Új Néplap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1994-08-23 / 197. szám

1994. augusztus 23., kedd 7 Jászsági körkép A fekete Fordot Schumacher is vezette Jól megy ez az autó Miért volt látható egy Ford Mondeo a Darázs Kft. feliratá­val Budapesten és a Hungaro- ringen, a nemrég megrendezett Forma-l-es Marlboro Nagydíj alkalmából? - kérdeztük Da­rázs Józsefet, a Ford Darázs Kft. jászberényi szalonjának tu­lajdonosától. A válasz meglepő nem, annál inkább szenzációs volt! A Benetton Ford csapat a Forma-1 idejére kocsikat kere­sett, amiket itt-tartózkodásuk alkalmával használhatnak. Természetesen nem akármilyen autókról volt szó, hiszen nem véletlenül szerepel a Ford szó a csapat nevében. De nem csak ez volt a lényeg. Elsősorban biz­tonságos autó kellett nekik, márpedig a Ford Mondeo na­gyon az, hiszen acélmerevítők védik a kocsiban ülők életét. A verseny előtt értesítették a Ford Darázst a Fordtól, hogy kell egy kocsi. Persze, hogy ad­tak. Az országban négy Ford-szalontól kértek csak egy-egy autót. Mint később kiderült, amit Darázséktól vittek el kocsit, azt maga Michael Schumacher is vezette! Nem véletlenül kértek egy Fordot Darázséktól. Egyfajta dí­jazásképpen tették ezt, hiszen a Ford Darázs kiemelkedő helyet foglal el az eladások tekinteté­ben a Ford szalonok között. Amióta léteznek - 1992 óta több száz autót adtak el az or­szág minden tájáról érkezett ve­vőknek. A legjobban az Escortok, Transitok kelnek, de a Mon- deók se maradnak el sokkal. Hogy miért éri meg Darázs Józsefhez betérni Fordot vásá­rolni? Mert nála már 20 száza­lék előleggel kocsihoz juthat a vevő. Máshol 30 százalék ez a szám. Ráadásul árban mindig úgy taktikáznak, hogy olcsók maradjanak. Körülbelül két hét múlva például olyan Escortokat fognak árulni, amik az Opel Astránál olcsóbbak lesznek. A nagyon szép kiállású sza­lon egyébként tavaly nyitott, pont augusztus 20-ára. Azóta már bővültek is. A na­pokban adták át a korszerű javí­tóműhelyt, ahol természetesen nem csak Fordokkal, hanem más kocsitípusokkal is foglal­koznak. A még szocialistának nevezett kocsikat is javítják és vizsgáztatják, zárt technológiás rendszerben, de karosszériajaví­tás és fényezés tekintetében is hasonló a helyzet. Darázs József a nevezetes Forddal, a kis képen Schumacher Szinte szégyen kint ülni Még együtt a család Itt van az ősz, itt van újra. Elég csak végigmenni Jászal- sószentgyörgy főutcáján, és az évszakváltozás máris látható az út mellé kitett hagymászsákok­ból. A vöröshagymának a fel­szedése azt jelzi, vége a nyár­nak. Az egyik árus, aki nap­Az állattenyésztésben köny- nyebb volt. Innen leszázalé­kolva ment nyugdíjba 1988-ban, mert a szíve fel­mondta a szolgálatot. Amióta téesz a téesz és ami­óta tag Laci bácsi, azóta hagyma is van. Mint minden kell ülni szégyenszemre, mert nem nevezhető másnak ez a sámlin való ücsörgés! Kevesebb is a haszon rajta, nem úgy, mint a kereskedőknek, akik csak fel­vásárolják, és drágán adják to­vább, pedig közülük sokan egy ujjal sem nyúlnak a hagymához. Vízi László terményeivel: a vörös- és fokhagymával, valamint a mákkal hosszat portékája mellett tölti az időt, Vízi László. A 62 éves férfi nem csak a falun belül élte éle­tét. Már csak azért sem, mert ta­nyán laktak, gazdálkodtak. Laci bácsi egy szép napon bevonult katonának, és mire leszerelt, megalakult a téesz, elvették a földet. Felkerült a fővárosba dolgozni. A füszértnél volt szál­lítómunkás. Jó pár év után, 1960-ban hazajött, mert megnő­sült. Szolnokon, a vízügynél he­lyezkedett el gépkezelőnek. Itt is jó néhány évet lehúzott. Ké­sőbb helyben az áfész rakodó- munkásokat keresett. Engedett a csábításnak, váltott. Végül a téeszben kötött ki, mert csak nehéz volt az a rakodómunka. tag, ő is kapott egy hold háztá­jit. Amit akartak, azt vetettek bele. Az egy holdat négyfelé vették, így volt nekik mindig egy véka hagyma, egy véka mák meg egyéb más. A rendszerváltozással visz- szakapták volna a 15 holdas családi birtokot, de a hét testvér közül egy sem élt a kivétel jo­gával. Laci bácsi még élő szülei (édesanyja 80, édesapja 84 éves) meg pláne nem gondoltak a gazdálkodással. A véka hagyma nem sok, de mindig jól jártak vele. Még ak­kor is, amikor 4 forint volt ki­lója. Korábban azért volt jobb, mert nem kellett árulni, felvásá­rolták előre. Vitték a hagymát a keletre. Ma már - négy éve - ki Mivel nem nagy a föld, venni kell a takarmányt az állatoknak. Laci bácsiéknál mindig van disznó. A két hatalmas anya­disznó fialását jól el lehet adni, de magának is nevel hízót. Olyan év még nem volt, hogy háromnál kevesebb disznót vá­gott volna. Egy körömnyi húst sem vett még eddig a boltból. Ha elfogy a hűtőládából az en­nivaló, máris kés alá vesznek egy röfit, mindegy, hogy 120 vagy 160 kiló a súlya. A gyerekek is itthon vannak, pedig már nem kicsik. Laci bá­csiék fia 33 éves, lányuk 25 éves. Együtt hát a család, hi­szen: - Nagyon jó nekik az any­juk, és nem akarnak elmenni a portáról - mondja a férfi. Az oldalt írta: Tóth András; fotók: Mészáros János A jászok múltját be is kellene mutatni Selmeczi László és néhány feltárt sír Jászágó határában régészeti ásatást vezet dr. Selmeczi László. A kandidátus a jászok múltját kutatja. Teszi ő ezt már 1980 óta, úgyhogy e nép nagy ismerőjének mondható. Segítségével tekintsük át, kik is azok a jászok? Az időszámí­tás körül az Amu-darja és a Szir-darja környékén élt egy ász, ászi nevű nép, amely iráni nyelven beszélt (jászok a szláv közvetítés során lettek). A já­szok a tatárjárásig nemcsak a Kaukázusban éltek, hanem an­nak előterében is, sőt, még ettől nyugatabbra is voltak jász cso­portok. Településeikről is tu­dunk, elsősorban az Azovi-ten- ger környékéről. Amikor a tatárok megjelen­tek és megszervezték az Arany­horda kánságait, a menekültek egy része hazánkba jött a ku­nokkal együtt, a másik részük pedig felhúzódott a Kakukázus hegyei közé. Az, hogy a kunokkal együtt jelentek meg a jászok, Hóman Bálint és Szekfű Gyula elmé­lete. Szerintük a két nép 1239-ben került Magyaror­szágra. Van egy másik nézet is, amit Györffi György neve fém­jelez, miszerint a történeti for­rások a XIV. század első har­madáig nem említik a jászokat, csak a kunokat, azért ő úgy véli, később jelentek meg hazánk te­rületén. A jászok betelepedését a románok Erdélybe való beszi­várgásához hasonlítja. Ez utóbbi állítást a régészeti kutatások nem igazolták, hiszen a négyszállási jász temetőben a legkorábbi sírok bizonyíthatóan XIII. századiak. Jászágónál egy XVI. század végén elpusztult középkori te­lepülés nyomai fedezhetők fel, amit egykoron körbevett az Ágó patak egy kifolyása. A vízfolyás két partján helyezkedtek el a XV-XVI. században Jász­ág ónak házai. A falu - ahogy a török leírá­sokból tudjuk - igen népes tele­pülésnek volt mondható. Az akkori összeírás szerint 99 férfi lakos élt benne. Jászberény után a második legnépesebb jász te­lepülés volt. Később azonban elpusztult, és lakosai részben Jászárokszállásra húzódtak, így is tarthatott igényt erre a te­rületre Árokszállás, és így ke­rült aztán Jászágó, mint puszta, Jászárokszállás birtokába. A feltárás negyedik éve tart. Alapvetően két ok miatt kezdő­dött el. Az egyik ok szakmai eredetű. Tudniillik Jászágó ha­táros volt Négyszállással a kö­zépkorban, és a négyszállási le­letanyag eddig önmagában egyedül állt. Megpróbáltak tehát egy vele határos település temetőjében dolgozni, hogy összehasonlít­sák a kettőt, milyen azonossá­gok fedezhetők fel. Másrészt Ágóra vonatkozóan alig áll ren­delkezésre történeti adat. Azt tudni nagyjából, hogy a XVI. század végén pusztult el, de hogy mikor kerültek ide a já­szok, azt már nem. Ugyanakkor jöttek ide a jászok, mint Négy­szállásra, vagy később, és ez egy magyar falu volt és úgy já- szosodott el? Nos, ezen kérdé­sek tisztázására kezdődtek az ásatások. Mit is tártak fel eddig? Töb­bek között egy templom romjait és egy temetőt. Ä temetőben eddig már kiástak több mint 200 sírt. A temető nagyon kis terüle­ten fekszik, ezért a korai sírok szinte mind megsemmisültek. A legtöbb sír XVI. századi, egy-kettő XV. századi, és csak véletlenszerűen jutottak hozzá egy korai sírhoz, bár az per­döntő bizonyítékkal szolgált. E korai sír alapján megálla­pítható, hogy ide is a XIII. szá­zadban telepedtek le a jászok. A korai sír vezetett tehát nyomra. A templom, aminek az alapját rekonstruálni tudták, egy tipikusan XV. századi egyhajós gótikus templom volt, falusi vi­szonylatban jó nagy: 21 méter hosszú és több mint 6 méter szé­les. Karzata is volt, amit közé­pen egy oszlop tarott. Ezt az oszlopot nem alapozták mélyre, csak néhány kődarabot tettek alapul alá. Miután nem ásták olyan mélyre, pontosan azon a pici darabon - mintegy 60 cen­timéter mélyen - találtak egy gyereksírt, amelyből a koponya és a láb hiányzott. Csakhogy a mellkason olyan leleteket találtak, amelyek pon­tos korhatározó jellegűek, és bi­zonyították, hogy az itteni já­szok a XIII. században ide lete­lepedtek. A perdöntő ebben az a két, pénzszerű lelet volt, amiken olyan címerforma van, amelyek a XIII. század végére jellem­zőek. Miután a sír egy kislány sírja, nagyjából következtetni lehet, hogy talán egy második, harmadik generáció tagja volt. Emellett voltak a sírban olyan tárgyak is, amelyek pontos pár­huzamait megtalálták Négyszál­láson is. A templomot a XV. század­ban építették, ami azt jelenti, hogy mint mindenütt másutt a Jászságban, ekkor épülnek fel a templomok. Vagyis ez jelzi, hogy ekkor tértek át a katolikus hitre. Azt már a korábbi kutatá­sokból tudják, hogy nem pogá- nyokként érkeztek ide, hanem talán még rosszabbak voltak ennél: bizánci keresztények. Ezért eretnekeknek számítottak a keresztelkedésig tartó időben. A településnek két rétegét talál­ták meg: van egy korai rétege, amire az úgynevezett gödörhá­zak a jellemzőek. A másik réteg a XV. századdal kezdődik. Ek­kor a jászok is áttérnek a föld feletti építkezésre. Ebben az időben terjed el az Alföldön mindenütt a föld felé épített, felmenő falú parasztház. Itt is olyan háromosztatú házat talál­tak, ami jellemzője marad az Alföldnek egészen a XIX. szá­zad közepéig Érdekesség is adódott ezzel. Eddig ugyanis úgy tudták, a szakemberek, a parasztság a terményeit méhkas alakú ver­mekben tárolta; ezek a szögle­tes, földbe ásott pincék a XVIII-XIX. századra jellem­zőek. A legnagyobb meglepe­tésre itt két igen nagy méretű pincét is találtak. A pince egyik sarkában - mai szóval élve - műlyhűtőt is felfedeztek, vagyis egykor egy mély gödröt is vály- tak, amit deszkával lefedtek, hogy még inkább hűvösen tart­hassák az élelmet. Érdekesség még, hogy a régi Jászágó soha nem jött újra létre. A XVIII. században a Jászság­ban is nagyfokú tanyásodás kezdődik el. Ez a területen is rengeteg tanya volt, és ezekből alakult ki egy olyan tanyaköz­pont, ami falumag lehetett, és ebből lett újra az ’50-es évek elején közigazgatásilag önálló község Jászágó. Selmeczi László szerint ab­ból a leletanyagból, amit ő 15 éven keresztül feltárt, végre egy állandó kiállítást lehetne nyitni, hol máshol, mint a Jászság fő­városában, Jászberényben, ami bemutatná a jászok hiteles tör­ténetét, kultúráját, ami mostanra már nem legenda, hanem való­ság. Eddig azonban erre nem mu­tatkozott hajlandóság. Pedig jö­vőre tartják a jászok világtalál­kozóját . . . Az ásatás befejeződik; nincs rá pénz

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents