Új Néplap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-25 / 148. szám
8 Kulturális panoráma 1994. június 25., szombat • Hajnalig tartó élmény Irodalmi „házibuli” Faludy Györggyel * Tiszaderzsi piknik meglepetésekkel Rendhagyó meghívásnak tettem eleget. Szívesen, mert találkozhattam egy olyan emberrel, akit réges-régen szerettem volna személyesen megismerni. Köszönet érte a tiszaderzsi Kun családnak, akiknek vendége volt Faludy György, a magyar Villon, a parádés előadó, a rímek mestere, a költőzseni, akinek a két emigráció között része lehetett a „pokolbéli víg napokban” Recsken, aki 1989-ben úgy lépett az óhaza szeretett földjére, hogy a Magyar Televízió háta mögött, a kanadai és az angol „broadcasting” is közvetítette repülőtéri érkezését. Este 7 órára voltunk hivatalosak a nagy eseményre. Kicsit szégyelltem magam, hogy egy zsurnaliszta hét végi kapkodásában elfelejtettem autómba bepakolni egy dedikálandó Fa- iudy-kötetet. Szégyelltem, mert útitársaim közül özv. Róna Andomé arról mesélt, hogy pesti lakosként, 1944-ben éppen Gyuri bácsi betiltott kötetének biztató szavai adtak neki erőt és hitet ahhoz, hogy átvészelje a zsidó létére nehezedő, központi akaratból kirótt, államilag szentesített megaláztatást. Szégyelltem, mert másik útitársam, Orbánné Szegő Ágnes észrevehetetlen izgalommal szorongatta kezében az általam otthon felejtett kincseket, amikor autóval begördült a neves vendég a Fő út 28. szám alatti porta udvarára. Érezni lehetett, hogy valami fontos történik. Láthatatlan karmester, a TISZTELET felálljt vezényelt nekünk a kerti pádról, amikor kiszállt az autóból Gyuri bácsi, akit nemcsak létének féltése, hanem szellemi szabadságának a paranccsal korlátot szabó Horthy-rendszer, és az igazságot kimondókat fondorlatos taktikával földbe döngölni akaró Rákosi-éra is tett „világtekergővé”. Kicsit tétovának tűnhetett számára ez a tisztelettől megszeppent fogadóbizottság, mert öltönyösen, nyakkendősen ő lépett hozzánk. Kezet csókolt a hölgyeknek, biztató melegséggel rázott velem kezet, miközben én, zavaromból fakadó, agyoncsépelt közhelyekkel próbáltam megmagyarázni ottlétemet. Rövid pihenő következett, majd Abádszalókon együtt vacsoráztunk, a feszültségünket ziporkázó elméjének legrejtettebb zugaiból elővarázsolt történeteivel észrevétlenül feloldó díszvendéggel. Tiszaderzsre visszaérve igazi irodalmi házibulivá kerekedett az élmény. A porta udvarán a gazdának egyedül kellett 33-szor megpörgetni a slambu- cot, mert hogy is rótta ezt fel ő, nagyon kedvesen az idős vendég szemére: „Gyuri bácsi annyira leköti a vendégek figyelmét, hogy nincs, aki segítsen nekem a főzésben.” Hát bizony! Gyuri bácsi ült a duruzsoló Szieszta kályha melletti fotelban, és nagyokat szippantva Multifilteréből, olyan kedvesen és közvetlenül mesélt, hogy a mi, vacsora utáni sziesztánk hajnalig tartott. Kérdeztük, faggattuk, de ő nem fáradt. Általunk soha nem ismert epizódok birtokosai lehettünk. Kunék házába beköltözött József Attila magányossága, Babits Mihály megközelíthetetlensége, Nagy Lajos japán kávéházbeli kényszerkvártélya, Kassák emberi tisztasága, Karinthy és Kosztolányi legcsípősebb heccektől sem mentes felhőtlen barátsága, Szabó Lőrinc alkotás közbeni szigorú rendimádata, Illyés céltudatos melegszívűsége, Nagy László korai halálának fájdalma. A csípősen hidegre forduló nyárelő éjszakáján, a szabad ég alatt kanalaztuk be az elkészült slambucot. Óvó kezek terítették Gyuri bácsi vállára a meleg plédet. ízlett neki a magyar pásztorok étele. Közben még elmesélte, hogy háromszáz méternél nagyobb sétára már nem vállalkozik, szelleme azonban friss maradt. Úgy érzem, akik ott voltak, most feloldoznak a köz- helypufogtatás vétke alól, ha leírom: annyira frissen és palléro- zottan, hogy az hét mérföldes léptekkel tör utat magának a magyarságért, jó hírünk nemzetközi konzerválásáért. Ott, Tiszaderzsen „csak egy falusi” magyartanámő, Kunné Veres Mária dédelgetett álmát váltotta valóra. Ez a valóság azonban engem is megsimogatott. Köszönet érte mindkettőjüknek. P. M. Mai Pillangókisasszony: zenében, táncban Először a Nyomorultakkal aratott világsikert az Alain Boublil (szöveg)-Claude-Mi- chel Schönberg (zene) szerzőpáros. A Victor Hugo romantikus regénye nyomán készült musical a Rock Színház előadásában Magyarországon is tetszést aratott. A rockosok ezzel „bevágódtak” a világ legtöbb nagy musicaljének szerzői és elődási jogaival rendelkező Cameron Mackintosh producernél, akinek londoni, British Museum melletti utcácskájában lévő kis irodájában font- és dollármilliók fordulnak meg. De nemcsak a profit érdekli, hanem az is, hogy az általa menedzselt mű jó kezekben legyen, hogy színvonalas siker szülessék. Mielőtt szerződést ír alá, mindig elutazik az illető országba, megnézi a kérelmező színház, társulat előadásait. Több előadást látott Pesten, megnyugodott, és szívesen bocsátotta a Rock Színház rendelkezésére a Miss Saigon előadási jogát. Persze Schönberg és Boublil új musicalje olyan látványos és nagy költséget igénylő, hogy a Rock költségvetéséből nem futja: hárman álltak össze a finanszírozásra, a Rock mellett" a Fővárosi Operett Színház és a Szegedi Szabadtéri Játékok. A magyar ősbemutató Szegeden lesz a Dóm téren, augusztus 12-én, és utána még hét előadást láthat a szabadtéri színpad közönsége. Szeptember 2.: premier a Fővárosi Operett Színházban, itt szinte megszakítás nélkül játszanak ötven előadást, aztán szünet, majd a tavaszi szezonban újabb ötven előadás következik. Egyelőre ugyanis száz előadást kötöttek le Cameron Mackintoshnál, persze ha tartós a siker, folytatása következik. London, New York, Toronto és Tokio után Budapest (azaz Szeged) a Miss Saigon világ körüli diadalútjá- nak állomásai. A musical afféle modem Pillangókisasszony-történet: a vietnami háború idején játszódik, és egy vietnami lány meg egy amerikai katona szerelméről, kapcsolatuk viszontagságairól szól. Gyermekük is lesz. Egyébként van egy Buidoi Alapítvány, a vietnami nők és amerikai katonák szerelemgyermekeinek gondozásával foglalkozik. A szegedi és budapesti valamennyi előadás két legdrágább jegyének árát - a szerződés szerint - ennek az alapítványnak utalják át. Ä 49 jelenetből az egyikben az amerikaiak helikopteren menekülnek Saigonból. A New York-i Broadwayen olyan színházat béreltek ki darabnak, amelynek tetőszerkezete úgy nyitható ki, hogy igazi heliktip- ter szállhat fel a színpadról. Ám a New York-i légihatóságok az utolsó pillanatban letiltották a mutatványt. Szeged jobb helyzetben van: itt lesz valódi helikopterrepülés a jelenetben, mert a szegedi illetékesek már megadták rá az engedélyt. A dalszövegek átültetője Miklós Tibor, aki babonás, és mert ez a tizenharmadik külföldi musical, amelyet magyar szöveggel lát el, reméli a nagy sikert. A rendező Kerényi Miklós Gábor. A legtöbb szerepet három-három művészre osztották. Több mint nyolcvan jelölt meghallgatása után Toldy Mária énekstúdiójának egyik növendéke, a tizenhat és fél éves Bíró Eszter kapta meg a címszerepet, ugyanezt Vásári Mónika és Szinetár Dóra is játssza. A férfi főszereplőhármas: Kaszás Attila, Szolnoki Tibor, Bar- dóczy Attila. További főszereplők: Sasvári Sándor, Földes Tamás, Sáfár Mónika, Ullmann Zsuzsa, Csengeri Attila, Détár Enikő. -B. T.Felmenni „Má”-ba Égből kapott együttműködés A világpiacot érdekek szabdalták sokfelé Ünnepélyes és dekoratív külsőségek között jelentették be a közvéleménynek, hogy megalakult az Első Közép- és Kelet-európai Együttműködési Alapítvány. Ez, a már hosszú nevében is tekintélyes társadalmi testület egyetlen, de annál nagyob célt tűzött maga elé: 1996- ra próbaműsorokkal, 1997- től pedig rendszeres adásokkal beindítják az Alfa Cooperation Channelt, magyarul: az Alfa Együttműködési Csatornát. Ez egy olyan műholdas adás lenne, amely a Közép- és Kelet-európai régió mintegy 400 millió potenciális nézőjének kíván műsorokat sugározni, méghozzá 25 nyelven. (Feliratozva és nem szinkronizálva természetesen.) Szépségre tanítson a jövendőbeli égicsatorna A jeles alapítványnak igen tekintélyes - ha nem félnének sokan a szótól, azt is lehetne mondani: „népfrontos” - kuratóriuma van, amelynek díszelnöke Josef von Ferenczi, elnöke pedig dr. Vizi E. Szilveszter orvos-kutató. Szépségre kell tanítani a jövendőbeli nemzetközi égi csatornának, továbbá jóságra és igazságra - fejtette ki az elnök a bemutatkozó tájékoztatón, s mindjárt példákat is mondott, egyebek között a szépségre. A világörökség csodáit kell bemutatni, az Akropolisztól a nógrádi faluig, a prágai késő gótikus lőportoronytól a dra- gomiri kéziratos könyvekig, a jeruzsálemi szentély titkait, Goethe verssorait, Bartók zenéjét, az Eiffel-tomyot, Andrej Rubl- jov ikonjait - és így tovább. A terv lenyűgöző, és - majdnem csak - lelkesedni kellene érte. Mit tegyen a közíró, ha a szép szavak, még szebb tervek hallatán mégis némi pesszimizmussal a kételyeit kénytelen előadni. Már mindjárt az előbb felsorolt vitathatatlan szépségek hallatán az jutott az eszébe: milyen elképesztően unalmas, érdektelen műsorokat lehet csinálni az Akropoliszról, Hollókőről, de még jeruzsálemi templomról is. Nem is beszélve arról, hogy Bartók nagyszerű zenéje vagy Goethe pompás verssorai még a magyar vagy a német közönség jelentős részére is inkább unalmat, semmint izgalmas élményt jelentenek. Az ilyen tervek készítői gyakran megfeledkeznek arról, hogy ami a valóságban vitathatatlanul szép, jelentős, lenyűgöző, megrázó, az a képernyőn tehetségtelenül megjelenítve mennyire unalmas, érdektelen lehet. Legyünk jóindulatúak, és tételezzük fel mégis, ahogy mostanában divatos mondani: mindenki nem le-, hanem felmegy Alfába, hiszen ez a szó szoros értelmében is az égi csatorna neve, és ehhez illően magas lesz a művészi színvonala. Kelet- és Közép-Európa filmes-televíziós alkotógárdája, ha valóban a legjobbakat foglalkoztatják, alkalmas lehet egy ilyen, színvonalában is szupercsatoma hatásos műköködtetésére. Ehhez azonban, mint a háborúhoz, pénz, pénz, pénz kell. Rengeteg pénz. Annyi, amennyi ebben a régióban biztos, hogy nincs. Igen ám, mondhatják erre az alapítók, de hát ott vannak a világ nagyvállalatai, számukra talán mégsem közömbös, hogy 400 millió potenciális fogyasztóhoz reklámjaikkal eljussanak. Akadálya az egységes logikus cselekvésnek Ebben az érvelésben kétségtelenül van valami, ám a világpiac közel sem reagál mindig olyan „ésszerűen”, ahogy ezt elvárják, mindenekelőtt azért nem, mert a világpiacot érdekek szabdalták sokfelé, ami rendszerint akadálya az egységes vagy logikus cselekvésnek. így több mint valószínűtlen, hogy az amerikai elektronikus, még inkább show-business, amelyik jelenleg uralja a nyugat- és kelet-európai piacot egyaránt, önként és dalolva, sőt pénzügyi támogatásai bevonul egy olyan vállalkozásba, amelyik vitaihatatlanul a konkurenciája lehet! Figyelmeztető tény, hogy Nyu- gat-Európa évek óta próbálkozik egy, a CNN-hez hasonló, eurocentrikus hírtelevízió létrehozásával, Spanyolországban már működik központja is, de a rendszeres adásoknak még a híre sem jutott el hozzánk. Most mégis legyünk nagyvonalúak és különlegesen optimisták: valahogy összejön a minimális pénz, legalábbis az induláshoz. Akkor is ott van még a legnagyobb, legleküzdhetetle- nebb akadály: maga a régió, a régió együttműködési szándékainak hiánya. A környező országok véleménye a magyar kezdeményezésről A hivatalos tájékoztatás szerint az előzetes konzultációk során ilyen szándékot mutatott a bolgár, a cseh, az észt, fehérorosz, grúz, horvát, a lengyel, a lett, a litván, az orosz, az örmény, a román, a szerb, a szlovák, szlovén, az ukrán tárgyaló- partner, és érdeklődés mutatkozott osztrák, finn, görög és török részről is. Mégis, nem kell ahhoz a mai világban túl nagy nemzetközi tapasztalat, hogy gyanakodjunk: egy magyar kezdeményezésű, vélhetően budapesti központú égi csatornát egy szlovák, egy román, de még egy cseh kormány is kézből kontrázna, ha komolyra fordulna a dolog. Feltételeznék - vélhetően alaptalanul -, hogy itt a magyar befolyás túlsúlyáról lenne szó, esetenként talán még nemzeti szuverenitásuk sérelmére is sor kerülhetne. Beszállítani, filmeket gyártani, önmagát megmutatni nyilván mindenki szeretné - ez állhat a szándék- nyilatkozatok mögött -, ám hogy Magyarország legyen a kezdeményező, netán az irányításban is meghatározó szerepet kapjon, még ha szándékai szerint erre nem is tartana igényt, ezt a környező országokban nemcsak a kormányok és más döntéshozók, hanem még a közvélemény sem nagyon fogadná el. A közíró lenne a legboldogabb, ha aggodalmairól kiderülne, hogy túlzóak, és 1996-ra - éppen az expo táján - megszólalna az égi Alfa, és 25 nyelven szólna ehhez a 400 millió emberhez. B. L. Baráti hang: Maros Gábor Ő volt a lobogó hajú, szerelmes ifjú, előbb prózai szerepekben, majd operett- s végül operaszínpadon. 1988-ban már huszadik dalszínházi szerepére készült a Csongor és Tündében, s tanulta hangfekvésének - a speeltenor- nak - csúcsát jelentő Dávidot Wagner Mesterdalno- kokjában, amikor - ahogy mondni szokták - mintha elvágták volna.- Maros Gábor 1994-ben hogyan tölti napjait?- Dolgozom. Azt hiszem, ez legfontosabb. Nemrég kezdtük a Komédiumban a Kabaré bon- boniere előadásait. Nagy Endre nyomdokait követve próbálunk ebbe a mosolytalan világba derűt varázsolni. A műsor alcíme: huszonöt kupié celofánban. Partneremmel, Bencze Ilonával és a nagyszerű zongoristával, Gyarmati Istvánnal a régi pesti kabarék hangulatát igyekszünk fölidézni olyan kuplékkal, amelyek az élet örök dolgairól szólnak, szerelemről, a hivatalnak packázásairól, a legjobbak - Gábor Andor, Ernőd Tamás, Szép Ernő, Szirmai Albert, Rei- nitz Béla, Budai Dénes, Molnár Ferenc megfogalmazásában. Aztán ez év januárjától a Juventus rádióban vagyok műsorvezető, hetente egy vagy két alkalommal enyém a délután, háromtól éjfélig. Mindig van egy óra arra, hogy érdekes emberekkel beszélgethessek erről-ar- ról, ami a szívüket nyomja. Igyekszem tartani magam a szlogenhez: baráti hang az éterből. Tudja, nagyon sokszor gondolok mesteremre, Nádasd Kálmánra, aki csodálatos ember volt, ő gyakran mondta: úgy énekel mindenki, ahogy hallgatják.- És nem hiányzik a szuszogó, köhögő, papírzörgős közönség?- Játszom Ödön von Horváth darabjában, Polinger kisasz- szonyban Papp Verával. S van egy tervem is. 1988-ban Michel Gyarmatinak, a Folies-Bergeres magyar származású igazgatójának 80. születésnapi ünnepségén találkozhattam Charles Az- navurral. Kaptam tőle egy könyvet, amelyet testvére írt róla. Hihetetlenül izgalmas az örmény család menekülése, és az a történet, egy szegény idegenből származó ifjúból francia világsztár lett. Schubert Éva már le is fordította, s nagyon szeretnénk, ha ez megjelenhetne. Szeretnék játszani, persze hogy szeretnék. Hiányzik a közösség, a társulat. Totyakos, elesett embereket szeretnék játszani. Pécsi Sándor a példaképem. Tudtam, hogy nyolc után pár perccel kezdődik monológja Tenner John házasságában, mert ha volt idő, akkor mindig meghallgattam. Mindig máshogy mondta, mindig csodálatosan. Valami elementáris szeretet áradt belőle. Szeretnék én is ilyesfajta dolgokat játszani. Az éneklés? Az éneklés az olyan, mint a narkotikum. S mivel ott van lehetőség rá, én is - mint egykor Mezey Mária - énekelek éttermi asztal mellett. S örülök két lányomnak, majdnem tizenhét éves Gabinak és a kétéves Fanninak. J. Á.
