Új Néplap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-28 / 176. szám
4 1994. július 28., csütörtök ^ A szerkesztőség postájából ^ Olajjal fűtők, PB-gázosok Csak a Tisza Taxi segítő szándékára számíthatnak! A dolog első hallásra olyan egyszerűnek tűnt, mint egy pofon. Horváthné Prókai Éva szolnoki olvasónk elmondta: tizenöt éve fűt olajjal, főz PB-gázzal. Tavaly őszig nem volt gondja, mert egy kisvállalkozót mindig elért, aki vitte, amit kért. Akkor abbahagyta! Nem kifizetődő a „bolt”! Valamikor a Szoltisz (most: Ipari Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. - a nevében korábban is benne volt a szolgáltató!) szállított PB-gázt, fűtőolajat. Egy telefonba került, s a megbeszélt időpontban a megadott címen volt a kívánt mennyiségű fűtőolaj, PB-gáz (ha kívánták, fel is szerelték a palackot). Öt-hat éve is van már, hogy nem foglalkoznak vele, nem éri meg! Építőanyagot szállítanak a húsz-huszonöt-harminc tonnás kocsikkal. Annak idején a Szöv- taxi vette át tőlük a „stafétabotot”. Szövtaxi... A számukon magánlakás gazdája jelentkezett, akit éjjel is hívnak... Ennek ellenére készségesen mondta volna olcsóbb taxis „cég” telefonszámát. A polgármesteri hivatal ügyfélszolgálatán elmondták: mintegy ötezer vállalkozót tartanak nyilván, közöttük közúti árufuvarozókat; azt nem tudják, ki mit szállít. Lényegében mindenki azt, amit akar. Arra nem lehet számítani, hogy a hivatal hozzájárulna az egyre növekvő fuvarozási költségekhez. A Közúti Közlekedési Szolgáltatók Kamaráját rosszkor hívtam. A „főnök” éppen szabadságon. Viszont használható tippel szolgált egy hölgy: úgy tudja, a Tisza Taxi toborozza a megrendelőket. így igaz! Mind Tánczos István, a Tisza Taxi vezetője, mind Tóth Jánosné diszpécser elmondta: elegendő megrendelő esetén megpróbálkoznának a szállítással. Noha jelent már meg laptársunkban erre biztató felhívás (a PB-gázzal kapcsolatban), az érdeklődés szórványos. Ötven-hatvan megrendelő esetén már ki lehetne alakítani elfogadható tarifát. Nehéz eset. Mert úgy lenne jó, ha a kecske is jóllakna, meg a káposzta is megmaradna! Magyarán: elfogadható árat kérjenek a fuvarért, de azért haszna is legyen annak, aki vállalja ezt a szolgáltatást! A törekvésük, a szándékuk ez! Egy PB-palackot 500 forintért cserélnek, szállításáért 100-150 forintnál nem kérhetnek többet. Az olaj... az valami más! Még rázósabb dolog! Veszélyes anyag (mint a PB-palack is), szállításánál erre is fel kell készülni! Kereskedelmi tevékenységnek minősül, jövedéki engedély - meg ilyenek szükségeltetnek hozzá... Mindenesetre az érintettek mielőbb jelentkezzenek a Tisza Taxi 427-333-as telefonszámán (akik nem tudnak telefonálni, írjanak címükre: Orosz György út 15.). Nem volt egyszerű, de megtudtuk: tavaly a megyében a két vámhivatal - a szolnoki és a jászberényi - mintegy 24 ezer, HTO-vásárlásra „jogosító” engedélyt adott ki. Mennyi „esik” ebből a megyeszékhelyre? Senki nem tudja! Egyes helyeken - hallottuk éppen a minap - „szőrös Mercivel” szállítják az olajat, de hát lovas fogatot sem talál mindenhol mindenki. Végül is ez már nem a mi dolgunk, de azért aggódunk. Aggódunk azokért az emberekért, akik olajjal fűtenek. Nem csak drága, a szállítása is kö- rülményes(ebb). Aggódunk, mert nincs mindenkinek „gépkocsis” fia, lánya, közeli ismerőse, akiket bátran megkérhet nehezen honorálható szívességre. Aggódunk, mert nem vagyunk biztosak abban sem, hogy mindenkinek van annyi tárolóedénye, amennyiben a télre való olajat tárolni tudja, és talán sokan nem is tudnák-tudják megvenni egyszerre a fűtőanyagot! Marad tehát a Tisza Taxi tiszteletre méltó igyekezete! A mi dolgunk ezennel lezárul az ismételt kéréssel: az érdekeltek jelentkezzenek saját érdekükben mielőbb a megadott telefonszámon vagy címen! Most még hőség van, de hipp-hopp, azért gyorsan elszalad az a néhány hét - és máris fűlhetnek az „olajosok” (is), ha lesz HTO „kéznél”!-fj„Házunk” táján ... Bújócskázunk, Június 14-i lapunk első oldalán megjelent egy, a mostanihoz hasonló kép. „A szolnoki Kossuth téri irodaház tetejéről lekerült az OTP felirat... Az új fényreklám július közepétől gazdagítja a várost’-' - írtuk akkor. Répászky László karácsondi vállalkozót és brigádját régen láttuk - illetve tegnap megjelentek. A fényreklám nekünk nem annyira hiányzik, de velünk együtt mindenki, aki betér az irodaházba, csetlik-botlik az állványok alatti deszka-„járdán”, amely imitt-amott már mozog is. Bújócskázunk ki s be a bejáratig. (Répászky úrhoz és bújócskázunk brigádjához szorosan hozzátartozik: a munka kezdete táján taxisofőrök megdobálták őket. Talán mert egy időre „elbariká- dozták” az utat. Szégyen! Vélhetően ezért a késés, aminek a járókelők isszák meg a levét.) A másik fotó bal sarkán a vállalkozó „műhelye”. Ezzel sincs bajunk, noha fogja a helyet, kerülgetni kell. Am a mellette lévő fák alatt ugyancsak bújócskázunk akár ezredmagunk- kal naponta. Ezeket is, s a másutt lévőket is minden bizonynyal szakembernek kellene legallyaznia! Nem csak a két látható fa gallyai lógnak a földig. Villámgyors intézkedés Létszükséglet A vezetékes víz a Vasút-dülőben is! Két hónap pokol / Es a véres megtorlás Emlékezés a fél évszázados eseményre 1944. augusztus elseje Lengyelország, Varsó életében akár sorsdöntőnek is nevezhető. Abban az évben augusztus elsején robbant ki, és október 2-áig tartott a varsói felkelés néven ismert tragédia, amelyet a Londonban tartózkodó emigráns lengyel kormány kezdeményezésére robbantottak ki abban a reményben, hogy a szovjet csapatok idejében érkeznek a felkelők segítségére. Az elképzelés sajnos nem vált valóra, a várt haderő késett. Noha a különféle katonai és polgári földalatti szervezetekhez tartozó lengyel hazafiak önfeláldozóan harcoltak, a hitleristák túlereje, technikai fölénye elnyomta a felkelést. A lengyelek kénytelen-kelletlen kapituláltak. A retorzió nem maradt el. Odaveszett az ellenállók 18 ezer harcosa és tisztje; a polgári lakosságból több mint 200 ezer ember esett el. Varsó romhalmazzá vált. Mindennek ötven éve, de hát a történteket ennyi év távlatából sem lehet feledni! A földrajztanár emlékezéseiből VI. Jó dolog, hogy az Abony belterületén élők crossbar telefonhoz jutottak, épül a szennyvízcsatorna, s az már korábban természetes volt, hogy a városban mindenütt van vízvezeték - kesergett egy abonyi olvasó. Ezzel ellentétben a külső „gyűrű” - a város pereme - hátrányos helyzetben tengődik. Többek között a Vasút-dűlő- ben sincs még vízvezeték, s ez negyvenöt családot érint az Új Világ hobbitelkeivel együtt. Egy közkút van a sorompón belül. Sajnos ez a szerkentyű viszont gyakran felmondja a szolgálatot. Másik megoldás az érintett családoknál az ásott vagy fúrott kút, abból ihatnak, moshatnak. A Norton-kút vize egyébként emberi fogyasztásra alkalmatlan; vastartalma nagyon magas. Több kisgyermekes családnak és idős embernek okoz ez gondot. Az emberek tartanak attól, hogy a közkifolyót leszerelik. Aki teheti, nemcsak az ivó-, hanem a mosó- és fürdővizet is innen hordja. A Vasút-dűlőben lakók úgy érzik, mostohagyerekei ők az önkormányzatnak, amelynek műszaki osztályán 1992-ben szóban ígérték: egy éven belül lesz vezetékes vizük. Azóta két év telt el... Gajdos István polgármester úr nemrégiben azt mondta: több mint valószínű, hogy még ezen a nyáron vezetékes vizet ihatnak a Vasút-dűlőben élő abo- nyiak is. Tehát: lehet reménykedni. B. Zs. Deák András szolnoki olvasónk levélében a felkelőkre