Új Néplap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)
1994-08-18 / 194. szám
4 1994. augusztus 18., csütörtök k A szerkesztőség postájából isi Még egyszer a Holt-Zagyváról Mindegy, ki a „gazda”, a Vízig elvégzi a dolgát! Biztosíték: a Vízügyi Törvény Kiscsoportosoknak is Német nyelvlecke A jó hírnév / Es az emberség! Az Új Néplap augusztus 11-i számában A szerkesztőség postájából című rovatban jelent meg a malomszögi holtág parti területeiről szólva Várhegyi Attila polgármester úr levele „A Vízig - a holtág kezelője - nem fellebbezett” címmel. A cím a vízügyi igazgatóság felelősségére utal a vízparti telkek magántulajdonba kerülésében, ami nem tükrözi a valóságot. A Vízig természetesen nem fellebbezett, mivel a Kárrendezési Hivatal a határozatot meg sem küldte, ugyanis a vízparti sáv szabadon tartását, illetve - szakfeladatok végzése céljából - használatát a Vízügyi Törvény 20., 21. §-a a tulajdonos személyétől függetlenül biztosítja a vízügyi szervezetek részére. Itt meg kell említeni azt is, hogy a parti ingatlant a Vízügyi Törvény 23. §-a alapján a vízig az esetleges kotrásból kikerülő anyag elhelyezésére, illetve elszállítására is használhatja. A fentiek miatt a kezelő vízügyi igazgatóság számára a feladatainak ellátásához szükséges jogokat a törvény biztosítja, ezért semmilyen érdeke nem fűződött és nem fűződik az érintett parti sáv állami tulajdonához, ezért az is közömbös, hogy ki a tulajdonos. A parti sáv lekerítésének tilalmáról a törvény nem rendelkezik, azonban előírja, hogy a vízig számára fentebb említett feladatainak ellátásához a bejutást lehetővé kell tenni. A malomszögi holtág jelenleg időszakos belvíztározóként is szolgál, ezért vízszintje nem állandó. Árvíz és belvíz egybeesésénél a vízszint magasabb lehet a jelenleginél, így az a parti sávot is elöntheti. A jelenlegi vízszint is magasabb az üzemrend szerint előírtnál, mivel a tavaszi áradást kihasználva a holtágba jelentős vízpótlást juttattunk, hogy a nyári meleg hónapokban kisebb legyen egy vízminőségromlás kockázata, ami természetesen az itt lévő zártkerttu- lajdonosok érdekeit is maximálisan szolgálja. Varga László műszaki ig. h. KÖTIVIZIG Úton-űtfélen azt hallja az ember, hogy mennyire fontos a nyelvtanulás. Ez egyáltalán nem túlzás. Különösen tapasztaljuk ezt napjainkban, amikor egy-egy fontos hivatalnál, intézménynél egymásnak adják a kilincset a különböző külföldi küldöttségek. Felismerték ezt Fegyvemeken is, ezért már az óvodában „belekóstolhatnak” a csöppségek a nyelvtanulásba. Ugyan még csak augusztus közepét „hagytuk el”, egyik kisgyerek a nagyszülőnél, a másik valamelyik rokonnál vakációzik. Akinek nincs szerencséje, az óvodában várja az „új tanévkezdést”. A minap hallottuk éppen, hogy a fegyverneki Központi Óvodában (is) lassan már készülgetnek szeptemberre, és ismét tervezik a németnyelv oktatását, ugyanis már tavaly lelkesen, szívesen tanultak az Manapság a vállalkozások korát éljük. Különös örömünkre szolgál, amikor egy állampolgár értelmes, okos vállalkozásba kezd. Olyanba, amelynek jövedelme nemcsak saját pénztárcáját hizlalja, hanem a lakosság érdekét is szolgálja. Ilyen alapon kezdett vállalkozásba Méri Imréné is Kisújszálláson. A Vásár út végén lévő házuk udvarán felépítettek néhány négyzetméternyi faházat, ahol főképpen a túrkevei Hodosi-féle - lassan már megyeszerte ismert - pékárut értékesítették. A kis üzlet a város perifériáján van, mégis az áru minősége, árszintje, tiszta, ízléses elhelyezése, nem utolsó sorban a kereskedő udvarias, kedves magatartása távoli városrészekről is vonzza a fogyasztót. Utóbbi példaként szolgálhat kezdő eladóknak, akárhol is dolgoznak! Mériék hónapok alatt „kinőtték” picinyke boltjukat. Úgy döntöttek, nagyobb helyiséget bérelnek. Erre jó alkalom kínálkozott. Mintegy 100-150 méterrel távolabb a jelenlegitől, a helyi Vízmű most kihasználatlanul lévő kis épületét vehették bérbe. Az elgondolás jó volt, csak- hát... nem számítottak, nem is számíthattak arra a sok buktaLakásomat szerettem volna eladni az elmúlt hetekben, miközben bosszantó tapasztalatokat szereztem. Korábbi ismereteim birtokában bizalommal fordultam az OTP Ingatlan Rt. irodájához a Mészáros Lőrinc úton. Tudomásom szerint díjtalan ingatlannyilvántartás mellett - foglalkoznak eladással. Amikor azonban felkerestem őket, a korábbi, mintegy két évvel ezelőtti gyakorlattal ellentétben közölték, hogy most már ez „ingyen nem megy”, két- ezer-néhányszáz forintot kell fizetnem azért, hogy a címet gépi nyilvántartásukba felvegyék. Nem volt annyi pénzem, így más forgalmazó után néztem, lévén még olyan újság is a városban, amely térítésmentesen vesz fel hirdetést. A július 22-i Új Néplapban örömmel olvastam, hogy az OTP már említett irodája rendkívüli kedvezményként újra vállal, illetve felvesz térítésmentes aprócska gyerekek németül, amelyet az újító törekvések tükrében indítottak. Nyolc témát dolgoztak fel (család, színek, számok). A kiscsoportosok énekeket, dalokat tanultak; tizenkét nagycsoportos a heti foglalkozásokon ismerkedett a német szavakkal, kifejezésekkel, amelyben a játékosság dominált. Dr. Péterné Mocsáry Magdolna óvodapedagógus munkáját nagyban segítette „Kasper”, a báb. A tapasztalat szerint a gyerekek kiváló nyelvérzékről tettek tanúbizonyságot, ezért is döntött az óvodavezetőség úgy, hogy az idén is elindítják a tanfolyamot. Kriston Edit felvételén a kiscsoportosok jókedvűen énekelnek, táncolnak. A kép a záró bemutató foglalkozáson készült. Szép emlék marad a kicsiknek, még felnőtt korukra is. tóra, ami ezután következett. Érthető, hogy az új, illetve nagyobb üzlet megnyitásához okiratok. tervek, vízmintavétel, engedélyek stb. szükségesek. Reális körülmények között azonban, ha főbenjáró akadályt vagy szabálytalanságot nem találnak az ügyben érintett szervek illetékesei, akkor létezhet az ügyintézésben is mindkét fél számára elfogadható, optimális átfutási idő. A hetek múlnak, Mériék várnak, a használatbavételi engedély nem érkezik. Törzsvásárlóként írom e sorokat, felkérés nélkül. Ismerem azonban a körülményeket, hiszen én is megkérdezem: mikor költöznek már át? Őszintén remélem, hogy mire soraim A szerkesztőség postájából c. rovatban nyilvánosságra kerülnek, a használatbavételi engedélyt is postázzák. Mondanivalóm lényegét megértik: a mi államunkban se akadályozzuk az ügyek intézését. Reménykedjünk, hogy Mériék nem fáradnak bele a bürokrácia útvesztőibe, nem veszik le napirendjükről a sokak számára hasznos és vevőik által is igényelt vállalkozás-bővítési szándékukat. Nagy Lajosné, Kisújszállás nyilvántartást. A következő héten felkerestem a céget, ahol a tisztviselőnőtől ismét elutasító választ kaptam: az a hirdetés egyetlen napra szólt. Sajnálatos, hogy a keretes hirdetésből ez nem tűnik ki! A tisztviselőnőnek megmutattam az akkor még az üvegkeret alatt kinn lévő nyomtatott tájékoztatót, mely a hirdetett lakások felsorolása fölött lógott. Azon is az volt olvasható, hogy a felvételért nem kell fizetni. Kértem, hogy ha ez tárgytalan, vegyék be a megtévesztő tájékoztatót, mert ilyen módon tisztességtelen dolog reklámozni. A hölgy megígérte, de semmit nem tett. Tehát azt kell gondolnom, hogy személyválogatás alapján történik a nyilvántartásba vétel. Helyes és tisztességes dolog ilyen reklámot közzétenni, s ilyen eszközökkel venni részt a konkurrenciaharcban? K. G., Szolnok Irathalmaz. Jó lenne röntgennel átvilágítani, hátha gyorsabban „átlátnám”, mit rejtenek a papírok. Ez nem megy! Sorra kell venni! Egy „tengerikígyó” bontakozik ki belőle... S. K.-né szolnoki olvasónk 1993 augusztus első napjaiban Fesztivál szekrénysort, s egyebeket vásárolt a szegedi Alföldi Bútorgyártó Kft. szolnoki, Körösi úti mintaboltjában. Otthon, a szállítás-pakolás után jött rá: a szekrénysor - amiért kevés híján 80 ezer forintot gombolt le - bizony sok keserűséget okoz neki. Minőségi kifogásait jelezte az üzletben, s ettől kezdve az ajánlott levelek-vá- laszok jöttek-mentek szinte szünet nélkül. Rövidre fogom a szót. A vásárló panaszát öt pontba foglalta: az ajtók nem záródnak megfelelően; az ajtók színe eltérően foltos; a díszlécek sarkait letörték; az éleken a fólia több helyen sérült stb. A Fa-, Papír- és Nyomdaipari Minőségellenőrző Intézet csak a díszlécek hibáját tartotta megalapozottnak. A gyártó által javasolt II. osztályba sorolást - a kifogásolt hibákat figyelembe véve - szinte túlzott mértékűnek ítélte, de a vásárló szempontjából kedvező ajánlatnak, amellyel szerintük az ügy rendezhető. A Minőségellenőrző válaszában az is szerepelt: a panaszos polgári peres úton felülvizsgáltathatja szakvéleményüket. A Fogyasztóvédelmi Felügyelőség J-N-K-Szolnok Megyei Felügyelősége is foglalkozott a témával. Válaszuk végkicsengése: amennyiben S. K.-né a vételárkülönbözettel nincs megelégedve, polgári peres úton szerezhet érvényt kifoEmlékszem gyermekkoromra, amikor a fűre lépni, járdán kerékpározni tilos volt. A rend megszegőit büntették. A parkokra parkőr, az utca rendjére nappal és éjjel körzetenként két járőröző rendőr vigyázott. Ha a láthatáron csendőr körvonalai bontakoztak ki, még a szó is elhalkult. Ma URH-kocsik száguldanak a főutcán. Könnyen elérhetők, ha a közelben van működőképes telefon. Ha sikerül a kapcsolatfelvétel, a rend őrének arra kell vigyáznia, hogy a bűnöző lelki világában, emberi méltóságában kárt ne tegyen, mert ellenkező esetben őt teszik felelőssé, őt huzigálják! Ma szabad fűre lépni, a járdán kerékpározni, sőt gördeszkával ott mutatványokat végezni. Nap mint nap szemtanúja vagyok délutánonként, késő estig, miként száguldanak a járdán felnőtt kamaszok kerékpárral és gördeszkával a Baross utca 12 és az Ofotért közötti útszakaszon, valamint a közlekedési főúton keresztül-kasul. Azzal nem törődnek, hogy a járdán a felnőttek mellett gyerekek is gásainak. Vételárkülönbség! Na igen! Közben a gyártó cég II. osztályúnak minősítette a szekrénysort, s a vevő visz- szakapott 7.352 forintot. Ez történt rövid (?!) egy év alatt, ami így viszonylag egyszerűnek tűnik, ám S. K.-nénak nem volt egy perc nyugta. Idegeskedett, mérgelődött, sírt, éjjel nem aludt - mikor milyen volt az idegállapota. Bármikor belépett a szobába ugyanis, ha akarta, ha nem, szemébe ötlött a szekrénysor, s az „ő” hibái. Bírósághoz járjon? Szegedre? Mert hogy ott a gyártó cég központja! Ezért még mindig írt ide, oda: folyton-folyvást nőtt az irathalmaz. Ami végülis hozzánk került. Egyetlen „kiút” lehetséges még a papírtengerből. Telefon Szegedre, az Alföldi Bútorgyártó Kft. ügyvezető igazgatójához. Manapság ezt el sem lehet hinni, de igaz: Farkas Ferenc ügyvezető igazgató úr meghallgatott, s megígérte: átnézi a náluk lévő iratokat, s másnap választ ad. Az ügy happy enddel végződik. Augusztus 9-én Szolnokon járt Farkas Ferenc ügyvezető igazgató és Kertész László MEO-vezető. Szemem-szám elállt, hogy nem csak bíróság tud pontot tenni egy ügy végére, hanem az emberség, a megértés, a segíteni akarás is! Végzetes, javíthatatlan hibát az ügyvezető igazgató sem látott a szekrénysoron (csakúgy, mint munkatársa), de nemes gesztussal döntött! Cseréljük ki a szekrénysort! Elenyésző a minőségi reklamációnk, eny- nyit megér nekünk a jó hírünk! Ilyen egyszerűen is lehet? Igen! Csak nem jellemző!-fjvannak, netán idős emberek, akiknek már nem olyan jók a reflexeik. A kerékpárosok, a gördeszkások az Ofotért, vagy a posta felől iramodnak a „pályának”, kihasználják a Sütő utca kereszteződésénél a rokkantkocsik, babakocsik közlekedésére kialakított lejtőt, s ott produkálják magukat, ami olykor eséssel párosul, s a tehetetlenné vált gördeszkát a Baross utca 12 szám alatti épület bejárati ajtaja állítja meg. Ez a jobbik eset, mert ha az esés a kanyár után következik be, a magatehetetlen gördeszka tovarepül, s ki tudja, hol áll meg, s kit hogyan talál el. A minap hasonló esetnek majdnem szenvedő alanya lettem. Csak a gondviselés mentett meg a kórháztól, s egy esetleges lábtöréssel járó gipsztől. Nem hinném, hogy az illetékesek ezekről ne tudnának. Ha esetleg így volna, az említett területet tekintsék meg bármelyik késő dédlután, s cselekedjenek addig, amíg nem késő, mert baleset előbb vagy utóbb - törvényszerűen bekövetkezik! N. L, Szolnok Gyors rendőri intézkedés Kunhegyesen nyaraltunk nemrég. Augusztus 10-én kimentünk a strandra. Nyugodtan lubickoltunk, jólesett a hűs víz a kánikulában. Amikor hazafelé indultunk, döbbenten állapítottuk meg, hogy oda az 1200-as Ladánk slusszkulcsa és a pénztárcánk, mindenestől. Irány a pénztár! Hátha leadták elveszett tárgyainkat. Szerencsénk volt, a slusszkulcsot valaki megtalálta, leadta. A pénztárosnő riasztotta a rendőrséget, s jött is gyorsan Kun István őrmester. Gyorsan felismerte a helyzetet, nem sokat teketóriázott, „forró nyomon indult”. Nemsokára elő is került két, 13-14 éves srác! Ők emelték el értékeinket. Nagy szerencsénk, hogy valaki megzavarhatta őket, így a kocsit nem kötötték el, nem nyitották (fosztották) ki, és a pénzünk is meglett. Köszönet érte Kun István rendőrőrmester úrnak! - sorolta boldogan szerkesztőségünkben a szolnoki Szendrei Zsolt. Küldjön egy képet! Az „aranylábúak” Szolnokon A magyar válogatott labdarúgó csapata a 60-70-es években többször, szívesen jött Szolnokra, mert jó edzőpartnerek voltunk. Az egyik alkalomról maradt fényképem is: 1961-ben a MÁV ellen játszottak és sok gólt rúgtak. Annyit, hogy nem is illik emlékezni rá... A játékosokra illene, de csak néhány név jut már csak az eszembe. A csapatkapitány Sipos Ferenc, kapus: Géczi, és a többiek: Mészöly, Mátrai, Rákosi, Palotás, Albert, Fenyvesi. A MÁV-ban Abonyi, Borók, Draskóczi, Szűcs játszottak többek között. Az idősebb szolnoki szurkolók talán másokat is felismernek. A játékvezető Horváth Lajos volt. És a guineaiak A képen a guineai labdarúgó-válogatott Szolnokon, 1960 júniusában. A Jászberényi Lehel SC vendégei voltak, mivel Szépföldi József akkor a guineai válogatott edzője volt. Szépföldi korábban a Lehel SC-t vitte előbbre a tabellán. A mérkőzésen a vendégek győztek 3-2-re a megyeszékhely válogatottja ellen. Az afrikai fiúk játéka jó benyomást keltett körünkben. Rátfai József nyugdíjas sportvezető, Szolnok Az oldalt összeállította: Farkas Ferencné A bürokrácia buktatói Hosszú az út... a használatbavételi engedélyig „Ingyen nem megy”... Megtévesztő tájékoztató HOGYHA ELINDUL A VONAT... Hova megy a Zsuzsi vonat? ... A szívem majdnem megszakad... mert láthatóan sehová, s a környéke is kihalt. Egyébként: Túrkevén álldogál árván a szabadidőközponttá alakított Győrffy-tanyán, csacsogó, vidám „utasokra” várva. Fotó: B. T. Intézkedjenek az illetékesek Ne várjanak balesetre!
