Új Néplap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-28 / 176. szám

1994. július 28., csütörtök 5 Körkép Nyomozás az Unique-Transtrade Kft. vezetőinek bűnügyében Minthogy megyénkben is vannak olyanok, akik üzleti kapcsolatra léptek az alábbi história főszereplőjével, fon­tosnak tartjuk a tájékozta­tást a körülötte zajló esemé­nyekről. A BRFK tájékoztatta az MTI-t arról, hogy a budapesti IV-XV. Kerületi Ügyészség elutasította az előzetes letartóz­tatásban- lévő George Borhegy, az Unique-Transtrade Kft. volt vezetőjének szabadlábra he­lyezési kérvényét, s az előzetes letartóztatása határidejére 1994. december 2-i határidőre tett indítványt. Az ügyben kirendelt angol nyelvű tolmács és fordító, va­lamint az igazságügyi számí­tástechnikai szakértő elkészí­tette szakvéleményét. A nyo­mozás során a kft. 20 volt munkatársát, illetve tanút és 106 sértettet hallgatott meg ed­dig a rendőrség. George Bor­hegy továbbra is tagadja bű­nösségét, és azt hangoztatja, hogy a hatóságok „ellehetetle­nítették tevékenységét”. Ezzel szemben a rendőrségi nyomozás mást állapított meg. A Magyar Nemzeti Bank utasí­totta a Külkereskedelmi Ban­kot, hogy nem utalhatja át a kft. bankszámlájáról a befolyt pénzösszegeket az Amerikai Egyesült Államokba. (Az MNB vizsgálatáig már 6 millió amerikai dollárt utalt át a kft., ezzel szemben 1,2 millió dollár értékű gépkocsiáru érkezett be Magyarországra a kft. megala­kulásától kezdve.) Az MNB til­tása után továbbra is történtek befizetések a kft. bankszámlá­jára, és a befizetett pénzössze­gek eltűntek. A gyanúsított másik védekezése az volt, hogy a Kermi nem adott engedélyt az amerikai autók üzembe he­lyezésére és vámoltatására. Ezzel szemben a Kermi többször is kérte a kft.-t és' személyesen George Borhe­gyet arra, hogy típusonként ad­jon be egy-egy autót, s így a vizsgálatot követően korlátlan időtartamra megkapja az enge­délyt. George Borhegy a leg­alapvetőbb hatósági követel­ményeknek sem tett eleget. A nyomozás során kiderült, hogy a kft. tulajdonában lévő szer­vizhálózatot, felszereléseket és irodaberendezéseket egy tranz­akció során átjátszották az újonnan alakult Unique Group Kft. tulajdonába. Ebben az ügyben gyanúsí­tottként hallgatták ki Borhegy Zsuzsannát a tartozás fedezeté­nek elvonása miatti bűntett és magánokirat-hamisítási vétség elkövetése miatt. Borhegy Zsuzsanna ugyanis többször aláhamisította George Borhegy volt feleségének, Sylvia Bachmann-nak nevét az Unique Transtrade Kft. tulaj­donát képező szerviz adásvételi szerződésén. Később pedig mint az Unique Group Kft. ügyvezető igazgatóhelyettese, értékesítette a szervizt 3 millió forintért, eladta a volt szerviz megbízott vezetőjének. Ügyvédje tanácsára Borhegy Zsuzsanna megtagadta a val­lomást. Vizsgálatot folytatnak abban az irányban is, hogy George Borhegy és Borhegy Zsu­zsanna nem kötöttek törvényes házasságot, mivel Magyaror­szágon és Hawaiiban is csak egyházi esküvőt tartottak. En­nek ellenére Orosz Zsuzsanna használja a Borhegy Zsuzsanna nevet, és ez szerepel személyi igazolványában, valamint útle­velében is. A nevezettek nem is kérték a hazai anyakönyvezést. Egyéb­ként a nyomozásnál kiderült, hogy George Borhegy május 7-én el akarta hagyni az orszá­got, mivel repülőjegyét erre a napra hosszabbíttatta meg. Szabadlábra helyezési kérvé­nyeiben a vevők kártalanítására felajánlott 70-75 gépjárművet, amely magyar vámszabadterü­leten, illetve több európai kikö­tőben áll, s véleménye szerint 180-200 millió forint az ér­téke. Kérvényében azonban nem szólt arról, hogy úgy Eu­rópában, mint Magyarorszá­gon, ahol csak az Unique Kft. előfordult, jelentős tartozást hagyott maga után. Ügyfelei­nek kártalanítására tárgyalást kezdett a Duna * Holding Rt.-vel, s 50 millió forint ér­tékű gyorssegélyt kért az Euró­pában lévő járművek beszállí­tásához és 400 millió forintot a vevők kártalanítására, de ez a tranzakció nem jött létre. A Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma szerint George Borhegy 1991 és 1994 között összesen 1186 személygépkocsi behozatalára kapott importengedélyt. A ténylegesen behozott kocsik számát még a vizsgálat során tisztázzák, és egyéb irányban is folytatja nyomozását a rendőrség. (MTI) Egy lat ész többet ér, mint egy mázsa erő Beszélgetés Molnár István önkéntes néprajzi gyűjtővel Mindig csodáltam azokat az embereket, akik sokat tudnak régi dolgokról. Gyűjtik a letűnt korok értékeit, s szívesen közre is adják, ha tehetik. A Jászságban igazán akadtak olyanok, akik „kincseket” őriztek. Velük megismerkedni élmény volt szá­momra, s egy-egy interjú talán az olvasók figyelmét is felkel­tette. Legfrissebb csodálatom „tárgya” Molnár István jász- szentandrási nyugdíjas pedagógus. Önkéntes néprajzi gyűjtőként élte le életének kétharmadát. Munkásságát nemrég Sebestyén Gyula-emlékéremmel ismerték el, ami nagy dicsőség számára. S persze a könyvek, a tanulmá­nyok, a pályázatok, amiket fel tud mutatni. A szentandrási ott­hon egy szobája könyvekkel van tele. Pista bácsi olyan kiadvá­nyokat mutat, melyek szintén ritkaságszámba mennek.- Ezek a füzetek, a Magyar Népi Művelődési Intézet kiad­ványai - van egy, amit Györffy Györgytől kaptam 1948-ban - segítették a néprajzi gyűjtő­munkát. A tudatos gyűjtéshez ezek adták a mankót. Á szabad­ságharc 100. évfordulója kap­csán hirdettek egy nagy gyűj­tést, amibe a tanítókat, a peda­gógusokat is bevonták. így kezdtem «1 a gyűjtést, s ez lett a hobbim, az életem. Ez egy olyan csodálatos világ, ami fog­lyul ejt, rengeteg gazdagsággal ajándékoz meg.- Hogyan kezdődött pályafu­tása?- A jászberényi képzőben kaptam 1945-ben kiváló népta­nítói oklevelet. Jászapátin előbb vándortanító voltam a Pethes ezredesék tanyáján. A lehetősé­gek világa volt az a korszak. A demokratizálásra vágytak a fia­talok. Azt hittük, megvalósulhat az „adj emberséget az ember­nek, magyarságot a magyar­nak” gondolat. Jászszentand- rásra 1951-ben kerültem. Isko­laigazgató voltam 1958-tól ’86-ig, nyugdíjazásomig. Köz­ben a magyar-történelem, és az orosz szakot is elvégeztem.- A néprajzi gyűjtéseket a szellemi örökség terén végzi. Ez talán nehezebb rész, hisz a tár­gyak megmaradnak, felkutatha­tok, megtalálhatók.- Valóban, a szellemi értékek elveszhetnek. A nyelvi kincs, a közmondás, a szólás, a szókap­csolatok oldhatatlan kapcsolat­ban vannak használójukkal. A hagyományozódás pedig eset­leges. Ha nem írjuk le, mi gyűj­tők, akkor az elveszhet. Egész életemben kis füzettel s ceruzá­val a zsebemben jártam. Ha hal­lottam valami számomra újat, azonnal feljegyeztem. Nem volt ez veszélytelen, hiszen volt idő, amikor gyanúsnak tűnt, ha mondjuk egy disznótoros va­csorán leírtam egy-két monda­tot. Pedig ilyenkor csak ki­mondta az ember őszintén a dolgokat. Én viszont a szólást, a közmondást, a rigmust jegyez­tem fel. S ezt sosem lehet abba­hagyni. Megjelent 1993-ban a megyei múzeum kiadásában a Szólások és közmondások Jász- szentandráson és környékén című könyvem. Négyezer cím­szót tartalmaz. De azóta már egy fél füzetem van tele újab­bakkal. Itt van mindjárt a többet ésszel, mint erővel. Most gyűj­töttem egy új formát erre: Egy lat ész többet ér, mint egy mázsa erő.- Ez igazán találó kifejezése valóban az ismert közmondás­nak.