Új Néplap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1994-08-15 / 191. szám

4 ^ A szerkesztőség postájából [X 1994. augusztus 15., hétfő Ássák el a csatabárdot! Új helyen diszkózhatnak a jászladányi fiatalok A sörözőben betiltották a zenét, de csak papíron, hiszen július 2-án (szombaton) is állt a bál! - Nem elég a rekkenő hőség, az utca lakói a hangos diszkótól is szenvednek. - Jú­lius 7-én ezzel a címmel jelent meg egy írás e helyen, amelyből lényegében mindent megtud az olvasó; az érintettek feltétlenül! A rend kedvéért azért ideírjuk: a jászladányi Jókai utca 15-ben lévő Dreher sörözőről, mégin- kább az ott rendezett diszkóról van szó. Azóta is kaptunk már segít­séget kérő levelet, amelynek nem minden mondatát találjuk megnyugtatónak. Egy bizo­nyos: hangos diszkó a cikk megjelenése után is volt. Sokan nem értik, Jászladány Nagyköz­ség Polgármesteri Hivatala, a rendőrség miért nem tud ér­vényt szerezni a Hivatal határo­zatának, amely a sörözőben a zeneszolgáltatást 1994. április 30-i hatállyal betiltotta. Telefonon próbáltunk diszkó-ügyben további infor­mációkat szerezni. Nem volt könnyű! Ahányszor megbünte­tik a vállalkozót csendháborítá­sért, annyiszor fellebbez... Az ellenőrzések alkalmával nem tapasztaltak kirívó hangerőt, igaz, egyszer éppen zártkörű rendezvény volt. Szinte olyan a nagyközség, mint a felbolydult méhkas - ez volt lemérhető a telefonokból. Kell valamilyen megoldásnak lennie! Úgy tűnik, talán lesz is! Legfrissebb értesüléseink sze­rint augusztus 6-án, szombaton volt a Jókai úti sörözőben a bú­csúdiszkó - úgy tudjuk, már mérsékelt hangerővel. Jánosi Zoltán vállalkozó „elköltözik” a diszkójával. A település szé­lén lévő gumijavítót béreli ki, s a jövőben ott lesz a fiatalok ta­lálkozóhelye. A rendőrség fo­kozottan ellenőrzi az esemé­nyeket. Most már lehet re­ménykedni, hogy ennyi herce­hurca, hányattatás után elássák a csatabárdot, nem lesz szabály- sértés, békésen él majd egymás mellett a nagyközség lakossága, a vállalkozó - és a kikapcsoló­dásra (jogosan) vágyódó fiatal­ság. Kultúrált szórakozásra ugyanis szükségük van! S min­denkinek megnyugtatóbb, ha „otthon” maradnak hétvégeken! Lubickolás, játék, versenyek Fürkészek Káptalanfüreden Az Abonyi Úti Általános Is­kola fürkészel július végén Káp- talanfüredre indultak üdülni. Ott „fürkésztek” egészen au­gusztus 6-ig. Amikor hazajöt­tek, nem győzték mesélni élmé­nyeiket. Mivel végig rettentő meleg volt, délelőtt és délután is fürödtek - diákok és nevelők egyaránt. Délután hatkor kez­dődtek a programok: vízi- és sportversenyek, festménykészí­tés, szerepelt a Szegedi Mini Színpad, választottak tábor szé­pét, Volt diszkó és dáltanulás. Az esti fürdés volt a sláger. Mindezeken túl sok-sok meg­lepetés várta még a gyerekeket, melyet anyagilag többen támo­gattak, amit hálásan köszönünk. A nevelőknek - Barát Éva Bo- gáta, Buncsekné Tóth Éva, Fo­dor Elemérné. Makai Lászlóné, Rajta Istvánné, Szummemé Dudás Gabriella, Vargáné Vígh Judit - is köszönet jár az élmé­nyekkel gazdagított napokért és a gondoskodásért, amit gyer­mekeinknek nyújtottak. - A nyári táborról a szolnoki Huri Ferencné szártrolt be az SzMK nevében. Küldjön egy képet! Aratás 1940-ben Kaszával, marokszedővel X \ Évtizedek óta előfizetőjük vagyok, s örömmel küldöm felhí­vásukra ezt a fényképet. Ilyet is ritkán láthatnak - különösen a fiatalok! A fotó 1940 nyarán készült Jászberényben, gabona­aratás idején. A csapat tagjai az iskola II. évfolyamát kezdő ta­nulók. A felső sorban a kaszások, én balról jobbra a harmadik vagyok. A középső sorban a marokszedők, az alsó sorban pedig a kötélkészítők, rakok és kévekötők láthatók. Én voltam az első kaszás, mint az iskola önképzőkörének elnöke. A cséplést is mi végeztük. Szarvas Béla, Jászberény Az 50-es években, géppel Az ezen a képen látható eszköz sem sűrűn látható már napja­inkban, csak elvétve, múzeumokban. Nemrégiben Kálmán Kata fotóit láthattuk a jákóhalmi határ 1930-as évekbeli kézi aratásá­ról. Napjainkan már arató-cséplőgép (kombájn) járja a határt, de volt egy időszak, amikor aratógéppel végezték a betakarítást. A képen az 1950-es évek jellegzetes gépét lehet látni (igaz, nem túl közelről), mely kévébe kötötte az általa levágott gabonát és úgy dobta ki. Traktorvontatással dolgozott. Fodor István, Jászjákóhalma Gyógyszer helyett Szép szó, szeretet Úgy hozta a sors, hogy H. J. öregségére jószerével magára maradt! Nem kellett volna, de így alakult. Örömmel tapasz­talta, hogy közösségre, egy nagy családra talált. Ez pedig a szolnoki 3. sz. Gondozási Központ. Ide jár el naponta ti- ■zenhatodmagával, ahol volna még hely négy embernek. Kel­lemesebben telik társaságban az idő, az étel is jobban esik. Meg- hányják-vetik az élet napfénye­sebb és árnyékosabb oldalát... Kinek-kinek kijutott ebből is, abból is. H. J. augusztus 8-án nagy napra készült: hetvenedik születésnapjára! Meghívta klubtársait, a 3. sz. Gondozási Központ nyolc dolgozóját, s Ipacs Piroska városi vezető gondozónőt. „Kosarat” senkitől nem kapott, annál több virágot, szeretetet, szép szót! A szüle­tésnapi torta sem maradt el! Sü­teményről, üdítőről - egy kis borocskáról is - az ünnepelt gondoskodott. Nem hiányzott a muzsikaszó; Vörösné Magdika remek hangulatot teremtett, táncra is perdültek a vendégek. A felejthetetlen délutánról vallott levelében János bácsi. Végtelenül boldoggá, érzel­mekben gazdaggá tette az ün­nepség, a különleges kedvesség, a feléje áradó szeretet - írta többek között. „Ilyen segítő szándék és gon­doskodás mellett még meghalni is szép lehet. Sajnálom, hogy ezt az ünnepséget nem látta az egész világ, mert lett volna be­lőle mit megtanulni. A mi gon­dozóink és a központ vezetői mint igazi anyák, úgy gondos­kodnak rólunk, szinte a léptein­ket is vigyázzák. Hihetetlen, hogy mennyi sérült lelkű és szívű embert meg tudnak gyó­gyítani szeretetükkel, odaadá­sukkal. Feledtetni tudnak fáj­dalmat, bánatot - szinte majd­hogynem gyógyszer nélkül... Mi már csak annyira vagyunk képesek, hogy megköszönjük a törődést: megszolgálni, meghá­lálni úgysem lehet! S nem csak azért, mert fogytán az erőnk, rövid az időnk...” Hétfő, hétköznap - s egy em­bernek mégis szebb volt, mint akár egy pirosbetűs ünnep! Rekkenó hőségben Hangulatos klubdélután Azt hiszem, ezt a hosszú ideje tartó kánikulát sokan megemlegetik. Minden olyan nehéz! Ilyen körülmények kö­zött kaptam meghívót a tisza- várkonyi nőklub augusztus 6-i rendezvényére. Ebben a 36 fo­kos melegen úgysem lesz ott senki - gondoltam -, de én ele­get teszek a megtisztelő meghí­vásnak és elmentem a családdal együtt. Tévedtem! A szépen be­rendezett idősek klubja megtelt: minden korosztályt „képvisel­tek” a hölgyek. Szabó Jánosné tanárnő, a nő­klub vezetőségi tagja elmondta, hogy a nőkluboknak hagyomá­nya van a községben. A jelen­legi helyzetben különösen szük­séges, hogy a nők összetartsa­nak. Ezután Túróczi Ferencné, a Munkáspárt megyei nőbizottsá­Zempléni túrán A Múzeum Nemrégiben mintegy félszáz résztvevővel a Zempléni he­gyekben Kossuth-emléktúrán járt az abonyi Múzeum Baráti Kör. Hevesen megtekintették a II. világháborús emlékművet. Monokon a monumentális Kos- suth-szobrot koszorúzták meg, valamint a nagy államférfi szü­lőházát. Kitűnő kalauza volt a csoportnak a Kossuth emlék­szobában. Szerencsen mindent megnéz­tek, amit érdemes! A múzeum hely- és kortörténeti anyaga mellett az abonyiak elámultak az intézmény képeslap-gyűjte­ményén, amely világviszony­latban is a harmadik helyen áll. Ónodon az ódon vár maradvá­ganak elnöke emlékeztetett rá: ismét meg kell találni a nőknek is egymást, politikai és ideoló­giai elkötelezettség nélkül. Sok sikert kívánt az új vezetőség­nek, melynek elnöke Telek Te­rézia lett. Az uzsonna elfogyasztása közben kellemes beszélgetés alakult ki, majd Kiss Béla tisza- várkonyi „rímfaragó” saját ver­seivel szórakoztatta a jelenlé­vőket. A zenét az elnökasszony fia és barátja szolgáltatta. A délután fénypontja a cigányasz- szonynak öltözött Tóth Ilonka néni volt, aki 74 éves létére fia­talokat meghazudtoló vehe­menciával ropta a „nemzeti­ségi” táncokat és majdnem mindenkit megtáncoltatott. Kel­lemes időtöltés volt. Tolnai Antal, Szolnok Baráti Kör nyai között is a múltat idézték fel, s a takaros tájházzal is meg­ismerkedtek a múzeumbarátok. A muhi csata megdöbbentő em­lékhelyén is koszorú került a szomorú esemény színhelyére. A Golgota-domb szijdakráteré- ből a fekete talpfák jelölte úton a buszhoz igyekeztek a kirándu­lók. Győré Pál múzeumigaz- gató-idegenvezető még két ál­lomás nevezetességeivel kí­vánta megismertetni a kirándu­lókat. Ám... Az autóbusz mű­szaki hibája miatt kacskaringós útját végülis vonattal folytatta hazafelé a lelkes, főként nyug­díjasokból verbuválódott cso­port. B. Zs., Abony Expressz - ajánlva Az áremelések okozói a termelők? Imre Sándor örményesi olva­sónk egyik levelében arról ír, hogy a nemrég történt élelmiszer áremelé­sek okaként a termelői árak emelke­dését nevezték meg a feldolgozók. Ez, olvasónk véleménye szerint azt jelenti, hogy újra a termelő­ket okolhatja a fogyasztó a megélhetés nehezedése miatt. Pedig maguk a termelők is megélhetési gondokkal küzdenek - írja Imre Sándor. Tisztelt Olvasónk! Hogy egy-egy esetben az áremelkedéseknek mi az oka, kár feszegetnünk, ugyanis minden cég a saját házatájáról magya­rázza ezt. Valójában ebből mennyit jelent a különböző alap­anyagok árának emelkedése, csak szakemberek tudják^ meg­mondani, amit vagy elhisz a kedves vásárló vagy sem. Általá­ban az utóbbi. Az viszont bizonyos, hogy mind a termelő, mind a felvásárló, kereskedő azt bizonygatja: alig marad nyeresége, miután érté­kesítette az aktuális árut. Ez lehet hús, gabona, liszt, kenyér - bármi. S hogy a különböző „kezeken” átkerülő áru hol és mennyivel drágul, az az adott „kéz”-en múlik. A piacnak kel­lene bizonyos mértékű folyamat- és árszabályozást betölteni. Kellene. Sajnos törvényszerű az a folyamat, hogy pénzünk fokozato­san értéktelenedik, s lényegében ezt fejezi ki maga az infláció. Ebből adódóan emelkednek az árak, nőnek a bérek - igaz, utóbbi számos családban egyáltalán nem tapasztalható. S hogy valójában mennyire okolható mindezért a termelő? Ez nézőpont kérdése. Mint ahogy az is, ahogy írja levelében, hogy a termelő nem szabhatja meg az árat. Ez utóbbival némileg vitatkozni kívánok, ugyanis hazánkban működik már az árutőzsde, melyhez minden termelő igazíthatja árait. S azzal sem értek egyet, hogy a mezőgazdasági termelő­nek „úgy kell odaadni a terméket, ahogy veszik”. Már csak azért sem, mert megfelelő lehetőségek kínálkoznak arra, hogy a felvásárlót magasabb ár kifizetésére rábírják. Csak az a gond, hogy a kisebb termelők egyáltalán nem kívánnak összefogni, mindegyik azt hiszi, hogy egyedül jobb árat tud kialkudni. A piac azonban nem így működik. Mindettől függetlenül egyetértek azzal, hogy a mezőgazda­ság nem tartozik a legnyereségesebb ágazatok közé, s a legne­hezebb itt a megélhetés. Ezen segíteni csak megfelelő gazda- ságpolitkával lehet, melyet az új kormánytól, parlamenttől vár­hatunk. Üdvözöltél: Szolnok kellős közepén Hull az elsárgult... vakolat A tősgyökeres szolnokiak a patinás épületet a Kádár-cukrászdá­ról ismerték. Valamikor még „sikk” volt kiülni a „Kádár” teraszára, s ott kávézni, fagylaltozni, meginni egy-egy üveg sört, üdítőt. Ké­sőbb Tünde-presszó névre hallgatott a vendéglátóhely, s lett hírhedt híre; neve pedig ugyanúgy kopott, mint maga az épület. Terasz nincs, fagylalt a fasorban se, s ki is vágyna megpihenni a porban, a zajban, még ha volna is ott ülőalkalmatosság. Az épület első emeletének egy részét sokáig uralták a fényképé­szek. Mára ők is elinaltak, talán a környékről is. De otthagyták vi­harvert cégtáblájukat, a kapubejárat mellett törött tárolóban felvéte­leiket. A ház lakói félnek ki-bejámi! Velünk osztották meg gondja­ikat, segítséget kérve. Választhatnak: nyakukba hullhat az elárvult cégtábla, vagy a vakolat - kapun kívül és belül. A város kellős kö­zepén, a Szapáry utca 28-ban... Szerkesztői üzenetek Bujáki Mihály, Szajol: Kérjük, ha tud, jöjjön be a szerkesztő­ségbe. Nem biztos, hogy tudunk segíteni, de mindenképpen több adatra lenne szükségünk! M. B. Mezőtúr: Panasza olyan jellegű, hogy abban mi dönteni semmiképpen nem va­gyunk jogosultak. Sajnos útját „egyengetni” sem tudjuk. Az oldalt összeállította: Farkas Ferencné t

Next

/
Thumbnails
Contents