Új Néplap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-18 / 142. szám
Jó tett helyébe... Ugye emlékszünk még régi meséinkre, melyekben olyan szépreményűen alakul a cselekmény? Ahol a legkisebb királyfi vagy a szegénylegény sok-sok bonyodalom, átélt veszedelem után mégis csak megkapja jutalmát. Elnyeri szíve választottját, nőül veheti a királykisasszonyt, s a hozomány a fele királyság. De szépek is a mesék! Talán az bennük a legvonzóbb, hogy annyira mások, mint a valóság. A mesében, ugye, a főhős bátor, erős, becsületes, és nem utolsósorban jószívű. A bajba jutottakon, a nálánál gyengébbeken szívesen segít. Kimenti a rókát a veremből, visszadobja a partra vetett halacskát a vízbe. Egy mai korhoz igazított modem mese minden bizonnyal másként szólna. A halacska megsülne vacsorára, a vörösbundás meg- nyúzatna, mert jó lenne talán kucsmának a leendő asz- szony számára. Mihaszna máiénak mutatná a történet a jószívűs- ködő vándort, akit lép- ten-nyomon becsapnak, lóvá tesznek, s mi sem természetesebb, hogy az agyafúrt önző győzedelmeskedne felette. Övé lenne a királylány és a fele birodalom. Ámbátor ismerve őt, kiügyeskedné a fele királylányt és az egész királyságot. - Mégis csak többet ér egyik a másikánál. Haszopelvű korban élünk. Törtetők serege sodorja le az útról a békésen poroszkálókat. Aki nem tér ki idejében, a dübörgő vascsizmák beletiporják a porba. A fogalmak értelme valahogy átértékelődik. Az önzetlen - balek, a hazudozó viszont mindössze rafinált, a kíméletlen - következetes, és lehetne folytatni. Azok a szavak pedig, amelyek valaha a pozitív hősök jellemzői voltak: jóság, becsületesség, igazságosság, jószívűség - kiüresedtek. Az emberbaráti szeretetnek pedig már értelme sincs. Mai magyar valóságunkra a suhanó autócsodák, a nyakkendős Westel telefont szorongató üzletemberek, és egyre több kukában kotorászó, hajléktalan a jellemző. Mind gyakrabban jelennek meg az újságokban segélykérő felhívások és hirdetések: akinek van, adjon, aki tud, segítsen. Vajon adnak, és segítenek? Talán igen. Azok, akiknek maguknak sincs sokkal több. De akik igazán megtehetnék, ötször is meggondolják, hogy adakozzanak-e. (Talán pont e szemlélet révén van nekik olyan sok. Ide nekem a világot, másnak ne maradjon semmi!) Nincs bizalom, megértés, önzetlenség az emberek között. Bizonytalanság, bizalmatlanság, félelem uralkodik. Egy mai modem mesében a régiekben sokat ismételt mondat, hogy ,jótett helyébe jót várj” már nem hangzana el, vagy másként szólna. Talán valahogy úgy: .Jótett helyébe ne várj semmit, sőt örülj, ha meg- úszod.” Morfondírozgató De hát nem is iszik! A buszon zötykölődtünk egypáran, mondhatni tömegnyomor volt. Az előttem lévő ülésen egy idős néni panaszkodott a mellette álló ismerősének. Nem szokásom végighallgatni mások beszélgetését, de a néni olyasmiket mondott, amikre oda kellett figyelni. „ ... és akkor most azt mondja az a lány, hogy nem elég érett a házasságra. De hát egy éve, amikor felhúzta az aranygyűrűt, még nem tudta? Meg három év alatt, amióta együtt járnak, nem jött még rá? Pedig az a fiú egy angyal! Főz, mos, takarít! Ott van a takarékban 50 ezer forintja, gyűjt a lakásra is. A lánynak minden születésnapját, névnapját megünnepelte - mindig vett neki ajándékokat. Most vett neki kis Polskit, mert a Trabant nem vök elég jó. És kérem, az a fiú nem is iszik! Nem értem, mi a csudát vár az a lány?" Számomra elgondolkoztató volt a néni monológja. Főleg az a mondat, hogy „az a fiú pedig nem is iszik!”