Új Néplap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-04 / 130. szám
1994. június 4., szombat Nézőpontok 5 Szombati jegyzet fa Mitől népszerű Kis Zoli? Ha azt állítom, hogy Kis Zoli attól népszerű, hogy egyáltalán föl lehet tenni így ezt a kérdést, - bizonyára sokan azt hiszik, hogy csak tréfálok. Pedig nagyon is komoly dologról van szó. Olyanról, amelyen nem árt elgondolkozni, esetleg kinek-kinek a maga háza táján hasznosítani a tanulságokat. Dr. Kis Zoltánról van szó, akit ismét megválasztottak Jászberényben és környékén országgyűlési képviselőnek. Aki a parlamenti négy esztendő alatt, aztán a mostani választásokon is megmaradt „Kis Zolinak”. Csak így: „doktor” nélkül, és csak így: „Zoli”. Azt tartották a négy évvel ezelőtti és a mostani választásokról is, hogy az emberek többsége pártokra, finomabban fogalmazva irányzatokra szavazott. Négy évvel ezelőtt az emberek zöme az MDF-re adta voksát, ha ismerte a képviselőjelöltet, ha nem, a neve mellé ikszelt, ha az illető a tulipán színeiben indult. A mostani választásokon hasonló történt, csak most az MSZP-re szavazott a választók többsége, és azt tartotta elsősorban fontosnak, hogy a képviselőjelölt, akire a voksát adja, az MSZP-hez tartozzék. Azt mondták megint, hogy a választók nem személyekre, hanem pártokra szavaztak. Van alapja, igazsága ennek a megállapításnak is, de az is igaz, hogy voltak személyiségek, akik át tudták tömi az általános hangulat, irányultság korlátáit, és függetlenül attól, hogy mi az általános tendencia, megnyerték a szavazók bizalmát. Kis Zoltán fehér holló. Évek óta el tudja fogadtatni magát, függetlenül attól, hogy mi a politikai divat. Nem kis teljesítmény, ami mögötte van. Négy évvel ezelőtt az MDF-fel „szemben” lett SZDSZ-es országgyűlési képviselő. A mostani választásokkor az MSZP-vel „szemben” lett ismét honatya. Külön figyelmet érdemel az „ismét” szó is. Mert azok közül, akik az előző négy évet a parlamentben töltötték, csak keveseket választottak újra. A négy év országházi munka nem volt jó ajánlólevél a mostani választásokon. Mégis: Jászberényben és környékén újra Kis Zoltánra szavaztak. Mi lehet a titka? Hogy lehet az, hogy valaki általános áramlatokkal dacolva, újra és újra győztesként kerül ki? Hogy immár másodszor bizonyítja: nem mindegy, hogy ki a képviselőjelölt, hogy személyekre is szavaznak a választók. Mitől népszerű Kis Zoltán? Próbáltam feleletet kapni a kérdésemre. Olyan válaszok közül válogathattam, mint: az interpellációi életszernek voltak. Nem szállt be az általános acsarko- dásba, személyeskedésbe. Mindig józan hangot ütött meg, véleményében képviselte a választóit. Azt is mondták, hogy az a titka, hogy ő nem protokoll képviselő, aki csak politikai körökben forog, és közben elszakad a választóitól, hanem ő elment mindenhová, ahová hívták. De hogy látja mindezt ő maga? Amikor föltettem neki a kérdést, a tőle megszokott köny- nyedséggel válaszolt: „Én ugyanolyan ember vagyok, mint voltam. Nem változtam meg azzal, hogy képviselő lettem. Ugyanúgy járok focizni, ugyanúgy megiszom egy üveg sört az emberekkel, mint azelőtt. Mindenki Zolinak szólít, ugyanúgy, mint régen. Meg se engedném, hogy képviselőnek szólítsanak. Itt élek a választóim között, elérhető vagyok, és nagyon jóban vagyunk. Miért ne lennénk jóban, hiszen a barátaim ...” OLuJLa u.cl Nem lehet feladni mi , n, liilillllililll Sportoló tolókocsival A polcokon kupák sorakoznak. A szekrény fiókjában érmek garmada. Idegennek megszámlálhatatlanul és áttekinthetetlenül sok verseny emlékei. A kunhegyesi Urbancsok György azonbán ismeri, számon tartja valamennyit. Emlékszik mindegyik versenyre, hogy ott mi történt, mi volt jó és mi rossz. Több versenyt videóra is fölvettek, így film is segíti az emlékezetet. Verseny kocsi ajándékba Vesszük sorra a kupák „történetét”: 200 kilométeres szupermaratoni, 42 kilométeres Mars-maratoni (1993-ban első díj)1, IBUSZ-maratoni, Grand Prix nemzetközi (második díj), Barcelona - paraolimpia, „Sportújságírók az év legjobbjainak” érem .. . Mindez nemcsak azért érdekes, mert Urbancsok György számtalan versenyen eredményesen vett részt, hanem azért is, mert ő - mozgássérült. Beszélgetünk a tágas kunhegyesi házban, ahová nemrégen költöztek Pesthidegkútról. Az udvaron két harcias kutya őrzi a portát, a kisfiú épp most jött meg az iskolából.- Hogyan kezdett el sportolni?- Köteles Laci barátom biztatására. Vele kezdtem el edzeni. Én a tolókocsival futottam, ő pedig jött utánam biciklivel, autóval. Mentünk esőben, hóban, fagyban. Rövid felkészülés elég volt arra, hogy a legelső maratonin 3 óra 16 percet fussak. És a versenykocsim csak a verseny előtt néhány héttel készült el. Három évig küszködtünk így, amikor megkaptam - ajándékba - az első igazán jó versenykocsit. Németországban egy versenyen találkoztam Johannes Kleinnel. Ő egy idősebb versenyző volt, látta a teljesítményemet, és ajándékozott nekem egy versenykocsit. Ma már viszont azzal a versenykocsival futok, amelyiket a saját pénze- nem vettem.- Nagyon sok érme, sportkupája van. Évente hányszor megy el versenyekre?- Legalább hétszer-nyolc- szor.- Hogyan edz?- Mikor hogy. Van itthon edzőpadom. Tréningezni az országúton szoktam, Tiszaörs felé. Arra kisebb a forgalom. Meg is szokták már az emberek, hogy ott edzek.- Befogadták Kunhegyesen? Hiszen egy mozgássérült sportoló, aki világbajnokságokon vesz részt, akiről a tévében, a lapokban is olvashatnak, hallhatnak, nem mindennapi ember.- Úgy érzem, hogy elfogadtak. Úgy beszélnek velem, hogy nem azt nézik: én más vagyok. Világbajnokság Hollandiában- Hány országban járt versenyeken?- Voltam Ausztriában, Hollandiában, Németországban, Csehszlovákiában, Szlovéniában, Svédországban, Spanyol- országban, Svájcban. Ott éreztem magam a legjobban, ahol voltak eredmények. Az eredmények hozzák a hangulatot. Talán Hollandia volt a legjobb, mert ott lettem világbajnok. De Ausztriára is szívesen emlékszem, mert az ottani verseny hozta ki azt, hogy ezzel nekem érdemes foglalkozni.- Milyen hangulata van a versenyeknek?- Jó. Szeretek ott lenni, de előtte egy héttel nagyon izgulok. Aztán, amikor ott vagyok, már csak az dolgozik bennem, hogy meg kell csinálni a legjobbat. V V- Mipckészül most?- Júliusban lesz Berlinben a világbajnokság. Oda' szeretnék eljutni. Hogy újra beilleszkedjék- Honnan teremtik elő a pénzt a versenyeken való részvételre?- A Rodata Sportegyesület tagja vagyok. Főleg a mozgás- sérültek sportszövetsége támogat bennünket. Ha jó eredményeink vannak, kivisznek a versenyekre. A mozgássérültek megyei egyesületétől is kapunk támogatást. Szükség lenne még szponzorokra, hiszen egy amerikai versenyen való részvétel még mindig álom. Nem beszélve arról, hogy a versenykocsi nagyon sokba kerül. A versenyeken pedig olyan díjakat adnak, hogy lassan egyszerűen nem éri meg elmenni, mert „mínuszban” van az ember.- Miért szeret sportolni?- Hiányzik, ha nem csinálom. Húszéves voltam, amikor a balesetem történt. Benne voltam mindenben, a baleset után pedig felborult az életem. De ha az ember azon van, hogy újra beilleszkedjék, azért az csak sikerülni fog. Nekem is volt nagyon nehéz időszakom, de ezen túl kell tenni magát az embernek. Tizenegy évvel ezelőtt megnősültem, született két gyerekem.-Milyen tervei vannak?- Szeretném rendbe hozni ezt a házat, ahol lakunk. Szeretnék versenyezni addig, amíg jó eredményeim vannak. Paulina Éva Titkosították az ’56-os dokumentumokat? A Belügyminisztérium Történeti Irattárában tárolt 1945 utáni dokumentumok újabb titkosítását nehezményezi Hegedűs B. András, az 1956-os intézet ügyvezető igazgatója. Az MTI-nek adott nyilatkozatában elmondta: a napokban megdöbbenéssel tapasztalta, hogy az általa egy időben engedéllyel kutatható anyagokat - az adatvédelmi törvényre való hivatkozással - ismét titkosították. Ezáltal gyakorlatilag lehetetlenné vált a kutatómunka. Az iratok tanulmányozására ugyanis minden érintettől beleegyezést kellene kérnie a kutatónak. A mai, nem egy esetben groteszk helyzetet jól jellemzi - hangsúlyozta Hegedűs B. András -, hogy saját esetét, a Mérei Ferenc és társai ügy nyomozati és vizsgálati anyagát is az említett módon titkosították. Ba- czoni Gábor, a BM Történeti Irattárának vezetője határozottan visszautasítva a titkosítás újbóli bevezetését, leszögezte: csupán annyi történt, hogy az elmúlt évben hatályba lépett adatvédelmi törvény bizonyos iratok megtekintését az érintettek közjegyző előtt kinyilvánított beleegyezéséhez köti. Ettől, az európai joggyakorlathoz illeszkedő szabályozástól eltér az angolszász eljárás, ahol egy bizonyos idő eltelte után kutathatók a levéltárak. Baczoni Gábor szerint a megoldást az jelentené, ha levéltári törvényben szabályoznák a kutatást, és ha volna adatvédelmi biztos, ombudsman. (MTI) „Színházcsináló jó barátok” a New-Budáról „Kincsesbánya a mai magyar irodalom” Beszélgetés Hegedűs D. Géza színművésszel és Békés Pál íróval A 1848-as szabadságharc leverése után maroknyi emigráns - polgárok, nemesek, katonák - egy másik Magyrországot álmodott az amerikai Iowa államba, s ebből az államból született a Misissippi menti, tiszavirág életű városka, New-Buda, e különös préri-délibáb. A vad, szelídítetten „vadonságban” akkoriban még csupán indiántörzsek és nyugatra tartó telepesek kóboroltak, New-Buda azonban a bizodalom fészke volt. Egy majdani másik Magyarország reménybeli fővárosa. E vágy-ország pusztán abban emlékeztetett volna az Európában maradt óhazára, hogy lakói magyarok, ám abban tért volna el, hogy e magyarok valamennyien az Egyesült Államok alkotmányának és az Emberi J°gok Nyilatkozatának szellemében nevelkedett demokraták. Ám New-Buda hamarosan összeomlott. Hiszen fénykorában is csak harminc lakója volt. A másik Magyarország nem született meg. Csak ez a színdarab - százötven évvel később.- Békés Pál New-Buda című darabját az év elején mutatta be az egri színtársulat. A darabot Hegedűs D. Géza rendezte. Úgy gondolom, hogy egy darab először az író „gyermeke”, majd ugyanez a darab a rendező „gyermeke” lesz. Hogyan tudták megoldani, hogy ne kerüljenek abba a helyzetbe, miszerint a „te gyereked és az én gyerekem veri a mi gyerekünket” ? Békés Pál: Kevesen vállalják fel a mai magyar darabok bemutatását Békés Pál: - Érdemes ott kezdeni, hogy ebbe a témába nagyon beleástam magam, és amikor Franciaországból - ahol egy másik darabomat mutatják be - hazajöttem, ez a darab többfelé forgott, majd Géza kezébe került. Rögtön azt mondta rá, hogy igen, bár nem tudom, mennyi habozás előzte meg a döntést. Innentől kezdve ez a dolog körülbelül sínen volt, noha Géza meg én rendezőként és íróként még nem dolgoztunk együtt, illetve a rádióban igen. Ami akárhogyan is nézzük, teljesen más helyzet volt, hiszen Géza belőlem „vizsgarendezett”. A lényeg, hogy a kérdésben felvetett értelemben nem merült fel gond, de nincs kizárva, hogy felmerülhet - az elvi kérdés teljesen jogos. Természetesen voltak gondok, amik arra vonatkoztak, hogy a nagyjából közösen elgondolt dologhoz ez-az-amaz hiányzik. Az egri színitársulat - mint minden társulat - egy kicsit mindig átalakítja az író és a rendező előzetes elképzeléseit. Ahhoz kell alkalmazkodni, ami abban a pillanatban van. Ezek a dolgok aztán automatikusan, menet közben összecsiszolódtak. Lehet, hogy hosszú lére eresztettem a választ, így most röviden: a kérdés elméletben jogos, de gyakorlatban nem merült fel. Hegedűs D. Géza: - Én úgy fogalmaznám plasztikusan, hogy az egy hihetetlenül élő folyamat, amíg egy előadás megszületik. Tulajdonképpen az előadást nevezném a mi közös gyermekünknek. Az egész munkafolyamat számomra rendkívül izgalmas volt, ilyenben még nem volt részem: egy élő szerző darabjával úgy találkozzam, hogy nyitott vegyértékei vannak, ami azt jelenti, hogy keresi azokat a személyiségeket, akiknek affinitásuk van a darabhoz. Ilyenkor beindul egy fantasztikus folyamat, s hatunk egymásra; ez egy élő-élő folyamat. Míg kihordtuk s végigéltük egy-egy fázisát, mint egy gyereknek, s egyszer csak megszületett. Rendkívül hasznos, nagyon tanulságos és gazdagító időszak volt számomra. A munkametodikánk a következő volt: mielőtt elkezdtünk volna próbálni, rengeteget beszéltünk. Volt olyan része a darabnak, ami engem jobban izgatott, vagy úgy éreztem, hogy egy szerepet meg kellene kicsit izmosítani, mert úgy gondoltam, hogy a társulat szempontjából is jó lenne, ha a vezető színészek erőteljesebben lennének jelen a darabban. Pali rendkívül nyitott volt, tolerálta ezeket az igényeket és profi módon tudtunk együttműködni. Aztán a próbák során - egy-egy jelenetnél - felmerült olyan, hogy itt az embernek van egy kis hiányérzete vagy ott kérdőjele, hogy ezt hogyan értelmezzük pontosan. Minden hétvégén lejött Pali a színházba, megnézte az addig végzett munkát, s kiértékeltük. A bennem felmerült kérdésekkel és kérésekkel is akkor hozakodtam elő, s ezt szintén átbeszéltük. Ami olyan volt, azt Pali mérlegre tette, megcsinálta, s minden ment tovább. Nagyon harmonikus és előrevivő volt az egész. Én nagyon megszerettem őt mint színházcsináló, igazi jó barátot.- Nem jelentett-e hátrányt a darab bemutatása, illetve fogadtatása szempontjából, hogy nem egy budapesti, ismert, hanem egy egri, vagyis vidéki színházban volt a bemutató? Hiszen bármennyire is sajnálatos, mégis Budapest-központú országban élünk. Békés Pál: - Lehetne hí- mezni-hámozni — s nem azért, mert az egri színház mutatta be. Az, hogy egy ilyen "Helyzet hátrányt jelent, annak az az oka, hogy a magyar színháznak sokfajta tradíciója van - rosszak is. Amit most készülök elmondani, az a rosszak közé tartozik. Elvétve, egy kézen megszámolható esetben van Magyarországon új magyar darabnak második bemutatója. Tökéletesen érdektelen az, hogy egy viszonylag kevéssé ismert vagy az ország egyik legismertebb társulata mutatja-e be. A magyar színházi hagyományok szempontjából ez a „már volt” kategóriába tartozik, s mindenki ősbemutatót akar csinálni. Mondom, egy kézen megszámolhatok azok a szerencsés és sikeres darabok, ahol ez nem így alakult. Az az érzésem, illetve balsejtelmem, hogy ezek közé fog tartozni a New-Buda is. De pazar más darabokra is tudok hivatkozni, amelyeknek az a sorsa, hogy valahol bemutatták őket meglehetős sikerrel, nagy odafigyeléssel - és kész. A darab ottani és akkori sikeréből nem következik az, hogy a rákövetkező években egy másik vidéki vagy pesti színház tűzi műsorára - anyagi és szellemi okoknál fogva. Logikus, hogy ha sikert hozott emitt, akkor sikert hoz amott, tehát bevételt. De itt, nálunk van egy bizonyos fajta megrögződés, s valószínűleg ebben a sznobéria is belejátszik. Tehát ebből a szempontból az a dolog, hogy mi elvégeztünk egy munkát, amiről az az érzésünk, hogy egy jól sikerült munka volt, és Egerben húszszor - ami ott sikernek számít, a város méreteit és színházlátogató közönségét tekintve - játszották - és kész, ez nem olyasmi, ami egy darab szerzőjét, aki eléggé hosszan dolgozik egy ilyen munkán, örömmel tölt el. Hegedűs D. Géza: - Jómagam mégis egy pozitívabb töltetű gondolatsort mondanék el. Olyan értelemben, hogy számomra mégis színháztörténeti tett volt. Lett légyen az ország bármely pontja, esetünkben Eger - itt egy ősbemutató megtörtént, ami nagyon nagy dolog a színháztörténet és a magyar kultúrtörténet szempontjából. Mert kiegészíteném Pali gondolatát azzal, hogy nagyon sok darabnak még ez sem adatik meg - sznobériából, oda nem figyelésből, sok-sok mindenből. Kincsesbánya a mai magyar irodalom. Kincsesbánya az az irodalmi alapanyag, ami az asztalfiókokban vagy éppen a könyvtárak polcain ül. Csak éppen lustaságból, renyheségből, előítéletből, gyávaságból - mert egy színházvezető részéről bátor tett felvállalni egy mai magyar darabot, ismerve azokat az indokokat, amiket Pali az imént elmondott, vagyis hogy mi mindennel kell szembenézni. A dolog kétesélyes: az sem biztos, hogy pozitív hatást érünk el vagy negatívat. De mindenképpen olyan fontos kordokumentum, olyan fontos mai gondolatokkal telített dráma a New-Buda, hogy ezzel ki kell lépni az emberek elé, s szembesíteni kell őket. Egy percig nem érzem elfecsérelt időnek, sőt mindannyian gazdagodtunk vele. Békés Pál: - Abból, amit én mondtam, nem az érződött ki, hogy elfecsérelt időnek tartom ezt a munkát, nem erről van szó. Hanem arról, hogy borzasztóan örülök ennek a bemutatónak - itt szeretném megemlíteni az egri színház direktorát, Báli Lászlót, aki ezt a dolgot vállalta -, de a kérdés nem erről szólt. Hanem arról, hogy van-e hátránya, hogy egy vidéki színházban történik meg a bemutató. Van. Hegedűs D. Géza. - Báli László arra inspirált engem, hogy a jövőben is legyek szíves- s nekem is feltett szándékom- mai magyar darabokat rendezni. Valószínűleg könnyebb egy járt utat választani, tehát bevált klasszikusokkal előhozakodni, körbetapogatott, kör- belegelt darabokkal előállni, mert van már minta, van mihez viszonyítani. Ami engem rendkívül izgat, az a járatlan út. Ezt komoly szolgálatnak tekintem.- A New-Buda színpadra állításával vége van-e a közös munkának? Békés Pál: - Többszörösen Hegedűs D. Géza: Rendkívül hasznos, tanulságos és gazdagító időszak volt számomra a közös munka (Fotó: Barna) nincs vége. Az együttműködésünk Gézával azért meglehetősen többrétegű, mert rendezőként és színészként találkozom vele. Az én szerepem egyoldalú, hiszen én „csak” író vagyok. Most úgy fest, hogy írok egy darabot, amit hogy is nevezzünk - színdarab zenével, avagy musical - ez még nem dőlt el. amelynek Géza a rendezője, s bizonyos értelemben személyi áldozata. Kipling Dzsungel könyvének zenés változatáról van szó, melynek Géza nem pusztán rendezője, hanem tulajdonképpen a megrendelője, abban az értelemben, hogy az ő ötlete volt, hogy ez a mű a Vígszínházban ebben a formában színre kerüljön. Ezt egy megbízatás követte - nem az ő, hanem a színház részéről, aki örömmel fogadta az ötletet, én meg örömmel fogadtam a megbízatást. így most együtt dolgozunk, mint megrendelő és leendő rendező, illetve mint a leendő darab írója - Kipling mester rovására. Hegedűs D. Géza: - A zeneszerző Dés László lesz, a szövegírót még nem tudjuk. Azt tervezzük, hogy a darab jövő tavasszal kerül bemutatásra, vagyis egy év múlva színpadon lesz. Cs. Csáti Réka