Új Néplap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)
1994-08-22 / 196. szám
4 1994. augusztus 22., hétfő isi A szerkesztőség postájából ^ Diszkó: hangos és „hallhatatlan ”... Magas költségért / Es a nemkívánatos vendégek Színvonaltalan munka! Aláírásgyűjtés volt nálunk, az Ildikó presszó hangos diszkózenéje ellen. Ezt a szervező beadta a polgármesteri hivatalba. Az eredményről még nincs semmi hír. Az üzletvezető azonban már „lépett”: a bejárati ajtóra jól látható helyre kifüggesztette mondandóját: aki az üzlete ellen az ívet aláírta, az nemkívánatos vendég. Szerintem ez igen rossz „húzás” volt, mert egy üzletvezető gondoljon is bármit, azt ne közölje írásban a „kuncsaftokkal”! Egy kereskedőtől ezt illetlenségnek tartom! Úgy gondolom, ezzel csak olajat öntött a már felizzott parázsra. A tüzet inkább csillapítani kellett volna. Mert nem nekünk kell hozzá igazodnunk, hanem neki - hozzánk, közelben lakókhoz! Mégpedig úgy, hogy éberen figyel a nyitva tartási időre és nem vét a csendrendelet ellen! Belőlünk, a településen lakókból akar megélni, vagy nem? Sokunknak sérelmes, sértő a vendéglős eljárása, be-betéménk egy-egy üveg sörre, „dumapartira” hozzá. Dehát kinek van így, ezek után kedve nála üldögélni? A levelet Fegy vernékről kaptuk, névvel, címmel! Hadd ragadjuk meg az alkalmat, hogy egy új - úgy tűnik, a kezdet után kedvelt - diszkóról is beszámoljunk! Igaz, nem ropják régóta benne a táncot, de ha így marad minden, ahogyan kaptuk a hírt, nem is lesz gond vele. V. J. szolnoki olvasónktól érkezett a tájékoztatás, amely szerint a Tallinn mozi - a Movi Center Kft. üzemelteti - hangszigetelt vetítőtermében Napfény diszkó néven Zsiga István kezdett új, bátor vállalkozásba. Péntekenként, az utolsó előadást követően, 22 órai kezdettel alkoholmentes diszkóra várja az érdeklődőket. Augusztus 5-én volt a „premier”, amely informátorunk szerint jól sikerült. A filmvetítés után az idősebb korosztálybeliek is maradtak. Miért? A nosztalgiazene, a hallható 60-70-es évek sikerslágerei vonzották őket. Most már csak az szükséges, hogy a két - vagy több? - korosztály megférjen egymás mellett! Alkoholmentes diszkó és a közelben lakókat sem zavarja!...Azt kívánjuk, hogy minél több hasonló, hangszigetelt helyiség legyen sokfelé! Nesze semmi... Hupikék buszmegálló Nem tudom, hol, milyen az autóbuszmegálló, de leírom, milyen a Barack utcai. Kirakatredőnyhöz hasonló, hullámos vaslemezből készült. Van két oldala, hátulja, teteje: kitűnő, mert az idő viszontagságaitól védi a várakozókat. Előnye még, hogy nem is lehet szétverni. Régebben volt benne szemétgyűjtő, s a rendesebb utasok abba rakták az elhasznált papírzsebkendőt, egyebet. Sajnos sokan mellé... Ezért^e vagy másért, nincs ott, csak a hűlt helye! Pedig 'azéit jó völt: Nagy dolog történt mostanság: lefújták a buszmegálló város felőli és Szandaszőlős felőli külső oldalát szilva- vagy középkék, jobban mondva hupikék festékkel. Ráfújták csak úgy, ahogy volt, rozsdafoltokra, plakátmaradványokra. A régi festéket nem tüntették el, nem alapozták, rettentően leegyszerűsítették a munkafolyamatokat. Kár volt ennyi erőfeszítés is, mert máris darabokban válik le a vastag festékréteg a vaslemezről. Egyébként se értem: vagy festették volna le mindenütt, vagy sehol. De így?...És ilyen kutyafuttában? Es pont hupikékkel? Sz. K.-né, Szolnok Kényszerhelyzetben Búsul a termelő Azt beszélik, bő termés van kenyérgabonából. Most olcsóbb is. Állítólag nagy a kínálat, van miben válogatnia a felvásárlónak. Pénz pedig? Kevés van. A termelőnek a gabonáért majd csak később fizetnek. Félő, hogy a gabonafelvásárlók is azt teszik majd, mint a sertésfelvásárlók. Nem fizettek rögvest a hízókért. Járt a kistenyésztő hónapokig a pénze után, mire megkapta. Vagy nem. S mi lett a „nóta” vége? A felvásárló meggazdagodott, a kistermelő meg úgy döntött: kínlódjon a hizlalással, aki akar. A hús ára meg megy, megy egyre feljebb, kúszik a csillagos égig! Erről a késői fizetésről (vagy nemfizetésről) az jutott az eszembe: megdöbbentő dolgokat produkál az élet! A tenyésztő odaadja áruját hitelbe. Kénytelen. Ám ha ő növényvédőszert, takarmányt, bármit vásárol, mindenhol azonnal, készpénzzel fizet! P. I„ Abony Elkeseredett Attila utcai olvasó Szolnokról. Nem érti - szomszédaival együtt -, hogy mit vétettek, miért nem érdemlik ők meg, hogy az utcájukban végre-valahára teljes legyen a „komfort” - már ami az utat-járdát illeti. Ki-ki befizette a rá kiszabott hozzájárulást. Biztosak benne, hogy a „nagy kasszát” is megcsappantotta, mire olyan lett, amilyen. Éppen ez a bajuk! Olyan sok pénzért, amibe kerülhetett az út, járda, rendes munkát végezhettek volna az útépítők. Dehát arra hiába vártak - vélik többen az Attila utcában. Az út eleje sok helyen hepe-hupás, lövészárokra emlékeztető gödrök nehezítik a közlekedést. Jobb felső, kis képünkön látszik leginkább, miként leselkedik a veszély mindennap a járókelőkre. Meg is járták már néhá- nyan, a legnagyobb elővigyázatosság mellett is elhasaltak. Olyankor el-elmondták a magukét - magukban. Fotóriporterünket meg akkor árasztották el sérelmeikkel, amikor meglátták. Azt csodálják, hogy ilyen gyatra munkát miként lehetett átvenni, ezért a készítőknek teljes összeget fizetni anyagért, munkáért... Az Attila út - közelről. A képen látható asszony közül az egyik már „megjárta”, vigyázott, mégis elesett! A jobb sarokban fent: az osztályon aluli munka „gyümölcse”. Fotó: Korényi Még engedély sincs! Mikor lesz telefon? 1993 decemberében mint a telefon-bekötésben érdekelt fél, elmentem a tiszavárkonyi iskola tornatermében tartott falugyűlésre. Akkor ott többek között arról is hallottam, hogy mennyit költöttek a település fejlesztésére a közelmúltban. 1 Szóba kérülf téhnészetésén a telefonhálózat, amely a Matáv becsületes és szorgalmas munkájaként az ütemtervnek megfelelően valósul meg - hangzott a tájékoztatásban. Nekem éppen az utóbbival van gondom. A már említett, tavaly decemberi falugyűlésen Tóth úr, a Matáv kirendeltség üzemvezető-helyettese tájékoztatta a leendő telefontulajdonosokat a beruházás akkori állásáról. Ismertette, hogy ütemtervük szerint hol, mikorra fejezik be a munkát. Elhangzott, hogy július 15-ig Tiszavárkony-szőlőben is megcsörrenhetnek a telefonok... Érthető volt tehát határtalan lelkesedésünk. Mint kiderült, korán örültünk! Most már augusztus közepe van, de sajnos még a hálózat kiépítése sem történt meg. A területileg illetékes önkormányzati képviselő úr olyan választ adott kérdésünkre, hogy a Tiszajenő és Tiszavárkony-szőlőket ösz- szekötő vezeték építése (a teljes bekapcsoláshoz) azért nem történt meg, mert hiányzik az építési engedély... A képviselő úr magyarázata szerint ez az engedély azért kell, mert a műút a megyehatár választóvonalát képezi. Ez bizony valóban így lehet. Érthető a válasz, azaz mégsem. Mert én úgy képzelem el - lehet, hogy nem értek hozzá és naív is vagyok -, hogy ilyen, mondhatni milliárdos beruházásokat a munka megkezdése előtt megterveznek és minden szükséges engedélyt beszereznek hozzá... Most már csak azt szeretném megtudni az ügyben érdekeltektől, hogy meddig hitegetnek bennünket, és meddig használják kamatmentesen az általunk befizetett, nem is kevés összegeket. Ifj. Szendi Lajosné Tiszavárkony-szőlő Küldjön egy képet! ONCSA-házak átadása A kép 1943 októberében készült Kengyelen. Rajta - a kis képen - édesapánk áll, egy nyolcgyermekes családapa, egyenes gerinccel, mint ahogy mindig élt és dolgozott. A vendégeket köszönti abból az alkalomból, hogy elkészült és átadták a szép, egészséges, téglaépületekből álló ONCSA házsort (a nagy képen). En már az ONCSA-soron lévő otthonunkban születtem, kilencedik gyermekként. A házsor már nem látható Kengyelen, van, amelyiket átalakítottak, legtöbbjüket lebontották. A tágas, 600 négyszögöles portákon a házak közé újakat építettek. A fényképeket a Cegléden lakó Tóth Lászlóné Csiga Anna küldte el címünkre. ONCSA-házak, ONCSA-sor. Dehát ki tudja ma már, milyen házak (voltak) ezek? Annyival tartozunk olvasóinknak, hogy megírjuk: a második világháború előtt az Országos Nép- és Családvédelmi Alap rövidítése volt az ONCSA. Tulajdonképpen - többek között - állami támogatással, kedvezményes áron építettek családi (sor) házakat az Alapból a rászorulóknak. BB Szolnok n// a s • s főutcáján Az új banképület elölről „impozáns”, hátulról - a Pelikán szálló felől - „impotens”! Az ott lévő olajmunkások bronzszobra hajléktalan, gyűjtögető koldússá nyomorodott. Sajnos ez emberöltőig így marad. Az egyébként is panoráma és szabad területek nélküli városunk sivárabb lett. Ezt nem lokálpatrióták követték el, hanem valahonnan be- sompolygott, öntelt emberek. A jelenlegi városi vezetés levizsgázott. Nem az épülettel van baj, hanem az elhelyezésével, mert a szoborkompozíciót nem kiemeli, inkább a látvány elől leplezi. Szabó Béla, Szolnok * Egy másik szolnoki olvasónk, J. M. ugyancsak az olajmunkások szobráról küldött eszmefuttatást. Természetesen ő is nagyon sajnálja, hogy a Baross utcán a Budapest Bank épülete miatt kevesebb a zöldterület. Annyi már a beton, hogy amerre nézünk, abba ütközünk. Betonfalba, és emberbarátnak nem nevezhető elképzelésekbe. J. M. szóvá tette még, hogy a város központjában egy idegen gépkocsival képtelen eligazodni, ennél bonyolultabbat ki se tudtak volna találni az illetékesek. Sok városban járt már, de ilyen „zűrös” közlekedési rendet(lenséget) sehol nem tapasztalt - írta. Expressz - ajánlva A hadigondozásról A hadigondozásról szóló törvény kapcsán 14 tiszaburai olvasótól érkezett levél szerkesztőségünkbe. „A törvény szerint - írják levelükben - a hadiárvák 50 ezret, az özvegyek 75 ezret kapnak, a rokkantakat pedig 250 ezer forintig kárpótolják. Sajnos azóta semmi hír róla.” Levélíróinkkal a polgármesteri hivatalban ismertették a törvényt, „... de miránk az nemigen vonatkozik... ...kire vonatkozik hát?" - kérdezik. A hadirokkantakról és hadiözvegyekről szóló törvény szeptember elsejétől, míg a hadiárvákra vonatkozó 1995. január elsejétől lép hatályba. E szerint a volt hadiárva 50 ezer, a hadiözvegy 75 ezer, míg a hadirokkant maximum 250 ezer forint egyösszegű térítésre jogosult. A kérelem-benyújtás határidejének ezidáig nincs pontos dátuma, de azokat mindenkor a polgármesteri hivatalokban a jegyzőhöz kell benyújtani. Dr. Leskó Ferenc, a Magyar Hadigondozottak Országos Nemzeti Szövetségének elnöke az ügyre reagálva többek között elmondta, az előző kormány utolsó munkanapján megszavazott törvény többet árt a hadigondozottaknak, mint azt a rászavazók sejteni vélték. K törvény nemhogy adni nem ad, de még az előző által megállapított juttatások túlnyomó részét is megvonja. A fizethetőségnek két feltétele van. Az egyik: ’49 január 1. előtt az egyén hadigondozottként volt nyilvántartva, és pénzellátásban is részesült. A másik kitétel: ha bizonyítani tudja, hogy azt tőle 1949. január elseje után politikai okból megvonták. Ha valakinek van papírja arról, hogy hadigondozottként pénzellátást kapott, de nincs bizonyítéka arra, hogy azt tőle politikai okból megvonták, akkor nem kaphat egyetlen árva fillért sem. A törvény szerint a jogosultságot, valamint a politikai okból megszüntették kitételt is a hadigondozottnak kell bizonyítania. A törvény olyan feltételeket támaszt ezzel, melynek csak nagyon kevesek tudnak megfelelni. Bizonyára hajdani ellenzéki képviselőinken kívül kevesen gondoltak arra, hogy a hadigondozottak 75-80 százalékát zárják ki a juttatásból egyetlen gombnyomással. A bizonyítékként szolgáló okmányok jórészt eltűntek, megsemmisültek, vagy egyáltalán nem is léteztek. A többség lehetetlen helyzetbe került. Sajnos levélíróink is csak abban az esetben kaphatnak egyszeri juttatást, ha mindkét feltételnek megfelelnek, és hivatalos papírral igazolni tudják. Hogyan lehet mégis az eltűnt iratok nyomába eredni? Először is fel kell keresni a legelső lakóhely szerinti illetékes polgár- mesteri hivatalt. Ha ott nincs nyoma bizonyítéknak, a következő lakóhely polgármesteri hivatalához kell fordulni. Ha ez is eredménytelen, akkor a levéltárakban kell utánanézni. Ha még mindig nem akadt iratainak nyomára, akkor a Honvéd Levéltárban kell okmányok után kutatni. Amennyiben semmilyen hivatalos papír nem áll rendelkezésre, tanút kell szerezni. A bizonyítási eljárás hosszadalmas, embertelen, idegőrlő folyamat, amit egy 60-70-80, éves embertől nem lehet elvárni, és nem is biztos, hogy ő,maga végig akarja csinálni.----Abban reménykedhetünk csupán, hogy az előző kormány M DF-es honatyái által megszavazott törvény nem lesz hosszú életű. Az akkor még ellenzéki szerepben lévő pártok ugyanis elutasították azt. A gyógyírt egy törvénymódosítás, de mégin- kább egy teljesen új, valóban segíteni szándékozó és nem megvonni akaró törvény jelentené. 1 ■ fxiiU. Éjszaka nyugalmat szeretnénk Csendet kérünk! Ej, ha Léder László volna még Szolnok rendőrkapitánya, biztos, nagyobb rend volna a megyeszékhely főutcáján éjjelente, hiszen ő ebben az utcában lakott. Nem tűrte volna, hogy felverjék éjszakai álmából, mert bizony kedves rendőreink, ez megy szinte minden áldott éjjel: nem lehet aludni Szolnok eddig nappal, de most már éjjel is zajos főutcáján. Többek között azért, mert néhány taknyos motoros bátran száguldozik akár 140-nel is, s ettől nagy hősnek érzik magukat. Ezek a ficsúrok nem kímélik az idegeket. Jól kipihenten kerülnek elő estefelé otthonaikból, és apuka, anyuka talán azt sem tudja, kedvenc kölyke hol múlatja el a benzinpénzt és az időt. Összegyűlnek a volt Apeh-székház előtti parkolóban és amikor rájuk jön a görcs, kerülnek egyet bőgő autóikkal és motorjaikkal Szolnok éjjel viszonylagos csendjében. Minimum 140-nel végigszáguldanak a főutcán és a csatlakozó utcákon, hogy egy időre lecsillapodjanak. Persze mindezt nem suttogó tempóban teszik, mert olyan hangosak ezek a járgányok, hogy a Hungaroringen nem véletlenül viselnek füldugót a hasonló szerkezetek mellett. Rendőreink békésen alusszák hát álmukat valamelyik nyugodt övezetben (nem vitatja senki, rájuk fér!), a szolgálatban levőket pedig szemtelenül kijátsz- szák, mivel mihelyst járgányaikon meglátnak ezek a suhancok egy rendőrautót, azonnal tudják, mennyi a sebességhatár. Ezért arra vágyom, legyen egy olyan jogszabály, miszerint nyugodtan meg lehetne büntetni ezeket a srácokat álló helyzetben az említett parkolóban, hiszen az egész környék szeme láttára és füle hallatára szegik meg a paragrafusokat. Talán ugyanezek a titánok máshol is előfordulnak. A Mezőgép környékén, a szépen kiépített úttesten versenyeznek egymással, ki tud jobban „kilőni” állóhelyzetből. Természetesen biztosan ott sem kezelik finoman a gázpedált. Mindamellett, hogy hangosak ezek a járművek, tudniuk kellene vezetőiknek, hogy nem elkerített versenypályán teszik próbára tudásukat - ha manővereiket egyáltalán annak lehet nevezni hanem mások által is használt közlekedési úton. És amit csinálnak, az mások számára (is) életveszélyes. Gyakran előfordul például, hogy lazán átmennek a piroson is az ifjú Fittipaldik. Mi ez, ha nem a közlekedés szándékos veszélyeztetése? Azt kérem tehát tisztelettel a környék lakóinak nevében is rendőreinktől, hogy történjen már végre valami, mert ez tűrhetetlen állapot. Eszméletlen, hogy egyesek mit megengednek maguknak, mások kárára, hisz sokan mennek munkába másnap, s az se volna hátrány, ha pihenten tehetnék ezt! Vagy csak arra számíthatunk, majd jön a tél, és hazazavarja az idő ezeket a „kőkemény csávókat”? Vagy még rosszabb: bekövetkezik egy súlyos baleset? Vagy talán meg kellene hívni Arnold Schwarzeneggert rendet teremteni? Id. K. B„ Szolnok Az oldalt összeállította: Farkas Ferencné
