Új Néplap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-09 / 160. szám
1994. július 9., szombat Szabadidőben----családi körben í i Beszéljük meg együtt! Ismerd meg önmagad A meditációs gyakorlatok végére értünk. A kilenc gyakorlatból álló sorozat sok mindenre megtanított minket. Megismerhettük belső és külső világunkat, megtanultuk megérteni önmagunkat és másokat, megtanulhattuk becsülni, amink van, amit elértünk és azt is, hogyan tudjunk eleget tenni minden elvárásnak anélkül, hogy önmagunkat megtagadnánk. Ezeket már ismerjük, de nagyon fontos, hogy tudjuk is őket alkalmazni, tudjunk minden nap velük együtt élni. A kilencedik gyakorlat témája: minden vágyaink beteljesedése. A lazítás után most arra a pontra figyelünk, amelyik a segédeszközül használt tárgy középpontja. Gondolatban nyugodtan átismételjük az előbbi gyakorlatok témáit és arra gondolunk: „Igen, tulajdonképpen minden vágyam teljesült”. Érre gondolva egy adott pillanatban az az érzésünk: ezeknek a gyakorlatoknak az volt a céljuk, hogy megismerjük saját lényegünket, az ÉN-ünk legmélyebb lényegét. Azáltal, hogy meditáltunk a külvilgáról és saját belső világunkról, felfedeztük önmagunkat. Megtaláltuk önmagunkat éppen azon a helyen, ahol lennünk kell. Ez a felfedezés érezni engedi, hogy „nincsenek láncaink, szabadok vagyunk”, érzékeljük a maga egyszerűségében a létezést. Létezünk függetlenül attól, hogy milyen a sorsunk, jó vagy rossz, és ez az érzés örömmel tölt el. A létezésünket nem tudja befolyásolni se racionális, se érzelmi megkötés, senki véleménye rólunk. Ilyenkor érezzük a szabaságot, a függetlenséget, a biztonságot és jön, hogy hangosan kimondjuk, „létezünk, létezünk”. Sikertelenségeink már nem fájnak, a jövő már nem ijesztő, nem érezzük magunkat bűnösnek, gyengének, nem marcangol az önvád, nem érezünk félelmet, mert megértettük, hogy a létezés puszta ténye mindezek felett áll. Úgy érezzük, elértük céljainkat, vágyaink teljesültek, mert a lényeges a létezés. Az érzés, hogy vagyunk, a „lenni” betölti lelkünket. Már nem a „nekem van” a lényeges, nem ez határozza meg tetteinket, gondolkozásunkat, hozzáállásunkat a problémához, hanem a „lenni”, létezni. Érezzük a szabadságot, az erőt ahhoz, hogy régi vágyainkat úgy valósítsuk meg, hogy közben figyelni tudjunk nemcsak egymásra, hanem mindenre ami új és más. Nem érezzük magunkat veszélyben, nem félünk a másságtól, sőt meg akarunk ismerni minden újat, elfogadjuk a más létezési formák lehetőségét is. Aktívak leszünk, érdeklődési körünk nő, sok minden érdekel, a félelem és az agresszivitás nyomtalanul eltűnik. Végre megértettük, hogy létezni egy egészen különös dolog. A meditációs gyakorlatok végzésénél megjelent érzések, amelyeket önöknek is leírtam, mind saját tapasztalatom. Ez nem jelenti azt, hogy mindenki szóról szóra ugyanazt kell érezze. Mivel nem vagyunk egyformák, nem is érezhetünk egyformán. De jármit is éreztek önök a gyakorlatok során, ha a témákat szem előtt tartották, a hatása ugyanaz kellett, hogy legyen. Vagyis ugyanazokat a tanulságokat vonták le önök is. Fontosnak tartottam elmondani ezeket az élményeket azért, mert tapasztalataim szerint nem ismerjük elég jól önmagunkat, és hiányos önismerettel akarunk helyesen megoldani problémákat. Hiányos önismeretünk oka. hogy nem vagyunk eléggé nyitottak, formalisták vagyunk, nem merjük megmutatni önmagunkat mert félünk, hogy ki tudja mit látnak mások, mások véleménye mögé bújunk, mert a magunkét nem merjük kimondani és így irányíthatóvá válunk, eszköz mások kezében. A létezés célja pedig egészen más. Földi életünk nagy .feladata maximális fejlettségi fokra emelni azt a létezési formát, amelyik nekünk adatott. Ezt viszont nem lehet megcsinálni csak szabadon. Dr. Cherechianu Aurel Nyúlsz ívű vagy oroszlánszívű? Barangolás a kutyavilágban A gazda egyik legnagyobb büszkesége, ha kutyájáról - akár öleb, akár borjú nagyságú jószág - kiderül, hogy nem ijed meg a saját árnyékától, és alkalmanként akár a túlerővel is bátran szembeszáll. Csakhogy erről a jellembeli tulajdonságról nem könnyű hiteles információkat szerezni. Mindenekelőtt tisztában kell lenni azzal, hogy az igazán bátor négylábú a valódi vagy vélt veszedelemmel szemben minden külső kényszer, ösztönzés nélkül lép föl. S mivel kutyák esetében is igaz, hogy a bátorság a félelem legyűrésének képessége, merészségüket az adja, hogy félelmi reakcióikon a pillanat tört része alatt képesek úrrá lenni. Ily módon az ijedtség érzékelhető megnyilvánulására nincsen idő. A kutyakiképző iskolákon egyébként könnyűszerrel „letesztelhetjük” kedvencünket bátorságból. Nem kell hozzá más, mint egy olyan gyakorlat, ahol a kutya szabadon kíséri vezetőjét (gazdáját), s közben „váratlan” támadás éri. Ilyenkor az állat többféleképp viselkedhet: 1. Azonnal, erélyesen igyekszik elhárítani a támadást - bátor, jó őrző-védő készségű kutya; 2. Körülugatja, körülfutja a támadót, de ténylegesen nem bocsátkozik harcba vele - nem gyáva, de hiányzik belőle a valódi merészséggel mindig párosuló önbizalom. 3. Megijed a támadótól és elfut - sem kiképzésre, sem tenyésztésre nem alkalmas. 4. Játszani kezd a támadóval - lehet, hogy bátor, de híján van a védő- és harcos készségnek; ha fiatal, esetleg az érés időszakában e tulajdonságok kibontakoznak benne. 5. Közönyös - a védő- és harcos ösztön, az intelligencia hiányzik belőle, alkalmatlan a védő-őrző feladatra. A természeténél fogva bátor nyégylábút egyébként nemigen kell oktatni a támadásra vagy akár az ember elleni küzdelemre. A születetten gyáva kutya pedig a legszakszerűbb kiképzés után is csődöt mond, ha bátor ellenféllel kerül szembe. Veress István Ferenczy Europress Barkácstanács Kis ötletek kirándulóknak, turistáknak A rövidebb-hosszabb kirándulások néhány praktikus kellékét a természetbarátok maguk is elkészíthetik - olyan kivitelben, hogy kevés helyet foglaljon el a sporttáskában vagy a hátizsákban. Fontos tartozék például a főzőállvány, (1. rajz) amelyen - spirituszkockák tüzénél - ételt melegíthetünk, sőt főzhetünk is. Az állvány 5 darabból áll, de részekre szedve akár egy nagyobb zsebben is elfér. Elemei 1 milliméteres bádog- vagy alumíniumlemezből készíthetők el; ennek megfelelően az illesztőbevágások mindegyike szintén 1 milliméteres. Érdemes a rajzon látható méreteket tartani, mert jól megfelelnek a tábori körülmények közötti sütés-főzés igényének. Az alsó lemezre tegyük a ci- pőkrémes doboz tetejéből kialakítható tálkát a spirituszkockákkal, a felsőre kerül a konzervdoboz vagy az ételes- edény. Sátorban a ruhanemű elhelyezése a helyszűke miatt rendszerint gondot okoz. Egy egyszerű ötlet segítségével a sátorrudakon tetszés szerinti számban szerelhetünk föl ideiglenes akasztókat (2. sz. rajz) egy-egy szemescsavar és egy 3 milliméteres drótdarab segítségével. A szemescsavar beerősítése után a drót hosszától függő helyen fúrjunk egy kitámasztásra szolgáló lyukat, s kész a sátorbontáskor könnyen leszedhető fogas. Készíthetünk házilag minitájolót is, amely mindössze egy mágnesezett gombostűből és egy 3-4 milliméter vastag para- fadugó-szeletből áll. Iránytűként úgy használható, hogy a tűvel keresztben átszúrjuk a dugódarabkát, s azt rátesz- szük egy pohár víz tetejére (3. sz. rajz). A parafa egy picit ide-oda úszik a vízen, majd a tű hamarosan beáll észak-déli irányba. Hosszabb kirándulások alkalmával jó szolgálatot tesz egy kis zsebvarrókészlet (4. rajz). Kartonpapírból vágjunk ki egy 70x380 milliméteres téglalapot, és vékony vászonnal vonjuk be. Két szabad végét hajtsuk vissza úgy, hogy középen egy két centiméteres rész szabadon maradjon, majd oldalt a széleket varrjuk össze. Az így kapott két zsebbe tehetjük a tűtartót, a kis védőnyélbe helyezett borotva- pengét. Ha még egy kisméretű kartonzacskót is készítünk, abba tehetjük a négyfajta cérnát tartó lapocskát és a biztosítótűket, inggombokat. A két vászonzsebet egymásra hajtva akár belső zsebünkben is hordhatjuk a készletet. Ferenczy Europress Fesztelenül és feszengve Aki egyedül van, egészen más ember, mint társaságban. Ez már a külsején is látszik, ha hirtelen ott termünk előtte, anélkül, hogy felkészülhetne megjelenésünkre. Hirtelen begombolkozik, felhúzza az összes cipzárját, megigazítja a frizuráját, sőt esetleg rövid időre el is tűnik, hogy átöltözzön, mert „mégsem illik ilyen öltözékben látogatót fogadnia”. Aki egyedül van, az a testével is másképpen bánik, mint amikor embertásai között van. Va- karódzik, turkálja, piszkálja, dörzsöli és tapogatja magát. Mindenesetre sokkal gyakrabban érinti meg a testét, mint amikor figyelik. Aki egyedül van, különösen viselkedik. Énekel egy dal visz- szatérő refrénjét. Az éneklést összehangolja tevékenysége ritmusával. Amikor a hasát szappanozza, mintha altatót énekelne, a cipőpucolásnál ugyanez immár harci dal. Aki egyedül van, szívesen beszélget önmagával, valamint az éppen kezében lévő tárgyakkal.- Igen, igen! Ez a hanyagságod következménye, gyermekem! - simfeli magát a nő, miközben keresi a pénzesutalványt, majd amikor megtalálta, így szól hozzá: - Itt vagy hát, drágaságom! Na gyere szépen, kitölte- lek! Némelyek különben házastársukkal kettesben is úgy viselkednek, mintha egyedül lennének. Hogy ez helyes-e, arról eltérőek a vélemények. Egyesek úgy vélik, hogy a házasság akkor jó, ha kedvünk szerint viselkedhetünk, mintha csak egyedül lennénk. Ők nem gombolják be a gombjukat, nyitva hagyják a cipzárjukat, vakarják és piszkálják magukat, telidúdolják társuk fülét, és csodálkoznak, ha megkérdezik tőlük:- Mit mondtál?- Semmit! Csak magamban beszéltem - hangzik a válasz. Mások ezzel szemben még húszévi házasság után is igényesek, és nem kényszerítik rá part- nerijjcre a hajcsavarók, a reggelihez a hálóing, a turkáló ujj és a tyúkszem látványát. Ez utóbbiak a feszengők, az előbbiek a fesztelenek. Nehéz eldönteni, melyiket könnyebb elviselni egy életen át. (Christine Nöstlinger: Néha jobb lenne egyedül) Divattanács moletteknek Csipkeblézer - ami takar is, öltöztet is Szerencsés változása a módinak, hogy ismét divatba jöttek a csipkék és általában az áttört anyagok. Ezekkel ugyanis a legegyszerűbb ruhák is „meg- bolondíthatók”, s akár díszítésként, akár kiegészítésként felhasználva kitűnő alkalmi öltözékre tehetünk szert. Az egyszerű, szép csipkeblézer (1. rajz) az év minden szakában hordható színházba, hangversenyre, bankettre, esküvőre. Tegyük hozzá: a moletteknek kimondottan előnyös - takar is, öltöztet is. Bélelni nem kell, mert épp az az érdekes benne, hogy átlátszó és érvényesül a csipkehatás. El- dolgozása: körben, 4 cm széles selyem pánttal. Élkészítése: A szabásminta (2. rajz) 168 cm-es testmagasságra, 118-as mell- és 122-es csípőbőségre való. Az anyag- szükséglet: dupla szélesből egyszer a kabátka hossza és egyszer az ujja hossza. A szegéshez elég 50 cm selyem, ha szimplán használjuk. A csipke és a selyem azonos színű, legfeljebb árnyalatban térhet el. A szabásmintát 10xl0-es négyzetháló segítségével nagyítsuk fel csomagolópapírra. Szabásnál a hosszanti varrásokra 2, a többire 1 cm-t hagyjunk rá. A mellvarrást kis hajtás helyettesíti, ami a vállvarrásból indul. Próbánál ennek irányát korrigálhatjuk. A varrások ösz- szegépelése után vágjuk kes- kenyre a széleket és úgy tisztázzuk el, mert átlátszik. A szegőpántot kézzel varrjuk le, szintén láthatatlan öltéssel. Ne feledkezzünk meg a válltömőről - ezt is selyemmel kell bevonni. A szabásmintát felhasználhatjuk szövet vagy selyem kiskabát kiszabásához is. A rajzon levő 'fazon bő, háromnegyedes ujjú, derékban vendéggombbal gombolódik. A csipkemaradékot felhasználhatjuk ruha díszítésére, például V alakú betétet készíthetünk belőle; így valóságos kompié lesz a blézerrel együtt. Záhonyi Lujza (Ferenczy)
