Új Néplap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1994-08-23 / 197. szám

6 1994. augusztus 23., kedd Jászsági körkép Fejezetek a jászsági telefónia történetéből Huzavona a törvénykezésben Az előző kormány 1990 őszén jelentette meg a Nemzeti Meg­újhodás Programját, melyben a hírközlésre vonatkozóan azt írja a könyv: „a hírközlési rendszer a fejlődés fékezőjéből annak motorjává váljon”. Majd szól arról is, hogy üzleti alapon kell kiépíteni a távközlési infrastruktúrát, s a lehető legkorszerűbb technikát kell „beengedni” az országba. A sok szép elképzelés­nek van egy szépséghibája. Nincs pénz a megvalósításhoz. Kül­földi befektetőknek azonban várniuk kellett, hiszen Magyaror­szágon több, e területen nélkülözhetetlen törvény is hiányzott. A törvénykezés azonban úgy látszik, nem a nemzeti megújhodási program szellemében valósult meg. A történetet dr. Kis Zoltán képviselővel, FM-államtitkárral elevenítjük fel.- Különböző gazdasági szá­mítások szerint a telefon hiánya évente 80 milliárdos gazdasági kárt okoz. Az előző parlament­ben azonban ez nem sok embert zavart. A Matáv sikeresen ma­nőverezett monopóliumának megőrzésén. El kell azt is mon­dani, hogy a Matáv-lobby párt­semlegesen működött. Nem­csak kormánykörökből, de az ellenzék soraiból is akadtak tá­mogatóik. A koncessziós tör­vény megszületését sikeresen hátráltatták, így azt csak 1991-ben tudta megalkotni a parlament. Ez azonban kevés a boldoguláshoz. A távközlési törvény is kell, melyet közel két év alatt „sikerült” tető alá hozni.- Mi volt az oka e hosszú va­júdásnak?- Több ok is van. Egyik a Matáv privatizációja, mely közben zajlott. Talán lett volna olyan helyzet, hogy a Matávot piaccal együt kínálják. Ez eset­ben monopóliuma is megmarad. Megítélésem szerint ezt a köz­ben megalakult 15 önkormány­zati helyi telefontársaságnak köszönhetően sikerült megtörni, s a Matávot piaci magatartásra szorítani. Másik ok az érdekelt­ség, mely sokakat a Matávhoz fűzött. A távközlési törvényt elég szerencsétlen módon ösz- szekapcsolták a rádió-tévé és a frekvenciatörvénnyel. Hát eb­ből a csomagból időközben a rádió-tévé törvény megbukott. Végül is 1991 novemberétől ’92 végéig „rágódtunk” a távközlési törvényen, amit ekkor elfogad­tunk. Hatályba azonban csak 1993. július 1-jétől lépett, így addig a telefontársaságok tét­lenségre voltak késztetve.- Telefonügyben úgy emlék­szem, többször hallatta hangját a parlamentben.- Háromszor szólaltam fel, s Petz Péterrel, a Dunatel távköz­lési szakemberével közel 120 módosító indítványt nyújtottam be az eredeti tervezethez. Ezek nagy része be is épült a tör­vénybe, így kedvezően válto­zott, az önkormányzati telefon- társaságok javára. Az eredeti változat szerint csak ’94. április 30. után lehetett volna a kon­cessziós pályázatot kiírni, addig a Matáv monopóliuma megma­radt volna. Most - 1994 máju­sában - ott tartanánk, ahol ta­valy szeptemberben voltunk. Itt tehát nyertünk 7 hónapot. Hadd említsem meg, hogy az önkor­mányzati szövetségek - közöt­tük a jászsági, a kisvárosi, dr. Magyar Levente vezetésével - nagyon sokat tettek azért, hogy a törvény ilyen legyen, amilyen most. A szövetségek nyomására került bele az, hogy a koncesz- sziót ki kell írni, ha azt az ön- kormányzatok kérik. Hasonlóan az is, hogy a korábbi szolgálta­tónak - jelesül a Matávnak - együtt kell működnie a kon­cesszió nyertesével. Ugyanak­kor kemény feltételeket kell tel­jesítenie a nyertesnek - ez a Jászságban a Jász-Tel Rt. -, például a Matáv vonalait át kell vennie, az országosan érvényes tarifákat el kell fogadnia, s a fej­lesztés ütemét is előírják neki. Ám a törvény mégis korrekt és elfogadható.- Ezt a hároméves késleke­dést 1991-ben nem lehetett előre látni?- Optimisták voltunk. Úgy gondoltuk, ehhez nem kell pénz, hisz a külföldiek itt topo­rognak, hogy hozhassák a tőkét, s betörhessenek erre a szűz pi­acra. A Matáv privatizációja sem sikerült jól közben. Sajnos Siklós Csaba miniszter úr és Horváth Pál Matáv-vezérigaz- gató idejében szinte semmit sem tudtunk elérni. Bölcskei Imre államtitkár viszont nagyon pozitív szerepet játszott, segí­tett. Schamschula György mi­niszter úr e téren szintén segítő- leg lépett fel. Tavaly szeptember végén kiírta a koncessziós pá­lyázatot. Az elbírálást időre megcsinálták, s '94. március el­sején itt nálunk Jászberényben elsőként hirdetett eredményt. A Jász-Tel Rt.