Új Néplap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-29 / 151. szám

1994. június 29., szerda Hazai tükör 3 Árak, bérek, létminimum így éltünk májusban Májusban, ha nem is feltétlenül rosszabbul, de bizonyosan drágábban éltünk, mint egy hónappal és mint egy évvel koráb­ban. Hogy mennyivel és miért, azt azért érdemes rögzíteni, mert mostantól új időszámítás kezdődik a magyar gazdaságpolitiká­ban. Nevezhetjük szociálliberális korszaknak vagy Békesi-kor- szaknak az új pénzügyminiszter nevével fémjelzett koalíciós irányvonal nyomán. Nem az elnevezés fontos, hanem az, hogy az új kormány teljesítményének méricskélésekor ezek a mostani számadatok jelentik majd a kiindulópontot. A Központi Statisztikai Hiva­tal legfrissebb adatai szerint az utolsó évben, tehát 1993 máju­sához viszonyítva az árszínvo­nal 18,3 százalékkal nőtt. Még­sem éltünk rosszabbul, mert miként azt a távozó kormány és az új koalíció politikusai - más-más indokkal - az utóbbi hetekben több ízben hangoztat­ták, a bérek növekedése jelentős mértékben meghaladta az árnö­vekedést. A két dolgot együtte­sen inflációnak is nevezik, s kétségtelen, hogy az árak és a bérek versenyében áprilisig (a májusi kereseti kimutatás még nem készült el) az utóbbiak ve­zettek, bár előnyük január óta mérséklődött. Az év első négy hónapjában 25,9 százalékkal volt magasabb az átlagkereset, mint a tavalyi év azonos szakaszában. Január­ban - tavaly januárhoz képest - még 27 százalékkal voltak ma­gasabbak a bérek. A távozó kormány tagjai ezt a jelenséget annak bizonyítására idézték, hogy a választók köz­hiedelmével ellentétben az élet- színvonal nem csökkent tovább az elmúlt évbei}, hiszen az árak emelkedését megelőzte a bé­reké. A szocialista politikusok vi­szont a gazdasági vitákban ugyanezt a körülményt annak jeleként értékelték, hogy a kor­mány kiengedte kezéből a pénzügyi folyamatokat, a bérek nagyobb mértékben nőttek, mint az árak, mivel azonban ezt sem az ipar, sem a mezőgazda­ság, sem a külkereskedelem tel­jesítménye nem indokolta, a „javulás” csakis az államkasz- szából volt fedezhető, vagyis inflációs jelenségről, az állama­dósság növelésével teremtett látszateredményről van szó. A bérek részletesebb vizsgá­latából kitűnik, hogy január-áp­rilisban a szellemi foglalkozá­súak keresete nagyobb mérték­ben nőtt, mint a fizikai dolgo­zóké, hogy a legnagyobb növe­kedés (128,6 százalék) a vegy­iparban, illetve az élelmiszerek, italok, dohánytermékek gyártá­sában (125,6 százalék) volt. A százalékos változás az előző év azonos időszakához viszonyítva legkisebb a textiliparban, a ru­haiparban és a cipőiparban volt (116,8 százalék). Nézzük az árakat. A KSH-je- lentése ezek közül, szezonális jelentőségük miatt a primőráruk árának alakulását emeli ki, s itt kifejezetten elrettentő számokat is találunk. Míg tavaly egy kiló késői burgonya átlagára 24 forint volt, idén már 34, a primőr pa­radicsom májusi ára tavaly 213, a primőr paprikáé tavaly 335, idén 442 forint volt. Másfelől az uborka, fejes káposzta, karfiol májusban olcsóbb folt, mint egy évvel korábban. A húsfélék közül egy kiló sertéscomb idén májusban 361 forintba került, az egy évvel ko­rábbi 186 forinttal szemben. Csak négy forinttal nőtt a ser­tészsír, tíz forinttal a naprafor­góolaj átlagára. 66 forintról 82 forintra nőtt egy kiló cukor, 46-ról 56-ra egy kiló fehér ke­nyér ára. Egy liter tej egy évvel ezelőtt 34 forint volt, idén má­jusban 44 forint. A májusi létminimumok: egy aktív korú városi felnőtt­nek a minimális megélhetés­hez 18 100 forintra volt szük­sége, községekben ugyanez a szám 16 600 forint. A két fel­nőttből és két 15 éven aluli gyerekből álló átlagcsalád lét­minimuma városban 51 800 forint, vidéken 48 800 forint volt. Megérkezett a májusi mun­kanélküliségi jelentés is. A vá­lasztások hónapjában ha­zánkban 570,6 ezer munkanél­külit tartottak nyilván, s ezzel a munkanélküliségi ráta 11,4 százalékra csökkent. (Atlantic Press) Hannoverben jártunk Tűzoltószemmel a kiállításon Július 1-jétői nem fogadnak tejet a Parmalattól Kisújszálláson A sajtgyár már teljes kapacitással dolgozik A Szolnoktej Rt. nem tudta kisújszállási sajtüzemét értéke­síteni, s közben a termelők is elpártoltak a szolnoki tejipari cégtől. így a sajtüzem kapaci­tása - alapanyaghiány miatt - jelentősen csökkent, a pótlásra a PátTÜalátíá'f ’'kötötték szerző-1 dést. EnrlSft"111 ^ftelrtlSbfen napi 15-20 ezer liter tej érkezett Kisújszállásra a világcégtől, s a sajtgyár a kész trappista sajtot szállította a fehérvári cégnek. A bérmunkának indult vál­lalkozás időközben számlássá vált, sőt, július 1-jétől már nem is fogadják a fehérvári cég tejét - tudtuk meg dr. Boncsér Gézá­tól; á SZölnoktej Rt.'vezérigaz­gatójától. Részbén azért, mért a terme­lőket sikerült visszahódítani, továbbá a sajtnak is sikerült pi­Autópálya-piac Közép-Kelet-Európában Nemzetközi pénzügyi szakér­tők szerint a kelet-közép-európai úthálózat fejlesztésére mintegy 60 milliárd dollárra lenne szük­ség. Ennek esélyeiről rendeztek konferenciát Budapesten a régió 14 országának szakértői. Az eszmecsere tegnap kezdődött a Marriott Szállóban. Szó esett a tanácskozáson ar­ról, hogy koncessziós alapon fo­lyik az útépítés. Ennek kapcsán egy magyar szakértő elmondta: 500 millió és egymilliárd dollár közötti tőke is áramolhat ha­zánkba attól függően, hogy mennyire sikerül felkelteni az érdeklődést az amerikai befekte­tőkben. Utalt arra is, hogy jelen­leg már koncessziós alapon fo­lyik az Ml-es autópálya egy sza­kaszának építése, továbbá meg­kötötték a koncessziós szerződés az M5-ÖS építésére, és ugyan­ilyen formában szeretnék meg­építeni az M3-as autópályát, va­lamint a Szekszárd közelében lé­tesítendő Duna-hidat is. acot találni, s így már egy hete teljes kapacitással dolgozik a kisújszállási egység. Itt egyéb­ként napi 60 ezer liter tejet dol­goznak fel. A részvénytársaság privati­zációs koncepciója szerint nem is kívánják külön értékesíteni a kisúji üzemet. A vezérigazgató véleménye szerint nem is lenne célszerű, mivel a sajtüzem egy­fajta pufferszerepet is betölthet a cégen belül. Ugyanakkor a szajoli sajtérlelő - mely techni­kai felszereltségben egyedülálló a Tiszántúlon - túlméretezett, jelenleg is csak 30-60 százalé­kos kihasználtsággal működik. Tárgyalások folynak arról, hogy a volt kunszentmártoni sajt­üzem részére is végeznek bérér­lelést. Hagyományosan hatévenként rendezik meg a hannoveri vá­sárterületen a nemzetközileg legnagyobb méretű tűzvédelmi, műszaki mentési és katasztrófa­elhárítási szakkiállítást és vá­sárt. Az 1988-ast követően az idén került rá ismét sor, június­ban. Ezúttal megyénkből a me­gyei tűzoltóparancsnoknak és e sorok írójának sikerült részt venni az Interschutz ’94 - Der rote Hahn névvel fémjelzett ki­állításon. A „vörös kakas” el­leni védekezés jegyében a ren­dezőknek, úgy vélem, tökélete­sen sikerült a szakmában fellel­hető és jegyzett tűzoltási, mű­szaki mentési, katasztrófaelhárí­tási és nem utolsósorban tűz­megelőzési technikát felvonul­tatni. Nemcsak a legújabb vív­mányok kaptak helyet a vásá­ron, érdekességként bemutattak a XIX. században és századunk elején alkalmazott technikákat is, a látogatók nem csekély ér­deklődését kiváltva. Ha valaki a kiállítás hat nap­jára azt tervezte, hogy vala­mennyi csarnokot és szabadte­ret meglátogat, annak az első napon le kellett mondania szán­dékáról, ugyanis rájöhetett, hogy ez lehetetlenség, jó, ha csak az őt legjobban érdeklő dolgokat meg tudja tekinteni ezen idő alatt. A kiállítók között Japántól Amerikáig, Új-Zélandtól Óceá­niáig szinte minden náció fel­lelhető volt. A gépjárműfecs­kendők átláthatatlan labirintu­sában, a gémjüket folyamatosan nyújtogató, emelőkosaras jár­művek, gépezetes tolólétrák er­dejében a látogató csak kap­kodta a fejét az újabbnál újabb technikai csodák láttán. A leg­szélesebb spektrumot a műszaki mentőszerek mutatták. A legki­sebb - személygépkocsi méretű - járművektől a legnagyobb ipari műszaki mentő- és kataszt­rófaelhárító kocsiig mindent felsorakoztattak. Sajnos „csu­pán” a látogató szemével néz­hettük őket, pedig szívesebben mustrálgattunk volna közöttük a vásárlóéval - találtunk volna olyanokat, amelyek egy csa­pásra megoldanák a megye ez irányú problémáit. így csak öt­leteket gyűjtöttünk, melyeket itthoni masináinkon megpróbá­lunk alkalmazni, a hasznosítha- tókat átültetni. Szembeötlő volt számunkra az a tendencia, mely a műszaki mentőszereknél domborodott ki leginkább: a környezetvédelem szerepének hihetetlen mértékű Hosszúak az éjszakák A kunmadarasi 62 éves Po- tornai Sándor korábban Buda­pesten dolgozott a 21. Állami Építőipari Vállalatnál, több mint 25 évig. Akkoriban hat­vanötén jártak fel a fővárosba Madarasról dolgozni. Mostanában már csendeseb­bek a napok - mondja -, hiszen 33 éve vált el, most a nővérével lakik, s mindennap bejár a gon­dozási központba, ahol a tár­sakkal hamarabb eltelik a nap. Egy unokája van, ő Pestimrén lakik, s nem is tudja hirtelen megmondani, hogy mikor volt itthon. Mint megfogalmazta, nem „nagymenők”, hogy kocsira fussa a családnak, s bármikor hazajöjjenek. Szerencsére még mindketten dolgoznak, így job­ban tudnak boldogulni. Hébe- hóba azért leveleznek, s megír­ják, mi történt velük. S hogyan telnek napjai? Az esték nagyon hosszúak; így elő­fordul, hogy 9-10 óráig is üldö­gél, vagy tévét néz. Olvasni csak nappal tud, mert bántja a szemét a fény. Mindennap átol­vassa az újságokat, de a politi­kával nem foglalkozik. A könyvekhez már nincs türelme, pedig valamikor rengeteget ol­vasott - mondja sóhajtva, ezzel is jelezve, hogy elrepült az idő! Pályakezdők napja Törökszentmiklóson Cél az elhelyezkedés A tavaly indult kezdemé­nyezés kiforrta magát, olyany- nyira, hogy az elmúlt év őszén rendezett megyei „Adj esélyt” napot az idén egy regionális is követte - Törökszentmiklóson. Mint a munkaügyi kiren­deltség vezetője, Hevesi Tóth Ferenc elmondta, azért valósí­tották meg a pályakezdők nap­ját, mert jók voltak a tavalyi tapasztalatok, továbbá egy he­lyi rendezvény sokkal családi- asabban zajlik. Ismerik egy­mást a fiatalok, és a munka­ügyi kirendeltség dolgozói sem idegenek a munka nélküli pályakezdők számára. Ä miklósi kirendeltségen a pályakezdő munka nélküli re­gisztráltak száma 210, de ta­valy az iskolazárások után meghaladta a 400 főt. Az idén is számítanak hasonló számú pályakezdő jelentkezésére, ugyanis a munkaerőpiacon je­lentős változás nem követke­zett be. A kirendeltségvezető lapunk kérdésére azt is el­mondta, hogy a pályakezdők iránt nem mutatkozik nagy ke­reslet, még a támogatás lehető­ségével együtt sem. Az elmúlt időszakban is mindössze 40 pályakezdő fiatal helyezkedett el úgy, hogy munkáltatója igénybe vette a munkaügyi központ foglalkoztatási támo­gatását. Egyébként mind a munkanélküliek, mind azon belül a pályakezdők aránya Miklóson a legnagyobb, mint­egy 60 százalék. Az iskolát most végzett fia­talok legtöbbje szakmun- kás-bizonyítányt és gimnázi­umi érettségit szerzett, a főis­kolások aránya elenyésző. A körzetben tanárok iránt van a legnagyobb kereslet. - ein ­Már ötödik éve jár a gondo­zási központba, s hál’ istennek, azóta nem volt doktorra szük­sége. Nyugdíja 10 700 forint havonta, ebből háromezer megy el cigarettára, s a napi kis pohár borra is kell spórolni. Nemrég azonban nagy elha­tározásra jutott: le kell szokni a dohányzásról. Már ötödik napja csak egy-két szálat szív, s azóta jobban érzi magát. Amikor otthon van, eldolgoz­gat kicsit, majd elvonul magá­nyába.- de ­Két új műszer a dorogi égetőmű laboratóriumában Két korszerű műszerrel gya­rapodott a dorogi égetőmű labo­ratóriuma. Sasváriné Meszes Erzsébet, a laboratórium veze­tője az MTI érdeklődésére el­mondta, hogy az ICP elneve­zésű műszerrel az égetőműbe érkezés előtt a hulladékmintá­ból megállapítható a nehézfé­mek jelenléte. A műszer arra is választ ad, hogy az illető elem esetleg olyan mennyiségű, hogy a hulladék egyáltalán nem éget­hető. A másik új eszközzel, a Hew­lett-Packard gázkromatográfiái a környezetre ugyancsak ártal­mas PCB (poliklórozott bifenil) -tartalom mutatható ki. Az ere­detileg a gyógyszergyári hulla­dékok ártalmatlanítására épített égetőműben ma már a különle­ges kezelést kívánó ipari hulla­dékokat égetik. Az anyagokból az égetés előtt azért kell mintát venni, hogy kiderüljön: nincs-e benne olyan anyag, amely káros a környezetre. (MTI) A vásár töredéke madártávlatból, az egyik emelőkosaras jármű kosarából előtérbe kerülése. Ezeket a ko­csikat kivétel nélkül felszerelték olyan vegyianyag-szennyező- dést elhártó eszközökkel, fel­fogó edényekkel, semlegesítő anyagokkal, amelyek segítsé­gével szakszerűen, gyorsan és megbízhatóan megszüntethető az ilyen jellegű balesetek során kialakuló környezetszennyezés. Ami ugyancsak említésre méltó - a kiállítás egyik erényének tar­tottuk -, az emberek védelmé­nek hangsúlyozása, mely meg­mutatkozott az ezernyi védő­ruha, védőcsizma, légzésvé­delmi felszerelés felvonultatá­sában, de meggyőződhettünk róla, hogy a gépjárműfecsken­dők kialakításában is egyre fon­tosabb szerepet kap a tűzoltók - az emberek - biztonságának kérdése. Bemutatták a tűzoltóságok­nál alkalmazott számítógépes informatikai rendszerek színe-javát is, melyek mind azt bizonyították, hogy az ebben a szakmában is egyre duzzadó adathalmazt, az irányunkba és irányunkból ható információ- áradatot a számítógépek nélkül lehetetlen kezelni. Sajnáltuk, hogy az általunk kifejlesztett rendszer nem lehetett ott, meg­állta volna a helyét. Oldalakon keresztül sorol­hatnám, mi mindent láttunk - egyik csarnok csak automatikus tűzészlelőkkel, jelzőkkel, bea­vatkozókkal volt tele, másikban csak védőruhákat mutattak be, harmadikban csak tűzoltó ké­szülékek foglaltak helyet -, és ismét hangsúlyozom, hogy nem tudtunk mindent megnézni. Madártávlatból - egy emelő- kosaras gépjármű 68 méter ma­gasra kinyújtott kosarából - a vásár nyüzsgő piacnak tűnt, ahol napokon keresztül eipbe­rek ezrei, tízezrei nézegetik, próbálgatják a felhozatalt. S a szervezés... Már a parko­lók bejáratánál feltűnő színű ru­hába öltözött parkolóőrök jelez­ték az utat az érkezőknek a sza­bad helyek felé. Parkolóhiány, torlódás, de a legkisebb fenn­akadás sem szomorította el az egyébként jókedvvel érkező lá­togatókat. A gigantikus méretű kiállítá­son működő számítógépes in­formációs szolgálatoknál az ér­deklődő pillanatok alatt meg­kapta a több mint kilencszáz ki­állító bármelyikéről a szükséges tájékoztatást. Az elmélyült né­zelődést gyakran szirénázó jár­művek zaja szakította meg, a rendezők folyamatosan gon­doskodtak a látogatók egyéb szórakoztatásáról is. Olykor egyenruhás tűzoltók csoportjai­nak hangos üdvözlései szegték meg a kiállítás monoton mora­ját. A vásár szakmai oldalát te­kintve, úgy véljük, mindenki előtt bebizonyította vonzerejét, „tűzbe” tudta hozni laikus néze- lődőket is, nem csak a szakem­bereket. Aki most jelen volt, biztos, hogy hat év múlva - 2000-ben - megtesz mindent, hogy ismét ott lehessen. A másik az emberi oldal... A találkozások régi ismerősökkel, új kapcsolatok kialakulása tűz­oltó kollégákkal, további bi­zonyságul szolgálnak arra, hogy a tűzoltók, függetlenül attól, hogy németek, lengyelek, oro­szok vagy éppen franciák - mennyire egy családot alkot­nak. Éz alatt a néhány nap alatt úgy tűnt, hogy leomlottak az ál­lamhatárok, s hogy elérkeztünk Európába. Császár Ferenc Támogatást kapnak a kistermelők Víz után áhítoznak a növényi kultúrák A tavasz a maga csapadékos időszakával úgy indult, hogy az idén talán még jelentősebb ön­tözésre sem lesz szükség. Az időjárás útjai azonban kifür- készhetetlenek, amit a jelenlegi állapot is igazol. A harminc foknál magasabb hőmérsékleten egyre inkább szomjaznak a növények, a ku­korica, a cukorrépa, a napra­forgó, a kertészeti kultúrák. Kü­lönösen június közepe óta kap­csoltak rá a termelők a mester­séges csapadékpótlásra. A Közép-Tisza-vidéki Víz­ügyi Igazgatóság területén meglévő 110 nagy hatásfokú li- neár öntözőberendezésből je­lenleg már 85 permetezi a vizet az összefüggő nagyobb kukori­catáblákra. A privatizáció, a kárpótlás fo­lyamán magántulajdonba visz- szakerült földek tulajdonosai is igyekeznek élni a természet adta lehetőséggel. A Török­szentmiklósi Állami Gazdaság vonzáskörzetében lévő földmű­velők, kisebb társaságokat ala­kítva vesznek bérbe öntözőbe­rendezést. Az ilyen összefogással ötven hektár kukoricát öntöznek az új földtulajdonosok Kisújszállás határában. A kiskörei öntöző- rendszer, a Nagykunsági- és a Jászsági-főcsatorna térségében szerencsére megfelelő vízkész­let áll rendelkezésre, így a mű­ködő vízkiemelő rendszerek igény szerint szolgáltatják a vi­zet. A vízügyi igazgatóság leg­frissebb jelentése szerint a tér­ségben, főleg Jász-Nagy- kun-Szolnok megyében 2600 hektár halastavat, 2400 hektár rizsföldet töltöttek fel, árasztot­tak el. Mivel az utóbbi hetekben aszályos, kánikulai időjárás vált uralkodóvá, megháromszoro­zódott a szántóföldi, kertészeti vízfelhasználás, ami annyit je­lent, hogy a mesterséges csapa­dékot kapott terület az Alföld­nek eme aszályos terültén meg­haladta a negyvenezer hektárt. Az öntözés nem olcsó, igye­keznek többfelé praktikus, ru­galmas megoldásokat alkal­mazni. Július-augusztusban többek között a szolnoki cukor­gyár is segíti a termelőket, a cu­korrépa öntözésére anyagi áldo­zatot is vállal, hogy legyen megfelelő nyersanyag az őszi szezonhoz. Van, ahol a kettős rendeltetésű csatornákat is in­tenzívebben felhasználják az öntözésre, a Nagykunságban például ötven hektár burgonya szomjúhozását is elkerülik a kistermelők összefogásával. Az időjárási előrejelzések szerint több lesz az aszályos, kánikulai nap a nyáron, mint az esős. Cél­szerű tehát, hogy a gazdálkodók igyekezzenek minél több ka­pásnövényt, kertészeti kultúrát öntözni, ez akkor is megéri, ha a vízszolgáltatás nem a legol­csóbb.-endrész-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents