Új Néplap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)
1994-08-11 / 188. szám
6 Szolnoki Extra 1994. augusztus 11., csütörtök Továbbképzési lehetőségek, hangversenyek, pályázatok Tűzoltómunka Egy alapítvány a pedagógia szolgálatában Négyszer gyulladt meg az avar- A Bánnfy Katalin, Varga Katalin Alapítványt 1990. július elején alapítottuk. Az alapítók a tantestület tagjai, vagyis körülbelül huszonegy kolléga volt - kezdte Botka Lajosné.a gimnázium igazgatója. - Őszintén szólva, ahogyan az alapítványok történetét végig gondolom, az alapítványok között úttörőszerepet vállaltunk azzal, hogy az iskola tanárai hozták létre ezt az alapíványt.- Miért érezték úgy, hogy szüksége van a Varga Kata- lain Gimnáziumnak egy alapítványra?- Két dolog motivált bennünket. Az egyik, hogy már tapasztaltuk azt, hogy állami, illetve önkormányzati iskolaként, amit mi az államtól, iskolafenntartótól költségvetési pénzként kapunk és a költségvetési pénzek felhasználása nagyon merev. Úgy éreztük, hogy egyre inkább veszélybe kerül az iskolának az az alapfilozófiája: az ide járó gyerekek mindegyike tehetséges valamiben, csak meg kell találni azokat a formákat és lehetőségeket, amivel kipróbálhatják magukat. Az természetes, hogy ez az elv az iskola programjában régóta létezik, s csak fölerősítette bennünk ezt a tapasztalat. Rájöttünk arra is, hogy egyre kevesebb pénz jut a megszokott fakultációs rendszerre, a foglalkoztatásra. Egyre több ajánlatot kaptak a gyerekek és a kollegák az iskolán kívülről - nyelvoktatás, művészeti táborok, tanári továbbképzések -, amelyeknek azonban komoly anyagi von- zata van. A tantestületen belül meg van az igény, hogy olyan szakmai továbbképzéseken vegyenek részt, ahol a tudományos felkészültségüket, vagy a módszertani pedagógiai tudásukat fejlesszék - de ezek a továbbképzések egyre drágábbak lettek. A gyerekek oldaláról nézve pedig azt kell mondjam, hogy egyre több olyan kínálat érkezett az iskolához - amely megfizetethe- tetlen a családok egy részének. Nagy dilemma volt, hogy mit csináljunk: a szemétkosárba dobjuk ezeket, vagy kirakjuk a faliújságra, hogy aki tudja, vigye, aki meg nem tudja, lemarad. A tantestületnél pedig mondjam-e azt, hogy „megszereztél egy diplomát húsz éve, akkor jó lesz az még tíz évig” - ez azonban soha nem volt jellemző az iskolára.- Miért pont alapítványi formát választottak a támogatások megszerzésére?- Az alapítvány volt az egyik olyan újszerű támogatási rendszer, amellyel legális lehetőséget kaphattunk arra, hogy anyagi támogatásokat szerezzünk. Mert ugyan előtte is pályázott az iskola különböző programokra, de a pályázat nagyon esetleges dolog, s az sem biztos, hogy arra a bizonyos programra, amire mi szeretnénk pénzt elnyerni, írnak-e ki egyáltalán pályázatot. így döntöttünk az alapítványi formáról, ahova a külső támogatások is beérkezhetnek, de a saját erőforrásokat is be tudjuk adni.- A gimnázium egykor Bánnfy Katalin nevét viselte. Ez a név most újra feltűnik az alapítvány nevében. Miért?- A '80-as évek végén öregdiák találkozót szerveztünk az iskolában, ahova nagyon sok egykori Bánnfys is eljött, azok, akik 1930 és 1952 között érettségiztek. Ők mondták el, hogy szívesen támogatnák az iskolát, hiszen annak idején őket is segítették az idősebbek. Ezért döntöttünk úgy, hogy az alapítvány a Bánnfy Katalin, Varga Katalin nevet viseli majd. A névválasztásban egyébként tükröződik egyfajta folyma- tosság felvállalása is.- Milyen problémák megoldását várták az alapítványtól?- A célunk rendkívül egyszerű: a tehetséges tanulók, illetve tanárok számára az önmaguk fejlesztését szolgáló programokhoz segítséget nyújtsunk, a másik pedig az, hogy az alapítvány segítse az iskolát, mint intézményt a saját pedagógiai fejlesztő programjának megvalósításában.- Mennyire sikerült mozgósítani a potenciális támogatókat?- Az alapívány kezdő tőkéje 13 ezer forint volt, s ekkor még nem tudtuk megítélni, milyen lesz az alapítvány visszhangja. Számítottunk a régi kapcsolatokra a nagy vállalatokkal, és a szülőkre. Jelenleg körülbelül 2 millió 600 ezer forinttal gazdálkodhatunk - az alapítvány alapvagyonát illetően. Az alapító okiratban megfogalmaztuk, hogy az alapívány alaptőkéjéhez mindaddig nem lehet hozzányúlni, amíg az el nem éri az iskolai költségvetés 10 százalékát.-Úgy tudom, hogy nyári tanfolyamokat, sót hangversenyeket is szerveznek . . .- Igen, az alapítvány tulajdonképpen mint oktatási programgazda működik: tanfolyamokat, egyetemi előkészítőket, nyeltanfolyamokat szervezünk. Rendszeresen írunk ki pályázatokat a diákok és a tanárok részére. Lehetett pályázni például kutatómunkára is, vagy az ahhoz szükséges eszközök megvásárlására, de akár egyéni termék előállítására is. Amióta elkészült az iskola díszudvara, nyaranként rendszeresen rendezünk komolyzenei hangversenyeket is. Az alapívány tehát segíti és bővíti az iskola alaptevékenységét. Cs. Cs. R. Két helybéli fiatalember a Mont Blanc csúcsán Lapu Béla matematika-fizika szakos tanár és barátja, Szlankó Zoltán már évek óta együtt mászik. Legutóbb Európa legmagasabb pontját, a Mont Blanc-t sikerült meghódítaniuk.- Több közép- és kelet európai csúcs után szerettünk volna egy olyat is megpróbálni, amely az emberi szervezetet a magasság miatt egy kicsit jobban igénybe veszi, voltunk már a Magas Tátrában, a Keleti Alpokban, kétszer vágtunk már neki a Mont Blanc-nak, de akkor az időjárási viszontagsáok miatt 4400 méternél vissza kellett fordulnunk - meséli Lapu Béla tanár úr. Néhány hete egy négyfős szegedi csoporttal indultak, de mivel a társaság tapasztalatlan volt, nem volt gyakorlatuk a hegymászásban, ezért őket 3000 méternél egy menedékházban hagyták. A nyugati földrajzi szakirodalom úgy tartja, hogy Európa legmagasabb pontja a Mont Blanc, mások szerint viszont a Kaukázus hegység is ide tartozik. A szolnoki hegymászók két nap alatt érték el, és jöttek viszsza a 4807 méteres csúcsról. Előtte akklimatizációs túrákkal edzettek, s talán ennek köszönhető, hogy technikai és állóké- pességi problémák nem adódtak vatarba keveredtek, előle bebújtak egy kb. 30 négyzetméteres házikóba, amely Vallon ház névre hallgat, s ahol már közel 35-40 ember szorongott, s rajtuk keresztül képet kaphattak arról, hogy mennyi, de mennyiféle ember próbálkozik. Fiatal, idős, férfi nő, japán és európai, amerikai stb. Ügy látszik, népszerű a Mont Blanc. A második vihar a Bossons gleccseren érte őket, ekkor már, visszafelé, velük volt az említett négy szegedi fiatal, s rájuk külön kellett ügyelni a jégre eső jégzivatar közepette. Csákánnyal haladtak, ember csákánnyal a kezében a sima felületen frappáns villámhárító — de innen is szerencsésen megmenekültek. A harmadik egy jó kis nyári zápor volt, este tíz óra körül, amely kis híján lemosta őket a túristaútról. az út során, gond nélkül sikerült véghez vinni a feladatot. Természet adta nehézségek csak visszafelé adódtak, három vihar látogatta meg őket a hegyek között. Először egy három órás hózi- Mászástechnikailag ez nem tartozott a nehezebb feladatok közé - mondta Lapu Béla, a Ruhaipari Szakközépiskola tanára, aki barátjával már tervezi a következő megpróbáltatásokat. B. G. Az oldalpárt szerkesztette: Cs. Csáti Réka Égett a határ, parázslott a föld, valósággal izzott a tűzoltók telefonvonala. A múlt pénteken több mint kétszáz lakossági bejelentés érkezett a parancsnokság ügyeletére: meggyulladt a szajoli vasúti felüljáró mellett az avar. Lángolt a töltés és a régi négyes közötti kétszáz hektáros területen a tarló, harminc hektáron az erdősáv és aljnövényzete. Félő volt, hogy a tűz nem csak az erdőben tesz kárt, hanem tovaterjed az üdülőházak felé. A riasztás háromnegyed kettőkor történt. A nap első komoly tűzesete - az egyestől az ötösig beosztott szakmai skálán - hármas fokoA szeméttelep melletti tűz már a tanyákat is veszélyeztette (Felvételeink a szolnoki Repülő Egyesület segítségével készültek.) A lángok pusztításának nyomai. Háttérben a vasúti híd vett tűzoltómunka. A legsúlyosabb esetekre kell öszpontosí- tani. Ha történetesen másnap Cegléden van tűz, akkor Szolnokról mennek járművek és akkor itt csökken a védelem. - Nincs elegendő tartalékeszköz és személyi állomány sem - tájékoztat Hoffmann Imre -, minimális létszámmal dolgozunk. - Ráadásul pénzügyi tartalékainkat feléltük. Pénteken a tűzesetek lokalizálásának költsége elérte az ötszázezer forintot. A többi kiadással együtt már jelentős summáról van szó. Annyi pénzből gazdálkodunk mint 1991-ben. Kiadásaink négyötödét bérekre fordítjuk, egyötöde jut csupán a fenntartásra. Már Egy kezdődő tüzet így is el lehet oltani - mutatja a parancsnok zatú volt. Mint a múlt iskolájában, az ötös itt is a legrosszabbat jelenti. A hármas fokozat megállapítása esetén legalább hat gépjárműfecskendőnek kell a helyszínen lenni. A keletkezett kár így is jelentős, de ha nem érkeznek a megye más tűzoltóságaitól járművek, akkor még nagyobb lehetett volna. Sári Ferenc tűzoltó őmagy- gyal a Szolnok városi parancsnokkal és Kurgyis János őrnaggyal a megyei parancsnokság felügyeleti szolgálatának osztályvezetőjével négy nappal az eset után szemléltük meg, mit nem falt fel a tűz, és azt is, merre terjedhetett volna tova. Úgy tűnik, a vasúti töltés oldalától indult ki, és szélirányban tartott a város felé. A vasúti kocsik dohányosai ebben az esetben egy kicsit gyanúsak. A tűzoltók indulása után nem telt el tíz perc, újabb jelzés érkezett, ezúttal Tisza- püspökiből, ahol egy mellék- épület gyulladt meg. Pár perc alatt végeztek ezzel a feladattal a szolnokiak, s már indultak vissza Szajol irányába, ahol társaik nem tudtak gátat vetni a tűz továbbterjedésének. Ekkor rendelték el a hármas fokozatot. Öt egységtől, kilenc gépjármű, félszáz ember küzdött a lángokkal. A riasztási és segítségnyújtási terv alapján Ceglédről, Jászberényből, Karcagról, Mezőtúrról, a Vegyes Szállító Repülő Dandártól és természetesen Szolnokról vonultak ki az egységek; a tűz megfékezéséhez bevetették a tűzoltóvonatot is. Ez nem volt elég a vörös kakasnak: háromnegyed háromkor egy gépjárművet avartűzhöz kellett küldeni a szolnoki Fényes Adolf útra. Ilyen körülmények között a tűzoltók csak úgy tudták féken tartani a tűztengert, hogy máshonnan vontak el erőket, mint a kényszerhelyzetben lévő adósok, akik úgy adják meg tartozásukat, hogy máshonan kémek kölcsönt. Sajnos kölcsönösség nélkül a tűzoltók munkája is elképzelhetetlen. A feladatok megoldásához szükséges létszámmal és technikai felszereléssel talán nem lenne szükség erre. De a szükség nem is mer városhatárokat. Hajdanán, hosszú évekkel-évtizedekkel ezelőtt a lakosság és a védendő terület arányában állapították meg az állomány nagyságát. Azóta jónéhány év eltelt, s mint az adatok bizonyítják, sok minden megváltozott. Több a műszaki és kárelhárítási feladat, jellegében, minőségében más a mentési munka. 1991-ben „mindössze” 850 tűzeset történt a megyében. Egy évvel később 1600 alkalommal csaptak fel a lángnyelvek. Tavaly 1200 esetben kellet beavatkozni a tűzoltóknak. Ha így haladunk, ebben a hónapban a tűzoltók már túllépik a kivonulások múlt évi számát. A tudósítások ismertetik, hány perc alatt értek a helyszínre a tűzoltók. Elismerően vagy feddően kommentálják a riasztástól eltelt idő hosszát. - A pénteki esetek is bizonyítják: a „késések” oka gyakran az, hogy máshol is kell dolgozniuk tűzoltóinknak - jegyzi meg Hoffmann Imre tűzoltó alezredes, megyei parancsnok. - Gépjárműveink átlagéletkora 11 év. Ez azt is jelenti, hogy van közöttük olyan amelyet már majdnem két évtizede használunk. A Szolnoki Repülőegyesület jóvoltából a magasból is megnézhettük a tűz által okozott kárt. Már messziről látszik a tűz nyoma a nagy fekete folt, oka szinte kideríthetetlen. A szajoli tűz továbbterjedését délután öt órára sikerült megakadályozni, de este dolgoztak még a szürkeruhások. Madártávlatból másként hat ez a környék, mint lentről. A tarló nagy része üszkös seb a föld hátán, a fák is meg- pörkölődtek. Pár száz méterre állnak a hétvégi házak. A tűz nagyétvágyú volt, nekikezdett a volt töltés oldalának, melyek koronáján a régi négyes út betoncsíkja porlik. A nap ötödikén a szajoli tűzzel nem ért véget. Három óra után pár perccel Szolnokról, a Botár I. útról avartűzről érkezett jelzés. A parancsnokság régebbi dolgozói mondják, hogy húsz éve nem volt ilyen „bolondokháza”, amikor egy nap ennyi komoly esethez kellet volna kivonulniuk. - Szabadnapos tűzoltók is jelentkeztek, a műhelyből is vonultak a helyszínre - tudjuk meg Sári Ferenctöl. Negyvenöt-hatvan kilométeres távolságból jöttek tüzet oltani Szolnokra. Ä megyei városok tűzoltóságainak mindössze egy-két gépjárműfecskendőjük van. Ha onnan eljön egy jármű, akkor védtelen marad a térség. Igaz, bizonyos tartalék marad a településen. De Jászberényből a másik kocsi a hevesieknek segített. Ez a szó szoros értelembe az alapfeladatok ellátásához is kevés a pénz. A fennálló nehézségek ellenére a megyénkben dolgozó tűzoltói állomány helytállása példaértékű. Pénteken csak Szolnokon négy tűzeset volt. Mintegy a nap „lezárásaként” egy újabb hármas fokozatú tűzesethez vonultak ki, a szeméttelepre. A repülőgépből egy pipáló vulkán hatását kelti a szeméttelep. A kis füstcsíkok emlékeztetnek arra, hogy itt égett pénteken az embermagasságú bozót. A területet övező fák barnára sültek a tűzben. Három órakor jelentették ezt a tüzet, ekkor még javában küszködtek a lángokkal szajol alatt. Több tanya, a villamosveze- ték, és egy vasútbiztosító épületet veszélyeztettek a lángok, arról nem is beszélve, hogy ha el- harapódzik a gurító oldalán, akkor veszélybe kerülhetnek a tartálykocsik, a konténerek is. Itt másfél órára feszültségmentesítették a vezetéket. A Piroskai Állami Gazdaság, a Vegyiművek és Tószeg áram nélkül maradt, Áramtalanítani kellett a Szolnok-Újszász-Hatvan vasúti fővonal jobboldali pályáját is. Megkapó látvány lehetett a sárga-vörös „tűzijáték”. Az egyik vasúthoz közeli házban még akkor is békésen ültek az udvaron a lakók, amikor a tűz méterekre táncolt otthonuktól. Mondja csak valaki, hogy ideges nép vagyunk!A múlt évben az egész megyében két olyan tűzeset történt, mint pénteken egy nap alatt Szolnokon. Megnyugtatóak azok az intézkedések, melyeket a szeméttelepen keletkező tűz megakadályozásával kapcsolatban tettek az ön- kormányzat vezetői - jegyezte meg a megyei parancsnok. Jelentős jogosítványokat kaptak az önkormányzatok a tűzoltóságok irányítására. Rossz rágondolni, milyen helyzet alakulna ki akkor, ha csak a saját város, a vonzáskörzet biztonságát tartanák szem előtt. Szurmay Zoltán Fotó: Korányi Éva
