Új Néplap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)
1994-08-10 / 187. szám
6 Kunsági Extra 1994. augusztus 10., szerda Abádszalóki kánikula Vannak, akik csónakon érkeznek a partra. Elég nagy a tó, sokat lehet barangolni rajta vízijárművel. Jó néhány évvel ezelőtt majdnem a tó közepén még látható volt egy hatalmas nyárfa, amelynek a csúcsa kilátszott a vízből. A vízijárművek szerelmeseinek kedvenc uticélja volt ez a magányos óriás. Mára már ő is átadta magát az enyészetnek. Az evezőlapát kedvelőinek marad a számtalan romantikus kis sziget. Akik kikötnek rajtuk, úgy érezhetik magukat, mint a királyok saját birodalmukban. Jó néhányan sátort vernek ezeken a növényzettel sűrűn benőtt földdarabokon, és csak a jóféle árpalé, meg némi harapnivaló pótlása céljából keresik fel a civilizációt. Kötöttség nélkül Csapó Bernadett és Domány Róbert Besenyszögről jöttek egy kicsit kikapcsolódni. A kempingben ütöttek tanyát, ott verték fel a sátrat. Nincs határidő, hogy meddig maradnak, ezt csak a közérzetük befolyásolhatja. Ameddig ilyen szép az idő, nem szedelőzködnek. Egész nap a parton vannak - meg is látszik szép barna színükön - esténként pedig eljárnak diszkóba, ha koncert van a szabadtéri színpadon, azt hallgatják meg. Rájuk is fér ez a sok színes élménnyel tarkított pihenés, nehéz őszi-téli időszak van mögöttük. Bernadett a tiszaföldvári Hajnóczy István Gimnázium harmadik évfolyamát végezte el, Róbert pedig szülei vállalkozásában dolgozott. Itt most végre kikapcsolódnak, élvezik a kötöttség nélküli életet. Együtt a nagy csapat Együtt a nagy csapat! Akik a tűző napsütésben egy gyékényen (bocsánat) pléden, illetve testvériesen egymás mellé teregetett textileken bamíttat- ják magukat, Molnár Róbert, Ondi Tamás, Mucsi Péter és az egyetlen hölgy a társaságban Zalavöl- gyi Judit. A fiúk mindnyájan szolnokiak, a Jend- rassik György Gépipari Technikum diákjai.Osz- tálytársak és jóbarátok, hiszen a tanulmányi időn túl a szabadidejüket is szívesen töltik együtt. Mint ahogy ezt ez a közös üdülés is mutatja. A faluban laknak, egyikőjük családi üdülőjében. Önellátóak, bár az étkezéssel nem sokat bajlódnak, megteszi egy kis hamburger, hot-dog! Már csak néhány napot maradnak a tóparton, mert ami még a vakációból hátra van, azt az időt szüleikkel, testvéreikkel töltik különböző famíliázó programokban. Van, aki tiszai motorcsónakos túrára készül, van aki a görög és van, aki a horváth tengerpartra készül. Juditnak már lejár a szabadsága, várják a betegei. Bizony, jó volt ez a kis pihenés. Visszajárnak Török Andrásné Derecskéről és Tóthné Nagy Irén Ré- kasról minden évben visszatérnek ide családjukkal. Elégedettek a helyi ellátással, csak kicsit drágának találják a portékákat. Ezért aztán igyekeznek a famíliát saját koszttal ellátni, az jóval olcsóbb. Ebéd után, egészen zárásig, a parton vannak. Ezzel kapcsolatosan merült fel egyetlen panaszuk is. Úgy találják, a hatóságok nem kellően gondozzák a füves területeket a strandon, így az apróságok lábát gyakran megszúrják a kiszáradt torzsák. Az oldalt írta és szekesztette: Cseh Emese Ugri-bugri Csuda jó ez az ugri-bugri! Az ember így fordul, úgy billeg és már lódul is neki a magaslatoknak, hogy aztán visz- szahuppanva az alsó fertályán, vagy éppen a hasán landoljon. - „Te nem próbálod ki?” - mutat a rácson túl bámészkodó apukájára a kisfiú. Szemtanúként elmondhatom, a papa bőszen tiltakozott. Nem tudni, magát féltette-e a nyaktörő mutatványtól, avagy a kifeszített gumiháló teherbírásában nem bízott, gondolván nem éppen karcsúnak nevezhető testalkatára. BINGÖ-HINTÖ Négy kereke van, 2 pár pedálja, színes napernyője, ülőkék rajta kicsiknek, nagyoknak, mi az? Biztos sokan találnák ki. Ez bizony egy hintó. Méghozzá BINGÓ-HINTÓ. A kedves kis jószág tulajdonosa Remzső Lajos, illetve a fia, de az üzemeltetés mindenképpen a papa, Remzső úr feladata, hiszen ő már nyugdíjas, belefér az idejébe. Szívesen csinálja, elnézelődik a népek között a kemping kerítésénél táborozva, s rosszalkodó tüdejének is jót tesz a friss, vízillatú levegő. A hintók a család tápiószelei műhelyében születtek, de az ötlet a Velencei tó mellől származik. Ott látott meg egy prototípust az if- jabbik Remzső, s menten beleszeretett. Otthon aztán összedugta a fejét apa és fia, és megalkották a saját gyermeküket, amely állítja Remzső úr, szebb is, biztonságosabb is, mint Fertő tavi testvére. Megértjük a szülői büszkeséget, hogyne értenénk. Tudjuk, mindenkinek a saját szülötte a legkülönb, meg aztán őszintén szólva nekünk is nagyon tetszett a „bébi”, a másikat nem láttuk, nincs összehasonlítási alapunk, így aztán éljen-éljen az abádszalóki bingó-hintó! Bíztatásunkra Remzső úr „nyeregbe” pattant, megkértünk egy arra kószáló kislegényt, ugyan legyen már utas a hintóbán. Nem kellett hozzá sok győzködés, rögvest helyet foglalt az ülésben, s igen tetszett neki a néhány méteres furikázás. Természtesen a bingó nemcsak ennyire képes, vannak a vendégek között akik 5-6 kilométert is megtesznek vele. Ilyen távolságokra persze inkább a fiatalok vállalkoznak, és főként akkor, amikor már lemenőben a nap. Pörög-forog Ez az alkotmány a napvédő, esővédő tető alatt egy bika lenne, jó széles sávban körbekerítve vastag puha anyaggal. A képet szemlélve ki gondolná e jámbornak tűnő jószágról, hogy olykor bizony meglehetősen be tud vadulni. Pörög-forog, ágaskodik, dobálja a farát, ember legyen a talpán, illetve a fenekén, aki meg tud rajta maradni. Nem hiába van tehát a kipárnázott aljzat, aki lerepül a nyeregből, ne törje kezét-lábát, mosolyogva állhasson fel a „baleset” után. A fiúcska - ahogy a fotón látható is -, most még a kezdeteknél tart. Éppencsak felkapaszkodott az „oszloplábú” hátára, még idilli a hangulat. Néhány perc, és kezdődik a nemulass! De őt nem kell félteni, a legmegvadultabb pillanatokban is helyt állt, de a végén ő is lehuppant a magasból. Erről már nem készítettünk felvételt, nem akartunk olvasóink idegeit borzolni.
