Új Néplap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-02 / 128. szám

1994. június 2., csütörtök Körkép 5 Vendégségben Spéter Erzsébetnél Miamiben (2.) Egy hajókiránduláson: előtérben Czine Mihály professzor és Gát György, a Família Kft. producere Mitől olyan különleges ez az Amerika?! Kétséget kizáróan az ott élő emberektől. Azoktól, akik az elmúlt évszázadok során a világ minden tájáról odaérkez­tek, vitték magukkal a tehetsé­güket, és a sajátos körülmények között - mondhatni, a létért való küzdelemben - a maximumot hozták ki magukból, miközben megőrizték etnikai sajátosságu­kat. A lakosság 86 százaléka eu­rópai - spanyol, portugál, angol, olasz, ír. magyar stb. -, 15 szá­zaléka fekete, 1,6 százaléka ázsiai, csendes-óceániai, indián és eszkimó. Igen, ez a népek kohója, ami addig fortyogott, amíg kitermelte a megmaradó­kat, és kivetette a salakot. Mert ez utóbbi is igaz, mint minden és mindennek az ellen­kezője. Az általunk önkényesen „kispiszkos"-nak elkeresztelt külvárosi utcákon találkozunk igazán félelmetes alakokkal. De el kell menni, mert nagyon jó a pizza meg a csapolt sör. És kép­zeljék, a kis kocsmában, ahol egy évvel ezelőtt jártunk, felis­mernek, és akkora pizzát nyomnak a kezünkbe, hogy itt­hon egy család egy hétvégén át enné. Ez itt a kínai-kubai ne­gyed, alkohlistákkal, kábító­sokkal. Az egyik rózsaszín ál­mában azt üvölti: én vagyok az dli^nmigeifPfffi'ádjSISk. a má-. sik meg csak bambán nézi, nem érti. hiszen ő az elnök és nem a kiabálós ... Szuverén idomok Divat. Amilyen sokszínű Amerika, olyan a divatja is. Nem annyira az az érdekes, hogy mini vagy maxi, színes vagy fekete-fehér, hanem az, hogy senki nem lepődik meg azon, mit visel, mit csinál a má­sik. Úgy mennek el egymás mellett mint a robotok (ebben lassan kezdünk hasonlítani), és meg sem fordulnak egy-egy extrém dolog láttán. Miami bel­városában fura figurát látunk, szól is a társam, ugyan csinálj róla egy felvételt! Indítanám a videót, de a kiszemelt hölgy ott terem, tenyerével rátapad a len­csére, és közli: No! Az ő ügye, hogy néz ki, miként a kis duci fekete felszolgálóé is, aki azon nyomban hátat fordít, amikor észreveszi, hogy kibomló dom­borulatait szeretném megörökí­teni vigaszdíjként az itthoniak számára. Az egyén szabadsága, rendelkezése saját maga fölött, mindennél szentebb. Ebből épül fel a szuverén Amerika. Valamit a sajtóról. Szállodai szobánk ajtaja előtt minden reggel ott hevert a The Miami Herald című napilap. Az újság negyedmillió példányban jele­nik meg. nem is terjedelemre érdemes mérni, inkább kilóra. Melléklet hátán melléklet: poli­tikai, társadalmi, irodalmi, üz­leti, műsoros, szórakoztató ma­gazin. A vasárnapi számban is­merősre bukkanunk: Spéter Er­zsébettel készítettek egyoldalas interjút. Egy rövid részlet be­lőle: Egy „milliomos” lakásán Milyennek látja saját magát?- Jó alak, nagy orr. Büszkén hordom, azzal vigasztalom ma­gam. hogy Kleopátrának is nagy orra volt. Megszoktam 78 év alatt.- Mely történelmi korban élne szívesen?- A reneszánszban, mert bú­csút intetlek mindennek, ami poros, unalmas, szürke, és tárt karokkal fogadtak minden újat.- Mitől szorong leginkább?- Az impotenciától, nemcsak a szexben, hanem az aktivitás­ban, a tevékenységben. Ez s/öfiíyű léhét." - N Erzsébet egyik este meghív minket lakására. Bizonyára so­kan kíváncsiak rá: hol, hogyan él egy amerikai „milliomos"? Egy dolgot az elején tisztáz­zunk: nem milliomos! Jól for­gatja, ahogyan ő mondja, dol­goztatja pénzét, nem vásárol házakat, telkeket, nem gyűjt va­gyont, helyette az alapítványra. a magyar művészek elismeré­sére használja fel. Ennélfogva lakása sem palota inasok és szolgálók hadával, hanem a maga ízlése szerint és két keze munkájával berendezett puha fészek. Egy légtér az egész la­kás, mindenhová beléphetünk, kivéve a hálószobát, az ma is szentély. Meghatározó a lakás­ban a rózsaszín és annak min­den árnyalata. Az egyik falisző­nyegen négy város neve: Ko­lozsvár (itt született), Budapest, New York és Miami, ezekben éli az életét. Nincs egy kihasz­nálatlan négyzetcentiméter, minden a helyén van, és min­dennek funkciója van. Az erké­lyen - amely az öbölre néz - két óra van a falon, az egyik a mi­ami, a másik a budapesti időt mutatja. Alattuk kis virágállvá­nyon Henry azóta már vargát rántott cipője . . . Pompás parti A Henry-parti fénypontja a programnak. Partit adni annyi, mint kitárni a lelket és a pénz­tárcát - mindkettő tökéletesen sikerül - azok előtt, akiket sze­retünk. Ahány parti, annyiféle: van puccos, hivalkodó, kedves, szórakoztató. Erre az utóbbi két jelző az érvényes. Mindkettőt a jelenlévők, no és a háziasszony, Spéter Erzsébet garantálja. A műsorban - mert az kötelező - megható és vidám jelenetek váltják egymást, hol egyiktől, hol másiktól könnyezünk. Az amerikai vendégekkel, köztük Miami alpolgármesterével és a kint élő magyarokkal vagy öt- vencn üljük körül a hagyomá­nyos omega alakú asztalt, és úgy csevegünk, mintha minden héten találkoznánk. Van valami megható abban, ahogyan együtt énekeljük á magyar cs az ame­rikai himnuszt. A közelemben ülő alpolgár­mester meg is jegyzi: még egy kicsit gyakoroljuk, és megtanul­juk egymás himnuszát. Mást is jó lenne! Erzsébet asszony a mi­ami repülőtérig kísér bennünket (mint tréfásan mondja, hogy személyesen győződjön meg tá­vozásunkról), s azzal búcsúzik: viszontlátásra az Erzsébet-díj idei gálaestjén, Szolnokon! Seleszt Ferenc-Tóth Ibolya A Hilton Szálló Miamiben Megyei rajzpályázat Ezernél több gyönyörködő pályamunkája A nap információja: Jó hír barkácsolóknak: új BauWelt áruház nyílik A BauWelt megtalálta a szá­mítását Magyarországon, ezért immár a második áruházunkat nyitjuk: Budapest után Szege­den. A jó üzletmenetet bizo­nyítja, hogy az Újpesten meg­nyitott első áruház 1993-ban a tervezettnél 25 százalékkal na­gyobb, csaknem 500 millió fo­rint értékű forgalmat bonyolított le. Ezt nemcsak a különlegesen nagy, 15.000 cikkből álló áruvá­lasztéknak, hanem a hozzátar­tozó széles körű szaktanácsadó szolgálatunknak is köszönhet­jük.- így hát érthető, hogy bele­fogtunk a 300 millió forintos szegedi vállalkozásba is, amelynek eredményeként má­jus 25-én megnyílik a 2200 négyzetméteres építő­anyag-ipari és barkácsáruhá- zunk - mondta dr. Peter Langer, a BauWelt International Kft. ügyvezető igazgatója.- Hogyan látja Ón egy kül­földi cég magyarországi műkö­désének feltételeit?- Sok jó és keserű tapasztala­tot szereztünk, de egészében véve a folyamat kedvező. Mi is, partnereink is nagy türelemmel tanultuk a fejlettebb együttmű­ködési formák alkalmazását, hi­szen a kapcsolatok egyszerűbb elemeitől jutottunk el az áruház­lánc kialakításáig. 12 éve jelen­tünk meg a magyar piacon, s hosszú évek alatt a Tiizéppel 20 építőanyag-áruházai nyitottunk. Úgy véltük azonban, hogy ér­demes saját áruházláncot is ki­építeni, s erre a célra 1992-ben 100 millió forintos alaptőkével, ezen belül 80 százalékos oszt­rák részvétellel vegyes vállala­tot hoztunk létre. Az újpesti s most a szegedi áruház már en­nek az üzletláncnak az első két egysége. De minthogy az üzlet - miként a bevezetőben említett számok is mutatták - jól megy, novemberben Kőbányán sze­retnénk megnyitni az újabb áru­házát. amely már nemcsak a ha­gyományos választékot nyújtja, hanem cipő- és élelmiszer-áru­házzal együtt működik majd. A következő három évben még öt, 2002-ig 10-15 áruházat szeret­nénk nyitni Magyarországon - mondotta befejezésül dr. Peter Langer, a BauWelt Internatio­nal Kft. ügyvezető igazgatója. Ferenczy Europress A „tegnapok” rádióit állították ki Abonyban Nagy érdeklődés mellett nyitották meg nem­rég az Abonyi Lajos Falumúzeumban Kenéz Béla és Nagy László magángyűjtők rádióit. A szűk kiállítóteremben zsúfoltan sorakoznak a „tegnapok" rádiói; közöttük visszapereg életünk egy-egy korszaka, visszaálmodjuk gyermekko­runkat a technikai fejlődés kapcsán. Visszakö­szönnek családunk első és több évtizedes rádiói, és jó érzéssel töltenek el a régi slágereket su­gárzó készülékek. Pergessük kicsit vissza az idő kerekét! Pesten, a Zombori utcában a Posta Kísérleti Intézet irodája és könyvtára volt az első magyar rádióstúdió. 1925. december 1-jén hivatalosan is elindult a magyar rádiózás, melynek alapöt­lete az egy központból való műsorszórás, ma­gyar gondolat: Édison egykori munkatársának. Puskás Tivadarnak agyában született meg. Szólhatnánk a készülékek fejlődéséről a fej- hallgatós, kristálydetektoros készülékektől a mai modern hordozható, magnókészülékekkel ellátott, nyomtatott áramkörös rádiókig. A XX. század e csodája él és virul, sőt reneszánszát éli. Szól éjjel-nappal hol csendesen, hol bömbölve, kinek-kinek kora, vérmérséklete szerint; repítve világgá a zenét, az irodalmat, információt, óriási szerepet betöltve a hallgatók tájékoztatásában, szórakoztatásában. A rádiókészülékek gyűjtői ápolják, gyarapít­ják kincseiket, melyek 3 időszakot fognak át: az 1936 előttit, az 1936-56 közöttit és az ’56 utánit. Mindhárom korszakból találunk az abonyi kiál­lításon szép darabokat, melyek egyszer megbe­csült „tárgyai" voltak tulajdonosaiknak. Tény, hogy e „társként” vagy háttérrádiózásként hasz­nált nagyszerű találmány nélkül ma már az éle­tünket sem tudjuk elképzelni. Az abonyi rádiókészülékek tárlata június vé­géig várja a látogatókat.- bzs ­Alapítványi ösztöndíjas Bach- és Brahms-szépségek harmonikán Egressy Béni születésének 180. évfordulója alkalmából „Zene és irodalom" címmel ün­nepi műsort rendeztek a nevét viselő túrkevei zeneiskolában. Az intézmény diákjainak zongora- és hegedűjátékát köve­tően első fellépésével bemutat­kozott az Egressy Kórus, vala­mint irodalmi összeállítást hall­hattak a jelenlévők a Ványai Anthrus Gimnázium növendé­keinek tolmácsolásában. És nem mindennapi élmény része­seként hallhatták Migovitch Zoltán harmonikajátékát, aki Bach: A-moll prelűd, Men- delhsson: Rondo capriccioso és Brahms: Magyar tánc című ze­nedarabjával méltán vívta ki a közönség vastapsát. A tizennyolc éves munkácsi fiatalember az Ungvári Zene- művészeti Szakközépiskola végzős hallgatója. Édesanyja zongora-, édesapja harmonika­tanár Túrkevén. Nyolcéves ko­rában Munkácson, a zeneisko­lában zongorázni tanult, majd három év után fő szakként a gombos harmonikát választotta. És hogy jól választott, mi .sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Kárpátalján több zenei verseny - harmonika, szolfézs, zeneiro­dalom - első díjasa. Elmondása szerint minden jó zenét - a dzsessztől a Pink Floydig bezá­rólag - szeret, de különösen Bach áll közel hozzá. Naponta gyakorol 15 kg-os, több száz gombos hangszerén, melyen négyfajta hangszín tizenöt re­giszterben található. A hangszer súlya miatt e próbák nemcsak szellemileg, hanem fizikálisán is megterhelők. ' A szakközépiskola elvégzése után a Liszt Ferenc Zeneművé­szeti Főiskolán szeretne tovább tanulni. Harmonika szakra nem volt meghirdetve felvételi, de az édesanyja felkereste a főiskola igazgatóját, aki Zoltán magas színvonalú játékát hallva a kö­vetkező választ adta: amennyi­ben sikerül ösztöndíjhoz jutnia, felvételizhet. A Túrkevéért Alapítvárty kuratóriumának ösztöndíjasaként június 16-án már a felvételi bizottság tagjai­nak fog harmonikázni. Ami üröm az örömben az az, hogy elmúlt héten papír érke­zett. mely a felvételi időpontja mellett azt is közli, hogy nem nappali, hanem esti tagozaton tanulhat tovább, amennyiben megfelel. Ez pedig heti egyszeri tanítási napot jelent, amit Zol­tán kevésnek talál. Ő minél töb­bet szeretne tanulni. Az esti ta­gozatot az is nehezíti, hogy ha­vonta tízezer forintot kellene fi­zetnie, lakást és munkahelyet keresni. Mindezek ellenére megpróbálja. Kijevben is volt a Zenekadémián, de az túl messze van. Az édesanyja azt szeretné, ha Magyarországon tanulna, és közel lennének egymáshoz. Nagyon igyekszik, hogy megfe­léljen, ellenkező esetben két évre be kell vonulnia katoná­nak. És két év egy zenész életé­ben nagy kiesés. Czikkely Anna Amiről a Jászkunság ír Ez év tavaszán „Gyönyörködj a természetben” címmel, általá­nos iskolai tanulóknak megyei rajzpályázatot hirdetett a Refor­mátus Általános Iskola és a Kö­rös-völgyi Természtvédelmi Egyesület. Negyvenhét iskola 1-8. osztályos tanulói 1074 pá­lyamunkát küldtek Mezőtúrra, melyek közül a legjobbak alko­tásaiból kiállítás nyílt a Közös­ségi Házban. A megnyitóünnepségen tizen­nyolc intézmény, alapítvány, egyesület, klub, valamint a szol­noki és a mezőtúri polgármesteri hivatal jutalmazta különdíjaival az ifjú művészeket. A zsűri elsőtől nyolcadik osz­tályig két-két, összesen tizenhat tanulónak és felkészítő tanáraik­nak ítélt oda különdíjat. Fődíj­ban - egyhetes környezetvé­delmi és alkotótáborban való részvétel Ecsegfalván - a követ­kező diákok részesültek: A 8. osztály fődíját nyerte: Molnár Ágnes, Jászapáti, István Király Általános Iskola, tanára: Deli Mária. A 7. osztály fődíját nyerte: Pesti Péter, Jászberény, Bercsé­nyi Úti Általános Iskola. A 6. osztály fődíját nyer­te: Mondok Attila, Szolnok, Szandaszőlősi Általános Iskola, tanára: Fazekas Zsuzsanna. Az 5. osztály fődíját nyerte: Búsi Eszter, Szolnok, Szanda­szőlősi Általános Iskola, tanára: Fazekas Zsuzsanna. Az alsó tagozat fődíját a 4. osztályosok közül nyerte Nyol­cas Zsófia, Szolnok, Szandasző­lősi Általános Iskola, felkészítő tanára: Szakali Miklósné. A 3. osztályosok közül Danyi Andrea nyerte a fődíjat, Kun- szentmárton. Deák Ferenc Úti Általános Iskola és Diákotthon tanulója. A 2. osztályosok közül a fődí­jat nyerte Viga Nikolett, Jászbe­rény, Tanítóképző Főiskola Gya­korló Általános Iskola tanulója. Az 1. osztályosok közül a fődí­jat Szvoboda Marianna nyerte, Kunszentmárton, Deák Ferenc Általános Iskola tanulója. Felké­szítő tanára: Tóthné Gácsi Anna. A református egyház minden tanulót, aki küldött be alkotást a pályázatra, egy szép könyvjelző­vel is megajándékozott. „Szolnokon már rég nincs munkanélküli” A Jászkunság ez évi második száma elgondol- kozttitó írást közöl a Gondolkodó rovatában „A mai Szolnok egy osztrák újságíró szemével” címmel. Az írás 1954-ben jelent meg, a Jászkunság első számában. Az osztrák kolléga Szolnok és a vele hasonló jellemzőkkel bíró város, Sankt Pölten összehasonlítását végezte el. megfigyeléseiről cikksorozatot írva lapjában. Megállapításai, külö­nösen a demográfiai adatok és az ipari foglalkoz­tatottság terén az akkori Szolnokra nézve dicsé- rőek, megelőzik az osztrák várost. „Szolnokon már régen nincs munkanélküli, mindenkinek meg­van a tanulási lehetősége és munkája. Annak azonban, hogy Szolnokon a helyzet így alakulha­tott, az volt a feltétele, hogy az ember ember által való kizsákmányolásának kíméletlenül hadat üzentek" - írja az osztrák újságíró. S hogy a mai helyzet tükrében minderről mi a véleménye Vár­hegyi Attilának - akit Andrási László kérdezett -, Szolnok város polgármesterének? Megtudhatjuk az írást követő interjúból. A Közelképben Sarkady Sándor költő - egy­kori karcagi gimnazista - Igazság pajzsával című könyvét méltatja Rideg István. Az értelmiségi sorsról szóló vitába ezúttal T. Kiss Tamás és Ko­vács János száll be. Izgalmas szellemi kirándulást ígér Lengyel Boldizsár Élő jel című interjújának végigolva- sása, aki Balsi Balázs ferences rendi szerzetest faggatja a világ végéről, a szektákról és a lélek- csonkulásról. Munkácsy-évforduló van idén. Kevesen tudják, hogyan született meg nagy festőnk monumentális, 460x712 centiméteres műve, a Golgota, milyen hányattatásokon ment keresztül, s hogy került az tavaly augusztusban Debrecenbe, a Déri Múze­umba. Sz. Kürti Katalin írása fellebbenti a fátylat. Berta Ferenc Jászberény fényképész-ipartörténe­téből - a fényirdászmesterség kezdeteiről - kö­zöl részleteket korabeli forráselemzések alapján. A társadalmi és kulturális folyóiratban lluh Ist­ván, P. Nagy István, Rab Imre, Szolnoki Csanya Zsolt és Jenei Gyula verseinek olvasása közben a művészi megformálást illetően nagy vitát kavart Kő Pál Kossuth Lajosról készült szobrának fotóil­lusztrációit nézegethetjük. S. Cs. J.

Next

/
Thumbnails
Contents