-vel a két választási forduló között írta alá a szerző­dést. Ez is jelentős, hisz elnapol­hatta volna a következő kor­mány számára, s akkor újabb hónapokig állnánk tétlenül. Be­lecsúszva az őszbe nem 1-2 hó­napot veszthettünk volna, hisz télen bajos kábelt fektetni. Meg­ítélésem szerint a Matáv mono­póliumát sikeresen törtük meg, így jóval előbb telefonhoz jut a Jászság. A Matáv anyagi lehető­ségei kimerülnek az országos gerinchálózat kiépítésével. Terü­leti hálózatokat ott létesít, ahol gyors a megtérülés. Ez logikus és kemény gazdasági szükség- szerűség. Hol gyors a megtérü­lés? Ahol sűrű a hálózat, nagy a forgalom. A nagyvárosok, a ki­emelt gazdasági, üdülőkörzetek. A Jászság, az ország távoli csücskei, a tanyás, ritkán lakott körzetek nem ide tartoznak. A Jászság 12 ezres jelenlegi igénye mellett a ’95 végére előírt 19 ezer vonalra én nemigen látok elegendő vevőt. Pedig ezt meg kell csinálni, hisz a koncessziós szerződésben ezt vállalni kellett. Ilyen helyzetben a Matáv e tér­ségben 2000-ig nem fejlesztett volna. Ezt előztük meg, s úgy érzem, megérte. Kiss Erika Négyszázmilliót költöttek a korszerűsítésre Van jövője az árokszállási gyárnak Négyszázmillió forint nem kevés összeg, lyukas zsákhoz ha­sonlítható gazdaságunk számtalan foltjának betöméséhez na­gyon jól jönne. Ennyi pénzt még az államkassza is örömest el­nyelne, volna is mire elkölteni az összeget. százalékot pedig az új gyártás- technológia vitte el. Ezzel együtt megszüntették a festést (előre festett lemezekkel dol­goznak), a fárasztó alkatrész- gyártást (félautomata gépsoro­kon gyártják az alkatrészeket, továbbá beszállítóik vannak), valamint megbízható ellenőr­zési rendszerrel kiépített szere­dül goztak, aztán elbontották a szükségtelen részeket, honosí­tották az új gyártósort, az itteni konstrukciós igények szerint át­alakították. Július 20-a után már „élt” a gyártósor, vagyis moz­gott, hogy augusztus 1-jén meg­indulhasson a gyártás. Közben a dolgozókat is átképezték. Az eddigi három ládatípus Szilágyi László Nos, az állami költségvetés szintjén sem kevés mennyiségű pénzt egy külföldi cég nemrégi­ben hazánkban, pontosabban a Jászságban, egyik gyárának korszerűsítésére fektette be. A nagy áldozatot - talán könnyen - megtehette a válla­lat, hiszen világcégről van szó, az Elektroluxról. Ahogy Szilá­gyi László tói, a Lehel Hűtőgép­gyár Kft. kompresszoros divízi­ójának Jászárokszálláson ta­lálható 3-as szerelőüzemének vezetőjétől megtudjuk, a hónap elején üzembe állt egy új gép­sor. Négyszázmillióért. A gyárban, pontosabban a te­lephelyen kereskedelmi hűtőbú­torok, illetve fagyasztóládák gyártásával foglalkoznak. Egy nagy csarnok egyik felében előbbieket, a másikban utóbbi­akat szerelnek össze. Az elmúlt év végén a hűtőbú­torok gyártására önnálló kft.-t hoztak létre, míg a fagyasztólá­dák tekintetében ugyanekkorra eldőlt, hogy fejleszteni kell, és a fejlesztést gazdaságosnak ítél­ték meg. Magyarországi vi­szonylatban nem elhanyagol­ható rekonstrukciós pénzössze­get szavaztak meg erre az Elekt- roluxnál, pontosan 400 millió forintot. A fejlesztésre bizonyos mér­tékben szükség is volt, hiszen át kellett az úgynevezett zöld, vagyis környezetbarát termé­kek gyártására állni, hiszen egy nemzetközi kötelezvény miatt teljes mértékben ki kellett ik­tatni a káros freon alkalmazását. A 400 millió negyven százaléka arra ment rá, hogy megváltoz­tatták a környezetszennyező technológiát. A többi hatvan Minden ládát szigorúan ellenőriznek lősort üzemeltek be. Ennek a legnagyobb előnye, hogy azok a nem mérhető hibák, amik első­sorban a belső szivárgásból adódtak, mára teljesen kiküszö­bölhetők általa. Ezzel száz szá­zalékban megbízhatóak lettek a ládák. Az átállás nagyon gyorsan ment végbe. Május 31-éig még helyett nyolcat gyártanak. Két, eddig nem készített kisládával rukkolnak hamarosan elő, a 115 és a 145 literessel, amelyek ki­sebb háztartásokban nagyon jól alkalmazhatók. A praktikus lá­dák modulméretűek, tehát beil­leszthetők a konyhabútorso­rokba. Az új sorral e hónap elején megindult a nullszériagyártás, már most a szériagyártás folyik. Az automatizálással és a tech­nológiaváltással a termelékeny­ség legkevesebb kétszeresére nő, míg az új szerelősor kapaci­tása közel két és félszerese az előző szerelősorénak. Ha a gyár teljes kapacitással fog működni, akkor nem hogy munka­erő-csökkentésre, de -növeke­désre lesz szükség. Most a lét­szám 100, és úgy számolják, 130 munkás kell majd. A ládák nagyon nagy részét külföldre szállítják. Tudni kell, hogy az árokszállási gyáron kí­vül az Elektroluxnak csak Dá­niában van hasonló üzeme. Azzal, hogy a cég 400 milliót fektetett be Jászárokszálláson, ezzel egy csapásra megválaszol­ták azt a kérdést, hogy mi lesz a gyárral? Egy-két éve már lebe­gett a gyár fölött, hogy ilyen termelékenységgel és költség­szinten sokáig nem húzzák. Most a kérdés már nem kérdés, mert megoldódott; lesz jövője a gyárnak. A gépsoron nagyon megbízható fagyasztóládákat gyártanak (Fotók: M. J.) tóth Korszerű hangtár Hét csatornán szól a zene (Fotó: Sárközi) Jászberényben a városi könyvtárban sok újdonsággal talál­kozhat az odalátogató. Belső átalakítások, átszervezések révén korszerűsítették a hangtárat. A szűk, földszinti helyiségből fel­költöztették az emeletre. A korábbi zeneszóba eszközei techni­kailag is elavultak, így mindenképpen korszerűsítésre volt szükség. A könyvtár vezetése erre készült is, így költségvetésé­ben ezzel számolt. Az Országos Játékalap pályázatán is nyertek 100 ezer forintot, ami szintén jól jött a belső átszervezéshez, korszerűsítéshez. A hangtár 7 csatornán digitális technika alkalmazásával új, speciális erősítővel készült. A békéscsabai Eskei Bt. munkatár­sai végezték a technikai korszerűsítést. A hangtárban CD-t, ha­gyományos lemezt, magnót, rádiót lehet hallgatni, és az átját- szási lehetőség is adott. A hangtár hatalmas hangzóanyaggal áll a könyvtár látogatóinak rendelkezésére. A földszinti olvasóterem is megújult. A zeneszobában he­lyezték el a szintén csak helyben olvasható helytörténeti gyűj­teményt. A könyvtár, az olvasóterem, a hang- és videotár szerda kivételével 9-től 6-ig várja a látogatókat. KE Majdnem valódi Látványnak sem csúnya (Fotó: M. J.) Csoda egy szerkezet zümmög végig naponta Jászberény ut­cáin. A régimódi masina nem igazi, csak másolat, talán egy, a századelőn készült olyan autóra hasonlít, amely még a hintó formáját is követte. Fagylatot árulnak belőle, de hogy a for­galmat növeli-e a látvány, azt még maga sem tudja a vezető, Pesti István, aki az Apostol ká­véház alkalmazottja. Minden­esetre jobb, mint ha triciklivel járná az utcákat. Az ötlet, hogy idén nyár óta ilyen autóból árulják az ízletes nyalnivalót, a kávéház tulajdo­nosáé, Szegeda Miklósé. István szerint ez az egy példány talál­ható az országban. Külön meg­rendelésre készítették. Az autó környezetbarát, hiszen akkumu­látor hajtja. Erről működik a kis hűtőpult is. A hátsó traktusban levő pult­ban ötfajta ízletes fagyit kínál­nak a vevőknek. Úgy veszik észre, örülnek a lakosok az ilyen mozgó szolgáltatásnak, mert főleg az időseknek nincs erejük több kilométert gyalo­golni pár gombóc fagyiért. így legalább az autóval helybe mennek. ta Jobb úton Szinte új úton autózhat az utazó a 3231-es számú, pusztamonos- tor-jászárokszállási összekötő út egy részén. Azért csak egy részén, mert a felújítás Jászágótól, a 7-es kilométertől kezdődött, másrészt a Közúti Igazgatóság emberei megállapították, hol szorul leginkább felújításra az út, és csak ott terítettek le 6 méter széles, egybefüggő aszfaltréteget. Máshol csak befedték a kátyúkat. Az út ilyen részle­ges felújítás mellett is sokkal jobb lett, mint volt. Az útjavítást az útalapból finanszírozta az igazgatóság. A munkát egy hét alatt vé­gezte el a Magyar Aszfalt Kft. szolnoki fő-építésvezetősége. Jászkisérre Jászapátiból jövet az első bekötőútra akart rá­hajtani egy autó nemrégiben. Manőverét azonban nem tudta befejezni, mert egy előzésében levő teherautó a balra kanyarodó jármüvet oldalba kapta és letarolta. Az árokba nyomott kocsiban egy család utazott: férj, feleség és két kis­gyermek. Mind meghaltak. A tragédia helyén csak egy kis- cipő maradt utánuk. (Fotó: Tóth) <

Next

/
Thumbnails
Contents