Új Néplap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-04 / 130. szám

4

Hazai tükör

1994. június 4., szombat

Magyarok Ausztráliában (1.)

Ötvenötezer honfitársunk a világ másik részén

Az elmúlt év nyarán, görögországi körutazás során ismerkedtünk meg egy Ausztráliában élő magyar származású hölggyel. A rövid ismeretség eredményeként meghívott bennünket Ausztráliába, így került sor arra, hogy január közepétől feleségemmel több mint egy hónapot tölthettünk a hozzánk mintegy 22 ezer kilométerre lévő Ausztráliában, Victoria állam fővárosában, Melbourne-ben.

Vendéglátóink a magyar ház előtt Melbourne-ben

Érkezésünkkor az ausztráliai magyarok jelentős része még az év elején Sydneyben megrendezett kilencedik ausztráliai magyar találkozó lázában égett.

Ausztráliában jelenleg ‘mintegy 55 ezer magyar származású ember él. Ezek közül körülbelül kétezer-ötszáz fő vett részt a magyar találkozón. Ausztrália minden államából, sőt Tanzániából és Új-Zélandról is jöttek. Öröm volt hallgatni azt a lelkesedést, ahogy a férj, feleség és a gyerekek egymás szavába vágva számoltak be a találkozó egyes eseményeiről, melyet Sydney legnagyobb egyetemének a komplexumában rendeztek. Részletes programot és az eligazodáshoz jól használható térképet adtak közre a rendezők, az egyes kiemelt rendezvényekre pedig részletes programfüzet állt rendelkezésre. A tíznapos találkozón 55 rendezvény megtartására került sor. így bőven volt válogatni való az összejövetelek között.

Felemelő volt a nyitórendezvény, ahol a hazánktól távol élő, mintegy kétezer-ötszáz magyar énekelte önfeledten a magyar Himnuszt.

Talán a legmeghatóbb volt a profi módon megrendezett nosztalgiaest. A programban a XX. századi, zivataroktól terhes Magyarország évtizedeit mutatták be hét narrátor segítségével, felhasználva a zene, a hang, a film, a video és az élőben előadott betétek számos lehetőségét. Vendéglátóink lelkesen mesélték nyitó és záró koncert

hangulatát, ahol együtt énekeltek a fellépő szereplőkkel. Számunkra is egyedülálló élményt jelentett a videoszalagokról, fényképekről visszatükröző, sok-sok örömteli felszabadultnak látszó, boldog arc. Sajnos, ilyennek itthon ma már ritkán lehetünk szemtanúi.

A Melbourne-nel való ismerkedés során az első utunk a kint élő magyarok büszkeségéhez, a magyar házhoz vezetett. Itt minden a magyarok összefogásából létesült. Az erdővel övezett, szépen karbantartott, hatalmas parkot egy régebben kitelepült idős házaspár ajándékozta, hogy ott épüljön fel a magyar ház. Az épületkomplexum mintegy tíz éve készült el.

Egy magyarországi nagy művelődési házhoz hasonlítható (két nagyterem, színpad, klubszobák, játékszobák, étterem stb.). Ez a kint élő magyarság kulturális és politikai centruma. Szinte egész évre le vannak kötve a helyiségek a különböző magyar szervezetek, rendezvények számára.

Nemrégiben jelentős esemény színhelye volt a magyar ház. Az elmúlt év decemberében adták át a 15 éve elképzelt, szintén társadalmi adakozásból és összefogásból épült ökumenikus templomot.

Kívülről hasonló a hazai községi templomokhoz, belülről az egész fával van burkolva, nagyon szép faragott oltárral. Híres a templom harangja is, amely Magyarországon - a világhírű harangöntő mester, Gombos Lajos öntödéjében készült. Közepén a magyar címer található. A templom építése körülbelül 232 ezer dollárba és sok-sok társadalmi munkába került.

Próbáltam érdeklődni, hogy hány magyar egyesület létezik Melbourne-ben. Erre pontos választ senki sem tudott adni, tizenkilencig jutottunk a számolgatásban. Régebben több volt a politikai jellegű egyesülés, ma főleg kulturális jellegű csoportok. egyesületek létesülnek. Ezek közül is kiemelkedő az Erdélyi Magyarok Szövetsége és a Délvidéki Egyesületek különféle csoportjai. Számos magyar népitánccsoport is tevékenykedik Ausztráliában.

(Folytatjuk) Dajka Miklós

Sydney esti fényei, előtérben az Operaház világhírű épülete

Kétnapos konferencia Egerben

Jezsuiták Magyarországon

Jezsuiták Magyarországon címmel, teológusok, történészek, irodalom- és művészettörténészek részvételével, kétnapos konferencia kezdődött pénteken Egerben, az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskolán.

Mint azt páter Nemesszeghy Ervin, a rend magyarországi tartományfőnöke a tanácskozáson elmondta: a Loyolai Szent Ignác által 1540-ben alapított, főleg oktatással és a tudományok művelésével foglalkozó rend a XVI. század közepén jelent meg Magyarországon, Nagyszombaton. Pázmány Péter ebben a városban alapította meg azt a jezsuita egyetemet, amely a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem őse és elődje. A XVII. és a XVIII. században már mintegy 1000 jezsuita működött Magyarországon, ám a pápa 1773-ban feloszlatta a Jézus Társaságot, és csak 1814-ben engedélyezték újra a rend működését.

Ezt követően igen nehezen szerveződtek újjá a jezsuiták hazánkban, csak a XIX. századtól kapott ismét életre a magyar Jézus Társaság. A második világháború végéig 20 rendházzal rendelkeztek, amelyekben 400 jezsuita atya és segítőtestvér tevékenykedett.

A tartományfőnök hangsúlyozta, hogy a rendszerváltást követően ismét lehetőséget kaptak tevékenységük kiszélesítésére és ma már mintegy száz szerzetesük van. Budapesten két rendházzal, Hódmezővásárhelyen, Kalocsán, Kispesten és Szegeden lelkipásztori központtal, Dobogókőn pedig konferenciaközponttal rendelkeznek, továbbá Szegeden egy novicius képző intézetük is működik. Örvendetes, hogy szeptembertől megkezdődik az oktatás, az újonnan épült miskolci jezsuita gimnáziumban - mondta pater Nemesz- szeghy Ervin. (MTI)

Százéves a Győri Filharmonikus Zenekar

A Győri Filharmonikus Zenekar fennállásának 100. évfordulóját jubileumi koncerttel ünnepli június 7-én a győri Nemzeti Színházban - jelentette be a pénteki sajtótájékoztatón Koncz Tamás igazgató karnagy.

A zenekarvezető elmondta: a hangversenyen Beethoven- és Muszorgszkij-műveket szólaltatnak meg. Ruha István hegedűművész közreműködésével. A koncert bevételét a nagycsaládosok helyi egyesületének ajánlották fel.

Az évfordulóra meghívják a

vidéken működő társzenekarok képviselőit, s részvételükkel június 8-án tanácskozást tartanak, amelyen a vidéki zenekarok sajátos problémáit tekintik át.

A sajtótájékoztatón az előző évtizedekről elhangzott: a zenekar jogelődjét Richter János világhírű karmester édesapja, Richter Antal alapította. 1968-tól hivatásos együttesként működik a társaság, jelenleg 80 muzsikussal.

Az elmúlt három évtizedben számos nagynevű karmester dirigált Győrött, köztük Lamberto

Gardelli, Kobayashi Ken- Ichiro, Ludovit Rajter, Carlo Zecchi.

Az együttes 13 hanglemezt és CD-t készített, s több alkalommal vendégszerepeit az országhatáron túl.

Koncz Tamás szólt arról is, hogy júniusban négy ízben lépnek fel a bécsi Schön- brunnban, Mozart: Szöktetés a szerájból című operáját kísérik a Bécsi Zeneművészeti Főiskola opera tanszakának produkciójában.

(MTI)

Tóth József naplója 1865-ből (XII.)

Ezután ismét nagy lárma jött és újra borzasztóan döngették az ablakokat ajtókat, most azt gondoltam, hogy betörnek a házba azért megrepe- ráltam a leghátulsó ajtóig, a kisasszony másodízben szaladt fel a padlásra. Ez is le- hangzott, már ekkor sötét volt kívül de újra meg újra hallatszott a kapudöngetés, és egészen hozzá szoktam. Az ablakok belső szobában jól belővén függönyözve, még gyertya világnál olvastam is a kisasszony is lejött a padlásról és beszélgettünk. Egyszer lépteket hallunk és a konyha egy- gyetlen üvegajtaján zörgés történik, erre hirtelen eloltotta a kisasszony a gyertyát, az ablakon is koczogtattak és nevéről szóllitották ekkor kinyitotta az ajtót és Pirklerné asszonyt el is vitték nem sokára Velkeiékhez a hol mióta a leánya férhez ment most jelenik meg először. Az éj borzalmait nem tudom tovább festeni, csak azt mondhatom, hogy addig mig a Csendőrök meg érkeztek Jászberényből este 10 óra utánig legalább tízszer döngették kapukat és az ablakokat. Még eggyet nem hagyhatok emlitet- lenül egy ízben egy magános ember verte a konyhának egyetlen üvegablakos ajtaját mondán Gyere ki te kutya Pikier, vagy ha ki nem jössz majd be megyek mán én hozzád a kutya mindenségit. El voltam rá készülve, hogy bejön elvágom a nyakát, de a gondviselés megmentett a gyilkosságtól mert a P. főzőnéje megös- merte az embert s nevéről szóllitotta mondá neki, hogy nincs a házban senki. így tehát dalolva odább állott a haramia

Tót Pál Pista. Megérkezvén a Csendőrök 1/2 11 .kor előjött Pirkler Adolf úr a rejtekéből 1 Árokszállási emberrel és annak fiával. 2 zsandár az udvarajtajába állott őrt reggelig és

12. óra után lefeküttünk.

November. 22. Szerda. Elmentem Gulyásékhoz, ott találtam Lukácsi Imrét. Dobai-ért pedig elment a Gulyás Imre kovács fia és majd megérkezett Dobai és Finta úrral a falunak a túlsó végéről kinél menekülve volt ott Gulyáséknál egyhangúlag azt mondták Felső Szent- györgyiek, hogy ha Hidassy nem vezette volna be a Móczár truppot, nem lett volna semmi baj. Beszélte maga a házigazda, hogy az este ők Cicella estéjét tartván ott volt a Pap és Kántor is midőn egy nagy csoport vasvillás nép oda megérkezett vad kiabálással és az ő háza ablakait is bezuzatással fenyegették. A midőn a Pap félre vonván ablak függönyeit azt mondá nem kell félni semmi ha még látják kik vannak itt, majd elmennek és csakugyan midőn a Papot és Kántort meglátták, mindjárt el is vala. Eddig Faragó Pál meghalt - kinek ásóval vágták ketté a fejét. Nagy Sándor a vezető súlyos sebekkel borítva a Papnál fekszik, ki nem is akarta befogadni. Mi 10. órákkor indultunk Gulyáséktól 1 Felső szt Györgyi ember assistentiája mellett, még is majd minden házból nyúltak utánunk fenyegetőző karok. Déli 12. órákkor a Berényi felvégi korcsmán mellett özv. Sipos Jánosnénál pihentünk egy kevés ideig s a lovakat, igyekeztünk haza nem akarván senkivel találkozni, még sem kerülhettük ki, mert

Farkas János ur beszóllitolt bennünket, ott elbeszéltük neki és későbben Móczár János urnák amit tuttunk Hidasi ott fe- kütt. Móczár Jóska sullyosan megsebesülve szint Berényben fekszik. Haza érkeztünk Dohaihoz 4. órákkor és ott ebédeltünk egy kis disznó sajtot. Már ide haza holt hírünk volt. Haza mentem és Horváth ott lévén nálunk, nem mert nőm úgy megszidni, mintha magunk lettünk volna hosszas kimaradásomért. 6.kor lefek.

November. 23. Csütörtök.

Délelőtt elmentem a község házához, és elbeszéltem ott amit tudtam és vissza azt hallottam, hogy már nagyban folynak Felső Szentgyörgyön az elfogatások. Kapitány Zsandár hadnagy és a Fényszaruban állomásozó katona Kapitány visitáltatja a katona orvossal sorban a Szentgyörgyi parasztokat, és amelyeket csak egy kis sérvet lát, azonnal vasaltatja és küldi Berénybe. D.u. kisétáltam a kertbe és a Kántort láttam buddogni a kertek alatt, ki nekem messziről köszönt. A kertemben azt tapasztaltam, hogy a fűzfáimból eddig hármat vágtak ki és a lóhere boglyámat jól meg lopták. Ugyan csak Kertész Károly felszólli- tására, ki mondá, hogy a Katona László András fia egy hét óta mióta megvirgáztattam az iskolában, nagyon beteg meglátogattam a gyereket és az Anna azt mondá, hogy az orvos nekik azt mondá. hogy két balbordája van eltörve. Nekem pedig azt mondta, hogy semmi sérülés sincs, nagy gazembernek kell Kertésznek lenni.

8.kor lefekvés. (Vége)

Túrke véről el kellett költözniük

Orvosnak győzködték - tanszékvezető főiskolai matematikus lett

Kiss Péter jelenleg Egérben, az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskolán tanulmányi ügyekkel foglalkozó főigazgató helyettes, illetve a matematikai tanszék tanszékvezetője. Arról nevezetes, hogy a matematikában eddig nem ismert összefüggéseket fedez fel.- Drága tanár úr! Én bő harminc éve érettségiztem és nekem már akkor is túlontúl soknak tűnt a matematikai ösz- szefüggés. És erre tessék, Ön most újabbat talál ki! Mit higgyek én magáról? Gondol a diákságra?!

Jót derül megrökönyödésemen és így magyarázza.- Az ember nem csak a diákoknak, olykor a tudománynak is dolgozik. És mivel engem 15 éves korom óta mindennél jobban érdekel a matematika, talán megbocsátható, hogy számomra ez már olyan, mint másnak a festészet, a zene. Van benne esztétika és szórakoztat.- Őszintén csodálom kandidátus úr, és kívánom, még sokáig úgy legyen. Hogy másról is essék szó, hallottam, kevi születésű, tősgyökeres oda valósi.- A hír nagyjából igaz. Azt helyesbítenem kell, hogy ott születtem, mert 1937-ben Nagyrédén jegyeztek be a mat- rikulába. Ugyanakkor mégis tősgyökeres kevi embernek érzem magam: mert édesapám, nagyapám, dédapám ott éltek, gazdálkodtak. Dédapámnak száz-százhúsz hold földje volt, és Nagyrédén is béreltek. Az életem első szakasza csupa költözködésből állt. Nagyrédéről Hortra, majd Gyömrőre kerültünk, és a második nagy világégést a fővárosban éltük túl. A háború után visszaköltöztünk Túrkevére: ott jártam ki az általános iskolát.- Utána rögtön valamelyik jó hírű gimnáziumba került.- Egyikbe sem, mert nem vettek fel. A sok föld miatt osztályidegennek számítottam és 1951-ben ott álltam a majdnem kitűnő bizonyítványommal középiskola nélkül. Az akkori egyik téesznek ráadásul megtetszett a házunk, ezért elvették. Azt mondták, vagy adnak helyette másikat a falu szélén, esetleg ha úgy határozunk, hogy elmegyünk, biztosítanak a költözködéshez teherautót. Apám,

nagyapám a távozás mellett döntött, és Gyöngyös következett, ahol fuvarosként keresték a kenyerüket. Először a bútorokat egy fészerbe tudtuk berakni, később annyit javult a sorsunk, hogy lakáshoz jutottunk. Igen ám, de telt, múlt az idő, és én még nem voltam sehol. Eszükbe jutott a drága jó szüleimnek, Sárospatakra visznek el a református iskolába. így is történt. Felvettek, egy évet jártam, de az intézményt államosították, mehettünk világgá.- Hol kötött ki?-.Gyöngyösön, ott is érettségiztem mint paraszt származású.- Milyen eredménnyel?- Kitűnő voltam és nagyon győzködtek, menjek az orvosira. Nem csak engem, négyen voltunk eminensek, és érdekes módon mindahányan nemet mondtunk. Pedig a drága jó nagyapám sokszor elsorolta: fiam, legyél doktor, mert ezzel megfogtad az isten lábát! Ráadásul legalább bennünket is is- tápolsz. Azonban én, mint afféle kun származék, megmakacsoltam magam, és az ELTE matematika-fizika szakára felvételiztem. Sikerült, és jeles-jó eredménnyel végeztem.- Innen Gyöngyösre vezetett az út?- Nem, Egerbe a Gárdonyi Géza Gimnáziumba, ahol tizenhárom, szép évet töltöttem. A hetvenes esztendők elején a főiskolára kerültem adjunktusnak, és akkor kezdtem komolyabban foglalkozni a matematikával. Sokat köszönhetek Győry Kálmán egyetemi professzornak. 1977-ben doktorátust szereztem, 1980-ban kandidátus lettem, és 1991 óta tanszékvezető.

1993-tól pedig az egyik főigazgató vagyok.- A matematika melyik területén vizsgálódik?- A matematikában sok mindent fel lehet fedezni, de az én területem a számelmélet. Eddig mintegy hatvan cikkem, tudományos publikációm jelent meg erről a témáról angol vagy magyar nyelven.- Sokszor halljuk: ezt a tárgyat nem kell tanulni, csak érteni.- Tévedés. Ugyanis vannak definíciók, tételek, tételsorok, amelyeket egy az egyben be kell vágni. Magyarul megtanulni, mert ha nem tudja vagy ismeri az ember, képtelen alkalmazni. Én szerencsére eljutottam oda, hogy örömömet lelem abban, ha nem ismert ösz- szefüggéseket tárok fel. Hiszen ez olyan mint a zene, festészet, van benne esztétika, és szórakoztat. Ehhez el kell jutni egy bizonyos szintre, ahhoz viszont tanulni szükséges. Nem is keveset.- Ez az ami a számomra Himalája. Egyébként a tanítványainak sikerül átadni a tudását? Vagy annak jórészét?- Őszinte választ kér? Nem soknak. Viszont a kollégák közül eddig már ötnek-hatnak segítettem, hogy eljussanak valamelyik tudományos fokig.- A matematika tanszék hány tagú?- Tizenhat tanárunk van, közöttük három nő.- Szigorú Ön?- Azt mondják, régebben szigorúbb voltam. Nézze, én ezt már megengedhetem magamnak.- A család?- Két felnőtt gyerekem közül a lányom orvos, a fiam vegyész.- Tudom, kissé illetlen a kérdés, de csak bennem motoszkál. Egy neves főiskolai matematika tanárt átvágnak?- Ajaj, jobban mint mást! Ugyanis hosszú oszlopokat ösz- szeadni egyáltalán nem szeretek. Ennél fogva tévesztek. Ugyanis a matematika nem számtan, ez egy elvont tudomány.- Hobbi?- Gondolom nem rágja a körmét izgalmában, meglepetésében. mert a matematika.- Önöket az ötvenes évek elején jószerével kiútálták Túrke- véről. Most, évtizedek múltával mit érez a város iránt?- Nagyon szeretem, imádom, a harag árnyalata sincs bennem. Onnan erednek, oda nyúlnak a gyökereim. Ha elítélek valamit, az a Rákosi-rendszernek az ostoba politikája, amely címkét ragasztott már egy tizennégy- éves emberkére is. Egyébként lakik ott még néhány rokonom, hozzájuk időnként ellátogatok.- Üzen is?-Üzenem Tűrkevének: hamarosan találkozunk!- Tanszékvezető úr, ezt ezúton továbbítjuk. A beszélgetést pedig köszönöm.

D. Szabó Miklós