Új Néplap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-11 / 161. szám
Törökszentmiklós és környéke 5 1994. július 11., hétfő Unaloműző tábor - az iskola falai között „A juhásznak jól van dolga”- Nálam nélkül haza se megy egy se „Hogy gyerek, szülő, tanár egyaránt jól érezze magát!" Nem mindennapi tábornak ad otthont immár második éve a törökszentmiklósi Kölcsey úti általános iskola. Vállalkozó szellemű pedagógusai kitalálták, az iskola falai között, de kötöttségek nélkül „Unaloműző” tábort szerveznek elsősorban alsó tagozatosoknak, megkönnyítve ezzel a gyermeküket elhelyezni nem tudó szülők helyzetét.- Tavaly vállalkozás szintjén | indult a kezdeményezés, de • mindvégig az iskola maximális ■ támogatásával. Ez adta az ötle- S tét, hogy az iskola berkein belül kezdjük el szervezni - kezdi a beszélgetést Szakái Károlyné igazgatóhelyettes, j - Nagyon jó kis csapat dol- ‘ gozik nálunk, ami fantasztikus : mozgatóerő. Tavaly négy teljes hetet biztosítottunk a gyerekeknek, változatos, gazdag, jól megszervezett programokkal, kirándulásokkal, úszásoktatással. Mindez a környezetkultúrára / épül, ami a rajz és a technika tantárgyak elegye. A hagyományos tantervvel ellentétben élményt adó, kreatív gondolkodást fejlesztő manuális tevékenység, mely során elkészült alkotások legjobbjai állandó kiállítás keretében tekinthetők meg. A tábor előzménye egy egész napos foglalkozás volt. ahol 230 kisdiák tízféle tevékenység közül választhatta ki a neki legjobban tetszőt. Az idén nem csak a város négy iskolájából érkeztek gyerekek, az óvodások is bekapcsolódhattak a tábor munkájába,- Ez részben hiánypótlás - folytatja az igazgatóhelyettes, - hiszen a művelődési központ hasonló jellegű rendezvényén kívül semmilyen más lehetőség nincs a szünidő hasznos eltöltésére. A táborban minden feltétel biztosított, a foglalkoztatás maximális, ugyanakkor semmi nem kötelező. Ennek ellenére mindenki képes magát lefoglalni valamilyen tevékenységgel. Tavaly több mint százan kóstoltak bele az unaloműző tábor életébe, az idén az időtartam rövidsége miatt ennél valamivel kevesebb a létszám. Szolnok megyében először ez az iskola indította útjára a környezetkultúra tantárgyat - mondja a két honosító tanár, Varga Mária és Körmöndiné Giricz Irma. A Képzőművészeti Főiskola Tölgyfa Galériájában kezdődött az a tanfolyam, melynek eredményeként szeptembertől alternatív tantárgyként választható a környezetkultúra. Ebben az iskolában idén kezdődik az ötödik évfolyam. A módszer lényege és mottója: csak természetes anyagokkal dolgozni és a lehető legtöbbel megismertetni a gyerekeket, legyen az agyag, fonal, fa, fém, nád, szalma vagy gyékény. A tevékenység mindig az életkornak megfelelő témakörhöz kapcsolódik. Első osztályban a mesevilág játssza a főszerepet, míg másodikban a népművészet, népköltészet és népszokások világával ismerkednek meg. Felső tagozatban mindez történelmi korokhoz kapcsolódik. A munkafolyamat kreativitást és koncentrációt fejleszt, így remekül kapcsolható a Zsolnay-módszerhez. A foglalkozásokat rendszerint mese, játék vagy zene előzi meg. A gyerekek keze nyomán kikerülő legszebb munkák egy állandó kiállítás keretében tekinthetők meg. Ez az iskola úgymond kincsestára, ahol különböző technikával készült darabok láthatók: agyag-, textil-, papír- és famunkák.- A gyerekek itt érzik igazán, hogy az óvoda folytatódik, hiszen nem lehet játékról hirtelen tanulásra váltani, a kettőt együtt kell megvalósítani. A környezetkultúra pontosan ezt a célt szolgálja: kötetlenebb, szabadabb, nem iskolaszagú, közösségformáló ereje van - mondják szinte egyszerre. Egyetlen szépséghibája azonban mégis van: az osztályozás, ami ez esetben nem a munka minőségét, sokkal inkább a gyerekek hozzáállását értékeli. Egy csipetnyi festék és elkészül a házikó Kis falucska, sártapasztásos házakból A szajoli kis csatorna tenyérnyi földjének mindennapos vendége egy pár szelíd bárány és azok őrzője, Balogh Sándor. Mielőtt a juhászmesterség csínját-bínját kitanulta volna, a Járműjavítóban dolgozott 30 esztendőn át. Egészen addig a napig, amíg agytrombózissal kórházba nem került. - Egy évig nem tudtam járni és beszélni - mondja, gondolata messze kalandozik, majd kisvártatva folytatja. - Orvosi javaslatra kezdtem el birkákkal foglalkozni. Jó levegőn vagyok, a nap minden percére jut tennivaló és emberekkel is találkozom. ■ Jószágai télen-nyáron a szabadban vannak, a legkeményebb hideg sem riasztja vissza. Most nyolc birkát őriz éber tekintete. c 11 Segítőtárs gyanánt kutyára sosem volt szüksége, egyetlen bot csupán a társa, bár - mint mondja - jóformán sosem használja. !- ■ - Hiszen kezes, szelíd bárány ■ez mind. Elszundikálok néha itt a fa alatt, ezek meg odajönnek mellém, mint a gyerekek. Nálam nélkül haza se menne egy i se - teszi hozzá huncut mosoly- lyal a szeme sarkában. Legfőképp egyetlen birkához ragaszkodik, és szemmel láthatóan az is hozzá mert egész idő alatt el Sem mozdult gazdája sarka nyomából. Ő Kati a rangidős, 17 évet élt már és minden bizonnyal még fog is, amennyit a sors engedélyez számára. Reggel alig valamivel négy | óra után indul a nap, hisz pár } óra alvás tökéletesen elég, meg aztán a ház körüli jószágokat is el kell látni valakinek. Kacsák, tyúkok, csirkék és két hízónak való várja gazdáját reggelenként korgó gyomorral. Tőlük búcsút intve következik az egész napos legeltetés. Gyerekei már rég kiröppentek a családi fészekből, most az unokák segítenek be, már amikor kedvük van hozzá. Szajol egyetlen juhásza e hónapban lesz hetvenéves és meggyőződése, csupán nemmindennapi mesterségének köszönheti életét. 38 éve él Szajolban, azóta törzselőfizetője a Néplapnak. - Olyan emberek vagyunk mi, akik havonta több mint ezer forintot költenek újságra. A Néplapon kívül jár ide még vagy háromféle képes újság. Én nem iszom 18 év óta, csak vizet, azt is keveset, dohányozni sose dohányoztam, olvasni meg szeretünk mind a ketten a feleségemmel. - Mesterségét nem cserélné fel semmi mással.- Nekem mindig szelíd, kezes jószágaim voltak, oda mennek ahová mondom, épp hogy csak beszélni nem tudnak. Ezalatt a birkák, minderről tudomást sem véve, jó 100 méterre ballagtak tőlünk, egészen a kis folyócska széléig. De vendéglátóm megnyugtat. Ez csupán jólneveltségük egyik ékes bizonyítéka, hiszen a délutáni szieszta megszokott helyén várják be gazdájukat. Balogh Sándor: - Kezes, szelíd bárány ez mind Aki a ménest szereti kon. A katonaság után a lovardába került, két ugrólovával és ötösfogatával nemzetközi versenyeken vett részt. Fia, apja nyomdokain ugyancsak mesterfokon űzi hivatását. Számtalan hazai és külföldi versenyen szerepelt szép eredménnyel. Jelenleg tizenhármán dolgoznak a telepen váltott műszakban, éjjel-nappal, hiszen a különleges bánásmód kötelező a csikókkal szemben. A reggeli és esti abrakolás között az egész napos nyargalászás jelenti számukra a szabadságot. Egészen kétéves korukig, amikor is versenylovakként felkerülnek az ügetőre. De amig kicsik nem menekülhetnek a mindennapos hőmérőzés nyűgje elől, csakúgy a kéthavonta történő körmözés- től sem. Hogy főszereplőnk miért kötődik a lovakhoz? Mert kiskora óta egy levegőt szív velük. Egyébként sem nehéz megszeretni őket, hiszen szépek és okosak. 28 évvel ezelőtt, amikor idekerült pezsgő élet folyt itt - meséli. Májustól októberig érkeztek ide országhatáron innen és túlról a lovassport szerelmesei. A kastély szállóként funkcionált, híres borospincéje messzeföld- ről idecsalogatta a pihenni, kikapcsolódni vágyókat. Sajnos, mindez már a múlté. Egy vagy két tulajdonos lesz Szenttamáson? Úgy tűnik: akié a kastély, azé a ló A szenttamási ménes felé vezető útról már messziről látni a legelőn sétáló állatokat. Legutóbbi ittjártunkkor még hó és jég volt az úr. Alig pár hónappal később a tikkasztó melegben a lovak is a legelő szélére benyúló fák árnyékát próbálják utolérni. Nagyok sok most a kiscsikó, pontosan 24, tudjuk meg Kormos Jánostól, aki ’75 óta viseli gondját a szenttamási ménesnek. Azelőtt Budapesten volt versenylovas, s alig két éve hagyta abba a lovaglást. Már kisgyermekként megszerette őket, 15 évesen már csikósbojtár a Nagykunságban. Akkor tanulta meg az ötösfogathajtást nem is akárhogyan - mesterfoKormos János kedvenc lovával A szenttamási kastélyt, mely az Almásy család tulajdona volt, pár évvel ezelőtt nyilvánították műemlékké. Megközelítőleg negyedszázad alatt épült fel, négy önálló építkezésből. 1880-90 között elsőként a földszintes nyári rezidencia készült el, az Eiffel torony és a Nyugati pályaudvar építésével egyidőben. 1895 tájékán épült hozzá az emeletes kastély, majd a századelőn a kápolna, mely templomként funkcionált. Ezzel egyidőben húzták fel a kapu melletti harangtornyot. A gazdaság, a ménes és a kastély ügyes-bajos dolgait jelenleg egyetlen személy, Babocsay György igazgatja.- Eredeti szakmám meglehetősen távol áll az idegenforgalomtól, de itt lakom, így kézenfekvő, hogy átvettem a kastély ügyeinek intézését is. ’68-ban kerültem ide, mint agrármérnök. Akkoriban önálló idegenforgalmi egységként létezett a kastély, körülbelül a nyolcvanas évek derekáig a gazdaság központja volt, majd építőtábor lett. Sajnos, az idegenforgalom az utóbbi években sem mozdult el a holtpontról, de ha valaki szállást kér, annak tudunk biztosítani. Egy-két, minden évben visszatérő külföldi vendégen kívül, leginkább a munkájukat vé^ző mezőgazdasággal, állattenyésztéssel foglalkozó szakemberek és vadászok szállnak meg. Jelenleg kézművestáborok váltják egymást egyhetes turnusokban.- A kastély és a ménes kinek a tulajdona?- A ménes a részvénytársaság kezelésében van. A kastély viszont az állam tulajdona, csak a kezelői jog a részvénytársaságé. Az istálló, a telek és kastély viszont egy helyrajzi számon van nyilvántartva, ezért a megbontott értékesítést az OrA kastély szebb időket is megélt harangtornya szágos Műemléki Felügyelőség nem engedélyezi. Bérletre van lehetőség, illetve a lóállomány értékesítésére, de vevőt eddig, többszöri pályáztatás ellenére sem találtunk. A kastély iránt többen is érdeklődnek, nem titkolt céljuk az idegenforgalom fellendítése.- Szükségszerű a kastélyt a ménestől elválasztani?- Ezt sajnos nem mi döntöttük el, ’92-ben határozott így az Állami Vagyonügynökség. A mi feladatunk a ménes értékesítése. Az istálló és a telek 6-8 millió forint. A lóállomány értéke a mindenkori piaci mozgástól függ. Egy ló 150-180 ezer forint között értékesíthető. A 140 ló együttes értéke megközelítőleg 20 millió forint. A kastély parkja 11,5 hektár, a hozzátartozó ménestelep pedig 2,5 hektáron terül el. Éhhez kapcsolódott közel 300 hold erdő, amit a kastély építésével egyidőben telepítettek. Akkoriban egyetlen rendezett, hatalmas park volt. Mostanra az erdő egészét kárpótlásként szétosztották. Jelenleg megmentésére erdőközösségeket hoznak létre.- Ön szerint okos ötlet megbontani a kettőt ?- Mivel helyileg és funkcionálisan is összetartoznak, egymásra épültek, ezért elválasztásuk nem a legszerencsésebb megoldás. Az ideális az lenne, ha a tulajdonos továbbra is egy maradna.
