Új Néplap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-02 / 128. szám
4 1994. június 2., csütörtök ® A szerkesztőség postájából ® A homokot kavarja, viszi a szél Ha már valaki kifizette a bírságot! Úgy érzem, hogy két közterület-felügyelő könyörtelenül, igazságtalanul lépett fel velem szemben május 27-én, amikor - némi huzavona után - 1000 forintra bíráságoltak az Abonyi út 88. számú házam előtt azért, mert ott néhány köbméter homokot találtak - kezdte panaszát Soltész László olvasónk. Esetét tanulságként tárjuk a nyilvánosság elé. Olvasónk többek között elmondta, hogy a közelmúltban már háromszor költött arra, hogy a gáz- és egyéb hálózati munkálatok után helyreállítsa a háza előtti közterületet. A napokban is azon fáradozott, amikor kb. négy köbméter homokot hozatott, hogy saját zsebéből, erejéből szebbé, rendezettebbé tegye a négyes út melletti járdát, valamint a füvesítésre váró kis területet. A helyszínelő felügyelőket azonban ez egy cseppet sem érdekelte; nem méltányolták, hogy most is a köz érdekében költ, fáradozik. Érveivel szemben azzal álltak elő: bizonyítsa be, hogy nem a portán folyó építkezéshez hozatta a homokot. Az igazsághoz tartozik, hogy az udvarán még az építkezés nyomai láthatók, de a melléképület bepucolásával végeztek, oda egy szem homokra sincs szüksége - mondta. Tekintve, hogy Soltész úr a történtek után a helyszínre invitált, a melléképület takaros kőporozásáról meggyőződhettünk, és szándéka bizonyításául a raktár polcán lévő, két nagy doboz pázsitfűmagot mutatta, ami - számítása szerint - 3x33 négyzetméter területre lesz elegendő. Visszakanyarodva a közterület-felügyelők intézkedéséhez: igazságtalannak tartotta a bírságot, nem akarta kifizetni, miközben azt mondták neki, hogy csak a területfoglalási kérelemre kellene 500 Ft-os illeték- bélyeg, plusz a négyzetméterenkénti díj, tehát még jól is jár, ha kifizeti a bírságot... - És akkor már senkit sem zavar, hogy a homokot merre kavarja, viszi a szél? - merült fel benne a kérdés. Az eljárás során szó szót követett, s mivel nem akart fizetni, a személyi igazolványát kérték tőle - azzal a nem titkolt szándékkal, hogy szabálysértési eljárást indítanak ellene. E ráhatás után, hiszen az ezzel kapcsolatos hercehurcára neki nincs ideje, döntött úgy, inkább fizet. Akkor azonban előhozakodtak azzal, hogy a kerítése előtti betonozott placcon áll a rendszám nélküli büfékocsija - ami a családi betéti társaságé -, és azonnal eltanácsolták onnan. Hiába hozta fel mentségül, hogy az a terület az Afor tulajdona, velük pedig tartós megállapodása van; oda bejárót építhetett, amit addig használhat, míg nem zavarja a benzinkút működését, nem vették figyelembe. Olvasónk megemlítette még, hogy a korábbi években is a megyeszékhely számos játszóterének létrehozásán, rendbetételén fáradozott, így talán érthető, hogy még inkább méltánytalannak érzi a vele szemben alkalmazott eljárást. A korrektséghez tartozik, hogy az érintett közterület-felügyelőket is meghallgattuk, akik állítják, hogy olvasónkkal szemben nem léptek fel udvariatlanul. Mint mondták, jogszerűen, erőszak nélkül igyekeztek eljárni. És nem kötelesek azt vizsgálni, hogy ki mire akarja majd felhasználni a a közterületen tárolt homokot vagy egyéb anyagot. A tények alapján bírságoltak és bírságolnak ezután is. A közterület-felügyelők vezetője is részt vett a beszélgetésen, ahol többek között elhangzott: volt már rá példa, hogy hasonló indokkal, magyarázkodással csupán egérutat akart nyerni valaki; miután megúszta a büntetést és az udvarára hordta a homokot, a markába nevetett... Az eset kapcsán hangsúlyozták: Soltész Éászlóval szemben valójában méltányosan jártak el, hiszen mindössze ezer forintot kérték tőle. De ha nem fizeti ki a homok miatt kiszabott bírságot, amivel egyben elismerte a szabálysértést, az összeget - indokai alapján — akár elengedhette volna a hatóság. Ami pedig a rendszám nélküli kocsit illeti, bármilyen egyezséget is kötött valaki az Áforral, a szabályok értelmében nem állhat ott, ahol a közforgalomnak átadott útról van szó! Végezetül mit fűzhetünk ehhez a sajnálatos, kellemetlen esethez? Csupán annyit, hogy a tények alapján jogilag nem kifogásolhatjuk a közterület-felügyelők eljárását. De ami a történet emberi, kivételes méltánylást érdemlő oldalát illeti, hasonló helyzetben olvasóinknak azt tanácsoljuk: a közterület-foglalás előtt kérjék az ön- kormányzat városüzemeltetési irodájának hozzájárulását, engedélyét. Csankóné Kiss Ilona Küldjön egy képet! Községünk sportmúltjából Több évtizede, hogy a Néplap olvasója vagyok, s biztatásukra küldöm ezt a képet, ami községünk sportmúltjára tekint vissza. A jászberényi Lehel Sportcsarnokban készült - 1984-ben. Abban az időben igen jó kapcsolat alakult ki a Lehel és a nagyiváni Medicor csapata között, s ezt Gorjanc Ignácnak, a hűtőgépgyár akkori igazgatójának és Bugán Mihály tsz-elnökünknek köszönhettük. A -kép a Lehel-Medicor öregfiúk kispályás labdarúgó-mérkőzésén készült. A Lehel-öregfiúk balról jobbra az álló sorban öten, előttük hárman guggolnak. Hátulról az álló sorban a negyedik Sárközi Gyula, a Lehel jelenlegi edzője. A nagyivániak az álló sorban balról jobbra a hatodiktól: Varga József, Lengyel Miklós, Nyíri József, Korina György, Kovács Géza s a játékvezető, Hoffer András. Guggolnak: Lajtos István, jómagam, Kiss István és Jobbágy Sándor. Kurucz János - Nagyiván Lehetőleg fogyasszunk több mézet A méhészek gondjai A lakótelepi bérházak táján / Éjszakai „csendélet” Nemrég a lakótelepi bérházunk alatt - este 10 óra után - valaki kigyújtotta a szeméttárolót, s míg a tűzoltók megérkeztek, a földszinti lakók locsolgat- ták. Aztán alighogy elcsendesedett a ház felbolydult lakossága, úgy éjfél után, fél kettő körül vijjogni kezdett valami. A hangjáról ítélve úgy tűnt, hogy valahol bekapcsolt a riasztó. Már a közeli iskolában az őrző-védő kutyák is nyüszítettek félelmükben, a kóbor kutyák is ösz- szeszaladtak, de hosszú ideig senki nem intézkedett, nem érkezett a helyszínre, hogy véget vessen a már elviselhetetlen éjszakai hangzavarnak ott, abban a körzetben, ahol 59 lakásban mintegy ezernyolcszáz-kétezer ember él! „Jó” éjszakánk volt, mert már csak az ablak alatt parkoló autók reggeli berregésére vártunk, hogy aztán mi is felkelhessünk. K. S. Zs. - Szolnok A Szolnok és szűk környékének méhészei a nyolcvanas években 1400 mázsa mézet is megtermeltek egy esztendőben. Az utóbbi években sajnos any- nyira visszaesett az arány, hogy jó, ha az előbb említett mennyiség felét eléri. Most bárkiben joggal merülhet fel a kérdés: mi lehet az oka? A méztermelés csökkenése elsősorban az értékesítés nehézségeire vezethető vissza. Az exportméz mennyisége ugyanis 60-70 százalékkal esett, és erre az a magyarázat, hogy kínai mézzel szinte elárasztották Nyugat-Európát. Megjegyzem, a kínaiaknak 40 évvel ezelőtt mi adtuk az akácfa magját - Al- bertirsáról gyűjtve. Itt az új méz, s úgy a termelőknél, mint a kereskedőknél jócskán maradt a tavalyiból. Az újságok azzal ijesztgetik a fogyasztókat, hogy a cukor a 100-120 Ft/kg árat is elérheti, mégsem kelendő a méz. Pedig mi, termelők boldogan adnánk a repcéről, napraforgóról gyűjtött mézünket ennyiért, csak vegyék meg. Bizton állíthatom, hogy édességben, kalóriatartalomban felülmúlja a cukrot. Sajnos nálunk a mézet még nem táplálékként fogyasztják az emberek, inkább gyógyszerként és kis mennyiségben. Lehet, hogy sokallják az árát? Figyelmükbe ajánlom: ha közvetlenül a termelőktől vásárolnák a mézet, a vevők és a méhészek is jól járnának. Az utóbbi idők méhbetegsé- geiről szólva, számottevő az atka, a fiasítás meszesedése és ami mindennél megrázóbb, az a nyúlósköltés-rothadás, amivel nem lehet mást tenni, mint hogy elégetjük. A méhtermelőket sújtja a magas szállítási költség, hiszen minden megtett kilométer 40 forintba kerül, ehhez jön a lepakolási díj, s akkor még nem említtem a saját munkánk értékét. A mézszezon idején szeretném felhívni a figyelmet a méz jótékony hatására, amiből egészségünk érdekében bizony érdemes lenne minél többet fogyasztanunk. Id. Sándor János Ha nem használják a pavilont, vigyék el a térről Olvasóink hívták fel a figyelmünket arra, hogy a szolnoki Széchenyi-lakótelepen, az Aranykanna ABC előtt (a volt piactéren) láthatjuk ezt az egyébként precízen, jól megépített, valaha takaros kis pavilont, ami azonban hosszú idő óta gazdátlanul, kihasználatlanul áll. A kis házikó ablakait sorra beverték, szinte nap mint nap törik-zúzzák. S miután gazdátlannak tűnik, a pusztító, gátlástalan emberek szemrebbenés nélkül szeméttárolónak használják. Ezért jó lenne, ha az illetékesek mielőbb eltávolítanák a ma már városképet csúfító, szennyező létesítményt a térről. (Fotó: Korényi Éva) Szavalóversenyre, találkozóra készülődnek a „szépkorúak” Az idős emberek örömére A több mint négy éve működő Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Nyugdíjasok Kulturális Egyesülete - a megyében közel húsz klubbal karöltve - arra törekszik, hogy az idős emberek örömére kikapcsolódási lehetőséget teremtsen, hogy elfogadható áron élménygazdag, kellemes programot szervezzen. Mert azt valljuk: a nyugdíjas emberek - a hasznos tevékenység, elfoglaltság mellett - a kulturált szórakozást is igénylik. Az anyagi lehetőségeink sajnos szűkösek, ezért főképp olyan programokat szervezünk, melyek kiadásait a nyugdíjasok is meg tudják fizetni. Őrömmel mondhatjuk, hogy egy-egy programunk megvalósításában támogatókra is számíthatunk. Például legutóbb öt csoportunk - több mint kétszáz nyugdíjas - Petronyák László képviselő úr segítségével jutott el az Országházba. Erről a kirándulásról csodálatos, felejthetetlen , élménnyel gazdagodva tértünk haza, amiért ezúton is köszönetét mondunk. Terveink között még az idén két országos rendezvény szerepel: június 21-22-én a „szépkorúak” szavalóversenyét, szeptember 23-24-25-én pedig a kárpát-medencei nyugdíjasok találkozóját szerenténk megrendezni. Ez utóbbihoz a megyei önkormányzattól már kaptunk is támogatást, és a szolnoki vállalkozók segítségére is számítunk (őket levélben kerestük meg), amit ezúton is köszönünk. Mint minden civil szerveződés, sajnos egyesületünk is sok-sok gonddal-bajjal küszködik, de egy-egy jól sikerült esemény, összejövetel mindezt feledteti. S míg akár csak két embernek is örömet tudunk szerezni, átmenetileg feledtetni tudjuk a mindennapi gondjaikat, azt mondjuk: már érdemes volt. Az egyesület tagjait s minden érdeklődőt szeretettel várunk a színes, sokféle proramjainkra, melyek közül ízelítőként annyit, hogy rendszeresen színházbará- tikör-találkozót tartunk, minden hónap utolsó péntekén fórumot szervezünk, melyen - meghívott előadókkal - közérdekű kérdésekről beszélgetünk. Székhelyünk a megyeszékhelyen, a Szapáry út 19. szám alatt van, ahol minden pénteken délután 2-4 óráig találkozunk, s tartjuk a soron lévő rendezvényeinket. Ferencz Tiborné az egyesület elnöke A nagycsaládosok támogatói A Törökszentmiklósi Nagy- családosok Egyesülete az Uj Néplap nyilvánosságán keresztül is köszönetét fejezi ki mindazoknak, akik a május 21-i, szabadban töltött, csodálatos gyermeknapi rendezvényünkhöz bármivel is hozzájárultak. Segítőink, szponzoraink között: a Vértes O. József Alapítvány, a Bethlen Gábor Úti Iskola kollégiuma, a Barkács Kkt., a Forró Cipó Bt., a Kolozsi és Társa Bt., a Közép-alföldi Sütödék Törökszentmiklósi Gyára, a Referencia Építőipari Kft., Surá- nyi György vállalkozó, a SZEM-MA Kft., valamint Tóth és Társa Bt. Dr. Lukács Zsuzsa elnök Szerkesztői üzenet S. T.-né, Martfű: A szociálpolitikai kedvezményt a módosított 106/1988. (XII. 26.) MT rendelet szabályozza, mely szerint magánlakás-építésre, értékesítés céljára épített és építtetett lakás megvásárlására adható, a magánforgalomban történő lakásvásárláshoz nem. Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné
