Új Néplap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-11 / 161. szám
4 1994. július 11., hétfő ^ A szerkesztőség postájából S Az önkormányzat és a MATÁV segítségét kérik A Simon-tanyán élő emberek gondjaiból Ünnepélyes évzáró a vasutas cukorbetegeknél Expressz - ajánlva A méhész kára! Néhány évvel ezelőtt még sok-sok méhkaptárt lehetett látni a házak udvarán, az útszéleken, az akácosok, repcetáblák mentén mint manapság. Tehát láthatóan is több volt a méhész, s azok száma, akik az édes nektár értékesítésével foglalkoztak. A termelők Jász-Nagykun-Szolnok megyéből jónéhány felvásárlóval, betéti társasággal álltak kapcsolatban, hogy könnyebb legyen az eladás. így volt ezzel a Icunmadarasi J. F. olvasónk is, aki még 1991-ben száznegyven társával - köztük karcagiakkal, megyeiekkel - belépett a Príma Agrártermeltető és Kereskedelmi Betéti Társaságba. A cég ajánlata akkor nagyon kedvezőnek tűnt, hiszen a méhtermelőknek, a kültagoknak, a belépéskor befizetett 60 ezer forint ellenében - az értékesítésen túl - 30 százalékos kamatot is ígért - tudhattuk meg a most tanácstalan, elkeseredett idős ember panaszából. Olvasónk sajnos azóta sem jutott a pénzéhez, s az ígéret beváltásáról, a történtekről a következőket mondta: 1991-ben még elvitték tőle a mézet, de egy év múlva már nem kellett a cégnek, s azzal az indokkal, hogy nincs kereslet, képtelenek eladni, visszavitték Kunmadarasra. Akkor ő maga próbált piacot találni, mert a pénze, s munkája is benne volt. A feleségével úgy döntöttek, hogy ezek után kilépnek a betéti társaságból. E szándékukat be is jelentették, amit a bt közgyűlése - levelük tanúsága szerint - 1993. novemberében el is fogadott. Ezzel egyidejűleg a cég arról értesítette, hogy az osztalék is jár neki, amit hamarosan utalnak. Közben a betéti társaság - nehéz anyagi helyzete miatt - csődöt jelentett, s miután csődegyzség nem jött létre, jelenleg felszámolás alatt van. Az idős ember közben ügyvédet fogadott, hogy a paragrafusok között eligazodva, a felszámolóval szemben szakszerűen teljesíthesse a bejelentési kötelezettségét. E szerint a befizetett 60 ezer forint betétjét, a ’92-es év 30 százalékos osztalékát és a tavaly áprilisától járó évi 20 százalékos késedelmi kamatot kéri, miközben elkeseredve tőlünk kérdezi: van-e esélye arra, hogy valaha is megkapja a pénzét, amit ha másba fektetett volna, már sokkal többet érne? Olvasónk kérdésével Szegeden megkerestük a felszámolót, a Bross-Holding Rt.-t, ahol elmondták, hogy a napokban megtartották a hitelezői választmányi ülést, melynek eredményeképpen J. F.-olvasónkat a 3. sorszám alatt vették nyilvántartásba. A hitelezői igények kielégítéséről azonban majd a bíróság dönt. S hogy kik juthatnak a pénzükhöz, az attól is függ, a cég vagyonából mennyit sikerül értékesíteni. A felszámolási eljárás két hónapja tart, s egy éven belül a bírósághoz eljuttatott beszámoló alapján döntenek abban, hogy kinek tudják visszafizetni a pénzt. így olvasónknak csupán any- nyi biztatót mondhatunk: mivel a hármas sorszám alatt szerepel, ha talán egy év múlva is, de megkapja a pénzét. Reméljük, idős olvasónknak és feleségének a várakozáshoz lesz elég kitartása, melyhez jó egészséget kívánunk. Üdvözlettel: A földrajztanár emlékezéseiből -1. Az alcsiszigeti zártkertek területén összesen harminckét család él, és a szűkös megélhetésen kívül az a legnagyobb gondunk, hogy otthonunkat - kb. másfél kilométeres szakaszon - csak földúton tudjuk megközelíteni. Szolnok város önkormányzatát az Új Néplap nyilvánosságán keresztül is kérjük: ha csak egy mód van rá, az idei költségvetésből juttassanak egy keveset az itt élő, nehéz sorsú embereknek. Legalább annyit, amiből egy betonozott vagy salako- zott útra futja. Aggodalommal tölt el mindannyiunkat, hogy egy rendkívüli esetben, esős időben a mentő, a tűzoltóautó meg sem tudná közelíteni a házunkat. Megemlítem, hogy ősszel tizenkét kisgyerek indul innen iskolába, de az idős embereknek is igen nagy nehézséget okoz az orvoshoz, rendelőintézetekbe járás. Nagyon szeretnénk, ha a Holt-Tisza-parton lévő műutat összekötnék a Simon-tanyával, ami egyben azt is jelentené, hogy a környéken lakók köves úton juthatnának el az erre közVajon mi más lehetne az ember legdrágább kincse, ha nem az egészség?! - rohanó életünkben merülhet fel minden nap e kérdés. És mégis: mily keveset törődünk vele. A betegség kialakulására, a megelőzésre kellene fektetnünk nagyobb súlyt, ahogyan kívánatos ez a természet- és környezetvédelemben is, hiszen amikor már száradnak a fák, a vizekben pusztulnak a halak, bizony késő ... Mindannyiunk előtt jól ismert, mégsem veszünk tudomást arról, hogy a környezeti ártalom mindinkább az egészségromlásunkban, betegségeinkben mutatkozik meg. Tapasztalhatjuk, hogy ma nagyon sokan végkimerülésig dolgoznak, hajszolják a pénzt, s megfeledkeznek arról, hogy a pénz is csak akkor boldogíthatja az embert, ha egészséges. És ne feledjük azt az igaz mondást: „az étked a mérged”, ami önmagáért beszél. Az étrendünkben, életvitelünkben bizony akad bőven kivetni való, amin lekedő 6-os busz megállójához. Természetesen az itt lakó családok saját erejükkel, valamennyi csekély összeggel is hozzájárulnának a köves út létesítéséhez. És nagyon jó lenne, ha a nyár végén, vagy kora ősszel ehhez hozzá is foghatnánk. Ezenkívül kérjük, hogy a tanyánk közelébe tegyenek le egy szemétkonténert, amibe a per- metszeres és egyéb műanyag flakonokat, háztartási hulladékokat gyűjthetjük, mert a lakóhelyünket külterületként kezelik, így nálunk az intézményes szemétszállítás megoldatlan. A másik kérésünk a MATÁV vezetőségéhez szól. Jó lenne, ha egy nyilvános telefont tudnának kihelyezni a tanyába, ahol nagy felelősséggel vigyáznánk rá, és baj esetén mindjárt segítséget tudnánk hívni. Ugyanis hozzánk a Héki Állami Gazdaság van legközelebb - 2 kilométerre! - ahonnan telefonálni tudunk. Megértésüket, segítségüket előre is köszönjük. A Simon-tanya lakói nevében: Hegedűs István Szolnok, Alcsisziget lehetőleg mielőbb változtassunk. Ily módon is figyeljünk jobban magunkra, családtagjainkra. Törődjünk többet az egészségünkkel, elsősorban a betegség megelőzésével. Ehhez ajánlanám, hogy a mindannapi kenyerünkkel kezdjük, amiből lehetőleg a barnát válasszuk; a nehéz húsok helyett pedig baromfit és halat együnk. Sorolhatnám a tejtermékeket, melyek közül a sajt már nagyon drága, a kispénzű emberek számára szinte elérhetetlen. Az étrendünkből azonban soha ne hagyjuk ki a gyümölcsöt, fogyasszunk sok vitamindús zöldségfélét. Az egészségünk megőrzéséhez szorosan tartozik még, hogy minél többet mozogjunk, ne tétlenkedjünk. S hogy tovább élhessünk, mindig arra törekedjünk, hogy a környezetünkben tisztaság, nyugalom és békessség legyen, mert csak így szolgálhatja a testi-lelki egészségünket. Molnár Ferencné Szolnok A vasutas cukorbetegek klubja ünnepélyes évadzárót rendezett a Járműjavító Kft. üdülőjében - június 25-én. A meleg strandidő ellenére csaknem százan jöttünk ösjze, és a megnyitó szavak után Liget Ervinné klubvezető foglalta Össze a közösség egész évi munkáját, értékelte a kitűzött célok megvalósítását, a klub egészségügyi és kulturális programját. Elmondta, hogy egész- ségnevelő-megelőző munkában jó erdményt értünk el, s a havonta elhangzó felvilágosító szakorvosi előadások és rendszeres kulturális programok vonzzák a cukorbetegeket. A diabetes újságban meghirdetett pályázaton a klubmunkáról írt pályaművével tagunk, Olej Zoltán harmadik lett. Gratulálunk. Munkánkban segített a Magyar Rádió Szolnoki Stúdiója, a helyi és országos lapok, melyek bemutatják klubunkat, rendszeresen nyilvánosságot adnak számunkra. Az összefoglaló, s a következő évre kitűzött célok ismertetése után dr.Fehér István, a MACOSZ alelnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Méltatta a klubmozgalom jelentőségét, s felhívta a figyelmünket az előttünk álló számtalan lehetőségre, az együttműködés jelentőségére. Ezután dr. Nádai Sarolta, belgyógyász főorvos üdvözölte a tagságot és a további támogatásáról biztosította a klubot, majd az elnök és a klubvezető néhány kiemelkedően dolgozó cukorbetegnek tárgyjutalmat adott át. Az ünnepélyes pillanatok után elhangzott a Szolnoktej Rt. termékismertetője, és később meg is kóstolhattuk a korszerű gyümölcsjoghurtokat. Az Élker Kft. ajándékát is nagy örömmel Nemrég olvastam az Új Néplapban közölt MTI-beszámoló- ból, hogy nálunk hogyan alakulnak az üzemanyagárak. A tájékoztató megállapítja, hogy a MÓL kútjainál pl. a gázolaj 61 forintba, a benzin átlagosan 80 forintba kerül. Aztán - megnyugtatásunkra - összehasonlítva a hazai üzemanyagárakkal, Európa más országaiban érvényes árakkal, többségükben többe kerül mint nálunk. A 95-98-as oktánszámú benzin például Hollandiában 105, illetve 114,90 Ft; a gázolaj ára Svájcban 90,90.- literenként. fogadtuk, és köszönjük, hogy kijelölt üzletükben szeptembertől a klub 10 százalék engedménnyel vásárolhat a diabetikus termékekből. Körünkben üdvözölhettük támogatónkat, Vass Áron törökszentmiklósi fazekast is, aki ismét szemet gyönyörködtetően elrendezett kiállításával jött el hozzánk, s a bemutatott szép tárgyakat megvásárolhatta a közönség. A délelőtti pogramot a szolnoki Jászkun citerazenekar műsora zárta, majd ízletes diétás ebéd következett. Örvendi Józsefné sorstársunk nótacsokorral lepett meg bennünket, s a további jó hangulatról a Pelikán zenekar, Bálint Erika és Szokoly Lajos énekművészek gondoskodtak - nagy sikerrel. Visszatérő vendégünk Dobos Ferencné dalénekes is eljött, hogy mosolyt varázsoljon az arcokra. Végül a jó hangulatú egésznapos találkozót tombolával zártuk, ahol több mint száz nyeremény talált gazdára. Az izgalmas sorsolás nyertesei 3 fődíjat vihettek haza: az első T. Varga Ilona íriszek című olajfestménye, a II. a 100-as ABC ajándékkosara, a harmadik az Édes Titok Dt. felajánlása, egy torta volt. A felsoroltakon kívül köszönetét mondunk valamennyi segítőnknek, köztük: a Novo Nordisk AIS Dánia, a Járműjavító Kft. szak- szervezeti bizottsága, a MÁV-kórház, a Humán Szolgáltató Iroda, a MÁV Csomóponti Művelődési Ház, a Boty- tyán Kft., Borzi István vállalkozó, Füle József és Kovácsné Dayer Anna virágkereskedő, valamint Kázmér József vegyeskereskedő. Tormási István a vasutas cukorbetegek klubjának elnöke Gyorsan egy kis fejszámolás, miszerint nálunk egy liter gázolajért hét, a benzinért átlagosan kilenc és fél kiló búza árát kell fizetni. Ehhez még hozzászámíthatjuk azt a kamatot, veszteségünket, amit a termény árának késedelmes kifizetésével viselnünk kell. S ha már Hollandiával, Svájccal és más országgal összehasonlítjuk magunkat, jó lenne azt is tudni: az ottani farmereknek vajon hány kiló búza árát kell fizetniük egy liter gázolajért vagy benzinért? Id. Kanta Gyula Berekfürdő Levelekből sorokban Fehér Béla olvasónk felháborodással szólt arról az áldatlan állapotról, amit a járókelők az utóbbi hetekben - egy-egy „jól sikerült” hétvége után - láthatnak, tapasztalhatnak a szolnoki Tisza-parti sétányon és közelében. Átmeneti csend, nyugalom után sajnos ismét tombolnak azok a fiatalok, akik - feltehetően az ital hatása alatt - nem bírnak magukkal. Ebben bizonyára közre játszik, hogy a Tisza Szálló szomszédságában, és a lakosság tiltakozása ellenére is beindult a discóhajó. Záróra után veszi kezdetét a garázdálkodás: amikor az erősebb legyének ledöntötték a virágtartókat, felborították a szeméttárolókat - legutóbb egy szép kis szobor is útjukban volt! - már a közeli lakóházak ablakpárkányát feszegetik, tépik. Félelmetes! Kéri, hogy a környéken legalább hét végén sűrűbben járőrözzenek a rendőrök, hátha sikerülne néhány „erős fiút” fülön csípniük. * Molnár Ákos szolnoki olvasónk ezúton mond köszönetét annak az ismeretlen becsületes megtalálónak, aki a kerékpárjáról július 6-án lepottyant levéltáskát - benne nélkülözhetetlen iratokkal - még aznap, a nagy hőségben és saját költségén postára adta. A földrajzzal 7 éves koromban kerültem először kapcsolatba. Édesanyám Kamcsatkáról beszélt, ahol egyik rokonunk hadifogoly volt, majd hallottam a cseppkőbarlangról, s a kettőt a következőképp kapcsoltam ösz- sze: A szomszéd fiúval a kertünk hátsó részében gödröt ástunk, tégla- és cserépdarabokkal befedtük, cseppkőnek üvegdarabokat raktunk bele, és a kis létesítményt elneveztük kamcsat- kai cseppkőbarlangnák. Negyedik elemiben (1922-23-ban) már vadnyugati történeteket, May Károlyt is olvastam, meg Verne Gyulát, ugyanakkor tanultuk a történelmi Magyarország minden vármegyéjét, ezek székhelyét, a megyék legfontosabb földrajzi jellemzőit. Osztálytársaimmal földrajzi névkeresési versenyt rendeztünk, s az első díjat édesanyám adta - finom befőtt alakjában. Harmadik gimnazista koromban, 1925 októberében „térképet” készítettem egy Szentes melletti kis mocsárról. Ebben az időben gyalog jártam be a környéket és a szentesi Ti- sza-szakaszt. Tudtam úszni, így nem kellett félnem a Tiszától, a pandallók-közi mély göbéktől. S amikor kerékpárt kaptam, lassan Csongrád vármegyét, majd a távolabbi tájakat is bejártam. Gyűjtöttem mindent: növényeket, terméseket, különböző színű homokot, löszbabákat, ősrégészeti cserépdarabokat, obszidiánokat, faragott-alakított csontokat.... a cserkésztáborokban kőzeteket, ásványokat, növényeket. A cserkésztábori egynapos tanulmányutakról mindig nehéz hátizsákokkal érkeztem meg a sátramba. Nyugdíjas koromig több ezer kőzetet, ásványt, kristályt gyűjtöttem össze. Ezeket öreg koromban két tudományos intézetünknek ajándékoztam. Minden iskolában - ahol tanítottam - gazdag kőzet- és ásványgyűjteményt hoztam létre, majd 1956-tól az általam szerve- zett-épített-alapított tiszaföld- vári Tiszazug Földrajzi Múzeumban is. Jó kis acélkalapácsomat, hidegvágómat kovácsmester édesapámtól örököltem. Érdeklődésemből adódóan, amikor első éves földrajzszakos egyetemi hallgató lettem, majdnem minden olyan földrajzi nevet ismertem (a térképen is!), amelyek nélkül nem állták szóba velünk a Cholnoky-tan- széken. A képes levelezőlap-gyűjtést már gyerekkoromban megkezdtem, s a tekintélyes magyar anyag mellett a külföldi is gazdagon szereptel. Az idegenforgalmi ismertetőkből is remek gyűjteményem van. Helyrajzi és földrajzi, magyar művelődéstörténeti ismereteimhez gyümölcsözően hozzájárultak a felejthetetlen cserkész- táborok: Mecsek, Nyugati-Alpok, Bükk-hegység, Salgótarján térsége, Bakony, Börzsöny, Sopron stb. S minden táborból egy csomó kőzet, ásvány, néhány szép lepréselt növény, jegyzet, később fénykép volt a „zsákmány”. Kunszentmártonban egy jó cserkészvezető felhívta a figyelmünket a XV. századi alapú községházára, amelyben 1541-ben, amikor Izabella királynőt Lippára száműzték a törökök, őrizték a Magyar Szent Koronát. 1931-ig szinte bejártam fél Magyarországot, s amikor hozzáfogtam a tanári szakdolgozatom megírásához - Csongrád vármegye természeti földrajza témakörben -, ehhez a stúdiumhoz majdnem teljes volt a térképtáram. (Folytatjuk.) Dr. Varga Lajos Tiszaföldvár Küldjön egy képet! Az 1974-es brigádnaplónkból Ez a felvétel a szolnoki TRV egyik legeredményesebb közösségéről, a Kossuth Szocialista Brigádjáról készült 1974. május 20-án. A fotót a brigádnaplóból vettük ki, s az aktualitását az adja, hogy a volt munkatársakkal az idén május 20-án találkoztunk, rendeztünk egy kis összejövetelt, amire a régi brigádnaplónkat is elhoztuk. Jó hangulatban, ünnepi vacsora mellett emlékeztünk az együtt töltött dolgos napokra, az elmúlt húsz évre. Fent, balról a negyedik brigádvezetőnk: Csatári Imréné. A képet beküldte: Molnár Katalin - Szolnok Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné Hogy tovább élhessünk A legdrágább kincsünk, hát vigyázzunk is rá! Összehasonlításképpen... Üzemanyagárak a mezőgazdaságban
