Új Néplap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)
1994-08-11 / 188. szám
ÚJ BEVÁSÁRLÓ ÜZLETHÁZ SZÁSZÉKNÁL. Augusztus 12-én, vagyis holnap nyitja meg kapuit a legújabb „Szász” üzletház Szandaszőlosön, a Honvéd utcában. Fotó:Korányi Éva 1994. augusztus 11., csütörtök Szolnoki Extra Tűzveszély a gazosban A Pletykafaluban immár négy éve, hogy 44 telket közművesített az önkormányzat. Mint azt az ott lakók elmondták: pontosan négy éve annak is, hogy senki feléje sem néz a telkeknek, ahol immár embermagas az elszáradt gaz. Ráadásul szívesen felkeresik ezt a gazost a cigarettázó, randalírozó fiatalok - óriási veszélynek kitéve az ott lakókat. Elég egy el nem oltott cigarettacsikk ... Új beléptető rendszer a megyei rendőr-főkapitányságon Az ügyfelek érdeke az első A megyei rendőr-főkapitányság épületében immár három hete folynak a munkálatok, hogy a jövő héttől kezdve megújult formában, kulturáltan fogadhassák majd az ügyfeleket. Öhlbaum Zoltán őrnaggyal az itt kialakított, az országban egyedülálló beléptető rendszerről beszélgettem.- Ez az egész átépítés teljesen az ügyfelek érdekében történik, semmi öncélú dolog nincs ebben. Az már más kérdés, hogy mivel ez az átalakítás megtörténik - a biztonságra is sokkal jobban fogunk ügyelni. Ezt az épületben dolgozók biztonsága érdekében, illetve az ügyfelek érdekében csináljuk. Ez az egséz terv a korszerűbb, kulturáltabb és gyorsabb ügyintézés miatt lett kitalálva.- Milyen változásokra számíthatunk, milyen újításokat „vezetnek” be?- Ez az új portál egyrészt golyó- és ütésálló üveggel fedett, másrészt a forgóajtó biztosítja, hogy egyszerre csak egy ember jöhessen be az épületbe. Amikor bejutnak, egy szállodai recepcióhoz hasonló építményt látnak majd gyönyörű kivitelben. Pszichológusok is részt vettek a kialakításában - egyébként az országban egydül itt dolgozik pszichológuscsoport -, így lett a belső tér meleg kék és zöld színű. A terveink szerint egy hölgy lesz az eligazító, s mellette egy objektumőr áll majd. Jelenleg két objektumőr lát itt el szolgálatot, mindketten rendőrök. A „recepciós” hölgy nyelvismerettel és számítógépes ismeretekkel is fog rendelkezni. Reményeink szerint formaruhát kap majd, amin egy jól látható táblán lesz az arcképe és a neve. Mind az eligazí- tók, mind az objektumőrök pszichológiai tréningen vettek részt, ahol elsősorban a kommunikációval foglalkoztak.- Említette, hogy ez az új rendszer gyorsabb is lesz ...- Mondok egy példát, amivel jól „ábrázolhatom”, mit is jelent mindez. Tegyük fel, hogy valaki bejön, és engem, vagyis Öhlbaum Zoltánt keresi. A hölgy ekkor beüti a számítógépbe az „öhlb”-jelet - nekem elég speciális nevem van, nem igen fog a gép összekeverni senkivel -, s rögtön meg tudja mondani az érdeklődőnek, hogy bent vagyok-e az épületben, vagy sem. Ugyanis egy olyan kártyával lehet majd belépni, ami az itt dolgozó - tehát ebben az épületben - munkatársak adatait tartalmazza, vagyis bele lesz égetve az arcképe és rajta lesz az ujjlenyomata, neve, rendfokozata és beosztása is. Ezt a kártyát kell majd áthúzni egy nyíláson, amikor megérkezünk, illetve amikor elmegyünk - ezt a számítógép pedig rögzíti. No nem azért, hogy ellenőrizzék a dolgozókat, hiszen az a jó, ha többet van kint az ember, mert akkor végzi igazán a munkáját, ha területen van. Ez a rendszer arra alkalmas, hogy ha keresnek valakit, akkor nem kell telefonálni - ahol esetleg foglalt a vonal, s már tízen állnak sorba, hanem beütnek öt betűt, s meg tudják mondani, hogy ott van-e, akit keresnek.-A bejáratnál lesz-e még változás?- Igen, külön bejáraton jöhetnek be az ügyfelek és az itt dolgozók. A munkatársak ugye a kártyával, aki pedig „idegen”, az kap egy kitűzőt „látogató” vagy „ügyfél” felirattal. A kettő közötti különbség az, hogy a látogató az épületben a büfétől kezdve bárhova mehet, míg az ügyfél csak az arra kijelölt helyre.- Van-e a megyében máshol is hasonló beléptető rendszer?- Olyannyira nincs, hogy az egész országban egyedülálló ez a megoldás. Az ötlet onnan jött, hogy az itt uralkodó állapotok már tarthatatlanok voltak, rendkívül kultúrálatlan körülmények között történt a beléptetés. S ha már csinálunk valami újat, akkor olyat csináljunk, ami a jövőt vetíti elénk technikailag.- Mikor lesznek készen a munkálatokkal?- Hát, teljesen készen csak akkor, ha mindenki rendelkezik ezekkel a bizonyos kártyákkal. Ezeknek az elkészítése egyébként folyamatban van, veszik rólunk az ujjlenyomatokat - természetesen ehhez mindenkinek a beleegyezése szükséges a személyiségi jogok miatt.- S mikor lehet az új bejáraton közlekedni?- Hétfőtől. A körülbelül három hete tartó munkákra hétfőn tesszük fel a koronát. Cs. Csáti Réka (Fotó: Korényi) A fészek melege - Családportrék „Belül rendben legyen minden” Azt mondják, aki egyszer rosszul választott, másodszorra jobban meggondolja. S ki tudja, a megfontoltságnak, a tapasztalatnak, a nagyobb felelősségérzetnek köszönhető-e, hogy a „második” házasságok többnyire sikeresek lesznek. Persze, azt hiszem, Bádonyiék nem ezen gondolkodnak, nem rágódnak a múlton, inkább a jövő felé néznek. A feleség, Bádonyiné Olasz Erzsébet kezd bele a beszélgetésbe.- András és én ismerjük egymást már 26 éve, mert együtt jártunk általános iskolába. Aztán nagyon sokáig nem találkoztunk, András Nagykőrösre került, én Jászberénybe jártam. Csak amikor már mind a ketten elváltunk, akkor találkoztunk össze újra. így kezdődött. Nekem volt már két gyerekem, Andrásnak is egy. Az egész nagyon gyorsan történt, és nagyon nagy szerelem lett belőle. Minden lebeszélés, féltés ellenére, a ’87. májusi találkozás után, szeptemberben már össze is házasodtunk. Egy évre rá született meg Zsófi, közös gyerekünk. Amikor én elváltam, a gyerekeim, Letti és Lacika még kicsik voltak, úgy érzem ez szerencsés is volt. Andrást tulajdonképpen úgy fogadták, mint apát.- Soha nem kértük tőlük, hogy hívjanak apának, ők kezdték egyszercsak - mondja András. - Akkoriban gyakran jött hozzánk a lányom, ő persze apázott, talán ekkor ragadt rám.- Ő a tekintély a családban - folytatja a feleség. - Ő az, akinek egyetlen szavába kerül minden, nem úgy, mint nekem. De nagyon jó gyerekeink vannak, megbízhatunk bennük, attól függetlenül, hogy sokat vannak egyedül. Letti ötödikes, Lacika negyedikes volt a Széchenyiben, sporttagozaton. Lacika nagyon komolyan focizik, diákolimpiát nyertek a futballcsapattal. Zsófi még óvodába jár. Tizenegy évig tanítottam a Délibáb úti iskolában - meséli Erzsébet -, most főállású anya vagyok. A férjemnek is besegítek, mert vállalkozó, és egyedül nehéz lenne neki.- Én ’91 elejétől két és fél évig munkanélküli voltam - mondja András. - Végül is valahol szerencsés dolog is volt, mert pont akkor építkeztünk.- Az, hogy belekezdtünk abba az építkezésbe, az életünk egyik nagy próbálkozása volt - folytatja Erzsébet. - De próbálkoztunk mindenfélével, hogy a fizetésünket kiegészítsük. Például a nászutunk a hagymaföldre vezetett. Hagymáztunk, közben malacokat neveltünk apósomékkal közösen. Belefogtunk a gilisztázásba is, ez úgy-ahogy bejött. Mindig volt valami fölkapott dolog, és azt csináltuk. És elkezdtünk építkezni, a lakást eladtuk a Szé- chenyin, albérletbe mentünk. Tudtuk, ahhoz, hogy a pénzt elő tudjuk teremteni, sok mindent vállalni kell. András anyagbeszerző, én közös képviselő voltam. A társasházépítés minden nyűgét és borzalmát végigéltük.- Két év kőkeményen és intenzíven benne van az életemből - teszi hozzá András.- De a vége az lett - folytatja Erzsébet -, hogy mégsem éreztük jól magunkat.- Mi nem panelgyerekek vagyunk, kell egy kis zöld, ahol magunk lehetünk, ahol nyugodt szívvel leengedhetem a gyerekeket, tarthatok két kutyát, és otthon érzem magam — mondja a férj.- Úgy voltunk vele - folytatja Erzsébet - most még van bennünk egy kis fiatalos lendület. Eladtuk a lakást, újra albérletbe jöttünk, és belekezdtünk egy családi ház építésébe. Mindenkinek külön szobája lesz, de nem lesz palotánk. Pontosan akkora kell, hogy elférjünk benne. Most ez előtt állunk. Közben a férjem már nem munkanélküli, hanem vállalkozó lett.- Tavaly májusban kezdtem itt a Pozsonyi úton ezt a bútorboltot vezetni, novemberben aztán át is vettem, és teljesen én viszem azóta — mondja a férj. — Vállalkozó lettem, de tulajdonképpen kényszerűségből, és nehéz dolog is, ilyen állami szabályzók mellett. De inkább ezt csinálom, mert itt én irányítom az életemet. Igaz, egyszer hopp, másszor kopp. Aki irigyli, annak azt mondom, próbálja meg. Dolgozni pedig muszáj. Nekünk még mindenért meg kellett küzdenünk.- Nem kaptunk ingyen soha semmit - mondja Erzsébet. A szüléink erkölcsileg támogatnak, és bármilyen problémával fordulhatunk hozzájuk. Viszont arra neveltek bennünket, hogy mindent magunknak teremtsünk meg. Mi is erre próbáljuk nevelni a gyerekeinket. Mindent megadunk nekik, de nem pazarlóan. Nekünk soha nem az volt fontos, hogy kifelé mutassunk. Hanem az, hogy belül rendben legyen minden. Azt hiszem, ezt úgy érjük el, hogy kompromisszumokat kötünk. Nagyon fontos, hogy abban a pillanatban megbeszélünk minden problémát. És szintén fontos, hogy célokat tűzünk ki magunk elé. Ezeket véghez- visszük és kitartunk mellettük.- Itt kell élni a földön, nem álomvilágban - mondja András. - A céljainkat úgy választjuk meg, hogy meg is tudjuk valósítani. Nem is alhatnék nyugodtan, ha nem fejeztem volna be, ha félbehagytam volna valamit. A feleségem is elvált, én is. Nagyon sok ember a válás után lezuhan a padlóra. Főleg a férfiak. De el kell kezdeni újból felépíteni valamit. Ez őrült nehéz, de megoldható! Voltunk mi is kátyúban, nehéz időszakok is voltak - anyagilag, nem érzelmileg. Nem tudom aláírni, ha valaki elhagyja magát. Mi optimisták vagyunk. Hiszen nekünk van három gyerekünk.