Új Néplap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-22 / 171. szám
1994. július 22., péntek Az Új Néplap Tiszafüreden 7 Vezetőváltásra állították a váltót Állomásfőnökök negyvenéves munkaviszonnyal Még mindig vonzó az olcsó komfort Telt ház a Flotta kempingben Csorna Lajos, a még hivatalban lévő tiszafüredi állomásfőnök nemrég Karcagon járt. Negyvenéves érettségi találkozóját ünnepelte volt osztálytársaival a Gábor Áron gimnáziumban. „Bizony, akkor jöttem rá igazán, hogy milyen gyorsan el tudnak múlni az évek” - emlékezett. Hát igen: Csorna Lajos 1945-ben, rögtön az iskola elvégzése után kezdte el a szolgálatot a vasútnál. Azóta valóban lepörgött az idő kerekén négy évtized. Most az állomásfőnöki irodában rendezgeti legtöbbször az iratait. Készül az átadás-átvételre, ugyanis az 58 éves vasutas július 31-én korkedvezményes nyugdíjba megy. Ez adta az apropóját annak a beszélgetésnek, amelyben Csorna Lajos az „egy munkahelyes hivatász- szeretet” legfontosabb állomásairól mesélt:- 1945 után 19 évig voltam forgalmi szolgálattevő. Miután tartalékos voltam, több állomáson adtam szolgálatot, így Füreden is, ahol 1973-ban neveztek ki állomásfőnöknek. Nyugdíjba vonulás előtt hajlamos legtöbbször az ember arra, hogy csak a szépre emlékezzen. Én ilyen szempontból szerencsésnek vallom magam, mert ez a negyven év valóban különösebb konfliktusok nélkül játszódott le. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a vasúti hivatás nem jelentett számomra komoly erőpróbát. Igazán csak az tudja, mit jelent vasutasnak lenni, aki maga is belekóstolt ebbe a munkába. Ez egy kiemelten balesetveszélyes terület, ami állandó odafigyelést, rendszeretetet és fegyelmet igényel. Különösen igaz ez akkor, ha az ember vezetői feladatokat lát el. A részletesség igénye nélkül azt kell mondanom, hogy az elmúlt 21 évben nekem is sokszor kellett kompromisszumot kötni munkatársaimmal. Különösen igaz ez, ha az elmúlt évekre gondolok. A létszámcsökkentés, a termelés visszaesése, a bérproblémák bizony nekem is nagyon sok ősz hajszálat szereztek. Ezek alapján azt kell mondanom, hogy valóban emberpróbáló feladat a vasutasság. Én, ha lehet, arra vagyok büszke, hogy jelentősebb balesetek nélkül, a kisebb-nagyobb munkahelyi összeütközéseket kivéve, különösebb súrlódásoktól mentesen sikerült úrrá lennem a problémákon. Persze ez nem csak az én érdemem. A vasút számomra azt Csorna Lajos Jónás Imre is jelenti: csapatmunka! Ezért vagyok hálás a munkatársaimnak, akikkel közösen dolgozva - úgy érzem, mindig megtaláltam velük a megfelelő hangot - mindig felül tudtunk kerekedni a nehézségeken. Annak ellenére várom a nyugdíjaztatásomat, hogy tudom azt, nagyon fog hiányozni a vasút, mert a negyven év szolgálat nem múlt el nyomtalanul. Több időm lesz a családomra. Két gyermekem van. Budapesten élő, férjezett lányom, Judit már megajándékozott egy gyönyörű kisunokával, a négyéves Krisztikével. Lajos fiam 27 éves, jelenleg vállalkozóként dolgozik. Korábban szívesen sportoltam. Aktív labdarúgó-pályafutásom után voltam sportköri elnök is, majd a bíráskodást is megpróbáltam. Hobbiszinten még ma is fújom a sípot a városi kispályás bajnokság meccsein. Ha hívnak, ezután is szívesen megyek. Elsősorban azt remélem azonban, hogy egészségem még nagyon sokáig engedi, hogy élvezzem a nyugdíjas éveket, hogy pótolni tudjam azokat a mulasztásokat, amit családomnak a negyvenéves szolgálat alatt nagyon sokszor el kellett viselni. *** Az állomásfőnöki épületben végighallgatta ezt a beszélgetést Jónás Imre, aki Csorna Lajos utódja lesz ebben a felelősség- teljes pozícióban. Ő terveiről, a végrehajtandó feladatokról tájékoztatott:- Azzal kezdeném, hogy én igazi vasutascsaládból származom. Anyai nagyapám és édesapám is vasutas volt. Én is megszívleltem azt a mondást, amit édesapám emlegetett oly gyakran: ,,Á vasút kicsi kenyér, de jó kenyér.” Ezt nemcsak én vettem tudomásul, hanem családom többi tagja is. Hatan voltunk testvérek, és mindnyájan megfordultunk a vasútnál. Valószínű ezért áll az én munkakönyvemben is csak egy bejegyzés: MÁV. El kell azonban mondanom, hogy az állomásfőnöki beosztásban én sem „önként és dalolva” jöttem, hiszen 55 évemmel magam is nyugdíjba készültem. Meggyőződésem az, hogy ebben a munka nélküli világban, több mint negyvenéves munkaviszonnyal nem szabad elvenni a lehetőséget a fiatalok elől. Én 13 évesen, mint hétosztályos vízhordó kezdtem a vasútnál. Később az iskolák elvégzésével egyre feljebb jutottam a ranglétrán. Tíz évig voltam forgalmi szolgálat- tevő Tiszafüreden is. Jelenleg tartalékos állomásfőnöki megbízatásom van. De visszatérve a kinevezésre: Kifejezetten a főnökség kérésére vállaltam a megbízatást, akceptálva azon kérésüket, miszerint nem találtak rajtam kívül más, alkalmas személyt erre a pozícióra. Felkérésük eredetileg négy évre szólt, de én csak két évre vállaltam el a megbízatást. Terveimről csak annyit, hogy remélem, nem csak tartani tudom az elődöm által elért színvonalat, hanem még emelni is tudok azon egy kicsit. Bízom benne, hogy a vasút a nehezebb esztendők után ismét emelkedő stádiumba kerül. Feltétlenül fontosnak tartom az elkövetkező két esztendő vonatkozásában, hogy kinevelődjön mellettem egy olyan utód, akinek én nyugodtan átadhatom a stafétabotot. Magamról még annyit szeretnék elmondani, hogy én is nagypapa vagyok már. Edit lányom most várja második gyermekét. Nagyon szeretném, ha Editke lányunokám után, most egy kisfiú, Gáborka jönne. • Népszerű volt az ingyenes jégkrém Pótgyermeknap A tiszafüredi Termál kemping büféjének falán egy igen érdekes felhívás jelent meg két hete. Norbert Schuster és felesége partira hívta a kempingben üdülő gyereket. Külföldit, magyart egyaránt. Aki közülük vette a fáradságot, és július 9-én ellátogatott a büféhez, annak egy jégkrém lett a jutalma. Elmondható, hogy ez a pótgyermeknap, amit igazi német alapossággal szervezett meg a házaspár, jól sikerült, hiszen több mint száz lurkó „nyalakodott” grátisz ezen a szombaton. Schusterék kérdésemre elmondták, hogy immáron öt éve járnak Tiszafüredre nyaralni. Tetszik nekik ez a hely, és ez is hozzájárul ahhoz, hogy minden évben szerveznek valamilyen meglepetést. Nem kivagyiságból, hanem tényleg tiszta szívből született meg ennek az idei „überraschung”-nak az ötlete - mondták, rögtön hozzátéve azt, hogy nagyon szeretik a gyerekeket. Ezen nagyon nem is lehet csodálkozni, hiszen felnőtt gyermekeik - Gabi lányuk és Wolfgang fiuk - már hat aranyos unokával ajándékozta meg őket. Egyáltalán nem szokatlan tehát a még aktívan dolgozó nagymami és nagypapi számára a gyerekzsivaj. A magasépítő mérnök férfi jelenleg Franciaországban él nejével. Ingáznak tehát Franciaország és Németország között, s szerencsére néha arra is jut idejük, hogy Tiszafüred vendégei legyenek. A gyermekszerető német házaspár A főépület, háttérben az olcsó szálláshelyekkel Tiszafüreden, a Tisza-tó egyik legszebb helyén, a Flotta kempingben mind a magyar, mind a külföldi vendég számára idén is vonzó az olcsó, de ennek eile-, nére nagyon is sokrétű szolgáltatásokkal igénybe vehető nyaralás. Ehhez hozzájárul, hogy a Ti- sza-parti város földrajzilag igen jó helyen fekszik. Könnyen megközelíthetők a környékbeli frekventált turistaközpontok: Mezőkövesd, Eger, Bükk, Mátra, Tokaj-Hegy alj a, Hortobágy, de igény szerint a tisza- igari arborétum is. Mindezeken kívül elsősorban a Tisza-tó vízi- és madárvilága, rejtett zugai, lagúnái, hatalmas vízfelületei vonzzák a természet szerelmeseit, a horgászokat, a pihenni és kikapcsolódni vágyókat. Vannak négyszemélyes faházak, kétszemélyes bungalók, előre telepített sátrak, lakókocsis csatlakozások, de szabad sátorhelyek is, melyek közel 900 ember egyidejű pihenését teszik lehetővé. A sportolásra alkalmas játékterek - kézilabda-, kosárlabda-, röplabda-, asztalitenisz- és