. Lehet, hogy ilyen sokat változtunk volna, mi nők, a nemzedékek alatt? Hogy már nem is becsüljük egy férfiban, ha az nem iszik, nem veri az asszonyt? Vagy mi gondolkodunk rosszul, vagy ez a néni. Van - sajnos - néhány ismerősöm, ahol bizony gyakran áll a bál, mert a férj iszik, veri a gyereket, nagykéssel kergeti az asszonyt - s csak annyira kel fel az ágyból, hogy még egy üveg bort magához vegyen. Az asszony főz, mos, vasal rá..., nem hagyja ott. Csak azt nem értem: miért? Miért tartják nagyobb szégyennek, ha egy nő elhagyja az urát (már ez a szó is birtoktulajdont jelent), mint azt, hogy az ember veri őt és iszik? , Miért az a legnagyobb tromf, ha dicsérni kell egy férfit, hogy az nem is iszik? Számomra megmagyarázhatatlan és elfogadhatatlan ez a szemlélet. De ha valaki tudja a magyarázatot, szívesen meghallgatnám! -csrMonológok A fa:- Épül az új ház. Már lerakták az alapokat. Hatan laknak majd benne. Szép nagy ablakai lesznek és erkélyei is, bizony. Tava- szonta, ha ébredek, majd bekandikálok a rácsokon. Az ember:- Óriási már ez a gesztenyefa. Egész a másodikig felér. Elfogja a napot, több lesz a rovar, még rágcsálók is mászhatnak fel az ágain. A fa:- Majd árnyékot vetek. A rekkenő hőségben is jó hűvösek lesznek a szobák. Hogy fognak nekem örülni! Az ember:- Meg a sok falevél. Mennyi gond van vele! Ősszel egyfolytában söprö- getni kell, aztán elégetni az avart. Csak a gond, a baj naponta. A fa:- Ahol az én leveleim susognak, ott mindig jó a levegő. Tág tüdővel jár- hat-kelhet, aki él. A port, a mérgező gázokat az én csillogó zöldem csillapítja. Az ember:- Ha jól megnézem, a törzse pont a garázsajtó elé esik. Be sem lehetne állni tőle az autóval. Mit kerülgessük!? A fa:- A madarak szívesen tanyáznak sűrű lombjaim között. Csupa csicsergés-dal körülöttem a világ. Milyen boldogság az annak, aki hallgatja! Az ember:- A napokban előkapom a fűrészt, aztán neki! Legallyazom, a törzse még jó lesz valaminek. A helyére bokor kerül. Indul a Skála segítségével Az Új Néplap családi albuma 1994 a családok éve. Ennek jegyében szeretnénk lapunk hasábjain közzétenni, megörökíteni azokat a családi pillanatokat, amelyek jeles eseményeket, érdekes családi perceket rögzítenek a fotókon. A nyár a szabadság, a pihenés időszaka, egyébként is alkalmas arra, hogy együtt legyen a família, sok családi felvétel készül. Ezek közül tehát várjuk azokat a fotókat, amelyek a család életében fontos, érdekes pillanatokat rögzítenek - legyen az születésnap, kirándulás, utazás, esküvő, építkezés, de szívesen veszünk olyan kedves képet is, amin egyszerűen csak maszatos lett a gyerek. Várunk minden olyan felvételt a kép mellé szóló kis szöveggel - mit láthatunk, mikor készült a fotó? -, amely a családról szól. Az Új Néplap családi fotóalbumába képet beküldők között minden hónapban kisorsoljuk a Skála ajándékait. Postacímünk: 5001 Szolnok, Pf. 105. Az alkohol ismerete, készítése és fogyasztása közel azonos az emberi civilizációval, közismert az alkohol élettani hatása pozitív és negatív irányban is; az emberek nagy többsége fogyaszt alkoholtartalmú italokat, sokan mértékletesen, némelyek elvétve a határokat. Az alkohol méreg! Igaz! De csak mértéktelenül! Az alkoholos italok élvezeti értékkel bírnak. De maradjunk a témánál: a koktéloknál. A koktélok, de most még mondjuk úgy, hogy kevert italok, csaknem 200 évre tekinthetnek visz- sza. A legelső alkoholtartalmú keverékekről patikai receptek szólnak az 1800-as évek elejéről. Az 1850-es évek után jelenik meg a mai értelemben vett kok- télos receptkönyv. A koktél kifejezés általánosan valamivel több, mint 100 éve terjedt el a világon, Amerikából indulva, a szesztilalom időszakában. Ekkor felvirágzott a szeszcsempészet, mesterségesen előállított alkoholos italokkal próbálták a „piacot” kielégíteni. A szesz- csempész maffiák között éveken át dúlt a véres háború, több ezer(!) ember életét követelve. Az amerikai bárokban kávéscsészékben, üdítőitalokban „elrejtve” mértek alkoholos italokat. Ha a színe nem volt nagyon elütő az alkoholmentes italok színétől, úgy az ellenőrzés elvileg ezt nem vette észre. Az ily módon kevert italok azonban később kezdtek tudatosodni, íz- lésbeni önállósodást kivívni maguknak. A szesztilalom idején több kiváló amerikai mixer költözött át ideiglenesen Angliába, illetve Európa más országaiba, terjesztve az amerikai bárok stílusát, hangulatát. A koktél név kialakulásáról, keletkezéséről több elmondás is ismert, úgy érezzük, hogy egyiknek sem a hitelessége a legfontosabb, hanem maga a történet. A legismertebbet hadd tegyük közre: A XVIII. században kedvelt kakasviadalok kapcsán fogadásokat tettek az emberek. Egy jó harci kakas komoly pénzt ért akkor. Ezek a kakasok alaposan megtépkedték egymást a viadal során, melynek vége nagyon sokszor az egyik küzdő fél pusztulásával is járt. A csata végén a győztes kakas megmaradó farktolla- ival (angolul: „tail”) azonos számú italféleséget összeöntve ünnepeltek a fogadók, győztesek és vesztesek egyaránt. A „cock” - kakas angol szóból lett, így azután a cocktail, fonetikusan a koktél. Mint ahogy a koktél szó is angol kifejezésből alakult ki, úgy a kevert italok elnevezése is rendszerint angol nyelvű, magyarosításuk szükségtelen, hiszen az elterjedt nevükön ismerik és kérik őket. Sonyák Béla A tanárnő is A zálogházban, azaz a záriban hosszú sor kanyarog. így van ez ilyenkor, hiszen messze még a fizetés meg a nyugdíj. Középkorú hölgy várakozik közöttük türelmesen. Hirtelen nyílik az ajtó, és belibben egy fruska. Körbejár a szeme, majd megakad a hölgyön. Felragyog, odarobog és boldogan harsogja.- Csókolom tanárnő! Szintén itt tetszik lenni?- Hallgass már! - szerénykedik a megszólított, szemmel láthatóan kínosan érezve magát.- Mi is így vagyunk anyuval. Évente többször is betesszük a gyűrűket a zaciba. Most festésre kell a pénz ... A nép lassan odafordul: a szemekben együttérzés: lám, lám, a tanárnő sem kivétel. Ha megszorul, ő is beviszi az egy-két aranygyűrűt. Az az igazság, hogy mindezt a pedagógusnapra szántam, de volt, aki lebeszélt. Mondván: ne legyek ünneprontó. Amikor elmeséltem az egyik tanári szobában, egyetértőén bólogattak.- De kár, hogy nem írta meg a napunkra! - sopánkodtak a nevelők.- De hát azt mondták: ez ünneprontás.- Ez? Ennél több, sokkal több! Maga a valóság ... Lehet gondolkozni az állításon; hiszen ahogy én ismerem a tanítók, tanárok javadalmazását, akad benne kevés igazság. Vagy nem is kevés? D. Sz. M. Az élelmes Tömve a parkoló. Az autósokat - bekanyarodva az irodaház elé —, nem éppen idilli kép fogadja. Egymás előtt, mögött, mellett zsúfolódnak a járgányok. Aki botor módon olyan helyre állt, hogy még akadt körülötte némi szabad terület, a többi körbefogja, alig van esélye, ha újra indulni akar. Ilyenkor aztán összefog néhány erős fiatalember, és arrébb taszigálja az útban lévő járműveket. Előre - hátra tologatják, míg szabaddá nem válik a tér. íratlan szabály, hogy a kigördülő négykerekű helyére a legközelebb álldigáló parkolni vágyó pályázhat. Senki nem berzenkedik ez ellen, s ugyan ki merné megszegni?! De nicsak! Van olyan! A lihegő tologatok megdöbbenve figyelik, hogy az üres helyre szemfülesen bearaszol egy kis piros Mazda. Először mindenkinek tátva marad a szája, aztán felcsattannak a méltatlankodó hangok: „Hogy képzeli? Most miért tolakodik?” De ahogy nyílik az ajtó, el- csöndesednek a zúgolódók. Előbb a hosszú fekete harisnyás lábak jelennek meg fekete tűsarkú cipőkben, aztán a tűzpiros miniszoknya, majd a fehér csipkeblúz, s végül előbukkan a vállig érő szőke hajat hordozó fejecske is.- Köszönöm, uraim. Nem is tudom, hova parkoltam volna, ha nem segítenek - mondja a jelenség mosolyogva, és ellibeg a bejárat felé.- Részünkről a szerencse - motyogja az egyik lovag, s a mellkasokból mély sóhajok szakadnak fel. Sünbaleset Két sündisznó találkozik Az egyiknek be van pó- I yázva a lába.- Hát veled mi történt? j I - Egy kis baleset. Véletlenül meg vakartam a hátami- Miért ilyen ideges?- Mert horgászom. , - Azt hittem, az nyugtat, j s - De csak azt, akinek van horgászengedélye.
