Új Néplap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-16 / 140. szám
4 1994. június 16., csütörtök A szerkesztőség postájából ® A nyolc hónapos Janikát élet-halál között szállították kórházba Köszönet a gyógyítóknak A szolnoki Szapáry, Sóház és Óvoda úti lakosok - hatvanhat aláírással - levelet juttattak el a városi rendőrkapitánysághoz, amelynek az a lényege, hogy a „valaha szebb napokat látott környéken” gyakori a vandál pusztítás, garázdálkodás és csendháborítás. Panaszosaink szerint mindezek melegágya a Szapáry kávéház és az Egri borozó. A levélben foglalt kérésnek eleget téve, az Új Néplap nyilvánosságán keresztül is hangsúlyozom, hogy az említett két vendéglátóegység ellenőrzését sűrítettük. Május 15. és június 7. között pl. tizenkét razziaszerű ellenőrzést tartottunk - alkalmanként a katonai rendész és a tisztiorvosi szolgálat dolgozóival együtt. Tapasztalataink, meggyőződésünk alapján több szabálysértési eljárást kezdeményeztünk, egyben felhívtuk az egységek vezetőinek figyelmét, hogy a vontkozó jogszabályokat maradéktalanul tartsák be. Az említett vendéglátóhelyeket, azok környékét a lehetőségeinkhez képest - a jogsértések megelőzése és a lakosság nyugalma érdekében - a jövőben is ellenőriztetem. Vörös Miklós r. alezredes kapitányságvezető Janika kisfiúnkat agyhártyagyulladással, élet-halál között szállították nyolc hónapos korában, márciusban Szolnokra, a Hetényi Kórház gyer- mek-intenzív- osztályára. Az ott dolgozó orvosok, nővérek, de a kiszolgáló személyzet is teljes odaadással küzdött a kisfiúnk megmentéséért. Lelkiismeretesen gyógyították, ápolták, és sikerült! Fáradozásuk nem volt hiábavaló. Janika meggyógyult, és hosz- szú távoliét, kórházi kízelés után újra velünk van, otthonunkban lehet. Az Új Néplap nyilvánosságán keresztül is hálás szívvel mondunk köszönetét dr. Szűcs Sándor főorvos úrnak, a mellette dolgozó doktornőknek, a főnő- vémek, a lelki- ismeretes nővéreknek, a gyógytornász doktornőknek s mindazoknak, akik bármiben is a kisfiúnkon segítettek. Mindent köszönünk, és a további gyógyítómunkájukhoz sok sikert, jó egészséget kívánunk. - A boldog édesanya és édesapa: Molnár Jánosék Kunhegyes A szívbetegek jobb közérzetéért Kétszer ad, aki gyorsan ad A valaha szebb napokat „látott” környéket sűrűbben ellenőrzik A lakosság védelme és nyugalma érdekében Mint arról már az Új Néplap beszámolt, a rehabilitált szívbetegek 5. országos találkozóját rendeztük meg június 5-én Szolnokon, a Tiszaligetben. Az eseményen fővárosi, debreceni, egri, győri, székesfehérvári és marosvásárhelyi betegek is részt vettek, összesen két- százhúszan. A hangulatos, jól szervezett program zavartalan lebonyolításához a betegekkel együttérző támogatóink példa értékűen járultak hozzá. A Hetényi Kórház kardiológiai osztálya nevében ezúton mondunk köszönetét mindazoknak, akik felismerték a szívbetegek rehabilitációjának jelentőségét, és az ezzel kapcsolatos munkánkhoz kérésürikre segítséget nyújtottak. Köztük: á Solami Húsipari Rt., a Kőbányai Sört Értékesítő Kft., a Közép-alföldi Sütödék V., a Cereol Növényipari Rt., a törökszentmiklósi Gabonaipari és Malomipari V., a martfűi Szövetkezeti Sörgyár Gt., a Szászakku, a Szövetség ABC, valamint a Tiszaligeti Sportcentrum és Turisztikai Központ. Dr. Veres Edit főorvos A fiú bokájába harapott... Ma is a környéken ólálkodik! ■'Aíz' Új Néplap nyilvánosságán keresztül is felteszem a kérdést: kinek a kötelessége a kóbor kutyák begyűjtése? Felháborító, hogy az ember lép- ten-nyomon beléjük botlik’ - noha igyekszünk messzire kerülni őket -, és mi tagadás, még sajnálkozunk is rajtuk, hiszen a lelketlen gazdájukat kellene jól megbüntetni. Aztán sajnos könnyen bekövetkezik a baj. A fiammal történt a napokban. Este fél nyolc körül hazafelé tartott, és a szolnoki MTE-pálya mögött egy kóbor kutya a bokájába harapott. Nagyon megijedtünk, hiszen tudjuk, hogy a beoltatlan kóbor kutyák milyen betegséget terjesztenek, ezért a fimmal mindjárt a Küldjön egy képet! A szárazIapósi kaszinóban -1941 Évtizedek óta e lap hűséges olvasója vagyok, és nagyon kedvelem, mindig szívesen nézegetem a közreadott, régi időkre emlékeztető képeket. Ezért is döntöttem úgy, hogy a kissé elsárgult képeim közül én is választok, küldök kettőt. Ha megjelenik, bizonyára másoknak is örömet szerzek vele. Kedves emlékeim között a mezőtúri, ún. alsórészi tanya, ahol gyerekesked- tünk, s ahol drága szüléink minden szépre, jóra tanítottak, neveltek minket. A felvétel 1941-ben készült a szárazlaposi kaszinóban - le- ventések társaságában -, ahol szerepléssel egybekötött bálon vpltunk. A kép jobb szélén, fehér ingben a bátyám. Kállai József, aki sajnos már nem él. Nagyon szeretném, ha azok, akik a képen magukra ismernek, írnának nekem néhány sort. Magamról annyit, hogy a sors Karcagra sodort, ahol jó szomszédok körében élhetek. (Címem: Baross út 3 1.) Özv. Patkós Gáborné (Kállai Eszter) A meszeskocsi a ’30-as éveket, a gyermekkort idézte Kis nosztalgia az Alsó-Jászságból kórházba indultunk. Hosszas várakozás után ellátták, megkapta az oltást, és azzal bocsátották útra, hogy másnap keresse meg a polgármesteri hivatalt, jelentse az esetet. így is történt, noha igazán nem hiányzott nekünk ez a hercehurca. A fiam érettségire készül, és a bejelentéssel csaknem fél napja elment. A hivatalban azt ígérték: még aznap kimegy a kocsi, befogják a kutyát, de nem így történt. Ma is a környéken ólálkodik, és majdcsak megharap még néhány embert... Szeretnénk, ha végre nem kellene a kóbor kutyák támadásától tartanunk, ha nyugodtan, félelem nélkül mehetnénk az utcán. N. M.-né - Szolnok Az elmúlt napokban rokoni látogatáson voltam az úgynevezett Alsó-Jászságban. A Fő úton bandukoltam, és bepillantva a mellékutcákba, az egyikben legnagyobb meglepetésemre sátortetős meszeskocsi álldogált. A kis kocsi a ’30-as éveket idézte fel bennem, gyermekkorom emlékeit, amikor a hegyaljáról is lejártak hozzánk a mészégető árusok. Annak idején az utcákon hangos kiáltozásokkal kínálták áruikat a falusi asszonyoknak. Mert ha valaki nem tudná, abban az időben az asszonyok maguk tatarozták, meszelték fehérre, színesre a házaikat. Tették ezt leginkább húsvét előtt, pünkösd táján, valamint az őszi nagytakarítás alkalmával. Napi áron vették meg - fillérekért - a helyükbe szállított, jó minőségű darabos me- szet. A látogatásom alkalmával elbeszélgettem a várakozó fogat tulajdonosával, aki elmondta, hogy a hegyekből, Bükkzércről érkezett az Alföldre - saját ége- tésű darabos mésszel. S míg néhány szót váltottunk, már el is kelt a rakomány; 25 Ft/kilo- grammonkénti áron nyélbe ütötték az üzletet. Megítélésem szerint a szabadkereskedelemben ez a szerénynek számító szolgáltatás is egy rést tölt be. És tulajdonképpen szerencsések azok az emberek, akik hasonló esetben - netán anyaghiány miatt - ily módon oldhatják meg a gondjukat. Tisztelet a hegyvidéki honfitársainknak, akik szorgalmukkal, igyekezetükkel maguk is a jobb megélhetést, boldogulást keresik. Az utazó iparosoknak ezúton is sok szerencsét, jó egészséget kívánok. Kiss D. Géza Jászfelsőszentgyörgy Aki a cselédlakások dohos szagát is magába szívta... Válasz a kunmadarasi megszólíttatásra Hogy stílszerű legyek, az Új Néplap június 9-i számát tartom a kezemben, és „A nosztalgia vakít, siketít... - Józanabb hangvétellel” cím alatt olvasom, hogy a kunmadarasi Balogh Sándor úr 'részéről' megszólíttattam. Kedves Balogh Úr! Valóban hibásan említettem a „vadkapi- talzmust”, mert helyette a feu- dálkapitalizmust kellett volna írnom. De ha ilyen merészen tekint vássza az elmúlt hetek írásaira, és beindítja sárdobáló tudományát, illenék tudni, hogy mi is az a kapitalizmus. Ön a két válfaj mellett a „tőkések uralmát és az állami kapitalizmust” ismeri, én maradok az általam ,,népi”-nek nevezett kapitalizmus mellett, amelyben a cselédlakások helyett összkomfortos panellakások épültek, a petróleumlámpát, a hagyományos tüzelést (a tanyákon és az uradalmakban ez kukoricaszár-ízik és szalma volt) villanyvilágítás, gázfűtés váltotta fel. Törvényesen biztosította a munkához és pihenéshez való jogot, az ingyenes egészségügyi ellátást, az oktatást, a kismamáknak a gyes és gyed ellátást stb. És korszerű lakótelepek, üzletházak épültek. Itt említem meg, tisztelt Balogh úr, hogy volt módom a cselédlakások dohos szagát is magamba szívni. Ebből következtethet, hogy kb. „hány tavaszt számlálok”. S hogy az elmúlt négy évet - amit a nép a kétfordulós „demokráciában” (május 8., 29.) elutasított - milyen hozzáértő értelmiségiek irányították, az az ország állapotán lác szik. Igaza van abban, hogy nem kellett 5 évvel előre befizetni a gépkocsi árát, de a fagyasztóért fizetett borravaló „mese habbal”. Azt, ami négy év alatt épült (vagy csak félig épült meg, de a nagy csinnadratta és ökörsütés közepette mégis átadták), sajnos nem a kormánynak köszönhetjük, hanem a lakosság áldozatvállalásának, valamint annak, hogy az „átkos”-ból átörökölt beruházásokat kellett volna befejezni. Sajnos a rávaló elúszott. Aztán többek között azt írja, hogy az elmúlt negyvenévi demokrácia meg sem közelítette azt az eredményt, amit Horthy húsz év alatt produkált - Trianont is figyelembe véve. Igaza van. Ez alatt az idő alatt uralkodott az úri dölyf. A cselédeket, summásokat a városok, falvak piacterén adták-vet- ték, akik az állatok között, az istállókban aludhattak éjjel 3-4 óra hosszát. Ismertem azt a kort, csak én kizsákmányolt cselédsorban értem meg, ezért óva intem Önt is, hogy ne vezesse félre azokat az ifjakat, akiknek fogalmuk sincs az uraságok akkori tobzódásairól. A katonák bíralátánál pedig csontra harapott. Ugyanis én hadtörténelemből államvizsgáztam, "és eredeti okmányok, hadparancsok ismerete alapján mertem és merek nyilatkozni - azon az alapon, hogy állítólag jogállamban élünk. A vitéz címről csak annyit, hogy ezeket általában a délvidéki, felvidéki orosz földön elkövetett „hősies vérengzésekért” adományozták - telekkel és megkülönböztető dfszöltözetekkel együtt. Végezetül a 3 kh földjének megműveléséhez sok sikert, gyors meggazdagodást kívánok. Tisztelettel: ''Tolnai Antal A taxisok figyelmébe! A légszennyezéssel összefüggő szabályokról, követelményekről A taxikra vonatkozó, légszennyezéssel kapcsolatos szabályokról, követelményekről az Új Néplap június 10-i számában jelent meg tájékoztató. Szervezetünk elnökségének tudomása van a várható változásokról, és - a Fuvarozó Vállalkozók Országos Szövetségének felhatalmazásával - az alábbiakat ajánljuk a taxis vállalkozók figyelmébe: Az országos érdek-képviseleti szervezetekkel folytatott tárgyalások alapján a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter 21/1992. (X. 27.) KHVM rendeletének módosítása előkészület alatt áll, és az a közeljövőben hivatalos közleményként jelenik meg. Az a lényege, hogy a hivatkozott rendelet 2. paragrafus (2.) bekezdésének 1. pontja alapján az 1994. június 30-ig évényesített taxiengedélyek - a bejegyzett érvényességi idő módosítása nélkül - 1994. december 31 -ig érvényesek. Közúti Közlekedési Szolgáltatók Kamarájának Elnöksége - Szolnok Szombat délután foglalják össze a heti eseményeket Az elrabolt 168 Óra! Biztosra veszem, hogy nem vagyok egyedül az országban, aki szívesen hallgatta a rádió 168 Óra műsorát. Lehetünk vagy tíz-, száz-, esetleg több százezren, akik arra állítottuk be magunkat, hogy az elmúlt 168 óra azon eseményeinek az összefoglalását hallhatjuk, amelyeket hét közben nem tudunk meghallgatni. Legyen az belföldi vagy külföldi esemény! Nem vagyok káromkodós, átkozódós természetű ember. A nyolcvanhetedik életévembe is úgy léptem be, hogy még egy „fene egye meg”-et sem ejtettem ki a számon. Nem is átko- zódtam. Most sem mondom, hogy az atombomba csapjon bele, vagy a rák egye meg - mint ahogy nekem ez utóbbit írták nemrég egy névtelen levélben. Még azt sem kívánom, hogy a műsorszerkesztő(k) menjen(ek) oda, ahonnan jött(ek). Csak azt kívánom - az Új Néplap nyilvánosságán keresztül is kérem -, hogy szombat délutánonként, másfél óra alatt, a heti események összefoglalásával tájékoztassanak. Id. Kanta Gyula Berekfürdő A gyerekek ünnepéről Ez a pillanatkép a nagycsaládosok gyermeknapján készült, június 5-én, amikor a 30 családot összefogó tiszajenői egyesület jól sikerült ünnepséget rendezett. Ez a nap a családias és gondtalan, boldog együttlét jegyében telt. Az ügyes kezű anyukák egy-egy tálca süteménnyel, szendviccsel érkeztek az esemény színhelyére, a helyi művelődési otthonba, ahol színes, változatos program várt mindenkit. Báli Istvánné játékos ügyességi versenyen foglalkozott a gyerekekkel, a nagyobbak táncversenyen mérték össze képességeiket, az ifjú legények pedig szkanderversenyen küzdöttek egymás ellen. Ezt követően a megfáradt versenyzők farkaséhesen fogyasztották el a sok-sok finomságot, majd az adományokból összegyűjtött játékokból, ruhaneműkből sorsolással válogathattak a gyerekek. A nyilvánosságon keresztül is köszönetét mondunk Fazekas Fe- rencnének és Kiss Aprád vállalkozóknak, akik a gyermeknapi program megvalósítását anyagilag is támogatták. - Az egyesület tagsága nevében: Péntek Jánosná és Ficzere jenöné Új telefonkönyv Némi „szépséghibával” Hosszú hetek elteltek már, mióta elballagtam a Madách utcába, s a bemutatott legfrissebb számlám „ellenében” megkaptam az 1994. évben kiadott megyei telefonkönyvet. Otthon a régebbi mellé raktam. A minap jutott rá időm, hogy foglalkozzam vele. Elgondoltam: a régiből átvezetem azokat a telefonszámokat, amelyeket magamnak a Jegyzetek című oldalra gondosan kiírtam. Azokét, akikkel viszonylag gyakrabban beszélek, de nem annyiszor, hogy kívülről (is) megtanuljam a számukat. Meg azokat, amelyekre gyorsan szükségem lehet: háziorvos, esti, éjszakai orvosi, rendőrségi ügyelet stb. Az elgondolást nem követte tett, azon egyszerű ok miatt, hogy á vadonatúj telefonkönyvben nem találtam Jegyzetek felirattal üres, vonalazott lapokat, mint a régiben két helyen, még az Arany oldalakat követően is. így nem maradt más hátra: kénytelen-kelletlen vásároltam magamnak egy kicsinyke regiszteres noteszt (nem volt olcsó!), s abba róttam bele a már említett telefonszámokat. Minden rendben - mondhatnánk, az egésznek a „szépséghibája”, hogy az (is) egy külön kacat -a lakásban, ráadásul telefonközeiben kell tartani, mert különben nem ér semmit. Mi tagadás, a korábbi megoldás - néhány üres lap a telefonkönyvben - jobban tetszett! Kár, hogy a Magyar Telefon- könyv-kiadó Kft. esetleg az előfizetők bosszúsága árán könyvelhet el ebből magának kevéske jövedelmet. S. A.-né, Szolnok Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné _______________________________________1