-em(Fotó: Bíró Tibor) Mackós dolgok - egykor és most A minap kibontottam a nevemre érkező levelet - egy csomagküldő szolgálat ajánlatát — amely egyébként bontatlanul a kukában landol. Ha már vagy ötvenszer én nyertem meg a milliós autót, lakást, lássuk, most mivel próbálnak meghódítani. Annak rendje s módja szerint átlapozom a kínálatot. Valami furcsa . . . Még'egyszer átlapozom. Pille cipő, „aranyos" teáskészlet, kis kés, nagy kés . .. Meg van! A csupa praktikus dolgok mellett ott vannak a macik. Olvasom: „jóéjszakát” mackók (ezek ikrek és a sötétben világítanak), alvó mackók (zenélő változatban is kapható, de akkor hogyan alszanak?), és állapotos panda, aminek annyi pandamacija lesz, amennyit elbír a pénztárcám. Kíváncsian elolvasom a macik ajánlatát a kép hátulján. Idézek egy mondatot: „Egyszerűen ellenállhatatlanok s gyermeke ölelő karjaira és barátságára várnak”. Visszafordítom a lapot, s a képeket nézegetem. Eszembe jut, hogy amikor kicsi voltam, volt egy macim. Csúnya, nagy maci volt - akkora, mint én és hiányzott az egyik füle (nyilván mindig azt megragadva vonszoltam mindenhova). Tényleg a barátom volt. Éjszaka, ha féltem, elsutyorogtam neki félelmeimet. Dédelgettem, megszidtam, pátyolgattam. Nagyobb lettem és a maci a húgomhoz került, az ő meghitt barátja lett. És itt vannak ezek a macik a csomagküldő szolgálattól. Csicsásán, világítóan, zenélőn, álmosan és terhesen. Ezek már nem is macik, csak árucikkek egy csomagküldő szolgálat kínálatában. Cs. A. A telefon esete a törplefonnal A történet hosszú évekre nyúlik vissza, talán 20 évre, mert ismerősömnek közel ennyi ideig volt beadva telefonigénylése. Annak rendje és módja szerint megvásárolta a 25 ezer forintos kötvényt, így más dolga nem volt, csak várni, várni, várni... Láss csodát, a Posta megkegyelmezett és a telefon is beköttetett. Ismerősöm, bár a vonalat és a telefont is megfizette, tudomásul vette: továbbra is a Posta, vagyis a Matáv tulajdonában maradnak. A bosszúság az új lakásba költözéssel kezdődött. Telefon ott is volt, működött is hibátlanul, egészen addig a napig, amíg legafont (ezzel a szerkeny- tyűvel egy vonalon két készülék működhet) nem kötöttek rá. Ettől kezdve szinte kéthetenként lett „süket" a telefonja. Mit tesz ilyenkor az ember, bejelenti a hibát, másnapra várja a szerelőket, ám csodák csodája mire hazaér, ismét üzemképes a távbeszélője. Az se baj, ha a fővonal számán, ami majdnem az övé, a legafon tulajdonosa van bejelentve. A dolog itt be is fejeződhetne, ha nem vált volna rendszeressé ez a "hol jó vagyok, hol nem"- féle játék. Ettől kezdve jönnek a kérdések: vajon milyen úton-módon kaphat valaki efféle telefonriasztó szerkentyűt és hogyan kapcsolhatják a vonalára megkérdezése, tudta és - gondoltam - beleegyezése nélkül. De utánajárva a dolognak kiderült, rosszul gondoltam. Én, mint mezítlábas honpolgár nem igényelhetek legafont, legfeljebb, ha telefonigénylésem van, a Matávnak meg egy szabad le- gafonja. Ez így nem kerül többe, mint egy normál telefonbekötés. Ám ha luxusigényeim kielégítéseképpen megvásárolom, az már 50 ezer forintra rúg. Mindenesetre a telefonos szakember szavaiból nyilvánvalóvá vált, ismerőseim továbbra sem tehetnek semmit, vétójoguk nem lévén, legfeljebb a mérget nyelhetik szaporán, ugyanis, bármennyire is furcsa a Matáv szabadon rendelkezhet a telefonokkal és a vonalakkal egyaránt. Ugyanakkor „megnyugtattak": a legafon felszerelése semmiképp sem érintheti hátrányosan a fővonallal rendelkezőket, kiváltképp a vonalat nem. Lehet hogy ez valóban így van, és az iménti csupán kivételes eset, nem tudom, de a történet igaz. Befejezésképp talán egy jó tanács minden telefontulajdonosnak, ha tehetik foggal-körömmel tiltakozzanak, nehogy bárki, bármit rákössön a vonalukra, mert igaz a régi mondás: közös lónak túrós a háta. -bg-
