Új Néplap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-14 / 138. szám

A cipő, a kabát és a hifitorony növekvő árát elfogadjuk, a kenyér és a hús drágulása azonban emészthetetlen Kényszerpályán az élelmiszerárak Az élelmiszerek áremelését fogadjuk el a legnehezebben. Ez érthető is, hiszen naponta szembesülünk a mindennapi be­tevő beszerzésének nehézségé­vel, míg cipőt csak évente, ka­bátot pedig évtizedenként vásá­rolunk, hifitornyot pedig fél év­századonként. A termelési költségek emel­kedése élelmiszer-ipari üzeme­inket is arra kényszeríti, hogy áraikat hónapról hónapra emel­jék, hiszen ők is drágábban kap­ják az alapanyagot, az energiát és a csomagolóeszközöket is. A szolnoki Solami is kény­szerpályán van, kettős szorítás­ban, hiszen a termelőknek is egyre drágább a disznóhizlalás, a piac pedig csökkenő fogyasz­tás mellett is sérelmezi a nö­vekvő árakat. A húsfeldolgozó összes költségének mintegy 70 száza­léka a felvásárlási költségek, vagyis ennyit költenek sertésre és marhára. Az áremelést in­dokolta az is, hogy számtalan „külső” költség is emelkedett, mint például az állat-egész­ségügyi kiadások négyszere­sére nőttek, és 30 millióval, míg a minimáladó 34 millióval sújtja a céget. A felvásárlási árak 17 száza­lékos növekedése is indokolta az áremelést, de így sem tudja a Solami érvényesíteni a ráfordí­tásarányos árakat, vagyis a mi­nimálisan elvárható 10 százalé­kos nyereség még csak álomha­tár a Solaminál is, mint bárme­lyik élelmiszer-feldolgozónál. A szerényebb nyereséget több termék értékesítésével próbálják meg kiegyensúlyozni, várhatóan az idén mintegy 40 ezer darabbal több sertést vág­nak majd . Csak a növekvő termeléssel kompenzálható az egyre emel­kedő termelési költség, a forga­lom növelését viszont korlá­tozza a fogyasztók keresete. Az export pedig gazdaságtalan, hi­szen a világpiacon a dán és né­met sertés államilag dotált, vagyis lényegesen olcsóbban tudnak értékesíteni mint a So­lami. Pedig a sertésvertikum lé­nyegesen több embert foglal­koztathatna, ha végre az ország mezőgazdasági vezetése stabi­lizálná a jövedelemviszonyokat. Az agrárrendtartás gyermek­betegségei azonban még mindig bizonytalanságban tartják a termelőt és a feldolgozót is. A hizlalás-feldolgozás-értékesítés láncolatban a kereskedelem az, amelyik tartja biztonságos pozí­cióját, hiszen állandó árréssel dolgozik, és a húsüzem ked­vezményeit sem érvényesíti el­adási áraiban. Sőt azoktól a fel­dolgozóktól vásárol, amelyik nagyobb kedvezményt ad, de ebből mi, fogyasztók vajmi ke­veset látunk, illetve fizetünk. Ha az 1992-es vélt vagy va­lós - még ma sem eldöntött- sertés-túltermelési válságot nem a hazai piacokon vezeti le az agrártárca, hanem exportálja a felesleget, akkor talán a ser­téstartók és -feldolgozók is biz­tonságosabb jövő elé nézhetné­nek. A ciklikusan jelentkező túlkínálat külföldi piachiánya még mindig gyakran kilátásta­lan helyzetet teremt a hizlalók­nak és az üzemeknek is. Hiszen a néhány százalékos többlet- termelés 10 százalékos többlet- támogatással bármikor értéke­síthető lenne, és nem zavarná az állattartók és -feldolgozók hazai vizeit. - hevi ­Ne húzd a papírt, mert elszakad A megegyezés küszöbén A szolnoki papírgyár újraindításával kapcsolatos tárgyalások már több mint egy fél éve tartanak. A gyár egy évvel ezelőtt a gazdaságtalan termelés miatt zárta be a kapuit. Az osztrák több­ségi tulajdonos az újraindítás feltételeként szabta, hogy az Állami Fejlesztési Intézet engedje el a gyár 2,7 milliárd forintos fejlesz­tési hitelét, amit az üzem még a tulajdonosváltás előtt vett fel és visszafizetése lehetetlenné tenné a gazdaságos termelést. Sokan úgy vélekedtek, hogy a tulajdonos egyszerűen azért zárta be a szolnoki gyárat, hogy szlovén és osztrák üzemeinek piacot teremtsen.- Ezt határozottan cáfolom - mondta Kardos György a Szol­nok Papír Részvénytársaság ve­zérigazgatója. - Havonta 350 tonna fehérpapírt adunk el, ez csak arra elegendő, hogy a pia­con ne felejtsék el a nevünket. Az az igazság, hogy a tulajdo­nos piaci részesedést próbált meg Magyarországon és Ke­let-Európábán vásárolni, de úgy hogy növeli termelését.- A gyár újraindításáról már több mint egy éve tárgyal az AVÜ és a többségi tulajdonos. Mikor várható, hogy a tárgya­lások eredményeként újra ter­melni fog a szolnoki papírgyár?- Pontosítani szeretnék. Konkrét garanciák, illetve felté­telek mellett hat hónapja tár­gyalnak a tulajdonosok, de most már eljutottunk egy olyarf pontra, amikor mindenfélekép­pen dűlőre kell jutniuk. Ugyanis a gyárból elbocsátott szakembe­reknek most jár le a munkanél­küli ellátásuk, kényszerűségből máshol helyezkednek el. A má­sik ok, hogy a papírpiac élén­kül, termékeink most jó áron el­adhatók. Sürgető a döntés azért is, mert ha ősszel nem indulunk el, akkor még egy telet csak nagy költségekkel tudnánk átvészelni. Ha nem indítjuk be a gyárat még az idén, akkor kétséges a gyár későbbi beindí­tása is. A beindítás mellett szól az is, hogy az intézményben működő állami vállalat tevékenységének feltételei is jelentősen függnek attól, hogy a részvénytársaság infrastruktúrája működik-e. Ezért most már mindkét tulaj­donosnak sürgetővé vált a meg­egyezés.- Ha ilyen feszült a helyzet, a tulajdonosok miért nem egyez­tek már meg korábban?- A vállalat vezetésének nem feladata a tulajdonosi kérdése­ket véleményezni, de azt a me- nedzsmen nevében kijelenthe­tem, hogy ha heteken belül nem állapodnak meg a tulajdonosok, akkor nem vállalhatjuk a fele­lősséget a szolnoki papírgyár bármikori újraindítására.- Fogalmazható úgy, hogy vagy ősszel, vagy soha?- Igen. Az előbb említett okok miatt ha októberben nem indul a gyár, akkor megkérdője­lezhető, hogy bármikor újrain­dítható-e.- A fő kérdés a 2,7 milliárd forint elengedése...- Igen. Helyesebben az adós­ság kezelésének módja. Az adósság kezeléséhez, esetleges elengedéséhez egyébként par­lamenti jóváhagyás szükséges, mert meghaladja az ötszázmil­lió forintot, és ez a nagyság már parlamenti hatáskör. Ha meg­kapjuk a hitelkönnyítést, akkor egy likvid, működőképes cég­ként mehetnénk a bankokhoz...- Úgy tudom az osztrák tu­lajdonos 200 millió schillinggel hozzájárulna a forgótőke feltöl­téséhez?- Ezért van a vita. Az osztrák tulajdonos hitelközvetítésben venne részt a gyár újraindításá­hoz, 190 millió schilling ere­jéig, de csak abban az esetben ha megmaradna többségi tulaj­donosként a részvénytársaság­ban.- Ezért nem ment bele abba a verzióba, hogy a 2,7 milliárd forintot tőkeemeléssel tulaj­donná transzferálják?- Természetesen. A tulajdoni hányada 20 százalék körülire csökkenne és akkor már nem irányítana a társaságba az újra­indításhoz szükséges hitelt, hi­szen ennek felhasználását már nem ellenőrizhetné többségi súllyal. Kisebbségi vagyonrész birtoklása esetén a bankhitelek felvétele is kérdésessé válna.- A fél éve tartó tárgyalásso­rozat a tulajdonos és az AVÜ között a kívülállónak hosszúnak tűnik. Adva van egy gyár, 500 munkahely, a termékre szükség van, mindenki bukik az üzleten. Miért tart a döntés meghozatala hónapokig?- A döntés meghozatala köz­ben sokat változnak az álláspon­tok. Az ÁVÜ garanciát kér a tar­tós üzemelésre, arra, hogy a cégnél nem lesz értékvesztés, és még más egyéb dolgokról tár­gyalnak a mai nap is. A parla­ment összeülésekor már remél­hetőleg egy olyan álláspontban állapodnak meg a tulajdonosok, amely a parlamentnek is elfo­gadható. -hesz­Az áfészek negyede veszteséges Évzáró szövetkezetek A hazánkban működő áfé­szek többsége tavaly stabilizálta tevékenységét. A 295 szervezet százhúszmilliárd forintos árbe­vételt ért el. Ez az előző évihez képest hozzávetőlegesen ki­lencvenöt százalékos csökke­nést jelent. Mindezt Szőke Zol­tán, az Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezetek Országos Szövetségének (ÁFEOSZ) alelnöke mondta el hétfőn az MTI-nek, annak kap­csán, hogy kedden országos ta­nácsülést tart az érdekvédelmi szervezet, és e téma is szóba ke­rül. Az áfészek nyereségéről és veszteségéről pontos adatok nem állnak rendelkezésre - mondta -, mivel nem minden áfész szolgáltatott adatot az ÁFEOSZ-nak. A mintegy 250 adatszolgál­tató fogyasztási szövetkezet kö­zül 70 veszteséggel zárta a múlt évet. Ennek együttes összege elérte az 531 millió forintot, míg 1992-ben a veszteség 920 millió forint volt. A jövedelme­zően működő áfészek nyeresége 946 millió forintot tett ki. Az áfészek kereskedelmi for­galmában a bolti kiskeres­kedelem aránya 80 százalé­kos, aminek legnagyobb há­nyada az élelmiszer-forgalom. Az áfész-élelmiszerboltok for­galma mintegy 86,4 százalékra esett vissza. Indokolt az aktívabb árpoli­tika, a jobb költséggazdálkodást és a beszerzések optimalizálása. Optimizmusra adhat okot e té­ren, hogy az áfészek megyei be­szerző szervezeitől - az úgyne­vezett Pro-Coopoktól - igen sok árut szereztek be a boltok. En­nek értéke elérte a 16 milliárd forintot. Ez összeg az fogyasztási szö­vetkezeti élelmiszerboltok be­szerzéseinek több mint 20 szá­zalékát tette ki. A paraszt teszi a dolgát Csak piac kell Tizenhat éves voltam, amikor a nyár Kiskunfél­egyháza környékén talált, egy őszibarack-ültetvény közepén. Az ottani gazdaság gyümölcsösében szervezett építőtáborban munka köz­ben nemesedtünk. Teltek a ládák, és egyszer az eső szakította flélbe lel­künk acélosodásának folya­matát. Sátorlapokat terítet­tünk magunkra, azaz csak te­rítettünk volna, ha az ott dolgozók nem tépik le ró­lunk a terepszínű lebemye- get, és nem terítik a már te­leszedett őszibarackos lá­dákra. „A maguk ruhája megszá­rad, a barack viszont tönk­remegy” - mondták. Féltet­ték éves munkájukat, és ők is velünk együtt áztak. Mindez azért jutott eszembe, mert a napokban szinte pánikkeltőén nyilat­koznak az agrártárca megyei vezetői, illetve az érdekkép­viseletek, hogy az eszközhi­ány katasztrófával fenyegeti a kalászosok betakarítását. Meglepődve tapasztaltam, hogy még az FM vezetői is tragikusnak ítélik meg a helyzetet, ráadásul csak a be­takarítás előtt néhány nappal eszméltek, hogy baj van. Úgy tálalják a dolgot, mintha ez egyik napról a másikra következett volna be, pedig hosszú évek szisz- tematikus munkájával sike­rült a gazdaságokat annyira lerombolni, hogy most vészhelyzet van, és szerin­tük az is lehetséges, hogy a kalászosok egy része a föl­deken csírázik majd ki. Természetesen az akta- és jelentésgyártó vészmada­raknak most sem lesz igaza, hiszen a parasztság félti egész éves munkáját, és idő­ben a magtárakba kerül majd a gabona. A falvainkban már van­nak, statisztikánk rejtett rub­rikáiban sem kimutatható maszek kombájnok, ezenkí­vül a nagyüzemek csonkjai is kellő munkaszervezéssel segítik majd, és megfelelő súllyal támogatják a kister­melők betakarítását. Ennél lényegesen fonto­sabb feladata mezőgazdasá­gunk vezetőinek az, hogy a terméstöbblet értékesítését oldják meg. Az ágazat vezetőinek aj­kát meglepő módon egyetlen örömszó sem hagyja el, hogy végre többévi aszály után tisztességes termést ta­karíthat be parasztságunk, és gyakran olyan érzése van a városlakónak, hogy falvaink dolgozói vétkeztek, amikor ősszel elvetették a búza magját. A bőséggel is gond van hazánkban. A búza annyit terem, hogy exportra is jut. Megfelelő és ésszerű támo­gatással stabilizálni lehetne a gazdaságok anyagi helyze­tét. Korábban kárhoztatták a mezőgazdaságot, mert csök­kent a termelése és az ex­portteljesítménye, és ezért vált a fizetési mérlegünk passzívvá. Most van termés, ami el­adható. De ez sem öröm. Csak gond van vele. Orszá­gunk eleje csak azt felejti el, hogy ha a gazdát becsapja, akkor jövőre nem termel majd. Persze, lehet, hogy ez a cél, hiszen akkor a gabona eltűnésével együtt a gond is megszűnik.- span ­A Cenzor Bróker Kft. jelenti az értékpapírpiacról Új negatív rekordok a tőzsdén A januári hossz menetelést azóta tartósan követő bessz pe­riódus harmadik mély hullám­völgyeként is értékelhetjük az elmúlt hét történéseit. A fő kér­dés most már az, hogy a nyári időszak további pangást hoz-e, vagy az új papírok megjelenése, a nagybefektetők várva várt visszatérése pozitív irányba fordítja a jelenlegi trendet. A főbb negatívumok között említhetjük, hogy a BÉT-index csütörtökön és pénteken a kriti­kus 1500 pontos határ alatt foly­tatta mélyrepülését, a részvény- szekcióban pénteken a 20 millió forintot alig meghaladó forga­lom mellett - két papír kivéte­lével - minden részvény ára esett. A legkeresettebb papír a kárpótlási jegy volt, amelynek az árfolyama 625 forintig, a napi forgalma 80 millió forintig is felszökött. Igaz, hogy ennek a nagyobb hányadát egyetlen nagybefektető vásárlása jelen­tette, a „bekészletezés”, illetve a Mol-csere lezárása után a forga­lom pénteken drasztikusan visz- szaesett, és ezt az árfolyam esése is várhatóan követni fogja. Kiszámíthatatlan, hogy a jelenleg élő (Pillér II., Quaes­tor) és a hamarosan induló jegycserék (Egis, Globál TH, Chinoin), valamint az új priva­tizációs kiírások adhatnak-e új ösztönzést a jegy árfolyamának kedvező alakulásához. A részvényeknél a leglikvi- debb papírok közé változatlanul a Danubius, Pick, Soproni Sör­gyár és Prímagáz tartozott, a Martfűi Sörgyár a keddi keres­kedésben produkált - egyetlen kötésnek köszönhetően - 30 millió forint fölötti forgalmat. A hét csúcsbeállítója viszont a Pick volt, a szerdai 103 milliót elérő forgalom sem tudta azon­ban megakadályozni, hogy árfo­lyama a hét végére ne zuhanjon le az elhúzódó, 6200 forintos kibocsátás közelébe. A Danu­bius ugyancsak szerdán 19 mil­lió forint körüli forgalmat ért el, de ez jelentős árfolyamvesztés­sel járt, 940 forinton is születtek kötések. Ára csak péntekre sta­bilizálódott 1000 forinton, ha­sonló nagyságrendű forgalom mellett. Stabil árfolyama csak a Garagentnek volt még, 2500 fo­rint körüli szinten. A Soproni Sörgyár tőzsdei szereplésének mélypontját (4300 forint) érte el kedden, a rövid kilábalást követően pén­teken ismét csökkenő árat volt kénytelen elkönyvelni. A Prí­magáz 100 forintos veszteség­gel, 2250 forinton zárta a hetet. Nem sok sikerről számolhatnak be az újonnan debütált papírok sem: a hányatott sorsú Balaton Füszért 1/4-et veszített értéké­ből, többször szerepelt 9000 fo­rint alatt, a Csopak árfolyama pedig közelített az 500 forintos szinthez. Az Agrimpex élére új vezér- igazgatót neveztek ki, a rész­vény árfolyama azonban a heti mélyponton 16 500 forintig is süllyedt. Az esetenként iránytű­ként funkcionáló opciós kötések is elmaradtak a heti üzletmenet­ből. Több sikert kívánunk a jó esélyű Pannonplastnak az ezen héten induló kereskedésben. Faragó Zoltán Időszerű munkák a kertben Zöldségesben a hűvös tavasz hatására a palánták gyengébben fejlődnek. A paradicsom azonban már elérkezett ahhoz a növekedési fázishoz, amikor a tő- és mel­lékhajtások megjelennek. Eze­ket tőből távolítsuk el. így sok­kal szellősebb lesz az állomány. Az üvegházi molytetű (lisz- tecske) kevésbé fog betele­pedni. Ez a kártevő a sűrű lombo­zató növények között „érzi jól” magát. A másik előnye a kacso­lásnak, hogy a bogyók hama­rabb érnek. A tápanyag a gyü­mölcsbe és a főhajtásokba ván­dorol. Amikor a bogyók nagy­sága eléri a kívánt méreteket, a fajtára jellemzőt, az alsó levele­ket a termésig szedjük le. Az érés így sokkal gyorsabban be­következik, mert a napfény a ta­lajról visszaverődve a bogyók­hoz jut. Az uborka támrendszeres termesztése sok előnnyel jár. Érdemes ezért elkészíteni. A megoldás sokféle lehet. Többen a kereskedelemben kapható há­lót használják, de igen olcsó és célszerű megoldás ha a sorok között vízlapokat állítunk, azo­kat hosszában 180 cm magas­ban léccel összekötjük (szögel- jük). Az uborkatövekhez tűzdelt tiszai nádat a léchez erősítjük, a támrendszeres uborka vé­delme sokkal eredményesebb, a szedése könnyebb (nem tapos­suk a leveleket, mint a sík mű­velésnél). Arra ügyeljünk, hogy öntözéskor a vizet ne a lombra, hanem a tövekre juttassuk. Víz­igényes növény, ezért gyakori öntözést igényel. A talaj lezárá­sát a töveknél végezhetjük mul- csozással, de igen eredményes a komposzttal történő beszórás is. A zöldborsó-szüret elérke­zett. A betakarítás után a talajt jó mélyen kapáljuk meg és azonnal gereblyézzük el. Pár napos pihentetés után másod­növényként őszi retket, céklát, brokkolit vethetünk, vagy bim­bos kelt palántázhatunk. Al­kalmas a terület őszi érésű ká­posztafélék ültetésére is. A fel­szedett szárat ha nem takarmá- nyozzuk fel (bár a tyúkoknak csomónként felkötözve igen hasznos csipegetni való) kom­posztáljuk. A szőlőnél folytassuk a kötö­zést és a permetezést. Ameny- nyiben vad alanyunk van a zöldoltás ideje közeledik. Régi tapasztalat szerint akkor végezzük, amikor a szőlő vad­hajtása a karó magasságát el­érte, mert a ledöntéshez is és a szomszéd tőke pótlására is elég hosszú. Leggyakrabban a hasí- tékos ékoltást alkalmazzák a szőlősgazdák. Az eredés ezzel a módszerrel a legjobb. Arra ügyeljünk, hogy egy vadtőkén (alanyon) 3-4 hajtást hagyjunk meg, melyek alkalmasak az ol­tásra. A művelet gyakorlati vég­rehajtásáról külön cikkben írunk. Borászatban a második fej­tést már el kellett végezni. Ahol ez nem történt meg sürgősen fejteni kell. Gyakran vita tárgya az, hogy fejtéskor hogyan kénezzünk, mennyit adagoljunk. Többen soha nem kéneznek. Abban nem lehet vita, hogy kénezni kell, a kén a bor testőre. Másként mondva a bornak úgy kell a kén mint embernek a fény. Éejtés előtt a tiszta hordóba vagy más tárolóedénybe gyenge kénezést alkalmazunk. Egy hl-re fél szeletet számolunk (2,5 gr). A szál felső végét gyújtjuk meg és gyengéden az akonc du­góval lezárjuk. Az üres hordókat rendszere­sen havonta kénezzük. Célszerű krétával az időpontot is megje­lölni a hordó fenekén. A hordók, borosedények tisz­tán tartása, ápolása nagyban megkönnyíti a szüreti munkák előkészítését és a tiszta, egész­séges borok készítését. Bindics István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents