Új Néplap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-02 / 128. szám

4 1994. június 2., csütörtök ® A szerkesztőség postájából ® A homokot kavarja, viszi a szél Ha már valaki kifizette a bírságot! Úgy érzem, hogy két közterü­let-felügyelő könyörtelenül, igazságtalanul lépett fel velem szemben május 27-én, amikor - némi huzavona után - 1000 fo­rintra bíráságoltak az Abonyi út 88. számú házam előtt azért, mert ott néhány köbméter ho­mokot találtak - kezdte pana­szát Soltész László olvasónk. Esetét tanulságként tárjuk a nyilvánosság elé. Olvasónk többek között el­mondta, hogy a közelmúltban már háromszor költött arra, hogy a gáz- és egyéb hálózati munkálatok után helyreállítsa a háza előtti közterületet. A na­pokban is azon fáradozott, ami­kor kb. négy köbméter homokot hozatott, hogy saját zsebéből, erejéből szebbé, rendezettebbé tegye a négyes út melletti jár­dát, valamint a füvesítésre váró kis területet. A helyszínelő fel­ügyelőket azonban ez egy csep­pet sem érdekelte; nem méltá­nyolták, hogy most is a köz ér­dekében költ, fáradozik. Érvei­vel szemben azzal álltak elő: bi­zonyítsa be, hogy nem a portán folyó építkezéshez hozatta a homokot. Az igazsághoz tarto­zik, hogy az udvarán még az építkezés nyomai láthatók, de a melléképület bepucolásával vé­geztek, oda egy szem homokra sincs szüksége - mondta. Tekintve, hogy Soltész úr a történtek után a helyszínre invi­tált, a melléképület takaros kő­porozásáról meggyőződhettünk, és szándéka bizonyításául a rak­tár polcán lévő, két nagy doboz pázsitfűmagot mutatta, ami - számítása szerint - 3x33 négy­zetméter területre lesz ele­gendő. Visszakanyarodva a közterü­let-felügyelők intézkedéséhez: igazságtalannak tartotta a bírsá­got, nem akarta kifizetni, mi­közben azt mondták neki, hogy csak a területfoglalási kére­lemre kellene 500 Ft-os illeték- bélyeg, plusz a négyzetméte­renkénti díj, tehát még jól is jár, ha kifizeti a bírságot... - És akkor már senkit sem zavar, hogy a homokot merre kavarja, viszi a szél? - merült fel benne a kérdés. Az eljárás során szó szót kö­vetett, s mivel nem akart fizetni, a személyi igazolványát kérték tőle - azzal a nem titkolt szán­dékkal, hogy szabálysértési el­járást indítanak ellene. E ráha­tás után, hiszen az ezzel kapcso­latos hercehurcára neki nincs ideje, döntött úgy, inkább fizet. Akkor azonban előhozakodtak azzal, hogy a kerítése előtti be­tonozott placcon áll a rendszám nélküli büfékocsija - ami a csa­ládi betéti társaságé -, és azon­nal eltanácsolták onnan. Hiába hozta fel mentségül, hogy az a terület az Afor tulajdona, velük pedig tartós megállapodása van; oda bejárót építhetett, amit ad­dig használhat, míg nem zavarja a benzinkút működését, nem vették figyelembe. Olvasónk megemlítette még, hogy a korábbi években is a megyeszékhely számos játszó­terének létrehozásán, rendbeté­telén fáradozott, így talán ért­hető, hogy még inkább méltány­talannak érzi a vele szemben al­kalmazott eljárást. A korrektséghez tartozik, hogy az érintett közterület-fel­ügyelőket is meghallgattuk, akik állítják, hogy olvasónkkal szemben nem léptek fel udvari­atlanul. Mint mondták, jogsze­rűen, erőszak nélkül igyekeztek eljárni. És nem kötelesek azt vizsgálni, hogy ki mire akarja majd felhasználni a a közterüle­ten tárolt homokot vagy egyéb anyagot. A tények alapján bír­ságoltak és bírságolnak ezután is. A közterület-felügyelők ve­zetője is részt vett a beszélgeté­sen, ahol többek között elhang­zott: volt már rá példa, hogy ha­sonló indokkal, magyarázko­dással csupán egérutat akart nyerni valaki; miután megúszta a büntetést és az udvarára hordta a homokot, a markába nevetett... Az eset kapcsán hangsúlyoz­ták: Soltész Éászlóval szemben valójában méltányosan jártak el, hiszen mindössze ezer forin­tot kérték tőle. De ha nem fizeti ki a homok miatt kiszabott bír­ságot, amivel egyben elismerte a szabálysértést, az összeget - indokai alapján — akár elenged­hette volna a hatóság. Ami pe­dig a rendszám nélküli kocsit il­leti, bármilyen egyezséget is kö­tött valaki az Áforral, a szabá­lyok értelmében nem állhat ott, ahol a közforgalomnak átadott útról van szó! Végezetül mit fűzhetünk eh­hez a sajnálatos, kellemetlen esethez? Csupán annyit, hogy a tények alapján jogilag nem ki­fogásolhatjuk a közterület-fel­ügyelők eljárását. De ami a tör­ténet emberi, kivételes méltány­lást érdemlő oldalát illeti, ha­sonló helyzetben olvasóinknak azt tanácsoljuk: a közterü­let-foglalás előtt kérjék az ön- kormányzat városüzemeltetési irodájának hozzájárulását, en­gedélyét. Csankóné Kiss Ilona Küldjön egy képet! Községünk sportmúltjából Több évtizede, hogy a Néplap olvasója vagyok, s biztatásukra küldöm ezt a képet, ami közsé­günk sportmúltjára tekint vissza. A jászberényi Lehel Sportcsarnokban készült - 1984-ben. Abban az időben igen jó kapcsolat alakult ki a Lehel és a nagyiváni Medicor csapata között, s ezt Gorjanc Ignácnak, a hűtőgépgyár akkori igazgatójának és Bugán Mihály tsz-elnökünknek köszönhettük. A -kép a Lehel-Medicor öregfiúk kispályás labdarúgó-mérkőzésén készült. A Lehel-öregfiúk balról jobbra az álló sorban öten, előttük hárman guggolnak. Hátulról az álló sorban a negyedik Sárközi Gyula, a Lehel jelenlegi edzője. A nagyivániak az álló sorban balról jobbra a hatodiktól: Varga József, Lengyel Miklós, Nyíri József, Korina György, Kovács Géza s a játékvezető, Hoffer András. Guggolnak: Lajtos István, jómagam, Kiss István és Jobbágy Sán­dor. Kurucz János - Nagyiván Lehetőleg fogyasszunk több mézet A méhészek gondjai A lakótelepi bérházak táján / Éjszakai „csendélet” Nemrég a lakótelepi bérhá­zunk alatt - este 10 óra után - valaki kigyújtotta a szeméttáro­lót, s míg a tűzoltók megérkez­tek, a földszinti lakók locsolgat- ták. Aztán alighogy elcsendese­dett a ház felbolydult lakossága, úgy éjfél után, fél kettő körül vijjogni kezdett valami. A hang­járól ítélve úgy tűnt, hogy vala­hol bekapcsolt a riasztó. Már a közeli iskolában az őrző-védő kutyák is nyüszítettek félel­mükben, a kóbor kutyák is ösz- szeszaladtak, de hosszú ideig senki nem intézkedett, nem ér­kezett a helyszínre, hogy véget vessen a már elviselhetetlen éj­szakai hangzavarnak ott, abban a körzetben, ahol 59 lakásban mintegy ezernyolcszáz-kétezer ember él! „Jó” éjszakánk volt, mert már csak az ablak alatt parkoló au­tók reggeli berregésére vártunk, hogy aztán mi is felkelhessünk. K. S. Zs. - Szolnok A Szolnok és szűk környéké­nek méhészei a nyolcvanas években 1400 mázsa mézet is megtermeltek egy esztendőben. Az utóbbi években sajnos any- nyira visszaesett az arány, hogy jó, ha az előbb említett mennyi­ség felét eléri. Most bárkiben joggal merülhet fel a kérdés: mi lehet az oka? A méztermelés csökkenése elsősorban az értékesítés nehéz­ségeire vezethető vissza. Az exportméz mennyisége ugyanis 60-70 százalékkal esett, és erre az a magyarázat, hogy kínai mézzel szinte elárasztották Nyugat-Európát. Megjegyzem, a kínaiaknak 40 évvel ezelőtt mi adtuk az akácfa magját - Al- bertirsáról gyűjtve. Itt az új méz, s úgy a terme­lőknél, mint a kereskedőknél jócskán maradt a tavalyiból. Az újságok azzal ijesztgetik a fo­gyasztókat, hogy a cukor a 100-120 Ft/kg árat is elérheti, mégsem kelendő a méz. Pedig mi, termelők boldogan adnánk a repcéről, napraforgóról gyűjtött mézünket ennyiért, csak vegyék meg. Bizton állíthatom, hogy édességben, kalóriatartalomban felülmúlja a cukrot. Sajnos ná­lunk a mézet még nem táplálék­ként fogyasztják az emberek, inkább gyógyszerként és kis mennyiségben. Lehet, hogy so­kallják az árát? Figyelmükbe ajánlom: ha közvetlenül a ter­melőktől vásárolnák a mézet, a vevők és a méhészek is jól jár­nának. Az utóbbi idők méhbetegsé- geiről szólva, számottevő az atka, a fiasítás meszesedése és ami mindennél megrázóbb, az a nyúlósköltés-rothadás, amivel nem lehet mást tenni, mint hogy elégetjük. A méhtermelőket sújtja a magas szállítási költség, hiszen minden megtett kilomé­ter 40 forintba kerül, ehhez jön a lepakolási díj, s akkor még nem említtem a saját munkánk értékét. A mézszezon idején szeret­ném felhívni a figyelmet a méz jótékony hatására, amiből egészségünk érdekében bizony érdemes lenne minél többet fo­gyasztanunk. Id. Sándor János Ha nem használják a pavilont, vigyék el a térről Olvasóink hívták fel a figyelmünket arra, hogy a szolnoki Széchenyi-lakótelepen, az Aranykanna ABC előtt (a volt piactéren) láthatjuk ezt az egyébként precízen, jól megépített, valaha takaros kis pavi­lont, ami azonban hosszú idő óta gazdátlanul, kihasználatlanul áll. A kis házikó ablakait sorra beverték, szinte nap mint nap törik-zúzzák. S miután gazdátlannak tűnik, a pusztító, gátlástalan emberek szemrebbenés nélkül szeméttárolónak használják. Ezért jó lenne, ha az illetékesek mielőbb eltávolítanák a ma már városképet csúfító, szennyező létesítményt a térről. (Fotó: Korényi Éva) Szavalóversenyre, találkozóra készülődnek a „szépkorúak” Az idős emberek örömére A több mint négy éve mű­ködő Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Nyugdíjasok Kulturális Egyesülete - a megyében közel húsz klubbal karöltve - arra tö­rekszik, hogy az idős emberek örömére kikapcsolódási lehető­séget teremtsen, hogy elfogad­ható áron élménygazdag, kel­lemes programot szervezzen. Mert azt valljuk: a nyugdíjas emberek - a hasznos tevékeny­ség, elfoglaltság mellett - a kul­turált szórakozást is igénylik. Az anyagi lehetőségeink sajnos szűkösek, ezért főképp olyan programokat szervezünk, me­lyek kiadásait a nyugdíjasok is meg tudják fizetni. Őrömmel mondhatjuk, hogy egy-egy programunk megvaló­sításában támogatókra is szá­míthatunk. Például legutóbb öt csoportunk - több mint kétszáz nyugdíjas - Petronyák László képviselő úr segítségével jutott el az Országházba. Erről a kirándulásról csodála­tos, felejthetetlen , élménnyel gazdagodva tértünk haza, ami­ért ezúton is köszönetét mon­dunk. Terveink között még az idén két országos rendezvény szere­pel: június 21-22-én a „szépko­rúak” szavalóversenyét, szep­tember 23-24-25-én pedig a kárpát-medencei nyugdíjasok találkozóját szerenténk meg­rendezni. Ez utóbbihoz a me­gyei önkormányzattól már kap­tunk is támogatást, és a szolnoki vállalkozók segítségére is szá­mítunk (őket levélben kerestük meg), amit ezúton is köszö­nünk. Mint minden civil szervező­dés, sajnos egyesületünk is sok-sok gonddal-bajjal küsz­ködik, de egy-egy jól sikerült esemény, összejövetel mindezt feledteti. S míg akár csak két embernek is örömet tudunk sze­rezni, átmenetileg feledtetni tudjuk a mindennapi gondjai­kat, azt mondjuk: már érdemes volt. Az egyesület tagjait s minden érdeklődőt szeretettel várunk a színes, sokféle proramjainkra, melyek közül ízelítőként annyit, hogy rendszeresen színházbará- tikör-találkozót tartunk, minden hónap utolsó péntekén fórumot szervezünk, melyen - meghí­vott előadókkal - közérdekű kérdésekről beszélgetünk. Székhelyünk a megyeszékhe­lyen, a Szapáry út 19. szám alatt van, ahol minden pénteken dél­után 2-4 óráig találkozunk, s tartjuk a soron lévő rendezvé­nyeinket. Ferencz Tiborné az egyesület elnöke A nagycsaládosok támogatói A Törökszentmiklósi Nagy- családosok Egyesülete az Uj Néplap nyilvánosságán keresztül is köszönetét fejezi ki mindazok­nak, akik a május 21-i, szabad­ban töltött, csodálatos gyermek­napi rendezvényünkhöz bármivel is hozzájárultak. Segítőink, szponzoraink kö­zött: a Vértes O. József Alapít­vány, a Bethlen Gábor Úti Iskola kollégiuma, a Barkács Kkt., a Forró Cipó Bt., a Kolozsi és Társa Bt., a Közép-alföldi Sütö­dék Törökszentmiklósi Gyára, a Referencia Építőipari Kft., Surá- nyi György vállalkozó, a SZEM-MA Kft., valamint Tóth és Társa Bt. Dr. Lukács Zsuzsa elnök Szerkesztői üzenet S. T.-né, Martfű: A szociál­politikai kedvezményt a módo­sított 106/1988. (XII. 26.) MT rendelet szabályozza, mely sze­rint magánlakás-építésre, érté­kesítés céljára épített és építte­tett lakás megvásárlására ad­ható, a magánforgalomban tör­ténő lakásvásárláshoz nem. Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné

Next

/
Thumbnails
Contents