek! Kora reggel cipelte a gyerekeket a bölcsődébe, s az­tán irány az egyetem, hétvége­ken meg kőműves-segédmunka. Felesége a kereskedelemben dolgozott. Ha délutános volt, alig látta a gyermekeit. A fiatal doktor széttárja a kezét:- S még csodálkoznak azon, hogy neurózisos szülők és gye­rekek vannak. Szerencsére ennek jele sincs családjukban. Ibrahim Imre jól­nevelt, komolykodó kis tudós, az öccse nyíltszívű, könnyen barátkozó emberke. „Csipkeró­zsika” pedig még most eszmél a világra. Angyal és csintalan ör­dögfióka remekbeszabott, bűbá­jos keveréke. Hosszú s megalázásokkal teli volt a doktor útja a MÁV Kór­házig:- Szerettem volna Zalaeger­szegre kerülni, mert azon a kör­nyéken lakik anyósom. Tudtam, hogy van állás, mégsem fogad­tak. így volt ez máshol is. Dr. El-Khalid ősrégi szír ne­mesi családból származik. Bi­zonyára a családi hatás mon­datja vele:- Méltóságteljesen kell vi­selni az életet, még ha etikátlan dolgok is történnek az emberrel. Igaz, egyszer én is rácsaptam az ajtót egy engem minősíthetetle­nül elutasító főorvosra. Bár szereti a politikát, inkább csak szemléli azt:- Néha visszafog az a tudat, hogy sok embernek az a véle­ménye; külföldi ne szóljon ha­zai ügyekbe. Itt még nem úgy van, mint Amerikában, de majd alakulnak a dolgok. Gyerme­keim már szólhatnak majd, ér­veiket el fogják fogadni. Arra a kérdésre: nem vonzza haza a szülőföld? - azt vála­szolja:- Először le kell tenni a szak­vizsgát. Utána ott kell élnem, ahol a legtöbbet tudom nyújtani gyermekeimnek, mert manap­ság három gyermeket tisztes­séggel felnevelni iszonyúan ne­héz. Annyira kell küszködni, hogy az fantasztikus. Igaz, so­kan azt mondják: orvos ne pa­naszkodjon. Tudom, hogy még a közel­múltban sem érte el a fizetése a bruttó tizennégyezret. Felesége „anyaságin” van, hétezer forint havi juttatásért. Kilenc év után most volt ott­hon:- Nagy falut hagytam ott, vá­rosi település lett belőle. A fe­leségem és a gyerekek már többször voltak Szíriában. Sze­retnek ott lenni a gyerekek, kezdenek arabul tanulni. Ösz- szekötő kapcsok lehetnek a két nép között. Jóízű szíriai ételeket tud főzni a doktor. Ottani módra készült padli­zsánnal kínál s rózsasziromból készült lekvárral. Hét lány- és a három fiútest­vér meg azok gyermekei révén népes a családja. Kíváncsiak voltunk: magyar ételt főzött-e nekik? Ránk csodálkozva vála­szolt:- Rántott húst negyven em­bernek? Simon Béla (Fotó: Korányi Éva) Talán Zsíros Gábor is így van ezzel, hiszen a Tisza-parton nőtt fel, s egészen korán kezdett el horgászni. Az azóta eltelt, mintegy negyven év alatt is ezzel töltötte szabadidejének nagy részét. Gyerekkorában a kaptak belőle a barátai is, a többi a fagyasztóba került. Mi­vel az amúr ízre hasonló a pontyhoz, lehet belőle halászlét főzni, vagy ki lehet filézni, rán­tani, illetve roston sütni - kinek hogy ízlik. Együtt az El-Khalid család Most pedig lássuk a külön­böző kelyheket, poharakat! A leggyakrabban használt pohártípus a koktélkehely, il­letve koktélpohár. Ez a típus a klasszikus: a legtöbb tiszta, ke­vert koktélt, aperitifeket (ét­vágygerjesztő) és digestifeket (étkezés -utáni, emésztést ser­kentő ital), valamint a jég nél­kül felszolgált italokat ezekben kínáljuk. A koktélkehely hosszú, míg a koktélpohár rövidebb szárú. Mindkét típus 5-9 cl űrtarta­lommal bír. Ugyanakkor feltét­lenül meg kell jegyeznünk, hogy a kehely, illetve a pohár formája lehet azonos is! A Cobbler-pohár szintén ti­pikus koktélpohár; a pezsgős- kelyhek egyik típusához (flute) hasonló hosszú szára van, 5 cl űrtartalmú, széles nyílású. Első­sorban a különböző gyümölcs­díszítésekkel készülő italokat szolgálunk fel benne. Külön, önálló csoportot kép­viselnek a „tumbler” poharak. Kissé hasasak, de van, amelyik hengeres alakú. Nagy, közepes és kis tumbler poharakat külön­böztetünk meg. A nagy tumbler pohár az úgynevezett hosszú italok felszolgálására alkalmas. Ezt a nagy tumblert nevezik „hosszúital-pohámak”, „high­ball” vagy „longdrinkes” po­hárnak. A tumblerek űrtartalma 16-20-28 cl-es lehet. A legzö- mökebb típusa az „old fashioned” pohár, kb. 12 cl űr­tartalommal. A „ballonpoharak” nagy űr­tartalmú, hasas poharak, egzoti­kus, gazdagon díszített, tört jéggel készített italok felszolgá­lására használjuk. A vörösboros pohár és a fe­hérboros pohár szintén fontos a poharak között, hiszen igen gyakran lehet önállóan szüksé­günk rá. A következőkben a kü­lönleges, ritkábban használatos poharakat fogjuk bemutatni. Sonyák Béla sláger a bambusznád volt, azóta már tízezres nagyságrendben számolható a felszerelés éves költsége. Ha a horgász halat fog - mert ugye elsősorban ez a célja - az egyben7i Síkére iS. Zsíros Gábor már tizenéves korában is fogott 5-6 kilós halakat, s hosszú ideje már, hogy minden évben ho­rogra akaszt 20 kiló körüli vagy még nagyobb példányokat. Eb­ből ez extraméretből leginkább harcsát vagy amúrt lehet ki­fogni, de említésre méltók a 10 kiló fölötti pontyok is. Nem csak a Tiszán szokott portyázni, jóllehet a nagy halak még mind itt kerültek horogra. Szerencse dolga lenne? Nem hinném. Mert fura szerencse az, amelyik ilyen gyakran ismétlő­dik. Valami tudásféle csak-csak van a háttérben. Zsíros Gábor már több versenyen is indult. A múlt évben csapatban első, egyéniben harmadik helyezést ért el. Eddigi legnagyobb zsák­mánya egy 26-27 kilós harcsa volt. Az pedig az idénytől függ, hogy éppen mire „céloz”. Na­gyon szeret keszegelni, de sokat próbálkozik harcsa, ponty és amúr fogásával is. Idei rekordjáról, egy augusz­tus eleji 21,5 kg-os amúrról így mesél:- Egyik bottal keszegeltem, amíg a másik fenékre volt be­dobva kukoricával, amúrra. Úgy 10 óra körül akasztottam meg, két órán keresztül fárasz­tottam, mire végül sikerült fel­színre hozni, de a csónaktól tá­volabb, és nem tudtak szákolni. így a partra kellett hozni, ahol kezdhettem újból a fárasztási. Majdnem újabb két órába telt, mire szákba került a 21,5 kilo­grammos amúr. Arra a kérdésre, hogy mit tu­dott egy ekkora hallal kezdeni, elmonta, hogy földarabolták,- Nincs olyan hét - mondta -, hogy ne lenne valamilyen for­mában halból készített étel az asztalon. De mindig csak saját zsákmányból, én még halat nem vettem! Megkérdeztem, melyik hal­étel a kedvence. Legjobban a kecsegepörköltet szereti, galus­kával. Nem tudom, Zsíros Gábor volt-e már igazán pácban. Ha­lak szöktek már meg tőle né­hányszor, tavaly három óra múltán hagyta faképnél egy harcsa — de őt ez nem bosz- szantja. Azt tartja, 50-50 száza­lék az esélye neki és a halnak mindaddig, amíg nem kerül az a szákba. S ha a pácról esett szó, közre­adjuk egy általa kedvelt, egy­szerűen elkészíthető pácolt hal receptjét: Pácolt hal A megtisztított keszegeket megsózzuk, majd lisztben megforgatjuk, és ropogósra sütjük. A megsült halakat ez­után egy előre elkészített tál­ban fogjuk pácolni, melynek aljára teszünk egy réteg kari­kára vágott vöröshagymát, és körülbelül 3 gerezd fokhagy­mát is rádarabolunk. Erre fektetjük rá a halakat, majd betakarjuk hagymakarikák­kal, illetve 3-4 gerezd fok­hagymával. Közben ízlés sze­rint sózzuk. Ezután felöntjük az ecetből, vízből álló páclével, melyet szintén ízlés szerint készítünk el. Legalább három napig kell érnie, amíg fogyasztható lesz. Az ecetes pác a nagyobb szál­kákat megpuhítja, az aprókat pedig szétmarja. Zsíros Gábor a receptet úgymond ebéd utánra - desz- szertként - ajánlja. - em ­euecpÉKüK Példás anya- Istenem! Milyen példás anya tudnék lenni, ha nem lenne ez a két neveletlen gyer­mekem. Étteremben- Pincér, a maguk ét­terme a tisztaság min­taképe!- Igazán? Ennek na­gyon örülök.- Még a levesnek is szappaníze van!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents