Új Néplap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1994-08-22 / 196. szám

1994. augusztus 22., hétfő 5 Körkép — horoszkóp Élő legendák nyomában Kossuth Lajos unokahúga volt az édesanyja „Apám nézete volt: a szegény rokon ne menjen a gazdaghoz” őszi ruhájukat próbálgatják már a „bábaképző” csipetnyi ud­varának fái. Rozsdásodnak a levelek, s mióta enyhült a káni­kula, megkönnyebbültebben fekszenek az utókezelő ágyain a nagy idők tanúi: az idős emberek. A szolnoki nyugalmazott ta­nárnőt, Ölbey Erzsébetet is a szokatlanul forró nyár hozta baleset döntötte ágyba, még jú­lius elején. Felcsillanni látom a szemét, amikor a főnővér más­napi beszélgetésünk idejére en­gedélyt ad a fekvő lét szünetel­tetésére: - Erzsiké néni! Holnap reggel szépen felöltöztetjük és kiülhet a tolókocsiba. Oldódik is bizalmatlansága, s talán a lehetőség az ágyhoz kö­töttség rabságából való időleges szabadulásra adja meg a végső lökést, hogy beleegyezik a be­szélgetésbe. A fotózásba nem, sose szerette. Másnap aztán jön az ápoló:- Utazunk Erzsiké néni! Liften megyünk le a földszint egyik csendes kis szobájába. Itt kezdődik aztán az igazi, meghitt utazás az emlékek mezejére. Szép kis csokrot szedünk, ahol kell, óvatosan igazgatom a gon­dolat-virágokat, hiszen ahogy Erzsiké néni mondja: - A me­móriámmal már kicsit baj van. A csokrot az olvasóknak íme átadjuk azzal, hogy a tanárnő lábadozni akar.. A beszélgetés végén huncutul dobol az öröm bennem. Mert amit mondok, már is csinálja a 88 éves asz- szony: - Erzsiké néni! Csak így szép lassan, körkörösen tornáz­tassa a lábfejét. S ő mozgatja: mert gyógyulni, járni akar. *- A Szabolcs megyei Dögén, Kisvárdától négy kilométerre születtem 1906. november 29-én - kezdi lassú, tagolt be­széddel a fehér hajú, idős asz- szony az emlékezést 14 gyermekes családban. Apám fő­jegyző volt, református, anyám katolikus, aki bennünket nevelt. 16 éves voltam, hatodik gimna­zista, amikor apám meghalt. Azt szerette volna, hogy orvos legyek, mert ügyes kezem volt. Mivel azonban sokan voltunk testvérek, az öcsémet és enge- met Pesten neveltettek interná­tusbán, a tisztviselőtelepen, kö­zel a Népligethez. Itt, a jegyzők árvaházában, orvosnak készü­lőket nem neveltek, ezért az egyetemen a bölcsészetet vé­geztem el’31-ben. Ezt követően tanítóképzők­ben, zárdákban tanítottam mint magántanár, két-két évig egy helyen. Hosszabb ideig nem maradhattam, mert a világiakat nem véglegesítették, csak az apácákat. Utoljára Munkácson voltam, ahol a magyar gimnázi­umban is tanítottam. Szolnokra, a Varga Katalin Gimnáziumba ’45. októberében kerültem ren­des tanárként, rendes fizetéssel. Hogy mit tanítottam? Földraj­zot, biológiát és kémiát, amit utólag szereztem meg. Több szolnoki iskolában, így a Ver- seghy-ben is óraadó voltam. Még a nyugdíjazásom után is tanítottam vagy tíz évig. Mivel németet is tanultam a gimnázi­umban és az egyetemen, német­órákat is adtam. Ezt két-három éve hagytam abba. A vége felé volt olyan kislány, akit ingyen tanítottam, csak azért, hogy ne felejtsek. Ez az én életem. Nem mentem férjhez, kap­csolatom se volt soha senkivel. Vettem egy kis lakást 83 ezerért a Ságvári körúton. Már csak egy húgom él és a 76 éves öcsém. A húgom nem akart ta­nítani. Elment apácának, de rosszkor, mert éppen feloszlat­ták a rendeket... Azon gondolkozom, miért ju­tottam ide, hogy ágybafekvő lettem. Már három nappal ko­rábban érdekes álmaim voltak, gondoltam, talán agyérgörcs, amit a nagy meleg okoz. Az or­vosom is szabadságon volt, nem tudtam senkivel sem megbe­szélni. A szobaablakot akartam kinyitni, amikor elestem. Ké­sőbb irtózatos zajra eszméltem. Kintről kiabáltak, hogy menjek az ajtó felé. Csúszva próbálkoz­tam. Később a felső kisablakon bebújtattak egy kisfiút, még arra emlékszem, hogy nehezen tudta kinyitni az ajtót, aztán itt a kórházban ébredtem fel. Ha ak­kor nem hagyom el magam, ak­kor most is tudnék menni. Sze- retetből járnak hozzám hárman ide is, otthon is voltak, akik lá­togattak és gondoskodtak ró­lam, de nem tudom mi lesz ez­után. Az üres lakásba nem me­hetek vissza, kellene valaki, aki velem van a nap legnagyobb ré­szében. Azt hiszem mindent elmondtam, de kérdezzen. A Kossuth rokonság is ér­dekli? Meg kell mondjam, nem ideális kép élt a családunkban Kossuth Lajosról. Nagyanyám, Hidegkövy Ilona - akit Ilkának neveztek -, első unokatestvére volt. A nővérem a dédnagyma­mámat is ismerte, aki Király- helmecen élt 94 évet. Eleinte, mint sokan, nagyon hittek Kos­suthnak a családban. Később mindenki haragudott rá. Akkori divat szerint a nők bőrövet vi­seltek, abban hordták a pénzü­ket. Dédanyám, aki nagy termé­szetű volt és csipszer - a sze- pességi németeket hívták így -, eleinte szerette, később, ahogy a Kossuth-bankó megbukott, mindig szidta Kossuthot. Ugyanis minden pénzüket be­váltották a bankóra, hogy sike­rüljön az újabb hadsereget fel­fegyverezni. A Kossuth-falu- ban, Monokon soha nem jártam, mert apámnak volt egy nézete: a szegény rokon soha ne menjen a gazdag rokonhoz. Szegények voltunk a sok gyerek miatt, de koldulni soha nem kellett. Hát ez az én életem. * A búcsúzásnál még egyszer elmondja Erzsiké néni:- Nem tudom mi lesz szep­tembertől. Felmerült bennem, Szalai Sárikával kellene be­szélni. Ő nagyon jól ismer en­gem, a tanítványom volt. Is­meri? Jaj, de jó! - derül fel az arca. A fél város szegényeit, el­hagyatottjait segíti. A csipetnyi udvar fáinak le­velei közül az erőtlenebbek már a föld felé lebegnek. Az erőseb­bek még jó darabig kitartanak. Közeleg a vénasszonyok nyara. Simon Cs. József E heti horoszkóp Kos (DL 21. - IV. 20.) Szerelem: Amennyiben vál­toztatni szeretne életmódján, itt az alkalom. Teljesen megre­formálhatja magánéletét. Mód van a múlt békés lezárására. Hivatás: A munkában is sok újdonság várja. Ezen a héten (és még a következőkben is) végre célegyenesbe ér, és el­rendezheti sorsát. Bika (IV. 21. - V. 20.) Szerelem: Néha elragadja a fantáziája, és olyasmit is való­ságnak gondol, amiről pedig csak álmodozott. Házasságot azzal lenne szabad kötnie, aki­vel a hétköznapokat el tudja viselni. Hivatás: Az utóbbi időben minden összejött, most boldog az eseménytelenség miatt is. Ikrek (V. 21. - VI. 21.) Szerelem: Legyen óvatos! Nem mindig önnek kedvez a „lapjárás”. Lehet, hogy önt vezetik az orránál fogva. Hi­ába próbálja partnerét kalit­kába zárni, ez nem védi meg a kapcsolatukat. Hivatás: Amíg a szerelemben kerüli a szeren­cse, a munkában annál inkább számíthat rá. Rák (VI. 22. - VII. 22.) Szerelem: A múlt önnek legalább olyan fontos, mint másnak a jelen vagy a jövő. De nem szabad hazugsággal ámítania magát. Inkább a ta­nulságokat vonja le és haszno­sítsa! Hivatás: Lehet, hogy a látszat csal. Nem is áll olyan rosszul a szénája. Még előlép­tetés is várható! Oroszlán (VII. 23. - VIII. 23.) Szerelem: Ezt az érzést hi­ába akarja száműzni, képtelen rá. Csalódott, és most harag­szik a világra. Szerencsére jön valaki, aki visszaadja az élet­kedvét. Hivatás: Nemcsak a tehetségét csillogtathatja, ha­nem a felettesei elismerését is ki tudja vívni. Szűz (VIII. 24. - IX. 23.) Szerelem: Barátait, partne­rét kihasználta az elmúlt idő­szakban, így ne csodálkozzon, hogyha mostanra magára ma­radt. Az üzletet külön kellene választani az érzelmektől! Hi­vatás: Szépen alakul a karri­erje. Némi kitartással megva­lósíthatja elképzeléseit, és anyagilag is jól jár. Mérleg (IX. 24. - X. 23.) Szerelem: Kalandnak indul, de mély szerelem válhat be­lőle. Még akkor is elveszti a fejét, ha azt hiszi, józanul dön­tött. Hivatás: Kollégáival egyre nehezebben tud szót ér­teni. Türelmetlenségében olyasmit tesz, amit később eléggé bán. Skorpió (X. 24. - XI. 22.) Szerelem: Sok Skorpió-szü­lött érzi úgy, változtatnia kell eddigi életmódján, és van is elég ereje ahhoz, hogy más­képp, esetleg mással éljen. Hi­vatás: Az elmúlt hetek nyu­galma után teljes sebességre kapcsolhat. De vigyázzon: az üzleti életben sokan nem egyenes úton járnak! Nyilas (XI. 23. - XII. 21.) Szerelem: Ha az érzéseire hallgat, jó úton jár. Talán ön is azok közé tartozik, akik ezek­ben a napokban határozzák el, hogy feladják a magányt, és családot alapítanak ... Hiva­tás: A jól jövedelmező mun­kákat mindig mások halásszák ki, de a héten önnek sem lesz oka panaszra. Bak (XII. 22. -1.19.) Szerelem: Hirtelen szakad önre a magány. Még akkor is, ha házasságban vagy kapcso­latban él. Úgy érzi, egyedül maradt, és senki nem érti meg. De vajon ön mindig megér­tette szeretteit? Hivatás: Vál­toztatásra ideális a helyzet. Nem kell munkahelyet változ­tatni, elég új feladatnak látni! Vízöntő (I. 20. - II. 20.) Szerelem: Ha nem enged a vitákban, akkor bizony sok fájó sebet szerez. Ráadásul nem is biztos, hogy mindig önnek van igaza! Hivatás: A munkahelyén sem túl rózsás a helyzet. Elsősorban az embe­rekhez fűződő kapcsolata rom­lott meg, de ettől a munka­kedve is csökkent, és hibázik. Halak (II. 21. - III. 20.) Szerelem: Úgy érzi, mintha hosszú, lidérces álomból éb­redne. Még a hétköznapoknak is örül, mert észreveszi az élet apró szépségeit. Ráadásul van, akivel megoszthatja örömét. Hivatás: A hosszú pechsoro­zat után végre magára talál, és anyagi helyzete is érezhetően javul. A bejárat fölé kifeszített tábláról az embernek a Dallas című sorozat jut az eszébe: Az Ewingok ranch-ának bejá­ratánál ugyanilyen félköríves tábla feszül. Farm épül, de nem Ewing módra Danyi Géza a kedvenc lovakkal. „Reimann és Danyi” - olvas­suk a táblán a tulajdonosok ne­vét. Belépünk a házigazda, Da­nyi Géza segítségével. A szó szoros értelmében segítenie kell, mert megtermett, harapós kutyák fogadnak bennünket. A tulajdonos beinvitál a házba. Bent szőnyegek, csillár, hűtőszekrény, hideg-meleg víz. Kint: kutyák, lovak, tehenek, malacok. A lelkiismeretes nem él meg De hogyan is lett (lesz) a Szolnoktól nem messze talál­ható volt Molnár-csárdából farm?- Huszonnégy évig maszek villanyszerelő voltam, - kezd a történetbe Danyi Géza. - De be­lefáradtam. Azt hiszem, az volt a baj, hogy túl lelkiismeretes vagyok, és az ilyen ember ma nem él meg. Most mondja meg, hogy menjek oda egy építkező fiatal párhoz azzal, hogy csak az elektromosság 100 ezer forintba kerül?- Hogy jut eszébe egy városi embernek tanyát venni?- Én parasztgyerek vagyok. Besenyszögön éltünk a szüle­immel, tizenhatodik gyermek­ként jöttem a világra. A szüle­imnek tíz gyereket sikerült fel­nevelniük. Lehet, hogy ez a nosztalgia támadt fel most ben­nem. Két éve vettem meg ezt a tanyát. Közrejátszott benne az is, hogy az épület mellett kap­tam kárpótlásban földet és vásá­roltam is. Úgyhogy ez az egész az enyém itt most, majdnem egészen le a Tiszáig. Azelőtt csavargók laktak itt. Nagyon elhanyagolt volt a ház is, a melléképületek is. Amikor idejöttünk, három hétig csak a szemetet hordtuk innen. Aztán körülkerítettem a tanyát. Aztán el kellett innen vadítani a nem- kívánatos embereket. Nem vé­letlenül van ennyi kutya. Most eljutottunk odáig, hogy a házat már majdnem teljesen rendbe­hoztuk. Persze, a munkák jóré­szét én magam végeztem el. Sokat kellett dolgozni, falakat áthelyezni, mire ilyen lett, mint most. Aztán következnek az ólak, istállók, melléképületek. A lakásban már megvan ugyanaz a kényelem, mint a vá­rosban. És mégis más! Itt nem fáradok el, akármennyit dolgo­zom is. És mindennap történik valami. Hol egy kiscsikó szüle­tik, hol egy kiskutya jön a vi­lágra. Hazavárják a gyerekeket Kisétálunk az udvarra. A szalmakazal mögül kotlós jön elő, egyhetes csirkék szaladnak utána. Azonnal megtudom a tör­ténetüket is: A tyúk búvóhelyre rakta a tojásait, kiköltötte, és néhány nappal ezelőtt csak ide­állított a kiscsirkéivel. Az istállóban két elárvult ló: Polo és Baba: a híres Kincsem nevű ló leszármazottai. Nemré­gen pusztult el a vemhes kanca- Imperiál-ági magzattal a ha­sában. Sajnos, szívbeteg volt, nem lehetett megmenteni.- A lovak tulajdonképpen úgy kerültek ide, hogy a vejem- nek szülinapjára vettünk egy kiscsikót, - meséli Danyi Géza.- Merthogy Jörgnek ez volt minden vágya. Aztán hogy a csikó ne legyen árván, kellett hozzá egy kanca is.- Csak nem azt mondja, hogy ennyi városban töltött év után most gazdálkodni fog?- Már bele is kezdtünk. Hu­szonöt hektár földem van a ta­nya mellett. Most arattam, bér­aratásban, merthogy nekem még csak egy traktorom van. Tavaly és tavalyelőtt vesztesé­gesek voltunk, az idén sikerült elérni, hogy nullára fussunk ki. Vannak elképzeléseim, de senki sem tudja, mit hoz a jövő? Itt ez a föld nem éppen a legjobb. Azt mondták régebben az emberek, hogy ezt a részt csak azért te­remtette az Isten, hogy lyukas ne legyen a Föld ...- Es az állatok?- Ez a tanya tulajdonképpen a lányomnak és a vejemnek ké­szül, hátha hazajönnek egy­szer... A lányom mindig is egy kicsit más volt, mint az átlag. Hároméves koráig csak napi félórákat aludt. Azt hittük, hogy beteg, elvittük az orvoshoz. De a doktor azt mondta, ez azért van így, mert nagyon élénk a fantáziája, okos gyerek lesz majd belőle. Mindig is állator­vos akart lenni. Állandóan az ál­latok körül sürgölődött, hetedi­kes korában már szülést vezetett le. Aztán, amikor felvételiznie kellett az egyetemre, a felesé­gem otthagyta a munkahelyét, hogy fizikai dolgozónak minő­süljön a gyerek felvételijén. Végül is a lányom Moszkvában tanult, és ott ismerkedett meg a vejemmel, Reimann Jörggel, aki német állampolgár. Most Berlinben élnek, a lányom labo­ratóriumban dolgozik. A hat­éves egyetemet három és fél év alatt végezte el. Négy nyelvet beszél, két diplomája van. De az ő példáján látom, hogy pillanat­nyilag Magyarországon nem kellenek a tanult emberek, mert ennyi tudással nem tud itthon elhelyezkedni.- Mégis hazajönnének ...- Ha hazajönnek is, ők a vá­rosba nem költöznek, csak ide, a tanyára. Talán egy igazi far­mot vagy egy állatkórházat csi­nálnának itt. De egyet meg kell tanulni az embernek, hogy minden csak apró lépésekkel megy. Mi a feleségemmel 27 éve úgy kezdtük az életet, hogy nekem volt egy esküvői, meg egy mun­kásruhám, a feleségem a me­nyecskeruhájában járt egy hóna­pig, amíg fizetést nem kapott. Fokozatosan szeretném az ál­latállományt úgy alakítani, hogy csak saját nevelésű jószá­gaim legyenek. Bioállományt akarok. Itt nem kap tápot egyet­len jószág sem. Aztán beszélgetünk még. Va­lóban: itt mindig történik va­lami. Valami érdekes. Nemré­gen például árpádkori, szarmata temetőt találtak Danyi Géza földjén. A szántás hozta fel­színre. Nemsokára jönnek a ré­gészek feltárni. Aztán meg arról mesél, hogy amikor medvevadászaton járt Erdélyben, Ceausescu fővadá­sza volt a hajtója.- Árulja el: tényleg a Daliás­ból vette az ötletet, hogy ilyen bejárata legyen a tanyának?- Nem a Dallas ihletett meg. Az én ötletem volt. Ez jellegze­tessé teszi az épületet. Sok kül­földi vendégünk van, így ők is könnyebben megtalálnak ben­nünket.- A Daliáshoz visszakanya­rodva: itt is lesz majd úszóme­dence? Elneveti magát:- Lesz. De csak egy kicsi... Paulina Éva Fotó: Korényi Éva

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents