Új Néplap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-30 / 101. szám

8 1994. április 30., szombat Kulturális panoráma Ösztönös előzmény alapján Erdélyi vendégek Abonyban Rossz szomszédság, török átok Alom vagy valóság lesz az üdülőfalu (A „Fehér Amur” vendéglő fekete jövője?) Az elmúlt év novemberében lapunk beszámolt a Tiszafüred és Poroszló közötti Tisza-híd szom­szédságában megépítendő üdülőfalu építési terveiről. A 15 hektárra tervezett üdülőkomplexum kialakításához legelőször 120 ezer köbméter földet kellene megmozgatni a vállalkozónak, Szalay Sándornak, akinek ez a beruházás jelen árak szerint 250 millió forintjába kerülne. Ö ígérte az említett cikkben, hogy ez év tavaszára látványos előrehaladás lesz a kivitelezésben, és ’95 júniu- ásban már felhúzott épületeket is láthat az arra járó. Ezzel szemben most a terület egy marsbéli tájra hasonlít: lerombolt, belvizes 15 hektár, több száz „farönkmementóval”. A helyszín egyelőre marsbéli tájra hasonlít A napokban Abony vendége volt a^ rétyi (erdélyi) Antos Já­nos Általános Iskola küldött­sége, akik 60 gyerekkel és 20 felnőttel érkeztek. Elsősorban pedagógusok és más értelmisé­giek alkották a küldöttség tag­jait. Székelyföldről jöttek hoz­zánk nagy-nagy szeretettel. Hol is helyezkedik el - földrajzilag - Székelyföld, ezen belül Réty? A Keleti-Kárpátok tövében égre törő bércek alján, susogó erdő­rengeteggel körülvéve. Ahol a Bodzái- és Bodoki-hegyek elő- dombjai találkoznak, ahol fo­lyosóvá szűkül a Három- széki-medence, ahol a völgy­torkolat közepén egy Feketeügy nevű folyó által „körülfolyt” ke­rek domb, a Doboiyka emelke­dik, ott van Háromszék Szahará­jának északi peremén Réty. A falu déli határában terül el a Há- romszéki-medence természet- védelmi területe, a Rétyi Nyír, amely különleges növény- és ál­latvilágáról nevezetes. A rétyi küldöttség vezetője Kelemen Antal iskolaigazgató, aki karmester is egyben. Ő állí­totta össze Iskola a Feketeügy partján című könyvecskét, amely 1993-ban látott napvilá­got. Beszélgetésünk során e székely katolikus ember csil­logó, tiszta tekintettel válaszolt, mikor magáról kérdeztem.- Kézdialmáson születtem, a bukaresti egyetem történe­lem-filozófia karán szereztem oklevelet. Több háromszéki is­kolában tanítottam. Rétyre Zá- gonból jöttem 1979-ben, ami­kor a család Sepsiszentgyörgyre költözött. Abban, hogy Rétyen „kötöttem ki”, meghatározó szerepe volt a település nagy múltú zenei hagyományának és az akkori vezetők ragaszkodá­sának. Nemsokára elkezdődött az iskolában a rendszeres zenei oktatás. 1985 októberében Réty ünnepi ruhában tapsolt az át­adott zeneterem avatóünnepsé­gének műsorán. 1984-ben - legnagyobb meglepetésemre - a tanfelügyelőség igazgatónak nevezett ki. Elődeim hagyo­mánnyá vált építőkedvét foly­tatva, a tanulókkal való foglal­kozás tartalmi és formai minő­ségének javulását tűzve ki célul, fejlesztettem az iskola anyagi alapját és esztétikumát. A szé­Agnieszka Holland, A tit­kok kertjének rendezője igen jártas gyemnektörténetek filmen való megjelenítésé­ben, mind a képi megfogal­mazás gazdagságát, mind fi­nom báját illetően. Nemzet­közi elismerést is egy európai ' gyermek második világhábo­rús élményeiről szóló Eu­rópa, Európa című filmjével szerzett magának. Most egyik legkedvesebb olvas­mányából, F. H. Bumett re­gényéből készített csodálatos filmet; abból a könyvből, amely nagyon valószerű, óri­ási energia és intenzitás su­gárzik belőle, ugyanakkor költői - vallja Holland. A történetben, amelynek színhelye egy gyönyörű, rej­tett kert, ahol virágzik a sze­relem és a barátság, s ahol a test és a lélek sebei begyó­gyulnak - a remény témája vonzotta legjobban a film rendezőjét. Varázsos környe­zet, amelyben három magá­nyos gyermek köt találkozá­sukat követően barátságot egymással, s együtt keltenek életre egy lakatra zárt, titok­zatos kertet, ami azután az ő szent rejtekhelyükké válik. Nem véletlen, hogy A tit­kok kertjének világát olyan fantasztikus művészek ter­vezték, akik a Gandhi és A veszedelmes viszonyok lát­ványvilágát is tervezték, amiért Oscar-díjat kaptak. A film főszereplői gyer­mekek - de korántsem gyer­mekfilm A titkok kertje - eb­ben a történetben a gyerekek a veszteség, a fájdalom, ma­gány és düh érzéseit élik át, de megtanulnak szeretni, be­csülni. Ezek az érzések és élmények felnőttnek és gye­rekeknek egyaránt alapve­kely kapu felállítása a népi ha­gyományok ízlést parancsoló hatását kelti, hasonló stílusban készültek el a belső udvar kerí­tései is. A minden tavasszal el­ültetett sok-sok gyümölcs- és díszfacsemete tanulóinkat ter­mészet- és környezet iránti sze- retetre, igényességre neveli.- Mióta tart a rétyi Antos Já­nos iskola és az abonyi Gyulai Gaál Miklós általános iskola közötti baráti kapcsolat?- Amikor Romániában meg­bolydult a világ, akkor kezd­tünk kutatni a történelmi múlt­ban és helytörténeti adataink­ban, felélesztvén Antos János tevékenységét. Az ő pályája szolgáltatta a kiindulási pontot ehhez a kapcsolathoz. Mikor életpályáját tanulmányoztam, küldtem egy levelet Abonyba, iskolamegjelölés nélkül, és a levél a Gyulaiba jutott. Ez egy ösztönös előzménynek volt a kezdete. A Gyulaiban köztu­domású, hogy nagy szeretettel fogadják és ápolják az ilyen irá­nyú kapcsolatokat. Az igazgató úr, Drávay József pár hét múlva válaszolt, és meghívtak ben­nünket a városavatóra. Eljöt­tünk, s nagyon jól éreztük ma­gunkat. Majd iskolánk újjáépí­tése után közeledett névadónk, így természetes volt, hogy az abonyiakkal együtt ünnepeljük meg.- Hol jártak Abonyban, mi­lyenek a benyomásaik?- Öt napot töltünk a város­ban. Tetszik az emberek köze­ledése, a közvetlenség, olyan, mintha testvérek lennénk. Abony gazdasági szempontból jóval fejlettebb mint Háromszék bármely falva. Az is öröm szá­munkra, hogy jómódban élnek az abonyiak, és nem zárkóznak el az elől, hogy segítsék isko­lánkat. így a zeneiskola hang­szerekkel próbál segíteni, a „somogyisok” könyvajándék­kal, a „gyulaisok” pedig lab­dákkal, magnóval, írásvetítővel, tévével, könyvekkel. Tudják, erre van szükségünk. Mindenütt csak a barátság és a szeretet vett és vesz körül bennünket. A „gyulaisok” révén sikerült meg­ismerkedni a fővárossal is.- Folytatás .. ?- Júniusban nálunk 2 napos fúvószenekari találkozót tar­tóén fontosak. Azt hiszem, ez az egyik ok, amiért ezt a tör­ténetet egész családok szeret­ték sok éven át - mondja a lengyel származású kiváló rendező a filmjének alapjául tunk a rétyi nyírben; egy csodá­latos festői környezetben, ahol a székelyföldi zenekarok talál­koznak. Minden évben meghí­vunk két magyarországi zene­kart is.- Mi a különbség Réty és Abony között?- Ámi az önkormányzatot il­leti, nem lehet összehasonlítani. Itt él egy szervezett közigazga­tási forma és ez látszik Abo- nyon, mint településen: a város építkezése, központja, parkosí­tása, az új középületek „szüle­tése” igazolják ezt. Nekünk is van zenetermünk, amely egyedi a környéken. Az iskolát újjáépí­tettük, a templomot is szépen helyreállították. Abonyban 100 körüli a tantestület létszáma, ná­lunk ez 14. Itt az iskola jól fel­szerelt, nálunk sajnos nem, és nincs is sok reményünk arra, hogy a minisztérium anyagiak­ban támogasson bennünket.- Réty népművészete?- Réty nem tartozik azon te­lepülések közé, ahol élő népvi­selet van. De mostanában a szőtteseket elővarázsolják a régi ládákból és teljesen újjáélesztik e hagyományt is. Réty városok kereszteződésénél terül el, így korán lemorzsolódott a hagyo­mány; ilyen értelemben picit polgáriasodon.- Milyen lélekszámú és össze­tételű Réty lakossága?- Az 1300 lakosú település száz százalékig magyar, csak az oda helyezett rendőrök romá­nok.- Hogy visszatérjünk eredeti témánkhoz, az iskolához: ná­lunk most alakulnak az iskola­székek. Hogyan van ez Önök­nél?- Nálunk ez még nincs kiala­kulóban. Mi szilárdan a Tan­ügyi Minisztériumhoz tarto­zunk, a megyei tanfelügyelősé­gen keresztül. Sajnos az iskolák nem élveznek autonómiát, egy­séges tanterv alapján működ­nek. Az más kérdés, hogy a ta­nárok adottságától és felké­szültségétől sok függ, hogy mennyit és miből adnak a gye­rekeknek. Műsorunk is azt iga­zolja, hogy a zenei nevelés, a népi tánc, népművészet, népi kultúra mind jelen vannak isko­lánkban és próbáljuk ápolni a hagyományokat. Bálint Zsuzsa szolgáló olvasmányról. A képünkön az egyik gyermekszereplő, Mary Len­nox, akit a tízéves Kate Ma- berley alakít, s aki már nem először áll kamerák elé. Nem véletlenül kezdődtek el a találgatások: „Elfogyott a Sza­lay pénze..., eladta a kivágott fákat és az érte kapott nagy do­hánnyal lelép..., környezet­rombolás ez az egész, nem tájba illő építkezés” stb. A leg­meredekebb szóbeszéd azonban azt vesézi ki, hogy az üdülőfalu közvetlen szomszédságában lévő Fehér Amur vendéglő ve­zetője, Mészáros Lajos és Sza­lay úr között annyira elmérge­sedett a viszony, hogy tettleges- ségre is sor került. Pontosabban szólva, Szalay úr feljelentése alapján - erről a Heves megyei újság is beszámolt - Mészáros úr ütött kétszer, és ő védekezett. Távirati stílusban fogalmazva, tehát idáig fajult a nagyberuhá­zás - kontra kisvendéglő ügy. Ezek után természetesnek tűnik, hogy mi is kíváncsiak voltunk az érintettek véleményére. An­nál is inkább, mert az említett terület nem csak Poroszló szá­mára fontos, hiszen a Tiszafü­red végét jelző táblához alig két kilométerre van, ennélfogva kedvenc kirándulóhelye a füre­dieknek és a Füredre látogató belföldi, s külföldi turistáknak is. Először Szalay Sándor vál­lalkozóhoz vezetett utunk. „Jövő júniusra állnak az épületek”- Ón az eredeti elképzelésekhez képest jelentős csúszászban van. Mi ennek az oka?- Én a Térterv Kft.-vel ké­szíttettem el az üdülőfalu tervét. Természetesen a tervezők felke­resték az összes szakhatóságot, kikérve a véleményüket, hogy milyen követelményeknek kell eleget tennünk, hogy elkészül­jön ez a megálmodott üdülő­falu. Ez is hosszú időt vett igénybe, de nem is ez volt az igazi probléma. Működik egy regionális tervtanács, mely több megye főépítészéből áll, akik­nek a munkáját a Környezetvé­delmi Minisztérium miskolci irodájának a vezetője fogja ösz- sze. Mielőtt ez a terv az illeté­kes önkormányzatok elé kerül­hetne, nekik kell véleményezni, jóváhagyni. Az első megbeszé­lés alkalmával kikötötték, hogy csak úgy lehet megcsinálni a részletes rendezési tervet, ha abban a volt poroszlói Ma­gyar-Szovjet Barátság Tsz - ma Poroszló és Újlőrincfalva Me­zőgazdasági Szövetkezet - terü­lete, melyen a Mészáros által bérelt Fehér Amur vendéglő is áll, valamint a 33-as út túlolda­lán lévő, úgynevezett Appony- háti rész sorsa is tisztázásra ke­rül. Hangsúlyozni kívánom, hogy ez olyan szakhatósági döntés, amihez személyemnek semmi köze nincs. Ez volt a leg­fontosabb dolog, ami miatt én csúsztam. Az én rendezési ter­vem, mely minden szakhatósági engedélyt tartalmaz, már rég kész. Csak az Amur és az Ap­ponyhát területére nem került még pecsét. Most erre várok, mert addig az erdőgazdaságtól kapott engedély alapján csak a fakitermelést és a tuskózást tu­dom csinálni. Itt kívánom meg­jegyezni, hogy a hiedelmekkel ellentétben, csupán 240 ezer fo­rintot kaptam a fáért.- Térjünk vissza a rendezési tervhez. Kikerülve most az Ap- ponyhát kérdését, bár az is elég nagy port kevert fel, ez a Fehér Amurra kimondta a verdiktet: nem bővíthető,, csak fennmara­dási engedélyt kapott. Legjobb tudomásom szerint jövőbeni sorsa a szanálás. Ez már ele­gendő ok lehet arra, hogy a Fe­hér Amur vezetője „ összeakasz- sza a bajuszt” önnel. — Hogy ez mennyire így van, bizonyítja a következő. Január­ban, amikor szüleim házába igyekeztem este, Mészáros megtámadott - ő ezt a tényt ta­gadja -, és kétszer megütött. Látleletet vetettem és feljelen­tettem a bíróságon. Én, mikor először eszembe jutott ez a nagy terv, azonnal megkerestem, hogy lehetőség szerint működ­jünk együtt. Ö ezt a közeledé­semet határozottan elutasította, azóta már nem is köszön.- Hogyan most tovább?- Nagyon bízom benne, hogy május 15-ig pecsét kerül a ren­dezési tervre és elkezdhetem a konkrét munkát. Én továbbra is optimista vagyok: jövő június­ban itt már épületek lesznek. A rosszindulatú vélemények elle­nére minden előírásnak és szab­ványnak megfelelően. Annál is inkább így kell lenni, mert min­den ingó és ingatlan vagyono­mat arra áldoztam fel, hogy dé­delgetett álmomból valóság le­gyen. * Ezek után Mészáros Lajos fogadott, aki „erősítésként” se­gítőtársat is hívott Orbán Imre hivatásos halász személyében. „Ha harc, akkor működjön a becsületes konkurencia szabályai szerint...”-Mészáros Úr! Ön haragszik Szalay Sándorra? Az ominózus „attakra” gondolok.- Nézze! Én azzal kezdeném, hogy 1990 januárjában szabá­lyos bérleti szerződést kötöttem a téesszel. Ekkor még a Fehér Amur nem zavarta a táj képét. Sőt! Azt kell mondanom, hogy Németországból, de még Zalá­ból is jár ide vendég az itt főzött tiszai halászlé kedvéért. Ez egy szimbólum! Poroszló egyik ne­vezetessége, annak ellenére, hogy hét kilométerre van a köz­ségtől. Nem hiszem, hogy a falu jó szemmel nézné, ha lebonta­nák. De tételezzük fel, hogy így történik: nekem akkor se lenne károm, mert engem kártalaní­tani kellene ebben az esetben. Az üdülőfalu léte sem okozhat problémát, mert vendég jön ide. Ezért mondom azt, hogy a be­csületes konkurencia harc játék- szabályait vállalom. Ennek el­lenére fenntartom a vélemé­nyemet: ez környezetrombolás, nem tájba illő építkezés. Volt olyan vendégem, aki miután meglátta a területet, kijelentette: „Ide többet én a lábam be nem teszem!”. Én nem haragszom Szalayra. Az ominózus táma­dással kapcsolatosan pedig kije­lentem, hogy nevetséges rága­lom, mert tanúkkal tudom bizo­nyítani, nem is tartózkodtam a helyszínen.- Orbán úr! Ón a táj jó isme­rője. Mi a véleménye erről az építkezésről?- Szalay úrral együtt jártam iskolába, éppen ezért lepett meg az a kijelentése - amikor Pest mellől, ahol erdőmémökként dolgozott, hazatért -, hogy ő ezt Poroszló érdekében teszi. Ha gyerekként itt horgászott, akkor emlékeznie kell a tájra. Ezzel nem lehet ilyen drasztikus be­avatkozást elkövetni: 120 ezer köbméter földet kitermelni úgy, hogy mesterséges tó legyen a helyén. Itt hosszú ideig nem lesz zöldövezet. A másik meg az, honnan vesz ő 250 millió fo­rintot? Vagy ha kap is. A Ti- sza-tó évei meg vannak szám­lálva. Mikor térül meg ez a be­ruházás? Nagyon félek, hogy ez a vágyálom félbemarad és itt­marad ez a tiszai táj elcsúfítot­tam Jobb lett volna a zöld tu­rizmust elősegítenie, ha igazán Poroszló érdekében akart volna cselekedni, mert kérdem én, ha felépül boltokkal, kiszolgáló- egységekkel ez az üdülőfalu, ki fog majd Poroszlón megállni? Mi lesz az ott kialakított épüle­tekkel? És még egy. Nagyon furcsálom én azt, hogy az állam utólag nézi meg, hogy van-e a vállalkozónak pénze, nem az engedélyek kiadása előtt. Egy szó mint száz, a poroszlóiakat kellene megkérdezni, hogy mi kell nekik jobban, a Éehér Amur vagy egy vágyálomnak tűnő üdülőfalu! * Valami elkezdődött a Tisza -híd mellett. Kérdés, mi lesz a sorsa. Egy biztos. Aki arra jár, annak „csípi a szemét” a mos­tani látvány. Jómagam azonban remélem, hogy békés úton ren­deződik a konfliktus. Mindenki hasznára. Egyébként az Amur­ban főzött halászlé valóban fi­nom. Magánvéleményem, hogy kár lenne az épületet lebontani, mert valóban szimbólummá vált az elmúlt húsz évben, ami nem­csak Poroszlóé, hanem egy ki­csit Tiszafüredé is. Percze Miklós Májusi moziújdonság: A titkok kertje

Next

/
Thumbnails
Contents