emlékezik. Mindkét nép még európai történelmének kezdetén felvette a keresztény hitet, amely emberségre, igazságosságra, kegyességre, szeretetre kötelezte őket, de megmaradásukhoz erőt is adott! Megrázó, viharos sorsukban hit nélkül nem állhatták, nem maradhattak volna meg! - írta többek között. Majd azt taglalja: a két nép régóta kölcsönösen szerette, segítette egymást; tisztelte közös szabadsághőseit. Amikor 1939 szeptemberében a fasiszták lerohanták Lengyelországot, a magyarok befogadták a menekülni kényszerülőket. Nálunk menedéket találtak, munkát, megélhetést. Élelmet, gyógyszert, tüzelőt Ezúttal elhallgatjuk, honnan érkezett a levél. Olvasónk azt írta: mint húsz éve mindig, a minap is két csekken akart pénzt befizetni a postán. Nem nagyon udvariasan „igazította el” a hivatal alkalmazottja, hogy a két csekken feladandó összeget otthon egy külön papíron fel kellett volna tüntetnie; a befizetendő pénz címletét is melléími. Levélírónk gondja, hogy ezt neki még soha senki nem mondta el. Mi úgy tudjuk, hogy két tételt még nem kell a pénz feladójának „adminisztrálnia”,^ ennél többet azonban igen. Érthető a posta álláspontja; csúcsidőben elengedhetetlen az efféle segítség. Azt viszont nem kellene elvárni például egy idős embertől, hogy az ajánlott blankettával hazaballagjon - és vissza... ha nem tudja reszketős kezével azt kiállítani. Egyértelműen levonható ezekből a következtetés: kevés a türelmünk egymáshoz! kaptak a rászorulók. A bombázásból Magyarországon „kijutott” nekik is, de ugyanolyan kórházi ellátásban részesültek, mint hazánk fiai. 1944. augusztus elseje ugyanaz a dátum a lengyeleknek, mint a magyaroknak 1956. október 23-a - olvasható Deák András levelében. A lengyeleknél - akárcsak nálunk - emberfeletti áldozattal ért ugyan véget a felkelés, de a nemzet megtartó szabadságát megváltotta. Úgy illik, hogy a varsói felkelés áldozataira s a mi ’56-os hőseinkre együtt emlékezzünk. A lengyel és a magyar hősök az életüknél is többre értékelték a szabadságot, amelyre mindkét népnek csaknem fél évszázadot kellett várnia! Vígh Terézia (Szolnok) köszöni egy ismeretlen becsületes embernek, hogy a július 16-án elveszített pénztárcáját meglelte, s azt hiánytalanul leadta a kisújszállási Szabadság téri ABC dolgozóinak. Farkas László (Kisújszállás) sérelmezte, hogy a május 16-án átvett hízók árát csak június 17-i keltezésű jegyzéken fizette ki az átvevő Nagykun Mgtsz. Ennél is fájóbb, hogy a tájékoztatás szerinti 102 Ft/kg helyett csak 97-et kaptak. Egy - vagy több - hízónál a különbség már jelentős! Telefonon érdeklődtünk a Nagykun Mezőgazdasági Termelőszövetkezetnél. Szabó István felvásárló elmondta: május 16-án túlsúlyos, 150 kg feletti hízókat vettek át. Levélírónk bizonyára félreértette a tájékoztatást: ezekért egyértelműen 97 Ft-ot hirdettek, a 150 kg-nál kisebb jószágokért volt szó 102 Ft-os átvételi árról. Július 21-én Fogjunk össze - Az allergiát (is) okozó gyomnövények ellen feleimmel, címmel két olvasónk levelét közöltük e rovatunkban. Nem mulaszthatjuk el Csillik László jászkiséri olvasónk sorait közreadni, amely alig az írás megjelenése után, július 25-én érkezett! Ebben dicsérőleg ír Bánlaki Zoltán polgármester 1956 és 1965 között létrehoztam hazánk első földrajzi múzeumát, a tiszaföldvári Tiszazugi Földrajzi Múzeumot, amit majd 1965-től egy volt kitűnő rendű tanítványom - földrajztanár - vezet és fejleszt tovább. Egyik célja a múzeumnak a Tiszazug természeti és gazdasági földrajzi képének bemutatása tudományos igényességgel, ugyanakkor reprezentatív, látványos állandó kiállításon. Gazdag térképtár, könyv- és folyóirattár alapjait vetettem meg. A fényképtár túlnyomó részét (majdnem mindet) utódom készítette (mintegy 