Új Néplap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-14 / 113. szám
4 1994. május 14., szombat Családok világnapja----hirdetés Aki szereti a kihívásokat Beszélgetés dr. Komlósi Piroska családterapeutával »Gyógyítsuk meg” a családot! A Szolnoki Városi Nevelési Tanácsadó jubileumi konferenciáján - melyet április végén rendeztek meg „20 éve a családokért” címmel - több, országosan ismert, elismert szakember tartott előadást. Dr. Komlósi Piroska családterapeutát kértük beszélgetésre, hiszen a munka, amelyet végez, igen fontos szerepet tölt be az emberek segítésében, fejlesztésében, gyógyításában. Amikor először találkoztam Nagyné Kasza Ilonával egy fórumon, magával ragadó módon mondta el gondolatait a család szerepéről. Aki családban él, bátrabb, magabiztosabb, könnyebben legyőzi a nehézségeket, megvalósítja önmagát mások legyőzése nélkül. Szeretet, féltés, védelem, küzdeni tudás, a másság elfogadása - ezt mind a család biztosítja, mondta. így csak az tud beszélni, aki képes a másik ember szemével is látni, fülével hallani, szívével érezni. Ő ennél is többet tesz: segít. Intézményt vezet, szervez, kigondol és megvalósít dolgokat, meghallgat és tanácsot ad. Azon emberek közé tartozik, akiknek megismerése által gazdagodunk. Megkértem, beszéljen életútjáról, munkájáról, céljairól.- Gyermekkorunkban édesapámtól láttam, hogy minden csavart, limet-lomot felvett a földről, mondván: „ez még jó lesz valamire”. Ezt láttuk! Mélyen belénk ivódott, hogy mindennek van valamikor, valahol, valakinek értéke, szükség van rá - idéz a múltjából. - Nekünk - gyermekeinek - is azt mondta, hogy értékesek vagyunk, és szükség van ránk. Emellett számtalan gyerekkori emléke utal arra, hogy fel akarta karolni és segíteni a gyerekeket és az időseket. Nem véletlen tehát, hogy azóta is ezt teszi. Gyermekeket nevelt, nevelőknek, szülőknek adta át azt a sok szépet és jót, amit tanult és magával hozott. Lassan fél évszázada... Harminc éve kezdett dolgozni, először óvónőként. Ezután másfél évtizedig volt vezető óvónő, szakfelügyelő. Elvégezte a József Attila Tudományegyetem pedagógia szakát. Amikor a városi nevelési tanácsadó önállóvá vált Szolnokon, a vezetője lett, 1986-ban.- Nehéz, de csodálatosan szép munka volt - mondja. - Ugyanis ezekbe az intézményekbe azok a családok jönnek, akikkel valamilyen gond van. Ezután a polgármesteri hivatalban dolgozott főelőadóként. Ekkor hozták létre a városban az első óvodát mozgássérült gyerekek részére.- Örülök, hogy megcsinálhattam - mondja. - Egyáltalán nem érzem, hogy büszkének kellene lennem, ezt hozta az élet, ezt kellett tenni. 1991-ben hozták létre a megyei Családvédelmi és Gyógypedagógiai Szolgálatot.- Nagyon örültem, hogy engem választottak az intézmény vezetésére, ami nem kis feladat, én viszont szeretem a kihívásokat. Ez a munka érdekes, közel áll hozzám. Az intézmény a megye városaiban, falvaiban élő gyermekek, ifjak, felnőttek pedagógiai, pszichológiai, gyógypedagógiai és logopédiai megsegítésében, valamint gyámügyek megoldásában részt vevő intézmény. Családot „szervezni”- Talán a legszebb feladat, amit csinálhatunk. Fantasztikus jó érzés elbeszélgetni olyan emberekkel, akikben ott a szeretet, a jó szándék, hogy ezt átadhassák másoknak - kezd bele az örökbefogadás előkészítéséről, a szülői szerepre való felkészítésről, az alkalmasság véleményezéséről és az örökbe adható gyermekek vizsgálatáról szóló munka ismertetésébe. A beszélgetéseken szó esik arról is, milyen gondok adódhatnak a gyerek nevelése kapcsán, mire lehet szüksége. A kellő felkészítés arra nyújthat garanciát, hogy a gyereknek lesz otthona, nem adják vissza, ha nem sikerült jó kapcsolatot kialakítani vele. Nagyné Kasza Ilona munkájához különösen nagy segítséget nyújt Adler individuálpszichológiája. A Szuhányi Mária által tartott módszertani képzésen megtanulta, hogy az emberek nemcsak azok, amit tanultak, hanem azok is, amit hoztak magukkal. Az ember 5 éves koráig kialakul alapvető életstílusa. Fontosak a gyerekkori élmények és az álmok, amely dolgok tudat alatt foglalkoztatják az embert. Tovább kell lépni Nagyné Kasza Ilona elképzeléseiről szólva elmondta, hogy szükségesnek látja a pszichológiai kultúra fejlesztését, mivel megyénkben nagyon kevés pszichológus él; a „kemény jászok és a konok kunok nem lelkiztek”. Szeretné megszervezni a megyében is azt a kétéves IP (individuálpszichológiai) képzést, aminek elvégzése még olyan kévésüknek adatott meg. Sokan érdeklődtek, várják, hogy bátorítsa őket, hogy ők is bátoríthassanak másokat. Az IP új lehetőséget nyit a világ megértésére.- Összességében nagyon sok gondunk van - mondja végül. - Ügy látszik, hogy szeretnék az emberek a belső értékeket megérezni, jó lenne, ha helyreállítanánk a dolgokat. Igazából ez a szolgálat kevés, hogy az egész megye gondját fel tudja vállalni. De ha felismerjük „kicsinységünket”, azzal még nem értünk el semmit, csak ha továbblépünk, és megpróbálunk másokért is tenni. Mi mást kívánhatnánk Nagyné Kasza Ilonának és munkatársainak - nekik, akik annyit tesznek a családokért - a Családok Világnapján, mint további sikeres munkát, s egyre több családot, aki boldogan mond nekik köszönetét. Sz.E.- Mit jelent ez a kifejezés: családterápia?- Egy olyan pszichológiai módszer, amely azt a célt szolgálja, hogy a családtagok közötti kapcsolatokban rejlő erőket, energiákat - amik valami folytán nem tudnak jól működni - felerősítse. Ezzel együtt a negatív tendenciák természetszerűleg lecsökkennek, tehát inkább a család erőit, meglévő kapacitását, képességét, az egymásra figyelést, az egymás elfogadását tudjuk ezzel a módszerrel segíteni, és aztán a család a saját tehetsége folytán viszi tovább az életét egyre jobban. Még mindig nagyon kevés a szakember, mivel az előző rendszerben nem figyeltek oda az emberek lelki egészségére.- A végbement társadalmi változások milyen hatással vannak az emberekre? Hogyan élik meg ezt a családok? Változott-e a jelentősége a munkájának?- Nagyon sokban megváltozott. Régebben a családterápiát csak beteg emberek és családjuk gyógyítására használták, s kevesebben is voltunk, akik ehhez értettünk. Manapság az emberek egyre inkább felismerik, hogy a bajt megelőzni kellene. A társadalmi változásban tulajdonképpen egy nagyon érdekes jelenségnek vagyunk mindannyian tanúi és szenvedői. A változás mindig megkínozza az embert. Minden, ami eddig biztonságot adott, a megszokott - akármilyen is - az már egy kicsit jó volt, mert ismerős volt, ki lehetett számítani, hogy holnap mi lesz. Az emberek, az emberiség életében amint megszűnik egy bármilyen fajta megszokott biztonság, jelentkezik egy nagyfokú szorongás, a bizonytalanság miatt, ami törvényszerű. A család egy olyan emberi együttélés, amelyik természetesen hozzászokik ilyen változási krízisekhez. Amikor egy fiatal házaspár esetében megszületik az első gyerek, az egy óriási változás. Aki ezt átélte, tudja, hogy ez normális krízisnek nevezhető. Mert minden, ami addig volt, a feje tetejére áll. Ezeket a párhuzamokat azért mondtam el, mert társadalmi méretekben ugyanezt éljük meg. Ez már tart negyedik éve, és az embereket lelkileg elfárasztja. Mert még mindig nem lehet azt mondani, hogy a változásnak vége, és most jön valami, ami holnap és holnapután ugyanaz lesz. Meglátásom szerint még újabb négy vagy hat év, amíg beáll egy viszonylagos egyensúly. A nehézség, és ez a családban is így van, hogy a változás mindig pici dolgokban hoz stabilitást, aminek lehetne örülni. Körülötte még káosz van, de az a dolog már biztos. Mindennapjainkban alig merjük elhinni dolgokról, hogy azok már relatíve stabilan maradnak, sőt erősítjük egymásban a pánikot, a bizonytalanságot: „Ó, csak ne bízzál, ki tudja ...”. Ezek nagyon káros hangok. Arról van szó, hogy aki szorong, az megkönnyebbül, ha kimondja, és sose gondol arra, hogy milyen kárt okoz. Én, mint pszichológus azt gondolom, hogy ahogy van egy-egy családtag, aki az ügyeletes pesszimista, a mindenben a rosszat látó, aki az egész család légkörét meg tudja keseríteni, ugyanúgy a társadalomban is néhány hangos ember állandó elégedetlenséget, boldogtalanságot hangoztat. Ahogy a család megtanulja, hogy ezt az örök elégedetlenkedőt hogyan kezelje, a társadalomnak is meg kell tanulnia egy egészséges egyensúlyt találni a pozitív és negatív hangok között. Nagy felfedezés volt számomra is, amikor egy jó évtizedes családterapeutai tapasztalat után hirtelen rádöbbentem, hogy a társadalomban is hasonló dolgokat ismerek föl.- A családok boldogságán múlhat a világ, az emberiség boldogsága?- Az egyén, hogy tudjon örülni, hogy tudja önmagát és a környezetét elfogadni, az ehhez való képességét a családban szívja magába, és ezt semmi sem pótolhatja. Bár ott tudnánk kezdeni, hogy a szülőket még jobban ráébresztjük arra, hogy micsoda fontos dolog az a pár év, amíg gyermekük lényét, személyiségét útra indítják. Az intézményekben a szakembereknek is sokkal több hozzáértés kellene, hogy jobban értsék a gyerek és a szülő, az iskola és a család kapcsolatát. Ha az ember megérti a dolgokat, akkor jobban tudja kezelni. Vagy ha vannak, amelyeken nem tud változtatni, attól, hogy megértette, jobban el tudja fogadni és fölöslegesen nem emészti rajta magát. Sok a bepótolnivalónk, hiszen mint mondtam, itt évtizedekig nem vették tudományszámba a pszichológiát, de azt gondolom, hogy bevonul majd a köztudatba, és az emberek képesek lesznek önmagukat fejleszteni, nevelni, segíteni.-em-Leváltottuk az MDF-kormányt. Gőgös volt, nem állt szóba a társadalommal. Az ország számára fontos javaslatokat sorra elutasította. Megtehette: túl nagy hatalma volt. Most furcsa helyzetben vagyunk. Az MSZP egyelőre a 176 körzetből 160-ban vezet. Az Önök bizalmából az SZDSZ az erős második. De ha minden így marad, az MSZP-nek egyedül több hatalma lesz, mint az MDF-kormánynak volt. Valóban akarjuk-e, hogy négy évig egyetlen párt hozza meg a fontos döntéseket, rendelkezzen a közpénzekkel, az adókkal? Mi azt g ondoljuk, ezt senki sem akarja. Talán az történt, hogy a nagy lendületben átestünk a ló túlsó oldalára. Az igazi döntés most következik. Május 29-én még egyszer választunk. Csak az SZDSZ jelöltjeire adott szavazatukkal biztosíthatják az egyensúlyt. Bízzunk magunkban és Magyarország nyerni fog SZDSZ (Politikai hirdetés) Pillanatfelvételek I. Variációk Apa és fia a kocsinál matat, az anya az erkélyen tesz-vesz. Apa és fia egy kőkorszaki Trabantot festeget, teljesen hobbiból. Van még két másik autó is, nyugati is, keleti is. Kutya is van, lenn ólálkodik az autók között. Apa és fia néha elmegy fordulni egyet a Trabanttal. Anya és apa délután felül néha a robogóra - mert az is van - és felmegy a gátra, a kutya a nyomukban. II. Töredékek A csúszdánál egymásba érnek a vasárnapi apukák és gyerekek . . . Oda is felmegyek - csússz már - hahó, apa! - még egyet - elmegyünk fagyizni? - most hason is - gyere ki - tudod mi vagyok most, apa? - még egy utolsót - ne feküdj a sárba! - menjünk, mert anyád nézi az órát... III. Harmóniák Két koszos, szakadt kölyök szalad az anya előtt az utcán. Csak egy pillantást vetnek a kukába, de ma valahogy nem megy a „munka”. A játszótér érdekesebb. Odafutnak a mérleghintához, üggyel-bajjal felkerülnek mind a ketten. Önfeledten, vidáman hancúroznak. Az anya is végzett a konténernél, csíkos szatyrát leveszi a hátáról, a padra ülve eligazítja szoknyája ráncait, s szeretettel néz a játszó kölykökre. - em -