teniszpályák -, valamint az a tény, hogy a kemping olyan önálló csónakkikötővel rendelkezik, ahol kajak, kenu, horgászcsónak, szörf, vitorlás, motorcsónak, vízibicikli kölcsönzésére nyílik lehetőség, azt bizonyítja, hogy a kemping életében mindig is fontos szerepet játszott és játszik a sport. Mindezeket a legjobban az támasztja alá, hogy Soprontól Záhonyig, de szinte a glóbusz minden pontjáról érkeznek ide sportcsoportok. Szinte tradicionális jelleggel tölt már el itt egy-két hetet Borza József karatemester nemzetközi csapata, Csuhay József egri volt válogatott labdarúgó és Harcsa Zoltán tanár úr nyíregyházi focisulija, de több éve már itt rendezik meg táborukat az egri Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola vízi túrázói is. A vendégek napi háromszori étkezését önkiszolgáló étterem biztosítja. Itt is döntő tényező az olcsóság. A részletesség igénye nélkül egy négytagú csoport legdrágább faházas elhelyezése étkezéssel együtt itt alig kerül többe háromezer forintnál. Emellett még rendkívül sok egyéb szolgáltatást biztosít a Flotta. Alig győztem lejegyezni Kun Endre kempingvezető szavait: egyhetes speciális turnusokat üzemeltetnek 4400 forintért vízi sportokkal, úszás- és tenisz- oktatással. Csoportos kirándulások esetén vízre vízi kísérőt, egyéb kirándulásokhoz pedig kerékpárt és autóbuszt is tudnak biztosítai. Kun Endre elmondása alapján sokat jelent számukra az edzőtáborok szervezésénél a sportcsarnok és termálstrand segítsége, majd ezzel az ajánlattal fejezte be a volt öttusázó, kempingvezető a sportolásra és üdülésre kiválóan alkalmas Flotta kemping bemutatását: minden nyaralni vágyót szeretettel várunk, áprilistól egészen októberig. Csak arra kérem leendő vendégeinket, hogy időben jelezzék felénk igényeiket, mert a telt ház miatt csak így tudjuk biztosítani számukra a nyugodt pihenést. Harcsa tanár úr és aranylábú fiai Kapós a „barnító” szolgáltatás A szó legpozitívabb értelmében, igazi „magyaros” szolárium nyílt két hete Tiszafüred belvárosában, az Örvényi út 4/a szám alatt. Remélem, a gazdái nem haragszanak meg rám ezéit a szójátékért, ugyanis arról van szó, hogy a Magyar család június végén nyitotta meg a városka történetének első szoláriumszalonját. „Bevallom őszintén, hogy ez az ötlet a férjemé volt. Ő a családban a vállalkozóbb típus. Én sokáig a volt Hámán Kató Té- eszben, majd annak jogutódjánál dolgoztam mint pénzügyi előadó. Idén lettem csupán vállalkozó, s ezzel együtt a szolárium üzemeltetője és vezetője. Az az igazság, hogy nagyon sokáig törtük a fejünket, mire eldöntöttük, hogy mibe is fogunk itt kezdeni. Az első két hét tapasztalata alapján - bár ez nagyon kevés idő egy mérleg készítésére - úgy néz ki, hogy jól választottunk. Tiszafüredről és környékéről sokan eljönnek hozzánk, de akadt már vendégeink között itt nyaraló turista is. Főleg olyanok térnek be ide, akiknek kevés az ideje arra, hogy a strandokon legyenek barnák vagy olyanok, akiknek érzékeny a bőre a napra. Reméljük, hogy ez hosszú távon is így lesz, mert azt tervezzük, hogy idővel szép- ségszalonná bővítjük a szoláriumot. Természetesen ez anyagi lehetőségeink függvénye lesz, mert most annak is örülünk, hogy rendbe hoztuk az épületet és beüzemeltük a gépet” - mondja Magyar Józsefné, a feleség a szolárium megnyitásának történetéről és a család távolabbi elképzeléseiről. Egy barnítókúra „minimálidejénél” - 10 perc - alig tartózkodtam többet a szoláriumban, de ez az idő arra elegendő volt, hogy megfigyeljem, hogy valóban sok az érdeklődő. Egymásnak adták a kilincset a kuncsaftok. Főleg a szebbik nem képviselői. Mivel magam sem vagyok időmilliomos, törtem a fejem azon, hogy megtöröm az egyhangúságot, és igénybe veszem a 100 forintot kóstáló szolgáltatást. Nem tudtam azonban kivárni a sor végét, így nem lettem a „szoláriumszendvics” tölteléke. Magyarék az üzletük előtt Az oldalt írta és fotókat készítette: Percze Miklós