18 ezer darab film) még múzeumi segéderő korában, majd később, mint igazgató. E fényképek közül 4830-nak írtam meg a részletes magyarázó szövegét. A Magyar Földrajzi Társaság vezetősége az 1977. évi Szolnok megyei vándorgyűlésen nagy elismeréssel adózott a „Tiszazug természet- és gazdaságföldrajza”, valamint az „Odorvári földrajzi kiállítás” nagy bemutatónak. Többször bejártam a Tiszazugot gyalog, kerékpáron, motor- kerékpáron, vonattal, gépkocsival, autóbusszal. Tudományos munkánk eredményeként kinyomtatott vagy gépiratos értekezések születtek, eredeti tartalmú tablók, számtáblázatok; számrajzok (grafikonok), 1,50 méteres talajszelvényeket vettünk ki keserves munkával, és vállon vittük be - néha több kilométerről - a múzeumba, hogy a talajszelvény tokban szét ne rá- zódjon a kiszedett 15 cm széles, 10 cm vastag szelvény. A gimnázium tehetséges diákjai használható, forrás értékű kísérteke- zésekkel gazdagították a múzeum adattárát. Évtizedek óta dolgozom a Tiszazug nevű mikrotáj komplexebb megismerésén, elsősorban természetföldrajzi és művelődésúrról, aki szárzúzóval levágatta a beteges Szabó János kertjében éktelenkedő 3-4 méteres bürökerdőt. Csillik László pedig szomszédjával, a Csorba út 15 alatt lakó Göröcs Józseffel lekaszálta a maradékot. Őszintén örülünk a gyors, „beavalÉózásnalc4. Hásónló, segítségnyújtásról beszámoló leveleket szívesen közlünk. történeti anyagának gyűjtésén. Fáradságos munka ez, amely sok levelezéssel, kiadással jár (fénymásoltatás, fényképezés stb.). De gyűlnek a munkafüzetek, és feltárul a Tiszazug gazdag - sokszor tragikus, megdöbbentő - emberi-társadalmi élete, természetföldrajzi állapota. Ti- szaföldvár város lett, s ennek emlékezetére 146 ívoldalon elkészítettem a város társadalomföldrajzi leírását, kiadó azonban nincs... Kezdeményeztem, hogy a gimnázium földrajzi folyóiratait méltó módon köttessük be. Ezt a munkát most földrajztanár fiam és földrajztanámő menyem folytatják. Mutatós albumba ragasztottam be a Kartográfiai Vállalat Terra Sajtótérkép Szolgálat remek kiadványait. Beszereztem a Nemzetközi Almanach megjelent köteteit is, nemkülönben különböző statisztikai hivatalok kiadványait. Nagyon sokat felhasználtak ezek közül azok, akik az országos középiskolai tanulmányi versenyeken földrajzból, történelemből indultak. A Hajnóczy József Gimnáziumban 1950 szeptemberétől 1973 júniusáig (utolsó tanítási évem volt ez) vezettem a dr. id. Lóczy Lajosról elnevezett földrajzi szakkört. E munkásságomról a szakköri naplók, munkatervek, feljegyzések, földrajzi kiállítások, fényképek, tanulmányutak tanúskodnak. (Méltó elhelyezést sohasem kapott.) Európának körülbelül 42-44 százalékát jártuk be feleségemmel. Nemkülönben hazánk majd minden nevezetes táját - fiainkkal együtt. A további utazásokban részben a pénzromlás és mindkettőnk szégyenletesen kevés nyugdíja, no meg betegség akadályozott bennünket. (Folytatjuk) Dr. Varga Lajos, Tiszaföldvár dáké halmiak Ráckevén Árpád vezér szobránál A Tájak-Korok-Múzeumok (TKM) Egyesület Pest megyei szervezete rendszeresen megrendezi TKM-kluboknak a budapest-rác- kevei sétahajózást. Az idén is Budáról indult nemrégiben a kétszáz személyes hajó, amely a Csepel-sziget megkerülésével érkezett Ráckevére. Ott a jeles műemlék kastélyban - Szavolyai Jenő kastélyában - elköltött ebéd után a Szerb templommal ismerkedett a népes klubtagság, majd az Árpád Múzeum kincseit tekintette meg. Ezután indult vissza a hajó a ráckevei Duna-ágon Budára. A képen a Csepel-szigetet hajdan birtokló Árpád vezér szobránál halad el a négy jákóhalmi klubtaggal is „megerősített” csapat. Háttérben a Szavolyai-kastély. Fodor István Levelekből - sorokban Az oldalt összeállította: Farkas Ferencné
