Új Néplap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-11 / 110. szám

Tallózó Minilapszemle a magánosításról AIXAMI VAGTOSKIGTIVÖKSEG A VÜ: alig jön be készpénz. Diczházi Berta­lan kormányfőtanácsos sze­rint az ÁVÜ-nek igen szűkö­sek a vállalati reorganizációra fordítható forrásai, mert ápri­lis 15-ig ugyan privatizációs bevételei elérték a 23,8 milli­árd forintot, ebből csupán 5,8 milliárd forint a készpénz. Az összes bevételen belül a devi­záért történő értékesítés tíz százalék alá csökkent. (Magyar Hírlap, V. 1.) Tőkét a kisbankokba! Az AV Rt. az igazgatóságok­ban betöltött szerepe alapján irányítja a bankkonszolidá­ciót, míg a PM a felügyeletet látja el. A bankok feltőkésíté­sénél a 8 százalékos tőkemeg­felelési mutató a cél - a kon­szolidáció végső célja, hogy kedvezőbb feltételekkel le­hessen magánkézbe adni a bankokat. (Kisalföld, V. 29.) A nyilatkozatok hát­ráltatják a bankprivati­zációt. Nem sikerült a Kül­kereskedelmi Bank áprilisra tervezett privatizációja, mert várnak a befektetők, és ezt Pongrácz Tibor államtitkár az utóbbi időkben megjelent saj­tónyilatkozatokkal magya­rázza. Vályi György igazgató bejelentette, hogy a krp-ben még 8 ÁVÜ-höz tartozó céget ajánlanak fel a kisbefektetők­nek. (Magyar Hírlap, V. 1.) Immár nem a vállal­kozások mennyiségi gyarapodásának ösz­tönzésére, hanem stabilitá­suk és versenyképességük erősítésére kell törekedni - hangzott el a pénteki kor­mányszóvivői tájékoztatón. Gulácsi Gábor, az ipari tárca helyettes államtitkára a kor­mány kis- és középvállalko­zás-fejlesztési koncepcióját ismertetve kifejtette: a vállal­kozók terheinek méséklése érdekében a kormány felkérte az érdekelt tárcákat, hogy te­gyenek javaslatokat az 1995-re vonatkozó változtatá­sokra. (Világgazdaság, IV. 30.) Tiszteletben tartja az eddigi kárpótlási és pri­vatizációs döntéseket a liberális blokk, de arra törek­szik, hogy a megmaradó ál­lami vagyonból a továbbiak­ban a termelői tulajdonlást preferálja - fejtették ki az Agrrszövetség, a Fidesz, az SZDSZ és a LP-Vállalkozók Pártja képviselői agrárpoliti­kájuk egyeztetését követő saj­tótájékoztatójukon. (Világgazdaság, V. 1.) Elhamarkodott volt az erdőprivatizáció... állítja a nemrégiben alakult Termé­szetért Csoport. Kindler Jó­zsef, az ÁV Rt. igazgatótaná­csának volt tagja úgy véli, hogy ami az erdőprivatizáció terén történik, gazdaságilag oktalan és káros, politikailag rövidlátó, környezetvédelmi szempontból pedig egyenesen tragikus. Az erdőprivatizáció csakis politikai érdekeket szolgál. (Magyar Hírlap, V. 1.) / Az Eptekben van fantázia! De hogy ekkora?... Ezt talán senki nem hitte volna: egyetlen nap elég volt ah­hoz, hogy túljegyezzék - majd­nem kétszresen - az Éptek Rt. kárpótlási jegy ellenében fel­ajánlott 1,9 milliárd forintos részvénycsomagját. Az előzete­sen kétkedők langyos várakozá­sait támasztja alá, hogy még áp­rilis 20-án is megjelent a csábító hirdetés: „Az ön 20 ezer forintja most 70 ezret ér!” Merthogy 2 kárpótlási jegyért 7 részvényt kínáltak, s a jegyzési időt erede­tileg május 11-ig írták ki. Es láss csodát! Egy nap alatt 2.138 millió forintnyi igényt re­gisztráltak. Egy olyan vállalat papírjára, amely a forgalmazást előkészítő Banque Indosuez munkatársai által készített tájé­koztatóból is kiolvashatóan piaci és ezáltal pénzügyi nehézségek­kel is küzd. A cég forgalma - az egykori monopolhelyzet meg­szűntével, a versenytársak meg­jelenésével és térhódításával - az utóbbi három évben egynyol­­cadára, 13 milliárdról 1,7 milli­árd forintra esett vissza. Piaca egyelőre tovább zsugorodik. Igaz, vagyona még mindig érté­kesebb, mint amennyire a meg­határozott cserearány (2 jegyért 7 részvény) alapján következ­tetni lehetne. Az is igaz, hogy többen láthatnak benne fantá­ziát, hiszen az Éptek tavaly de­cemberben 1,5 milliárdos zárt­körű kötvény kibocsátást tudott végrehajtani és azóta ennek nagy részét lejegyezték. Annak elle­nére, hogy a kibocsátó számára szokatlanul kedvező, 5 évre szóló, 15 százalékos kamatozású papírról volt szó. Ez viszont a kötvényvásárló szempontjából nézve nem valami „bombaüz­let”, csakis ha hosszabb távon más előnyt garantál. aztán mégis csak érhtető, hogy nem hagyta hidegen a hosszú tá­von gondolkodó befektetőket. Természetes, hogy miattuk, nem pedig az alanyi kárpótoltak és a kisbefektetők érdeklődése miatt kellett idő előtt lezárni a jegy­zést. Szakmai körökből származó információk szerint két, egy-A kulisszák mögé senki nem lát. A kárpótlási jegy-részvény cserék történetének legolcsóbb papírja még a hivatalos névér­tékkel számolva is alig 43 száza­lékos, a piaci áron számolva pe­dig 19 százalékos árfolyamú. így máshoz szoros szálakkal kapcso­lódó nagy intézményi befektető készült már az első pillanatban legyezni az AVÜ által felajánlott teljes mennyiséget. Egyelőre az is csupán pletyka, hogy a most jegyzők között is meghatározó az az ASI-PAGO Kft., amely ta­valy nyáron az ÁVÜ-től meg­vette az Éptek 50 százalék + 1 részvényt kitevő tulajdonrészét 800 millió forintért. Részben E-hitellel, részben kárpótlási jeggyel fizetett. Most a maradék 49,9 százalé­kot kínálta a Vagyonügynökség, és nem csalatkozott. A korábbi­aknál drágábban és viszonylag könnyen túladott az Éptek-cso­­magon. Az pedig egyáltalán nem biztos, hogy az új tulajdonosok­nak hosszú távon ne érné meg a vásárlás. Hogy kik ők? Ez az áp­rilis 29-i közgyűlésig maradhat csak homályban. Mire önök ezt a cikket olvassák, addigra kiderül: vajon igaz-e, hogy az ASI-PAGO Kft. végül is megha­tározó részesedést szerzett a cégbe, hogy a nevezett társaság­hoz állítólag közel álló Ép­­tek-vezetők valóban a tulajdono­sok között vannak-e, hogy tény­leg a Dunaholding áll-e az üzlet hátterében, mint ahogy ezt sokan tippelik? Égy, ami biztos: az Éptek el­kelt. Teljes egészében privatizál­ták. A cég jövőjét az új tulajdo­nos, társaságok alakítják. Ha ennyire kapkodtak a részvénye­kért, bizonyára megvan a straté­giájuk is a cég felvirágoztatá­sára. S akkor végül azok az ere­deti kárpótoltak is jól járnak, akik nem tudtak ellenállni az ol­csóság csábításának. Gyorsul az ütem A. belföldi és ct külföldi tulajdonlás alakulása A privatizáció üteme fokoza­tosan gyorsul, ugyanis még 1993 áprilisáig mindössze 165 vállalatot értékesített 100 száza­lékban az AVÜ, addig decem­berig ez a szám meghaladta a 400-at.^ Az ÁVÜ-höz 1990-ben ösz­­szesen 1832 vállalat került, melynek 62 százaléka gazda­sági társasággá alakult, 381 cég került végelszámolási, illetve felszámolási eljárás alá 1993 végéig. A gazdasági társasággá alalkulás - mely előfeltétele a privatizációnak - különösen ta­valy, abból is az év második fe­lében gyorsult fel. Ez tette lehe­tővé, hogy a magánosítás is erő­teljesebb lendületet vegyen, me­lyet jól példáznak a bevezető­ben említett számok. Természe­tesen ehhez az is kellett, hogy kifinomuljanak a privatizációs technikák a folyamat során. Az ütem eredménye a bevétel növekedés is, hiszen míg 1990-ben, a kísérleti stádium­ban mindössze 0,76 milliárd fo­rint bevételt könyvelhetett el a Vagyonügynökség, addig a múlt évben a teljes bevétel megközelítette a 80 milliárd fo­rintot. Dolgozói tulajdonban a Kunsági Téglaipari Kft. Többet is tudnának termelni A kisújszállási téglagyár 1992 márciusában vált önállóvá, majd másfél év előkészítő munka után hirdették meg. A pályá­zaton az MRP-szervezet nyert, így ez évtől már magántulajdon­ban termel a Kunsági Téglaipari Kft. Bár az üzem nem 100 szá­zalékos teljesítményt nyújt, azonban addig nem is várható fel­lendülés, míg az építkezések volumene nem emelkedik. „A pia­cokért nagy harcot kell vívnunk” - mondotta az ügyvezető igaz­gató, Posztós János. A kisújszállási téglagyár ko­rábban az Alföldi Téglaipari Vállalathoz tartozott, ám a ’90-es évek elején bekövetkező építkezési dekonjunktúra miatt az anyavállalat kínálatszűkítő elképzelései között szerepelt a kisújszállási üzem leállítása is. Ekkor döntöttek úgy Kisújon, kezdeményezik az önállósulást. A folyamat eredményeként 1992 márciusától önálló állami vállalatként működött a korábbi termelőegység Kunsági Téglai­pari Vállalat néven. Egyúttal megkezdődött a cég privatizá­ciójának előkészítése is. Ä vállalat meghirdetésére 1993 harmadik negyedévében került sor, mikor is november 22-éig lehetett pályázni a tulaj­donlásért. A kft. dolgozói úgy vélekedtek, hogy versenybe szállnak, így megalakították az MRP-szervezetet. Ritka esetnek mondható, hogy közel 100 szá­zalékos dolgozói részvétellel alakult meg a munkavállalói szervezet, ugyanis a cég összes alkalmazottainak száma akko­riban 60 volt, s ebből 54-en tág­jai lettek az MRP-nek. A pályázat - az MRP szem­pontjából is - eredményesen zá­rult, így tavaly decemberben aláírták a szerződést, melynek eredményeként tulajdonossá váltak a dolgozók. „Ott folytat­tuk, ahol előző év végén abba­hagytuk” - válaszolta kérdé­sünkre Posztós János. Sajnos az utóbbi években erőteljesen megcsappant az ér­deklődés a falazóanyagok iránt, így az évente 20 millió kis mé­retű téglaegység előállítására képes üzem tavaly például csak bővítik. Szeretnék azt elérni, hogy az „alaptól a tetőig” min­dent megtalálhasson náluk a vevő, az építkezni szándékozó. Egyébként lényeges szerve­zeti változtatást nem hajtottak végre, s a jövőben sem tervez­nek ilyet. Ä legfőbb „újdonság­nak” mindössze a piacszerzés tekinthető, ugyanis a korábbi anyacég kereskedelmi osztálya látta el az ezzel kapcsolatos fel­adatokat. Viszont erre a tevé­17 milliót állított elő közel 13 féle téglából. Ehhez hozzátarto­zik azonban az is, hogy a le­gyártott mennyiségből mind­össze 12-13 milliót tudtak érté­kesíteni, a többi raktáron ma­radt. A piaci helyzet miatt egyik legfőbb tevékenységük jelenleg ennek bővítése, illetve új piacok szerzése. Ezt nehezíti, hogy a környéken számos téglagyár termel, s így nagy a konkuren­ciaharc, melyben domináns az árverseny. Mindemellett - a vá­sárlók teljes körű kiszolgálása érdekében - a kínálati palettát bővítették, illetve folyamatosan kenységre külön szervezeti egy­séget - főleg osztályt - nem hoztak létre, maguk a gyár veze­tői vállaltak több feladatot a kft. piaci pozícióinak megőrzéséért, bővítésért. A bevételből - éppen az ecse­telt piaci viszonyok miatt - fej­lesztésre nem telik, bár szüksé­ges volna. A fellendülés az építkezések számának növeke­désétől várható, s ekkortól lehet majd számolni azzal, hogy a cég komolyabb nyereség meg­teremtésére is képes lesz. Addig viszont legfőbb teendő a piacon maradás biztosítása és a mun­kahelyek megőrzése.

Next

/
Thumbnails
Contents