- A szólások, közmondások a nép értékítéletét, erkölcsi tartá­sát, szemléletét, terveit, vágyait, óhaját fejezik ki. Évszázados tapasztalat sűrűsödik bennük, s rendkívül tömörek, találóak. Rengeteg köztük a rigmus, így könnyebb volt talán megje­gyezni, de mondani is. A pa­raszti észjárást, az alkalmazko­dóképességet, a szokásokat is i elénk tárja. Régen a parasztgye­' rek nyáron mezítláb járt. így csúfolták, ha cipőben jött isko­lába: Sárga cipő, retkes láb, nem illik a mulatság. A fiatal lány, ha a templomban keresztet vetett ezt mondta: Szé- pet-jót-gazda-got. Tehát ilyen férjet kért magának az Istentől. Ha csak bálba ment akkor így szólt a mondóka: Akár-mi- lyen-jó lesz-most. Tehát táncos­nak bárki megfelelt, csak ne petrezselyemárulás legyen a sorsa.- Most milyen gyűjtésen tet­szik dolgozni?- A humoros szókapcsolato­kat próbálom rendszerbe rakni. A gyűjtőmunkának sosem lehet vége, s több jelentősége is van. Rögzíti a jelenlegi állapotot. A későbbi kutatások számára ki­indulási alapot ad. Eszköze le­het más népekkel való nyelvi rokonság kutatásának. A jászok elveszítették nyelvüket. De meggyőződésem, hogy a gon­dolkodásmódot, az értékítéletet valószínűleg átörökítették a nyelvhasználat során. Ilyen tö­mören sokat mondó szólások, meglehet, évszázadok során kristályosodtak ki. Például: Bor be, ész ki. Vagy ez: Van bor, van bolond. Milyen nagy igaz­ságot, éleslátást takar ez: Bor­barát van, de bajbarát nincs. Vagy térjünk vissza a humoros szókapcsolatokra. Mit mondtak, ha valakinek nyitva maradt a slicce: Messze van Nyitra, mégis ki van nyitva. Ha egy lány szoknyája alá lehetet látni: Be­látok .Berény be, lyukas kemen­cébe, Ott ül a bába, fekete ru­hába. Számomra nagy di­lemma, hogy ezeknek a szólá­soknak egyötöde obszcén. Nyomdafestéket nem tűrő kife­jezéseket tartalmaz. Mi legyen ezekkel? Leírjam, ne írjam? Most, amikor Jászberényben volt az országos konferencia ezt is megvitattuk. S azt mondtuk, igenis ezeket is fel kell je­gyezni, hisz ugyanúgy hozzátar­tozik az életünkhöz, mint a sza­lonképes kifejezések.- Úgy látom, van munka bő­ven, s akad elvégeznivaló.- Mindig szorulok az idővel. Van egy kis szőlőm, az is kíván munkát. Jövőre lesz 50 éve, hogy megkaptuk a tanítói okle­velet. Az ötvenéves találkozót szeretnénk megtartani, Piffkó Jánossal szervezzük. Az is kü­lön tanulmány lehetne, hogy.*ez alatt az ötven év alatt mi lett egy néptanítóval, milyen sors, életút jutott neki. Á tablónkra azt ír­tuk: Megyünk és őrködünk. Hát én megpróbáltam ! Kiss Erika APEH-ellenőrzések megyei tapasztalatai (3.) Növekvő alkalmazotti jövedelmek, erősödő tulajdonosi réteg A megyei adóhivatalhoz 1993. évről 84 ezer darab sze- mélyijövedelemadó-bevallás érkezett be, melyek feldolgo­zási munkálatai befejeződtek. A munkáltatójukkal elszámoló magánszemélyek jövedelmi adatai feldolgozás alatt állnak, ezért ezen értékelés csak a be­vallást önállóan benyújtó ma­gánszemélyek adatai alapján készült. A bevallott összes jövedelem (20,6 milliárd forint) 17,5 szá­zalékkal növekedett az előző évhez képest. Az összjövede­lem 96,8 százaléka az úgyneve­zett összevont jövedelmekből, míg 3,2 százaléka forrásadó-kö­teles jövedelmekből származik. Kevesebb a másodállásokból Az összevont jövedelem ösz- szege megyei szinten 19,9 mil­liárd forint, mely 17,2 százalék­kal haladja meg az előző évit. Ennek 71,4 százaléka nem önálló tevékenységből (ide el­sősorban a munkaviszonyból származó jövedelemelemek tar­toznak), 9 százaléka önálló te­vékenységből, míg 16 százaléka egyéb jogcímen megszerzett jö­vedelemből származik. Az önálló tevékenységből szár­mazó jövedelem összetételében változás következett be. Csök­kent a másodállásból, mellék- foglalkozásból, valamint az egyéni vállalkozásból jövedel­met vallók száma és a jövedel­mek összege is. Jelentősen nö­vekedett a szellemi alkotásból (64 százalékkal), valamint a mezőgazdasági kistermelésből származó jövedelem nagysága (32 százalékkal). Bár a forrásadó-köteles jöve­delmek aránya az összjövedel­men belül még nem jelentős, de összege (0,7 milliárd forint), és jelentősége egyre nő. Legdina­mikusabban éppen e jövedelem­forma növekedett, a növekedés mértéke 27 százalékos. A jövedelmek 96,5 százaléka belföldi jövedelem, mely arány az országos átlagnak megfelelő. Ezen belül a legnagyobb rész­arányt a munkáltatók által kifi­zetett jövedelmek képviselik (13 595 millió forint, 66 száza­lék). Az 1993. évi adójogszabá­lyok kedvező feltételei miatt a külföldi jövedelmek tizenegy­szeresére nőttek az előző évihez képest, mely az országos ten­denciának megfelelő. 1993-ban 0 és 100 ezer forint közötti jö­vedelmet 20 ezer, 100 és 200 ezer forint Jíözötü jövedelmet 30 ezer, 200 és 500 ezer forint között 26 ezer, 500 ezer forin­ton felüli jövedelmet 8 ezer adózó vállott. Megállapítható tehát, hogy 1993. évben a leg­többen a 25 százalékos adókul­csú sávba tartoztak. A bevallást adók átlagjövedelme 228 ezer forintról 258 ezer forintra emel­kedett (113 százalék). Érdekes megemlíteni, hogy országos szinten az átlagjövedelmek kö­zel azonosan, 13,1 százalékkal növekedtek (282 ezer forintról 319 ezer forintra). Az átlagjö­vedelem a megyében 61 ezer forinttal marad el az országos­tól. Az alkalmazottak átlagjö­vedelme 22,6 százalékkal nőtt (204 ezer forintról 252 ezer fo­rintra), mely növekedés az össz­jövedelem növekedésének kö­zel kétszerese. Figyelemre méltó az egyéni vállalkozásból származó átlagjövedelem alaku­lása, mely 121 ezer forintról 112 ezer forintra csökkent. A munka-, illetve vállalko­zási jövedelmek fenti mértékű eltérései - különösebb magya­rázat nélkül is - hűen tükrözik a mai adóelszámolási rendszer anomáliáit! Említést érdemel még a borravalók alakulása. A borravalót bevallók száma - a korábbi évekhez hasonlóan - ismét csökkent. E kört érintően a közteherviselés alól egyre többen kivonják magukat. Ugyanakkor érdemes kiemelni, hogy 10 ezer forintról 14 ezer forintra emelkedett az e forrás­ból jövedelmet vallóknál az át­lag. 1993-ra megnőtt a nyugdíj mellett keresők köre (11 ezer főről 15 ezer főre). A nyugdíj­nak mint jövedelemforrásnak az átlaga 16,8 százalékkal emelke­dett, mely az országos átlagnál 0,6 százalékkal kevesebb. Legmagasabb: 103,9 millió Az összevonás alá eső jöve­delem adója 1993-ban 3439 millió forint volt a kedvezmé­nyek levonása után. Ezt az adó­fizetési kötelezettséget növeli a forrásadó-köteles jövedelmek után fizetendő lineáris adó. A lineáris adó alá tartozó jöve­delmek után közel kétezer adó­zónak 200 millió forint adófize­tési kötelezettsége keletkezett. Ebből a jövedelemkörből legje­lentősebb az értékpapírból - el­adásából, árfolyamnyereségé­ből, osztalékából - származó jövedelmek 20 százalékos mér­tékű adója, amely összegében 103 millió forintot tesz. ki. A feldolgozott bevallások alapján a személyijövedelem- adó-kötelezettség összege me­gyei szinten 3639 millió forint, mely az 1992. évi 2923 millió forinthoz képest, 24,5 százalé­kos növekedést jelent. Az 1993. évi személyi jövedelemadó be­mutatása* során érdeklődésre tarthat számot az úgynevezett „legnagyobb jövedelmet” valló magánszemélyek jövedelmének és adófizetési kötelezettségének alakulása is. Vizsgálatunk alap­jául az 50 legnagyobb összjö­vedelmet valló adózó adatai szolgáltak. A megfigyelt adózói kör összesen 484 millió forint jövedelmet vallott, mely az előző évi 330,2 millió forinthoz képest 46,6 százalékos növeke­dést jelent. (Ezen jövedelmek tartalmazzák a forrásadó-köte­les bevételeket is.) A legmaga­sabb jövedelem 1992-ben 18,4 millió forint, 1993-ban pedig 103,9 millió forint volt, melyet mindkét évben egyéni vállal­kozó vallott be. A két évet vizs­gálva megállapítható, hogy a magas jövedelmek forrásának struktúrája átalakult. A meghatározók Az alkalmazotti státusból eredő jövedelmek aránya csök­kenő tendenciát mutat (32 szá­zalék, 18 százalék). Míg 1992-ben az első 50 legnagyobb jövedelmű adózó közé a mun­kaviszonyból származó jöve­delme alapján 16 fő került, ad­dig 1993-ban csak 9 fő. Az egyéni vállalkozók szá­mában nem történt jelentős vál­tozás, 1992-ben II, 1993-ban pedig 10 fő került a legnagyobb jövedelműek közé. Az általuk vallott jövedelem viszont 91,1 millió forintról 167,8 millió fo­rintra emelkedett. Ez a már em­lített 103,9 millió forint legma­gasabb jövedelemmel magya­rázható. A legnagyobb összjövede­lemmel rendelkezők között meghatározó szerepe és egyre növekvő jelentősége a tulajdo­nosi rétegnek van. Míg 1992-ben e körben 46 százalék volt az arányuk, addig 1993-ban már meghaladja a 60 százalékot is. Ezen belül is az egyúttal me­nedzsmenti pozíciót is betöltő tulajdonosok aránya és jöve­delme a kiemelkedő. Az adófizetési kötelezettség szempontjából első 50 adózó összesen 154,5 miiló forint adót vallott, melyből a legmagasabb összeg 41,5 millió forint. Az adóhivatal elemzése sze­rint az úgynevezett tőkejöve­delmek (osztalék) elkülönült 10-20 százalékos mértékű kulccsal történő adóztatása ré­vén ezen érintett magánszemé­lyek 1993. évben átlagosan több mint 1,7 millió forint összegű adó, illetve társadalombiztosí­tási járulék befizetési kötele­zettsége alól mentesültek. (Vége) Heröcziné Badari Éva Ismét akvárium Bár pénzhiány miatt megre­kedt az állatkerti pálmaház fel­újítása, alsó részében ismét lá­togatható a tengeri és édesvízi akvárium - jelentette be szerdai sajtótájékoztatóján Persányi Miklós, a Budapesti Állatkert főigazgatója. Az akvárium 31 medencéjében újonnan beszer­zett tengeri, trópusi és európai édesvízi halakat mutatnak be. A hazai halfajok ökológiai tájegy­ségek szerint tekinthetőek meg: pisztrángok és a síkvidéki fo­lyók halai láthatók. Három me­dencében az állóvizek „lakóit” helyezték el. A tengerek világá­ból bohóchalak, táncolórákok, pillangóhalak, holdhalak, ko- rallsügérek és virágállatok lát­hatók. A középső körben lévő hét akváriumban három föld­rész trópusi, édesvízi halai úszkálnak. (MTI) 182 milliárd Évek óta folyamatosan nö­vekszik a társadalombiztosítási alapok kintlévősége - jelenleg eléri a 182 milliárd forintot. Mára a tb 1992 óta behaj­tási-végrehajtási tevékenysé­get is folytathat, szinte bizo­nyos, hogy az ádósságállo- mánynak csupán a‘30-40 szá­zalékához juthat hozzá - hang­zott el az Országos Egészség- biztosítási Pénztár szerdai saj­tótájékoztatóján. A társadalombiztosítás adó­sainak többsége a gazdálkodó- szervezetek közül kerül ki, a társas vállalkozásokkal együtt ezek hozzávetőleg 130 milli- árddal tartoznak a tb-nek. A nagy adósok kategóriát - ame­lyek hosszú ideje nem fizet­nek, illetve jelentős összeggel tartoznak - mintegy 16 ezer gazdálkodószervezet tartozik. kintlévőség Külön „fejezetet” kapott a Magyar Államvasutak adós­sága, amely meghaladja a 19 milliárdot — mondta Berki Zolna, a két társadalombiztosí­tási alap Behajtási-Végrehaj­tási Főosztályának vezetője. A társadalombiztosítási alapok kintlévősége az 1990-es év végi 24 milliárd forintról alig négy év alatt nőtt csaknem a nyolcszorosára. A tb számára évek óta gondot okoz, hogy a csődről szóló jogszabály „ki­elégítési sorrendje” csak az ötödik helyre teszi a társada­lombiztosítást. Sajnos a behajtásnál, pél­dául az ingatlanfoglalásoknál egy-egy esetben az eljárás alá vont cégek munkatársai a tett- legességtől sem riadnak vissza. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents