Új Néplap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-06 / 106. szám
1994. május 6., péntek Az Új Néplap Tiszaföldváron 7 A városházán történt Talán egy lépéssel közelebb a telefonhoz? Folynak a tárgyalások a koncessziót nyert Matáv Rt. fejlesztési igazgatójával. A leendő telefonközpont épülete már áll, a lakosság egyre türelmetlenebbül várja a telefonbekötéseket. Nemsokára lesz piros kocsi. Tárgyalások kezdődtek a tűzoltókapitányság és a helyi önkéntestűzoltó-őrs felállításáról. A BM által kiírt pályázaton 300 ezer forinthoz jutott az önkormányzat az őrs létrehozására. A kiírt pályázat alapján, a testület szavazatai nyomán ismét Ferenczi György lett a Hajnóczy József Gimnázium és Humán Szakközépiskola igazgatója. Hajnóczys hírek Van, aki már most biztosította érettségi és felvételi eredményét, hiszen aki az Országos Szakmai Tanulmányi Verseny 1-10. helyezettje, már felvételt nyert szakirányú főiskolára vagy egyetemre. Ilyen eredményt ért el a pedagógia szakon: Busi Etelka (6. hely), Hegedűs Zita (9. hely). Jó eredményt ért el: László Ildikó, Szabó Márta, Ónodi Csilla, Bán Judit. (Mindannyian 4. c-s tanulók). A Révész Géza-pszichológiaverseny országos döntő II. fordulójába jutott Szabó Márta (4. c), a III.-ba Busi Etelka (4. c). A Szép magyar beszéd országos döntőjén szerepelt Ónodi Csilla (4. c). Latin országos döntő: Türke Gábor (2. a). OKTV orosz országos döntő: Gyuris Krisztina (3. a). Földrajz területi döntő: Kálmán Éva (4. b). Az Éneklő Ifjúság minősítőversenyen arany minősítést kapott a kamarakórus, és elnyerte az Év kórusa címet. A megyei versenyeken is jól szerepeltek a diákok. Oros2: Bajkai Judit (3. b)- 1. hely; Kovács Edit (2. b)- 2. hely. Számítástechnika: Nagy Tamás (2. a) — 1. hely. Magyar irodalom: Molnár Zsolt (4. a) - 2. hely. Történelem: Császár Zsuzsanna (4. c) - 2. hely. Matematika: Bacsó Gergely (1. b) - 2. hely; Sárai Gyöngyvér (1. d) - 3. hely. Orosz fordítás: Nagy Éva (1. a) - 3. hely. Kitaibel-biológiaverseny: Banka Edit (1. d) - 3. hely. Versmondás: Lovász Margit (1. b) - 1. hely. Diákolimpián a diszkoszcsapat 1. helyezést ért el. Triatlon a strandon A Triatlon Diákolimpia területi döntője 1994. május 11-én kerül megrendezésre a tiszaföldvári strandon. A sportágak: úszás, futás, kerékpározás. Általános iskolás korúaknak 300 m úszás, 2 km futás, 8 km kerékpározás; középiskolásoknak 500 m úszás, 4 km futás, 12 km kerékpározás az előírt táv. Jelentkezni az iskolákban, a helyi testnevelőknél lehet. Gyereknap A Városi Művelődési Ház rendezésében május 28-án gyermeknapi rendezvény lesz a gimnázium előtti téren. Rossz idő esetén a Fehér Házba várják az érdeklődőket a rendezők. A rendezésben segítenek a város iskolái, minden ötletet várnak a szervezők. Az oldalt írta és szerkesztette: Gálik András Fotó: Korényi Éva Mészáros János Abban segítek, hogy segíthess magadon! A Pro Life Alapítvány által kiírt, „Az igaz család - A család jogai” című pályázatra beküldött munkák alapján bekerült a díjazottak közé Danyi Katalin és Kéri Judit. Mindketten a tiszaföldvári Hajnóczy József Gimnázium és Humán Szakközépiskola tanulói. A jutalom szűk egyhetes tanulmányút volt Strasbourgba. A tanulmány jellegéről, szakmai kérdésekről és az élményekről kérdeztem a két lányt. Kéri Judit- Milyen témában írtátok a dolgozatotokat?- Valamilyen megmagyarázhatatlan ok miatt nagyon vonzódom az idős emberekhez - veszi át a szót Judit. A pályamunkám is az idősek helyzetével foglalkozik. Azt a kérdést feszegetem, hogy mit ér az idősek tapasztalata, és - sok véleménnyel ellentétben - egyáltalán nem felesleges emberek a társadalomban.- Én azt vizsgáltam, hogyan segítheti az állam a családokat - kapcsolódik a beszélgetésbe Kati. Lakhelyemen, Besenyszögön kérdőíves módszerrel mértem fel a családok igényeit, lehetőségeit, rászorultságát.- Mennyi időt vett igénybe a pályamunka elkészítése, és milyen reményekkel adtátok be?- Sajnos, kevés időnk volt a dolgozat elkészítésére, és a végén már csak azért szorítottam, hogy a munka „postakész” legyen.- Nekem is sietnem kellett, és az eredményhirdetésig titokban tartottam a pályázatom. Nagyon jó volt olvasni az értesítést a sikeres kísérletünkre - fűzi hozzá Judit.- A hosszú buszozás után megérkeztetek Strasbourgba.- Megmutatták a székesegyházat, ami csodálatos ... Nagy élmény volt részt venni az Európa Parlament plenáris ülésén, ahol éppen arról tárgyaltak, hogy a NATO-csapatok oldalán török katonák részt vegyenek-e a boszniai válság rendezésében - vágtak a szavamba felváltva a lányok.- Azonban ez nem kirándulás, hanem tanulmányút volt - higgad le Kati. - Másnap már mi tárgyaltunk ezen a helyszínen, a bennünket érdeklő, izgató problémákról.- Melyek voltak azok?- A sok közül kiemelném az abortusszal foglalkozó kérdéskört. Érdekes volt hallani a különböző nációk véleményét erről a témáról. Sokat beszélgettünk a gyerekek választójogáról is.- Jól értem ezt, itt, a magyar választások közepette?- Nos, ez nem azt jelenti, hogy a gyerek eltipeg a szavazófülkébe, és voksol - világosít fel Kati -, hanem a szülő szavazhat a gyermekei nevében is. Érdekes javaslat, de azonnal eszembe jutott, hogy vajon hogyan szavazna Magyarországon egy gyivi-igazgató.- Élményekkel telve, egy megmérettetés után milyen terveitek vannak a jövőtökre nézve?- Én még harmadéves vagyok - válaszol Judit -, de mindenképpen a humán szférában szeretnék dolgozni. Vonzódom az idősekhez, és az ő problémáik izgatnak leginkább.- Az ötödik év befejezése után szeretnék elhelyezkedni szociális asszisztensként - töpreng Kati. Emellett levelezőn szeretném elvégezni a szegedi szakirányú főiskolát. Engem a középkorúak érdekelnek. A munkanélküliek, a hajléktalanok, a drogosok és ezek családjai. Én úgy akarok segíteni az Danyi Katalin embereken, hogy ne alamizsnaként éljék át a segítséget, hanem ahhoz akarom hozzájuttatni őket, hogy ők maguk találják meg a megoldás kulcsát, és ők pattintsák fel a lakatot. Más vonatkozásban már ismerjük az éhes halász esetét, akin nem a hallal segíthetünk, hanem ha megtanítjuk halászni. A két lány erre szövetkezett, s mint kiderült, nem is eredménytelenül. „A hegynek csak egy csúcsa van...” Nincs titkos technika, csak munka Tokaji Sándor (szemben) akció közben a német edzőpartnerrel, aki már fekete öves mester Rövid hírben már beszámoltunk a tiszaföldvári Tornádó Shotokan Karateklub megalakulásáról. Az egyesület alapítója és vezetője lebbentette fel a fátylat az - olykor misztikusnak tetsző - sportágról. Bekukkantva az edzésre, a szemlélődő láthatja, hogy hatéves korú gyerek együtt dolgozik a meglett családapával. A nyugodtság, a fegyelem, a pontosság, az egymás iránti tisztelet jellemzi munkájukat. Igazából nem is nevezném sportágnak a shotokan karatét - tájékoztat a klubvezető, Tokaji Sándor. Ez inkább egy életforma, egy jellemformáló tevékenység. A mi szakágunk az egyik legtradicionálisabb ága a karaténak. Itt minden az egymás iránti tiszteleten alapul. Tisztelni az ellenfelet, tisztelni a helyet, ahol tanulok, és ezáltal tisztelem saját magamat is. Aki csak a filmekből ismeri a karatét, itt hamar rájön, hogy titkos ütések, rúgások nem léteznek. Kemény munkával lehet elsajátítani a pontos mozdulatokat. Egy ismert japán mondás szerint: ”a hegynek csak egy csúcsa van, de az oda vezető utat mindenkinek magának kell megtalálnia”. Érdeklődvén az edzési és versenyzési feltételekről megtudhattuk, hogy itt is - mint mindenhol másutt - az anyagi feltételek hiányoznak. A jelképes tagdíjból nem futja speciális eszközök vásárlására, edzőtáborokra, versenyekre, pedig a gyerekek szülei - anyagilag is - jelentősen hozzájárulnak a klub fenntartásához. Az eredményeikre hivatkozva (országos bajnoki helyezések, dobogós helyezések) támogatásért folyamodott a helyi önkormányzathoz. Még reménykedik abban, hogy meg is kapják ezt a támogatást. A szerény, halk szavú fiatalember szemérmesen hallgatott a saját eredményeiről, de csak sikerült kihúzni belőle, hogy tagja volt az EB-n ötödik helyezést elért magyar csapatnak. Igaz ugyan, hogy „csak” barna öves, de meghívták a világbajnokságra készülő magyar csapatba, ahol stabil ember. Ez többletterhet ró rá is és a családjára is, hiszen Budapestre kell utaznia az edzésekre. Nem hallgathatjuk el, hogy ebben segítségére van az önkormányzat, mert anyagilag támogatja a felkészülési időszakban. Nevezhetnénk a történetet sikertörténetnek is, de Sándor aggódik a klubban dolgozó sok tehetséges gyerek sorsáért. Az egyéni sikerein túl tanítani akarja a fiatalokat. Filozófiája szerint: nem kiváló karatésokat szeretne nevelni, hanem kiváló embereket, akik tudnak karatézni. Békességben, egymást támogatva Egy városi falugazdász gondolatai Szójátéknak sem rossz, hogy két városnak egy falugazdásza van, de aki ismeri Tiszaföldvárt és Martfűt, az tudja, hogy mindkét településen fontos szerepet játszik a mezőgazdasági termelés. Majdnem 16 ezer hektár termőterület, ezek ügyes-bajos dolgai, állattenyésztés, piacszerzés és ezekhez hasonlatos fontos feladatok tartoznak Stiegler Attila falugazdász hatáskörébe. Az 56 éves szakember több évtizede dolgozik a mezőgazdaságban. Véleménye szerint jó, hogy a kormány visszaállította a falugazdászi státuszt, hiszen 1945 előtt is jól működött a hálózat. Azonban, ha a privatizációval párhuzamosan vezetik be, már hatékonyabban tudnának működni. Érzése szerint megelőzhető lett volna a mezőgazdasági gépigénylések körüli számos visszaélés. A falugazdász véleményezése nagyban segítheti a pályázatok elbírálását, s nem történhetett volna olyan, hogy ugyanarra a területre négy családtag pályázott, ami 2 millió forint jogtalan , hasznot, jelentett. Ez nem a körzetében történt, csak illusztrációként említette. Fontos feladatának tekinti a gazdák közötti összhang megteremtését. Létezik egy termelőszövetkezet, nagyon sok az egyéni gazdálkodó, kft.-k működnek, Földváron és Martfűn is létrejöttek a gazdakörök. Ma még gyakran ellentétesek az érdekeik, „fújnak” egymásra, de fel kell ismerniük, hogy az alapérdekeik azonosak. Termelni akarnak, a terméket el kell adni, és csak így lehet jövedelmező a vállalkozásuk. Békességben, egymást támogatva tudnak csak hatékonyan termelni a gazdaságok, ezt azonban a falugazdászoknak kell koordinálni. Véleménye szerint az állattenyésztés helyzete katasztrofális a régióban, hiszen nagyon lecsökkent az állomány, s a meglévők sem felelnek meg az európai szabványoknak. Ezért szükséges a tenyészállomány tervszerű cseréje, amit az állam is dotál. Tervezi, hogy az igényeket felmérve, több gazda részére tudjanak egyszerre anyaállatokat szállítani, ami költségcsökkentő lehet. Jelenleg még az FM-hivatalon keresztül tudnak kapcsolatokat keresni, piacokat szerezni, de a rendszer akkor működik jól, ha a falugazda kapcsolatai „direktben” működnek. Itt is fontos szerepet szán a gazdaköröknek. Kiemelt feladatként kezeli az oktatás kérdését is, hiszen a mai időkre jellemző az, hogy a tapasztalt, idős gazdák már nem tudják megművelni a földjüket. Az életerős fiatalok - bizonyos szakismeret hiányában - nem képesek szakszerű termelésre. Tiszaföldváron és Martfűn is élnek olyan, mezőgazdaságban jártas szaktekintélyek, akiket ha sikerül megnyerni, sokat tehétnének az ifjú gazdák képzésében. Egyszer s mindenkorra le kéne szoknunk a gazdaság agyonpolitizálásáról. A tulajdonviszonyok letisztázódása - mint alap - megteremtené a mezőgazdasági termelés lehetőségeit, ami törvényszerűen a fellendüléshez vezet. Végre valami, amiben a vidék megelőzte a nagyvárost. A képen látható Kossuth-szoborról van szó. Kétes dicsőség, de Tiszaföldváron már évekkel ezelőtt demilitarizálták az emlékművet. Tudjuk, hogy Kossuth nem volt igazi katonaember, s nem is volt valami délceg termetű, de az alkotó hatalmasnak ábrázolta, karddal a kezében. Ezen ellentmondást szüntette meg pár évvel ezelőtt néhány földvári „ művészettörténész”, akik nemes egyszerűséggel kitörték kezéből a kardját. (Az ősök bűne az unokákra száll, lásd a szolnoki kis rokont!) Később pótolták a kardot, de idővel újra eltűnt. Most nem tudom, hogy a Kossuth-szobor a sok vagy a kard kevés, de legalább a centenárium évében be kellene osztani, hogy melyik településen mikor foghat kardot Kossuth!
