Új Néplap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-25 / 148. szám
Sziporkák Na, végre itt a nyár! Aki szabadságon van, vagy oda készül, bizonnyal nagyon örül neki, aki nem ... az ábrándozik, ha nem elég fegyelmezett, irigykedik. Már nem csorog-csöpög nyakunkba az eső, százágra süt a Nap, a meteorológia 30- 34 fokot ígér. Aki teheti, ki a szabadba! Gombamód szaporodnak a színes sátrak a vízpartokon, a hegyes-dombos vidékek hűs- lombú fái alatt, felpakolt autók robognak az utakon, a vonatokon zsúfolásig teltek kofferokkal a csomagtartók. Nyüzsgő, felszabadult emberek úton-útfélen. * * * A parkoló autókkal tele. Vilióznak a lakkozott felületeken a napsugarak, a visszapillantó tükrökbe éles fénypászmák csapnak. Klakkba-frakkba öltözött fiatalember szlalomozik a kocsik között. Kezében egy szál piros rózsa, arcán valami megmagyarázhatatlan kifejezés: az öröm, a vágyakozás, a várakozás furcsa elegye. Aki ránéz, kapásból tudja, randira igyekszik. Mielőtt kiér a parkolóból, hirtelen leguggol az egyik jármű mellé, megragadja a visszapillantó tükröt, hogy maga felé fordítsa, még egyet simítson séróján a nagy találkozás előtt. Hűha! Ez pech! A tükör a kezében marad. Tétován forgatja, aztán a virág mellé fogja, és elindul. Vajon átadja azt is? És mit fog mondani? Virágot a virágnak? És: most a tükröt, később majd hozzá az autót is? * * * Párolog az aszfalt a tűző napfényben. Az emberek a házak árnyékába igyekeznek, a buszra várakozva behúzódnak a satnya fácskák lombjai alá. Mintha a nagy melegben minden lelassult volna. Lomha bágyadtság ül az utcákon. Az egyik sarkon hirtelen egy piros sportkocsi fordul be. Kétüléses, nyitott tetejű járgány, két huszonéves srác ül benne. Bömböltetik a magnót, eszeveszett ritmusú zene árad szét a levegőben. Amerre mennek, felkapják a fejüket a járókelők. Mutogatnak, nevetnek. Az autó hosszú antennájának végén egy vörös és egy fekete csu- pacsipke női tanga lobog. Bizony-bizony Stendhal óta népszerű ez a párosítás. * * * „Jaj, úgy élvezem én a strandot!” - énekelhetné a kisfiú. Csokibamára sülve lépked a vízparton édesapja kezét szorongatva. Szabad kezében jégkrém, azt ropogtatja nagy élvezettel, de alig fogy, mert egy-egy harapás között percekig csak szövegel a legényke. A papa láthatóan alig figyel rá, kedvtelve nézegeti a parti fövenyen heverésző szép hölgyek idomait. Igazán akkor kerekedik el a szeme, amikor egy gyönyörű alakú, hosszú, szőke hajú leányzó tűnik fel vele szemben, alignadrá- gocska fölül semmi szerelésben. Ahogy elhalad mellettük, a kisfiú feléje bök a jégkrémmel: - Nézd, apa! Nem telik szegénynek fürdőruhára. Vajon hányán szeretnének a hölgyek közül ilyen „szegények” lenni? (orPijoljLáP± Mi kell a koktélkészítéshez? Kedv .... az italkeverés alapvető szabályainak ismerete . .., a legfontosabb eszközök hely, ahol az italokat elkészíthetjük, és italok a hozzájuk illő esetleges fűszerekkel, díszítőanyagokkal. Ez a sorrend nem véletlen, mert a szándék, az elhatározás az egész folyamat elindítója, s minden bizonnyal a gondolat utáni ismeretgyűjtés az italkeverés iránti kedvünket csak megerősíti. Meggyőződésem, hogy a legtöbb olvasót az italkeverés fortélyai érdeklik, hiszen ez adhatja az alapvető „szakmai tudásunkat” a korábbiakhoz. Nézzük hát őket! Talán furcsa - egyben remélem, hogy minden embernek természetes -, de a mixer (hívjuk most így az otthoni műkedvelő italkeverőt) öltözéke, ápolt külső és kezek az első követelmény, amelynek eleget kell tenni. Bárki mondhatná: ez nem italkeverési fortély! Nem bizony, de a vendégeinket mindig megilleti az alkalomhoz megfelelő öltözetünk, sőt ugyanez jár vendégfogadáshoz elkészített, vagy készítendő ételeknek, italoknak is. Ugyanakkor - gondoljunk bele - amikor italt keverünk, vagy vendégeink előtt valamilyen ételt (pl. kevert salátát) készítünk, akkor mi is szereplők vagyunk, minket is figyelnek. A kócos haj, ápolatlan külső nem hiszem, hogy az általunk készített italhoz, ételhez kimondottan étvágygerjesztő hatású lenne... Természetesen nem szmokingban, frakkban vagy nagyestélyiben szükséges „fellépni”, de egy elegáns fehér ing, nyakkendővel vagy csokomyakken- dővel, egy szolid női ruhaegyüttes (blúz, szoknya vagy nadrág) mindenképpen illő, egyben vendégeink tiszteletét jelentik a magunkkal szemben is jelzett igényesség mellett. És milyenek az italkeverés szabályai? Az egyik általam fontosnak tartott szabály, hogy ne gondoljuk azt, hogy minden italféleség minden más italhoz hozzákeverhető. így tehát azt javaslom, hogy minden esetben szakkönyvben megtalálható receptekhez igazodjunk, illetve azokat tartsuk be pontosan. Az italkeverési tudásunkban rejlő egyéniségünket csak kellő tapasztalat és gyakorlat után engedjük kibontakozni, különben az átgondolatlan „keverékünk” elismerő arckifejezés helyett torzult tekintetet fog eredményezni. A már többször - pontos re- ceptúra alapján - kipróbált koktélokon szabad módosítani az arányok, vagy valamilyen alkotórész változtatásával. Fontos szabály, hogy minden általunk először elkészített italt egyszer kóstoljunk meg! Ezt követően próbáljuk meg értékelni, összehasonlítani a receptekben leírt ízhatással, összbenyomással. Talán hihetetlennek tűnik, de ugyanazon koktélt 3-4-szer kóstolni és azt reálisan értékelni nem lehet, mert a kóstolgatásonként! kis mennyiség is erősen befolyásolhatja az ízérzékelésünk objektív képességét. Minden munkavégzésünk fontos eleme, hogy a munkához jól előkészüljünk, és a munkavégzés - a gyakorlattal arányosan - gyors legyen. Ez a szabály itt fokozottan érvényes! Lényeges, hogy a kevert italokat legnagyobb részben hűtöt- ten, sok jéggel készítjük. Természetesen a forrón fogyasztandó italok (grogok, puncsok) kivételek. így tehát a munkánkhoz sok jég kell, illetve italainkat hűtve tároljuk. A készítendő kevert italokhoz minden szükséges eszközt, alkotó- és díszítőanyagot elő kell készíteni, a kezünk ügyébe kell helyezni. Apróságnak tűnik, de fontos lehet a gyorsaság szempontjából, hogy a palackos italokról a kupakokat az előkészületeknél már vegyük (csavarjuk) le, kivétel a szénsavval dúsított ásványvizek, illetve pezsgők. A következőkben még további fortélyokat tárgyalunk meg. Sonyák Béla Felhívásunkra özv. Molnár Sándorné jelentkezett elsőként. „Örömmel olvastam lapjukban, hogy a Családok éve alkalmából fotóalbum-sorozatot indítanak. Megragadva az Önök által adott alkalmat, beküldők három családi fotót, mely számomra felejthetetlen emlékeket nyújtott.” - írja. Kérésének szívesen helyt adunk, hiszen szemet gyönyör- ködtetőek a képek, örömet, meghittséget sugároznak. Reméljük, másoknak is kedvet csinálnak a saját családi eseményeikről készített felvételek beküldéséhez. A Skála segítségével Új Néplap Családi Album 1994. június 18-i lapszámunkban indítottuk új sorozatunkat a Családok éve alkalmából. Várjuk azokat a fotókat, amelyek valamilyen neves családi eseményt - névnap, születésnap, kirándulás - egy-egy érdekes epizódot örökítenek meg. Szívesen közzéte- szünk olyan felvételeket is, amelyek valamiért a családtagok egyikének-másikának nagyon közel áll a szívéhez. Például a fénykép azt a pillanatot rögzíti, amikor a kisunoka az első lépésekkel próbálkozik, vagy éppen azt, amikor a nagylány átveszi diplomáját az egyetemen. Mind-mind örömteli, szép emlékek, melyeket a fotók őriznek. Kérjük, küldjék el nekünk! Hadd váljék közkinccsé, hadd örülhessen mindenki Önökkel együtt! Az Új Néplap családi fotóalbumába képet küldők között minden hónapban kisorsoljuk a Skála ajándékait. Postacímünk: 5001 Szolnok, Pf. 105. Kovács Jánosné olvasónk egy olyan fotót küldött be, amely férjének is és neki is igen kedves. Az esküvőjük napján készült a meghitt hangulatú családi összejövetelen. A fényképen rajtuk kívül a férj édesanyja látszik. Gratulálunk és sok boldogságot kívánunk! A felvétel szintén egy születésnapon készült. A torta körül az ünnepelt, a középen ülő 9 éves Tomika, mellette testvérei. Jobbról bátyja, balról a nagymama ölében az alig két hónapos aranyos Tamara. A felvétel 1989-ben készült. A nagy csokor gerbera mögött az ünnepelt éppen eltakarja az arcát. A nagymama ekkor ünnepelte 70. születésnapját. Ez a fotó 1994 áprilisában abból az alkalomból készült, hogy kedves olvasónk betöltötte 50. életévét. Az ünnepelt mögött öccsének két kisgyermeke áll, akik a kezében tartott szép ajándékcsomaggal köszöntötték. Az ifjú férj hamar megözvegyült Kutyavég az esküvő után 1993. július 14-én pompázatos, egyben nagyon különös esküvő színhelye volt a tiszader- zsi Szerény Szirénhez elnevezésű sátorozóhely. Történt ugyanis, hogy a kemping bérlői, Szomorék elhatározták, hogy ünnepi módon szentesítik szuka kutyájuk, Morgonc és a neki, már a vendégeik figyelmét is lekötő hevességgel udvarló jugoszláv farkasölő keverék kan Arany szarvaczky Tappancs Műfűre bimbózó szerelmét. A sátorozóhely elnevezésével ellentétben a gazdik igencsak megadták a módját: Morgonc maga után 8 méteres gézfátyolt húzva pompázatos selyemblúzban várta, hogy Kristóff Zsolt anyakönyvvezető szokásos kérdésére a kétsoros tengerészzakóban türelmetlenül várakozó Műfűre kivakkantsa az igent. Miután Aranyszarvaczky válasza olyan hatékony volt, hogy még az alvó sátorozók is felriadtak, az egybekeltek látható elégedettséggel habzsolták be a Németországból érkező tanúházaspár, Dieter és Ela nászajándékát - ez itt nem a reklám helye -, a Pedigree Palt. Azt már az asztal alatt békésen összebújva nézte az ifjú pár, hogy a tiszafüredi ifj. Erős László vezette citerazenekar fergetegesére hogyan mulat a násznép. Csak akkor bújtak elő, amikor az orrukat megcsiklandozta a kétlábúak díszvacsorájának a francia-német határról érkező tanúk kedvenc ételének, a Rata- toui-nak az illata. Később kiderült, hogy kutyamód szerethették egymást, mert a szerelem bimbója hamar virággá nyílt, hiszen Morgonc már augusztus 12-én nyolc gyönyörű kiskutyával büszkélkedett a gazdik legnagyobb örömére. A családi idill azonban hamar tragédiába torkollott. Ki tudja miért, november 8-án egy abádszalóki vadász jól irányzott lövéssel terítette le a nyolcgyermekes anyukát. Szomor gazdiéknak még ma is mély sebeket tép fel az emlék: Morgonc ott fekszik a sátorozóhelyen felállított asztalravatalon, ami körül Aranyszarvaczky napokig nyüszítve forgolódott. Most már úgy néz ki, hogy beletörődött sorsába. Ottjártamkor békésen feküdt lábamnál, párja „fészekaljából” egyedüliként meghagyott ivadékával, a már „anyányi” Na- gyezsda Krupszkajával. A gazdikat megismerve biztos vagyok abban, hogy a gyászév letelte után keresnek neki új arát, legalább olyan fesset, kedvesen kezeset, mint a szépemlékű Morgonc volt. P.M. A díszruhás ifjú pár az esketésen. Ám az anyakönyvvezető öltözete sem kutya. Régen és most: mennyit ér a feleség? Kedves férjek! Nézzünk magunkba jó mélyen, s valljuk be: asszonyaink teherviselése a családban egynémely dologban aránytalanul nagyobb manapság is a miénknél. Nem ártana bizony odahaza a teremtés koronáját - amit oly előszeretettel, makacs rátartisággal viselünk - egy kicsit nagyobb gyakorisággal a sarokba letenni. Egy kis házimunka senkinek sem árt meg, na és az a bizonyos korona sem tud annyi idő alatt bepókhálósodni. A Ti- szavidék című szolnoki napilap közölte 1947. augusztus 3-án K. Tóth Lenke tollából az alábbi írást, ami arról szól, hogyan fizette ki otthon dőzsölő férjét asszonya. Uraim! Tudják, akinek nem inge... Egy asszonyka a minap - kezében napilap - az urához beszaladt, rákezdte egy perc alatt.- Nyilatkozz, de izibe, hogy a fóztöm ízlik-e?- Úgy főzöl te kis hamis, hájra hízom magam is.- Nohát akkor - szólt a nő -, száz forintot adj elő. Szakácsnőnek ennyi jár, alkudozni szinte kár. Meg van írva, itt a lap. S szép a lakás, a konyha?- Takarítod naponta. Persze, hogy szép, patyolat.- Üsse hát a markomat, ötven forint hamarost. Ennyit kap a szobalány. S hát a gyerek, szép-e, mi?- Nem is kell ezt kérdeni! Pufók, rózsás, kacagó. Ilyen, ha az anya jó.- Az ám, de itt írva van, s igazság ez színarany, hogy a gyerekgondozás több munka mint bármi más. Havi bér itt 75, ennyit minden nörsz kiköt.- Van-e még angyalom? Áhítattal hallgatom.- Hát a mosás, vasalás? Napszámért csinálja más. Vagy tíz forint a napszám, vagy fizethetsz darabszám.- Hinnye, de szép summa lesz!-Nem is olyan furcsa ez. Van még egy pár tétel itt. Kérem számbavételit. Ha beteg vagy, ki ápol?- Hát, az ember kilábol...- Ki ám, ha a feleség, elbajlódik vele még. Vannak még itt részletek. Sorolom, hogy észre- vedd. Borogatlak, itatlak. A díványra kiraklak. Agyat húzok, hogyha kell Nem mulasztok semmit el. Ápolónő mindezért, kapja pontosan a bért. Énnekem is annyi jár, ha beteg vagy, te betyár.- Összegezve ezeket, kimutatom Teneked - szólt a férj -, hogy a bérem nem futja ezt egészen. Elméletben a béred, túlszárnyalja enyémet, s paradoxon, de lehet, te tartasz el en- gemet.- így becsülj hát, hallod-e? - szólt az asszony ízibe. Hű légy, kedves, gavallér, s ha kevés is a tallér, pótold mással, s nincs hiba. A nő már nem kisliba! Illedelmes légy nagyon, ne heverj a pamlagon. Segíts, teríts, takaríts, mert az asszony csuda kincs. Jószóval tartsd, szeressed, mindig kedvét keressed, mert jaj neked, sejtem én, ha felmondok elsején. S. Cs. J.
